"Érezték, hogy megérkezett, hogy körülöttük lebeg egy kis lélek, aki az õ gyerekük lesz, akiben testet öltenek mindkettejük tulajdonságai, vágyai. Akiben több értelmet kap a szerelmük. Akit együtt kísérhetnek végig az úton..."

A késõ õszhöz képest hihetetlenül meleg, néhol itt-ott egy kis szellõvel mérsékelt, mégis szokatlanul száraz hónapot tudhatott maga mögött a világ egyik legcsodálatosabb szigetországának, Angliának lakossága. Az idõjárás mintha kárpótolni akarta volna az országot az évszázados esõzések miatt, az óceáni éghajlat ellenére még november elején is kiléphetett az ember egy szál rövidnadrágban és pólóban anélkül, hogy a megfázástól kellett volna félnie.
Hermione komolyan gondolkodott rajta, hogy kivigye-e Hailiet az esti nagy tûzijátékra. Igaz, több havi munkájába tellett, mire meggyõzte Dracot, hogy az egész családnak meg kell tekintenie a látványosságot, most az utolsó napon mégis úgy tûnt, a terv dugába fog dõlni. Mert abban biztos volt, hogy ebben a melegben nem lesz képes kibírni egy egész órát.
A november eleje szinte minden évben szerencsétlenül kezdõdött rengeteg gonddal és bajjal. Nemcsak a muglik, de a varázslók is Guy Fawkesnak érezték magukat ezeken a napokban, és a varázslókban a felelõtlenség olyan mértékûre nõtt, hogy komolyan aggódniuk kellett a varázsvilág lebukása miatt. Hermionénak lelkifurdalása volt a munkája miatt is, hiszen már egy hete szabadságon volt rejtélyes betegsége miatt. A család összes tagja akart gyógyítót �mások háziorvost- hívni, Draco ajánlkozott, hogy beviszi a nõt a Szent Mungóba, Liz pedig be akarta kísérni valamelyik mugli kórházba �mondván, hogy a mugli gépek talán többet tudnak kimutatni a boszorkány betegségét illetõen-. Hermione azonban makacsul ragaszkodott hozzá, hogy a folytonos stressz miatt érzi rosszul magát.
Ugyanis ez az év nem zökkenõmentesen kezdõdött el a Mafoy-család számára. A fõ kiváltó ok Hailie beiskolázása volt. A lány nehezen illeszkedett be társai közé, folyton csúfolták és bántották, amely sajnos elkerülhetetlen volt a mugli közeg miatt. A Malfoy család hagyományai szerint a gyermekeket egy �magántanár� oktatta az írás és a számolás mûvészetére, de Hermione hallani sem akart errõl.
- Hailienek meg kell tanulnia, milyen az: közösségben élni. Nem mehet úgy Roxfortba tanulni, hogy még szinte nem is volt gyerekek között. �állt ki érvei mellett Hermione. �Különben is, Mary is ugyanebbe az iskolába megy. Legalább megmaradhat a barátságuk. Nem igaz, Hailie?
- De. �helyeselt Hailie mosolyogva. Draco végül is beadta a derekát, de figyelmeztette a lányát: nem lesz könnyû a beilleszkedése a vele egykorúak között. És sajnos igaza lett.
Hermione nehezen viselte lánya folyamatos bezárkózását, és ezen hosszútávon még a romantikus hétvége sem nagyon segített, amit még szeptember elején kapott Dracotól születésnapjára. Remekül érezték magukat a Bahamákon, mégis visszatérve ugyanúgy látta Hailien a fásultságot. Egyedül Mary társasága jelentett sokat Hailienek, amit Hermione nagyon nehezen viselt.
És Hermione is egyre furcsábban kezdett el viselkedni. Nemcsak elfelejtkezett minden õt körülvevõ apró-cseprõ dologról �ami még soha életében nem jellemezte õt-, de egyenesen habzsolta az ételt, Dracot megszégyenítõ sebességgel végzett a vacsorájával, és egyre jobban megszerette az édességet. Hozzátéve, ha ez nem lett volna elég furcsa, hirtelen újra szédelgések jöttek rá, amit viszont egyértelmûen régi betegsége visszatérésének tulajdonított. Ezért félt bármilyen orvoshoz fordulni problémájával. Nem akarta elõröl kezdeni a megpróbáltatásokat. Inkább úgy tett, mint aki nem is foglalkozik a dologgal. Amikor a legutóbbi családi összejövetelen elájult �az az egy jó dolog volt benne, hogy férje törõdõ karjai között ébredt- már a többiek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalasszony titkol valamit.
Narcissa és Liz aggódtak a legjobban a nõért, hiszen csak kettõjüket nem gyõzték meg Hermione érvei, melyekkel rosszulléteit magyarázta. Olyan meggyõzõen tagadta a �vádakat�, miszerint elhanyagolja magát, hogy még Draco is megnyugodott. Ám a Hermionéhoz két legközelebb lévõ asszony megérezte, hogy itt valamilyen titok lappang.
Narcissa és Liz hangtalanul is szövetségre léptek, persze Hermione tudta nélkül. A szõke boszorkány otthon, míg Liz a nap többi szakaszában õrködött Hermione körül. Figyelték, és kérdezgették hol volt, mit csinált, kerülve a feltûnést. Hermione azonban annyira el volt foglalva pillanatnyi gondjaival, hogy cseppet sem tûnt fel neki a faggatózás.
Még a szokásosnál is többet bosszankodott, és sírt, de szájából egyetlen panaszt sem lehetett hallani. Félt, hogy észreveszik rajta, mennyire megváltozott, de egy-két tüskés megjegyzést nem tudott elfojtani, ami különösen lányát lepte meg. Éjszaka pedig bûntudat emésztette, amiért nem tud felelõsségteljesen viselkedni, és meglátogatni egy gyógyítót vagy egy orvost.
Sokszor fogadta meg ezután, hogy elmegy egy orvoshoz, ezért kért egy szabad hetet munkahelyén, hátha elmúlnak a tünetei, ha egy kicsit lenyugszik, de mivel semmi nem változott, elhatározta, hogy lépni fog, de mindezt teljes titokban képzelte. Úgy döntött, biztonságosabb, ha egy mugli kórházba meg, hiszen így Draco vagy a család többi tagja biztos nem tudhat meg semmit az állapotáról. Hermione nagyon is jól tudta, hogy a muglik ezt szigorúan betartják, többek között az orvosok fel is esküsznek, hogy nem beszélnek pácienseik bajairól, és a kórházak is tiltották ezt a tevékenységet. Így hát megnyugodhatott a diszkréció kérdésében.
Szerencséjére a �körzeti rendelõben� csak a hét második felére kapott idõpontot, hiszen ezen a napon senki nem dolgozott, lévén nemzeti ünnep. Angliában minden évben megünnepelték Guy Fawkes anélkül, hogy a megfázástól kellett volna félnie.
napját.
Hermione elõzõ este a családi hagyományhoz híven �kivételesen a Granger-família szokását követte- elmesélte lányának, miért is ünnepelik ezt a jeles napot, s miért nevezik ezt a �Máglya éjszakájának�.
- Tudod, drágám �kezdte a mesét Hermione, miközben Hailie olyan csillogó tekintettel várta a mesét, mintha csak elõször hallaná - Az emberek egész Nagy-Britanniában minden egyes évben megemlékeznek november 5-én a 1605-ös idõk eseményeirõl, amely Guy Fawkes nevéhez fûzõdik. Egy merénylet készült erre a napra maga I. Jakab király ellen. Az összeesküvés legfõbb oka az volt, hogy a király rákényszerített mindenkit az anglikán egyház imádatára, és õ maga lett az egyház feje. A katolikusok azt vallották, hogy az egyház élén a pápának kell állnia. Ezért a kijelentésért büntetést kaptak, amit az egyházatyák nem néztek jó szemmel. Összeesküvést terveztek a király ellen, aminek egyik résztvevõje Guy Fawkes volt. A feladata a Parlament felrobbantása volt, amelyet gondosan elõ is készített, de egy áruló leleplezte õt, meghiúsítva a terveket. A király kihirdette, hogy a merénylet kifundálóit elfogták, de az angol nép soha ne felejtse el, hogy Isten segítségével megmenekültek. Azóta is minden november 5-e ünnepnap a szemünkben, és máglyán égetjük el a Guy Fawkes babákat. Országszerte örömtüzek gyúlnak és az éjjeli tûzijátékoktól fénylik az égbolt.
Hermione Hailie mellé feküdt és éjjelig beszélgettek. Egészen felszabadultak, nem beszéltek semmi problémáról, csak hétköznapi, szép dolgokról. Szinte egyszerre fáradtak el, hangjuk egyre bágyadtabb lett, végül mikor hajnalok hajnalán Draco kibotorkált a mosdó felé, észrevette, hogy felesége még mindig nincsen mellette. Visszafelé jövet fényt látott meg Hailie szobájánál, akkor már sejtette, hogy a lányok elaludtak. Finoman felvette Hermionét �ami nem volt csekélység, tekintve, hogy Hermione soha nem volt egy modell alkat-, lekapcsolta a villanyt, és visszafektetette szerelmét az ágyukba. Reggel majdnem rosszul is lett Hermione, amikor meglátta, hogy ruhában aludt egész éjszaka.
Most azonban szentül elhatározta, hogy bevásárol, és elviszi a családot a tûzijátékra, akár tetszik Draconak, akár nem, Narcissa rosszallása ellenére is. Megbeszéltek egy találkozót Lizzel is, a lány mindenáron együtt akart ebédelni Hermionéval, aki persze örült a meghívásnak, így hát megbeszélték, hogy egy hangulatos étteremben esznek. Ígért egy meglepetést is Hemionénak.
- Olyan hírt mondok el, hogy attól padlót fogsz! �lelkendezett Liz. �Ginny is itt lesz� úgyhogy most ne késs!
- Liz! Tudhatnád, hogy soha nem kések. �torkollta le Hermione idegesen barátnõjét. Igazság szerint Liz szemében ez a mondat felért egy vallomással.
- Neked aztán paprikás a hangulatod! Majd rendelek neked valami chiliset. �riposztozott Liz.
Hermione nagyot sóhajtott.
- Nagyon vicces vagy. Most megyek az áruházba vásárolni. Egykor találkozunk. �intett kezével, majd felkapta a táskáját és kisétált a szobából, Liz morfondírozó arca pedig eltûnt a kandallóból.
A kastélyból kilépve Hermionén hûvös borzongás futott végig. Az idõ hirtelen megint kicsit hidegebbre fordult, ezért Hermione �biztos, ami biztos- visszafordult és felvett egy pulcsit és egy hosszú, vékony sálat fiatalosan nyaka köré tekert.
- Miért idegesítem fel magamat minden kis semmiségen? �bosszankodott Hermione út közben. �Egyszerûen nem tudom elhinni, hogy lehetek ilyen fafejû. Majd bocsánatot kérek Liztõl�
Elmélázott, így hát a metróból kijõve rossz buszra szállt fel. Ezt csak akkor vette észre, mikor a szerelvény egy egészen idegen helyen jelentette a végállomást.
- Merlinre! Most mehetek vissza Lizhez Maryleboneba innen� hol is vagyok? Notting Hill� Ez pompás! �gondolta fejét fogva. � Ráadásul rengeteg itt az utca, amely felfelé kanyarodik. Már értem, miért �Hill� (=�Domb�) a neve� na én itt egy percig sem mászkálok!
Ám mielõtt mérgesen újabb busz vagy metróállomás után nézett volna, szemben megpillantott egy nagyobb élelmiszer-és ruhaboltot.
- Nem vesztegethetem az idõt. A Soho túlságosan messze van. �vélte a boszorkány. �Majdcsak megleszek Mademoiselle Mirabelle nélkül egyszer. Ma mugli ételt eszünk.
Azzal fogta magát, és kíváncsian belépett a forgó üvegajtón át a hatalmas épületbe.
A szeme elé táruló látvány egészen meglepte és elképesztette. Ez az üzlet már most elkezdte a karácsonyi készülõdést, annak ellenére, hogy néhány napja még egyenesen hûteni kellett az üzleteket! A szélsõséges idõjárás nem csak a muglik, a varázslók világában is baljóslatúan hatott. Ugyanúgy keresték a magyarázatát a természet különös játékának, és csak a megbízhatatlan jósokra, mendemondamesélõknek hihettek. Hermione azonban azon a véleményen volt, ez az egész a mugli környezetszennyezés mûve. Meg volt gyõzõdve róla, hogy a muglik varázspótló szerkezetei �így például az autó- vagy az élvezeti szereik �mint például az úgynevezett cigaretta- által kibocsátott füst és méreganyagok is felelõsek a viszontagságos idõjárásért.
Most azonban esõre állt az idõ. Hermione persze erre fogta reggel óta tartó fejfájását.
- Front van, ezért hasogathat úgy a fejem. Holnapra úgyis elmúlik! �bizonygatta magában, miközben elindult élelmiszerüzletet keresni.

***

Hailie ma igazán jókedvûen ébredt. Tudta, hogy édesanyja elment bevásárolni, Dracot pedig nem volt olyan nehéz rávenni, hogy engedje el a barátnõjével találkozni a tûzijáték elõtt. Szeretett volna játszani Marynél egyet a tûzijáték elõtt. Igézeteket és mûvarázspálcáikat is magával akarta vinni, hátha lesz idejük foglalkozni velük. Ki akarta használni ezt az iskolamentes napot.
Igazán sokat konyított a szülõk meggyõzéséhez egy hatéves gyermekhez képest. Utolsó nagy �veresége� akkor érte, amikor Hermione és Draco nem vitték el a nászútjukra. Persze nem mindig engedtek meg neki mindent, de igyekezett olyankor kérni, amikor látszott szülein, hogy jó kedvük van. És persze ha volt lehetõségük teljesíteni a kérését.
- Apuci � kezdte mosolygósan, miközben Draco és Narcissa közé ült a reggelizõ asztalnál. � Nem mehetnék át a Tûzijáték elõtt Maryékhez? Mrs. Fenton süt citromos piskótát� tudod, az a kedvencem�
- Most ne. �szólt közbe Narcissa. � Légy itthon, amíg Hermione hazaér.
- Kérlek szépen, Nagyi! �nézett reménykedõen Hailie könyörgõen ráncolva homlokát.
- Nem mehetsz el. �döntött Narcissa ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Apuu�
- Hailie, ma tényleg ne menj el. Úgyis találkozunk a Tûzijátéknál, nem? �érvelt a szõke asszony.
- Ígérd meg, hogy nem kószálsz el megint. A kúriában kell maradnod. És semmi csíny. �utasította Draco majd egy bíztató mosoly kíséretében rákacsintott. Ettõl Hailienek hirtelen ötlete támadt.
- De idehívhatom, nem? Csak arról volt szó, hogy nem megyek sehova. �okoskodott magában, majd szája széles mosolyra húzódott.- De itthon bármit csinálhatok, nem igaz?
- Hát� igen. Mondjuk. �felelte rosszat sejtve, éppen ezért óvatosan Narcissa. �Miért?
- Akkor meghívom Maryt. �vonta meg a vállát, és a választ meg sem várva felpattant az asztaltól, és berohant a szobába a telefonért. Egyetlen kis mobiltelefon üzemelt a lakásban, az is Hailie kedvéért. Csak az épületen kívül lehetett használni, mint a mugli készítésû dolgok nagy részét.
Narcissa szúrós pillantást vetett Dracora.
- Olyan, mint te voltál kiskorodban. �mondta nem rejtve véka alá büszke mosolyát.
Draco nem szólt semmit, csak megitta maradék kávéját.

***

Hermione éppen a nagy épületrész közepénél tartott, de a húsos pultnál, sorban állás közben megtorpant. Egy férfi olyan erõvel fellökte, hogy alig bírt megállni a lábán.
- Nem tud vigyázni, jóasszony?! �kiabált rá az idegen. Hermione orrát megcsapta az alkohol bûze, ez pedig külön felháborította.
- Undorító muglik! -gondolta elõször, majd hirtelen rájött, mit mondott, és elszégyellte magát. �Túl régóta élek Dracoval!
- Legalább elpirult. Azért egy bocsánatot is elfogadtam volna, de mindegy, hiába, minden nõ egyforma� -papolt tovább a részeges ember.
- Már megbocsásson, de mégis mit képzel? Maga lökött fel engem. �futotta el a méreg Hermionét. �Inkább bocsánatot kérne, nem szidnia kellene! �
Már vette a levegõt, hogy újabb szidalmakat árasszon a férfire, ám ekkor éles hájdalom nyilallt a nõbe, majd szemei elõtt elsötétült minden. Tehetetlenül esett a földre.

***

Csengettek. A kastélyon végigfutott az ismerõs hang, amely Hailie egyik kedvenc dallama lett. Imádta, hogy sosem tudja, kit hoznak ezek az isteni hangok.
Szaladt, hogy beengedje �reményei szerint- legjobb barátnõjét.
Nem kellett csalódnia.
- Mary! �kiáltotta boldogan, majd szeretetteljesen megölelte a lányt. Õ viszonozta a gesztust, majd némi zihálás után Hailie értésére adta késésének okát.
- Lehetetlen idejönni anya nélkül. Tudom, még csak másodszorra jövök egyedül, de ez az erdõ... vagyis park� olyan félelmetes!
- Tudom, legközelebb majd kimegyek eléd. Hoztad a babákat? �kérdezte Hailie miközben betessékelte barátnõjét és megfogta a táskáját.
- Persze! De Hailie� biztos el tudtok vinni a Tûzijátékra? Mert anya már más programot szervezett� -tudakolta Mary szégyellõsen.
- Ne aggódj. Elviszünk. �kacsintott Hailie megnyugtatóan.
- Oké. Akkor menjünk be, van egy meglepim! Kaptam valamit! �újságolta sugárzó mosollyal Mary. Hailie izgatottan bólintott, majd felvezette Maryt. Útközben beköszöntek a konyhába Narcissának, aki éppen az egyik manóval beszélte meg a fizetésével kapcsolatos dolgokat.
- Szia, Nagyi!
- Csókolom, Mrs. Malfoy!
- Szervusztok. Örülök neki, hogy itt vagy, Mary, de kérlek titeket, hogy ne pakoljatok szét, mert nemrég volt takarítva Hailie szobájában. Két óra múlva ebéd, ne késsetek! �az utolsó mondatot már a lányok után kellett kiabálni.
- Persze! �kiabálta már a lépcsõrõl Hailie. Narcissa felvonta szemöldökét, de csak mosolyogva megrázta a fejét. �Merlinre, túlságosan is sok benne a Malfoy-vér!
Mary és osztálytársa leültek a lány Hermione által még mindig �lakosztálynak� titulált helységbe �Hailie utálta a játszószobát, ezért mindig a hálójában tartózkodott-. Elõpakolták a kellékeket, máris elárasztva a szobát különbözõ méretû és szabású kis babaruhákkal és cipõkkel. Végül megint a Barbiek gyõztek, hála Mary új szerzeményének.
- Nézd csak, mi ez? �bökött rá Hailie tátott szájjal barátnõje új játékára.
- Pocakos baba. Terhes. �húzta ki magát Mary. �Anyucitól kaptam. Amerikából hozta nekem� tudod, mert a nagyinál kellett lennem.
- Ez hihetetlen! -hüledezett Hailie. �Még sosem láttam ilyen Barbie-t.
- Én sem. �helyeselt Mary. -Kipróbálhatjuk.
- Lehetek vele? �pillantott Hailie Maryre reménykedõ �boci� tekintettel.
- Jó, de ne végig, mert én is szeretném. �bólintott Mary. -Addig odaadod azt a fekete hajú, rózsaszín ruhás indián babádat?
- Persze, tessék. �kotorta elõ Hailie a játékot és nyomta a lány kezébe. �És utána írhatunk igézeteket is.
- Jaj, az is nagyon jó lenne! �lelkendezett Mary. �Valami ünnepi igézetet� de elõbb játszunk ezekkel. Mondjuk menjenek el vásárolni.
- Az indián, meg terhes baba? Oké. �vont vállat Mary. -Egyébként az új baba neve Jane.
- Anyukám második neve is az. �nevette el magát Hailie.
- Furcsa. Én a Tarzanból vettem. �folytatta Mary derûsen.
- Na mindegy. Akkor tudod, mit? Legyen az, hogy játék közben találjuk ki, hogy mi lesz. Nincs kedvem most kitalálni.
- Felõlem oké. �egyezett bele Mary. �Jane, eljössz velem vásárolni?
- Igen. Átöltözök és máris lent vagyok. �Mondjuk Jane még nem tudná, hogy gyereke lesz, oké?
- Jó. �Akkor siess, mert a férjeink nemsokára hazaérnek, és fõzni is kell.
- Szaladok! �Mary, az áruházban mondjuk fellöknék Janet, és elájulna. Mit szólsz?
- Oké, de akkor Nakoma is ájuljon el.
- Persze. Majd a kórházban újra találkoznak.