Van �gy, hogy az esem�nyek �tv�ltoznak gyerekeknek val� pap�rlabirintuss�. Olyann�, ahol az egyik v�gb�l a m�sikba kell kilyukadni, �s a v�g�n, ha az ember k�sz van, h�trahajol, �s a ceruz�val rajzolt �tvonalb�l kap egy sz�p �br�t.

Ez a k�p a jutalom az�rt, hogy sikeresen oldottuk meg a feladatot. Persze, valamikor igen neh�z �tjutni az �tveszt�n, �s ekkor n�h�nyan felaj�nlj�k, hogy seg�tenek. Ha viszont elfogadjuk, valahogy az a sz�p kis �bra m�r nem is annyira gy�ny�r�.

Perselus nem akarta, hogy Albus Dumbledore t�nkretegye az � k�p�t. A pap�rlabirintusa k�p�t.

- M�r pedig v�gig fogsz hallgatni. – sz�lt az �reg igazgat�, mik�zben arr�bb tolt egy vastag, �s igen poros k�nyvet.

A k�rh�z k�nyvt�r�ban �ltek. Ott nem sz�r�d�tt be a kinti folyos�kr�l a z�g�s, az eb�deskocsi zaja vagy a hangos pletyka-fecseg�s. Ott csak �k voltak, �s a tud�s, ami igen j�l megb�jt a k�nyvek lapjai k�zt, de csak addig, am�g el� nem csalogatt�k.

- Rendben. – s�hajtott az id�s var�zsl�, �s v�gigsim�tott imm�ron r�ncokkal tel�tett arc�n – Akkor te folytasd ink�bb ott, ahol abbahagytad.

A b�jitaltan tan�r m�g mindig nem sz�lalt meg. B�re feh�r volt, haja �s szeme s�t�t, tart�sa szigor�, m�gis nyugodt. Semmilyen k�ls� v�ltoz�st nem lehetett megfigyelni a f�rfin, m�g a pengev�kony ajkai is a szok�sos fintort vett�k fel. �s pont emiatt, pont az�rt, mert semmif�le k�ls� jel�t nem adta annak, hogy valami k�l�n�s t�rt�nt volna az elm�lt p�r �r�ban, ez�rt kezdte Dumbledore �rezni, hogy nagy p�cban van.

- Sz�val a titokzatos boszork�ny ler�ntotta a leplet, �s kider�lt, hogy � is Hermione. – d�lt h�tra sz�k�ben az igazgat�, �s sz�rakozottan elkezdett a kez�ben l�v� l�dtollal j�tszadozni – �rdekes jelens�g. J�t tett volna az iskola �tlag�nak, ha r�gen is kett� lett volna bel�le.

Egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra igen ijeszt� lett volna, ha tan�ja lett volna annak, hogy a mondat v�g�re milyen hirtelen v�ltozik meg Piton. A f�rfi szempillant�s alatt felpattant, el�red�lt, �s b�r egy asztal �llt kettej�k k�z�tt, m�gis k�nnyed�n megragadta Dumbledore v�ll�t.

Maga sem tudta, mi �ll�totta meg abban, hogy egyenesen a tork�t szorongassa meg.

- Bel�le… nincs m�sik… - mondta rekedten – Csak… egy van. – azt�n, mintha hirtelenj�ben r�eszm�lt volna, mit tesz, visszahuppant a sz�k�re – Csak egy… senki sem olyan, mint… – motyogta – De hisz ezt maga is tudja… mindent tud �s tudott el�re.

- Val�ban.

Tal�n az�rt, mert egy�ltal�n nem tagadta, tal�n az�rt, mert a k�k szemek olyan szomor�an n�ztek r�, vagy tal�n az�rt, mert ez az ember eddig mindig �s mindenhol t�mogatta, Perselus nem tudott t�bb� haragudni r�.

- Csak �lltam. – a fekete haj� f�rfi hangja megremegett – Csak �lltam �s n�ztem…



- Nem kapsz leveg�t, mi? Most m�r tudod, hogy Hermione Granger nem is olyan �rtatlan, mint amilyennek hitted!

- Nem… ez csak… szemf�nyveszt�s…
Egy �tok – egy sz�m�ra ismeretlen - gyomron tal�lta, �s Perselus �sszeg�rnyedt. �gy �rezte, a belei cip�f�z� m�dj�ra masnikat k�tnek egym�s hegy�n-h�t�n, amiket nem lehet kioldani.

- Ez is csak szemf�nyveszt�s, mi? K�rsz m�g egyet, hogy biztosabb legy�l benne?
A boszork�ny �jra r�c�lozta a b�jitaltan tan�rra a p�lc�j�t, de egy t�r�keny, n�i alak el�ugrott…

- � sokkal b�trabb volt…sokkal b�trabb…
- T�vedsz, Perselus. – az illet� felkapta a fej�t, de Dumbledore csak intett – Nem akartalak megszak�tani, k�rlek, folytasd.


- Na ne �lltasd magad, nagyon j�l tudod, hogy egym�snak nem tudunk �rtani. – sziszegte a boszork�ny Hermione-nak.

Piton �sszeszedte mag�t, felvette az elejtett p�lc�j�t, �s felegyenesedett. A nyak�ban l�g� homok�ra tudom�s�ra adta, nem sok ideje van h�tra, hogy v�get vessen ennek az „elm�i” csat�nak.
K�r�ln�zett: k�t gy�ny�r� barna haj� l�ny �llt el�tte farkasszemet n�zve, mindkett� ugyanolyan karcs�, mindkett�nek g�nd�r f�rtjeit meglobogtatta a sz�l, �s mindketten egyszerre kapt�k r� a pillant�sukat. Egy k�nnybe �sz� �s egy kegyetlen szemp�r.

Felemelte a p�lc�t, �s Hermione-ra c�lzott, arra a l�nyra, aki olyan k�ny�rg�en n�zett r�… Aki el�sz�r l�ttatta vele m�sk�pp az �vszakokat, aki el�sz�r tan�totta meg, hogyan k�pes az ember olyan egyszer� dolgokhoz is szorosan k�t�dni, mint a k�vek... Akinek az ajka olyan puha �s meleg volt…
- Adava Kedavra!

Azt�n s�t�t lett.

- Ak�rh�nyszor valami sz�rny� dolog t�rt�nik – folytatta Perselus, �s k�zben nyelt egyet – mindig k�ze van Voldemorthoz, hi�ba pusztult el m�r vagy h�rom �ve. Ironikus…nem?

- Ahogy mondod, bar�tom. – suttogta az �reg var�zsl�, �s f�lholdszem�vege al�l m�g egyszer szem�gyre vette a b�jitaltan tan�rt – De bizony�ra �rted az �sszef�gg�st. Tom rendk�v�l er�s �s �gyes var�zsl� volt, no meg bossz�szomjas. �s mi lehetett volna �desebb sz�m�ra, minthogy gyilkosa, Harry szerelm�t, az eszes Hermione Granger-t s�jtja haragj�val? �s b�r neki m�r k�s� volt cselekedni, mivel a v�g utol�rte, az�rt terv�r�l t�j�koztatta a legmegb�zhat�bb ember�t… Hogy mi�rt Lucius Malfoy lett az, magam sem �rtem igaz�n. Tal�n csak az sz�m�tott, hogy el�g ravasz legyen az illet�, vagy tal�n nem volt id� a k�r�lm�nyesebb v�laszt�sra… A biztos v�laszt val�sz�n�leg sosem tudjuk meg.

Dumbledore elhallgatott, szeme a t�volba meredt, �s gondolataiba mer�lve a szak�ll�t kezdte simogatni.
Piton d�nt�tt: lehet, hogy a pap�rlabirintus �br�ja nem lesz olyan sz�p, de legal�bb lesz. Mert � k�ptelen kijutni a sok fal k�z�l.

- �s Albus… mif�le kard volt az, amivel megsebezt�k? �s mif�le �tok?
- �, igen. – n�zett ism�t r� az igazgat�, s Perselus sejtette, hogy csak a k�rd�sre v�rt – Csod�lkozom, hogy nem ismerted fel a fegyvert, pedig m�r l�ttad j� n�h�nyszor. Mondjuk az is igaz, hogy t�bbnyire az irod�mban.

A B�jitalok Mestere �rezte, ahogy agykerekei megcsikordulnak. Pr�b�lta el�h�vni a t�rdepel� l�ny �s Malfoy k�p�t…

- Griff… Griffend�l Godrik kardja?
- �gy bizony. – b�lintott Dumbledore – A b�tor �s h�s�ges, nem kev�sb� makacs Godrik�. Szerencs�re m�sf�l �vvel ezel�tt visszaker�lt az irod�mba.

- Visszaker�lt?! – Piton keze �k�lbe szorult - Ami ilyenre k�pes, azt ink�bb jobb lenne elpuszt�tani.
- Furcsa, hogy neked is, bar�tom, mint ex-hal�lfal�nak, t�ves gondolataid vannak a gonoszs�g fel�l. A kard nem tett m�st, mint engedelmeskedett az egyik alap�t� ut�dj�nak. Mivel m�r teljes�tette a parancsot, nem kell att�l tartanunk, hogy m�g egy ehhez hasonl� eset el�fordul.

- Sz�val ezek szerint Malaz�r ak�r le is sz�rhatta volna Godrikot a saj�t kardj�val.
- A kard term�szetesen a gazd�j�ra �rtalmatlan lett volna. Mivel azonban Miss Granger nem volt ut�dja egyik alap�t�nak sem, a kard annak engedelmeskedett, akihez ink�bb tartozott. Ne felejtsd el, keletkez�sekor m�g mit sem tudtak Malaz�r �rd�gi terveir�l. S�t k�tlem, hogy egy�ltal�n akkor m�g �rd�gi lett volna. Na, de ne t�rj�nk el a t�rgyt�l.

Els�t�lt az �reg polcok el�tt, majd meg�llt egy z�ld �s egy barna k�tet� k�nyv k�z�tt, �s ott folytatta:

- Az egyetlen ember, aki szem�lyesen n�mi inform�ci�t tudott volna err�l az �tokr�l szolg�ltatni, az maga Godrik lett volna.
- Hogy lehetett k�pes egy ilyen… – de az igazgat� csendre intette.
- Biztos vagyok benne, hogy megvoltak a megfelel� okai. Bizony�ra az�rt ruh�zta fel kardj�t egy ilyen k�pess�ggel, mert sokkal hat�konyabb puszt�t� eszk�zk�nt m�k�d�tt a csat�ban. S�t, a legjobb k�mnek is bizonyult.

Perselusnak halv�ny g�ze sem volt, hogy az �reg mir�l besz�l, de nem szerette volna f�lbeszak�tani.
- Griffend�l kardja csak abban az esetben s�jt ilyen r�mes �tokkal, ha az illet� ki is mondja azt a sz�t, amelyet a fegyver egyfajta parancsk�nt �rtelmez. K�l�nben k�pzeld csak el, a mi Harry-nk is mit m�velt volna baziliskusszal. Az �tok err�l a kulcssz�r�l – igen, tal�n ez a helyes kifejez�s r� – kapta a nev�t, vagyis azt, hogy Crudelis.

P�r m�sodperccel k�s�bb Piton sz�j�t el is hagyta a ford�t�s:
- Kegyetlen?
- Pontosan. A legmegfelel�bb n�v neki, nem gondolod? – Dumbledore ism�t vissza�lt a hely�re – Teh�t Voldemort megk�rte Lucius Malfoy-t, hogy sebezze meg a karddal a l�nyt, �s k�zben mondja ki ezt a sz�t.

- Egy�ltal�n hogy ker�lt hozz�? Hogy szerezhette meg az irod�db�l?
- Legyen el�g annyi, hogy nem onnan kellett megkaparintania. Egy bar�tnak adtam, akir�l kider�lt, hogy m�gsem az, akinek hittem. Err�l most ink�bb ne nyissunk vit�t. – f�zte hozz�, ezzel ism�t Perselusba fojtva a sz�t – Sz�val Lucius Malfoy megsebezte. Nem hiszem, hogy � maga tudta volna, mit m�vel, s�t �gy gondolom, nem is volt v�laszt�si lehet�s�ge. �s biztos vagyok benne, ha Mr. Malfoy nem hal�lozik el f�l �vvel k�s�bb, megtudtuk volna t�le, mire k�rte egykori gazd�ja.

- De nem �gy t�rt�nt.
- Nem bizony. �gy az �tok j�csk�n nyert id�t, �pp annyit, hogy v�gleg beteljesedj�k. Hisz m�g nekem is csak Harry hal�la ut�n kezdett az eg�sz gyan�ss� v�lni, csak akkor eszm�ltem r�, hogy valami nincs rendj�n. – arc�t tenyer�be hajtotta, �s a b�jitaltan tan�r el�sz�r v�lt az igazgat�ja szemeiben �nmarcangol�st felfedezni – Jobban oda kellett volna figyelnem. Hi�ba, nem vagyok m�r a r�gi… - s�hajtott, �s felemelte a fej�t – Tom mindig is im�dott a m�ltj�ban v�jk�lni. �s Mardek�r Malaz�r ut�djak�nt az alap�t�k�ban is. �gy akadt a kez�be a Crudelisr�l egy r�gi, nagyon r�gi le�r�s, �s �gy az �n kezembe is. Mint eml�tettem, nem v�letlen�l h�vt�k �gy, val�ban az �tkok egyik legkegyetlenebbik�r�l van sz�.

Ism�t elhallgatott, ez�ttal be is hunyta a szem�t. Kisv�rtatva m�ly leveg�t vett, �s kinyitotta.
- A Crudelis nem tesz m�st, mint a megsebzett �ldozatban egy �rnyat kelt �letre. – l�tva Piton �rtetlen arc�t, hozz�tette – �gy is nevezhetn�nk, tudathasad�st okoz.
- �gy �rti…?
- �gy �rtem, hogy Hermione j�l mondta, a val�s�gban a t�ncol� boszork�ny nem volt ott. Hermione volt az, aki megfojtotta a macsk�j�t, � volt az, aki f�benj�r� �tokkal s�jtotta a sz�leit, � helyezte el a bomb�t a Rend f�hadisz�ll�s�n, � l�kte �t Ms. Lovegood-ot a bolt�ven, � m�rgezte meg a f�rj�t, �s igen, � sz�rta le az els� orvos�t is.

- Nem… ez nem lehet, � sosem…
- Tenne ilyet. Tudathasad�s, Perselus. B�r Hermione karj�n m�r nem volt ott a kard �ltal ejtett seb, � m�gis l�tta, �s ak�rh�nyszor a f�jdalom bel�has�tott, az elm�j�t k�l�n�s zene t�lt�tte meg… Ilyen alkalmakkor �gy felt�telezem, a k�lvil�g megsz�nt sz�m�ra, �s m�ly �lomba mer�lt. Mik�zben a sz�rnyeteg, aki benne lakozott, fel�bredt.

- �risten. – a f�rfi nem tudta meg�llni, hogy ki ne mondja, csak ekkor vil�gosodott meg el�tte az eg�sz.
- Tomt�l egy�ltal�n nem �llt messze ez a m�dszer. Eml�kezz vissza Ginny Weasley-re �s a napl�ra. Hermione ugyan�gy az � k�v�ns�gait teljes�tette, �s ut�na m�g csak nem is eml�kezett r�.
- De h�t hogyan, hogyha Voldemort akkor m�r hallott volt? M�r nem ir�ny�thatta, hiszen megsz�nt l�tezni.

- Ez igaz, csakhogy a Crudelis er�s, �s bonyolult var�zslat. Tom j�l tudta, mi fenyegeti, �s mintha list�t k�sz�tene, egyszer�en el�re megszabta, hogy az �tok mit m�veljen Ms Grangerrel. Kilenc �ldozat… kilencet szabott meg. Az els� nyolcat a l�nynak kellett meg�lnie… ha lehet k�l�nb�z� m�dszerrel. Az utols� viszont � maga volt, �s amint l�tod, a S�t�t Nagy�r �gy akarta, hogy ne �nn�n kez�vel vessen v�get �let�nek.

- Mi�rt? Mondhatta volna, hogy gyilkolja le az �sszes aurort, �s sosem j�ttek volna r�!
- Ez a fontos, Perselus, nem j�tt�nk r�! Voldemort �gy v�lte, sosem fog kider�lni, �s erre is t�rekedett. Felt�n� lett volna, ha t�l sok �ldozatot szed, ink�bb azt akarta, hogy maga a l�ny szenvedjen a legt�bbet. Ez�rt adta a neki a legnagyobb b�ntet�st: nem lehetett �ngyilkos. Ak�rh�nyszor pr�b�lkozott volna ilyesmivel, a Tom �ltal �letre keltett altereg�ja nem hagyta volna. Ms. Grangernek – ha el�sz�r nem is, de egy id� ut�n r� kellett j�nnie, hogy mit m�veltek vele. A besz�mol�db�l kider�l, hogy � maga nem gyilkosk�nt tekintett mag�ra, az eml�keiben az �rnynak k�l�n testet adott, de mindv�gig tudta, ki van a lepel alatt. �s el akarta puszt�tani. �m ki akarna meg�lni egy v�dtelen, elmebajos l�nyt, aki annyi megpr�b�ltat�son ment kereszt�l? Nem-nem, Tom j�l tudta, mit tesz, � �gy tervezte, Hermione addig fog szenvedni, am�g term�szetes hal�llal meg nem hal.

- De nem �gy t�rt�nt. Mert maga idek�ld�tt engem, hogy �ljem meg. – kis sz�net �llt be, a sz�k ablakb�l bees� f�ny Dumbledore gy�szos arc�ra vet�lt, majd v�g�l Piton hozz�tette – Nem, az�rt k�ld�tt, hogy megszabad�tsam a k�njait�l.

Az igazgat� elmosolyodott. Arc�ba a r�ncok m�ly bar�zd�kat v�stek, de szemei �l�nken csillogtak.
- Azt hiszem, fiam, megtanultad a leck�t.