Draco szeme el� nem �ppen egy szokv�nyos t�rsas�g ker�lt. Anney mellett Edward �lt, eg�szen elgy�t�rt, agg�d� arccal, mellette egy fekete haj� f�rfi, akiben legnagyobb sajn�lat�ra „Sebhelyesfej�t” –rendes nev�n Harry Pottert- v�lte felfedezni, mellette term�szetesen elmaradhatatlan „kell�k�vel”, „V�zlipatk�nnyal” –b�r az illet� jobban kedvelte az eredeti megsz�l�t�s�t, vagyis a Ront-. A k�t fi� k�z�tt az idegess�gt�l kipirult Ginny foglalt helyet.
K�zvetlen�l a Weasley-l�ny mellett egy vil�gosbarna haj� fiatal f�rfi �lt, aki v�ll�n egy kis�rt szem� n� fek�dt. Draco nem tal�lta ismer�snek a p�rt, de �gy �rezte, �k is a t�rsas�ghoz tartoznak. A n� �l�ben egy sz�ke kisl�ny fek�dt, akire r�illett a „szem�lyle�r�s”, amit Edward m�g p�r est�vel ezel�tt adott neki Hermione l�ny�r�l, �gy akaratlanul is k�v�ncsian m�regette a gy�ny�r� gyermeket.
Anney szavaira azonban mindenki felkapta a szem�t, Draco pedig hol megvet�, hol k�v�ncsi tekintetek f�rk�szt�k, de � valahogy tudom�st sem akart venni ezekr�l. Fej�vel intett Anneynek, jelezve, hogy nem itt k�v�n t�rsalogni. A n� b�lintott, �s felt�p�szkodott, hogy eleget tegyen a k�r�snek.
- �r�l�k, hogy itt vagy, Draco. –s�hajtotta Anney. –Annyira nyomaszt� volt a v�rakoz�s. Mes�lj! Mi t�rt�nt tegnap?
- Semmi eml�t�sre m�lt�. –hazudta Malfoy szemrebben�s n�lk�l. –Minket legal�bbis nem �rint.
- Voldemort nem sejt semmit?
- Nem. –Draco hangja figyelmeztet�en csengett. -De lehet, hogy a k�vetkez� cerem�ni�ra m�r el kell, hogy vigyelek.
- Rendben. –mondta a n� gondterhelten. –Mindent megteszek, hogy seg�thessek.
- De fontos, hogy fenntartsuk a l�tszatot. –ecsetelte Draco. –Ezent�l is egy�tt kell j�rnunk mindenhov�.
- Ez nem lesz nagy gond. –felelte Anney kiss� vid�mabban. –�gy szeretlek, mintha a b�ty�m voln�l.
- Milyen meghat�. –mondta Draco sz�npadiasan, de az�rt halv�nyan elmosolyodott. Anney azonban kiss� csal�dott arcot v�gott, de ezt Draco nem vette �szre. Gondolatai megint visszat�rtek a kisl�nyhoz, akit az „ismeretlen n�” �l�ben l�tott.
Anney, mintha csak olvasna Draco gondolataiban, bel�karolt �s a t�rsas�g fel� b�k�tt a fej�vel.
- Gyere, ismerj meg mindenkit! – �s miel�tt Draco egy sz�t is sz�lhatott volna, Anney egy hirtelen mozdulattal megindult a v�rakoz�k fel�.
Id�k�zben Ginny elr�ngatta a k�t volt roxfortos fi�t egy k�v�ra, �gyhogy Draco valamelyest megnyugodhatott.
Anney gyorsan bemutatta a fi�t Liznek �s Chrisnek. A k�t f�rfi kezet r�zott, Liz pedig csak egy „Hell�!-t” motyogott az orra alatt, felt�n�en s�padtan. Draco nem �ppen sz�v�lyes �dv�zl�s�t el�sz�r annak tudta be, hogy Hailie miatt nem kelhet fel, de miut�n Anney t�j�koztatta, hogy a l�ny Hermione legjobb bar�tn�je, er�sen k�telkedni kezdett a feltev�sben. K�s�bb azt�n gyan�ja beigazol�dni l�tszott, hiszen a n� egyfolyt�ban �t b�multa, �s l�v�n igen tapasztalt volt a „megfigyel�s” ter�n, szeme sark�b�l azonnal kisz�rta, hogy Liz milyen bizalmatlanul m�regeti.
Egy kis id� m�lva Draco �gy d�nt�tt, gyorsan t�vozik, miel�tt a volt �vfolyamt�rsai visszat�rn�nek, �m valami�rt m�gsem akar�dzott otthagynia a kis t�rsas�got. A Hermion�r�l kapott h�rek nem igaz�n nyugtatt�k meg, �s hi�ba k�zd�tt ellene, egyre gyakrabban v�ndorolt tekintete a kisl�nyra, aki annyira hasonl�tott volt szerelm�re.
Furcsa �rz�se t�madt a kicsivel kapcsolatban, hiszen kin�zetre olyan 4-5 �vesnek t�nt sz�m�ra. Viszont ahogy visszasz�molt, r�j�tt, hogy ez szinte lehetetlen, hiszen Hermione akkor m�g hatodikos volt.
Min�l t�bbet gondolkodott az �gy�n, ann�l ink�bb �sszezavarta. Eddig biztos volt benne, hogy a l�nynak csakis Weasley lehet az apja, de ekkor m�g nem tudott Pansy t�nyked�seir�l. Most azonban, hogy belegondolt, ak�r… de nem, az lehetetlen…
Gondolataib�l egy cs�ppnyi hang z�kkentette ki, amely legink�bb egy �s�t�sra hasonl�tott. Hailie kezdett f�szkel�dni, �s �gy t�nt, hamarosan fel�bred. Liz megsimogatta a kisl�ny feje b�bj�t, �s egy kis puszival pr�b�lta �bresztgetni.
- �bredez, kincsem, hamarosan indulunk haza. –s�gta Hailie f�l�be. A l�ny b�lintott egy kicsit, majd �jra lecsukta a szem�t, �s ism�t az �lmok birodalm�ba menek�lt az �r�k�s aggodalom el�l.
- Hah�, nagyl�ny! –hajolt le hozz� Chris. – Ideje lenne hazamenni, �s ott folytatni az alv�st… Liz is eg�szen kimer�lt. Gyere.
- Nem kell, hagyd csak. –legyintett Liz, b�r l�tszott rajta, hogy t�nyleg komoly er�fesz�t�sek �r�n t�rt�ztette mag�t. –Most Hailie a legfontosabb…
- Fent vagyok. –b�gta a halk hangocska. A kisl�ny pedig �g�ret�hez h�ven fel�lt, majd k�t perc m�lva m�r �llt is. K�v�ncsis�g�t felkeltette az idegen, hirtelen nem is tudatosult benne, hogy hol is van, csak vid�man mosolygott.
- � itt Draco, dr�g�m. Draco, bemutatom Hailiet. –mondta Anney mosolyogva.
- Hello. Hailie Jade Granger. –ny�jtott kezet a kisl�ny.
- Draco M…
- Miss Granger! –sz�l�totta meg Hailiet a szob�b�l kij�v� n�v�r. –Az �desanyja mag�hoz t�rt!
- Juh�! –ki�ltotta el mag�t Hailie. �gy rohant be a betegszob�ba, hogy majdnem fell�kte a n�v�rt, aki csak egy fejcs�v�l�ssal jutalmazta a „mutatv�nyt”.
Anney �s Liz csak eln�z�en mosolyogtak, m�g Draco �s Chris arc�n �rtetlens�g t�kr�z�d�tt.
- H�t akkor azt hiszem, r�m m�r semmi sz�ks�g. –mondta Draco Anneynek c�mezve mondanival�j�t. –�r�l�k, hogy v�g�l is megold�dott minden…
- Ha m�r ennyit v�rtak, igaz�n bek�sz�nhetn�tek. –mondta Chris mosolyogva.
Liz nyelt egy nagyot, de nem sz�lt semmit, Edward helyesl�en b�lintott.
- Menjenek csak. De csak 5 percet adhatok maguknak, mert a l�togat�si �gy is letelt m�r egy �r�ja. –suttogta a n�v�r.
- K�sz�nj�k sz�pen. – mondta Anney. – De azt hiszem, erre semmi sz�ks�g. Majd k�s�bb bej�v�nk. Meddig tarthatj�k bent a kisasszonyt?
- Nem lehet tudni. –v�laszolta a n�v�r bizonytalanul. – Egy h�tig m�g biztos, hogy benn kell fek�dnie. Att�l f�gg, hogyan v�ltozik az �llapota. Kar�csonyra minden bizonnyal otthon lesz m�r.
- Rendben van, k�sz�n�m a felvil�gos�t�st. Draco, gyere, menj�nk!
- Viszontl�t�sra! –k�sz�nt el Draco is.
Mindenki intett nekik, ek�zben pedig befutott a k�t paprikav�r�s Weasley, �s m�g�tt�k a f�jtat� Potter. Draco n�mi el�gt�tellel nyugt�zta a h�rom fiatal k�z�tti fesz�lt hangulatot.
- Ide figyelj, - kezdte Draco m�g az ispot�ly folyos�j�n - t�bbsz�r ne merj �gy b�nni velem!
- M�gis hogy b�ntam veled? –k�rdezte Anney inger�lten.
- �gy ugr�ltatsz, mintha nem is tudom, kid lenn�k… -v�gta r� Draco idegesen.
- Nem �rtelek. –Anney t�relme igencsak fogyt�n volt.
- Draco, gyere ide, gyere oda, Draco gyere, menj�nk… -ut�nozta a n� v�kony hangj�t a var�zsl�. –Nem akarom, hogy holmi papucsf�rjnek n�zzenek!
- J� vicc! –felelte Anney szikr�kat sz�r� szemekkel. –K�pzeld, mi a k�v�l�ll�k szem�ben egy p�r vagyunk! �s egy n� k�rhet sz�vess�geket a szerelm�t�l, nem? Most azzal van bajod, hogy ideh�vtalak, vagy mi? Eddig nem zavart, ha megk�rtelek valamire, de ha ennyire nehezedre esik kicsit is t�r�dni velem akkor…
- �n csak annyit k�rek, hogy ne parancsolgass nekem. �s f�leg ne ugr�ltass! –forgatta a szemeit Draco. –T�l nagy k�r�s?
- Nem. –nyelte le a tov�bbi cs�p�s v�laszait a l�ny. Nem akart �sszeveszni Dracoval, ink�bb b�k�t�en megsz�lalt: - Azt az�rt megk�rdezhetem, hogy elj�ssz-e velem meginni egy k�v�t? Vagy ez is ugr�ltat�s?
- Menj�nk. –b�lintott Draco m�g mindig fesz�lten. Viselked�se szemet sz�rt Anneynek.
- Te nem is miattam vagy ideges. –jelentette ki a fi�t f�rk�szve, ahogy le�ltek a k�v�h�zban. –Akkor mi a baj?
- Semmi. –v�gta r� Draco er�lyesen. Nem volt kedve k�sza magyar�zatokat kital�lni, t�l f�radtnak �rezte mag�t hozz�. Anney azonban nem adta fel.
- M�r az ispot�lyban is furcsa volt�l. –gondolkodott hangosan. - T�nyleg �rdekel, hogy mi a gond, Draco. Tal�n tudok seg�teni.
Draco azonban csak megr�zta a fej�t.
- Nem tartozik r�d.
Egy ideig n�m�n �ltek az ablakon kib�mulva. Egyik�j�k sem �rezte sz�ks�gesnek, hogy megsz�laljanak. Anney azon t�rte a fej�t, hogy Draco mikor kezdett ilyen furcs�n viselkedni.
A var�zsl� gondolatai pedig egyre a kisl�ny k�r�l forogtak. Ak�rhogyan sz�molta, egyre biztosabb volt gyan�j�ban…
�s mintha csak az id�j�r�s is meg�rezte volna hangulatukat, szemerk�lni kezdett az es�. Halkan kopogott a v�kony �vegen.
Kopp, kopp…

***

- Hermione, annyira megijesztett�l minket! –„teremtette le” Liz bar�tn��t. –Mi t�rt�nt?
Hermione s�padtan �s er�tlen�l hallgatta bar�tn�je „szidalmait”. Kimer�lten kezdte el �jra a mes�l�st.
- Mondtam, m�r hogy mi t�rt�nt… -kezdte �jra Hermione.
- Megint felel�tlen volt�l! De ezent�l legal�bb nem kell innod azt a f�rmedv�nyt.
- Csak nem olyan gyakran kell innom. –eml�keztette Hermione a l�nyt.
- J�l van, na. De akkor is a sz�vbajt hoztad r�nk. –panaszkodott megint Liz. –Nem is tudom, mi lenne velem n�lk�led!
Hermione b�gyadtan b�mult maga el�, de erre a hangra feln�zett. Liz szemeiben k�nnyek gy�lekeztek. A l�ny �rtetlen�l �sszeh�zott szemekkel vizsg�lgatta bar�tn�j�t, aki a megszokottn�l j�val furcs�bban viselkedett.
- Valami baj van, Liz? Olyan s�padt vagy…
- Mostan�ban nem �rzem magamat valami j�l. De semmi �rdekes... –legyintett Liz.
- Viszont azt mondtam m�r, hogy itt j�rt a volt pasid? –v�ltott t�m�t hirtelen.
- Liz, h�nyszor mondjam m�g, hogy Edward nem a bar�tom?
- �n nem is r�la besz�lek. –r�zta meg a fej�t a boszork�ny. –Hanem Malfoyr�l.
- Micsoda?! –Hermione m�r eg�szen fel�l�nk�lt. Hitetlen�l meredt bar�tn�j�re. - Mit keresett itt?
- Fogalmam sincs. Szerintem Anney h�vta. B�r szerintem nem miatta j�tt ide… –vont v�llat Liz. – Van egy elm�letem, hogy mi�rt volt itt.
- Engem viszont nem �rdekel. –sietett a v�lasszal Hermione.
- Biztos? –tudakolta Liz.
- Nem tartod el�gnek az indokaimat r�? –v�laszolt egy k�rd�ssel Hermione.
- Nem. Azt hiszem, t�l elhamarkodottan d�nt�tt�l. –vetette ellen Liz. – Nekem norm�lis fick�nak t�nik. Hailienek pedig joga van tudni, hogy ki az apja.
- Az apja eddig sem k�rt bel�le. Mi�rt baj, ha meg�vom egy csal�d�st�l? –k�rdezte Hermione az idegess�gt�l kipirul� arccal.
- Akkor csal�dni fog az apj�ban. Szerintem m�g az is jobb, mint a bizonytalans�g. –makacskodott Liz. –De nem azt mondtad, hogy Malfoy �gy tudta, hogy te elvesztetted a gyereketeket, mikor leest�l a l�pcs�n?
- Olyan idi�ta m�g � sem lehet, hogy ne rakja �ssze a dolgokat! –bizonygatta Hermione, most m�r ink�bb mag�nak, mint Liznek. –Hiszen van egy 3 �ves gyerekem. R�la m�r tud vagy… egy hete. Legal�bbis biztos sejti, hogy ennyi id�s… �s �n nem mondtam neki, hogy elvet�ltem… vagy… sz�val �gy nem mondtam ki…
Hermione aggodalmas arccal meredt a semmibe. Tudta, hogy Liznek valamilyen szinten igaza van, m�gis elk�pzelhetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy elsz�nja mag�t erre a l�p�sre. Igazs�g szerint nem csak l�ny�t f�ltette az �jabb csal�d�st�l… �nz� m�don kicsit saj�t mag�t is.
Liz hossz� hat�ssz�net ut�n csendben elk�sz�nt, de Hermione m�r nem �rz�kelte a hangj�t. A gondok megsz�nni l�tszottak, ahogy ism�t r�ereszkedett a j�les� �rz�s, a b�kess�g �s nyugalom. Hamarosan el is aludt. Gy�ny�r� �lom r�szese lehetett… ism�t.
Csod�latos, ver�f�nyes ny�ri nap k�sz�nt�tte a l�nyt. R�gt�n megismerte a r�gi, nagy eperf�t, amely a r�gi csal�di birtokukon n�tt. Boldogan sietett oda az �ri�si n�v�nyhez, hogy megcsod�lhassa.
Ahogyan besz�vta a ny�r �des illat�t, hirtelen �tlettel elindult a k�zelben csordog�l� patak fel�. R�g nem �rzett der�vel �s boldogs�ggal futott, n�ha-n�ha let�pve egy vir�got, vagy megkergetve egy lepk�t. A hossz� �ton ki is f�radt, egyszer-egyszer le is �lt p�r percre a f�be, �s hallgatta a ny�ri r�t dallamait. R�ginek tetszettek ezek a mindennapi hangok is: mad�rcsicserg�s, t�cs�kciripel�s, egy dong� zizeg�se vette k�r�l a l�nyt. Nemsok�ra meg is �rkezett c�lj�hoz.
A patak vize csill�mlott a visszaver�d� f�nyt�l. Hermione nevetve szaladt a tiszta forr�shoz, hogy megcsod�lhassa a v�z k�r�l �l� �llatokat.
Ahogyan a v�z f�l� hajolt, gyerekkori k�pe mosolygott vissza r�. � azonban term�szetesnek vette ezt, meg sem lep�d�tt rajta. Kiemelt egy k�vet, ezzel �sszezavarva a vizet, �s elt�ntetve r�gi k�pm�s�t. Mire befejezte a k� vizsg�lat�t, �s visszatette hely�re az eml�tett t�rgyat, a v�z kitisztul�sa ut�n egy kedves arcot pillantott meg a feje f�l�tt.
- Nat! –ki�ltott a l�ny boldogan.
A j�l ismert der�s nevet�s t�lt�tte be az eg�sz v�zpartot, mosolyg�sra k�sztetve ezzel Hermion�t is.
A fi� egy sz�t sem sz�lt, csak n�zte a h�g�t. Hermion�nak sem jutott esz�be semmilyen k�rd�s. Egyszer�en �lvezte a nyugalmat �s a szeretet, amely k�r�lvette.
Egyszerre csak meghallott egy furcsa, t�volinak tetsz� hangot. Tisztulni kezdett az agya, lassan vissza�ramlottak a fej�be a probl�m�k. Hirtelen �jra az ispot�ly egyik szob�j�ban tal�lta mag�t. Lelk�b�l azonban nem sz�llt el azonnal a b�ke �s a boldogs�g. Most el�sz�r nem �rzett semmilyen f�jdalmat, ahogy kedves testv�r�re gondolt. Felemelte a kez�t, �s a r�gi, k�tes eredet� gy�r�j�t kezdte vizsg�lgatni.
Nemsok�ra egy n�v�r n�zett be hozz�.
- V�gre, hogy fel�bredt, kisasszony! M�r kezdt�nk agg�dni. Ez a harmadik nap, hogy nem t�rt mag�hoz. Bocs�sson meg, hogy fel�bresztettem…
- Micsoda?! –�rtetlenkedett Hermione. –Hiszen �ppen csak egy �r�csk�t szund�tottam… m�g csak este van!
- Ugyan! Hiszen �n magam dikt�ltam mag�ba az orvoss�got, m�g �lm�ban is. N�ha m�g besz�lt is… valami f�rfinevet emlegetett.
- Oh… -Hermione kicsit elpirult.
- Biztos Nat nev�t hallotta a n�v�r… -gondolta mag�ban. –Most m�gis mire gondolhat?
- Err�l jutott eszembe! T�bb �zenetet is hagytak mag�nak. A bar�tn�je �zeni, hogy ne agg�djon, remek�l megvan a kisl�ny�val, legk�s�bb holnap �jra bej�nnek �nh�z. Volt itt k�t �r is, akik �nt kerest�k, de egyik�k sem mondott semmit. Azt hiszem, az egyik�k Mr. Drexhage lehetett.
- �rtem. –nyelt egy nagyot Hermione. –A m�sikuk v�letlen�l nem egy korombeli, magas, tejf�l sz�ke haj� f�rfi volt?
- De. Pontosan. –helyeselt a n�. –Ha valami fontos �gyben kerest�k, biztosan visszaj�n az �r. Most azonban k�rem, nyelje le ezt a b�jitalt. Ett�l ism�t f�radtnak fogja �rezni mag�t, de most a legfontosabb a pihen�s!
- �rtem. –Hermione m�g mindig gondterhelt arccal meredt a fiol�ra. Nem akar�dzott sz�m�ra lenyelni a minden bizonnyal keser� italt.
- Legk�zelebb fel�bresszem, ha ez az �riember keresi?
Hermione el�sz�r botr�nkozva el akarta utas�tani az aj�nlatot, de a n�v�r cinkos mosolya meggy�zte, hogy a n� csak kedvess�g�vel akart seg�teni rajta.
- Ink�bb akkor keltsen fel, ha a bar�tn�m keres, k�rem. –sz�lt halkan, majd megitta az orvoss�got. P�r perc m�lva ism�t �lomra hajtotta fej�t.

***

A k�vetkez� �lmai is hasonl�an der�s, gyerekkori eml�kek voltak, �s mindegyik szint�n a r�gi telek k�r�l „j�tsz�dott”. Hermione most m�r boldogan v�rt minden orvoss�got, amely elrep�theti a boldogs�g f�ldj�re.
Hailie �s Liz napj�ban t�bbsz�r megl�togatt�k, �s friss ell�tm�nyt biztos�tottak sz�m�ra. Az ispot�ly k�zel sem volt olyan szinten, mint a mugli k�rh�zak, de Hermione persze sokkal jobban �r�lt az otthoni kosztnak, melyet �desanyja k�ld�tt. Harry, Ron �s Ginny is ben�zett a l�nyhoz, de Hermion�nak szemet sz�rt, hogy mindh�rman k�l�n j�ttek, �s nem sz�vesen besz�ltek a m�sik kett�r�l. Ginnyb�l annyit siker�lt kiszednie, hogy a fi�k nagyon megb�ntott�k.
Neh�z volt a l�nnyal err�l besz�lnie, hiszen � folyton az ispot�ly k�r�lm�nyeir�l, szab�lyair�l k�rdezgette Hermion�t, l�v�n v�gz�s gy�gy�t�-tanonc.
- De m�gis min vesztetek �ssze? –k�rdezgette Hermione a v�r�s haj� boszork�nyt. –Mi t�rt�nt, amit�l �gy kiborult�l?
- H�t, igazs�g szerint… Nem k�pesek abbahagyni a civakod�st. –panaszolta a l�ny. –Ron egy makacs, haragtart� idi�ta, Harry pedig nem k�pes megtenni soha az els� l�p�st, hi�ba besz�lek neki! R�ad�sul tegnap � is min�s�thetetlen hangnemben besz�lt velem. Sz�val �gy d�nt�ttem, tavaszig hagy f�jenek a lev�kben, ha majd legk�zelebb hazaj�v�k, rendet teszek k�z�tt�k.
- Nem maradsz itthon? –tudakolta Hermione. –�gy �rtem, ha v�gezt�l, kint is maradsz?
- Nem tudom. De ahogyan a dolgok most �llnak, val�sz�n�leg ott maradok. –vont v�llat Ginny. –Az ottani bar�taimat is szeretem. B�r igazs�g szerint arra is gondoltam, hogy itthon maradok… de k�t ilyen marakod� k�lyk�t nem akarok a nyakamba.
- �s �n nem is sz�m�tok neked? –k�rdezte Hermione tettetett s�rt�d�tts�ggel. –Hailienek is nagyon hi�nyozn�l.
- Meggondolom. –mosolyodott el Ginny.- De ha maradni fogok, az csakis miattatok, meg ap��k miatt lesz… b�r az is lehet, hogy… �h, mindegy… -Ginny zavartan ajk�ba harapott, �s babr�lni kezdett a kez�vel.
- Mit akart�l mondani? –tudakolta Hermione gyanakodva. Hirtelen rossz �rz�s lett rajta �rr�, �s szerette volna el�zni f�lelmeit.
- Tudod… tal�n kicsit Harry miatt is. –mondta Ginny v�r�s�d� f�llel. Hermione megk�nnyebb�lve kif�jta a leveg�t �s elmosolyodott.
- Szerintem Harry szeretn�, ha maradn�l. De tudod, milyenek a pasik! Ha nem jelzel neki, hogy tetszik neked, sose fog megk�rni, hogy maradj itt… -tan�csolta Hermione, de Ginny f�lbeszak�totta.
- Tudom, tudom… figyelj, mennem kell. M�g bej�v�k, miel�tt indul a vonatom, holnaput�n. Most viszont rohanok, ne haragudj!
- Ok�, szia. –motyogta Hermione meglepetten, ezut�n pedig a v�r�s haj� boszi kisietett a szob�b�l.
- Mi �t�tt bel�? –gondolta fej�t cs�v�lva.
F�l �ra m�lva a n�v�r �bresztette fel.
- Miss Granger! �bren van?
Hermione most kiv�telesen nem kapott altat�t, �s mivel szervezete m�r kiss� meger�s�d�tt, ism�t nem aludt olyan m�lyen, ak�rcsak r�gen. Ez viszont azt jelentette, hogy az �des �lmok sem l�togatt�k meg. Ez volt az, amit nagyon b�nt, b�r ett�l �rezhette, hogy v�gre gy�gyul, �s hamarosan haza mehet.
- Persze.
- �, bocs�nat, ha fel�bresztettem! Eddig szinte �gy�goly�val sem lehetett mag�t felverni. Azt hittem, nem �bred fel, ha sz�lok… l�togat�ja j�tt.
- Ki j�tt? –k�rdezte Hermione, mik�zben fej�ben v�gigfutatta a „list�t”, amelyben a lehets�ges l�togat�kat vette sz�mba.
- Liz�k ma m�r k�tszer j�rtak itt, Gin is megl�togatott ma… Harry tegnap j�tt, Edwarddal pedig levelezek. Akkor m�gis ki j�hetett? –t�prengett, b�r fej�ben ott motoszk�lt m�g egy lehet�s�g. Fesz�lten v�rta a v�laszt.
- Nem ismerem az urat, de olyan ismer�s az arca… egyszer m�r elj�tt mag�hoz…
- Megtenn�, hogy bek�ldi?

***

Draco t�relmetlen�l toporgott. M�r megint megv�ratj�k. Milyen megal�z�! Legsz�vesebben hagyta volna a fen�be az eg�szet, de lelkiismerete nem hagyta, hogy elmenjen. K�l�nben sem volt az a gy�va „fajta”, ink�bb csak �vatos volt, miel�tt beleugrott valamibe.
Most viszont eg�szen furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Szeretett volna t�l lenni ezen a k�nos besz�lget�sen Hermion�vel. Ugyanakkor v�rta is, meg nem is ezt a tal�lkoz�st. Nem volt hozz�szokva ehhez a zavarodotts�ghoz, �gy minden k�ts�get kiz�r�lag meg akart bizonyosodni a gyan�j�val kapcsolatban, mert ut�lt r�g�dni a dolgokon.
Ahogy a n�v�r b�lintott, hogy bemehet az ajt�n, gyorsan elindult, �s egy szempillant�s alatt a k�rteremben volt.
Hermione egy k�nt�sben, az ablak mellett l�v� asztalhoz tartoz� sz�ken foglalt helyet, �s k�v�ncsian, v�rakoz� tekintettel fordult a fi� fel�. Draco egy m�sodpercig sem t�tov�zott, le�lt a m�sik sz�kre, �s a t�rgyra t�rt.
- Hell�, Hermione.
- Szia. –k�sz�nt a boszork�ny szemrebben�s n�lk�l.
- Besz�lni szerettem volna veled. –mondta Draco. – Tudod, �gy gondolom, tiszt�zhatn�nk egy-k�t dolgot a m�lttal kapcsolatban.
- Szerintem is. –felelte Hermione kiss� er�tlen hangon. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t, �s v�gleg kiverni az �lmot a szem�b�l.
- Ha most nem alkalmas, elmehetek. –aj�nlotta fel Draco t�rgyilagos hangon.
- Nem kell. Ne halogassuk ezt a dolgot. –r�zta meg a fej�t Hermione. –Mit akarsz tudni?
- Nos… kezdhetn�nk ott, hogy mi t�rt�nt hetedik v�g�n veled. J�l l�ttam, hogy Weasley meg�t�tt?
- J�l. –v�laszolta Hermione egy s�hajt�s k�s�ret�ben.
- �s mi�rt?
Hermione szerette volna egy ep�s megjegyz�ssel elh�r�tani a fi� k�v�ncsis�g�t, vagy egy „Semmi k�z�d hozz�!” -val elint�zni a k�rd�st, de r�j�tt, hogy gyerekes civakod�ssal most semmire sem mennek.
- Parkinson elmondta neki, hogy mi… �hm… egy�tt voltunk. –magyar�zta Hermione kicsit elpirulva. Draco titokban megmosolyogta a jelenetet, de nem tett megjegyz�st r�.
- Akkor ezt is j�l tudom. �s mondd csak, amikor azt mondtad, hogy terhes volt�l… akkor val�j�ban mi t�rt�nt?
Hermione ett�l a k�rd�st�l f�lt legjobban. Tudta, hogy erre akar kilyukadni a fi�, de olyan k�nyelmetlennek �rezte neki bevallani az igazs�got. Ennek az embernek, aki r�gen olyan sokat jelentett sz�m�ra, most viszont olyan t�volinak t�nt a szem�ben. A szemei, amelyekb�l soha semmit nem tudott kiolvasni, most m�gis k�v�ncsis�got t�kr�ztek. Ebben a pillanatban v�gleg d�nt�tt.
- F�lre�rtetted a mondatot. Azt mondtam, hogy terhes vagyok. Kisbab�t v�rtam. –hadarta el, mik�zben valahogy �rdekesebbnek t�nt sz�m�ra kin�zni az ablakon, mint Draco szem�be n�zni.
- Gyereket v�rt�l… t�lem? –tette fel a mindent eld�nt� k�rd�st a fi�. Hermione csak egy b�lint�ssal v�laszolt. A leveg� is megfagyott k�r�l�tt�k.
- Sz�val akkor Hailie…
-…a te l�nyod. –fejezte be helyette a mondatot Hermione. M�g mindig nem n�zett a fi� szem�be.
- De h�lye vagyok. –�tkozta mag�t Draco d�h�dten. –Hogy lehettem ennyire… �h!
- Most m�r minden vil�gos. –sz�lalt meg p�r perc m�lva. –Csak azt nem �rtem, mi�rt nem hoztad ezt egy�rtelm�en a tudom�somra.
- M�gis hogy lehetett volna enn�l egy�rtelm�bben? –k�rdezte Hermione nyugodts�got er�ltetve mag�ra. –Most az egyszer ismerd be v�gre, hogy fafej� volt�l! Nem rajtam m�lott, hogy mindent elvesztettem, elhiheted.
Draco nem sz�lt egy sz�t sem. Pr�b�lta feldolgozni a halottakat. Apa lett. Van egy h�rom�ves l�nya. Egy l�nya, akit nem is ismer. Akit �let�ben egyszer l�tott. A gondolatra szinte sz�delegni kezdett. Hiszen � meg�g�rte mag�nak, hogy sokkal jobb apa lesz, mint annak idej�n Lucius volt! Most pedig kider�lt, hogy � n�la is rosszabb lett! Hirtelen elege lett az eg�szb�l, csak egy kis friss leveg�re v�gyott.
- Ezt fejezz�k be k�s�bb. Dolgom van. Gondolkodnom kell. –�llt fel a sz�kr�l lassan. –Majd megkereslek.
- Rendben. –b�lintott Hermione megk�nnyebb�lten. V�gre kimondta! Eg�szen �r�lt neki, hogy v�gre bevallott mindent a var�zsl�nak. Most m�r csak rajta fog m�lni, hogy mi lesz „a t�rt�net folytat�sa”.
- Szia. –k�sz�nt el a fi� gyorsan, majd kis�t�lt. Hermione hosszasan ut�na n�zett, majd r�j�tt valamire.
Szomor� volt, hogy Draco elment.