- Rendben Miss Granger… lassan vágja…

- Nyomja le jobban…

- Rendben. Most beleteszem az üstbe… és minden húsz percben kétszer meg kell keverni.

Hermione fáradtan leroskad a laborszékre. Pitonnal egész délután a kísérletén dolgozott, és el kellett ismernie, hogy mindezt a fáradtságot megérte, hogy betehette a lábát a bájitaltanár féltett laboratóriumába. A polcokon sorokban álltak az olyan anyagok, akimről még sosem hallott, és a rengeteg réz és acélműszert még látásból sem ismerte. És elég sokáig tartott, mire Pitonnak sikerült elhallgattatni a szüntelen kérdésfolyamot.

- Tulajdon képpen – jegyezte meg csöndesen, az üstöt bámulva, amiben halványlila, sárszerű bájital bugyogott – szerencséje van, hogy velem hozta össze a sors. Mit csinált volna a bájitalával, ha mondjuk Lavanderrel kötik össze?

Piton felhorkantott.

- Miss Brownt közelébe sem engedném a labornak.

- Pedig biztosan minden üstben megnézné magát…

- Én meg attól tartanék, melyikbe ejti bele az üveg körömlakkját…

Hermione halkan kuncogott, és hagyta, hogy Perselus a kezét oldalra húzva megkeverje az üstöt.

- Mikor kezdődik az este? – kérdezte váratlanul.

- Azt hittem, Miss Granger, legalább az ilyen alapfogalmakkal tisztában van – válaszolta kimérten. - Este, ott kinn sötét van, mint most is, és… - Piton elharapta a mondatot. Sosem gondolta volna, hogy a lányban ennyi mardekáros lehet. Direkt megvárta, amíg másra figyel, és belecsalta, hogy elismerje: megint ő irányít.

- Akkor ha végeztünk a bájitallal, elmegyünk fürödni – jelentette ki magabiztosan. – Nem hiszem, hogy a többiek örülnének, ha a közös zuhanyzóba magammal cibálnám, Professzor, úgyhogy addig még itt maradunk, aztán felmegyünk a Toronyba…

Piton szeme előtt egy pillanatra megjelent, hogy a női zuhanyzóban áll, egy szál törölközőben, és mindenki őt bámulja, amíg Hermione fürdik. És mivel az egyik keze a zuhanyzó ajtajához van láncolva, ha lecsúszik a törölköző… végigfutott a hátán a hideg.

De attól is, hogy a Griffendél-toronyban töltse az estét.

---

Hermione türelmetlenül toporgott Piton fürdőszobájában, a zuhanyzó ajtaja előtt, míg a bájitaltanár a jéghideg víz alatt állt. Két okból volt hideg:

1. Előtte Hermione fürdött, és hajat is mosott – tekintve, hogy Hermione lány, ez nem kis mennyiséget követelt .(Perselus pedig elhatározta, hogy soha többé nem hagyja, hogy ő fürödjön először.)

2. Pitonnak nemigen volt hangulata a Griffendél-toronyba visszamenni – inkább addig pancsolt, hogy húzza az időt, míg ott maradt, meleg víz nélkül.

- Professzor – kérdezte türelmetlenül – sokáig tart még?

- Már csak egy pár perc…

- Fél órával ezelőtt is ennyi volt!

- Nos, Miss Granger, most legalább tudja, milyen egy nőre várni a fürdő…

Hermione megragadta Piton törölközőjét, és feltépte a zuhanyzófülke ajtaját. A bájitaltanár azt sem tudta hirtelen, hogyan takargassa magát. Hermione arcán egy ördögi mosoly terült szét – és kihasználta az élete első alkalmát, amikor Piton valamire nem tudott mit mondani, és kirángatta Perselust a fülkéből. Aki hamarosan megtalálta a hangját.

- Miss Granger! Mégis mit képzel! Azonnal…

Hermione a kezébe nyomta a törölközőt, és tetettetett lágy, kedves hangon hozzátette:

- Ugyan drága Perselus, csak nem akarom, hogy megfázz… De ne aggódj, a klubhelyiségben meleg van a tűz előtt…

Piton erre válaszolt valamit, amit kiskorú olvasóinkra való tekintettel nem idézünk. Hamarosan azonban engedelmesen baktatott felfelé a lépcsőn a Griffendél-torony felé.

- Perselus – nézett rá nagyon komolyan Hermione a Kövér Dáma portréja előtt – kérlek, légy civilizált a többiekkel. Ők nem tehetnek semmiről…

A kép érdeklődve figyelte őket. Piton felhorkantott.

- Hidd el, semmi kedvem itt ücsörögni. Biztos lehetsz benne, hogy nem fogok az ostoba beszélgetésetekben részt venni…

Hermione nem tűnt különösebben megnyugtatottnak, de csak az ajkába harapott, és megadta a jelszót (Loreley a sziklán) és Piton nagy nehezen betuszkolta a klubhelyiségbe.

A barátai a szokásos fotelekben ültek a tűz körül. Ginny Harry fotele előtt feküdt a szőnyegen, és olvasott, míg a kis tűlélő a seprűje nyelét fényezte.

- Sziasztok… - köszönt rájuk Hermione.

- Mhm… - morogta Piton.

- Jó estét, Professzor – felelték tartózkodóan. – Szia Hermione. Milyen volt a napod?

- Nagyon jó, de fárasztó – felelte őszintén. – Piton professzor megdolgoztatott, de igazán tehetséges, sok újat tanultam és….Mi van?

Mindenki a környezetében kegyetlenül elsápadt Ron pedig majd belefulladt a vajsörébe.

- Levegőt venni igazán hasznos dolog, Mr Weasley – tájékoztatta teljesen feleslegesen. – Miss Granger csak azt próbálja elmesélni, hogy a bájitallaboromban folytattunk egy a farkaskór elleni kutatást, ahol olyan anyagokat, eszközöket és módszereket látott, amikről még ő sem hallott. Maguknak meg a legvadabb álmaikban sem jönne elő…

Ginny halkan prüszkölt.

- Valamit mulatságosnak talál, Miss Weasley?

- Nem… professzor… csak… tudom, hogy sokaknak a legvadabb lázálmában a bájitaltan jön elő…

- Igaz – kapcsolódott be Ron, hálásan, hogy végre nem rajta nevetnek – Neville amikor a gyengélkedőn volt sárkányhimlővel, állandóan azt motyogta, hogy csak bájitaltant ne… meg hogy:  én nem csináltam semmit, Piton professzor… meg …

Neville sértett pillantásokat küldött a csoporttársa felé, és vörös lett, mint a rák.

- Nyugodjon meg, Mr Weasley, Longbottom pedig az én rémálmaim visszatérő szereplője…

Hermione letelepedett a kanapéra, Piton pedig leült mellé, és egyedül azért nem fonta karba a kezeit, mert az azt jelentette volna, hogy Hermione kezét begyűri a mellkasa és a keze közé.

- És, nektek milyen napotok volt?

Ginny és Harry elpirultak, de Ron mesélni kezdett.

- Egész nap ünnepeltünk! Egy halom süti és vajsör elfogyott, fellőttünk egy csomó petárdát és csillagszórót, nagy buli volt. Délután öt tájban akkora volt a rendetlenség, hogy riasztani kellett az összes házimanót. McGalagony professzor bejött gratulálni, és kis híján elájult a látványtól…

Pitonnak minden akaraterejére szüksége volt, hogyne tegye hozzá, hogy ez akkor is érthető lett volna, ha tökéletes rend van.

- Neked mi tetszett a legjobban Harry?

A fiú ismét elpirult és motyogott valamit a zenéről. Ron értetlenkedve nézett rá.

- De azt a számot nem is játszották…

Hermione biztos volt benne, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a Griffendél-tornyon kívül töltötte az estélyét. Piton gúnyosan elmosolyodott, amit Ginny nem állt szó nélkül.

- Igen, az HATALMAS volt…

- És hogy aludtál? –kérdezte nem minden rosszindulat nélkül Lavender.

Hermione egy pillanatra az ajkába harapott. Ha őszinte akart volna lenni, elmondja, hogy Piton lehetetlen, és állandóan forgolódik. De ez nem biztos, hogy kettejük kapcsolatának különösebben jót tenne.

- Köszönöm, igazán kitűnően. A pince sokkal csendesebb, mint a torony. És nem csak azért, mert nem hallatszik le, ha Hagrid énekel, hanem mert senki nem sutyorog éjfélig körömlakkokról, sminktippekről, vagy fiúkról, akikkel szívesen összefutnának a fagyöngy alatt…

Lavander arcát elöntötte a vér. És nem Hermione volt az egyedüli, aki biztosra vette, hogy az iskolaelső egy halálos ellenséget szerzett magának.

- Hermione – mammogta Ron, miközben fáradtan előhúzta az átváltoztatástan esszéjét. – Hol is tartottál abban a magyarázatban….?

Ginny megvetően felhorkantott, és egy rövid fejrázással érzékeltette, hogy tisztában van vele: a bátyja semmiből nem vett észre semmit.

Hermione viszont örült a lehetőségnek, hogy témát válthat – aminek az lett a következménye, hogy hamarosan Harry esszéiben is javítgathatta a hibákat.

Neville mindeközben a terem sarkában gubbasztott, és nem mert elmenni Piton mellett, hogy felmenjen a hálótermébe. A bájitaltanár gőgösen és szótlanul ült, ugyanakkor kerülte a tekintetével a diákokat. Elvégre, ő csak betolakodott – ha nem is önszántából – a klubhelységbe, és nem akarta, hogy emiatt Hermionének legyenek kellemetlenségei.Hamarosan azonban egyre többen találtak vamamilyen kifogást, amire hivatkozva elhagyták a termet, és fél órán belül csak a remegő Neville, Dennis, Colin – akik soha nem hagynák el önként Harry társaságát – Harry Ron és Ginny maradtak a teremben.

Szerző megjegyzése:

Tudom, hogy egy kicsit rövidre sikerült, de a további események már külön fejezetet követelnek...