-Már megint egy nap!- nyújtózkodott Percival a szűk kis helységben.

Kiugrott az ágyból, és besétált a fürdőszobába. Felkapta magára a kopott, elnyűtt ruháját, majd egy marék vizet locsolt az arcára. Nem sokat adott a kinézetére. A haja a vállára lógott, feketén csollógva. Látszott rajta, hogy ünnepnap, amikor hosszabb időt tőlt a mellékhelységben. Tudta, hogy diákjai végig csúfolják a háta mögött, de tett is érte pár dolgot. Idegesítették a szemtelen tanulók, a folyosón rohangáló fiúk, és a termekben enyelgő párocskák. Megvetett minden érzelemmegnyilvánulást, és igyekezett rémálommá tenni az életüket. Szerette a kémiát, bármikor elidőzött egy-egy kísérlet mellett, számos felfedezés fűződött a nevéhez. A tanítást viszont rühellte, nem szeretett emberek közé járni. Hiányzott neki egy képviselő a finomabbik nem közül, de ezt semmiért sem vallotta volna be, még magának sem. Nem próbált megváltozni, inkább elzárkózott a nőktől.

Eszébe jutott, hogy azért kelt fel olyan korán, mert az igazgató gyűlést rendelt még a tanévkezdés előtti napra. El kellett rendeznie még neki is pár dolgot, beszereznie néhány alapanyagot a kísérleteihez, és még a tantervet is át kellett lapoznia. Elindult hát az ebédlő felé.

Az iskola kastélyszerű volt. Hosszú folyosói, tágas termei régiesen voltak berendezve. Kevés modern tárgy volt benne, inkább a hagyományos tárgyakra fektette a hangsúlyt az igazgató. Percival egy flúgos öregembernek tartotta, aki mindenbe beleüti az orrát.

Végül megérkezett még a reggeli feltálalása előtt a terembe, és helyet foglalt a tanárok asztalánál. Már majdnem mindenki ott volt. Helen a mateket tanította. Öreg, és szigorú volt, viszont igyekezett mindig igazságos lenni. Viktor angolt tanított. Nyelvtant, és irodalmat. Jason biológiát, növénytant, állattant, és minden ehhez kapcsolódó anyagot. Az ízléstelenül öltözködő, giccses, ráadásul csúnya Beatrix a vallást, hittant, és az asztrológiát, meg a különleges anyagokkal is foglalkozott. Az asztal mellől csupán az igazgató hiányzott.

Állítólag egy új tanár jött az iskolába, tornát, atlétikát, és sportot tanítani. Nem várta hát őket, hozzálátott a reggelihez. Úgy számított, hogy még a gyűlés előtt elszalad a pár kilométerre fekvő városkába bevásárolni. Miközben elfogyaszotta a fokhagymás pirítosát, megvető pillantásokat vetett a többiekre. Azok hangosan nevettek valamin, s közben egymásnak mutogatták a müzlis tálukat. Percival nemsokára el is hagyta az asztalt, s felpattant bicikljére.

Eközben az igazgató magánbeszélgetés folytatott az új tanárral. Az bő nadrágot és pólót viselt, ami valósággal zsákként hatott a cingár kis testén. Nem túl rövid, barna haja dús volt, és néha a szemébe hullott. Figyelmesen hallgatta az igazgató szavait. Tisztelte az öreg férfit, és bízott is benne. Igaz, néha előjöttek a bolondság jelei rajta, de tudta, akár az életét is rábízhatná. Az öreg vidám, csillogó szemekkel nézett rá. Elmondta a házirendet, a programot, s látszott rajta: valami nagyon szórakoztatja.

-Hát akkor, egyelőre ennyi. Remélem minden rendben lesz. Kérem, hogy ügyeljen a maga és a többiek egészségére. Gondolom egész jó éve lesz itt közöttünk.- kacsintott. Isten hozott a Kingben. És most menjünk. Mindjárt kezdődik a gyűlés. Szeretném, ha megismerné kollégáit.

Az igazgató az ajtó felé indult, de maga elé engedte az új tanárt. Így mentek lefelé az ebédlő irányába, s közben elmélyülten beszélgettek az iskola problémáiról.

-Kérem, ha bármi kérdése, vagy javaslata van, csak nyugodtan. Az ajtóm mindig nyitva áll.-fejezte be az igazgató, mielőtt belépett volna a terembe.

Amint az igazgató átlápte a küszöböt, a nevetgélő tanárok nyomban elcsendesedtek. Ők is nagyon tisztelték a férfit.

-Áh!-mosolyodott el az igazgató. Kérem, ne zavartassák magukat. Mellesleg itt van már mindenki?

Az asztal egyik végéről Helen szólalt meg:

-Igazgató úr, egyetlen egy ember hiányzik: Percival.

-Biztos vagyok benne, hogy rögtön itt lesz. Nem áll szokásában késni. Egyébként már mondtam, hogy nyugodtan tegezhet, kedves Helen. Szólítson csak Wulfricnak. Már tíz éve együtt dolgozunk. Még mindig nem szokta meg?

Helen arcán apró pöttyök jelezték, hogy kissé szégyelli magát. Számára a tegeződés egyet jelentett a nem tiszelettel.

-Rendben Wulfric.- mondta csendben. Megpróbálom betartani.

Ebben a pillanatban Percival is besétált a terembe. Wulfric megint mosolygott.

-Mondtam, hogy nem késik soha.

Igaza volt, a tanár egy másodpercet sem késett. Elsétált az asztalokig, de nem ült le. Kérdőn nézett a tornatanárra. Az igazgató észbekapott.

-Oh, elnézést. Szeretném bemutatni önöknek új kollégájukat. Gino lesz idén a testnevelés tanár. Gino, szeretném bemutatni neked Helent. Ő matematikát tanít. Jason biológia, Viktor angol, Beatrix plusz tantárgyak. Jó magam pedig földrajz és történelem professzor vagyok.

Gino mindenkivel kezet fogott. Már első látásra eldöntötte, hogy ki antipatikus és ki szimpatikus számára.

-És most, hogy ezt a témát ejtettük, szeretném elmondani....-fogott hozzá az igazgató. Nos, mint tudják, holnap kezdődik a tanév. A tanulók este érkeznek, így hétfőtől kezdhetik a tanítást. Szeretném tehát holnap megtudni, hogy ki, mikor tartja az óráit, mivel össze kell állítanom egy órarendet. Mr Fogg!- szólította meg a gondnokot. Szeretném, ha ma és holnap körüljárna az iskolában, és mindent rendbe tenne. Ennyit szerettem volna mondani. Van valakinek hozzátennivalója?

Senki nem felelt.

-Akkor köszönöm, hogy megjelentek. Gondolom, most szeretnék még egy kis pihenéssel tölteni a napot. Gino, beszélhetnénk még valamiről? Kérem, kövessen az irodámba. Ön is Percival.

Mindhárman elhagyták a termet. Egy szó sem hagyta el szájukat, amíg az irodába nem értek.

-Kérem, foglaljanak helyet. -Szólalt meg Wulfric. Öt perc, és máris mehetnek. Percival, azért hivattam, mert szeretném, ha körbevezetné Ginot az iskolában. Mutasson meg neki mindent. Gino, tudom, hogy nehéz lesz eleinte eligazodni, de bármikor hozzánk fordúlhat. Percival majd néha maga után néz. Megegyeztünk?

Percival szúró pillantást vetett az igazgatóra. Valósággal felnyársalta tekintetével. Tudta már, hogy nincs mit tennie. Követnie kell az igazgató utasításait. Ennek ellenére minden ilyen alkalommal ellenkezett. Már csak a jóhíre megörzése végett is. Végül beleegyezett immel-ámmal.

Az igazgató elköszönt tőlük, és elbocsátotta őket.