Hermione elégedetten figyelte, ahogy Albus egy pálcalegyintéssel leoldatta róluk a bilincset, és megkönnyebbülten masszírozni kezdte a csuklóját. Piton szintén nagyon hálásnak látszott.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer arra fogok vágyni, hogy végre véget érjen a hétvége, és dupla bájitaltannal kezdjek, a hugrabugosokkal.

- Én is nagyon örültem, hogy a társaságodban tölthettem ezt a pár napot, és én is nagyon jól éreztem magam - felelte Hermione ironikusan.

- Neked volt is okod jól érezni magad, elvégre te velem voltál, de nekem veled kellett...-

- Perselus! Hermione! Elég legyen! Elvárom, hogy a továbbiakban is próbáljanak... minél jobban kijönni egymással, mert bár a bilincs már nem köt össze benneteket, egy életre egymáshoz lesztek láncolva!

Piton horkantott egyet, majd sarkon fordult, és kiviharzott az irodából. Hermione elképedve nézett utána.

- Nem hiszem el! Hogy lehet valaki ilyen... ilyen...

- Kiállhatatlan?

- Tahó.

- Ne aggódj, Hermione. Meggyőződésem, hogy hamarosan meg fog békélni a helyzettel, és az előnyeit is látni fogja. Elvégre én biztosra veszem, hogy ti összeilletek.

- Ezt inkább nem hallottam meg - felelte hűvösen. - Viszlát, igazgató úr!

Hermione visszatrappolt a klubhelységbe, ahol izgatottan sugdolózó lányok várták.

- Hello, 'Mione!

- Szia, Hermione! Gyere, mesélj, milyen volt a hétvége?

Hermione döbbenten látta, hogy a lányok érdeklődő, csillogó szemekkel merednek rá, és majd elégnek a vágytól, hogy hallhassák a teljes történetet.

- Nagyon kegyetlen volt?

- Van egyáltalán fogkeféje?

- Szokott hajat mosni?

- Fecske vagy boxer?

- Az ágy melyik felén alszik?

- Tényleg csak az az egy ruhája van, amit hordott?

- Csókolóztatok már?

Hermionét elfutotta a méreg. Lehet, hogy nem jött ki tökéletesen Pit... oh, a francba is, PERSELUSSZAL, de ehhez nekik semmi közük... elvégre ő a felesége lesz, a lányok pedig csak vájkálni akarnak a tanáruk magánéletében - és bármennyire is nem örül a választásnak, nagyon nagy stratégiai hiba lenne rögtön az elején elszúrni a dolgot azzal, hogy olyan dolgokat ad ki, amihez senkinek semmi köze.

- Nem. Mellesleg semmi közötök hozzá. Ahhoz sem lenne, ha bezárkóztunk volna a pincébe, és ki sem kelünk az ágyból.

- De hát bezárkóztatok! Hermione mesélj, milyen volt!

- Bájitalokat főztünk. És semmi közötök hozzá.

- De Hermione csak azt...- próbálkozott Parvati.

- Én csak arra lennék - faggatta Lavander.

- Semmi de! Ez az én magánügyem, és semmi közötök hozzá!

- Hermione csak azt akarom...

- Ginny nem hallottad? Azt mondtam senkinek semmi köze hozzá! Tőled vártam a legkevésbé, hogy így...

- Hát jó - dugta fel az orrát Ginny. - csak azt akartam mondani, hogy anya azt üzeni, szívesen elkísérne menyasszonyi ruhát választani, ha már nekem nem rendezhetett nagy esküvőt... de, ezek szerint, el tudod intézni magad is...

Hermione döbbenten állt, és legszívesebben képen csapta volna saját magát a kirohanásáért .Eszébe sem volt Ginnyt megbántani...

- Ne Ginny, várj... sajnálom, én csak... én nem is tudom..

- Elvesztetted a türelmedet? Elfutott a méreg? Eleged lett?

- Azt hiszem... nem tudom mi történt.. egyik pillanatban örültem, hogy megint.... megint egyedül vagyok, a másikban fel tudtam volna robbanni...

Ginny elgondolkodva meredt a lányra.

- Ha megversz is érte, azt mondom, te szerelmes vagy. Hiszen kiálltál Piton mellett mindig, meg megvédted, és most micsoda dühkitörésed volt..

- Nekem nem...

- Hé! Add vissza a könyvem! Be kell fejeznem az esszét annak a zsíros hajú denevérnek! - kiabálta át a termen Dean.

Hermione gondolkodás nélkül sarkon pördült, és üvölteni kezdett:

- Neked nem zsíros hajú denevér, hanem Piton Professzor, értetted, Thomas?

Dermedt csend telepedett a klubhelységre, majd hamarosan Lavander és Parvati susorogni kezdtek.

- ... bájital egészen biztos...

- ... megátkozta... segíteni kellene...

Ginny önelégült mosollyal nézett Hermionére.

- Akkor ez mi volt, ha nem kirohanás?

- Ezt nem érted. Nem vagyok elégedett vagy boldog a helyzettel, de csak akkor is a férjem lesz, és jó pár évet le kell húznom mellette. És akkor... mi egy csapat leszünk, és ki kell állnunk egymás mellett... különben le fogjuk gyilkolni egymást...

- Ha te mondod - sóhajtotta Ginny. - Nézd, itt van néhány katalógus, ha gondolod, szívesen segítek eldönteni, melyik ruha állna igazán jól...

---

Piton elégedetten vonult végig a folyosón. Végre nincs senki a sarkában, aki állandóan visszahúzná, végre senki, aki miatt lassítania kellene...senki aki állandóan idegesítő kérdésekkel és követelésekkel állna elő...

- ... és az a mocskos kis sárvérű azt hiszi, mindent lehet, mert egy tanár ágyasa lesz...- Malfoy hangja foszlányokban érte el Perselus fülét, és ahogy befordult a folyosón szembe találta magát Dracoval és két testőrével.

- Tíz pont a - kezdte mondani, amikor eszébe jutott, hogy a saját házától mégsem kellene pontokat levonnia.

Malfoy látta a habozását, és félreértette. Behízelgően felmosolygott a házvezetőjére.

- Jó reggelt, Piton professzor.

- Büntetőmunka Mr Friccsel, amiért tiszteletlenül beszélt a menyasszonyomról, Malfoy. Holnap este, hét óra. A kastélyban található összes ablakot le fogja mosni, varázslat nélkül, kivéve, azokat, amik a másik három klubhelyiségben van. Megértette?

Draco döbbenten bámult Pitonra, megkövülten, mintha Baziliszkuszt látott volna.

Piton megragadta a karját, és közelebb hajolt, hogy a fülébe súgja:

- Vannak bizonyos dolgok, amit még kell tanulnod, fiacskám. Miss Granger a feleségem lesz, akármi történik is, ezen senki nem tud változtatni. Ennélfogva elvárom, hogy mindenki- mindenki, de különösen a saját diákjaim, megadják neki azt a tiszteletet, amit a feleségem megérdemel, mert ezentúl akár hogy is, ő is családom része, a mardekáros elit kör része, akárki akármit gondol is. Elvárom, hogy ennek megfelelően kezeljétek. Remélem érthető voltam.

Felegyenesedet, és a két döbbent gorillához fordulva még hozzátette:

- Esetleg ha valaki más is akadna, aki nem érti... adjátok át az üzenetemet, hogy az illető az iskolaév végéig WC-ket fog súrolni - azzal félretolta Malfoyt az útból, és elviharzott a hálóterme felé.

Lehet, hogy Hermione idegesítő, tudálékos, minden lében kanál griffendéles, de a menyasszonya. Ennél fogva csak neki van joga mindezt kimondani - és persze meg is fogja tenni. De nem mások előtt. Azzal saját magát is lejáratná - gondolta.

A magyarázattal elégedetten feltépte az ajtót és elvonult zuhanyozni - élvezve, hogy egész egyszerűen beállhat a rózsa alá, nem kell az egyik kezét kilógatnia a fülkéből...

---

A következő héten a lány wc-k fala megtelt obszcén megjegyzésekkel, falfirkákkal, piros szívekkel, benne Piton felirattal. Hermione teljesen biztos volt benne, hogy egyikben-másikban Lavander vagy Parvati kézírását (vagy rúzsa színét) vélt felfedezni. Megpróbált nem törődni vele, de nem sikerült. Fogalma sem volt, hogy mi oka lehetett annak, hogy a Mardekárosok hallgattak. Még Malfoy sem mert egyetlen megjegyzést sem tenni.

Valószínűnek tartotta, hogy porig vannak sújtva, amiért az ő házvezetőjük az "áldozat" és legalább annyira része lett volna a megjegyzéseknek, mint ő.

Persze ez nem magyarázta azt, miért teltek meg a folyosók(hullámszerűen) felmosó, ablakot pucoló, falat meszelő mardekárosokkal. A járvány, amilyen hirtelen indult, olyan gyorsan véget is ért.

Hermione nem tudta megérteni, hogy lehet, hogy a mardekárosoktól sokkal kevésbé kell szenvednie, mint a saját csoportáraitól. Romilda Vain elég gyakran énekelgette a klubhelységben, félhangosan, hogy mindenki hallja, hogy "Hermione szereti a tanár bácsit.... Hermione szereti a..."

A dolognak persze nem kevés táptalajt adott, hogy iskolaelsőként két másodikostól húsz-húsz pontot vont le, amikor Perselust vén kiéheztetett perverznek titulálták.

A helyzet az volt, hogy nem bírta tovább, és megkereste McGalagony professzort.

- Ah, Miss Granger - nézett fel a házvezetője a dolgozatokból, amikor belépett a terembe. - Kérem foglaljon helyet - mosolygott rá.

- Köszönöm, professzor...

- Megkérdezhetem, miért keresett fel? Felteszem nem iskolai ügyről van szó, akkor már az óránk után odajött volna elmondani.

- Nos... én... az a helyzet, hogy.... akarom mondani...

McGalagony sóhajtott egyet, és együttérzően nézett a tanítványára.

- Vegyen egy süteményt, és nyugodjon meg. Nekem elmondhatja, akármi problémája is van, és megígérem, diszkréten fogom kezelni...

A hangjában némi sértettség volt.

Hermione vett egy puszedlit a skótkockás fémdobozból, de nem harapott bele.

- Nem bírom tovább tanárnő - bukott ki belőle. - A toronyban mindenki megjegyzéseket tesz, sérteget, és az összes WC megjegyzésekkel van tele... Nem értem, még a mardekárosok sem...

McGalagony körbenézett, és fontoskodva közelebb hajolt, mint aki nagy titkot készül megosztani, Hermione pedig rádöbbent, hogy a házvezetője lelke mélyén pont olyan pletykás, mint minden más lány az iskolában.

- Hadd súgjak meg egy titkot, de ígyérje meg hogy hallgat róla. A minap hallota, amint Piton professzor...

---

- Ginny, értsd meg, nem akarok nagy esküvőt!

- Lári-fári, minden lány arról álmodik. És akármit gondolsz is Pitonról, akkor is ez lesz az egyetlen esküvőd. Ez van, Hermione, és akkor legalább a lagziban érezd jól magad...

- Ginny, nem akarok nagy esküvőt! Nem akarom, hogy ott ácsorogjon egy csomó szinte vadidegen, azt tárgyalva, milyen a torta, a ruhám a hajam, ebben a sorrendben, obszcén megjegyzéseket tegyen, és azt találgassa, mi lesz a nászéjszaka után...

Ginny elgondolkodva nézett rá.

- Piton nem népszerű, és sokkal inkább csak rosszindulattal néznének ránk, vagy lesajnálóan. Nem akarom, érted, Ginny? És lagzit sem akarok, amikor úgy kellene tennem,mint aki hú de boldog, és ha csak ti vagytok ott, ti is nagyon jól tudjátok, hogy legszívesebben messzire szaladnék...

- Akkor mit akarsz? Esküvő, majd csak te és Piton? Romantikusan hangzik...

- Igen. A szertartásra eljöhettek... sőt, örülnék, ha ott lennétek, de nem akarok nagy esküvőt.

- Akkor a virágdíszeletet még megtervezhetem?

---

Perselus idegesen ücsörgött az igazgató irodájában. Dumbledore úgy vélte, ideje kissé besegíteni fiatalabb kollégájának, akit felőrölni látszott közeledő házzassága problémája.

- Az a legnagyobb baj, Perselus, hogy nem ismeritek egymást eléggé. Épp ezért nem bíztok egymásban, a béke pedig törékeny.

Piton felhorkantott.

- Mégis, mit kellene még tennem, Albus? Hiszen látom rajta, hogy fél tőlem, és kerüli a társaságomat.

- Ez, drága fiam, sajnálatosan csakis a te hibád. Ha neked lennék, küldenék neki valami apró, figyelmes ajándékot…

Piton felvonta a szemöldökét.

- Egyenlőre még nem egy harisnyatartót, amit szeretnél a nászéjszakán rajta látni – Perselus kényelmetlenül mocorogni kezdett – mert nem hiszem, hogy Miss Granger díjazná. Inkább egy könyvet. Igen egy könyv tökéletes lenne. És másnap, hangsúlyozom, másnap, nehogy úgy érezze, zsarolni próbálod, hívd meg egy délutánra a nappalidba. És…. mit tudom én, sakkozzatok.

- Sakkozzunk?

- Mmmm, inkább ne, ha jól emlékszem Hermione abban elég gyenge, nem hiszem, hogy tovább kellene növelnünk azt az érzését, hogy alsóbbrendű hozzád képest… akkor nem tudom, találj ki valamit Perselus. A lényeg, hogy beszélgessetek, de ne bájitalokról, és ne az esküvőtökről.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy ez az egész csak Hermione részéről követel áldozatokat?

- Mert neked nehezebb a természeted, Perselus. De én pont emiatt tudom, hogy te talán még jobban megszenveded. Elveszted a függetlenségedet, és attól tartasz, a tekintélyed is csorbát szenved – bár meg kell mondanom, Miss Granger minden tőle telhetőt megtesz ennek elkerülésére. Ugyanakkor el kell ismerned, ő sokkal nehezebb helyzetben van: Mrs Weasley jövő héten elrángatja magával az esküvői dekoráció kiválasztására…

- Minden együttérzésem…

- Perselus, szerintem nagyon nemes gesztus lenne, ha elmennél vele.

- De én…oh, rendben, rendben. De akkor nászajándéknak a hálótermem melletti üres tantermet kérem…

- Már most az jár a fejedben, hogy büntetőmunkát fogsz játszani Her…

Piton sápadt arca vörös lett egy pillanat alatt.

- ALBUS! Azt akarom, hogy hozzácsatold a szobához, hogy legyen elég szekrény a ruháinak és könyveinek!

- Ó, értem. De van még valami: mind a ketten rettenetesen feszültek vagytok amiatt, hogy tudjátok, mi következik a nászéjszakán…

Piton ha lehet még vörösebb színt öltött.

- Perselus, ezt a feszültséget nem fogjátok tudni feloldani, ha nem kezdtek egymásra „úgy” is gondolni, ugye érted? Remélem, nem akarod, hogy az első alkalom, amikor megcsókolod a menyasszonyt az oltár előtt legyen? Ha rám hallgatsz – és Perselus, ezt teljes jóindulattal mondom, egy kicsit rámozdulsz Hermionére. Ő úgysem fog kezdeményezni, és elvégre, te vagy a férfi. Rád kell tudnia támaszkodni majd, ha valamiért szüksége lesz rá. De első sorban: hívd meg beszélgetni magadhoz. Elvégre: te vagy a férfi.