Hermione ism�t meg�rkezett az �lmok f�ldj�re. Maga sem tudta, mi�rt de ism�t egy kellemes, meleg �rz�s ker�tette hatalm�ba, mint ahogy nemr�gen egy m�sik �lm�ban.
Egy hossz�, viszonylag s�t�t folyos�n tal�lta mag�t. Az ablakokban f�kly�k sorakoztak, megvil�g�tva a n� sz�m�ra a helyes utat, amely v�g�n egy ajt� v�rta.
A gy�r vil�g�t�s �ppen el�g volt, hogy megtudja, merre kell mennie. A folyos� v�g�n l�v� ajt� messzinek t�nt, de Hermione meg sem pr�b�lt vil�goss�got gy�jtani. A lelk�ben nem f�lelem, ink�bb szeretet �s nyugalom uralkodott.
Hamarosan hangfoszl�nyok �t�tt�k meg a f�l�t. Egy csod�s muzsika, gyerekzsivaj, �s besz�lget�s hangja volt ez. Izgalommal vegyes k�v�ncsis�ggal nyitott be a nagy helyis�gbe.
Meglepet�s�re a bent l�v�k mind azonnal r� ford�tott�k a tekintet�ket, ahogy bel�pett. Megh�kkenve vette �szre t�bbek k�z�tt Lizt, Christ, �s nem utols� sorban Narcissa Malfoyt. Mindenki kicsit id�sebbnek t�nt, de � arra k�vetkeztetett, hogy csak a vil�g�t�s teszi ezt. A kar�csonyfa alatt egy kis�gy �llt, amely mellett egy sz�ke l�nyka �lt. Nem lehetett t�bb t�z-tizenegy �vesn�l, sz�ke haja pedig m�r hull�mokban omlott a v�ll�ra. Hermion�nak h�ttal �lt, �s kez�vel �ppen �t�lelt valamit… vagy valakit.
Hermione k�v�ncsis�g�t felkeltette a l�tv�ny, �s mivel roppant ismer�snek t�nt a l�ny, k�zelebb ment hozz�.
Ahogy az eml�tett meghallotta Hermione l�pteinek nesz�t, gyorsan h�trafordult, �s ahogyan tal�lkozott a tekintet�k, sz�lesen elmosolyodott. Hermione l�bai a d�bbenett�l olyanok lettek, mintha gy�keret vertek volna. Az idegenben saj�t l�ny�ra ismert.
Hailie �l�ben egy k�t�vesforma fi�cska �ld�g�lt, aki nagy barna szemeit szint�n Hermion�ra f�ggesztette. Karj�t h�vogat�an kiny�jtotta n� fel�, jelezve neki, hogy az � kez�ben szeretne nyugodni. Hermione zavartan n�zett a kisgyermekre, de nem tudott ellen�llni, intett Hailienek, hogy adja oda neki a bab�t. A l�ny egy apr� puszit adott a kicsi fej�re, �s gyorsan teljes�tette a k�r�st.
Hermione megsimogatta a barna haj� kisfi� fej�t, aki nagy meglepet�s�re sz� n�lk�l r�fek�dt a v�ll�ra. Hermion�nak annyira j�l esett a bizalomnak ez a fajta kimutat�sa, hogy meghatottan n�zett k�rbe.
�s ekkor �rezte, ahogyan k�t er�s kar �leli �t �s vonja mag�hoz h�tulr�l. Valami�rt olyan term�szetesnek �rezte ezt, hogy nem is jutott esz�be tiltakozni. Ink�bb csak ringatta a gyermeket, aki ezek szerint m�r el�g f�radt lehetett.
Ahogy megfordult, megl�tta, hogy ki k�zeledett fel�. Draco �llt m�g�tte, akinek ajkai v�szesen k�zeledtek az �v� fel�.
M�sodpercek alatt r��bredt, hogy itt valami nincs rendben. Picit elford�totta a fej�t, �gy Draco csak a nyak�t �rte. Azonban ebbe a cs�kba is teljesen beleremegett.
Ekkor megsz�lalt egy �rdes, durva hang, fel�bresztve Hermion�t �des �lm�b�l.

***

A vekker hangja m�sodpercekig nem hatolt el a n� tudat�ig. �gy �rezte mag�t, mint aki egy nagyon m�ly, hossz� alv�sb�l �bredt. Kis id�be telt, mire felfogta, hol is van val�j�ban.
El�sz�r is a mellkas�n piheg� Hailiere esett a pillant�sa. A kis s�ly teh�t nem az �lomb�li kisfi� volt, hanem saj�t l�nya. Ez mindenesetre r�gt�n megnyugtatta.
Mi az �rd�g volt ez? Lehet, hogy meg�rtott a sok izgalom nekem… legjobb lesz, ha ma �gyban is maradok… -sz�v�gette gondolatait a n�. - Az�rt roppant furcsa volt… kar�csonyfa… �s az a kisfi�… eg�szen olyan volt, mint… nem is tudom…
Egy sz� azonban nem akart kimenni a fej�b�l. Hamarosan r� is j�tt, milyen okb�l.
Kar�csonyfa! Jesu Christo! Hiszen ma van kar�csony! Musz�j f�t d�sz�tenem… Liz�k is j�nnek. Ron�k is �zentek a minap… k�sz vend�gsereg lesz itt! �s �n m�g be sem v�s�roltam!
Hirtelen legsz�vesebben els�llyedt volna az �nostoroz�sban. Semmi kedve nem volt tenni a dolg�t, m�gis egy l�thatatlan er� arra k�nyszer�tette, hogy �vatosan felemelkedjen, majd Hailiet �vatosan arr�bb helyezve felkeljen a k�nyelmes alv�alkalmatoss�gr�l.
A k�teless�g most is fel�lkerekedett benne, ahogy m�r annyiszor �lete sor�n, ez pedig azt dikt�lta, hogy mindent megtegyen l�nya �s a v�rhat� vend�gek �r�m��rt �s k�nyelm��rt.
Ennek els� „�llom�sa” az volt, hogy elment �telt �s italt v�s�rolni a k�zeli mugli szupermarketbe. Igyekezett csak a legfontosabb dolgokb�l venni, de �gy is k�tszer kellett fordulnia, hiszen a n�la l�v� csek�ly �sszeg k�zel sem volt el�g a k�v�nt mennyis�gekhez.
Ezt szerencs�tlens�g�re csak f�l �ra v�rakoz�s ut�n, a p�nzt�rn�l vette �szre. A k�nos szitu�ci�ra r�tett egy lap�ttal, hogy az elad� h�lgy roppant idegess�g�ben nem volt hajland� azt sem odaadni, ami�rt egy�bk�nt fizetni tudott volna.
- Ne sz�rakozzon velem, kisasszony! –f�rmedt r� Hermion�ra. –L�tom, hogy a t�rc�ja tele van p�nzzel, erre lenyomja nekem ezt a dum�t… van nekem el�g bajom, nem kell nekem m�g maga is! Nem l�tja, hogy feltartja a sort?
Hermione pokoli k�njainak azonban ez sem vetett v�get. Nem el�g, hogy az otthon egyed�l hagyott Hailie�rt kellett agg�dnia, most m�g a p�nzzel is gondban volt. V�g�l �gy d�nt�tt, a lehet� leghamarabb felkeresi a var�zsl�k bankj�t, nevezetesen a Gringott’s �p�let�t.
Hossz� m�rlegel�s ut�n arra jutott, hogy semmik�ppen se lesz k�szen, ha most hazamegy l�ny��rt, ez�rt ink�bb gyorsan keresett egy helyet, ahonnan biztons�gban hoppan�lhat az Abszol �tra.
Mag�ban az�rt �ldotta a sorsot, hogy esz�be jutott megk�rni a szomsz�dasszonyt, hogy „n�zzen r�” Hailiere. Aggodalm�t �s b�ntudat�t n�mik�pp cs�kkentette, hogy tudta, valaki vigy�z a gyermekre.
A Gringott’sban a v�rtn�l kevesebben voltak, Hermione m�gis egy �r�kk�val�s�gnak �rezte, am�g el�rtek a sz�fhez, ahol �r�ks�g�nek marad�ka fek�dt.
M�g annak idej�n �tv�ltotta minden r� hagyom�nyozott p�nzt var�zsl� bank�kra, hiszen Hailie �rdek�ben valamifajta egzisztenci�t kellett teremtenie. Maradt m�g valamennyi la mangai „v�gkiel�g�t�s�b�l” is, azok pedig mugli bank�k form�j�ban v�rt�k gazd�jukat. Mivel most nem olyan j� a mugli font �rfolyama, Hermione n�mi gondolkoz�s ut�n az ut�bbit v�lasztotta.
A vissza�t az alag�tban m�g rosszabb volt, mint az odamenetel. Hermione �melygett, sz�delgett �s er�s h�nyinger ker�lgette. Mikor meg�rkeztek, �gy �rezte, mag�t a poklot j�rta meg ezen a d�lel�tt�n. �s ez m�g csak a kezdet volt.
Mivel nem mehetett vissza a k�zeli szupermarketbe, a legk�zelebbi piacon –amelyet v�letlen�l l�tott meg- pr�b�lt szerencs�t.
A k�l�nb�z� �rusok sz�les k�n�lata eg�szen meglepte a tapasztalatlan l�nyt, akinek egy�ltal�n nem volt szok�sa piacra j�rni, bar�tn�j�vel ellent�tben, akinek szab�lyosan sz�v�gye volt ilyen helyen v�s�rolni.
Hermion�nak az �rakat szeml�lve azonnal szembet�nt az els� k�l�nbs�g: Liz �ll�t�sa, miszerint ezek a helyek sokkal olcs�bbak, nagyon is igaznak bizonyult. Hermione elh�lve tapasztalta, hogy mennyi p�nzt megsp�rolhatott volna, ha hallgat a j� tan�csra.
Az�rt el��t�lete m�g mindig megmaradt, hiszen sz�m�ra nem t�nt t�l megb�zhat�nak az �ruk min�s�ge. M�gis, nem l�v�n m�s v�laszt�sa, k�nytelen volt v�s�rl�sra adni a fej�t.
Az �rusok szemmel l�that�an f�leg mugli �regasszonyokb�l �lltak, de h�be-h�ba egy-k�t fiatalt is meg lehetett pillantani k�zt�k. Ellenben a v�s�rl�k mindenf�le koroszt�lyb�l �llt �s t�rsadalmi helyzett�l f�ggetlen�l rengeteg fajta ember volt. Egy-k�t furcsa figur�r�l m�g azt is el tudta k�pzelni, hogy mugli ruh�ba b�jt boszork�nyok vagy var�zsl�k, ak�rcsak �.
Mire egyszer v�gigment, �s a jobb oldal�n l�v� �zleteket v�gign�zte, m�r csomagja teljesen tele lett. A kedves �rusok mindenf�l�t r�tukm�ltak, �s � k�ptelen volt ellen�llni nekik. Azon kapta mag�t, hogy a lehet�s�geket fejtegeti, hogy hogyan vihetn� haza �gy a dolgokat, hogy m�g egyszer visszaj�hessen.
V�g�l is az id� hi�nya miatt �gy d�nt�tt, hogy a legfontosabb dolgokat, amik felt�tlen�l sz�ks�gesek voltak, azokat m�g hazacipeli valamilyen m�don, csak v�gig kellett gondolnia, hogy melyek ezek. V�g�l egy kis liszt �s cukor megv�tele ut�n r�vette mag�t a hazaindul�sra.
Otthon Hailie m�ltatlankodva fogadta. A kicsi megs�rt�d�tt, ami�rt nem tarthatott a n�vel.
- Olyan vagy, Mami! –fejtette ki Hailie �ll�spontj�t. – �n is szerettem volna veled menni! Olyan rossz volt itt egyed�l!
- Ne haragudj, kicsim, de sietni akartam. M�g f�t is kell venn�nk. –pr�b�lt Hermione b�k�lni. Nem volt hajland� semmilyenfajta vit�ba keveredni a l�ny�val.
- De azt m�r �gye egy�tt v�lasztjuk ki? –k�rdezte Hailie rem�nykedve.
- Persze. –sietett megnyugtatni a kicsit a n�. – �gyhogy siess, dr�g�m! �lt�zz fel valami melegebb ruh�ba!
- Megyek! –futott fel a l�pcs�n a kisl�ny, amilyen gyorsan csak tudott. Hermione mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t.
- Vigy�zz, dr�g�m! Nehogy t�r�tt csontokkal kelljen t�ged bevinnem a Szent Mung�ba, mint tavaly! N�zz a l�bad el�! –figyelmeztette Hermione viccel�dve Hailiet.
- Az nem is az �n hib�m volt. –mondta kiss� kevesebb lelkesed�ssel a kicsi. Hermione mosoly�t elrejtve megr�zta a fej�t.
- H�t persze, hogy nem a te hib�d volt.

F�l �ra m�lva m�r a k�zelben l�v� fa�rusn�l alkudtak egy helyes kis feny�f�ra, amely nem volt kiv�gva, egy nagy cser�pben foglalt helyet. Hermion�t nagy boldogs�ggal t�lt�tte el, hogy v�gre megegyezett Hailievel a f�t illet�en, hiszen m�g � a fagyilkol�s ellen m�kar�csonyf�t vett volna, Hailie im�dta a feny� illat�t, ez�rt nem t�g�tott, �s kitart� k�ny�rg�ssel mindig el�rte, hogy „eredeti” f�val lepje meg �t �desanyja. Az �l� fa viszont mindkett�j�knek tetszett, hiszen Hermione ki tudta �ltetni a szezon ut�n a k�zelben l�v� parkba.
Az �rus v�g�lis engedett, �gy eg�sz j� �run jutottak a t�nem�nyes f�hoz. Hermione alig b�rta cipelni, de szerencs�re nem laktak messze, �s a fa termete �ppen akkora volt, amit � m�g elb�rt. B�r kicsit rosszul lett, miut�n haza�rtek, egy kis pihen�s ut�n ism�t �sszeszedte mag�t, �s v�giggondolta aznapi teend�it.
Nemsok�ra meg�rkezett Liz �s Chris, kiss� lev�ve a terhet Hermione v�ll�r�l. Chris j�tszott a kisl�nnyal, am�g a k�t n� a fa d�sz�t�s�vel volt elfoglalva.
- Gy�ny�r�ek ezek a piros g�mb�k! –lelkendezett Liz. –De mik ezek a z�ld kis f�k?
- Kell egy kis v�ltozatoss�g. –mosolygott Hermione. –A z�ld ink�bb hideg, kompenz�lja a v�r�set. T�k�letes p�ros�t�s az elad�n� szerint. Mit is mondott? Hogy a piros egyed�l t�l meleg hat�st kelt, a z�ld pedig t�l hideget, ez�rt csak egy�tt adja el �ket. Csak egy�tt mutatnak j�l.
- �s milyen igaza volt. –jegyezte meg Liz g�nyosan csillog� szemekkel. Hermione �rtetlen�l b�mult r�.
- �n a d�szekr�l besz�lek.
- �n meg nem. –felelte hetyk�n Liz.
- Alisea! – sz�lt r� szigor�an Hermione. – Ne hozd fel �jb�l a t�m�t , k�rlek!
- M�g mindig Liz! De mit is hoztam fel? –tudakolta �rtatlan szemekkel Liz. –Nem �rtelek.
- K�rlek, ne j�tssz az idegeimmel! –fordult el Hermione. �s ha tudn�, hogy cs�kol�ztunk! Merlinre! Nem mondhatom el neki, mert akkor megint csak kinevetne, meg kioktatna. De annyira j� lenne kibesz�lnem magamb�l… jajj, Merlin, seg�ts!
- Min r�g�dsz? –k�rdezte Liz komolyabban p�r perc m�lva.
- Semmin. –sietett a v�lasszal Hermione. - Nem szabad elmondanom neki! M�g akkor is, ha nehezemre esik!
- L�tom, hogy valami b�nt. –karolta �t Liz a l�nyt. –Mondd el, k�rlek! Nem teszek semmilyen megjegyz�st, �g�rem.
- De �n nem… - Na j�, v�g�lis � mondta, hogy nem sz�l semmit… - vagyis… sz�val…
Liz k�v�ncsian p�szt�zta a l�ny zavart tekintet�t. Hermione egy pillanatra belen�zett a szemeibe, majd �jra elfordult.
- Megcs�kolt. - motyogta lassan, eg�szen halkan
Liznek nehez�re esett megtartani mag�t a kanap�n, de egy diadalmas sikkant�st m�r nem tudott elfojtani.
- Ez… egyszer�en nagyszer�! –komment�lta �g�rete ellen�re a l�ny �r�mittas hangon.
- El�rulod, hogy ez m�gis mi�rt olyan j�? –csattant fel Hermione.
- Jajj, Hermione, ne tegyed m�r! Bevallotta, hogy szeret! V�gre nem kell tov�bb ker�lgetnetek egym�st… -ecsetelte Liz boldogan.
- Te m�gis mi az �rd�gr�l besz�lsz? –ki�ltott fel Hermione a kellet�n�l kicsit hangosabban.
Liz arc�r�l lehervadt a mosoly, �s meglepetten n�zett Hermion�ra.
- Te nem viszonoztad?
- Nem! Vagyis… �hm… -pirult el Hermione. –H�t… v�g�lis viszonoztam, de nem �nsz�ntamb�l.
- Az meg hogy lehet? Csak nem Imperius alatt volt�l? –g�nyol�dott Liz csal�dottan.
- Ugyan, dehogy! Csak tudod, sz�rnyen f�jt a fejem, � meg hozott orvoss�got, �s att�l lettem olyan, mint akit fejbe v�gtak. Nem is tudtam hirtelen, hogy mit teszek…
- Persze. –vonta fel g�nyosan a szem�ld�k�t Liz.
- �n h�lye! Mi�rt is mondom el neked? – csattant fel Hermione s�rt�d�tten. –Ezek ut�n v�rhatod, hogy mikor…
- J�l van, igazad van, bocsi. –visszakozott Liz. –Ne haragudj, csak annyira bele�ltem magam, hogy kib�k�ltetek!
- Mi sosem fogunk kib�k�lni. –mondta Hermione komolyan. –Ezt j�l jegyezd meg!
- Peee… vagyis ok�, �rtem. –b�logatott Liz.
- Helyes. Akkor most ink�bb foglalkozzunk kicsit a d�sz�t�ssel. –fordult oda Hermione a munk�j�hoz.
Mikor m�r majdnem k�szen lettek, Liz ism�t megsz�lalt.
- �s mit besz�ltetek meg? Hogy lesz tov�bb? –puhatol�zott �vatosan a l�ny.
- Nem tudom. –vont v�llat Hermione. – Azt hiszem, kicsit megs�rtettem. Csak olyan rosszul �reztem magam… majd bocs�natot k�rek t�le.
Liz mosolyogva helyezte fel az utols� d�szt, a csillagot.
- J�l teszed.
A k�t n� meg�llt az ajt�ban, szemrev�telezve alkot�sukat, mik�zben fentr�l nevet� hangok hallatszottak le. Hermione �s Liz b�szk�n h�zt�k ki magukat, hiszen a fa remek�l siker�lt.
- Hailie �r�lni fog neki. –nyugt�zta Liz �r�mmel.
- Nagyon rem�lem. –mosolygott Hermione.
- T�nyleg… mit is mondt�l neki, mi�rt nem j�het le? –tudakolta Liz.
- �gy tudja, hogy f�z�nk. –vont v�llat Hermione. P�r pillanat m�lva azonban tudatosult benne, hogy valamit elfelejtett.
- Merlinre! Liz, �n nem tettem fel a csirk�t! –csapott a homlok�ra. –Harry�k b�rmelyik pillanatban it lehetnek!

- Nem azt mondt�k, hogy holnap j�nnek? –k�rdezte Liz. – Ma csak 24.-e van.
- Igen… azt hiszem, igazad van. –rogyott le a kanap�ra Hermione, kez�be temetve arc�t.
- Szerintem kicsit t�lhajszoltad magadat. –v�lekedett Liz. –Mi lenne, ha d�lut�n laz�tan�nk kicsit?
- Ink�bb egy j� alv�s kellene nekem. –mondta Hermione. –V�gre egy �lom n�lk�li…
- Megint �lmodt�l? –kapott a t�m�n Liz. – Mes�lj!
- Jajj, Liz! –nevetett Hermione. –Im�dom a k�vetkeztet�seidet az �lmaimr�l, de ezt most nem szeretn�m elmondani.
- Akkor tudom, hogy kir�l sz�lt. –vigyorodott el Liz.
- Nem is �! –tiltakozott Hermione. –Honnan veszed, hogy Draco volt benne…?
- Egy sz�val sem mondtam, hogy Drac�ra gondolok. –nevetett fel diadalmasan Liz. – De te most el�rultad!
- De… de… -Hermione nem igaz�n tudta elviselni, hogy megint csapd�ba esett. Egy pillanat alatt elfutotta a m�reg, de d�h�t igyekezett elrejteni.
- Nem csak r�la sz�lt az �lom… de tudod, mit? Gondolj, amit akarsz!
- Rendben, meg�rtettem. –azzal Liz �gy tett, mintha lelakatoln� a sz�j�t, �s eldobn� a kulcsot.
- Helyes. –komment�lta Hermione, majd elnevette mag�t. Liz szint�n vele der�lt, �gy eg�szen j� lett �jra a hangulat.
- Lej�het�nk, Mami?! –hangzott fentr�l egy vid�m hangocska. –Vagy m�g mindig f�zt�k?
- Tudod, mit, kincsem? Menjetek el Chrisszel j�tszani, m�g mi elk�sz�l�nk. –aj�nlotta Liz, majd kil�ptek Hermion�val a nappali ajtaja el�, �s becsukt�k azt. Hailienek persze semmi ne t�nt fel, vid�m besz�lget�st folytatott Chrisszel a var�zsvil�gban el�fordul� �llatvil�gr�l. Miel�tt azonban elmentek, Hailie megjegyezte:
- �gyesek vagytok, Mami. Nem lehet �rezni az �gett szagot.
Chris fejcs�v�lva ir�ny�totta ki a kicsit a szabadba, Hermione �s Liz pedig egy k�lcs�n�s mindent-tud� pillant�st v�ltottak.
- F�lelmetes ez a gyerek. –mosolygott Liz. – Bel�le egyszer nagy ember lesz, az biztos…

***

Hermione �s Liz eg�sz d�lut�n f�z�csk�ztek. Mindk�t csal�dnak elegend� �telt k�sz�tettek, de �gy is rengeteg felesleg maradt.
- K�v�ncsi vagyok, mennyi fog maradni megint. –r�zta meg a fej�t Hermione. –Szerintem kevesebb is el�g lett volna.
- Ink�bb legyen t�bb az �telb�l, mint kevesebb. –v�lte Liz. – Legal�bb nyugodt lehetsz e fel�l.
- Legal�bb Ron�knak csomagolhatok. –adott igazat Hermione. –�gysem hiszem, hogy nagyon f�z�csk�zn�nek Harryvel.
- Na l�tod. –mosolygott el�gedetten Liz.
Mik�zben a n� az utols� sim�t�sokat v�gezte az �telen, Hermione k�l�n�s hangra lett figyelmes. Egy k�l�n�s, egyre er�s�d�, csattog� hangot v�lt hallani.
- Te hallasz valamit? –fordult Lizhez.
- Aha… szerintem a bej�rati ajt� fel�l j�n. –mondta Liz kavargat�s k�zben. –Megn�zed vagy menjek �n?
- Nem, dehogy, megyek �s megn�zem. –v�laszolta Hermione mik�zben m�r az el�szoba fel� tartott.
Az ajt�t kit�rva meglep� dolgot vett �szre. Egy bagoly �lt szemben a ker�t�s alj�ban, �s l�b�r�l egy csinos kis pap�rdarab l�gott le.
Hermione felbontotta a csinos levelet, amely enyhe mentaillat� volt, �s cikorny�s bet�kkel �rt�k r� a nev�t.
- Hermione Jane Granger –olvasta Hermione hangosan a c�mz�st. –Vajon ki k�ld nekem ilyen levelet? �s kinek a baglya kopogtat a cs�r�vel az ajt�n? K�l�n�s…
Fel sem n�zve a lapr�l gyorsan bement, �s be sem csukva az ajt�t bel�pett a nappaliba. A kanap�ra huppanva olvasta el a r�vid levelet.

Kedves Ms. Granger!

M�g nem volt alkalmam szem�lyesen megismerni �nt, de a fiam m�r rengeteget mes�lt mag�r�l. Igaz�n boldogg� tenne, ha a kisl�ny�val egy�tt megl�togatna minket december 25.-�n, este 19 �rakor egy csal�di vacsor�ra. Rem�lem megtisztelnek benn�nket a t�rsas�gukkal.

�dv�zlettel,
Narcissa Black Malfoy

Hermione eg�szen el�mult a lev�l k�l�n�s st�lus�n, �s kin�zet�n. A bar�ti, de m�gis hivatalos st�lus� lev�l eg�szen felkavarta. Draconak k�nnyebb volt ellent mondani, mint egy kedves „id�s” h�lgynek, aki igaz�b�l csak meg szeretn� ismerni v�gre az unok�j�t �s annak �desanyj�t. �sz�rvek sorakoztak agy�ban az elutas�t� d�nt�s mellett, vagy ellen. Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy esz�be sem jutott Liz t�st�nked�se, vagy a v�rakoz� bagoly t�relmetlen huhog�sa.
- Ki volt az? –�rkezett a k�v�ncsi hang a konyha fel�l. Hermione felocs�dott a gondolkod�sb�l, �s a konyha fel� vette az ir�nyt.
- Narcissa �rt. –v�laszolta k�tked� hangon.
- Hogy kicsoda? –r�ncolta �ssze a szem�t Liz, aki �ppen gy�m�lcs�t pakolt a tort�ra.
- Narcissa Malfoy. –pontos�tott Hermione. –Draco �desanyja.
- Draco anyja �rt neked levelet? –visszhangozta Liz a csod�lkoz�-hitetlen hangon.
- Igen. –helyeselt Hermione. –�s megh�vott minket a Malfoy-k�ri�ba holnapra.
- De hiszen ez… nagyszer�! –lelkes�lt fel Liz. –Mutasd azt az irom�nyt!
Azzal meg sem v�rva Hermione reakci�j�t, finoman kih�zta kez�b�l a pergamenlapot �s hozz��rt� tekintettel p�szt�zta v�gig a levelet.
- K�ts�gk�v�l n�i �r�sk�pe van. –vonta le a k�vetkeztet�st. –�s ez az illat, ami belengi… van st�lusa a n�nek, az biztos.
- Akkor sem kellene kit�pni a kezemb�l a pap�rt. –dorg�lta meg Hermione bar�tn�j�t. –K�l�nben meg honnan veszed, hogy nem n� �rta?
- Csak meg akartam vizsg�lni. –t�rt ki a v�lasz el�l Liz. –Meg azt�n… nem minden nap h�vnak meg a Malfoy-k�ri�ba! Tudod, milyen �p�t�szeti remekm� az? �s csak eg�szen t�volr�l l�ttam r�la k�pet, mivel az �reg Malfoy nem engedte f�nyk�pezni. Biztosan mesesz�p lehet!
- Nem m�zeumi k�r�tra megy�nk. –forgatta meg a szemeit Hermione. –De viszont k�nytelen leszek elmenni… Hailienek meg kell ismernie a Malfoyokat is… b�r nem tudom, mennyire lesznek r� j� hat�ssal.
- M�r abb�l messzemen� k�vetkeztet�seket vonhatunk le, hogy a gyerekkori nev�t is oda�rta a pap�rra. –v�lekedett Liz. –Szerintem az, aki ezt a levelet �rta, val�j�ban –ha csak legbel�l, rejtve is- de j� l�lek lehet.
- Merlinre! Te bed�lsz minden ilyen mugli tudom�nynak? –nevette el mag�t Hermione. –M�ghogy az �r�s�b�l k�vetkeztethetsz arra, milyen valaki! M�g viccnek is rossz.
- Pedig �gy van. –er�sk�d�tt Liz. –R�ad�sul tudjuk, hogy az els� ember, aki felvette a keszty�t Tudodkivel szemben, az –persze Harry ut�n- Sirius Black volt. Narcissa testv�re.
- Csak unokatestv�rek voltak. –jav�totta ki automatikusan Hermione. –De f�l�slegesen vitatkozunk ezen! Csak azt seg�ts eld�nteni, hogy elmenjek-e Draco�khoz…
- Mindenk�ppen! Annyira k�v�ncsi vagyok, hogy milyen lehet! –mosolyodott el rem�nykedve Liz. –Tal�n k�peket is csin�lhatn�l…
- Persze, majd pont f�nyk�pez�g�ppel �ll�tok oda Malfoy�khoz. –nevetett Hermione g�nyosan.
- J�l van, na. Egy r�szletes besz�mol� is megteszi. –egyezett ki Liz. –De �rd meg azt a v�laszt, mert a bagoly elunja az �let�t is ott kint!
- Csak tudn�m, mi�rt nem j�n be? –cs�v�lta meg a fej�t Hermione. – megtenn�d, hogy beh�vod, am�g �n meg�rom a v�laszt?
- Szerintem a j�g al�l kell kib�ny�sznom, de ahogy gondolod. –indult az ajt� fel� Liz. –De a tort�hoz ne ny�lj! Az az eny�m. A ti�det di� n�lk�l csin�ltam.
- K�szi! –ki�ltott automatikusan Hermione, mik�zben m�r k�rm�lte a r�vid v�laszt, amit percekkel k�s�bb m�r oda is k�t�z�tt a bagoly l�b�hoz. Persze kint. A mad�r v�letlen�l sem rep�lt volna be a kis h�zba…