Hermióne a könyvtártban ült, óóh minő meglepetés!!! A kis Leokádia meg Gerzson zotmund ott játszott a Hermi lábánál, Leó épp pennát tömött a kis Gerzson Zotmun szájába. Nagyon boldog, idili kép volt ez, én mondom. Az embernek könnybe lábad tőle a szeme! De nem Piton professzornk!! Merhogy Piton ekkor bejött a könyvtárba, és leült a Hermi mellé, akki éppen kézmunkázott és aszonta neki.
- Helló Hermi.
A hermi pedig aszonta vissza, hogy:
- Mijóta tegeződünk, tanárűr?
-Azóta hogy premierplánba láttam a nunidat, mikor szültél, cicamica… - dorombolta a Piton, és közbe szekxszisen kacsingatott minda két szemével a Hermire. A Hermióne rögtönm látta hogy az öreg papus akar valamit.
Mivel éppen nem volrt neki fijúja, úgy gondolta miér ne? Jöjjek én össze a pItonnal, igaz, hogy kicsit vén meg trottyos, a haja meg olyan zsíros, hogy mindjárt kiis csavarom, és kenek egy zsíroskenyeret, úgyse ettekmég a gyerekek ma. Úgyhogy a hermióne eldöntötte magát hogy,beveti a női csáberelyét, úgyhogy áthajolt a zasztal felett, és megfokta a Piton kezét.
- Jaj maga olyan szépeket tud mndani, Persi…
-Tudom kiskoromban nyertem szavalóversenyt is! – dicsekedett a Piton, és szekszin nyalogatta közbe a száját. Mármint a sajtáját. Még csak azt.
- Mondjon nekem egy szép verset, Pepsi! – mondta nagyon szekszina Hermi. Nemtom hogy kell szekszin mondani valamit, de a Hörm tudja, nemhiába lett ő a főszeeplő.
- Oké. – mondta a Piton, majd felálltés baromi nagy beleéléssel elkezdett mondani egy Shészpír verset mer az szép megmer csak azt az egyet tutta.:

- Szívem érted ég, óh drága Hörmjáni
Mi lenneha eljönnél velem te kajálni?
Beleim éhesek, a gyomrom meg korog
Hidd el ha eljössz, megbánni nem fogod!
Bekenlek gépzsírral, lenyalom azt rólad,
Szádba dinnyét tömök de nem töröm ki fogad!
Hisz’ szeretlek éntéged, a hormon engem hajt
Az vagy te nekem, mint testnek a disznósajt!

A Hermióne ujjongott meg elővette a pompnjait és neikiállt ugrálni mer annyira tetszett neki ez a reneszánsz-humanista-gótikus műremek. És rögtön a Piton nyakába vetetette magát. Közbe a kis Leó meg a Gerzson Zotmun (akit a Hermi ügyesen leredukált merhosszó volt a neve szal azt adta neki becenévnek, hogy GéZé, de az meg már majdnem Gizi, szal Gizi lett), nézték, aogy az anyjuk akkor hirtelen rávetetette magát a Pitonra, és összevisszasmárolta, és akkor aszoonta a kis Gizi a fehérbőrű, fekete ahjú Leónak, hoyg figyusz, sztem neked ez a csóka az apád! S akkor a Kis Lepokádia felsírt és elmászott hogy,kiugorjon az ablakon. A hermijék meg vadul smároltak a könyvtárba.