Lassan lesz�llt az �j. Most, ahogyan az �vnek ebben a szakasz�ban lenni szokott, nem csak az �zletek, a h�zak „�lt�ztek” �nnepi d�szbe, az emberek a sz�v�k m�ly�n is igyekeztek kar�csonyi hangulatba ker�lni. Ez azonban nem mindenkinek siker�lt, hiszen a legt�bb munka e k�r�l az �nnep k�r�l forgott, �s szinte mindenki nagy stressznek volt kit�ve.
Amikor azonban bes�t�tedett, �s a kar�csonyi vacsor�k m�r az asztalon voltak, h�sn�nk, Hermione Granger is lepihenhetett.
A l�ny lev�lben k�rte bar�tait, hogy hozz�k el�re a tal�lkoz�st, de az igazi indokot nem merte k�z�lni teljes val�j�ban, ink�bb kiss� titokzatosan �rt nekik.
„… csal�di vacsor�ra �g�rkezt�nk, �n meg persze elfelejtkeztem…”
Hermione nagyon rem�lte, hogy bar�tai nem teszik ezt sz�v� kisl�nya el�tt, mivel Hailie nem tudhatott a volt griffend�lesek Draco ir�nti ellenszenv�r�l. Legal�bbis � ezt gondolta.
Hailie boldogan �lt a kar�csonyfa alatt, �s sz�vta be a feny� �des illat�t. Rengeteg kedves eml�ket id�zett el� sz�m�ra ez az �nnep. Ha nem is teljesen tiszt�n eml�kezett r�, mi t�rt�nt vele minden kar�csonykor, az �nnep var�zslatos �rz�se mindig �tj�rta lelk�t, �s mint ahogy a kisgyerekek �ltal�ban, � is hitt a kar�csony �zenet�ben. Nem az aj�nd�kokban, �s nem a d�szekben. Hanem az �szinte szeretetben, abban, hogy ilyenkor mindenki az igazi szeretteivel lehet. �s persze hitt abban is, hogy valaki fentr�l ebben az id�ben len�z a gy�moltalanokra �s teljes�ti k�r�seiket. �s amit � szeretett volna, �gy l�tszott, be fog teljesedni. Ha csak egyetlen egyszer is, de az eg�sz csal�dj�val egy�tt akart �nnepelni.
Most azonban, ahogy a fa alatt �ld�g�lt, felmer�lt benne, hogy ak�r �r�kk� egy�tt maradhatn�nak. Mi�ta el�z� nap meg�rezte, hogy a k�t feln�tt k�z�tt milyen nagy fesz�lts�g volt, valahogy nem tudta kiverni a fej�b�l azt a gondolatot, hogy tulajdonk�ppen „seg�thetne” kicsit sz�leinek, hogy �jra megtal�lj�k az egym�shoz vezet� utat.
Mikor ezt megosztotta Lizzel, m�g egy �r�val ezel�tt, mikor a n� �tszaladt az itt felejtett alm�s pit��rt, Liz el�sz�r j�t der�lt a kicsi feltev�s�n.
- Dr�g�m, nekem ez m�r r�gen eszembe jutott. –pr�selte ki mag�b�l a l�ny az elfojtott nevet�st�l kicsit remegve. –Hidd el nekem, ahogy most �llnak a dolgok, akkor is egy�tt lesznek, ha nem avatkozunk bele.
Hailie ett�l a mondatt�l annyira megd�bbent, hogy majdnem megfulladt a sz�j�ban l�v� almadarabk�kt�l. Liz nem is tudott el�gszer bocs�natot k�rni a m�rges Hermion�t�l, aki megk�rdezte, hogy m�gis mi az �rd�ggel siker�lt neki majdnem meg�lni a kicsi l�ny�t. Liz erre nemhogy bevallotta volna, hogy mir�l besz�ltek, hanem valami meglepet�sr�l kezdett hablatyolni.
A kisl�nyban az�ta is kavarogtak az �rzelmek. Nem tudott elk�pzelni m�g egy csal�di reggelit sem �gy, hogy Hermione �s Draco b�k�ben megvannak egym�ssal. Az egy�tt�l�s �g�rete pedig �loms�llyal nehezedett kis lelk�re. �gy �rezte, hogy enn�l jobban m�g semmire sem v�gyott ebben az �letben.
A szomsz�d szob�ban Hermione nem �ppen ezen a v�lem�nyen volt. Legsz�vesebben lecsapta volna a poharakat a kez�b�l, �s aludt volna egy hatalmasat.
A legjobban az zavarta, hogy valahol m�lyen szinte v�rta a m�snapot. �s ezt nem tudta hov� tenni mag�ban. Megijesztette saj�t bizonytalans�ga, de nem mert magyar�zatot keresni r�. Ink�bb elfoglalta mag�t mindenf�le kis tennival�val, csakhogy ne kelljen ezen morfond�roznia.
Amikor azonban a cseng� megsz�lalt, minden egy�b gondolat kiszaladt a fej�b�l, �s csak az �rkez� kil�te kezdte �rdekelni. Igazs�g szerint �r�lt, hogy nem kell v�gre saj�t �rz�sei ellen k�zdenie.
A v�rt Harry �s Ron m�g�tt azonban m�g egy alak t�nt fel.
- Meglepet�s! –�lelte meg a „h�ziasszonyt” az eml�tett. –Boldog kar�csonyt, Hermione!
- Hugi! Engedd leveg�h�z jutni Hermion�t! –cs�v�lta meg a fej�t mosolyogva Ron. –Egym�s meg�l�s�t halaszthatn�tok vacsora ut�nra is...
- Ginny… te m�gis hogy ker�lsz ide? –k�rdezte Hermione, miut�n rendre meg�lelte �s beinvit�lta az �rkez�ket.
- Ne is k�rdezd. –pirult el csillog� szemekkel Ginny. –Harry v�gre �sszeszedte azt a legend�s b�tors�g�t, �s hazah�vott. Jobban mondva �rt nekem egy igen kedves levelet…
- Igaz ez, Harry? –fordult az eml�tetthez Hermione. –V�gre r�sz�ntad magad?
- H�t, ebben szerepet j�tszott Ron is. –legyintett Harry t�relmetlen�l. –De igaz�n tal�lhatn�nk m�s t�m�t is!
- J�l van. –futott �t egy eln�z� mosoly Hermione arc�n. –Hailie! Gyere, �dv�z�ld te is a vend�geket!
- Pillanat, Mami! –hangzott a halk felelet, majd egy kis l�b dobog�sa hallatszott. Pillanatokon bel�l egy kis fej bukkant ki a nappali ajtaj�n.
- Meg sem ismersz, Hailie? –nevetett fel Ginny. –Gyere m�r ide!
A kisl�ny boldogan szaladt Ginnyhez, majd adott neki k�t puszit. Harry fel� is hasonl�an viszonyult, de Ront nem tudta, hogy �dv�z�lje, �gy csak zavartan n�zett r�.
- Tal�n… menj�nk be. –pr�b�lta menteni a helyzetet Hermione. – Rengeteg megbesz�lnival�nk van.
- �n is �gy gondolom. –b�lintott Ginny, majd odament Hailiehez, �s h�t�t picit megtolva a konyha fel� ir�ny�totta a gyermeket. Harry �s Ron k�vett�k a l�nyokat a szob�ba, ahol ezek ut�n �r�kig folyt a sz� a legk�l�nb�z�bb t�m�kr�l.

***

A szob�ban gy�ny�r� sz�p kar�csonyi zene sz�lt, a radi�tor pedig ontotta mag�b�l a j�t�kony, �lmos�t� meleget. Nem csoda, hogy Hailie eg�szen elb�dulva fek�dt a kanap�n, a kar�csonyf�t n�zve. Kis l�bait felh�zta a t�rd�ig, �s r�borult l�b�ra.
- Hidd el nekem, ahogy most �llnak a dolgok, akkor is �sszej�nnek, ha nem avatkozunk bele…
A kisl�ny nem b�rta kiverni a fej�b�l Liz ezen megnyilv�nul�s�t. M�g Ginny�k jelenl�te sem feledtette vele ezeket a szavakat.
V�gre egy csal�d lehetn�nek! Ez a gondolat egyre jobban fel�l�nk�tette, pedig m�r r�gen aludnia kellett volna. Bizony�ra az�rt nem kerest�k m�r r�gen, mert azt hitt�k, elaludt…
Holott Hermion��k most nem igaz�n foglalkoztak a kisl�nnyal. Olyan r�szletess�ggel besz�lt�k �t az elm�lt id�k esem�nyeit, hogy az eg�sz �jszaka kev�s lett volna a sz�mukra. Hermione fej�b�l minden m�s gond kisz�llt, csak a r�szletes elbesz�l�sekre �sszpontos�tott. Ginny olasz tanulm�nyainak taglal�sa annyira lek�t�tte, hogy esz�ben sem jutott az �r�ra pillantani m�r j� ideje.
Ginny „el�ad�s�t” csak Harry �s Ron rosszall� cicceg�sei k�s�rt�k, el�bbin�l ezek a f�lt�kenys�g megnyilv�nul�sai voltak, ut�bbin�l a f�lt� b�ty intelmeinek bizonyultak.
A hangulat csod�latos volt, a n�gy j�bar�t pedig m�r kezdte mag�t ugyanolyan j�l �rezni, mint r�gen. Hermione lelke egyre ink�bb megtelt szeretettel a m�sik h�rom volt iskolat�rsa ir�nt. Mintha egy r�gi, rem�nyvesztett id�kb�l sz�rmaz� k�v�ns�ga l�tszott volna teljes�lni. �gy �rezte, lelke �jra teljes b�k�nek �rvendhet.
M�r �jf�l is elm�lt, mikor Harry egy pillanatra kiment az ajt�n, egy kis leveg�z�sre hivatkozva –�rdekes m�don pont akkor, amikor Ginny egy volt bar�tj�r�l mes�lt-.
Miel�tt kil�pett volna az utc�ra, bepillantott a nappali ajtaj�t, k�v�ncsian keresve szem�vel a kisgyermeket.
- �bren vagy? –suttogta a kisl�nynak, aki meglepet�s�re kinyitotta szemeit �s hunyorogva fel� fordult.
- Aha. –b�lintott egy kicsit Hailie.
- Nem kellene m�r aludnod? –k�rdezte „k�v�ncsian” Harry.
- Csak akkor kell lefek�dn�m, ha anyuci sz�l. –vil�gos�totta fel Hailie a fi�t.
- Ja, �rtem. –futott �t egy halv�ny mosoly Harry arc�n. –Le�lhetek mell�d? Odaf�rek?
- Persze. –mutatott maga mell� Hailie. –�lj le.
Harry kiss� komoran foglalt helyet a kicsi mellett, aki kezdett �bredezni.
- Mi a baj? –kereste Harry tekintet�t a kisl�ny.
- Csak gondolkodtam. –felelte a fi� a kicsi fel� fordulva.
- Min? Elmondod? –k�v�ncsiskodott Hailie.
- Nem fontos. –legyintett Harry. Hailie k�v�ncsis�gt�l csillog� szeme azonban meggy�zte, hogy �ntse ki sz�v�t az alig ismert kicsi l�nynak.
- Tudod, eml�keztetsz valakire, akit valaha nagyon szerettem. –sz�lalt meg hitelen a fi�. –De m�r sok �ve nincs velem…
- T�nyleg? –csod�lkozott Hailie. – Ez nagyon furcsa…
- De lehet, hogy ez csak az�rt van �gy, mert tudom, hogy t�voli rokonok vagytok. Vagyis ink�bb �gy mondom, hogy rokonod volt.
- Anya vagy apa �g�r�l? –�rdekl�d�tt Hailie. Egyik sz�l�je csal�dj�nak t�rt�net�t sem ismerte. Hermione nem szeretett a saj�t fam�li�j�r�l besz�lni, Dracot pedig meg sem k�rdezte m�g.
Most Harry volt a soros a megd�bben�st illet�en.
- Te… tudsz Malfoyr�l?
- Persze. Tal�lkoztunk is vele nemr�g. –b�logatott hevesen Hailie.
- De nem �gy volt, hogy… ezek szerint… -Harry sehogy sem tudta �sszeegyeztetni az esem�nyeket- most tal�lkoztatok el�sz�r?
- Igen. –bizonygatta Hailie. –Az �llatkertben voltunk. Nagyon �lveztem!
- Igaz�n? –mosolyodott el g�nyosan Harry. – Malfoyjal �lm�ny lehet minden perc…
A kisl�ny persze nem vette �szre a g�nyos hangnemet.
- Azt hiszem, szeret minket. –mondta egy kis id� eltelt�vel. – Legal�bbis rem�lem.
- �n is rem�lem. –felelte erre Harry. – Nem j�ssz ki? Szerintem m�r megy�nk… �s nyugodtan adj puszit Ronnak is. –kacsintott v�g�l a kicsire a fi�.
- H�t… ha te mondod…

***

- �gyhogy sz�pen k�rlek, viselkedj rendesen! –fejezte be intelmei sor�t a fiatal n�. –K�l�nben nekem kell majd sz�gyenkeznem miattad, �s azt nem akarom…
- Semmi baj, Mami! J� leszek. –fogadkozott Hailie m�r sokadszorra.
- Akkor szerintem indulhatunk. –v�lte Hermione. – Na, gyere! Ne v�rassuk meg Narciss��kat!
Hailie sut�n b�lintott, majd az ajt� fel� fordult, hogy izgatott mosoly�t elrejtse �desanyja el�l. Eg�sz nap annyira v�rta ezt a pillanatot, hogy alig b�rt betelni m�r azzal az �r�mmel, hogy elindultak.
Hermione az eg�sz �ton csacsogott eleinte m�g eg�sz �rthet�en, de Hailie egy id� ut�n m�r csak z�mm�g�sk�nt �rz�kelte a n� hangj�t. K�l�n�s t�jakon haladtak el, amik teljesen lek�t�tt�k a figyelm�t. A Malfoy-csal�d el�re k�sz�tett zsupszkulcs�t kellett megtal�lniuk, ami nem bizonyult �ppens�ggel k�nny� feladatnak a mugli London forgalmas r�szein k�v�l sem. Pl�ne s�t�tben.
- Azt mondta, hogy balra az els� fa mellett. Szerinted van itt valami?! –csattant fel Hermione m�ltatlankodva. – H�t �gy b�zz a Malfoyokban! Esk�sz�m, ha nem lesz meg k�t percen bel�l az a nyavaly�s zsupszkulcs, hazaviszlek, �s nem megy�nk sehov�! M�r a f�rd�sen is t�l vagyunk ilyenkor. –�ll�totta n�mi t�lz�ssal. �rezte azonban, hogy kicsit elnagyolta a dolgot, ez�rt hozz�tette: –Legal�bbis �ltal�ban…
- Ne izgulj, Mami! –csit�totta Hailie. – Lehet, hogy m�g nincs itt, csak meg kell v�rni…
- Igazad lehet. –r�ncolta �ssze a szemeit a n�. –Lehet, hogy csak pontosan h�t �rakor jelenik meg. Mennyi id� van addig?
- A mutat� mindj�rt az eg�szhez �r. – vizsg�lgatta Hailie mugli �r�j�t. – Egy, k�t… m�r csak k�t pirincka kell hozz�.
- K�t perc. –nevetett fel Hermione. – H�t legyen… de te mi�ta tudod haszn�lni az �r�dat?
- Liz mutatta, hogy kell megsz�molni, mennyi van m�g eg�szig. –h�zta ki mag�t b�szk�n Hailie. – Egy, k�t, h�rom, n�gy, �t. - mutatta az ujj�n. – Az oviban m�r �gyis megtanultuk a sz�mokat.
- Liz hogy bizonygatta, hogy tudni fogja haszn�lni! –futott �t Hermione agy�n. –�s igaza is lett! K�v�ncsi vagyok, mivel lepi meg a sz�let�snapj�ra… T�bbet kellene foglalkoznom vele! Majd megtan�tom olvasni, ha nagyobb lesz…M�gsem az �vod�ban kellene megtanulnia olvasni �s sz�molni.
- Nagyon �gyes vagy, kicsim. –dics�rte meg a kisl�nyt. –De szerintem a k�ri�ban ne nagyon mutogasd. Malfoy�k… nem igaz�n szeretik a mugli dolgokat.
- Mi�rt? –adott hangot csod�lkoz�s�nak Hailie.
- �k jobban szeretik a var�zsl�kat. Ne k�rdezd, mi�rt. Csak ne besz�lj nekik semmif�le mugli vonatkoz�s� dologr�l! F�leg Narciss�nak ne… -figyelmeztette Hermione a l�nyt. –A te �rdekedben mondom, kincsem!
- Mugli vonatkoz�s�? Ezt vajon hogy �rtette? –t�pel�d�tt a kisl�ny. – Ne besz�ljek neki nagyir�l?
Hermione s�haja azonban arra k�sztette, hogy megszak�tva gondolatmenet�t, a n� fel� ford�totta arc�t.
- V�gre! Azt hittem, itt �sz�l�k meg! –ki�ltott a n�, majd felkapott egy nem �ppen nagy m�ret� �kszert. –Gyere, dr�g�m! Biztos ez lesz az.
Hailie �rdekl�dve figyelte a gy�ny�r�, z�ld k�vekkel kirakott ez�st kark�t�t. M�g Hermione csics�snak �t�lte, �t teljesen leny�g�zte.
- Figyelj, kicsim –kezdett bele a magyar�zkod�sba Hermione. –�letedben egyszer vagy k�tszer utazt�l zsupszkulccsal, de nem hiszem, hogy eml�kszel r�. Nem egy kellemes �lm�ny, de nem fog f�jni.
- Mami… nem valami ilyesmit mondt�l a fogorvos b�csin�l? –tudakolta Hailie r�m�lten.
- H�t… figyelj, visszasz�molok. –t�rt ki a v�lasz el�l Hermione. – �t…
- Nem eggyel kezd�dik? –akad�koskodott Hailie.
- A rendes sz�mol�s igen. De �n visszasz�molok. –pontos�totta Hermione.
- Az mit jelent? –k�rdezte a kisl�ny.
- Hogy visszafel� elmondom a sz�mokat. Mondjuk �tt�l kezdve. - magyar�zta Hermione.
- Mi�rt nem egyt�l sz�molsz? –k�v�ncsiskodott Hailie.
- K�rlek, ne k�rdezgess kicsim, hanem figyelj! Nem szeretek k�sni… -legyintett t�relmetlen�l Hermione. -Ha az egy ut�n azt mondom, hogy most, akkor ragadd meg a kark�t�t, �s kapaszkodj bel� teljes er�ddel.
- �s mi lesz, ha elengedem? –nyilallt a f�lelem a kicsibe.
- Szor�tsd er�sen. Nem fog leesni, hidd el nekem. –�g�rte Hermione megnyugtat�an. Hailie nem sz�lt t�bbet.
- �t…
- Vajon mi t�rt�nik, ha leesem, mik�zben utazunk? –em�sztette mag�t a l�nyka.
- N�gy…
- Szeg�ny Hailie, kicsit t�relmetlen voltam vele… de nem �llhatunk itt eg�sz nap…
- H�rom…
- Vajon Mami sem tudta, az�rt nem mondta meg? Vagy annyira sz�rny�, hogy kimondani is f�l, nehogy megijedjek?
- Kett�…
- V�g�lis nem baj, hogy ilyen k�v�ncsi term�szet�… legal�bb m�velt lesz. Ahhoz persze n�mi szorgalom is kellene… de majd idej�ben elmagyar�zom neki.
- Egy…
- Istenk�m, seg�ts! Ha nem tudok oviba menni h�tf�n, Mary biztosan szomor� lesz…
- Most!
Hailie �gy �rezte, valami element�ris er� ragadja mag�val, �s �szt�n�sen csimpaszkodott bele �desanyj�ba m�sik kez�vel. Valahol m�lyen �rezte, hogy a helyzet nem ismeretlen sz�m�ra, f�ldet �r�s gondolata azonban elborzasztotta. Tudta, el�g kev�s az es�ly r�, hogy puha helyre ker�ljenek.
A kisl�ny nem is t�vedett sokat. A k�t l�ny olyan szerencs�tlen�l esett, hogy Hailie m�g be is verte a fej�t egy k�darabba.
- Ez�rt megfojtom Malfoyt! –d�nny�gte Hermione halkan. –Biztos, hogy � tal�lta ki, hogy itt landoljunk.
- M�gis hol vagyunk, Mami? –tapintott r� a most legl�nyegesebb probl�m�ra Hailie. Ugyanis nem ott voltak, amelyre Hermione sz�m�tott.
- Egy erd�ben. –v�laszolta Hermione k�r�l k�mlel�s k�zben. –Elk�pzelhet�, hogy elt�vedt�nk. T�bb furcsa dolog is azonnal felt�nt az auror tanonc l�nynak.
El�sz�r is a term�szetellenes f�ny, amely bebor�totta az eg�sz k�rny�ket, kellemes j�t�kony vil�g�t�sba burkolva a koraesti t�li t�jat.
M�sodszor a f�k szab�lyos alakzatban tornyosultak az �rkez�k el�tt. Hermione biztosra vette: nem lehet a v�letlen m�ve, hogy k�r alakot form�znak a n�v�nyek.
- Ki kell jutnunk innen. –Hermione pr�b�lt nyugodtan besz�lni, de hangja el�rulta idegess�g�t. –Szerintem rossz helyen j�runk.
- Merre induljunk? –n�zett Hailie k�rbe-k�rbe.
- Afel�l j�n a f�ny. –gondolkodott Hermione hangosan. –�gyhogy arra megy�nk. Gyere, kicsim. �s fogd a kezemet er�sen.
Hailie kezdeti lelkesed�se m�r-m�r f�lelembe csapott �t. Fogalma se volt, hol vannak �desanyj�val, de Hermione bizonytalans�ga m�g jobban felkorb�csolta f�lelm�t. Hermione k�r�s�nek eleget t�ve �gy szorongatta �desanyja kez�t, hogy annak ujjai teljesen elfeh�redtek. De egyik�j�k sem sz�lt semmit.
Ahogyan kifel� haladtak az erd�b�l, a l�t�hat�r egyre vil�gosabb lett. Ez Hermion�t kiss� megnyugtatta, de m�g mindig nem hitt benne, hogy j� helyen lenn�nek.
Nemsok�ra l�tv�nyosan ritkulni kezdett az erd�. Hermione akaratlanul is gyorsabban kezdett l�pkedni, Hailie alig tudott l�p�st tartani vele.
Azt�n egyszer csak „elfogytak” a f�k, �s szem�k el� t�rult az �p�let, amelyet kerestek.
A k�ria eg�sz tekint�lyt parancsol�an magasodott ki a l�t�hat�rb�l, de m�gis csod�latos sz�ps�ggel b�rt, nemcsak vil�gos, eleg�ns falai miatt. Minden ablakban egy f�klya volt kit�ve, egyben k�s�rtetiess� �s f�ld�nt�liv� t�ve a kast�ly megjelen�s�t.
Hermione el�sz�r azt hitte, k�pr�zik a szeme. Nem gondolta, hogy val�s�gos lehet annyi f�ldi gy�ny�r�s�g, mint amennyi ebben a percben a szeme el� t�rult. T�ls�gosan is mesebeli volt a sokat emlegetett k�ria, amelyet tulajdonk�ppen mindig is a gonoszs�g meleg�gy�nak k�pzelt.

De ez szinte semmi nem volt ahhoz k�pest, amit Hailie �rzett az �p�let l�tt�n. �let�ben nem �rezte mag�t olyan boldognak, mint ebben a pillanatban. M�g sohasem l�tta ezt a birtokot, valamely �rthetetlen okb�l �gy gondolta, v�gre haza t�rt.
P�r percnyi n�ma cs�nd ut�n Hermione kis l�ptekkel megindult a kast�ly fel�. Hailie megbabon�zva k�vette �desanyj�t.
El�g hossz� volt az id�, mialatt a k�t l�ny az �ri�si kapuhoz �rt. Nem kis t�vols�g volt megtenni a hossz� sz�rke k�vekkel kirakott �ton. �s igazs�g szerint nem is igaz�n siettek. Hermion�t –�let�ben tal�n el�sz�r- most nem �rdekelte, hogy k�s�sben van. Csak szerette volna rendbe tenni gondolatait.
- Honnan ilyen ismer�s ez a f�nyess�g? Az eg�sz �p�let… annyira furcsa… �s gy�ny�r�…

A k�t vend�g megillet�dve �llt meg a hatalmas, faragott, d�szes kapu el�tt.
- Draco szerint van itt egy rejtett kopogtat� valahol… -sz�lalt meg egy kis id� m�lva rekedten Hermione. –B�r konkr�tan nem eml�kszem, mire utalt…
Mire azonban v�giggondolhatta volna, mit is mondott Malfoy, a kapu kit�rult �s egy tereb�lyes, sz�p kis szob�t pillanthattak meg a l�togat�k.
- �dv�zl�m �n�ket a Malfoy k�ri�ban! –harsogta egy szokatlanul kis m�ret�, fiatal h�ziman�.
- Szervusz! –k�sz�nt neki Hermione, majd kez�t a man� fel� ny�jtotta. –Hermione Granger.
- �hm… szia. –b�kte ki Hailie zavartan.
- Ugyan, asszonyom, kisasszony, ne tess�k nekem k�sz�nni! –h�r�totta el a kedves k�zeled�seket a man�. –Ez�rt ki fogj�k cs�folni Prissyt!
- Oh. –Hermione visszah�zta a kez�t, majd mag�ban megjegyezte: -Nekik sem magyar�zta m�g el senki, hogy nem szabad hagyni magukat… jellemz�… Draco is ugyan�gy kihaszn�lja �ket, mint az �sei! Egy hajsz�lnyival sem jobb n�lunk!
- K�vessenek, k�rem! –indult el f�rg�n Prissy, miut�n Hermione �s Hailie megszabadultak a kab�tjukt�l. –Az asszonys�g m�r v�rja magukat.
- Merlinre! T�bb mint f�l �r�t k�st�nk… Ilyet! –gondolta Hermione sz�gyenkezve. –Bemutatkoztam Narcissa Malfoynak...
A k�vetkez� szob�k sem voltak �ppen elhanyagoltak, minden olyan gondosan berendezett, tiszta �s friss illat� volt, mintha nem is napi haszn�lat alatt lenn�nek, hanem egy tiszt�n tartott m�zeum r�szeit alkotn�k…
Hamarosan el�rkeztek egy nagyobb szob�ba, melyb�l t�bb ajt� ny�lt. Valahonnan halk zene hallatszott ki, de a man� m�s ir�nyba terelte a vend�geket.
- Hermione �s Hailie Granger. –v�laszolta Hermione, mik�zben Hailie m�g mindig jav�ban mustr�lta a szob�t, nem kev�s �h�tattal tekintet�ben. – De szerintem v�rnak minket.
- �, persze! A Kisasszonyka! –der�lt fel a man� arca. –Egy m�sodperc, �s itt vagyok.
Nem telt bele egy percbe sem, a Prissy bek�s�rte a k�t l�nyt az eb�dl�be. Hermione ink�bb b�lteremnek nevezte volna a nagy teret, de t�bb kivetnival�t igaz�b�l � sem tal�lt benne.
- Meg kell hagyni, j� �zl�se van annak, aki ezt berendezte. –�muldozott Hermione. De amikor f�l perc m�lva megl�tta a „h�ziasszonyt”, nyomban kisz�radt a sz�ja. Mrs. Malfoy nem volt ismeretlen a l�ny sz�m�ra, de eddigi tal�lkoz�saik sohasem kecsegtettek semmi j�val. Rem�lte –m�r csak Hailie �rdek�ben is- hogy k�pesek lesznek sz�t �rteni egym�ssal. A t�r�keny n� leplezetlen k�v�ncsis�ggal m�regette a l�togat�kat, de szem�t hamar unok�j�n felejtette. Szem�ben b�szkes�g csillant, amely csod�latos �rz�ssel t�lt�tte el Hermion�t.
- Er�s leszek. Nem teszem sz�v� a man�kat. –fogadkozott mag�ban. –Csak ne tegyen megjegyz�st a sz�leimre. Azt nem �lem t�l.
Draconak h�re-hamva sem volt m�g, de ez nem is zavarta k�l�n�sebben a fiatal n�t. Ellenben Hailie legsz�vesebben azonnal r�k�rdezett volna apja holl�t�re. El�sz�r � nyitotta ki a sz�j�t, de hang valamilyen okb�l kifoly�lag nem j�tt ki rajta.
- �r�l�k, hogy v�gre megismerhetlek titeket. –�dv�z�lte Narcissa a k�t �muldoz� vend�get.
- �n is �rvendek. –sz�lalt meg zavartan Hermione.
- J� est�t k�v�nok. –sz�lalt meg Hailie, majd anyj�hoz hasonl�an kezet ny�jtott az asszonynak. Narcissa arc�n egy pillanatra meglepetts�g suhant �t, de egy kis f�zisk�s�ssel kezet fogott a kisl�nnyal.
- Draco legfeljebb negyed �ra m�lva itt van. –n�zett �jra Hermione szemeibe Narcissa. –Azt hiszem, helyesebb lenne, ha a t�rsalg�ban v�rn�nk meg �t. A vacsora megv�r.
- Persze. –b�logatott Hermione. –Menj�nk.
Nem sok sz� hangzott el, de amint elfoglalt�k hely�ket a k�nyelmes kanap�kon, Narcissa elind�totta a besz�lget�s fonal�t. Ink�bb Hailie igyekezett v�laszolni r�juk, Hermione tekintete itt-ott elkalandozott a festm�nyek k�r�l.
Rengeteg t�jk�p, csend�let �s portr� fek�dt a szoba fal�n, k�l�n�s tekintettel az ut�bbiakra. Hermione rengeteg szimpatikus arcot v�lt felfedezni k�zt�k, holott biztos volt benne, hogy a k�pen l�tottak egyt�l-egyig a Malfoy csal�d tagjai voltak egykoron. Ezt azonban annak tudta be, hogy rengeteg gyermek is szerepelt a k�peken.
Narcissa �szrevette Hermione �rdekl�d� tekintet�t, �s �ppen sz�v� is akarta tenni ezt, amikor bel�pett Draco, karik�s szemekkel �s f�radtan. Hailie hangot adott �szinte �r�m�nek, �s egy puszival k�sz�nt�tte apj�t, akinek ett�l nyomban felder�lt az arca, �s viszonz�sul megsimogatta kisl�nya v�ll�t. Ahogy azonban Hermion�ra vet�d�tt a tekintete, mosolya lehervadt, �s egy fejb�lint�ssal �dv�z�lte egykori kedves�t.
Term�szetesen ez a kis „k�zj�t�k” nem ker�lhette el Mrs. Malfoy figyelm�t sem. Gyan�san m�regette a k�t feln�ttet, majd k�rd� tekintet�t Dracora f�ggesztette. A fi� v�laszul csak megr�zta a fej�t �s megsz�lalt:
- Nem megy�nk be enni?
- Ha ilyen neveletlen�l viselkedsz, nem hiszem, hogy egy�tt fogunk enni. –korholta Narcissa a fi�t.
- Oh. –s�hajtott g�nyosan Draco. –Ezer bocs�nat, any�m…
Narcissa rosszall� pillant�sok keresztt�z�ben a kis asztal fel� ny�lt, �s csengetett a kis csengetty�vel. Prissy, mintha csak hoppan�lt volna, olyan gyorsan jelent meg az ajt�ban, szolg�latra k�szen, de cs�ppet sem rosszkedv�en.
-K�rlek, n�zd meg, hogy �ll a vacsora, Prissy! –utas�totta t�retlen hat�rozotts�ggal Narcissa. - Term�szetesen plusz k�t ter�t�kre is sz�ks�g�nk lesz.
- Rep�l�k, asszonyom! –sietett el a fiatal man�.
- Hol volt�l, apa? –k�rdezte Hailie Dracot�l, miut�n bef�szkelte mag�t a f�rfi mell�, aki �ppen valami szeszes italt t�lt�tt mag�nak. Hermione l�legzet�t visszafojtva figyelte Draco reakci�j�t.
- Hogy micsoda? –fordult Draco d�bbenten Hailie fel�. A kez�ben l�v� poh�r majdnem kiesett a kez�b�l, �gy szor�totta mag�hoz.
- Azt k�rdeztem, hol volt�l. –ism�telte meg Hailie csillog� szemekkel.
Narcissa nem igaz�n �rtette a hirtelen t�madt zavar ok�t, Hermione viszont ann�l jobban �rezte, mekkora s�lya volt ennek az egyetlen sz�nak. Hailie m�g sohasem h�vta �gy Dracot. Most el�sz�r �rezte, hogy megismerte �s megszerette m�r annyira a f�rfit, hogy ap�nak sz�l�thassa.
- �n nem erre gondoltam… -v�laszolta mag�ban Draco, �m itt feleslegesek voltak a szavak, ink�bb v�laszt keresett a k�rd�sre, ami szint�n neh�z feladatnak bizonyult. - Az igazat m�gsem mondhatom…
- Draco bar�ti �sszej�vetelen volt. –v�gta ki Narcissa fi�t a „kellemetlen” k�rd�s al�l. Hermione azonban gyan�t fogott. - Bar�ti �sszej�vetelen… k�pzelem…