Csak egy kis, s�t�t szoba volt n�h�ny szekr�nnyel �s polccal. Piton nem is sz�m�tott t�bbre, azonk�v�l j�l tudta, nem szabad els� l�t�sra �t�lnie.

- Lumos. – suttogta, �s a kis k�nyvt�rhelyis�gben k�rbe t�ncolt a p�lca f�nye, �tcik�zva a k�z�pen �ll�, iratokkal telepakolt asztalon; a k�nyvekkel roskad�sig megtelt polcokon �s a m�r els� l�t�sra igen k�nyelmesnek t�n�, b�borfotelen.

A dohszag �s a vastag porr�teg hi�nya azt sugallta a f�rfinak, hogy Dumbledore (vagy tal�n valaki m�s) nem is olyan r�gen j�rhatott az �reg polcok k�z�tt. Mik�zben egyes�vel meggy�jtotta a falon l�v� gyerty�kat szeme szakadatlanul a helyis�get p�szt�zta, gyan�san kutatva esetleges t�mad�k ut�n. Mikor az utols�val is v�gzett, m�g egyszer utolj�ra alaposan k�rben�zett. Hal�lfal�k�nt megszokta, mindig minden helyzetben �rhetik meglepet�sek.

Szerencs�j�re a helyis�gben rajta k�v�l senki nem tart�zkodott. Ny�gve leroskadt a fotelre, majd k�nyelmesen elny�jt�zott. Hossz� napot tudott maga m�g�tt.

A d�lel�tt eg�sz kellemesen telt, eg�sz j�l elbesz�lgetett a l�nnyal. B�r tulajdonk�ppen a t�ma szinte percr�l perce v�ltozott, �s olykor Pitonnak el�g nehez�re esett k�vetni Ms. Granger �szj�r�s�t, az�rt �r�lt, hogy Hermione egyszerre mindent meg akar vele osztani. A b�jitaltan�r annyira �lvezte a filoz�fikus diskur�ci�t, hogy csak n�h�ny �ra eltelt�vel eszm�lt r�, tulajdonk�ppen a l�nyegr�l nem is folyt sz�.

Pr�b�lta a besz�lget�s fonal�t a m�lt fel� terelni, enyhe c�lozgat�sokkal kicsit t�bbet megtudni, de a l�ny ilyenkor mindig elcsendesedett. A barna szemek ilyenkor elkomorultak, �s Hermione tekintete z�rkozott� v�lt.

Ezut�n a f�rfinak jobb �tlete t�madt. Ha a l�ny mag�t�l nem hajland� besz�lni, akkor majd � egyed�l kider�ti, mi a gond. Hisz �, Perselus Piton az Okklumencia nagymestere, pont � ne tudna inform�ci�k ut�n egy elm�ben kutatni? R�ad�sul egy v�dtelen, ment�lisan �sszet�rt szem�llyel szemben?

Pontosan eml�kezett r�, ahogy a l�ny el�tt �llt, �s kiny�jtotta a p�lc�j�t. A nap �ppen bes�t�tt az ablakon, mindkett�j�ket f�ny�rba vonva, Hermione pedig nyugodtan �lt az �gy�n, lass� k�zmozdulatokkal a leped�t simogatta. Pontosan el�tte volt a k�p, ahogy kimondja, „legimens”... �s ut�na k�vetkez� az a hang, a l�ny hangja, az az �les sikoly...

�s a k�pek, a zajok, amik megrohant�k! Lehet-e egy�ltal�n eml�keknek, gondolatoknak nevezni azokat, amiket l�tott? Az elm�je pontosan olyan volt, mint egy sz�tt�rt t�k�r, amit rosszul ragasztottak �jra egybe. Minden �sszefolyt �s gyorsan kavargott, villan�s villan�st v�ltott, lehetetlen volt megk�l�nb�ztetni egyik momentumot a m�sikt�l.

�s � maga, � maga is �rezte, mennyire elviselhetetlen ez a z�rzavar, szinte meg�rj�ti; el is r�ntotta a p�lc�j�t, hogy minn�l hamarabb megszakadjon az �sszek�ttet�s. Amit l�tott �s hallott az maga volt a k�osz, maga a kibogozhatatlan zagyvas�g, semmit nem �rtett bel�le. R� kellett j�nnie, m�s m�d�n kell megk�zel�tenie a probl�m�t.

Mintahogy arra is r� kellett eszm�lnie, hogy Dumbledore seg�ts�g�t el kell fogadnia. Nem v�letlen, hogy egy eg�sz k�nyvt�rt bocs�tott a rendelkez�s�re, az �reg tudta, hogy sz�ks�ge lesz majd r�. �pp ez�rt �lt a b�borfotelben, �s ez�rt ny�jt�zott f�radtan.

Az az �rz�s t�lt�tte el, hogy az id�s igazgat� igaz�b�l tudja a megold�st, csak azt akarja, hogy ezt �, Perselus fedezze fel. �s ez a t�ny volt az, ami a f�rfit rohadtul ideges�tette. Ez az „�n mindennel tiszt�ban vagyok, amivel kell, de az�rt te j�jj r� magad, mit kell tenni” annyira az �regre vallott.

Egyszer m�r folytattak err�l egy kis csevelyt. Akkor Dumbledore azzal meneteget�z�tt, hogy ezt a m�dszert csak akkor szokta bevetni, amikor az illet�nek egy fontos leck�t kell tanulnia, olyat, amelyet mag�nak, egyed�l kell elsaj�t�tania.

De Pitonnak halv�ny g�ze sem volt arr�l, mif�le leck�t saj�t�that el azzal, hogy megpr�b�l egy szeg�ny, f�lig bolond l�nyt kik�r�lni. Egyszerre harag t�lt�tte el a sz�rakozott igazgat� ir�nt, aki tal�n ismeri a gy�gym�dot, m�gsem seg�t Hermione-nak.

Miut�n kiss� lecsillapodott k�zelebb h�zta mag�t az iratokt�l hemzseg� asztalhoz, �s gondosan szem�gyre vette a lapokat. Legt�bbj�kre csak gyors jegyzetek, eml�keztet�k voltak firkantva, vagy (a Professzor egy�ltal�n nem lep�d�tt meg) egy-egy �rdekes rajz d�szelgett rajtuk.

Piton t�bbek k�z�tt megtal�lta a m�gia�gyi miniszter �s Madam Cvikker karikat�r�j�t is, �s akkor m�g meg sem eml�tett�k a kismalacokat, a pixiket �s egy�b �llatokat �br�zol� firk�lm�nyokat. A f�rfi m�r-m�r azon volt, hogy �jra d�hbe gurul, hisz nem az�rt rostokolt ebben az �tkozott muglik�rh�zban, hogy az igazgat� rajztud�s�t m�ltassa. Azonban hirtelen egy kupac n�vjegyz�k alatt megpillantott egy k�nyvet.

Egy vastag, b�rk�t�s�, �s igen �regnek t�n�, h�vogat� k�nyvet.

Nem habozott, azonnal k�zbe vette, �s kinyitotta. V�gigsim�tott a m�s megs�rgult pap�rlapokon, �s �lvezettel szimpantotta be a r�gi tinta illat�t. Di�kkor�ban nem egyszer dilisnek titul�lt�k a lapok szagolgat�sa miatt, �m ett�l a szok�s�r�l k�ptelen volt megszabadulni. Mindig is im�dta az illatot, ami ilyenkor megcsapta az orr�t, a t�rt�nelem �s tud�s illat�t.

A k�nyv �rt�k�t tan�s�totta, hogy a sz�veg�t k�zzel �rt�k, latin nyelven. A f�rfi megh�kkenve konstat�lta, hogy k�r�lbel�l hatsz�z�ves b�jitalrecepteket olvas, �s szeme �rdekl�dve megcsillant az am�gy nem igaz�n j�l bevil�g�tott szob�ban.

Lehet, hogy ez a Dumbledore m�gsem annyira szadista, mint ahogy az el�bb v�lte.

Bizony�ra kell lennie valamif�le f�zetnek, amely seg�t felt�rni Ms. Granger eml�keit. Sz�lsebesen olvasott, ujjai k�vett�k a tekintet�t, szemei az „elme” latin megfelel�je, a „mens” vagy „mentium” ut�n kutatott. Hosszas keres�s ut�n meg�llt egy cseppet sem k�nny�nek t�n� receptn�l.