-Most emeld a lábad.-suttogta. Felmegyünk a lépcsőn.

Gina óvatosan lépkedett, s erősen szorította a mellette haladó férfi karját.

-Hova viszel?-próbálkozott, de választ nem kapott.

Hallotta, hogy belépnek egy ajtón, s bent kisebb hangzavar fogadta. Percival még mindig nem vette le róla a kendőt. Pár lépést még haladtak, aztán Percival megállította.

-Várj meg itt.-mondta, s megcsókolta. El ne mozdulj!

Gina csak állt, kissé zavartan. Érzékelte, hogy mellette jobbra-balra rohangáló eberek mennek el, s néha elfogott egy-egy hangfoszlányt is. Sajnos semmi hasznosat nem tudott kivenni belőlük. Hamarosan Percival újra mellette állt.

-Minden rendben. -mondta. Elrendeztem. Gyere.

Megfogta a kezét, s tovább vezette. Gina teljesen rábízta magát.

-Most vigyázz! Ne félj, nem lesz semmi baj.

Gina egy kissé instabil valamire lépett, de ennek ellenére hagyta magát vezetni.

-Most egy picit hajolj le.-súgta neki Percival.

A lány úgy tett, s beléptek egy szűk kis helységbe. Pár lépés után meg is álltak.

-Megengeded?-kérdezte Percival egy huncut mosollyal, s felkapta a nőt.

-Mire készülsz?-ijedt meg Gina, mikor érezte, hogy a másik felemeli.

-Egy pillanat.

Percival letette őt egy kényelmes székre, majd matatott egy picit a dereka körül. Gino kicsit fészkelődött, míg az a valami, ami a hátát nyomta végül eltűnt. Érezte, hogy hasa körül kapcsolódik össze.

-Hol vagyunk?

-Mindjárt meglátod. Illetve megérzed. Ugyanis még pár órát kénytelen leszel így utazni.

-Utazunk?

-Igen.

-Mivel?

-Mindjárt....

Hamarosan tényleg választ kapott kérdésére. Lába alatt dübörögni kezdett a talaj, majd egy éles hang szólalt meg.

-Kérünk mindenkit, hogy foglaljon helyet és kapcsolják be a biztonsági öveket. Hamarosan felszállunk.

A repülőgépben kis mocorgás támadt.

-Fe..fel...felszállunk?-kérdezte hírtelen Gina. Percival? Repülőgépen vagyunk?

-Igen. Ha már így rájöttél, be kell vallanom, hogy igen.

A repülőgép lassan elindult, majd egy hírtelen rántással a levegőbe szökött. Gina hallotta, hogy mellette Percival felsóhajt.

-Jól vagy?- kérdezte a férfi.

-Igen. Csodálatos érzés. Habár ez a kendő picit kényelmetlen....Nem vehetném le?

-Nem, semmi esetre sem... -nyögte ki a fogai között Percival.

-És te jól vagy?-kérdezte Gina. Mert nem úgy tűnsz. Igaz, hogy semmit nem látok, de azért hallani még tökéletesen hallok.

-Persze....ööö...Csak ezt soha nem fogom megszokni.

-Ohó...nevetett fel Gina. Nocsak. A híres percival fél valamitől...

-Talán ez az egyetlen fóbiám.- makacskodott a férfi.

-Hát persze.-mondta Gino, s közben kitapogatta a biztonsági övet. Kis ügyetlenkedés után kikapcsolta. Felállt a helyéről, és óvatosan elindult. Percival hírtelen utána kapott.

-Hova mész?

-A mosdóba.

-Így, bekötött szemmel?

-Hát igen..Van más választásom?

-Nagyon élvezed hogy kínozhatsz, ugye?...Na várj, elkísérlek.

-Nem, nem. Semmiképpen nem akarom, hogy feldobd a taccsot, még mielőtt a célba érünk.

-Ha-ha! Roppant vicces, kisasszony.

Ezzel ő is kioldotta övét, s hátulról irányította a nőt. Hűségesen megvárta, míg elvégzi dolgát, majd visszakísérte. Az út további részében semmi említésre méltó nem történt. Hacsak az nem, hogy Percival lehányta a stewardesst, mikor az itallal kínálta őket. Aztán pár óra múlva a repülőgép nem a legpuhábban, de landolt. Percival immár kicsit fellélegezve, de hófehér arccal, és üres gyomorral kísérte le a nőt a fedélzetről, majd egy taxiba ültette. Rövid kocsikázás után meg is érkeztek. Percival kifizette a sofőrt, s csatlakozott az egy helyben trappoló nőhőz. Megcsókolta, majd egy hírtelen mozdulattal lerántotta róla a kendőt. Gina lélegzetvisszafolytva nézte a tőle pár méterre hullámtó tengert. Sós levegőt hozott a szél, s a sirályok egy-egy vijjogással csaptak le pár falatért. Nem túl messze tőlük egy kis házikó állt. Gina a férfi nyakába szökkent, s úgy mondott köszönetet.

Az a pár hét remekül telt. Gina néha megmártozott a vízben, habár elég óvatodan, mert vigyáznia kellett két ember helyett is. Sokat sétáltak, s néha Gina a ház tornácáról figyelte a fürdő férfit. Hamarosan vissza kellet indulniuk, ugyanis már csak napok kérdése volt, s világra kellett jönnie a picinek. Kissé szomorúan hagyták el a helyet, de Percival megígérte, hogy még visszamennek oda. Szeretett volna kipróbálni még pár dolgot, de a terhes nő miatt nem tehette. Kissé izgult a repülőút miatt, s Gina adott neki egy nyugtatót. Ez teljesen helyrehozta, az úton nem történt semmi kényes dolog. Otthon már várták őket az öregek, s kiderült, hogy Wulfric beszerzett a jogosítványa mellé végre egy autót is. Hazafuvarozták őket, s pár kellemes órát töltöttek együtt.

Gina néhány nap múlva aggódni kezdett. A gyereknek érkeznie kellett, és ő nem is gondolt egyáltalán a szükséges tárgyak beszerzésére. Már csak két-három napja lett volna hátra. Mikor viszont ezt megemlítette a férfinak, az nem is akart hallani arról, hogy elengedi bevásárolni. Helyette azt mondta, hogy ő majd mindent elrendez. Gina számára ez kissé kényelmetlen helyzet volt. Mióta minden kitudódott, Percival túlságosan kímélte. nem akarta megsérteni a férfit, de nem érezte jól magát úgy, hogy mindent elvégeznek helyette. Lassan eltelt az idő, s már rég túljárt a várt időszakon. Nem tudta, hogy miért késik a kicsi. Aztán egy hét múlva érezte, hogy megindul a szülés. Leejtette a kezéből a tányért, amit épp törülgetett. Az darabokra tört a konyha padlóján, s a zajra Percival is besietett. Mikor látta a kínlódó lányt, kifutott minden vér az arcából.

-Megkezdődött?-kérdezte.

-Igen.-zihált a lány. Elfolyt a magzatvíz.

Percival nem tudta hírtelen mihez is kezdjen. A nő mellett akart maradni, de a mentőket is hívnia kellett. Aztán eszébe jutott a zsebében levő mobiltelefon. Gyorsan tárcsázott, s bemondta az adatokat. A lány egyre rosszabbul lett. Érezte, hogy egyre nagyobb fájások kerítik hatalmukba. Hírtelen jöttek, majd elmúltak. Pár másodperc után újra ismétlődött. A férfi felkapta, s lefektette a nappaliban levő kanapéra. A nőre ráragadt a ruha,annyira megizzadt a kíntól. Hamarosan felzúgott a mentő szirénája, s az orvosok is megérkeztek. Megállapították, hogy nem lett volna idő már beszállítani a korházba. Helyette próbáltak mindenben segíteni. A férfi fogta a kezét, miközben az orvosok sürgölödtek a nő körül. Gina félelmetes erővel szorította a kezét, a fájdalom óriási erővel "áldotta" meg. Percival érezte, hogy mindjárt szétroppantja a kezét. Hamarosan gyereksírás töltötte be a házat. A lány boldogan, elgyötörten és megkönnyebbűlten vette karjába a kicsit.

-Mi legyen a neve?-kérdezte mosolyogva az egyik orvos.

-Sarah Jane Smith.-nézett Gina Percivalra, majd fellélegezve látta, hogy a férfi biccent.

Mire kikisérte az orvosokat, és visszatért a szobába, a lány már aludt. Felvette mellőle a kicsit, aki vidáman mosolyogva köszöntötte apját. Aztán Gina hírtelen felnyőgött. Percival megijedt. Odahajolt hozzá, s csitítani kezdte, de Ginának megint fájdalmai voltak.

-Ikrek?!- kérdezte hangosan.

Gina csak inteni tudott, de addigra Percival már indult is a telefon után. Szerencsére a mentősök még nem voltak túl messze, így pár perc alatt vissza is tértek.

-Ilyet még nem láttam.-mondta feldúltan az egyik. Soha nem történt még olyasmi, hogy ennyi idő telt el ikrek születése között. Letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, s nekilátott egy új baba életrejövetelének segítségéhez. Ez már valamivel gyorsabban ment, de Gina így is sokat szenvedett.

-Kisfiú.-mutatta fel az egyik mentős a gyereket, majd miután megmosdatta, boldogan tette le a nő mellé.

-Mondja, ugye nem jön több?-kérdezte az előbbi.

Gina határozottan intette, hogy nem, s erre Percival ismételten fellélegzett. Gina, hogy picit békítse a férfit, ráhagyta a névadást. Pár perc gondolkodás után az ki is mondta határozatát.

-Daniel Remus Perselus Smith.

-Jól válaszottál, drágám.-mondta a lány.

Egy hosszúnak tűnő év után a gyerekek sokat nőttek, kevesebbet sírtak, s immár nem csak tejet ettek. Percival kihangsúlyozta, hogy jó lenne egy kis szabadság Ginának. Így a gyerekeket egy teljes hétre Wulficra bízták, aki Helen mellett boldogan vállalta a pesztrálást. A fiatalok visszatértek a régi nyaralóhelyre, Percival egyre jobban megszokta a repülést. Ez a vakáció csodálatosabb volt bármelyik másnál. Immár több mindent kipróbálhattak, aminek Percival kifejezetten örült. Úsztak, vizisíztek, szörfőztek, megnézték a hely érdekességeit, sőt, még helikopterrel is repültek.