A tan�rok sorban levonultak reggelizni. Percival m�r ott volt, mikor Gino le�lt az asztalhoz. L�tta, hogy nem tudja eld�nteni, s�rjon, vagy nevessen. Ezt annak gondolta be, hogy koll�g�ja m�g mindig nem d�nt�tte el, mit is �rez Helen ir�nt. Megfigyelte, hogy Gino kiss� s�padtan �rkezett, m�r-m�r betegesnek t�nt. Nem tudta, mi miatt, de biztos volt benne, hogy jobban �rezn� mag�t, ha elmondan�. V�g�l �gy hat�rozott, majd ha akarja, koll�g�ja �gy is felkeresi, �gy nem tett egy �rva megjegyz�st sem. Nemsok�ra bel�pett az ajt�n Wulfric, Helen oldal�n. Boldogan �s elm�ly�lten besz�lgettek valamir�l. Percivalnak felt�nt az a szomor� csillog�s Gino szem�ben, mikor megl�tta az igazgat�t. Tudta, hogy rosszul esik neki, amit l�t, hoszen neki is rosszul esett, mikor �t Helen oldal�n l�tta. Azt viszont m�r v�gk�pp nem �rtette, hogy mi�rt Wulfricot okolja a t�rt�ntek�rt, �s nem Helent. Hiszen � mindent elmondott a n�nek, s az ennek ellen�re r� sem heder�t, s�t, egy m�sik f�rfi oldal�n �ll.

A regeli a di�kok k�r�ben hangosan telt, m�g a tan�rok egyre jobban hallgattak. Percival m�g l�tta n�ha a szeme sark�b�l, hogy Gino egyre-m�sra az igazgat� fel� pillantgat, �s k�zben olyan �rz�seket l�tott felfedezni koll�g�ja szem�ben, amir�l azt gondolta, nem is l�teznek. V�gtelen szomor�s�g, fesz�lts�g, �s f�lelem �radt teljes val�j�b�l. Tudta n�lk�l is megsajn�lta a f�rfit, �s �gy d�nt�tt, mint bar�t, besz�lni fog vele. Az �jdons�lt p�r k�zben fel�llta az asztalt�l. Gino is emelkedni k�sz�lt, mikor Percival kicsit meg�rintette. Elk�pedve n�zett el�sz�r a t�voz�k ut�n, majd Percivalra.

-Igen?- k�rdezte koll�g�j�t�l.

-Besz�ln�nk kell.

-K�rlek, ne most. Wulfrical van egy kis elint�znival�m.

-Ne csin�lj botr�nyt.

-Mi�rt csin�ln�k? Ne agg�dj... Ha tudn�d, min megyek most kereszt�l.

-Tudom.

-Tess�k?

-Tudom, min m�sz kereszt�l. Ez�rt is akartam besz�lni veled.

-Rendben. De csak �r�k ut�n. Most az igazgat� �rral ven besz�lnival�m.

Percival megad�an s�hajtott.

-J�l van. Majd �n felkereslek.

A t�voz� koll�g�j�t eln�zve, �szint�n rem�lte, hogy nem lesz ereje botr�nyt csin�lni. M�r betegesen, n�ha d�l�ng�lve haladt v�gig a termen. Sajn�lta, s k�zben szidta is �t.

Most az egyszer rem�lte, hogy koll�g�ja megint a korh�zban k�t ki. Ott legal�bb nem kell majd egy ideig szembes�lnie a p�rral, s tal�n m�g el is fogadja a n� d�nt�s�t. Elind�lt h�t a tanterme fel�, �s nagy megk�nnyebb�l�ssel �llap�totta meg, hogy di�kjainak �gy nem lehet �r�t tartani. Meghagyta nekik, hogy csin�ljanak amit akarnak, s � megint helyet foglalt a lassan megszokott hely�n. Azon gondolkodott, hogy mit is fog mondani koll�g�j�nak ha v�gre sor ker�l a besz�lget�sre.

Gino bekopogott az igazgat�i irod�ba. V�lasz nem j�tt, de helyette ny�lt az ajt�, �s Helen l�pett ki a szob�b�l. Miel�tt bes�t�lhatott volna, Helen m�g odas�gta neki:

-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyerekes h�z�s seg�t majd, de k�sz�n�m.

-Igaz�n nincs mit.

Gino bel�pett a szob�ba, ahol apja boldog mosollyal fogadta.

-Mond csak, neked nincs �r�d?

-Nem. Most nincs. L�tom, �sszej�ttetek.

-Igen, h�la valaki buta vicc�nek. Nem tudod, ki k�ldhette ezeket a leveleket?

Gino r�pillantott a levelekre, s egy gonosz vigyor h�z�dott v�gig az arc�n.

-Dehogynem. �n voltam.

-Mond csak, eml�tette m�r valaki, hogy mennyire hasonl�ttok?

-Hasonl�tunk? �s mi�rt?

-Pont ezt mondta � is, mikor �sszefutottunk.

-H�t igen...-mosolygott. El�gg� egy h�ron pend�l�nk.

Gino megk�s�relt m�g egy nevet�st, de az ink�bb grimaszra sikeredett.

-Valami gond van?-k�rdezte Wulfric, aki megl�tta Gino els�pad� arc�t. Ugye nincs baj a terhess�ggel?

-Nem, nincs. -nyugtatta meg. Olvastad a mai �js�got?

-Nem, m�g nem volt id�m r�. Mi t�rt�nt?

-Megsz�k�tt.

-Mi? Hogyan?

-�ll�t�lag le�t�tte az �r�ket, mikor f�rdeni vitt�k. Be�lt�z�tt az �k ruh�ikba, �s felsz�v�dott. Mond, lehets�ges, hogy miattam?

-Igen, ebben t�k�letesen egyet�rtek. Gondoltam, hogy ez meg fog t�rt�nni. Ez�rt is k�rlek, ker�lj minden felt�n�sk�d�st. Nem akarlak elvesz�teni.

-Ne agg�dj.-pr�b�lta ism�t nyugtatgatni, de maga sem hitte, amit mond. Minden rendben lesz. Majd �jra elkapj�k.

-J�, de akkor is. Ki tudja, hogy hol vannak k�mjei. Most m�r m�g t�bb ember k�t�dik hozz�d. K�rlek, ne vedd el t�l�k ezt az �r�m�t. Maradj veszteg, �s ne csin�lj semmi �r�lts�get. Rem�lhet�leg elkapj�k, mire a kicsi vil�gra j�n.

-K�sz, apa, hogy ennyire gondoskodsz r�lunk.

-Figyelj. Nincs mit k�sz�nn�d. Az ap�d vagyok, �s szeretlek.

Fel�llt a sz�k�b�l, �s odas�t�lt a n� mell�. Megsimogatta az arc�t, majd megcs�kolta a homlok�t.

-Vigy�zz magadra. Tudod, hogy t�ged mindenkin�l jobban szeretlek.

-Igen, tudom.

-�s most, k�rlek menj. �t kell gondolnom a dolgokat.

-Rendben.

-Ja, �s...-�ll�totta meg az ajt�ban. Felmentelek ma az �r�idr�l. Pihend ki magad.

-K�szi, apa.

-Nincs mit, kicsim.

Gino becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Nem b�rta felfogni, hogy ez t�rt�nik vele. Pont mikor kezd az �lete rendez�dni, akkor j�n valami mindig k�zbe. A gondolat, hogy m�g Percivallal is besz�lgetnie kell, egy�ltal�n nem villanyozta fel. Ez volt az els� alkalom, hogy �jra sz�ba�llt koll�g�ja vele az�ta. Biztosan sz�gyellte tett�t, s nem mert a szem�be n�zni. Val� igaz, hogy � sem kezdem�nyezett besz�lget�st. T�ls�gosan is el volt foglalva apja gondjaival. Fogalma sem volt, mit akar Percival, de biztos volt benne, hogy nem egy kellemes t�rsalg�ssal n�z szembe. Pr�b�lta kital�lni, mi j�rhat koll�g�ja fej�ben, de nem siker�lt.

Percival f�l�be hamar eljutott, hogy Gino ma nem tart �r�kat, s elszorult a sz�ve.

Tudta, hogy nem lesz k�nny� dolga a lelk�re besz�lni, de k�sz volt r�, hogy elmondjon mindent. F�lt, nagyon f�lt, hogy a m�sik undorodik majd t�le, de ez volt az egyetlen es�lye. Nem szalaszthatta el. Az id� egyre jobban k�zeledett, s � egyre jobban cs�ggedt. Lassan meggy�zte mag�t, hogy most m�r mindegy. Ha meg�g�rte, el kell mennie. Nincs m�s �t. Sz�pen lassan s�t�lt fel koll�g�ja szob�j�ig, ezzel is h�zva az id�t. Mikor bel�pett, l�tta, hogy Gino most m�r kiss� nyugodtabb mint reggel. �szrevette azonban azt a p�r kis cs�kot, ami az arc�n lecsorg� k�nnyek hely�n maradt meg.

-Besz�lhen�k veled?

-Igen. Reggel sz�lt�l, hogy szeretn�l. De mir�l is? Nem igaz�n �rtettem.

-Tudom ,hogy most f�j, de t�l kell l�pned rajta.

-Tess�k? Mir�l besz�lsz?

-Arr�l, ami t�rt�nt.

-Honnan tudsz r�la?

-Olvasok a sorok k�zt. Mellesleg n�ha tanuja voltam p�r besz�lget�snek.

-Hallgat�zt�l?

-Nos, ha �gy vessz�k, igen.

-M�gis hogy k�pzeled, hogy belem�rthatod magad a mag�n�gyeimbe? Hogy volt k�ped hallgot�zni? Pont te, aki...

-Figyelj, egyszer�en csak tudnom kellett, mi t�rt�nik k�r�l�tted.

-Igen? �s mi�rt?

-El�g furcs�n viselkedt�l mostan�ban. Tudod, m�g az�ta, hogy v�letlen�l...

-V�letlen�l?

-Nem akarod megk�nny�teni a dolgomat. Igen, hogy....megcs�koltalak.

-V�letlen volt?

-Igen...nem. Figyelj, tudom, hogy most kicsit undor�dni fogsz, de meg kell hallgatnod. Nem b�rom tov�bb.

-Percival...mi a gond?

-Gino, �n f�lt�keny voltam.

-F�lt�keny? De mire, az isten szerelm�re?

-L�ttam, hogy �lland�an Helennel vagy. Rosszul esett, nagyon rosszul.

-De mi�rt? Mi�rt volt�l f�lt�kany r�? Tal�n nem voltam el�g j� bar�tod?

-De...tal�n t�l j� is. Megk�rlek, hogy ne sz�lj t�bbet k�zbe. �gy is neh�z besz�lni r�la.

-Percival, megijesztesz. Mi a baj?

-Eml�kszel m�g arra az est�re? Tudod, a sz�linapomra.

-H�t persze.

-Azt hiszem akkor kezd�d�tt. Nem tudom, hogy mi t�rt�nt azon az �jszak�n, de...Gino, �n...szeretlek.

-Percival �n is. Hisz mi j� bar�tok vagyunk. Mi b�nt? Mi�rt vagy �gy kiakadva?

-F�lre�rtesz. �gy �rtettem, szerelmes vagyok.

-Kibe?

-Bel�d.

-Bel�m? De h�t...

-Tudom, hogy szar �gy, de igen...azt hiszem, mostanra r�j�ttem mi�rt is ker�l�m a n�ket. Meleg vagyok.

-Te? Meleg?

-Igen! H�t nem �rted?

-Ha most h�ly�skedni akarsz,sz�lok, hogy fejezd be! �gy is el�gg� szenvedek. Nem hi�nyzik most m�g ez is.

-Gino, nem l�tod, hogy Helen nem t�ged akar? Nyisd ki a szemed v�gre!

-Helen? Mi k�ze van ehhez?

-Miatta vagy �gy kibor�lva.

-Mi�rt lenn�k miatta kibor�lva?

-Mert Wulfricot v�laszotta.

-Tess�k?- kezdte �rteni Gino a dolgokat.

V�g�l nem b�rta tov�bb, �s hahot�zni kezdett.

-Mi van? Mi�rt nevetsz? H�lyes�get mondtam?

-De m�g mekkor�t!

-Igen? �s mi az?- Percival nem mert hinni a f�l�nek. � kitesz mindent a koll�g�j��rt, �s az szember�h�gi?

-Percival, azt hiszem f�lre�rtett�l valamit. Honnan gondoltad, hogy �n �s Helen?...

-Hallottam, hogy �radozt�l r�la. L�ttam, hogy mindig az � t�rsas�g�ban vagy. �s l�ttam, ahogy a reggelin�l val� megjelen�s�kn�l elszomorodsz. Mi m�s kell m�g?

-Megmagyar�zom.

-V�rom.

-L�ttam, hogy Wulfricnak mennyire tetszik a koll�gan�je. Gondoltam beseg�tek. Biztos azt a besz�lget�st hallottad, mikor gy�zk�dtem, hogy v�gre vallja be az �rzelmeit. Azt�n pedig, mivel ott nem j�rtam sikerrel, m�sk�ppen k�zel�tettem meg a dolgokat. Helent pr�b�ltam meggy�zni. Azt hittem v�gre siker�l a tervem. Helen egyre jobban megv�ltozott.

-Igen, ezt �szrevettem.

-�s gondolom arra a k�vetkeztet�sre jutott�l, hogy miattam.

-Igen, valahogy megfordult a fejemben.

-Sejtettem. A gond csak az volt, hogy az igazgat� �r m�g �gy sem volt hajland� megtenni a l�p�st. Cselhez folyamodtam. A j� �reg szerelmeslev�l tr�kkh�z. K�ldtem egyet Wulfricank, �s egyet Helennek. Magam sem gondoltam, hogy siker�lni fog. Persze mindeketten megjelentek a tal�lkahelyen. Azt�n, mikor v�gre �sszej�ttek, kider�lt, hogy egy�ltal�n nem egym�snak k�ldt�k a leveleket. Gondolhatod, hogy egyb�l r�m esett a gyan�. Hiszen �n pr�b�ltam v�gig meggy�zni �ket. De akkor m�r k�s� volt. Vallottak. �s most v�gre �lvezik egym�s t�rsas�g�t.

-Nos, ez �gy el�g sz�pen hangzik. De mi van akkor azzal a n�z�ssel? �s mi�rt s�rt�l? Nem volt szok�sodban.

-Ezt majd m�skor.-s�t�t�lt el az arca. De garant�lom, nem Helen miatt.

-Szerinted ezt most el kellene fogadnom?

-Igen. Persze, csak ha akarod. Nem vagy k�teles hinni nekem.

-Mond, mi�rt van az, hogy mire v�gre valami helyre�ll, �jabb akad�lyok jelennek meg?

-Magam sem tudom.

-Gino. Arra m�g nem v�laszolt�l, hogy te mit �rzel ir�ntam.

-Percival, nagyra �rt�kelem, hogy bevallottad. De sajn�lom, �n nem vagyok meleg.

-�rtem.-komorodott el Percival.

-Figyelj! Ha n� lenn�k, ami ez esetben nem vagyok, amint l�tod... nos, ez esetben biztosan t�ged v�lasztan�lak. Rengeteget v�ltozt�l az utobbi id�ben.

-Igen, neked k�sz�nhet�en.

-Nekem? Nem! Saj�t akarater�dnek k�sz�nheted. Annak, hogy v�gre legy�zted a g�tl�saidat. �s ugye meg�rte? L�ttam ,hogy a rajong�i leveleim egyre cs�kkennek. Sejtem, hogy hova t�ntek el. L�tod, az ember k�pes megv�ltozni. N�ha rosszba, n�ha j�ba. �s ha m�g picit kim�sz a szabadba is, tal�n kapsz magadnak valakit. Biztos vagyok benne, hogy ez a kis zavar el fog m�lni, amint egy kedves n�vel tal�lkozol.

-Gino, ez nem zavarg�s...

-Volt�l m�r ny�ltan f�rfivel?

-Igen.

-Ezt mos komolyan mondod? Fek�dt�l m�r le f�rfivel?

-Az igazs�g az, hogy nem tudom. Cs�kol�zni cs�koloztam, de nem tudom mi is t�rt�nt a sz�let�snapomon.

-�s milyen volt az a cs�k?

-Hm...�des, kellemes, tal�n n�hol p�r n�ies von�ssal keresztezve.

-Percival, nem tudom mit tegyek. A l�nyeg, hogy melletted �llok. Am�g f�rfi vagyok, csak bar�tk�nt tudok r�d gondolni. Elk�pzeled, milyen cirkusz lenne, ha kider�lne, kapcsolatunk van? A mellett, hogy koll�g�k vagyunk, m�g melegek is? Legal�bb pr�b�ld meg fenntartani a l�tszatot. Fl�rt�lj n�kkel, ak�rmilyen nehezedre is esik. Az m�r m�s t�szta, hogy kit viszel a h�l�szob�dba. Ny�ltan viszont ki kell b�rnod m�g egy p�r h�napot. Azut�n ak�r fel is mondhatsz, s �j �letet kezdhetsz. Neh�z lesz, de t�lteszed magad rajta. S�t, hogy l�sd, mennyire melletted �llok, ha k�red, ezent�l ker�lni foglak. Nem akarok f�jdalmat okozni neked.

-Azt nem akarom. Jobban esik majd, hogy mellettem vagy.

-Biztos?

-Igen...Akkor most megyek. Ne haragudj.

-Mi�rt haragudn�k?

-Mert...

-Ne �v�dj. Kapj magadnak egy j� t�rsat. Megl�tod, siker�lni fog.

-H�t, k�sz. Neh�z lesz, de megpr�b�lom.

Percival az ajt�hoz l�pett, de Gino megsz�l�totta.

-V�rj. Vedd ezt �gy, hogy f�rfik�nt ez lesz az utols� ilyen.

K�zelebb l�pett �s megcs�kolta. Szenved�lyesek voltak, annyira, hogy �rezt�k egym�s �rzelmeit. Megsz�nt a k�r�l�tt�k lev� vil�g, s hab�r tudt�k, hossz� �t �ll el�tt�k, most m�gis �gy �rezt�k, t�bb� nem lesz ilyen. Azt�n Gino �szhez�rt, �s elh�z�dott.

-K�rle, ne...

-Rendben. Soha t�bbet.

-Legal�bbis �gy nem.

-K�sz�n�m.

-Percival, most m�r menj. Ja �s hogy tudd, k�l�nleges ember vagy. �s �n mindig melletted fogok �llni.

-K�sz�n�m. Te is k�l�nleges vagy. Mindig is fontos helyen, tal�n a legfontosabban maradsz a sz�vemben. Micsoda furcsa az �let! �n, aki mindig is megvetettem ezt, most ugyanolyann� v�ltam. Ez fel�rt egy j� nagy pofonnal.

-Percival...

-Nem! Ez a pofon sz�momra olyan volt, mint mikor egy �jsz�l�ttet �tnek meg, hogy s�rjon. Akkor kezd�dik az �lete. Az eny�m is tal�n most kezd�dik el igaz�n.

Becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Tudta ezt, el�re tudta, m�gsem �rezte azt a csal�d�st, amit kellett volna. T�nyleg r��bredt a val�s�gra. Megv�ltozott. A f�jdalom lassan sz�nni kezdett. �r�lt, hogy a m�sik mellette marad, de nem tudta mit is higgyen. Koll�g�ja szavai ellent�tben voltak azzal a cs�kkal. De tisztelni kellett a d�nt�s�t. Ahogy azt a mond�s is tartja...Ha a sors bez�r m�g�tted egy ajt�t, nyisd ki az ablakot. Mosolyt er�ltetett mag�ra, �s elt�nt a szob�j�ban. Az els� dolog, ami esz�be jutott az volt, hogy: Vigy�zz vil�g! �rkezik Percival!

Nem tudta mi�rt, de nevetnie kellett. Tal�n a nevet�s a legf�jdalmasabb, de a legjobban hat� gy�gy�r ilyen sebekre.

Ginot hidegzuhanyk�nt �rte koll�g�ja t�voz�sa. Nem tudta elhinni, hogy az ennyi akad�ly ellen�re is elj�tt, �s elmondta neki az igazs�got. Rem�lte, hogy szereti, de most m�r nincs vissza�t. Nem teheti ezt meg, �s ez�rt legal�bb n�gyen szenvednek majd. Szem�b�l elindult az els� k�nnycsepp. Le�lt az �gyra, �s cs�ndesen s�rdog�lni kezdett. El�tkozta azt a percet, amikor megl�tta a gyilkoss�got. K�zben pedig �ldotta is, mert ha nem l�tja, tal�n soha nem tal�lkozik Percivallal. Siratta apj�t, aki majd siratni fogja, ha szenvedni l�tja. Siratta a meg nem sz�letett gyermek�t, aki majd apa n�lk�l n� fel. Siratta Percivalt, aki minden ellen�re szerette, �s � elmarta mag�t�l. V�gezet�l siratta mag�t, hogy ilyen sorsra jutott. Pedig m�r az els� perct�l �rezte, hogy �ket az isten is egym�snak teremtette. Tal�n percekig folytak k�nnyei, tal�n �r�kig. Egyszer csak azok apadni kezdtek, s elfogytak, de akkor m�r m�ly �lomba szender�lt.