Piton �res tekintettel meredt maga el�. Nem volt ebben semmi szokatlan: Azkaban a dementorok n�lk�l is nyomaszt� hely volt. T�bb �v mag�ny ut�n, amit alig hat n�gyzetm�teren t�lt�tt el, nem sok �let�szt�n maradt benne. De m�sokkal is �gy volt ez.

Eleinte �lland�an j�rt az agyuk, a m�lton, az �let�k�n merengve, de hamarosan lelassultak a gondolataik, ahogy a kerekek belef�radtak az �nmagukba visszat�r� k�r�kbe.

Az egyetlen dolog, ami n�mi v�ltoz�st hozott a monoton, hossz�, v�ltozatlan h�tk�znapokba, az a szerda volt. Szerd�nk�nt, ha eg�sz h�ten nem volt gond a fogollyal, megkaphatt�k a leveleket, amit k�ldtek nekik. �s Pitonnak csak egy valaki k�ld�tt leveletet, de azokat �gy v�rta, mintha az �lete m�lott volna rajta.

D�l fel� az egyik mogorva �r felt�pte az ajt�t, �s behaj�tott egy �sszetekert pergament.

- Nesze, te mocsok - tette hozz�, miel�tt sz�les vigyorral az arc�n becsapta volna az ajt�t.

Az egykori b�jitaltan�r sok�ig csak n�zte a tekercset. Nem sietett. Nem volt hova, �s ann�l tov�bb tart a lev�l ny�jtotta izgalom, min�l k�s�bb nyitja ki. Lassan fel�llt az �gy�r�l, �s csoszogva megindult. Semmi nem maradt a b�szke vonul�s�b�l, f�lelmet kelt� eleg�ns mozdulataib�l, ami egykor mag�ban el�g volt, hogy futva kergesse sz�t a di�kokat. Lefogyott Azkabanban. Nem csak az�rt, mert az eb�dnek cs�folt sov�ny levesek semmire nem voltak elegek. Rengeteg energi�t elvett, m�g gondolkodott. �s neki volt min. Az �let�nek f�lrecs�szott trag�di�j�n.

Remeg� ujjakkal ny�lt a tekercs ut�n. Miut�n felvette, lassan visszas�t�lt az �gy�hoz, �s le�lt. V�gigfuttatta a hossz�, sov�ny ujjait a s�rg�s pergamenen, �s a c�mz�sben gy�ny�rk�d�tt. M�g nem ny�lt a k�k szalag ut�n, ami �sszek�t�tte. V�rt.

Perselus Piton (19752)
75. cella

Hermione gy�ngy bet�i tartott�k benne a lelket, amikor m�s nem volt. Milli�szor �jra �s �jraolvasta a leveleit, amiket egy �res cip�sdobozban tartott az �gya alatt. A r�gebbieket ak�r �lm�ban v�gig tudta volna mondni, de valami�rt m�gis �jra �s �jra el�vette �ket, mintha mondhatn�nak t�bbet ann�l, amit a pap�rra vetettek. Mintha kedves, kerek bet�k megv�gasztalhatn�k.

Lassan kim�rten h�zta le r�la a szalagot, �s annyira lassan tekerte ki a pap�rt, ahogy csak tudta. �m ahogy a lev�l ott fek�dt, kiter�tve el�tte, m�r nem b�rta tov�bb: szemei moh�n falni kezdt�k a sorokat.

Kedves Perselus!

�r�mmel vettem utols� leveled - m�r amennyire �r�lni tudok, ismerv�n nyomor�s�gos �llapotodat. Hossz� �vek ut�n sem sz�n�k csod�lkozni rajta, hogy annak ellen�re, hogy semmi nem t�rt�nik odabenn, mindig van mit �rnod, �s mindig tudsz valami kedveset mondani.
�gy �rzem, ennyi id� ut�n igaz�n elv�rhatod t�lem, hogy �szinte legyek hozz�d.
�gyhogy az leszek: Sz�gyellem magam, Perselus. Nagyon. Iszonyatos b�ntudatom van, mert ezt m�r r�g el kellett volna mondanom neked. Mert meg�rdemelted volna, hogy tudd.
De gy�va voltam. Mint egy hugrabugos. Nem is tudom m�r, mi�rt tett annak idej�n a S�veg a Griffend�lbe. A h�zamhoz m�ltatlanul hallgattam. Hossz� ideig.
�s most �sszeszedem magam, hogy elmondjak mindent. Nehezen fog menni, �s el�re is k�rlek, bocs�ss meg. Minden�rt. Ami�rt hallgattam, �s az�rt, amit olvasni fogsz. Eddig csak az�rt nem �rtam meg mert f�ltem. Hogy mit fogsz gondolni. Hogy mit fogsz mondani r�lam, de Ronnak �s Harrynek igaza van. Jogod van tudni.

Itt van teh�t a titok: Egy ideje megismertem egy fiatal holl�h�tas fi�t. �s egy�tt ment�nk eb�delni. Sokszor. �s lassan j�rni kezdt�nk. �n pedig hallgattam, �s nem mondtam el neked. Mert azt hittem, csak egy m�l� kaland. Hogy semmi komoly. Mert m�g mindig szerettelek, �s �gy �reztem, megcsallak. De.. de tegnap megk�rte a kezemet. �s �n igent mondtam. Most m�r tudom, hogy nem hallgathatok tov�bb.

Nagyon sajn�lom, Perselus. Meg akartam v�rni, am�g kiengednek, de nem tudtam. Azt hittem, a szerelm�nk t�l�lheti ezt a h�sz �vet, de �n gyenge voltam. Sajn�lom, hogy f�jdalmat okoztam vele neked. Nem akartam. Tov�bbra is fontos maradsz nekem, �s ott leszek Azkaban kapuj�ban, ha tizenk�t �v m�lva kiengednek. N�lam mindig lesz otthonod, �n mindig sz�vesen l�tlak majd. De sajn�lom, nem tudtam tov�bb v�rni, �s szerelmes lettem. �vek, hossz� �vek �ta el�sz�r boldog vagyok, �s nem engedhetem el ezt az �rz�st. T�l sokat szenvedtem �rte ahhoz.

Tudom hogy f�j, amit olvasol. K�rlek bocs�ss meg nekem �rte. Rem�lem, id�vel elfogadod majd, �s belet�r�dsz. Hiszem, ha egyszer kiszabadulsz, te is tal�lsz majd egy tisztatasz�v�, kedves l�nyt, aki �gy tud majd szeretni, ahogy �n szerettelek, �s ahogy te szerett�l. Hiszem, hogy neked is j�r m�g a boldogs�g, �s meg fogod tal�lni.

Minden j�t k�v�n, �s �lel a te Hermion�d

M�snap egy nagy sz�rke bagoly levelett vitt Hermion�nak.

Tisztelt Miss Granger!

Ez �ton �rtes�tj�k, hogy az 19752 sorsz�mmal jegyzett, Perselus Plinius Piton nev�, 1997 m�rcius 14-�n 20 �v Azkabani fogs�g let�lt�s�t megkezd� rabunk, aki egyetlen hozz�tartoz�jak�nt mag�t nevezte meg, tegnap �jjel �lm�ban elhunyt.
A gy�gy�t�i szakv�lem�ny szerint term�szetes hal�lt halt, a sz�ve meg�llt.
Ez �ton megk�rj�k, hogy legfeljebb k�t napon bel�l sz�veskedj�k megjelenni int�zet�nkben, hogy ez elhunyt szem�lyes t�rgyait �tvegye, �s a temet�s�r�l rendelkezz�k. Ellenkez� esetben az ing�s�gai megsemmis�t�sre ker�lnek, a tetemet pedig n�vtelen s�rba helyezz�k a szigeten

Tisztelettel:

Andy Frolbest
b�rt�nigazgat�