Maga sem tudta hogyan �s mik�ppen, de kibotork�lt az ajt�ig, majd lerogyott az ajt�ba, balj�s v�rcs�kot h�zva maga ut�n. Legal�bb f�l �r�ba telt, mire eljutott az ajt�ig. A l�pcs�n val� araszol�s viszont m�r v�gtelen�l sok id�nek t�nt sz�m�ra.
Valamely isteni csoda folyt�n Hermione egy-k�t kisebb �t�st eltekintve s�rtetlen�l �rt le a b�rh�z als� szintj�t m�k�d� bolthoz.
- Mrs. Morales… k�rem, seg�tsen… -s�rta magatehetetlen�l. Hallotta a jajvesz�kel�, csod�lkoz� hangokat, de mindez m�r csak h�tt�rzaj volt, amely elt�rp�lt a lelk�t �get� k�nok mellett.
Nem tudta volna megmondani, mikor vesztette el az eszm�let�t, minden esem�ny egybeolvadt ezut�n k�r�l�tte.
A tapasztalatlan spanyol l�nyok sik�tozva h�vt�k fel a boltban t�st�nked� asszony figyelm�t, hogy itt bizony nagy baj van. M�g a sokat-l�tott, t�zgyermekes Senora Morales sem hallott soha olyasmit, hogy valaki sz�l�s k�zben v�rzik.
A nagy hangzavar ok�t vizsg�lva perceken bel�l egy rend�r l�pett a kis z�lds�ges boltba. A ment�k m�r �ton voltak, de f�l� volt, hogy m�r k�s�n �rkeznek.
Szerencs�re nem kell sokat magyar�zkodni a f�rfinek, kocsij�n besz�ll�totta a most m�r egy�rtelm�en eszm�letlen, halotts�padt Hermion�t.
A „k�rh�zban” hamarosan a legkor�bban el�rt, �ppen �gyeleten dolgoz� seb�szorvost �rt�k csak el, mivel vas�rnap l�v�n senki nem dolgozott a kis helyi rendel�ben.
A n�v�rek r�gt�n lemondtak a m�r alig l�legz�, gyenge n�r�l, de a doktor nem volt hajland� pesszimista tal�lgat�sokba bocs�tkozni, ink�bb utas�totta a n�v�reket, hogy �lessz�k fel Hermion�t. Nem merte megm�teni a n�t.
A n�v�rek egyike seg�lyh�v� �zenetet k�ld�tt a turista k�rh�zba, akik a n�v alapj�n kikerest�k Hermione orvos�nak a nev�t, �s meg�g�rt�k, hogy a doktor f�l �r�n bel�l ott lesz. Az id� azonban egyre fogyott.
Hermione a b�jitalokat megsz�gyen�t� hat�s� gy�gyszernek –�s persze az egyre n�vekv� f�jdalomnak- a k�r�lm�nyekhez k�pest roppant gyorsan mag�hoz t�rt.
Keze azon nyomban has�ra t�ved, �s tompa ny�sz�rg�ssel igyekezett elfojtani mag�ban a f�jdalmakat.
- Figyeljen r�m, asszonyom! –utas�totta a doktor kiss� idegesen, persze spanyolul. –Nemsok�ra itt a seg�ts�g! Tartson ki!
- De… nagyon… F�J! –�v�lt�tte az utols� sz�t Hermione az anyanyelv�n. Ezt viszont a doktor nem teljesen �rtette, a n�v�r mellette ford�tott neki.
- El kell kezden�nk, doktor �r. –tette hozz� az eml�tett asszony. –Lehet, hogy nem fogja kib�rni. Elv�rezhet.
- �rti a spanyolt, asszonyom? –k�rdezte az orvos Hermion�t.
A n� erre csak egy b�lint�ssal v�laszolt.
- Nincs mag�val a f�rje? –tudakolta az orvos.
Hermione egy sikolt�st elharapva megr�zta a fej�t.
- Ha v�lasztanunk kell kettej�k �lete k�z�tt, kit l�ssunk el el�bb? –tette fel a n�v�r a k�rd�st –imm�ron angolul-. Ez kicsit t�bb bizalmat adott Hermion�nak.
- A kicsit. Mindenk�ppen. –ny�gte.
- Rendben. –b�lintott megh�kkenve a n�v�r. Nem is tudta, hogy erre az egy�rtelm� k�rd�sre ilyen v�laszt is lehet adni. M�g soha nem l�tott olyan n�t, aki ne mag�t mondta volna. Ezt legt�bbsz�r annak tudta be, hogy nincsenek magukn�l a n�k, de val�sz�n�leg csak eg�szs�ges �letbenmarad�si v�gyuk kerekedett fel�l benn�k. Anabella n�v�r most gy�l�lettel gondolt csecsem�j�kt�l megszabadul� n�kre, mikor most meg itt k�nl�dik az, aki �let�t adn� gyermek��rt! Valami f�ld�nt�li er� sz�llta meg az asszonyt, �s eld�nt�tte: nem hagyja, hogy ez a sz�l�s balul k�ss�n ki.
- Engedjen ide, doktor �r! T�bb sz�l�st l�ttam, mint maga, garant�lom! –fordult az �gyeletes seb�szhez a n�v�r, majd kihaszn�lva annak megr�k�ny�d�s�t, seg�tett Hermion�nak megfelel� poz�ci�ban le�lni.
- N�zze, kedvesem. –pr�b�lt a k�nl�d� n�h�z sz�lni. –Ne agg�djon! Pr�b�ljon laz�tani, �s a k�vetkez� f�j�sn�l nyomjon j� er�sen. Adja bele minden erej�t!
Hermione nem reag�lt az utas�t�sra, de a k�vetkez� f�j�sn�l megpr�b�lt nyomni. Szemeit elfutott�k a k�nnyek, amint pr�b�lkoz�si hi�baval�nak bizonyultak.
A f�j�s elm�lt�val �sszeszedte utols� gondolatait.
- Ha meghalok… -ny�gte �rz�se szerint m�r f�lig holtan. –K�rem, �rtes�tse a sz�nt�rsulatot… Maya Gonzalest �s a… Au!
- Most! Gyer�nk! Nyomjon! –b�ztatta a n�v�r. –Ne gondoljon semmire, csak arra, hogy a gyermek�nek sz�ks�ge van mag�ra. M�r most cserben akarja hagyni?
Szavai nem maradtak hat�stalanok. Hermione �letkedve azonnal visszat�rt, �s �sszeszedte mag�t, majd m�r cseppet sem visszafogottan sik�tozott, �k�lbe szor�totta a kez�t, �s �gy nyomott. �s ez �gy t�rt�nt, egym�s ut�n n�gyszer.
Csak az adott er�t a n�nek, hogy �rezte, a gyermek m�r igencsak �ton van. Nem halotta az orvos, sem a n�v�r hangj�t, kiz�r�lag �rz�seire hivatkozott.
- L�tom a fej�t! Gyer�nk, Miss! Nagyon j�l csin�lja! –hatolt el a tudat�ig egy n�i hang kiab�l�sa.
A k�vetkez� nyom�s elm�lt�val azonban �gy �rezte, minden ereje elhagyta. Nem tudott tov�bb harcolni… kimer�lten rogyott az �gyra.
- Miss! Miss! Nem adhatja fel! M�r l�tom a fej�t! L�tom a fej�t, esk�sz�m! Szedje �ssze mag�t!
- Nem tudom. –Hermione ajkai n�m�n form�lt�k a szavakat. –Meg fogok halni! Egyed�l… bar�tok n�lk�l… csal�d n�lk�l… nem akarom! �lni akarok! �des istenem, seg�ts!
- Egyetlen egyet! Egyet nyomjon, dr�ga, �s meglesz! Gyer�nk! �lj�n fel, mert ha �n �ltetem, akkor nagy baj lesz! –besz�lt a j�s�gos asszony, mik�zben az izzads�g cseppeket t�r�lte valaki Hermione arc�r�l. A durva sz�vet �rint�se nem esett j�l Hermion�nak, de nem volt ereje ell�kni mag�t�l a kezet, amely gondoskodva �polta.
Hermione, mintha egy �gi parancsnak engedelmeskedne, a k�vetkez� f�j�s kezdet�vel minden erej�vel a nyom�sra koncentr�lt.
- Kisl�ny! Kicsi l�nya sz�letett! Egy sz�ke angyal!
�rezte, ahogy megk�nnyebb�l a teste, �s valami f�ld�nt�li boldogs�g j�rta �t, amint meghallotta a gyereks�r�st. Visszahanyatlott a p�rn�ra, �s miut�n egy pillant�st vethetett l�ny�ra, r�gt�n elhagyta mag�t.
Mert hogy a harc nem fejez�d�tt be.
Most m�r a saj�t �lete volt a t�t.
Nem sokkal k�s�bb meg�rkezett Hermione eredeti sz�l�szorvosa, Reyes doktor. Vele j�tt vagy h�rom j�l k�pzett n�v�r, mivel az orvos �gy �ll�totta be, hogy egy turista n� vaj�dik. A mangai k�vets�g pedig irt�zott volna egy esetleges botr�nnyal az Angol Nagyk�vets�ggel, amit kiv�lthatott volna egy angol �llampolg�r hal�la. �s mikor ezt a sz�l�sz elmagyar�zta a k�rh�z vezet�s�g�nek is -egy egyperces monol�gban- v�gre megengedt�k, hogy elhozza a felszerel�s�nek �s az alkalmazottak egy r�sz�t is. Hi�ba, nagyon megkedvelte a sokat szenvedett fiatalasszonyt, �s tudta, hogy csak egy csod�val tud most seg�teni rajta.
A v�rz�s azonban �t is hidegzuhanyk�nt �rte, de a gyermek biztons�gba helyez�se n�mi �r�mmel kecsegtetett. Nyugodtan belekezdhetett h�t a m�t�tbe, amely igen hossz�nak �s f�raszt�nak t�nt, minden szempontb�l.
Ek�zben Ana n�v�r �s koll�g�i a gyermeket l�tt�k el. Maguk k�z�tt csak Angelnek h�vt�k, hiszen val�sz�n�tlen�l sz�ke haja eg�szen leny�g�zte a spanyol asszonyokat.
A magzatm�z �s a v�r lemos�sa ut�n gyeng�den egy takar�ra fektette a cs�pps�get Ana n�v�r, �s halkan �nekelni pr�b�lt neki, h�tha elalszik t�le.

Sz�p csillagos az �g, elcsendes�lt a r�t,
Ez�st�s f�ny�t hinti r�d a holdsug�r.
M�r f�jdog�l a sz�l, egy t�cs�k hangja k�l,
L�gy puha f�szk�n elszunnyad a kismad�r.
B�rceken t�l, a v�lgyben lenn,
A f�nyes napkorong is elpihen.
H�t aludj csendesen, �lmodj csak kedvesem,
A t� t�kr�n, az erd� m�ly�n csend honol.

- Honnan ismersz te ilyen n�t�kat? –k�rdezte egy m�sik �pol�n�, miut�n a kis j�sz�g egy j� id� m�lva elszunnyadt.
- Any�m tan�totta. Tudod, halotta egy koncerten Amerik�ban. Ezzel altatott engem is. –mes�lte Ana n�v�r. –�gy l�tszik, tetszett a kicsinek is!
- Csak ne puhuljunk el. V�r a t�bbi beteg. –eml�keztette a n�v�r.
- Igazad van. Csak h�t olyan neh�z elszakadni ett�l a kis angyalt�l…

Hermione �lt��rt �r�kig k�zd�ttek az orvosok. A seb�sz �s a sz�l�s egy�tt pr�b�ltak meg mindent a l�ny gy�gyul�sa �rdek�ben.
M�g �ppen id�ben siker�lt el�ll�tani a v�rz�st, de mindenk�ppen p�tl�sra volt sz�ks�ge a betegnek. M�r most kerestek donorokat, hogy az �letment� beavatkoz�st befejezhess�k.
V�g�l a munka meghozta gy�m�lcs�t, h�rom �ra m�lva m�r helyre�llt l�gz�ssel, de falfeh�ren tolt�k ki a n�t m�r a m�sik k�rh�z m�t�j�b�l. Hermion�nak �s a kicsinek m�g nem akadt l�togat�ja, ami igencsak meglepte a k�rh�z dolgoz�it.
- Nem kellene megk�rdezn�nk a rend�rs�get? –vetette fel egy �pol�n�.
- Dehogyis! Hiszen a doktor �r szerint a kisasszony turista. –eml�keztette egy m�sik asszony. – Lehet, hogy egyed�l nyaral.
- Elk�pzelhet�. –mondta egy harmadik. –De ki az a f�rj, aki egyed�l elengedi a terhes feles�g�t nyaralni?
- Nem tudom…
- L�nyok! S�lyos fejs�r�lt kisfi�t hoznak, �gyhogy el�g a sz�jj�rtat�sb�l! Munk�ra! –teremtette le �ket a most �rkez� f�n�v�r.

***

A tavaszi nap sugara bes�t�tt az ablakon, ezzel is meleg�tve az am�gy sem h�v�s k�rtermet.
Hermione eddig semmi hajland�s�got nem mutatott arra, hogy felkeljen, pedig m�r lassan �t �r�ja fek�dt eszm�letlen�l.
Bar�tn�i �s kolleg�i pont az eb�dsz�netben �rkeztek, a legnagyobb ny�zsg�s k�zep�n, ez�rt ellehetetlen�tett�k a munk�t, k�vetkez�sk�ppen a f�n�v�r felk�rte �ket a t�voz�sra. Csak egy b�tor�t� �lel�st k�ldtek Hermion�nak, na meg egy csokor vir�got, amelyet maga a vir�gk�t�z� Elena v�logatott az �jsz�l�ttnek �s az �jdons�lt �desany�nak.
Hermione minderr�l persze m�g nem tudott. Mindeddig az igazak �lm�t aludta, most viszont megt�rni l�tszott az elm�lt �t �ra egyhang�s�ga.
�gy kezd�d�tt, hogy Hermione nagyobb l�legzetet vett, majd ez egyre gyorsult, m�gnem hunyorogva kinyitotta a szem�t.
A sugarak szinte �gett�k m�r, hiszen j� r�gen fek�dt m�r egyhelyben �s v�gig t�zte a nap.
- A kisbab�m… mi�rt nem s�r… nem akarom elvesz�teni… kisl�ny lett… az �n kisl�nyom… hol lehet?
Beletellett p�r percbe, mire pontosan vissza tudott eml�kezni, �s r�j�tt, hogy hol van. Kellemetlen sz�delg�sbe kezdett, ahogy hirtelen megpr�b�lt fel�lni.
T�z perc megfesz�tett munka eredm�nyek�pp siker�lt bele�lnie az �gya mellett elhelyezked� tol�sz�kbe.
Irigykedve figyelte a k�r�tte gondtalanul ser�nyked� anyuk�kat, akiknek nagyr�szt f�rje �s sz�lei seg�tettek, vagy boldogan olvasgattak egy �gyon. Vel�k szemben sz�rnyen elhagyatottnak �rezte mag�t.
Maga sem tudta, honnan van annyi ereje, hogy eltolja mag�t az �gya v�g�ig, de onnan m�r egy k�szs�ges nagysz�l� –legal�bbis Hermione annak v�lte- a seg�ts�g�re sietett.
- Hova toljam el, dr�ga? –k�rdezte a k�szs�ges vend�g.
- Legyen olyan kedves �s mutassa meg, hogy hol fekszenek az �jsz�l�ttek. –k�rte Hermione szorongva.
- M�ris, asszonyom!
Az id�s f�rfi percek alatt oda�rt a tol�sz�kkel a jellegzetes kis ablakhoz. A teremben rengeteg baba fek�dtek, de csak egy alv� kisl�ny t�nt ki k�z�l�k feh�r, s�padt b�r�vel �s sz�ke haj�val. Hermione els� l�t�sra elpityeredett, ahogy megl�tta.
- K�sz�n�m. –suttogta h�tra az idegennek, aki nem akarta zavarni tov�bb, ez�rt el is t�nt, mindenf�le sz�v�lt�s n�lk�l. �m ez a kismam�t egy�ltal�n nem zavarta.
- H�t meg�rkezt�l kicsik�m… az �n kisl�nyom vagy… �n pedig a te anyuk�d leszek… �s �g�rem, mindent meg fogok adni neked, amit csak egy �desanya tud… szeretni foglak, ahogy senki sem ezen a f�ld�n. Akkor is, ha mindenki elfordul t�led, mint t�lem. B�rmi t�rt�nj�k, Te leszel sz�momra a legfontosabb.
Sok�ig maradt m�g �gy, k�nnyivel k�szk�dve, egyed�l, a nagy ablak�vegnek d�lve.
Azt�n gondolatai elterel�dtek a j�v�re… majd a m�ltra…
- Tiszta ap�d vagy… k�v�lr�l. De majd �n hozz�seg�telek, hogy ne l�gy olyan romlott, mint � �s a csal�dja. Te Granger leszel. Hailie Jade Granger. Az �n b�szkes�gem, kincsem, mindenem. Angyalk�m...
Majd tekintete a t�bbi b�szk�n mosolyg� sz�l�re esett, az apuk�kra, akik el�sz�r pillantj�k meg gyermekeiket, a b�szk�n mosolyg� –vagy �ppen a meghatotts�gt�l s�r�- �desany�kat, a gondoskod� nagysz�l�ket �s a t�bbi n�v�rt, aki nem gy�z�tt mindenkinek a kedv�re tenni. Ut�lkozva gondolt mag�ra, aki egyed�l �ld�g�l itt, �s igyekszik lenyelni a gomb�cot a tork�ban.
- Miss Granger! Mit keres maga itt?! –k�rdezte a n� m�g�l egy megr�k�ny�d�tt hang.
- Reyes doktor. –mosolyodott el Hermione b�gyadtan. –H�t nem gy�ny�r�?...
- De. Csodasz�p kisl�nya van. –helyeselt az orvos el�z�kenyen. –Viszont mag�nak semmi keresnival�ja itt. Mutassa meg, merre van a szob�ja! Visszaviszem, miel�tt megl�tn�k…
- Maradni akarok. Nem hagyhatom itt a kicsit… -r�zta meg a fej�t Hermione.
- Mindj�rt sz�lok az egyik n�v�rnek, hogy hozza be mag�hoz. Nincs annyira j�l, hogy itt �ld�g�ljen. P�r �r�ja m�g a m�t�asztalon fek�dt! –�rvelt Reyes.
- T�nyleg. M�gis mi t�rt�nt velem? –kapta fel a fej�t Hermione, v�gre lev�ve tekintet�t az alv� picir�l. –Semmire nem eml�kszem, csak a f�jdalomra…
- Elmes�lem a szob�j�ban, �gysincsen most annyi dolgom. �gyis hamarosan v�ge van a munkaid�mnek. –mondta a doktor. –De hagyja, hogy most betoljam a k�rterembe. Nem hiszem el, hogy k�nyelmes mag�nak itt �lni.
Hermione k�nytelen volt igazat adni az orvosnak, �gy h�t egy sz�t sem sz�lt, mikor visszaseg�tette a szob�j�ba.
- Teh�t akkor mi is t�rt�nt velem?
- Nem tudok minden r�szletet. A l�nyeg az, hogy a sz�l�s ut�n rengeteg v�rt vesz�tett, de szerencs�re akadt felaj�nl�, csak nem volt megfelel� a felszerel�s a kis k�rh�zban, ez�rt ment�vel �thozattuk ide. Eredetileg a m�sik int�zm�nyben sz�lt, a lakosoknak fenntartott �p�letben. –mondta el a doktor.- De szerintem el�gg� kimer�lt m�r. Mit sz�lna, ha aludna p�r �r�t, azt�n reggel idehozn�k a kisl�ny�t?
- Most szeretn�m l�tni. Hozza ide, k�rem.
A doktor b�lintott egyet, majd kiment a teremb�l. P�r perc m�lva megjelent egy �pol�n�, kez�ben a m�r felriadt kis cs�pps�ggel.
- Tess�k. –rakta a kismama kez�be az �jsz�l�ttet, aki halk ny�sz�rg�ssel adta Hermione tudt�ra, hogy valami nem tetszik neki.
- K�sz�n�m sz�pen. –mondta Hermione a n�v�rnek pillant�s�t le sem v�ve a gyermekr�l. �gy �rezte, a vil�g �sszes sz�ps�g�t a kez�ben tartja.
- Mit keresel, kincsem? –g�gy�gte a bab�nak.
- Szerintem enni v�gyik m�r. –pr�b�lt seg�teni a n�v�r. –Egy pillanat �s seg�tek, de el�bb be kellene dikt�lnia az adatait a gyermeknek. Van m�r neve?
- Hailie. –simogatta a kisl�ny sz�ke fej�t. –A neve Hailie Jade Granger.
- Akkor ezt el�sz�r is r��rom a kis karszalagj�ra. –magyar�zta a n�, majd �gy is cselekedett. –V�rjon meg, egy perc, �s itt vagyok!
- Nem fogok elszaladni. –gondolta vid�man Hermione. A gyermeket �gy fogta, mintha legal�bbis porcel�nb�l lenne, nagyon f�lt�en megpr�b�lta megszoptatni �t.
- Nem is igaz, hogy ap�dra hasonl�tasz… a szemed az eny�m. Ak�rki ak�rmit mondd, any�d l�nya leszel. –suttogta Hailienek, mik�zben a pici moh�n sz�vni kezdte mag�ba az �letet ad� tejet. –�s most m�r mindig egy�tt maradunk. Senki nem �llhat k�z�nk. Meg�g�rem.