Annyi mindent elvesztettél már

Míg rádvirradt a nap, mikor győzni tudtál

Úgy indultál őszintén, tisztán

De hosszú volt az út, s talán túl sok a sár

Csillag voltál azt mondják, s nem vigyáztunk rád

Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán

Ez volt az élet

Játszottál és játszottak veled

Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett

Lásd önnmagad is elveszítetted

S még azt is feledted, hogy szerettél s szerettek

Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt

Egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg

Nem fejt meg senki

Álmodj, királylány, ahogy a mesében oly békén

Álmodj, királylány, az is csak álom volt hogy éltél

Nekünk is álom vagy ma már

Álmodj hát, álmodj hát