A m�sodik emeleti 27-es szoba igencsak elt�rt a t�bbit�l. Eredetileg ezt a helyis�get egyfajta mag�nz�rkak�nt haszn�lt�k, aff�le „b�nti hely” volt eg�szen addig, am�g a H. J. Granger nev� p�ciens �lland� otthonra nem lelt benne.

K�l�nlegess�ge a hangszigetelt falakban �s az er�s r�csokban rejlett, �s hozz� kell tenn�nk, egykor l�tv�nyra sem volt utols�. R�gebben az ablakkeret, a leped�k, a fal, a kisszekr�ny (s�t a tervez� m�g arra is k�nosan �gyelt, hogy az egyed�l �rv�lkod� �gy minden fel�lete is) feh�rbe lett �lt�ztetve.

Szinte �r�m volt a szob�ba bel�pni, ahol a patyolattiszta �rz�st ny�jt� falak k�z�tt egy pirospozsg�s, barna haj�, csinos l�ny lakott.

Azonban a helyis�get a r�gi szok�s szerint, azaz csup�n betegv�lt�skor �jj�tott�k fel. Mivel az �jonnan �rkezett, fiatal h�lgy nem volt hajalnd� szob�t cser�lni, �gy a renov�l�sok is elmaradtak.

A feh�r n�hol s�rg�v�, n�hol sz�rk�v� szinez�d�tt, a mennyezeten egy-k�t helyen reped�sek futottak v�gig, mik�zben a pirozspozsg�s l�ny b�re holts�padtt� v�lt. Csak a hossz�, mogyor�barna f�rt�k maradtak meg eredeti ragyog�sukban, �rizve az egyetlen dolgot, ami m�g eml�keztette az ott lak�kat a r�gi, szebb id�kre.

Kopogtak.

Az �gyon hever� l�ny azonnal fel�lt. Ez a hang, ez a h�tk�znapi ember sz�m�ra oly megszokott hang, meglepte. Nem is eml�kezett r�, mikor hallotta utolj�ra, mikor is volt az, amikor megtisztelt�k az udvariass�gnak ezzel az alapvet� form�j�val.

Izgatott lett. Sebt�ben megpr�b�lta ujjaival rendbeszedni k�cos haj�t, �s v�gigsim�tott az egyszer�, k�rh�zi ruh�n.

- Ms. Granger?

A l�ny �ppen fel akart �llni, de amint megl�tta, ki is val�j�ban a l�togat�, h�trah�k�lt.
� volt az! A s�t�t �rny, akit a kertben l�tott! Aki... – behunyta a szem�t k�nj�ban - aki beler�gott a hetedik fekete kavicsba... pont a hetedikbe...

- Ms. Granger? – ism�telte meg a k�rd�st az alak, de oly bocs�natk�r�en, hogy a l�ny d�bbenten kinyitotta a szem�t, �s �jb�l v�gigm�rte.

Lehet, hogy t�ved? Olyan ismer�snek t�nt neki... mintha l�tta volna... De nem, nem akart eml�kezni. Helyette ink�bb tisztelettud�an meghajolt a f�rfi el�tt, majd kezet ny�jtott.

Piton zavartan n�zett le a s�padt, de karcs� karra, majd t�tov�zva, �vatosan megfogta. Azt�n csak �llt mozdulatlanul, el�g id�tlennek �rezve mag�t, hogy a szoba kell�s k�zep�n szobrozik a l�ny ujjait b�mulva.

Belen�zett a barna szemekbe, amik semmi jel�t nem adt�k, hogy felismert�k volna, de hat�rozottan csillogtak, mondv�n: „M�rpedig Professzor addig nem jutunk tov�bb, am�g kezet nem cs�k�l.” Bel�tta, nincs mit tenni, �sszeszedte mag�t, �s egy gyors mozdulattal ajkaival meg�rintette, vagy mondjuk ink�bb s�rolta a l�ny k�zfej�t.

- Mit �hajt? – sz�lalt meg a s�padt teremt�s, �s sz�rakozottan, mint a kisl�nyok, p�rd�lt egyet, azt�n az ablakhoz l�pett.

- Csup�n azt, hogy mes�ljen nekem. – sz�gezte le kurt�n a f�rfi, s a l�nyt k�vetve � is a kinti t�jat kezdte k�mlelni – Mondja, hogy �rzi mag�t?

Perselus k�pes�t�se nem �ppen a pszichi�teri szakm�ra specializ�l�dott, �s nem l�tott jobb megold�st a besz�lget�s elkezd�s�re. � maga sem tudta igaz�n, Dumbledore mi�rt nem Poppyt k�ldte erre a „nemes” feladatra, viszont azt m�r r�gen megtanulta, hogy az �reggel nem �rdemes vitatkozni. El�bb vagy ut�bb �gyis el�ri a c�lj�t.

- Sz�p id�nk van. A m�jus a kedvenc h�napom.

A f�rfi a bal szem�ld�k�t kiss� magasabbra h�zta a m�sikn�l, arc�n egy lekicsinyl� fintor jelent meg, �gy legink�bb egy kigy�hoz hasonl�tott, aki m�g miel�tt egybe lenyeln� �ldozat�t, nevet egy j�t .

�rtetlenkedve n�zett le a h�f�dte kertre, �s kiss� t�lzottan ny�jas hangnemben megjegyezte:

- T�l van.

Ha a b�jitaltan�r az im�nti, k�gy�s arckifejez�s�t megfigyelte volna a falon l�g� t�k�rben, akkor meg�llap�thatta volna, hogy a l�ny pontosan ugyan�gy n�zett vissza r�. Hermione els�p�rte a szeme el� furakod�, hull�mos hajtincseket, majd megfogta Piton karj�t, �s k�zelebb h�zta mag�hoz a f�rfit.

Piton legsz�vesebben rideg hangon kijelentette volna: „Ms. Granger, ez puszt�n az �n �rdek�t szolg�l�, tan�r-di�k kapcsolat, k�rem tartsa be a megfelel� t�vols�got”, de valahogy �gy �rezte nem haszn�lna egyik�j�knek sem, r�ad�sul m�g ostob�n is hangzana.

Hagyta mag�t az ablakhoz k�zelebb vonszolni (�s a l�nyhoz is, de ezt a gondolatot gyorsan ki is iktatta a fej�b�l). Hermione az �veghez �rintette a f�rfi kez�t, �s egy halv�ny mosolyt k�ld�tt fel�.
�s aznap m�r m�sodszorra a szigor�, megk�zel�thetetlen Perselus Piton zavarba j�tt.

- L�tja a kert v�g�ben azt a hajlott t�lgyet? N�zze meg azt a vastag, fels� �g�t, azt amelyik olyan furcs�n kanyarog. Mit l�t rajta?

- R�gyeket... – mormogta d�bbenten Piton.
- �s a bal sz�ls� vir�gosl�da? A k�t j�gcsap k�z�tt, ott z�ldellik a r�zsapal�nta. �s az a hangyaboly a sz�k�k�t mellett? L�tja? Tavasz van. M�r m�jus, mert a v�r�shangy�k �ltal�ban el�bb nem dugj�k ki a k�p�ket.

- �s k�t h�nap m�lva mi lesz,mikor minden vir�gba borul, ny�r? – Perselus nem hagyta mag�t ilyen k�nnyen.

A l�ny ism�t rosszal�an, szinte csal�dottan n�zett vissza r�.

- T�l. H�t nem tudja?

Piton egy darabig elgondolkodott. T�rte a fej�t ezen a furcsa l�t�sm�don, egyr�szt, mert mindenk�pp el akarta nyerni a l�ny bizalm�t, m�sr�szt �rdekesnek is tal�lta. Kisv�rtatva kib�kte:

- Persze, a ny�r nem is l�tezik. Majdnem mindig t�l van, kiv�ve ezt a kis id�szakot, amikor el�bukik az �let a f�ldb�l.

Hermione csillog� szemekkel, elismer�en n�zett r�, mik�zben s�r�n b�l�gatott. �s Perselus nem tudta mi�rt, de olyan b�szk�nek �s vid�mnak �rezte mag�t egy pici kis pillanatra, mint tal�n m�g soha.