Egyre több lány szisszent fel, és kezdte az ujját rázogatni. Hermione egyre idegesebb lett. Vajon ki lesz a párja? Bizonyára Crack meg Monstro húztak gyűrűt utoljára. Megborzongott. Nem akart belegondolni, hogy esetleg az egyik gorillával kell leélni legalább tíz évet. És a nászéjszakára még annyira sem akart gondolni. Ha a Malfoyt, Crackot és Monstrot megússza, hálából két galleont bedob a mágikus testvériség kútjába. Akárki lesz is a férje. Még ha Neville is.

Pár pillanat múlva érezte, hogy az ujján átforrósodik a gyűrű, és felkiáltott.

- AU!

- Azt hiszem, akkor ezzel mindenkinél aktiválódott a bűbáj - jegyezte meg a boszorkány. A biztonság kedvéért előbb leadom a megbeszélt jelet, hogy biztosak lehessünk benne, hogy a másik oldalon is működött mindenkinél.

Odalépett a falhoz, és a pálcájával megpöccintett egy piros kis lámpát, ami azonnal zöldre váltott.

----

A másik teremben Cornelius Caramel elmerültem magyarázott, amikor Dawlis megszólalt mögötte:

- A lámpa, miniszter úr...

Caramel köbepördült, és meglátta a jelet.

- Kitűnő! - Jelentette ki. - Ezt azt jelenti, hogy a lányoknál már aktiválódott a bűbáj. Nos.. mi is csak azt nem tudjuk, hogy Piton proesszor gyűrűje felforrósodott-e.

A miniszter óvatosan hátrált egy lépést és Dawlishra nézett.

- Olvassza ki.

Az elmotyogta az ellenbűbájt, mire a bájitaltanár ismét ura lett önnmagának. Az első mozdulata az lett volna, hoy megfojtja Caramelt, ha a szőke auror nem szegezi még mindig rá a pálcáját.

Iszonytosan dühös volt. Mindenkire. Caramelre, amiért ebbe belerángatta. Dawlishra, amiért megdermesztette, arra az ostoba Grngerre, aki rábeszélte Potter, hogy vegye el Weasleyt... Ingerülten megrázta a kezét, amin még mindig érezte a gyűrű égetését. Megragadta, és megpróbálta lehúzni, de nem sikerült.

- Nos? - kérdezte óvatosan a miniszter.- Működött a bűbáj?

- Igen - felete ingerülten.

- Nos ez esetben... - odasétált a falhoz,, megpöccintette a pálcájával, mire az eltűnt.

----

A másik teremben a minisztériumi boszorkány tovább magyarázott.

- Ha már biztosak benne, hogy a bűbáj aktiválódott, akkor a Miniszter úr eltűnteti a falat. A gyűrűtök alján pedig megjelent egy szám, ez alapján tudjátok majd a vőlegényeteket azonosítani.

Hermione riadtan a kezéhez kapott.

- Dühös - motyogta alig érthetően. - Dühös rám, majd szétrobban! Pedig... pedig még nem is tudja, ki vagyok.

McGalagony és a minisztériumi boszorkány aggódó pillantásokat váltottk. Ugyanakor a kisgyermekeknél bevállt stratégiát alkalmazva megpróbálták megnyugtatni.

- Ne aggód, kedvesem, biztos csak az izgalom miatt van...

Hermione épp azon volt, hogy kifejezze ellenvéleményét, amikor a fal eltűnt, és szemben találták magukat a fiúkkal, Caramellel, Dawlishal, aki Pitonra szegezte a pálcáját. Lavander tűnt a legbátrabbnak. Közelebb hajolt a gyűrűjéhez, és hangosan, de remegő hangon megkérdezte:

- Kinél van a hetes gyűrű?

Malfoy látahtóan megkönnyebbült.

- Nálam! De legalább nem az a sárvé.. - elkapta McGalagony tekintetét - izé, mugli Granger, vagy Eloise Midgen.

- És a hármas? - kérdezte Pansy.

Monstonál volt.

Anthony is felbátorodott, és a kettes gyűrűvel megtalálta Hannah-ot, Eloise kérdésére Crack válaszolt. A két megtermett ember olyan közönnyel állt egymás mellett, mintha azt jelentették volna be, hohgy egymás mellett kiell ülniük egy kviddicsmeccsen. Earnie és Alice vidáman csatlakoztak egymáshoz, miután átkevmeregtek a Neville és Kelly alkotta akadályon. Michael és Shallyanne pár perc múlva már egymás kezét fogva ültek az egyik sarokban.

Caramel elégedetten nézte a megalakuló párok reakcióját - egészen addig, míg Piton ismét torkon nem ragadta, és neki nem csapta a falnak. Senki nem hallotta mit suttoghatott a miniszter fülébe, de a levegőhiánytól lila arca hamarosan holdsápadttá vált az ijedségtől. A minisztériumi boszorkány, vagy a tönbbi tanár nem mutattak sok hajlandóságot, hogy kisegítsék Caremelt a szószerint szorult helyzetéből.

Dawlish azonban ostobán közel merészkedett az egymást keresgélő párok között a dühöngő bájitaltanárhoz, és megkopogtatta a vállát, hogy engedje el a minisztert. A tömegben messziről nem tudott volna rendesen célozni.

Piton azonnal elengedte a ziháló ember torkát, aki mint egy rongybaba összecsuklott a falnál, és ugyanazzal a lendülettel megfordült, és bemosott egyet az aurornak. Aki két nap múlva magához tért a Szt. Mungóban.

Hermione azonban ebből semmit nem vett észre. Kétségbeesetten kiabált a fejek fölött, hogy kinél van a kilences gyűrű, de senki nem jelentkezett. Egy pillanatig abban reménykedett, hátha neki nincs még vőlegénye, amikor Kelly rosszindulatúan megjegyezte:

- Lehet, hogy találtak neked egy hozzád illő trollt.

Hamarosan azonban Piton kissé megnyugodott ( még mindig ideges volt, de már nem érezte szükségét, hogy Dawlisht vagy Caramelt törölje az élők listájáról) és beletúrt a hajába, kisimítva az arcából a kóbor tincseket.  ( a háttérben Bimba kényszerűségből elsősegélyt nyújtott Caramellnek, aki amint lábra tudott állni (Dawlishra rátaposva) kimenekült a teremből, hogy további erősítést hozzon) Perselus elkeseredetten átkiáltott a tömeg fölött:

- Kinél van a kilences gyűrű?

Hermionenének a torkában dobogott a szíve. Ugye nem? Ezt nem gondolhatják komolyan... csak azt fogja mondani, hogy nekem nem maradt semmi...

- Nálam, professzor - felelte bátrabb hangon, mint ahogy érezte magát.

- Miss Granger? - Piton fejében egymást kergették a képek. A legtöbbjükön egy idegesítő, göndör hajú lány jelentkezett, hogy majd kiesett a padból. Aztán jöttek újak: elképzelte, ahogy Hermione rászabadul a könyveire, kitúrja a ruhásszekrényéből, hogy elférjenek a szoknyái, ehetetlen lekvárt főz. - Ki van zárva! Nem fogom feleségül venni ezt az okostojás minden lében kanál griffendélest!

- Perselus! - reccsent rá McGalagony, kedvenc diákja védelmére kelve. - Nem Miss Granger tehet róla!

Hermione úgy érezte magát, mint aki mellé lépett egy lépcsőfoknak. Ő és Piton? A nagyranőtt zsíros hajú, rosszindulatú denevér? Egy pillanat alatt leperegtek előtte a képek, ahogy Piton gonosz mosollyal nézi diákjai szenvedését, ahogy büntetést oszt, aztán jöttek elképzeltek: ahogy a lyukas zokniját stoppolja, míg az kényelmesen elfekszik a díványon, vagy mosogat, míg Piton az ujságot olvasgatja. Na nem!

Piton azonban nem hallgatott el. Idegesen járkálni kezdett, és részletesen kifejtette, hogy miért nem akar  nősülni. Hermione csak ijedten állt. Egy ideig.

- Miért, mégis mit gondol, én talán repkedek örömömben? - fakadt ki egy idő után. A szavak gondolkodás nélkül szakadtak fel belőle. - Azt hiszi, hogy az volt az életem álma, hogy egy kiállhatatlan vén denevérhez menjek feleségül, akinek annyi szociális érzékenysége van, mint egy hasmenés vírusnak?

A diákok döbbenten hallgattak. Malfoy mindent megtett, hogy visszafolytsa a nevetését. Nem sok egészségtelenebb dolog van, mint nevetni, amikor valaki ingerült. És az iszonyúan dühös enyhe kifejezés volt Hermionére és Pitonra is.

Épp amikor kezdett volna eldurvulni a helyzet, megérkezett Caramel még öt aurotrral, akik szempillantás alatt felmérték a helyzetet, és elkábították Pitont és Hermionét.

---

Hermione lassan kinyitotta a szemét. Nagyon fura álom volt. Azt hitte, hogy hozzá kell majd mennie Pitonhoz. Érezte, hogy sajog a feje. Mi történhetett? Biztosan beverte, amikor elájult. Lassan kezdtek a dolgok kiélesedni körülötte. Amikor körbenézett, nem a gyengélkedő fehér lepedőit látta maga körül. Felemelte a bal kezét, hogy megtapogass a púpot - vagyis felemelte volna, mert valki, aki hangosan felnyögött, visszarántotta. Valami fém karkötőnél fogva.

A dolog csak egy két pillanat múlva jutott el a tudatáig. Akkor azonban felült, mintha csak darázsra telepedett volna. A mágiaügyi minisztériumban volt. Még mindig. És valaki egy bilincset tett a bal kezére - s a másik fele Pitonhoz kapcsolta! Lassan Caramel képe is beúszott eléje, és ezzel egyidejűleg, valaki visszarántotta a karját. Láthatóan Piton még nem akart felkelni.

Cramel vidáman mosolygott, amikor Hermione rántott egyet a karján, és Piton egy puffanással a földön landolt. Dühösen felpattant, és idegesen a miniszterhez fordult.

- Mire véljem ezt Caramel? - kérdezte feynegetően.

A Miniszter vidáman magyarázni kezdett.

- Ó, igazán semmi különös. Csak tudja, felkészültünk arra, hogy esetleg a párok... nem lesznek túlontúl boldogok egymásal. Ezért választottuk a péntek délutánt. Egy bilinccsel összekötjük a párt. Két napra: Szombat, vasánap. Hétfőn már ugyanis lehet, hogy külön kell órákra menniük. A bilincs legfeljebb fél méter távolságot enged kettejük között. Mágikusan zártuk le, jobban teszik, ha nem próbálják kifeszíteni.

Perselus és Hermione döbbenten néztek egymásra. Két napig szó szerint öszeláncolva?

- A hopp hálózaton át visszatérhetnek Roxfortba, az igazgatói irodába. A pálcájuk már várja magukat.

Hermione reménykedni kezdett. Hátha Dumbledore ki tudja nyitni a bilincset!

Fölállt a helyéről, és megindult a kandalló felé, de majdnem hasra esett, mert Piton csak állt egy helyben.

- Professzor, azt hiszem, igazán mehetnénk.

- Miss Granger itt én döntöm el, mit fogok csinálni!

- De ha elfelejtette volna, hozzám van láncolva!

- Nehéz lenne elfelejteni, ugyanis képtelen egy pillanatra is befogni a száját!

- Ha nem lenne ennyire önfejű felfuvalkodott hólyag, ne lenne rá szükség!

Hamarosan Kingsley jelent meg a színen, és a kandalló felé irányította a Pitont - a pálcáját a bordája közé nyomva.

Hamrosan mérgelődve léptek ki Dumbledore szőnyegére, és egyikőjük sem vette a fáradtságot, hogy leverje a hamut a talárjáról. Azzal voltak ugyanis elfoglalva, hogy ki fogja kettejüket irányítani. Ki fog hamarabb panaszkod az igazgatónak.

- Húsz pont a Griffendéltől, Miss Granger a szemtelen válaszért!

- Azonnal vigye onnan a kezét! A lánc beleakad a hajamba!

- Jó estét, mindkettőtöknek - mondta mosolyogva az igazgató. Erre mindketten elhallgattak, és az idős varázslóra néztek.

- Már mindent tudok a Miniszter úrtól - mondtaDumbledore, mielőtt mindketten magyarázkodni kezdtek volna. - És azt hiszem, tudok egy jó gyógymódot a problémájukra.

Megkönnyebbülten néztek rá.

- Itt ez a két szék. Üljenek le! Nos, azt hiszem, Perselus, hogy mindketten egyformán vélekedtek erről a kapcsolatról. Ugyanakkor nincs választási lehetőségetek. Ezért azt javaslom, tekintse egyenrangú félnek Hermionét. Egy házasság csak úgy működhet. És mivel legalább  tíz évet együtt kell majd eltölteniük, azt hiszem, eltekinthetünk attól, hogy egy évig még Miss Granger tanára. Ezennel engedélyezem, ha más diák nincs jelen, Perselusnak szólítsa. Sőt, kötelező.  Azt tennék a legjobban, ha megpróbálnának mindketten  a lehető legtürelmesebben viselkedni, és megismerni egymást. Ez sokat fog segíteni. A legjobb az lenne, ha azonnal elkezdenék.

- Ez a megoldás a gondjainkra? És a bilincs?

- Nem egészen. Vegyenek egy citromport. Ellazít. Megnyugtat. Ez tényleg segít.