�n szerint �bressz�k fel valahogyan? Nem t�l sok ideje eszm�letlen? –hangzott egy minden bizonnyal fiatal f�rfi hangja bizonytalanul.
- V�lem�nyem szerint m�g nincs itt az ideje a beavatkoz�snak. –v�laszolt neki egy �regebb, b�lcs embert sejtet� basszus. -K�l�nben is, a h�lgy �llapot�ban nem sok j�l hat� gy�gyszer megengedett. Egy esetleg k�t �r�t m�g mindenk�ppen v�rnunk kell. Addigra mag�hoz fog t�rni az asszonys�g… mit is mondott, mi volt a t�rc�j�ban? Mrs. Hermione Malfoy.
- Granger. –sz�lt Hermione b�gyadtan.
- Doktor �r, mag�hoz t�rt! –lelkes�lt fel az orvostanhallgat� –mert hogy az volt, ezt m�g Hermione is felismerte-.
- Vettem �szre, Peterson. De k�rem, vegye lejjebb a hangj�t, pl�ne hogyha egy n�gy �r�s �lomb�l �bredt beteggel egy helys�gben tart�zkodik.
- Igenis, �rtettem, doktor �r. –sz�gyellte el mag�t Peterson. –Mit is mondott, kedvesem?
- A nevem Hermione Granger Malfoy. –ism�telte kicsit hosszabban Hermione. –Elmondan� nekem valami, hogy mit keresek itt? �s hogy mennyi az id�?
- El�jult, asszonyom. M�g mindig �nnepnap van, de �n �gyeletes vagyok, a seg�demnek pedig p�tvizsg�ra kell k�sz�lnie… A pontos id� pedig 14 �ra.
- Merlin �s minden szentekre! –�lt fel Hermione vill�mgyorsan. –Nekem azonnal mennem kell!
- Azt k�tve hiszem. –mosolygott szel�den az orvos. –K�rem, mondjon egy telefonsz�mot, amelyen el�rhetem a csal�dtagjait! Egyetlen mobilsz�mot tal�ltunk bejelentve bizonyos Hailie Jade Granger n�vre. Ismer�s �nnek ez a szem�ly?
- � a kisl�nyom. –v�laszolta Hermione, de miel�tt kioktathatta volna az orvost, hogy neki mi�rt is kell sietnie, megint sz�delg�s fogta el, �gyhogy ink�bb visszahanyatlott a p�rn�ra.
- Hoztam m�g egy p�rn�t, hogy k�nyelmesebben tudjon �lni, asszonyom. –buzg�lkodott k�zben Peterson Hermione k�r�l. –Megyek egy k�v��rt? Hozok mag�nak is.
- Akkor megyek, �rtes�tem a hozz�tartoz�it. –fordult az ajt� fel� az orvos, majd visszapillantott. -V�rjon p�r percet. Ha rosszul lenne, csengessen, van a k�rh�zban h�rom n�v�r, vagy sz�ljon Petersonnak…
- Azt hiszem, ink�bb a n�v�reket v�lasztom. –n�zett homlokr�ncolva a buzg� orvostanonc ut�n.
- B�lcs d�nt�s, asszonyom. –mosolyodott el a doktor. -Bocs�sson meg, de �n megyek int�zkedni, a t�bbi beteg is v�r r�m.
- Persze, hogyne. Viszontl�t�sra! –k�sz�nt el Hermione b�gyadtan elfek�dve. Kicsit becsukta a szemeit, hogy v�gig gondolhassa, hogyan folytassa tov�bb.
- Parancsol m�g valamit, asszonyom? –tudakolta Peterson el�z�kenyen, miut�n Hermione er�t vett mag�n, �s megitta a f�rtelmes k�v�t. –Net�n m�gegyet…?
- Nem, k�sz�n�m. –fintorodott el Hermione a kez�t gondosan az arca el� t�ve. –Azt hiszem, h�nyingerem lett t�le.
- Jaj, istenem, nem szabadott volna inni, miel�tt a vizsg�lat eredm�nye meg nem j�n. –sop�nkodott a f�rfi. –T�bbet nem ihat!
- H�la az �gnek! –gondolta Hermione az �gre… jobban mondva a plafonra emelve a tekintet�t.
- Akkor viszl�t, kisasszony! –intett b�cs�t az ideges�t� f�rfi. Hermione csak hidegen biccentett neki, azt�n fels�hajtott, mikor az illet� kiment. P�r perc m�lva ism�t a doktor l�pett be a k�rterembe.
- Nos, a megadott sz�mon nem �rt�nk el senkit. –k�z�lte az orvos csal�dottan. –De a vizsg�lat v�g�t meg kell v�rnia, mert m�r el�k�sz�tett�k a termet, �s nemsok�ra k�t n�v�rrel kevesebb lesz.
- Micsoda? –kerekedett el Hermione szeme. –Mi�rt kellene engem megvizsg�lni?
- Mert a megengedettn�l tov�bb volt eszm�letlen. –magyar�zta az orvos. –Van valamilyen k�l�nleges rendelleness�g a szervezet�ben vagy szokatlan betegs�ge?
- Nincs. –pr�b�lt Hermione higgadt maradni. –De nekem m�r van id�pontom vizsg�latokra. Most a csal�dommal kell lennem! M�r biztosan agg�dnak! –Hermione szeme k�nnybe l�badt a gondolatra.
- Nyugodjon meg. –sz�lt az orvos b�ztat�an. - T�z percet k�rek, �s ha akarja, ut�na szem�lyesen telefon�lhat. Ut�na int�zkedem, hogy negyed �r�n bel�l meglegyen az eredm�ny, a n�v�rek k�l�nben is sietnek az �nnepl�sre. Ha semmit nem tal�lunk, tiszta lelkiismerettel elengedhetem. Mit sz�l hozz�?
- Rendben. -szipogott Hermione kicsit elmosolyodva. –K�sz�n�m.
- Nincs mit. –legyintett az orvos. –Engem is v�rnak otthon.
- �rtem. –Hermione hirtelen teljesen ostob�nak �rezte mag�t, ami�rt majdnem s�rva fakadt. Fej�t kicsit lehajtotta, hogy a doktor ne vegye �szre az arc�n �gtelenked� sz�gyenp�rt.
- K�rem, v�rjon itt, percek k�rd�se �s megkezdhetj�k a vizsg�latot. A n�v�rek mindj�rt itt lesznek. –v�ltott �jra hivatalos hangnemre az orvos. Hermione b�lintott �s egy fut� mosollyal t�voz�sra b�rta a doktort.
- Biztosan otthon hagyt�k a telefont �s elindultak megkeresni… Merline, ha most velem lenne a baglyom! Hol tal�ljak itt egy megfelel�… megb�zhat� madarat?
Eltelt vagy �t-t�z perc, mire a l�ny m�r komolyan kezdett k�telkedni a doktor �g�reteiben.
- M�r r�gen telefon�ltam volna… de m�gis hov�? Nem tudok t�bb telefonr�l Draco k�r�l... Keresnem kell egy madarat… De el�bb becsukom az ajt�t, vagy az ablakot. Kezdek f�zni a huzatt�l.
Miel�tt azonban a teljes k�ts�gbees�s elem�szthette volna Hermion�t, a nyitott ajt�n berep�lt valami… vagy valaki ?…
- Merlin, �s minden var�zsl�aty�k! –ki�ltotta el mag�t Hermione. –Hogy ker�lsz te ide?… -motyogta d�bbenten, majd felkelt az �gyr�l, �s k�zelebb l�pett a mad�rhoz, aki id�k�zben helyet foglalt a Hermion��val szemben l�v� �gyon, amelyen �ppen egy id�s asszony aludt. Nem �bredt fel a Hermione �ltal csapott zajra, ellenben a szomsz�dos �gyon fekv� felk�t�z�tt l�b� kamaszfi� oldalra fordult.
- Fawkes? –ismerte fel a madarat Hermione imm�ron halkan susogva. –Honnan tudtad, hogy seg�ts�gre van sz�ks�gem?...
- Ki kiab�lt? –n�zett be egy �pol�n�v�r. Hermione gyorsan visszafordult Fawkes hely�re, de a mad�r m�g mindig v�rakoz�an n�zett r�.
- �n… nem tudom. –f�llentette Hermione. –Nem hallottam semmit.
- Oh… eln�z�st. Nemsok�ra maga j�n, csak behoztak egy sz�l�sgyan�s n�t, a doktor �t vizsg�lja. –majd miel�tt Hermione b�rmit is felelhetett volna, kisietett. – Mondtam, Sam, hogy a t�v� volt! Ne h�borgass folyton h�lyes�gekkel! –hallotta Hermione az asszony hangj�t.
- Na j�, –gondolta Hermione. –�rok p�r sort Draconak, h�tha �t tudja adni Fawkes… elv�gre a kardot is el tudta vinni Harryhez!

Kedvesem,
Ne agg�djatok �rtem, de rosszul lettem az �ruh�zban… most m�shova mentem v�s�rolni, ez�rt a Jefferson k�rh�zban vagyok, Notting Hillben. Nem tudom a pontos c�met… de ha minden j�l megy, nemsok�ra hazamehetek. K�rlek, ne gyertek ut�nam, v�rjatok meg otthon! Ha nem �rek haza estig, vidd ki a gyerekeket a t�zij�t�kra. �n j�l vagyok.
Szeretlek, Hermione

- Remek. –hajtogatta �ssze a levelet. –Nincs bor�t�kom, ugye nem baj, Fawkes?
Fawkes v�laszul kit�pte Hermione kez�b�l a lev�lpap�rt.
- J�l van, v�rj egy pillanatot! –mosolyodott el Hermione, majd r�kanyar�totta a gy�ngy bet�ivel –mivel meg kellett, hogy ismerj�k a k�z�r�s�t-:
Draco Malfoy saj�t kez�be
Fawkes cs�r�be vette a k�ldem�nyt, �s ezzel a mozdulattal ki is rep�lt a nyitott ablakon.
- �ldjon meg az �g! –motyogta a mad�r ut�n n�zve Hermione. Valahogy �rezte, hogy Fawkes megtal�lja Dracot.
- Engem is megtal�lt h�v�s n�lk�l… Annyira furcsa… -sz�v�gette gondolatait a l�ny.
- J�jj�n, kisasszony, maga k�vetkezik. Az ablakot majd �n becsukom. –mondta egy most bel�p� fiatal �pol�n�.
- K�sz�n�m. –k�t�tte meg a k�nt�s�t Hermione, majd elsietett a vizsg�l� ir�ny�ba, azzal a boldog tudattal, hogy senki sem fogja f�lteni.
Csakhogy valakir�l megfeledkezett.

***

- Hol a mennyd�rg�s m�nk�be lehet?! –bosszankodott Liz feld�ltan a k�v�z�ban. –Egy k�v�t �s kilenc te�t ittam, mi�ta v�rok r�… Megfeledkezett r�lam, vagy m�gis mi t�rt�nhetett?
- A sz�mla, kisasszony. –ny�jtotta a pinc�r t�lc�n az eml�tett pap�rt. –Parancsol m�g valamit?
- Nem, k�sz�n�m. - �zennem kell valahogy Narciss�nak… vagy ink�bb �n megyek a k�ri�ba… csak keresnem kell egy helyet, ahonnan hoppan�lhatok. Nem vesztegethetem az id�t… valami baja is t�rt�nhetett. –d�nt�tte el mag�ban.
Azzal fogta mag�t, �s a sz�ml�ra helyezte a p�nzt, majd kil�pett a kis k�v�h�zb�l. K�r�ln�zett, de mivel eb�did� elm�lt, szinte mindenki m�r a t�zij�t�kra k�sz�l�d�tt. Csak egy-k�t v�s�rolgat� asszonyt l�tott, �gy elindult keresni egy helyet, ahonnan �szrev�tlen�l elt�nhet.
Szerencs�re Liz ”�tj�ba akadt” egy sik�tor a kis negyedben, �gy egy p�lcamozdulattal a Malfoy-erd�ben tal�lhatta mag�t.
Igazs�g szerint ez a parknak �lc�zott erd� soha nem volt elnevezve, de aki tudott r�la, csak Malfoy-erd�nek nevezte, l�v�n, hogy r�sze volt a Malfoy-uradalomnak.
Liz m�r l�lekszakadva rohant. �rezte, hogy valami baj van, nem tudta mi�rt, de rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba.
Az ajt� el�tt megtorpant, �s kif�jta mag�t. Nem akarta, hogy bolondnak n�zz�k, ha esetleg semmi baj nincs, �gy pr�b�lta csillap�tani zih�l�s�t. Sz�ve az aggodalomt�l gyorsan vert, homloka gy�ngy�z�tt, de er�t vett mag�t, �s megragadta az ajt�n a kopogtat�t.
�m miel�tt kopoghatott volna, a kilincs kics�szott a kez�b�l. Draco nyitott ajt�t, de mikor megpillantotta a n�t, elkerekedett szemmel b�mult r�.
- H�t te? Mit keresel itt? –tudakolta a f�rfi cseppet sem udvariasan, mik�zben Hailie �s Narcissa kisiettek az ajt�n �s agg�dva f�rk�szt�k Lizt.
- Tal�lkoz�m lett volna Hermion�val, de nem j�tt el. Gondoltam, megk�rdezem, hol van. –n�zett el�sz�r Draco, k�s�bb Hailie, Mary, majd Narcissa szem�be. –Ugye ti tudj�tok?
- K�rh�zban van. –fordult meg Draco, majd legyintett egyet, ennek nyom�n egy kattan�s jelezte, hogy bez�r�dott a hatalmas kapu is. –Rosszul lett.
Azzal el�h�zott a zseb�b�l egy levelet, �s odaadta Liznek. A l�ny nem fecs�relte az idej�t, az id�k�zben elindult „csapat” mellett baktatva olvasta fel a levelet.
- Merlin, seg�ts! Ugye most Notting Hillbe megy�nk?
- H�t persze! Nem k�pzeled, hogy hagyom, hogy ak�r egy ujjal is hozz�ny�ljanak azok a … muglik! –kelt ki mag�b�l felh�borodottan. – Tudom, hogy mit k�rt, de tudhatja, hogy nem vagyok egy otthon�l� t�pus, aki megv�rja am�g hazahozz�k a beteg feles�g�t.
Draco aggodalm�t l�tva Liz nem sz�lt semmit. Nem akarta m�g jobban felideges�teni az am�gy sem nyugodt f�rfit, ink�bb csak odal�pett Hailie �s a bar�tn�je k�z�, �s b�tor�t�an megfogta a kez�ket.
- Nem lesz semmi baj. –szugger�lta a l�nyok fel�. Mindketten igencsak meg voltak ijedve.
Narcissa egy jelent�s�gteljes pillant�st vetett Lizre. Liz meg�rtette a n� gondolatait.
- Mi persze megmondtuk el�re.
Ez a gondolat azonban cseppet sem nyugtatta meg Lizt. Hermione alattomos betegs�g�nek m�r k�zel k�t-h�rom �ve nem voltak t�netei. �s most ez a szeptember �ta tart� rosszull�t… Liznek valahogy –ism�t mugli kifejez�ssel �lve- valami roppantul „b�zl�tt”.
Mire a k�rh�zhoz �rtek, a kisl�nyok m�r nyugodtabbnak t�ntek, Draco viszont ann�l idegesebbnek l�tszott. Liz nehezen tudta v�ka al� rejteni v�lem�ny�t.
-Mi�rt nem maradt�l otthon a gyerekekkel? –k�rdezte Narciss�t�l –roppant el�rel�t�an, nehogy Draco meghallja-. Azonban a f�rfi v�laszolt az anyja helyett.
- Mert �n ezt mondtam. –felelte nyersen. Liz csak megforgatta a szemeit, ink�bb nem sz�lt semmit. Ink�bb pr�b�lta legy�zni –k�l�nben egyre m�l�- aggodalm�t. Elv�gre Hermione maga �rta, hogy j�l van…
- De mi van, ha csak az�rt mondta, hogy mindenkit megnyugtasson? –sz�v�gette tov�bb gondolatait. – Meg kell tudnunk! Draco �gyse nyugszik, am�g nem besz�l vele…
Draco arca hasonl� gondolatokat t�kr�z�tt, de v�g�l elhat�rozta mag�t, �s megindult az inform�ci�s pult fel�.
- J� napot k�v�nok! Miben seg�thetek? –k�rdezte sz�v�lyesen a n�.
- �dv�zl�m, kisasszony. Meg tudn� nekem mondani, hol fekszik a feles�gem? –pr�b�lt Draco kedvesen besz�lni, de hangja legink�bb egy f�r�sztelepre val� lett volna.
- Neve?
- Draco Malfoy. –v�gta r� gyorsan.
- Nem az �n�. –mosolyodott el eln�z�en a n�. -A feles�g��!
- Oh… -pr�selte �ssze a sz�j�t Draco m�rg�ben. - Hermione Malfoy.
- Akkor azt hiszem, � lesz. –mondta az �pol�n� p�r m�sodperc m�lva, miut�n bep�ty�g�tt g�p�be p�r bet�t. - Hermione Jane Granger Malfoy a teljes neve, igaz?
- Igen. –legyintett Draco t�relmetlen�l.
- M�g a vizsg�l�ban van. –t�j�koztatta m�r komolyabb arccal a n�. Nem akarta m�g jobban felm�rges�teni a s�padt f�rfit.
- Tudtam, hogy valami baj van! –szorult �k�lbe Draco keze, de m�r sz�ra sem m�ltatta az �pol�t. –Meg kell keresn�nk! –azzal v�laszt sem v�rva megindult a l�pcs�n, elmenve az �ppen kiny�l� ajtaj� lift el�tt.
- A harmadik emeleti vizsg�l�ban van! –sz�lt ut�nuk a n�, de csak Liznek �s Narcissanak maradt lelki ereje megk�sz�nni.
- Bocs�sson meg a fiamnak, ideges. –tette hozz� Narcissa, majd igyekv�en a „kis csapat” ut�n eredt. Hailie m�r igaz�n kezdett megr�m�lni, Mary pedig sz�rny� zavarban volt. Liz �gy szor�totta mindkett�j�k kez�t, hogy az m�r a kib�rhat�s�g hat�r�t s�rolta, de senki sem sz�lt neki. N�m�n rim�nkodva k�vett�k a feld�lt f�rfit.
Hamarosan megtal�lt�k a vizsg�l�t, ahogyan a n�v�r „j�solta”: a harmadik emeleten. Mire v�gigj�rt�k az �sszes l�pcs�t, Narcissa megsz�lalt.
- Menj el�re, Draco, �n nem k�v�nok rohanni a gyerekekkel. Menj csak, n�lk�l�nk hamarabb oda�rsz.
Draco azonban ink�bb csak kisebbre vette a temp�t. Nem akart nevets�gesnek l�tszani a muglik el�tt, viszont komolyan kezdte foglalkoztatni, hogy vajon mi t�rt�nt a feles�g�vel. Hermione sosem mutatta a visszaes�s jeleit, de elk�pzelhet� volt, hogy most j�tt ki csak rajra a baj, igaz, a doktor nem eg�szen �gy t�j�koztatta �ket. �gy m�g rem�lhette, hogy csak az idegess�g, vagy a kialvatlans�g…. Vagy valami hasonl� „csip-csup” dolog okozta a bajt.
Mire fel�rtek, a vizsg�l� �resen �llt. A gyerekek �s a k�t asszony le�ltek kint, m�g Draco bet�rt a terembe. Itt azonban m�r csak egy besz�lget� orvost �s n�v�rt tal�lt.
- Miben seg�thetek, fiatalember? -tudakolta a kedves arc� doktor.
- A feles�gemet. A neve…
- Csak nem Hermion�t? –mosolyodott el az orvos, majd megl�tva a f�rfi arckifejez�s�t, hozz�tette: -M�r meg ne haragudjon, csak nem sok betegem rokona j�n ilyenkor, m�r mi is k�sz�l�d�nk a t�zij�t�kra. R�ad�sul Mrs. Malfoy pont �gy �rta le a f�rj�t, mint ahogy maga kin�z… mondta, hogy biztos keresni fogj�k, �s val�sz�n�leg agg�dni fognak �rte. De semmi ok a f�lelemre. A kisasszonynak semmi baja. Legal�bbis… nem beteg, att�l ne f�ljenek.
Draco gyanakodva m�regette a doktort.
- Besz�lhetn�k vele?
- Hogyne. Elengedtem, mert meg�g�rte, hogy vigy�zni fog mag�ra… De holnap be kell n�znie. –utas�totta m�g mindig „bajusza alatt” megb�v� hamis mosollyal az orvos. - Maga se felejtse el eml�keztetni. Lehet, hogy mostans�g nem lesz teljesen j� a mem�ri�ja…
- Megmondan�, hogy mire c�loz?! –csattant fel Draco. Kezdte feld�h�teni a vid�m orvos, aki szemmel l�that�lag nem is foglalkozott az � feles�ge �llapot�val.
- M�g hogy baja van, de nem beteg! �s hazaengedi, de m�r holnap j�jj�n vissza! Ezut�n m�g menjenek �nnepelni is… Na h�t ma nem megy�nk sehova, azt garant�lom!
- Nem mondhatom meg. A feles�ge megk�rt r�. Majd � elmondja mag�nak, ha akarja. –az orvos szemmel l�that�lag roppantul �lvezte a helyzetet. Draco er�s k�sztet�st �rzett r�, hogy megragadja az embert a nyak�n�l, �s addig r�ngassa, am�g sz�ra nem b�rja, de v�g�l csak annyit k�rdezett:
- Meg tudja mondani, melyik szob�ban tal�lom?
- M�r pakol, de a III/8-as szoba az �v�, ha j�l eml�kszem…ma m�r csak az van nyitva a nem fert�z� betegek sz�m�ra.
- K�sz. –morogta az orra alatt Draco, majd egy gyors mozdulattal megfordult �s kil�pett az ajt�n.
- Ja �s Mr. Malfoy! –sz�lt ut�na a doktor. –Gratul�lok!
Na ez m�r sok volt Draconak, vissza sem sz�lt az orvosnak. Pillanatok alatt v�zolta a helyzetet �desanyj�nak �s a l�nyoknak, majd egy�tt elindultak a 8-as szoba fel�.
- J� est�t! Kihez j�ttek? –k�rdezte az ajt�n �ppen akkor kij�v� n�v�r, amikor a „kis csapat” oda�rt.
- Hermione Malfoyhoz. –v�laszolta Draco gyorsan. –Bemehet�nk?
- Kicsi a k�rterem, �s nem vagyok biztos benne, hogy nem zavarn�k a bent l�v�ket. K�rem, egyszerre csak egy valaki tart�zkodjon bent. P�r perc m�lva �gyis �sszepakol Mrs. Malfoy, �s akkor haza is mehetnek.
- K�sz�nj�k. –biccentett Draco tart�zkod�an, majd gyorsan besietett szerelm�hez.
- Hihetetlen, hogy m�g mindig ennyire bolondul a feles�g�rt. –jegyezte meg Narcissa nem pal�stolt kis m�rt�k� irigys�ggel hangj�ban.
- Az. Hihetetlen. –adott igazat Liz. –�r�l�k, hogy ilyen j�l megvannak.
Narcissa csak b�lintott.
Ek�zben a k�rteremben Draco m�r t�k�n �lt, hogy megtudja, mi t�rt�nt feles�g�vel. Hermione m�g mag�hoz k�pest is s�padtan, meggy�t�rten pr�b�lta szavakba �nteni a vizsg�lat eredm�ny�t.
- Sz�val… a vizsg�lat szerint minden rendben van, de kider�tett valamit. –kezdte Hermione bizonytalanul.
- Jaj, Hermione ne hozd m�r r�m te is a fr�szt! –pr�b�lt t�relmet er�ltetni mag�ra Draco. –M�gis mi t�rt�nt?
- Csak fog t�rt�nni… -motyogta Hermione gondterhelten. Draco arca most m�r kezdett els�t�t�lni, �gy gyorsan folytatta. –Gyereket v�rok.
- Hogyan…? Mi… mit mondt�l? –adott hangot megd�bben�s�nek Draco.
- J�l hallottad. –er�s�tette meg Hermione egyre f�tyolosabb hangon. -Kisbab�nk lesz.
- De… hiszen te azt mondtad, hogy m�r nem lehet t�bb gyerek�nk. –kezdett mag�hoz t�rni Draco. –Akkor most mi az igazs�g?
- Nem lehetne t�bb gyerekem, de m�gis terhes lettem. –mondta Hermione. – K�sz csoda, hogy siker�lt. De az m�g nagyobb csoda lenne, ha t�l�ln�nk… �n is �s a kicsi is.
- Tess�k? –Dracoban a pillanatnyi �r�m azonnal �jabb aggodalomm� v�ltozott.
- Amikor Hailie sz�letett, azt is alig �lt�k t�l. Tudod biztos a betegs�gem miatt, vagy �n nem is tudom… rettenetes sz�l�s volt, engem is megm�t�ttek ut�na. –magyar�zta Hermione lassan. -Az orvosom, Dr. Reyes azt mondta, hogy a l�nyom kedv��rt ne v�llaljak t�bb gyermeket, mert ak�r az �letembe is ker�lhet… Azt nem mondta, hogy nem eshetek teherbe, de �n biztosra vettem…-m�r szinte s�rt. –A mugli orvos szerint nem kell, hogy agg�djak, majd megint cs�sz�rmetsz�st, vagy mit alkalmaznak rajtam, �s akkor nem ker�l�k vesz�lybe. De �n akkor is f�lek… nem akarlak elvesz�teni titeket. De �t sem…- tette a kez�t lapos has�ra a meghatott n�. Draco v�ratlanul az �gya mell� l�pett, �s adott egy puszit a n� sz�j�ra.
- Ne agg�dj, semmi baj nem lesz. –nyugtatta Hermion�t meggy�z�en. –Gondoskodni fogok r�la.
Hermione valahogy most hinni tudott a f�rfinak, �s annyira megnyugtatta a jelenl�te, hogy a f�lelmei lassan elrep�ltek, mint nem is olyan r�gen egy mad�r az ablakon… le�lt szorosan a f�rfi mell�, �s megfogta az egyik kez�t.
- Tegy�l meg nekem valamit. –suttogta Hermione gyeng�den a f�rfi f�l�be.
- Att�l f�gg, mit.
- Nem hazudtolod meg magadat. –jegyezte meg Hermione egy fut� mosoly k�s�ret�ben. Majd miel�tt a f�rfi reag�lhatott volna, gyorsan elrebegte: –K�t k�r�sem is lenne. Az egyik, hogy vigy�l ki a l�nyokkal a T�zij�t�kra este.
- Biztos vagy benne, hogy el akarsz menni? –felelte Draco �letuntan. -�szint�n sz�lva nekem semmi kedvem… F�leg ezek ut�n…
- Igen, ki akarok menni. Nem vagyok beteg, hogy folyton fek�djek. –szegte fel Hermione dacosan az �ll�t.
- Mi a m�sodik k�rd�sed? –s�hajtott fut�lag Draco.
- Legal�bb figyel r�m. –futott �t Hermione agy�n a kellemes gondolat, majd folytatta: - Csak annyi, hogy keress nekem francia kr�mest… meg egy kis must�rt.
- Na j�. De csak ma. �s nehogy egy�tt megedd, mert biztos vagyok benne, hogy esem�ny teljes �jszak�nk lenne… Ez a nap nekem pontosan el�g volt. M�g sok is lesz ezzel a nyavaly�s t�zij�t�kkal…
- Ne nyafogj, Draco Malfoy. –utas�totta Hermione, majd k�zelebb h�z�dott Dracohoz, majd v�g�l �t�lelte. –Ut�lom, ha �gy pr�b�lsz szabadulni a dolgokt�l. Elmegy�nk, �s k�sz. Hol vannak a l�nyok? Liz, Narcissa…?
- Kint v�rnak mindannyian, �s szerintem majd’ meghalnak a f�lelemt�l, hogy mi van veled.
- Akkor sz�ljunk nekik… ut�na pedig el kell mes�lned, hogyan jutottatok el hozz�m. Megkapt�tok a levelet…?
-… Amiben azt �rtad, hogy maradjunk a fenek�nk�n, �s v�rjunk otthon eg�sz este? –tett �gy Draco, mintha gondolkodna. –H�t, l�ssuk csak… azt hiszem, igen, megkaptam.
- Ennek ellen�re elj�tt�l. Annyira tudtam, hogy ez lesz… -cs�v�lta a fej�t Hermione, majd Draco v�ll�ra hajtotta a fej�t. – De az�rt titokban rem�ltem valahol, hogy itt leszel.
Draco egy mindent-tud� mosollyal v�laszolt a n� mondat�ra, �m Hermione ezt nem l�thatta, mivel feje m�g mindig a f�rfi v�ll�n nyugodott.
- Menj, h�vd be �ket. –k�rte Dracot, miut�n siker�lt elszakadniuk egym�st�l. Draco sejtelmesen mosolyogva h�vta be a kintieket, �s Hermion�val egy�tt jelentett�k be a kicsi �rkez�s�nek h�r�t, persze a vesz�lyeket kiv�ve. Mindenki nagyon boldog volt, egy kisl�nyt kiv�ve, akinek er�s k�ts�gei t�madtak a h�rrel kapcsolatban.
- Ez azt jelenti, hogy… nekem testv�rem lesz? –k�rdezte Hailie zavartan. –De mami azt mondta, hogy nekem nem lehet…
- Hailie! –sz�lt Hermione kedvesen. –Ink�bb �r�lj, hogy ilyen csod�s �nnep�nk van. Mennyit k�rted, hogy lehessen testv�red… �s most l�tod, teljes�lt a k�v�ns�god. Nagyon szerencs�s vagy, tudod? –pr�b�lt meggy�z�en hatni a kisl�nyra Hermione. -�n im�dtam a b�ty�mat…- tette hozz� sokkal halkabban, �gy csak Hailie hallhatta.
- Rem�lem, nekem is olyan testv�rem lesz, mint neked volt. –mosolyodott el halv�nyan Hailie.
- Nem azt mondtad, hogy neked nem volt testv�red? –sz�rta k�zbe Narcissa. Hermione k�rben�zett Liz Dracoval t�rgyalta a lehets�ges fi�- �s l�nyneveket, Mary pedig v�lhet�en a mosd�ban tart�zkodott.
- Meghalt. –suttogta Hermione alig hallhat�an. – Sok �ve.
- Oh… sajn�lom. –szabadkozott Narcissa.
- Ha vesz�lyben vagyok, �gy �rzem, velem van. –mosolyodott el v�ratlanul Hermione. – Mindig � v�dett meg, amikor nagyon kicsi voltam.
- �rtem. –b�lintott Narcissa egy�tt �rz�en, b�r hangja vajmi keveset �rult el gondolatair�l.
- Rem�lem, nem n�z komplett idi�t�nak. –gondolta Hermione kicsit elpirulva.
- Szerintem indulnunk kellene. –fordult az eg�sz t�rsas�g fel� Narcissa. – Nehogy a n�v�r itt tal�ljon minket. Hermione, mindened �ssze van pakolva?
- Csak ki�ml�tt a t�sk�m az �zletben, �s azt kellett �tn�znem �s elpakolnom. –magyar�zta Hermione. –R�gen k�sz vagyok.
- Helyes. –b�lintott Narcissa. –Akkor…
- Mehet�nk. –fejezte be Draco Narcissa helyett. Nem szerette, ha a n� veszi kez�be az ir�ny�t�st. –Dr�g�m, ugye nincs m�s holmid?
- Gondolom, amit a boltban akartam venni, az ott maradt. –felelte Hermione. –�gyhogy minden rendben. Mary megvan?
- Elmegyek �rte. –mondta Hailie. K�t perccel k�s�bb m�r egy�tt l�ptek ki a k�rh�z ajtaj�n.
Az esti t�zij�t�k el�tti baba�get�sr�l szerencs�j�kre lemaradtak –l�v�n, hogy a h�lgyek k�v�ns�g�ra hazamentek k�sz�l�dni, ami Draco b�nat�ra majdnem k�t �r�ig tartott-. Az igazi nagy esem�nyre azonban m�r negyed �r�val el�bb oda�rtek. Mivel a m�gusok �ltal�ban ritk�n vettek r�szt ilyen esem�nyeken, Hermion��k k�nytelenek voltak a muglik k�z�tt elvegy�lni, ami csak az id�sebb Mrs. Malfoy �s Draco sz�m�ra nem jelentett t�lzott �r�met. V�g�l azonban eg�sz j� helyet tal�ltak, ahonnan szabadok b�mulhatt�k a nem mindennapi l�tv�nyoss�got.
A t�zij�t�k minden gyermek sz�m�ra �ri�si �r�met jelent, nem volt ezzel m�sk�ppen a k�t kis iskol�s l�ny sem. Azonban ez Hermion�nak is csod�latos �lm�nyt okozott, hiszen gyermekkora eml�kei mindig melegs�ggel t�lt�tt�k el sz�v�t, ak�rh�nyszor csak esz�be jutott.
Liz gyermeki izgalommal figyelte a k�sza f�nycs�v�kat, �s k�nnyes szemmel konstat�lta, hogy �t m�g ez az esem�ny is meg tudja hatni. Persze pr�b�lt �gy tenni, mint aki csak �s�t�s miatt k�nnyezik, de legjobb bar�tn�j�t �gy sem tudta becsapni.
A sz�nes f�ny�radat �gy csillogott vissza a tekintetekb�l, mint ahogyan a feny� f�rdik a v�z t�kr�ben. Mintha minden szem f�nylene, minden h�tk�znapi var�zs el�b�jna, �s megmutatn� mag�t ezen az �jszak�n. A kis t�rsas�g egy�tt �lvezte a pillanatot, �s a l�ny, aki elveszett �s mag�nyos volt sok-sok �ve, ism�t biztons�gban �rezte mag�t a vesz�lyt�l.
- Nem fogok f�lni, er�s leszek. –gondolta elt�k�lten. – J�v�re m�r egy�tt fogjuk sz�molni a csillagokat a kicsivel, miel�tt ism�t l�ngba borulna.