A Malfoy-K�ria Parkja ezen a napon m�g a szok�sosn�l is csendesebb volt. Egyetlen hang t�lt�tte be a t�jat: Draco Malfoy lass� l�pteinek zaja. A sz�ke f�rfi homlok�t r�ncolva gondolkodott.
Kezdte feldolgozni a n�h�ny �r�ja hallottakat, �s pr�b�lta rendbe tenni mag�ban az �rz�seit. �s pr�b�lta kital�lni, hogy mit tegyen ezut�n.
K�ptelen lett volna szemet hunyni a t�rt�ntek felett, viszont tudta, �let�t kock�ztatja, ha felv�llalja gyermek�t a Nagy�r el�tt. Hiszen az �sszes halfal� �gy tudta, hogy Anney a menyasszonya. A Nagy�r m�r Amerik�ba menetele el�tt figyelmeztette, hogy h�zasodnia kell, hiszen „az aranyv�r�ek nemzed�ke nem halhat ki”. Anneyvel m�g gyerekkori bar�tok voltak, a l�ny belement, hogy Draco szerelem �r�gy�n r� hivatkozzon.
Azt�n Draco elutazott. Lucius int�zte el neki, hogy a Nagy�r elengedje. Az�ta halogatta az esk�v�t. Voldemort viszont l�tsz�lag nem gyanakodott r�juk. Csak ami�ta visszat�rt Draco, az�ta k�rdezgette a fi�t a kapcsolat�r�l. Ez�rt volt k�nytelen Draco bemutatni a l�nyt.
Mindenekel�tt azonban a kisl�nyt f�ltette. Igaz, nem ismerte �t, csak l�t�sb�l, m�gis olyan k�t�d�st �rzett ir�nta, mely ap�kat �s l�nyokat k�t �ssze: a v�r k�tel�ke, amely egy �leten �t megmarad.
Tudta, hogy a h�bor� minden percben kit�rhet, amint el�g talpnyal�t gy�jt a S�t�t oldal, k�m�letlen�l lecsapnak a mugli sz�rmaz�s� var�zsl�kra �s boszork�nyokra. Draco �s n�h�ny t�rsa k�zbel�p�s�vel sok sz�vets�ges ink�bb Dumbledore-ral k�t�tt egyezs�get, de m�g mindig a s�t�t oldal volt t�ler�ben, ez vil�gosan l�tszott.
Draco azt is tudta, ha most lebukik, �desanyj�t is mag�val r�nthatja. Voldemort haragja minden bizonnyal a n�t is el�rn�. Ez adott er�t neki, ha a Nagy�r egy-egy elfogott fogoly k�nz�s�val tette pr�b�ra lelk�t. Szerencs�re ezek az esetek nem voltak gyakoriak, csak elv�tve mertek elrabolni egy-egy var�zsl�t vagy boszork�nyt, hiszen mi�ta Potter �jra legy�zte a Nagyurat, ism�t titokban er�s�dtek. M�g Potter sem sejtette, hogy Voldemort �jra testet �lt�tt.
- Tal�n figyelmeztetnem kellene. –gondolkodott Draco. –Vagy tal�n elmondom Hermion�nak… v�g�l is meg kell �vnia Hailiet… majd holnap megkeresem �ket.
El�sz�r azonban arra akarta r�sz�nni mag�t, hogy mindent bevalljon Narcissanak. Nem f�l�tt a foga hozz�, hogy b�rkinek elmondja a t�rt�nteket, de �rezte, hogy �desanyj�nak joga van tudni mindent. Lassan h�t elindult a h�z belseje fel�, �s felk�sz�lt a k�nos besz�lget�sre.
- V�gre, hogy bej�tt�l, fiam. –fogadta Narcissa kedvesen a var�zsl�t. – Nem tudom eld�nteni, hogy melyik f�gg�nyt tegyem az �tkez�be. A kar�csonyi vacsor�hoz valami igaz�n k�l�nleges kellene…
- Anya, �lj le, pihenj egy kicsit. –mondta Draco. – Szeretn�k veled megbesz�lni valamit.
- Ne ijesztgess, Draco –komorodott el kicsit a sz�ke asszony arca. – Mondd el, mi t�rt�nt.
- �lj le.

***

- Ezt nem tudom elhinni. –mondta elh�lve Narcissa. – Ilyen egyszer�en nem l�tezik…
Draco t�rgyilagos hangon elmes�lt mindent, amit tudott Hermion�r�l, Hailier�l �s az �vekkel ezel�tti t�rt�n�sekr�l, persze kiss� finom�tott form�ban. Nem f�lt �desanyja reakci�j�t�l, ink�bb csak rem�lte, hogy az asszony meg�rti �t. � volt az egyetlen, akit k�zel engedett mag�hoz apja hal�la �ta. Nem akarta elvesz�teni a n� bizalm�t, ez�rt vallott teket�ri�z�s n�lk�l.
- Csal�dtam benned. –folytatta Narcissa szomor�an. – Mindig okos fi� volt�l. Most pedig hagytad magadat az orrodn�l fogva vezetni.
Draco l�gz�se felgyorsult. Ezeket a szavakat nem t�rte volna senkinek a sz�j�b�l, de Narciss�nak megbocs�totta. Valahol �rezte, hogy meg�rdemli, de ett�l f�ggetlen�l harag �nt�tte el a sz�v�t. Bosszantotta, hogy m�g anyja sem �rti meg.
- Miattad n�tt fel ap�tlanul az a szeg�ny kisl�ny. –v�gta Narcissa a fi� fej�hez k�m�letlen�l. –Pedig te azt�n nem tudhatod, milyen sz�rny� apa n�lk�l feln�ni. Lucius mindig ott volt a sarkadban. Lehet, hogy az elvei nem voltak �ppen okul�sra m�lt�ak, de arra egy szavad nem lehet, hogy nem volt melletted.
- �s egyfolyt�ban k�nzott, ha nem tettem a kedv�re. –tette hozz� Draco mag�ban. –Az viszont igaz, hogy mindig mellettem volt… csak azt nem tudom, ez �ld�s vagy �tok volt.
- Tal�lkozni akarok vele. �s az �desanyj�val is. –jelentette ki Narcissa. – Tudnom kell, hogy mi t�rt�nt vel�k. Nincs apell�ta.
Draco pr�b�lta lenyelni haragj�t, �s rendre utas�tani mag�t, de nehezen ment neki.
- Nem lehet. –visszakozott a lehet� legvisszafogottabban.
- �s ha szabad tudnom, mi�rt nem? –tudakolta Narcissa. –Tal�n el sem akarod ismerni a v�redet?!
- A Nagy�r miatt.
Narcissa elgondolkodva meredt maga el�.
- Az anyja nem aranyv�r�, igaz?
- Nem. Hermione… az � sz�lei muglik. –felelte Draco.
- Akkor v�lasztanod kell. –jelentette ki Narcissa n�mi r�szv�ttel hangj�ban. – Vagy bel�psz a Nagy�r ellens�gei k�z�, vagy lemondasz a l�nyodr�l.
Draco �rezte, hogy �rz�sei v�gre megfogalmaz�sra tal�ltak. M�g sem tudta eld�nteni, hogy mit gondoljon. Annyira abszurdnak t�nt az eg�sz felt�telez�s, hogy nem is l�tta �rtelm�t, hogy gondolkozzon rajta. �, mint Dumbledore egyik embere? M�g a felt�telez�s is nevets�ges volt. Hirtelen megint sz�rnyen �rezte mag�t.
- Elmegyek lefek�dni, anya. Hossz� volt ez a nap…

***

- M�gis mi a fen��rt kell m�g itt maradnia?! –fakadt ki Liz. –�t nap m�lva kar�csony!
- Sajn�lom, kisasszony. M�g nem v�llalom, hogy hazaengedem Miss Grangert. M�g er�s�dnie kell. –r�zta meg a fej�t a gy�gy�t�. –Ha minden j�l megy, holnap hazamehet. Most pedig mennem kell, v�rnak… k�rem, �rtse meg, Mrs. Danes!
- Persze. – forgatta meg szemeit a n�. –De holnap nem tudok �rte j�nni!
- Sajn�lom. –ism�telte meg a gy�gy�t�, majd gyorsan biccentett egyet, �s elsietett.
- Lehetn�l kedvesebb is, Alisea. –torkollta le Hermione finoman a boszork�nyt. – Egy nap m�r nem sz�m�t olyan sokat.
- Tudom, tudom, csak olyan ideges�t�, hogy itt kell dekkolnod, annak ellen�re, hogy nem vett�l m�g aj�nd�kot, �s nem gyakorolt�l a janu�ri vizsg�idra.
- Mindent bep�tolok. –felelte elsz�ntan Hermione. –Majd megl�tod. �gyse tal�lnak semmit! �s akkor lelkiismeret furdal�s n�lk�l mehetek haza.
- Ahogy gondolod. De akkor ki fog hazavinni? Csak nem Malfoy? –viccel�d�tt Liz.
- Ezzel m�g csak ne is viccelj. –mondta Hermione kis keser�s�ggel hangj�ban. – M�g annyi tart�s sem volt benne, hogy megkeressen… b�r �gy volt a legjobb.
- Kinek? Neked vagy neki? –k�rdezte Liz gunyorosan. – Nem j�tszd meg itt magad! Annyira az�rt te sem haragudt�l r�…
- Liz, abbahagyn�d? –k�rte Hermione egy nagy s�haj k�s�ret�ben. –Nincs kedvem eml�keztetnem magamat a hib�imra…
- Na j�, te tudod… -vont v�llat a l�ny. – Hailie mindenesetre nagyon furcs�n viselkedik, mi�ta bent vagy. Folyton nyomoz… m�ltkor majdnem kiesett a szeme, amikor eml�tettem, hogy Malkin�k l�togat�ba j�nnek hozz�nk.
- Komolyan? –�lt fel Hermione az �gy�b�l. Annak ellen�re, hogy eg�szs�gesnek vallotta mag�t, m�g mindig gyenge volt, de harcra k�szen v�rta az �jabb megpr�b�ltat�sokat.
- A legkomolyabban. –folytatta a Liz a t�le r�gen olyan idegen, komoly hangnemben. Hermione m�g mindig meg tudott lep�dni rajta. – Folyton k�rdezgeti, hogy mit �rnak a Reggeli Pr�f�t�ban… s�t m�ltkor megvette velem a H�rver�t �s a Szombati Boszork�nyt is. Pedig mondtam neki, hogy csak a h�res/h�rhedt emberek unalmas �let�t �rja le, de nem t�g�tott.
- Furcsa. –helyeselt Hermione. – �s mit csin�l m�g?
- H�t… a h�ten �tsz�r elk�s�rtem k�nyvt�rba, �s felolvastatott velem k�l�nb�z� m�guscsal�dok t�rt�net�b�l. – k�z�lte Liz most m�r pirulva. �rezte, hogy siker�lt egy�rtelm�en Hermione tudom�s�ra hoznia, mit keresett Hailie.
- Csak nem az apja ut�n kutatott? –suttogta Hermione d�bbenten. M�r mi�ta megtudta, hogy gyermeket v�r, �rezte, hogy nem sok�ig titkolhatja majd az apa kil�t�t, de sosem gondolt arra, hogy ilyen hihetetlen�l fiatalon kezd majd el Hailie nyomozni. De sajnos Hermione ebben mag�ra ismert… �s tudta, hogy gyermeke kitart�sa az �v�het hasonlatos, �gy biztosan el�bb-ut�bb r� fog akadni a megold�sra. A k�rd�s az volt, hogy mikor.
- Adt�l neki valami t�mpontot? –k�rdezte Hermione Lizt f�rk�szve. –B�rmit, amin elindulhatott?
- Nem. Chrisszel nem szoktam r�lad besz�lni. –v�laszolta Liz kiss� s�rtett hangon. Egy dolog volt, hogy �ssze akarta hozni bar�tn�j�t v�gre r�gi szerelm�vel, �s ap�t akart szerezni Hailienek, de sose �rulta volna el bar�tn�je titk�t kifejezett k�r�se ellen�re. M�g a felt�telez�st is m�lyen s�rt�nek tal�lta.
- Akkor valahonnan m�shonnan kapta az inform�ci�t. –latolgatta tov�bb Hermione. –Na mindegy, ez m�r nem �rdekes! Most m�r k�nytelen leszek megmondani neki az igazat, k�l�nben sose lesz velem t�bb� marad�ktalanul �szinte…
- Azt hiszem, igazad van. –b�lintott Liz. Alig tudott elfojtani egy gy�zelemittas vigyort. Siker�lt a terve!
- M�r holnap besz�lek vele. –d�nt�tt v�g�l Hermione.
- De hogy fogsz hazaj�nni? –gondolkozott Liz. –Egyed�l m�gsem engedhetem, hogy elgyere hozz�nk. Nem vagy hozz� el�g…
- Alisea! Hagy d�ntsem el �n, mit b�rok �s mit nem tudok megtenni! –szak�totta f�lbe a l�nyt Hermione.
- A nevem Liz. –mondta a n� automatikusan. –�s szerintem m�g nem kellene…
Hermione egy k�ny�rg� pillant�ssal elhallgattatta a l�nyt, aki b�lintott egyet.
- Majd idek�ld�m Christ! –�llt el� hirtelen �tlettel Liz.
- Na ne! –ki�ltott fel Hermione. –Nehogy m�r a f�rjedet ugr�ltasd! Ez m�giscsak sok!
- Mennem kell. –pillantott a boszork�ny az �r�j�ra. – Este tal�lkozunk n�lam! Hailie holnap nem megy �vod�ba, �gyhogy Chrisszel otthon tal�lj�tok majd. Szia!
A l�ny kisietett a szob�b�l, mag�ra hagyva a csal�dott Hermion�t. Elege volt, hogy mindenki itt hagyja. Rossz kedve nem akart elm�lni. A folytonos pihen�s az agy�ra ment. R�ad�sul most Hailie viselked�se is nyugtalan�tani kezdte. Sajn�lta, hogy nem �vhatja meg l�ny�t a csal�d�st�l.
- Mondhatn�m azt is neki, hogy az apja meghalt. –gondolkozott el gondterhelten. – De h�t az m�gis egy �ri�si hazugs�g... nem, ez nem lehet... majd valahogy k�m�letesen el�adom a t�rt�netet…
V�g�l elhat�rozta, hogy �szinte lesz, b�rmibe is ker�l ez.

***

Hermione eg�sz �jjel nagyon rosszul aludt. Egym�st kergett�k fej�ben a nyugtalan�t� gondolatok, amik sorra megjelentek lid�rc�lm�ban. A bizonytalans�g, a k�ts�gbees�s, a f�lelem eg�szen megborzongtatta, ahogy hajnalban felriadt. Egy mozdulattal let�r�lte homlok�r�l az izzadts�got, �s k�rben�zett a n�ptelen szob�n. �lm�ban t�bb alak is felt�nt itt, most viszont csendesnek, nyugodtnak t�nt minden.
- H�la Merlinnek, ma m�r elmehetek. –nyugtatgatta mag�t. – Este m�r a saj�t szob�mban alszom.
A felismer�s j�les� �rz�ssel t�lt�tte el. F�szkel�dni kezdett, hiszen nem tudhatta, mikor engedik el. Olyan hirtelen pattant fel, hogy egy pillanatra vissza kellett fek�dnie. Sz�d�l�s �s a h�nyinger fogta el, de ahogy k�nyelembe helyezte mag�t az �l�alkalmatoss�gon, szinte azonnal m�lni kezdett rossz �rz�se.
P�r perc m�lva fel�llt, most m�r lassabban, �vatosabban, hiszen nem akarta a gyenges�g legapr�bb jel�t sem mutatni, m�g maga el�tt sem. Elege volt az �r�k�s pihen�sb�l, unatkoz�sb�l. M�r vagy egy hete nem vett mag�hoz egy valamireval� k�nyvet, nem v�lthatott sz�t norm�lisan senkivel, hiszen ha komolyra fordultak a besz�lget�sei, mindenki itt hagyta. Mell�z�ttnek �rezte mag�t.
Megr�zta a fej�t, ezzel elszak�tva gondolatai fonal�t, �s lassan csomagolni kezdett. Mire a pirkadat els� sugarait ver�f�nyes vil�goss�g v�ltotta fel, Hermione is elk�sz�lt a csomagol�ssal. Kiss� el is f�radt, �gy visszahanyatlott m�g egy kicsit a beteg�gyra. Lehunyta szemeit, v�gre egy kis b�kess�get keresve h�borg� lelk�ben.
�gy l�togatta meg az �lom, �m most m�r nyugodtabban szuny�k�lhatott. Ez m�r amolyan p�talv�s volt, �gy mikor a n�v�r bel�pett a szob�j�ba a reggelij�vel, azonnal mag�hoz t�rt. Sz�ja f�radt mosolyra h�z�dott.
- J� reggelt, dr�g�m! Hogy aludtunk ma?
- K�sz�n�m, eg�sz j�l. –v�laszolta Hermione, nem is eml�kezve m�r hajnali kellemetlen �lm�nyeire. – Mikor j�n a gy�gy�t�? –�lt fel az �gyban izgatottan.
- D�lut�n. –felelte a n�v�r, mire Hermione mosoly�t bosszankod� arckifejez�s vette �t.
- �s nekem mindenk�ppen meg kell v�rnom?
- Felt�tlen�l. –b�lintott a n�. – Ne f�ljen, hamar elmegy az id� ma is, mint eddig.
- Persze… –s�hajtotta Hermione. –De rengeteg dolgom van, ez�rt nem �rtem mi�rt ne mehetn�k v�gre haza…?
- Ne agg�djon m�r annyit. Ink�bb egye meg ezt. –utas�totta a boszork�ny hat�rozott, de kedves hangon.
- K�sz�n�m. –morogta Hermione, majd lenyomta tork�n a sz�rny� „er�s�t� b�jitalt”, majd nagy nehezen lenyelt k�t vajas pir�t�st is. �z�k hasonl�tott az �gett fadarab�hoz (b�r ezt Hermione csak sejthette, mivel nem pr�b�lta m�g az eml�tett „�telt”).
Az ital a hangulat�ra is j� hat�ssal volt. Elhat�rozta, hogy b�cs�z�ul s�t�l egyet az ispot�lyban, h�tha l�t egy-k�t ismer�s arcot. El�sz�r esz�be jutott, hogy megk�rdezhetn� a n�v�rt, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy nem teszi. Nem sokat szokott bej�rni hozz� senki, �gy biztosra vette, hogy nem fog felt�nni, ha kicsit elk�borol.
Persze r�gt�n esz�be jutott, hogy mekkora felel�tlens�g lenne a r�sz�r�l, hogyha sz� n�lk�l kimenne, �gy kicsit morfond�rozott m�g a dolgon. V�g�l jobbik �nje gy�z�tt, �s elhat�rozta, hogy enged�lyt k�r.
- S�t�lhatn�k esetleg egy kicsit a folyos�n?
- Persze. –b�lintott a n�v�r. – De nem mindegyik folyos�ra mehet be. Ha valahol ki van �rva, hogy tilos a bemenetel, akkor nehogy esz�be jusson megk�zel�teni!
- Ennyire but�nak n�z? –gondolta Hermione csod�lkozva.
A n� nemsok�ra elment, Hermione pedig egy kis id� m�lva elsz�nta mag�t a s�t�ra. El is indult kis k�nt�s�ben, hogy jobban sz�tn�zhessen a var�zsl�k „k�rh�z�ban”.
Igazs�g szerint nem sok k�l�nlegess�get fedezett fel az int�zm�nyben. Nem l�tott senkit, aki ismer�snek t�nt volna. Egyszer-k�tszer elhaladt tiltott r�szlegek k�r�l, �s egyszer egy elhal� n�i sikolyt is hallott. Eg�szen megborzongott a f�ld�nt�li ki�lt�st�l.
K�rd�s�re a n�v�r, akit �ppen elkapott a folyos�n azt mondta, hogy val�sz�n�leg a „z�rt oszt�lyr�l” halotta a hangokat.
- Azt gondoltam. –legyintett Hermione. –De m�gis kik vannak ott?
- Maga mugli sz�rmaz�s�, igaz? –k�rdezte a n�v�r egy�ltal�n nem tisztelettel teli hangon.
- Igen. –v�laszolta Hermione hasonl�an ellens�gesen.
- Nos, azt hiszem, a muglikn�l is �gy h�vj�k. Z�rt oszt�ly. –hangs�lyozta a n�. –�gy m�r �rti?
- Oh. –Hermione kiss� kellemetlen�l �rezte mag�t. – Persze.
- R�ad�sul most egy hal�lfal�t kaptunk. –sop�nkodott a n�. –De t�bbet nem mondhatok. Ne legyen k�v�ncsi.
Hermione b�lintott, majd egy halk „K�sz�n�m!” elrebeg�se ut�n visszat�rt „lakoszt�ly�ba”. A nap tov�bbi r�sz�ben folytatta eddigi szellemi tev�kenys�g�t: gondolkodott. El�sz�r csak a titokzatos folyos�v�gi incidensen, majd lassan �tt�rt saj�t gondjai megold�s�hoz.
Miut�n m�r az eb�dj�t is elt�ntette, m�r k�sz volt terve az est�re vonatkoz�lag. Igaz, Liz felvetette, hogy n�la maradhatn�nak Hermione l�badoz�s�nak id�szak�ban, de � ezt az �tletet egy�ltal�n nem szorgalmazta. Tudta, hogy nem vesz�thet t�bb id�t, mert a janu�ri vizsg�k m�r a feje felett lebegtek. Igaz, el�gg� felk�sz�lt m�r r�juk, de m�giscsak �t kellett ism�telnie az anyagot. A gyakorlati r�szekre val� felk�sz�l�s pedig m�g t�bb id�t ig�nyelt.
Mik�zben ezen t�rte a fej�t, valaki bel�pett az ajt�n. Hermione annyira belemer�lt gondolataiba, hogy �szre sem vette az alak sziluettj�t, csak n�m�n sz�v�gette tov�bb gondolatait a j�v�j�r�l.
- Min gondolkozol? –t�rte meg a csendet p�r perc m�lva a hang, amely �vekig l�zban tartotta Hermion�t, s amelyt�l m�g most is nagyot dobbant a sz�ve.
- Mit keresel itt, Draco? –v�laszolt a l�ny cs�p�sen. – Csak nem eszedbe jutott visszaj�nni?
Draconak nem tetszettek az ellens�ges szavak, hiszen �gy sem volt teljesen biztos a dolg�ban. �m ha m�r belefogott, mindenk�ppen v�ghez akarta vinni terv�t.
- Dolgom akadt. –v�laszolta t�rgyilagos hangnemben.
- Oh, t�nyleg? �s mondd csak, nekem mi k�z�m van hozz�? –ford�totta el fej�t a l�ny. Nem akart a m�ltkori hib�ba esni.
- Igenis ut�lni fogom! –hat�rozta el.
- Folytatni akartam a besz�lget�st. –mondta a f�rfi semmivel sem k�l�nb hangon.
- Akkor k�rlek gyorsan tedd, mert nemsok�ra hazamegyek. –jegyezte meg Hermione. Draco sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott.
- �rtem… nos, csak azt akartam k�z�lni veled, hogy d�nt�ttem. Meg akarom ismerni a l�nyomat. Viszont a teljes titoktart�sodat k�rem. –mondta Draco nyugodtan, figyelve a l�ny minden apr� reag�l�s�t.
Hermione olyan m�rt�kben felh�borodott, hogy kedve lett volna valami nagyon kem�ny t�rgyat a f�rfi fej�hez v�gni.
- M�g hogy „eld�nt�tte”, hogy meg fogja ismerni! R�ad�sul el akarja titkolni a vil�g el�l, mint valami zabigyereket! Na azt m�r nem! –gondolta m�rhetetlen�l haragosan. Nagy leveg�t vett, hogy k�z�lje a f�rfival �ll�spontj�t, de m�g miel�tt „kit�rhetett volna a vulk�n”, Draco megsz�lalt.
- �t f�ltem.
Hermion�ba belefagyott a sz�. Hirtelen nem �rtette, hogy mi a f�rfi gondja, �gy h�t tiszta fejjel akart �t�lni. Keresztbe fonta karjait, �s halkan megsz�lalt:
- M�gis kit�l?
- Szerinted? –k�rdezte Draco szem forgatva. Hermion�t ideges�tette a var�zsl� viselked�se, de nem sz�lt k�zbe, v�rta a v�laszt.
- A Nagy�rt�l. Nem tudom, mit tenne vele, ha megtal�ln�.
- Voldemort? –Draco arca megrezzent, de nem sz�lt semmit- Mi�rt? � most gyenge… -pr�b�lkozott Hermione. Aggodalmasan harapott ajk�ba.
- Vesz�lyt jelenthet Haliere. –figyelmeztette Draco a boszork�nyt. –Hamarosan �jra ereje telj�ben lesz.
Hermione elgondolkodva n�zett Dracora. Nem sz�m�tott r�, hogy a f�rfi m�gis visszaj�n, arra meg pl�n nem, hogy meg akarja majd ismerni Hailiet. Hangj�b�l n�mi aggodalom is t�kr�z�d�tt, ami elgondolkod�sra k�sztette a l�nyt.
Nem tudott kiigazodni a f�rfin, de ezek a cselekedetek valahogy arra k�sztett�k, hogy –ha minim�lisan is- de b�zzon a f�rfiban. K�nytelen volt, hiszen l�nya �v�sa �rdek�ben minden seg�ts�g j�l j�tt. R�ad�sul olyan inform�ci�val l�tta el �t, Hermion�t, amivel saj�t mag�t is vesz�lyezteti. Sejtette, hogy els� k�zb�l tud a Nagy�r minden l�p�s�r�l, az�rt besz�l r�la ilyen magabiztosan.
- �s te ezt honnan…? –Hermione b�tortalanul kezdte k�rd�s�t, de Draco megr�zta a fej�t. Hermione, ha csal�dottan is, de meg�rtette a gesztust, �gy nem fejezte be a k�rd�st. Sejt�se beigazol�dni l�tszott, ami m�rhetetlen szomor�s�ggal t�lt�tte el.
- Mikor m�sz haza? –pillantott Draco a csomagokra.
- M�r mondtam. Nemsok�ra. Csak azt az �tkozott gy�gy�t�t kell megv�rnom. –felelte a l�ny. A csomagok mellette voltak, �gy Draco k�zelebb l�pett, hogy felvegye �ket, Hermione viszont szint�n h�tr�lt egy l�p�st.
- Mi a baj? Csak nem f�lsz t�lem? –g�nyol�dott Malfoy.
- Mi? Hogy �n? Dehogy! –h�borodott fel Hermione.
- �rtem. Megfoghatom a csomagjaidat? –folytatta a g�nyos hangot az ifj� var�zsl�.
- Ne kom�di�zz itt nekem, Malfoy! –emelte fel a hangj�t Hermione. –Nem hiszem, hogy neked kellene cipelned a dolgaimat…
- Sok a bep�tolni val�m. –mosolyodott el kaj�nul a f�rfi. Hermione egy pillanatra d�bbenten n�zett a var�zsl�ra.
- Nagyon vicces vagy. –mondta �lesen, b�r m�r nem d�h�sen. Egy nagy leveg�t vett, majd kib�kte, ami a fej�ben j�rt.– De jobb lenne, ha �n mondan�m el el�sz�r Hailienek a t�rt�netet.
- Igazad van. -b�lintott Draco. –�gy lesz a legjobb.
P�r perc cs�nd telepedett a szob�ra. Hermione lelk�ben vihar d�lt. Egyik fele elk�ldte volna a var�zsl�t melegebb �ghajlatra, a m�sik fele pedig marasztalta. V�g�l azonban ink�bb nem sz�lalt meg.
Draco igaz�b�l nem szerette ezt a hallgatags�got. Megint � t�rte meg a csendet.
- Szerintem induljunk.
- M�gis hova? –kerekedett el Hermione szeme.
- Hazak�s�rlek. –mondta Draco. – Nem vagy el�g er�s ahhoz, hogy cipeld ezt a sok b�r�nd�t.
- Elboldogulok egyed�l is. –felelte Hermione nyersen.
Draco azonban egy Locomotorral felemelte a cipelnival�t, �s egy p�lcasuhint�ssal maga ut�n ir�ny�totta a neh�z t�rgyakat. Hermione k�tkedve n�zett a f�rfi ut�n.
- Mit n�zel? –fordult meg a sz�ke var�zsl�.
- �rdekel, hogy mi�rt akarsz nekem seg�teni. –mondta Hermione elgondolkodva.
- Mert nem akarok �jra idej�nni l�togat�ba. –vont v�llat Draco. –Ut�lom ezt a helyet.
Hermione m�g mindig k�tkedve f�rk�szte a f�rfi arc�t, de mivel nem lett okosabb, ink�bb felhagyott a vizsg�lgat� pillant�sokkal.
- Meg kell v�rnunk a gy�gy�t�t. –mondta Hermione. – M�g nem kaptam meg a v�gs� enged�lyt a t�voz�sra.
- Mi�rt kellene enged�lyt kapnod? –mosolyodott el Draco fels�bbs�gesen. –Egyszer�en kis�t�lunk �s k�sz.
- Elment az eszed? –Hermione nem tudott elfojtani mosoly�t, melyet a fi� cinkos tekintete id�zett el� benne.
- Nem. De nincs kedvem v�rakozni. Gyere m�r!
Hermione csak azt vette �szre, hogy m�r elm�lt a k�zt�k l�v� fesz�lts�g, amely az elm�lt besz�lget�seiket jellemezte. Ezt a hirtelen v�ltoz�st nem szerette. R�gen, amikor m�g egy�tt voltak, vit�ik akkor is pillanatok alatt csapott �t szenved�lyes v�ggy�, vagy �ppen csak b�k�t� cs�kk�.
- Meg kell gy�z�dni�k r�la, hogy rendben vagyok. –makacskodott Hermione. – Ha nem akarsz v�rni, akkor fel�lem indulhatsz is haza.
- Ahogy akarod. –t�rta sz�t Draco a karj�t, majd elindult kifel�. De persze ut�na rep�ltek a b�r�nd�k is, Hermione p�lc�ja pedig m�g a szekr�ny tetej�n pihent. A l�ny gyorsan odarohant a var�zsl�eszk�zh�z, majd a t�voz� ut�n szaladt.
- V�rj meg, Draco!
Maga sem tudta, mi�rt, de k�ptelen volt haragudni Dracora, annak ellen�re, hogy persze egy g�nyos mosollyal fogadta Hermione hirtelen „v�ltoz�s�t”.
- �r�l�k, hogy ne kellett t�bbet gy�zk�dn�m t�ged. Sz�val, hol is laktok?
Hermione �ppen az �tvonalat ecsetelte Draconak, mikor beleszaladtak a n�v�rbe, aki eddig Hermion�t �polta.
- M�ris elengedt�k, Miss Granger? –csod�lkozott a n�.
- Nem igaz�n. –felelte Hermione pirulva, de Draco folytatta helyette.
- Sokat v�rtunk, de most m�r t�nyleg menn�nk kell a dolgunkra, ez�rt �gy d�nt�tt�nk, hogy elmegy�nk.
- Ezt nem tehetik! Vesz�lyes lehet a kisasszonyra n�zve. –r�zta meg a fej�t a boszork�ny.
- Ez egy szabad orsz�g. Azt tesz�nk, amit akarunk. –legyintett a sz�ke fi� t�relmetlen�l.
- V�llalja a kock�zatot, ha a kisasszony esetleg visszaesik? – k�rdezte a n�v�r megrov�an. Draco megforgatta a szemeit, de Hermione berekesztette a vit�t.
- Eln�z�st k�r�nk, de fontos �gy miatt kellett elindulnunk.
- �rtem. –b�lintott a n�v�r, majd mosolyra h�zta sz�j�t. – Akkor viszl�t, Miss Granger!
- Viszontl�t�sra! –biccentett Hermione. Draco t�relmetlen�l elfordult, �s megindult a kij�rat fel� vezet� folyos�n. Hermion�hoz azonban m�g odahajolt az asszony, �s a f�l�be s�gta:
–Megn�ztem a k�rlapj�t, semmi baja. –majd egy mosoly k�s�ret�ben elvonult.
Hermione megd�bbenve �llt ott. Nem �rtette, hogy mi volt akkor a n�v�r baja, de �gy legal�bb lelkiismeret furdal�s n�lk�l t�vozhatott. Egy kis id� m�lva m�r azt vette �szre, hogy Draconak nyoma sincs, �gy k�nytelen volt a var�zsl� ut�n eredni.
A kij�rat el�tt meg is l�tta ismer�s l�d�it. Bosszankodva vette �szre, hogy Draco m�r az ellen�rz� „�llom�sn�l” �csorog �s �t v�rja.
- V�gre, hogy ide�rt�l. –�s�tott a var�zsl�.
- Menj�nk. –intett a fej�vel Hermione. Nem volt kedve reag�lni a f�rfi megjegyz�seire, m�r t�l f�radtnak �rezte mag�t hozz�juk. Ink�bb �gy d�nt�tt, igazat ad Liznek, �s ezt a mai napot m�g a bar�tn�j�n�l t�lti.
- Ink�bb ne hozz�m menj�nk. –helyesb�tett, mikor m�r a hoppan�l�sra k�sz�ltek. – Hailie Liz�kn�l van.
- �s a csomagok? Nem tessz�k le ink�bb n�latok? –aj�nlotta Draco.
- Nem. Este Liz�kn�l maradok ink�bb. –r�zta meg a fej�t Hermione. Nem akart t�bbet indokolni. Ut�lt gyeng�nek l�tszani Malfoy el�tt, �s f�lt, hogy hangja el�bb-ut�bb el�rulja.
- Rendben vagy? –f�rk�szte a var�zsl�.
- Csak egy kis csendre v�gyom. –k�rte Hermione, amit meg is kapott. T�l sok volt neki egy napra Malfoyb�l, szerette volna megem�szteni a vele val� tal�lkoz�s minden perc�t.
Nemsok�ra meg is �rkeztek Liz�k h�z�hoz, itt azonban m�r nem k�s�rte a f�rfi a kapuig Hermion�t. Nem volt hossz� az �t a hoppan�l� „hely�kt�l”, de el�gg� megviselte Dracot.
- M�gis mi van ebbe? T�gla?
- P�r hasznos dolog.
- Gondolom k�nyvek. –tal�lgatott Draco.
- Te m�r nem ismersz engem. –felelte Hermione csendesen, kivette a f�rfi kez�b�l a t�sk�t, �s elindult az �t t�ls� fel�n l�v� h�z fel�, mely v�gre biztons�got ny�jthatott neki a sz�rke szemek el�l.