Absztrakt

A tudom�ny �s tudom�nyoss�g �rtalmas �sszekever�se miatt sokan b�r�lj�k a HK�-k tudom�nyos kutat�s�nak gondolat�t, pedig az igazi tudom�ny nagym�rt�kben hozz�j�rulhat a HK�-k meg�rt�s�hez, �s seg�thet az �t�l�knek, hogy �sszhangot teremtsenek tapasztalataik �s a mindennapi �let k�z�tt. Miut�n kimutatjuk, hogy bizonyos parapszichol�giai jelens�gek igazi tudom�nyos kutat�sa olyan t�gabb vil�gszeml�lethez vezetett, melyben komolyan kell venni a HK�-ket, a szerz� hat tanulm�ny�nak �ttekint�se k�vetkezik, melyeket a HK� egyik alapvet� �sszetev�j�nek, a testen-k�v�li �lm�nynek (TK�) a t�m�j�ban v�gzett. Ezek k�z�l h�rom tanulm�ny jellegzetes fiziol�giai TK�-p�rhuzamokat tal�lt k�t tehets�ges vizsg�lt szem�lyben, egy pedig er�s bizony�t�kra lelt arra n�zve, hogy bek�vetkezett a TK�-helysz�n val�szer�, paranorm�lis �szlel�se. Azok a tanulm�nyok, melyek hipn�zis seg�ts�g�vel pr�b�lnak meg TK�-t el�id�zni, azt mutatt�k ki, hogy val�j�ban �sszetett az az egyszer�nek t�n� modell, mely szerint az egy�n elm�je t�nylegesen ott van egy-egy TK�-helysz�nen, vagy pedig puszt�n hallucin�lja, hogy kint van, �s arra intenek minket, hogy vegy�k fontol�ra: m�g az az �szlelet�nk is, hogy a test�nkben vagyunk, val�j�ban �sszetett szimul�l�s, biopszichol�giai virtu�lis val�s�g.

Cikk

Sokan gondolkodnak valahogy �gy, akik hal�lk�zeli �lm�nyekr�l (HK�-kr�l) hallanak: „H�ha! B�rcsak �n �ltem volna meg azt az �lm�nyt, b�rcsak eny�m lenne az a tud�s!” An�lk�l persze, hogy a hal�l k�zels�g�nek a neh�z r�sz�t is meg szeretn�k tapasztalni! Mint azt Atwater (Atwater, 1988) �s m�sok dokument�lt�k azonban, gyakran nem is olyan egyszer� az �gy, hogy „szok�sosan” indulsz, �t�lsz egy szokatlan �lm�nyt, majd – mint a mes�ben – boldogs�g lesz az oszt�lyr�szed. Zavarodotts�ggal, konfliktusokkal �s k�zdelmekkel teli �vekbe telhet, m�g az �t�l� megpr�b�l valamilyen �rtelmet kihozni a HK�-b�l �s ut�hat�saib�l, �s �lete szerves r�sz�v� tenni ezt az �j meg�rt�st, vagyis integr�lni az �let�be. E k�zdelem �s integr�ci� egy r�sz�re olyan transzperszon�lis szinteken ker�l sor, melyeket nagyon neh�z szavakkal megragadni, m�s r�sz�re pedig egy szokv�nyosabb szinten, melyen az �t�l� vil�gszeml�let�nek megk�rd�jelez�se, megv�ltoztat�sa �s kit�g�t�sa zajlik. Nincs speci�lis v�gzetts�gem arra, hogy magasabb spiritu�lis perspekt�v�b�l besz�ljek, de az�rt a p�lyafut�som sor�n �sszegy�jt�ttem n�h�ny hasznos inform�ci�t a vil�g term�szet�r�l, melyek seg�thetnek az integr�ci� sz�ban forg� r�sz�ben, �s esetemben ezen van az els�dleges hangs�ly.

Az ut�bbi 35 �vben els�sorban tud�sk�nt dolgoztam, azzal kezdem teh�t, hogy k�l�nbs�get teszek igazi tudom�ny �s tudom�nyoss�g k�z�tt, �s le�rok hat tanulm�nyt, melyeket testen-k�v�li �lm�nyek (TK�-k) t�m�j�ban vezettem le; idefoglalok n�h�ny �ltalam levont k�vetkeztet�st is, melyek hasznosak lehetnek a meg�rt�s �s integr�ci� elm�ly�t�s�ben.

Tudom�ny �s tudom�nyoss�g a modern vil�gban

Olyan vil�gban �l�nk, melyet var�zslatos m�don �talak�tott a tudom�ny �s a technol�gia. Ez bizonyos tekintetben nagyon j�, m�s szempontb�l azonban nem. Az a negat�v aspektus, ami manaps�g k�l�n�sen �rdekelhet benn�nket, abban �ll, hogy ezt az anyagi fejl�d�st sok tekintetben eg�szs�gtelen v�lt�s k�s�rte a hitrendszereinkben: a tudom�nyoss�g r�szben �sszet�rte az emberi szellemet. Gondosan figyelj�nk oda arra, hogy tudom�nyoss�gr�l �s nem tudom�nyr�l besz�ltem. Tud�s vagyok; nemes hivat�snak tartom ezt, ami megk�v�nja t�lem, hogy a legjobbat ny�jtsam, �n pedig nagyon is amellett vagyok, hogy az igazi tudom�ny haszn�lata seg�theti meg�rt�s�nket az �let �sszes ter�let�n, bele�rtve a spiritu�lisat is. A tudom�nyoss�g ezzel szemben az igazi tudom�ny kiford�t�sa. Korunk tudom�nyoss�g�nak l�nyege a dogmatikus elk�telezetts�g egy materialista filoz�fia ir�nt, ami „kimagyar�zza” a spiritu�lisat, ahelyett, hogy val�ban gondosan megvizsg�ln�, �s megpr�b�ln� meg�rteni azt (Wellmuth, 1944). Ha negat�v �rz�s�k t�madt, amikor el�sz�r eml�tettem a tudom�nyt, ez val�sz�n�leg a tudom�nyoss�ggal val� tal�lkoz�sukb�l fakadt. Mivel a tudom�nyoss�g sohasem ismeri el �nmag�r�l, hogy hitrendszer, hanem mindig az igazi tudom�nynak tekinti �nmag�t, �rtalmas �sszekeverni ezeket.

Azt az inform�ci�t, amit itt meg szeretn�k osztani, abb�li k�s�rleteimben nyertem, hogy olyan ter�leteken gyakoroljam az igazi tudom�nyt, melyek k�z�s �rdekl�d�s�nkre tartanak sz�mot. Az igazi tudom�ny egy n�gyr�szes, folytat�lagos folyamat, ami mindig al� van rendelve a k�rd�sfeltev�snek, a kib�v�t�snek �s a fel�lvizsg�l�snak. Azzal kedz�dik ez a folyamat, hogy elk�telezz�k magunkat arra: olyan alaposan �s becs�letesen tessz�k megfigyel�seinket, amennyire csak k�pesek vagyunk r�. Ezut�n elgondolkodunk azon, hogy mit is jelent a megfigyel�s, vagyis elm�leteket �s magyar�zatokat gy�rtunk, s megpr�b�lunk a lehet� leglogikusabbak lenni a folyamatban. A k�vetkez�, harmadik l�p�s is nagyon fontos. Csod�latosan okos az elm�nk – olyan okos, hogy ut�lagos okoskod�ssal szinte b�rmib�l „ki tud hozni �rtelmet”, azaz el� tud hozakodni valamif�le val�sz�n�nek t�n� magyar�zattal arra, hogy mi�rt �pp �gy t�rt�ntek a dolgok, ahogy azt megfigyelt�k. De puszt�n az, hogy pomp�saknak �s logikusaknak t�nnek az elm�leteink �s magyar�zataink, m�g nem jelenti, hogy val�ban meg�rtj�k a vil�got, amit megfigyel�nk; lehet, hogy post hoc racionaliz�l�st visz�nk sz�pen v�ghez. Az igazi tudom�nyos folyamat harmadik r�sze teh�t az a k�v�nalom, hogy logikusan tov�bb dolgozzunk az elm�leteinken, magyar�zatainkon, csiszoljuk �s b�v�ts�k �ket, majd a val�s�g olyan �j ter�leteir�l tegy�nk j�slatokat, melyeket m�g nem figyelt�nk meg. Megfigyelt�k pl. A, B �s C k�r�lm�nyek eredm�nyeit, �s kiel�g�t� magyar�zattal �llunk el� arra, hogy mi�rt t�rt�ntek ezek. Most ki kell dolgoznunk az elm�let�nket �gy, hogy be kell j�solnunk, mi fog t�rt�nni D, E �s F k�r�lm�nyek k�z�tt, azt�n l�tre kell hoznunk ezeket a k�r�lm�nyeket, �s meg kell n�zn�nk, mi t�rt�nik t�nylegesen. Ha sikeresen j�soltuk be a v�geredm�nyt: j�, folytathatjuk elm�leteink kidolgoz�s�t. De ha nem v�lnak val�ra a j�slataink, az elm�leteink l�nyeges fel�lvizsg�latalra szorulnak, vagy egy az egyben el kell vetn�nk �ket.

Nem sz�m�t, mennyire logikusak, ragyog�ak, eleg�nsak vagy �rzelmileg kiel�g�t�k az elm�leteink; mindig al�rendelt helyzetben vannak ennek az empirikus tesztnek, melyet az �j megfigyel�seken v�gz�nk. Val�j�ban, ha egy elm�letnek nincsenek empirikus, tesztelhet� k�vetkezm�nyei, akkor az lehet filoz�fia, vall�s vagy szem�lyes hit, de nem lehet tudom�nyos elm�let. A tudom�nynak teh�t be�p�tett szab�lyzata van arra, hogy seg�tsen fel�lkerekedn�nk szok�sos emberi hajlamunkon, mely arra vinne minket, hogy �rzelmileg elk�telezz�nk magunkat a hiteink mellett. �s itt rontja el a tudom�nyoss�g az igazi tudom�nyos folyamatot. Mivel azok az emberek, akik odaad�ssal viseltetnek a tudom�nyoss�g ir�nt, �rzelmileg k�t�dnek egy teljesen materialista vil�gn�zethez, nem vizsg�lj�k meg igaz�n az olyan adatokat, mint amilyenek a HK�-k, vagyis amelyek a val�s�g spiritu�lis, nem-materi�lis oldal�ra mutatnak. Nem ismerik fel, hogy azt a hit�ket, mely szerint minden megmagyar�zhat� tiszt�n anyagi szempontb�l, �gy kellene kezelni, mint b�rmely tudom�nyos elm�letet, azaz folyamatos tesztel�snek kellene al�vetni, �s m�dos�tani kellene vagy elutas�tani, amikor hi�nyosnak tal�ltatik.

A folyamatos tesztel�snek, csiszol�snak �s b�v�t�snek ez a k�v�nalma r�sze az igazi tudom�ny negyedik folyamat�nak, azaz annak, hogy nyitott, teljes �s �szinte kommunik�ci� zajlik mindh�rom m�sik aspektusr�l. Megosztod m�sokkal a megfigyel�seidet, elm�leteidet �s bej�sl�saidat, hogy a koll�g�k tesztelhess�k �s kiterjeszthess�k �ket. Neked mint egy�nnek lehetnek vakfoltjaid �s el��t�leteid, de mivel val�sz�n�tlen, hogy az �sszes koll�g�d ugyanezekkel rendelkezik, fokozatos csiszol�si, korrig�l�si �s kib�v�t�si folyamat k�vetkezik �gy be, �s fejl�dik a tudom�nyos tud�s.

Noha az igazi tudom�nyk�nt �rtam le ezt a folyamatot, tal�n mondanom sem kell, hogy az �let legt�bb ter�let�n is teljesen �sszer� �gy elj�rni.

A tudom�nyoss�g hi�nyoss�ga a HK�-k kezel�s�ben:

Alkalmazzuk most ezeket a tudom�nyr�l �s tudom�nyoss�gr�l sz�l� gondolatokat a HK�-kre. A tudom�nyoss�g, a tudom�ny maskar�j�ban tetszelg� dogmatikus materializmus, a priori elutas�tja a HK�-t mint olyasvalamit, ami nem lehet az, aminek l�tszik, azaz hogy egy elme vagy l�lek a fizikai testen k�v�l utazik, vagy a fizikai vil�gban, vagy valamilyen nem-fizikai vil�gban. A HK�-t teh�t automatikusan elutas�tj�k mint hallucin�ci�t vagy – ami val�sz�n�bb – mint valamif�le pszichopatol�gi�t. De mi a helyzet akkor, ha val�di tudom�nyt m�vel�nk, �s – a lehet� legobjekt�vebb szeml�lettel – megvizsg�ljuk a HK�-hez hasonl� tapasztalatokat, an�lk�l, hogy m�r eleve lehetetlennek �t�ln�nk �ket?

El�sz�r is, ott van az a sz�z�vi tudom�nyos parapszichol�giai kutat�sb�l foly� adathalmaz, ami a tudom�nyos m�dszertan legjobb fajt�j�j�nak haszn�lat�val mutatja nek�nk: nem utas�thatjuk el egyszer�en a HK�-t mint a priori lehetetlent. Egy olyan vil�gn�zet, mely megengedi az ilyen elutas�t�st, tudatlan, el��t�letes vagy mindkett�. Elbizakodotts�g egyetlen bekezd�sben �sszegezni egy �vsz�zados kutat�st, de mivel a HK�-k testen-k�v�li aspektus�ra szeretn�k �sszpontos�tani, megk�s�rlem ezt.

Di�h�jban: k�s�rletek sz�zai mutatt�k, hogy az emberi elme olykor olyan dolgokra is k�pes, melyek parakonceptu�lisak a fizikai val�s�ggal kapcsolatos meg�rt�s�nkh�z k�pest, azaz nincs �rtelm�k a fizik�r�l alkotott jelenlegi meg�rt�s�nket �s annak �sszer� kiterjeszt�seit tekintve, de az�rt megt�rt�nnek. Tapasztalati val�s�gok. A n�gy f� j�l megalapozott pszich�s jelens�g, melyekre pszi-jelens�gek gy�jt�n�ven utalunk: a telep�tia, a tiszt�nl�t�s, a prekogn�ci� �s a pszichokin�zis (PK). Egy-egy szem�ly n�ha k�pes kimutatni, hogy mi t�rt�nik egy m�sik szem�ly elm�j�ben (telep�tia), kimutatni, hogy mi t�rt�nik valamekkora t�vols�ggal od�bb a fizikai vil�gban, amikor az aktu�lisan nem ismeretes egy m�sik elme el�tt (tiszt�nl�t�s), bej�solni a j�v�t, amikor az elvben bej�solhatatlan (prekogn�ci�) vagy fizikai folyamatokat befoly�solni puszt�n az�ltal, hogy azt akarja, v�ltozzanak meg (PK). E pszi-jelens�gek val�s�ga – a Nagy N�gyes val�s�ga, ahogy gyakran nevezem �ket (Tart, 1977a) – megk�v�nja t�l�nk, hogy kit�g�tsuk vil�gszeml�let�nket egy olyan vil�gr�l, ami csak materi�lis, m�gpedig egy olyann�, amiben az elm�nek �nmag�ban is van valamif�le f�ggetlen val�s�ga, s olykor k�pes olyan dolgok megt�tel�re, melyek meghaladj�k szok�sos fizikai korl�tainkat. Ha teh�t egy HK�-ben a test�n k�v�l �rzi mag�t az egy�n, vagy kijelenti, hogy t�voli esem�nyekr�l szerzett p�ld�ul inform�ci�t, lehet ez ill�zi� egy-egy konkr�t esetben, de tudom�nyosan nem �ll�thatjuk azt, hogy bizonyosan ill�zi�. T�nylegesen meg kell vizsg�lnunk a tapasztalatot, az adatokat, nem pedig figyelmen k�v�l hagyni vagy el��t�letesen „kimagyar�zni”, an�lk�l, hogy val�ban figyelmet szenteln�nk neki, �s val�ban logikusak lenn�nk. A pszi-jelens�gek Nagy N�gyese t�gabb vil�gszeml�letet ny�jt teh�t nek�nk, ami arra int, hogy gondosan vegy�k szem�gyre a HK�-ket, ahelyett, hogy a priori elutas�tan�nk �ket.

Testen-k�v�li �lm�nyek:

P�lyafut�som kezdete �ta leny�g�z, ami nagyon kev�ss� ismert jelens�g volt egykoron: a testen-k�v�li �lm�ny (TK�). B�r n�ha meglehet�sen hanyagul haszn�lj�k a TK� fogalm�t, �n magam ezt a meghat�roz�st adtam r� k�t �vtizeteddel ezel�tt:

„El�sz�r is, besz�lj�nk egy alt�pusr�l, aminek �n hajlamos vagyok a k�vetkez� nevet adni: klasszikus testen-k�v�li �lm�ny vagy TK� – az „elvont testen-k�v�li �lm�ny”. Ez az a tapasztalat, melyben az alany �gy �szleli, hogy tapasztalatilag valamilyen m�s helysz�nen van, mint ahol tudom�sa szerint a fizikai teste elhelyezkedik. Emellett �ltal�ban �gy �rzi, szokv�nyos tudat�llapot�ban van, �gyhogy a t�r, id� �s helyzet fogalma �rtelemmel b�r sz�m�ra. Tov�bb� �gy �rzi, nem �ll kapcsolatban a fizikai testtel; ideiglenesen f�lig-meddig teljes elk�l�n�l�st �rez t�le.” (Tart, 1974., 117. old.)

A HK�-nek m�sfel�l – nagyon leegyszer�s�tve – k�t f� aspektusa van �ltal�ban. Az els� a helyzeti �sszetev�, a TK�-�sszetev�: valahol a fizikai testeden k�v�l tal�lod magad. A m�sodik a no�tikus (szellemi) �s m�dosult tudat�llapot (MT�) �sszetev�: tudsz dolgokat, melyeket szok�sos �ton nem lehet tudni, tudat�llapotod pedig e tud�s r�szek�nt meglehet�sen m�shogy m�k�dik. Az�rt k�l�n�tem el egym�st�l ezeket az �sszetev�ket, mert nem mindig j�rnak egy�tt. Lehet TK�-d, mik�zben �gy �rzed, hogy tov�bbra is a szok�sos m�dj�n vagy �llapot�ban m�k�dik a tudatod. Ha p�ld�ul ebben a pillanatban azt mutatn�k neked az �szleleteid, hogy valahol m�shol vagy, mint ahol tudom�sod szerint a tested van, de a tudatod l�nyeg�ben �gy m�k�dne, mint most, akkor megtudn�d, milyen �rz�s a klasszikus TK�. A TK� emellett val�snak vagy a szok�sos tapasztalatn�l m�g „val�s�gosabbnak” is t�nik. A val�s�g �sszetettebb enn�l, de ez a feloszt�s a „tiszta” TK�-k �s a tipikus HK�-k k�z�tt hasznos lehet a t�rgyal�sunk szempontj�b�l.

Testen-k�v�li �lm�nyek: els� tanulm�ny

1957-ben v�geztem el els� parapszichol�giai k�s�rletemet, amikor m�g m�sod�ves hallgat� voltam a MIT-n�l, ahol villamoss�gtant tanultam. A k�s�rlethez, melyben hipn�zis seg�ts�g�vel pr�b�ltam TK�-t el�id�zni, t�bb r�gi cikk adott �szt�nz�st; f�k�nt egy, amit a szociol�gusb�l lett parapszichol�gus, Hornell Hart �rt (Hart, 1953).

A l�nyeg: t�bb hallgat�t�rsamat kik�peztem arra, hogy m�rs�kelten j� hipn�zisalanyok legyenek, majd egy�ni hipn�zis�l�seket tartottam vel�k, ahol is azt szugger�ltam, hogy a r�sztvev� elm�je elhagyja a test�t, s egy t�bb m�rf�ldnyire l�v� h�z alagsor�ba megy el – egy Boston k�lv�ros�ban l�v� helyre, ahol a r�sztvev�k sosem j�rtak fizikailag –, majd elmondja, mit l�tott abban az alagsorban.

A c�lh�z k�t parapszichol�gus, J. Fraser Nicol �s Betty Humphrey otthona volt, akik sz�nd�kosan nagyon szokatlan t�rgygy�jtem�nyt halmoztak fel az alagsor egyik sark�ban. �gy okoskodtam, hogy ha valamelyik alany j� le�r�st adna ezekr�l a szokatlan t�rgyakr�l, tudn�m, hogy az elm�je ott j�rt, m�g testen k�v�l volt. Figyelj�nk fel a hallgat�lagosan mag�t�l �rtet�d�nek tekintett modellre, amivel a TK�-kr�l b�rtam, vagyis hogy sz�pen megfeleltethet� a TK� annak, hogy egy t�voli fizikai helysz�nre viszed el az �rz�kszerveidet, k�l�n�sen a szemeidet. K�s�bb majd megk�rd�jelezz�k ezt az egyszer� modellt. Egy kapacit�s-rel�nek nevezett elektromos berendez�st is odahelyeztem a c�lhelysz�n mell�, hogy b�rmely olyan zavar�st kimutasson �s feljegyezzen, ami esetleg a t�rgy k�zvetlen k�zel�ben l�v� t�r elektromos tulajdons�gaiban bek�vetkezik; azt rem�ltem, hogy hipnotiz�lt TK�-r�sztvev�im fizikailag megzavarj�k majd a t�r tulajdons�gait, mik�zben a c�lt�rgyakhoz utaznak, ami tov�bbi bizony�t�kot szolg�ltatna arra, hogy az elme t�nylegesen elhagyja a testet. M�g azel�tt be�ll�tottam a kapacit�s-rel�t, hogy Nicol �s Humphrey b�rmilyen c�lt�rgyat elhelyezett volna az asztalon: nem akartam tudni, hogy mik a c�lt�rgyak, nehogy figyelmetlens�gemben c�lz�sokat adjak r�luk.

B�r nem nevezn�m kudarcnak a k�s�rletet (sokat tanultam bel�le), sajnos nem alakultak tiszt�n a dolgok. A kapacit�s-rel�vel szak�tani kellett, ugyanis minden alkalommal ki- �s bekapcsolt, amikor a h�zi kemence tette. R�sztvev�im le�r�sai a c�lt�rgyr�l alkalmank�nt eml�keztettek a c�lt�rgy-gy�jtem�nyre, de sz�momra t�l szubjekt�v volt a hasonl�s�g ahhoz, hogy b�rmilyen m�rt�kben is megb�zhat�nak tartsam. Az egyik r�sztvev� „kiruccan�sa”, akit arra k�rtem, hogy �rja le New Jersey-ben l�v� otthonomat, ahol kor�bban sohasem j�rt, hasonl�k�ppen sokatmond� volt, de ahhoz nem el�gg�, hogy meggy�zz�n arr�l: elm�je val�ban elhagyta a test�t, �s d�lre utazott. M�g nem tudtam akkor, hogy milyen l�nyegesek a parapszichol�gi�ban az eredm�nyek ki�rt�kel�s�nek objekt�v m�djai.

Testen-k�v�li �lm�nyek: m�sodik tanulm�ny

K�vetkez� TK�-tanulm�nyom, melyet a 60-as �vek k�zep�n vittem v�ghez, v�letlen egybees�s r�v�n t�rt�nt, b�r az �vekkel k�s�bb bek�vetkezett szinkronicit�sokat (Tart, 1981) tekintve n�ha k�tlem, hogy v�letlen egybees�sr�l volt sz�. Mik�zben k�l�nf�le dolgokr�l csever�sztem egy fiatal h�lggyel, aki b�biszitterkedett n�lunk, kider�lt, hogy alv�stapasztalat�nak szok�sos r�szek�nt m�r gyermekkora elej�t�l fogva �gy �rzi id�nk�nt, hogy ment�lisan fel�bred az alv�sb�l, de a mennyezet fel� sz�ll, s len�z fizikai test�re. Ez a tapasztalat vil�gosan k�l�nb�z�tt az �lmait�l, �s �ltal�ban csak n�h�ny m�sodpercig tartott. Gyermekk�nt jobb h�j�n azt gondolta, norm�lis r�sze ez az alv�snak. Miut�n kamaszkor�ban egyszer-k�tszer eml�t�st tett r�la, r��bredt, hogy nem az, �s t�bbet nem is besz�lt r�la! Sosem olvasott semmit a TK�-kr�l, ez ugyanis m�g j�val Moody �let az �let ut�n (Moody, 1975) c�m� k�nyve el�tt t�rt�nt, �gyhogy fogalma sem volt, mit kezdjen az eg�sszel. Felcsig�zta az �rdekl�d�semet, ugyanis azt mondta, hogy id�nk�nt m�g most is van ilyen �lm�nye.

Elmondtam neki, hogy k�t elm�let van a TK�-kr�l: az egyik szerint azok, amiknek l�tszanak, vagyis az elme ideiglenesen elhagyja a fizikai testet; a m�sik szerint a TK� csak valamif�le hallucin�ci�. Elt�n�d�tt rajta, hogy hogyan lehetne meg�llap�tani, melyiknek van igaza. Felvetettem, hogy pap�rcetlikre �rja le a sz�mokat egyt�l t�zig, tegye �ket egy �gy melletti asztalon elhelyezett dobozba, v�letlenszer�en v�lasszon ki egyet, �s ford�tsa sz�mmal felfel�, de an�lk�l, hogy r�n�zne, miel�tt lefekszik aludni; azt�n, ha van TK�-je aznap �jjel, n�zze meg, �s v�sse eml�kezet�be a sz�mot, majd reggel ellen�rizze, pontos-e az eml�k.

N�h�ny h�ttel k�s�bb tal�lkoztam vele, �s arr�l sz�molt be, hogy h�tszer kipr�b�lta a k�s�rletet. Mindig helyesen eltal�lta a sz�mot, ez�rt �gy t�nt sz�m�ra, val�ban „kint” volt az �lm�nyek sor�n. Van m�g valami �rdekes tennival�?

Miss Z, ahogy a munk�nkr�l sz�l� els� besz�mol�mban neveztem (Tart, 1968), p�r h�ten bel�l megszak�totta f�iskolai tanulm�nyait, hogy megkeresse a sz�ks�ges tand�jat, �s elk�lt�z�tt a k�rny�kr�l, de miel�tt elment, r� tudtam venni, hogy t�lts�n n�gy �jszak�t alv�skutat� laborat�riumomban. Tudom�som volt a HK�-kr�l, �gy azon t�n�dtem, milyen fiziol�giai v�ltoz�sok k�vetkezhetnek be a test�ben, amikor TK�-t �l �t: fiziol�giailag k�zelebb ker�l vajon a hal�lhoz? Emellett tesztelni is szerettem volna v�lt ESP-k�pess�g�t arra, hogy sz�mokat l�t, m�g testen k�v�l van. Minden �jjel az �lomkutat�sban haszn�lt tipikus m�don r�gz�tettem az agyhull�mait (EEG), ami lehet�v� tette sz�momra, hogy megk�l�nb�ztessem az �brenl�tet, az �lmoss�got �s az alv�s k�l�nf�le szakaszait. A szemmozg�st, ami fontos az �lmod�sban, az egyik szemre er�s�tett apr�, rugalmas m�r�eszk�zzel m�rtem, s m�rtem b�r�nek elektromos ellen�ll�s�t is, ami a vegetat�v idegrendszer tev�kenys�g�t jelzi – elektr�d�kat er�s�tettem jobb tenyer�re �s als�kar�ra. A n�gy �jszak�b�l kett�n m�g a sz�vver�s �tem�t �s a relat�v v�rnyom�st is m�rni tudtam egy optikai plethysmograph nev� kis eszk�zzel, ami f�nysugarat vil�g�t �t egy ujjon.

Ami annak meg�llap�t�s�t illeti, hogy val�ban „kint” volt-e a test�b�l TK�-i sor�n:

Minden laborat�riumi �jszak�n, miut�n az alany m�r az �gyban fek�dt, kiel�g�t�en m�k�dtek a fiziol�giai felvev� k�sz�l�kek, � pedig k�szen �llt az alv�shoz, lementem az irod�mba, v�letlenszer�en kinyitottam egy v�letlensz�m-jegyz�ket, egy �rm�t dobtam a jegyz�kre, hogy a seg�ts�g�vel v�letlenszer�en tudjam kezdeni a sz�msort a lapr�l, �s kim�soltam az els� �t sz�mjegyet, ami k�zvetlen�l af�l�tt volt, ahol az �rme landolt. Fekete jel�l�filccel m�soltam ki ezeket egy kis darab pap�rra �gy, hogy hozz�vet�legesen �t centim�ter magasak voltak a sz�mjegyek. Meglehet�sen elk�l�n�thet�k voltak teh�t vizu�lisan. Ez az �tjegy� v�letlensz�m volt az este parapszichol�giai c�lt�rgya. Ezut�n egy �tl�tszatlan dosszi�ba cs�sztattam, bementem az alany szob�j�ba, �s a polcra cs�sztattam a pap�rdarabot, an�lk�l, hogy b�rmikor is felt�rtam volna az alany el�tt. Olyan c�lt�rgy volt ez most, amit vil�gosan l�thatott b�ri, akinek a tekintete megk�zel�t�leg k�t m�terrel vagy m�g magasabban a f�ld f�l�tt volt, de m�shogyan nem l�thatta az alany.

Az alany azt az instrukci�t kapta, hogy aludjon j�l, pr�b�lkozzon meg a TK�-tapasztalattal, �s ha siker�l neki, pr�b�ljon meg r�gt�n azut�n fel�bredni �s sz�lni nekem, hogy fel tudjam jegyezni a poligr�f-felvev�k�n, hogy mikor t�rt�nt. Emellett azt mondtam neki, hogy ha el�g magasan sz�ll ahhoz, hogy el tudja olvasni az �tjegy� sz�mot, akkor jegyezze meg, �s r�gt�n ut�na �bredjen fel, hogy elmondja nekem, mi volt az. (Tart, 1968., 8. old.)

N�gy laborat�rumi �jszak�ja alatt Miss Z h�rom hat�rozott incidensr�l sz�molt be, amiben „rep�l�si” �lm�ny szerepelt, ahol is �gy �rezte, r�szben kiker�lt a test�b�l, de az �lm�ny nem bontakozott ki teljesen; valamint k�t teljes TK�-r�l. A rep�l�s�t �s teljes TK�-tapasztalatait k�s�r� fiziol�giai mint�kr�l el�sz�r is az az �ltal�nos benyom�som, hogy semmik�pp sem volt „hal�lk�zelben”. Nem volt l�nyeges v�ltoz�s sem a sz�vver�sben, sem a v�rnyom�sban, �s nem jelentkezett saj�tos tev�kenys�g a vegetat�v idegrendszerben. Egy orvos nem h�vta volna a ment�s�ket.

M�sodszor, a sz�lldos�s �s a teljes TK�-k olyan EEG-�llapotban t�rt�ntek, amit �n gyeng�n kialakult 1 EEG-szakasznak nevezn�k, m�l�kony �s r�vid �brenl�ti id�szakokkal �tv�zve. Az 1 EEG szok�sosan az alv�sba mer�l�st, a hipnag�g id�szakot, k�s�bb pedig az �lmod�st k�s�ri az �jszaka folyam�n, de ezek nem olyanok voltak, mint az 1. szakaszra jellemz� szok�sos id�szakok, mert gyakran alfaszer� tev�kenys�g – a szok�sos �brenl�ti alfa-ritmus jellegzetesen lassabb v�ltozata – uralta �ket, �s nem k�s�rte ezeket az 1. szakasz-id�szakokat gyors szemmozg�s (REM), ami pedig szinte mindig megt�rt�nik norm�lis �lmod�s sor�n. Addigra m�r sok alv�s k�zben k�sz�lt EEG-felv�telt �ttanulm�nyoztam, �s biztons�ggal �ll�thatom a fentieket. Ami azt illeti, hogy mit jelent ez a gyeng�n kialakult 1. szakasz uralkod� afalszer� hull�mokkal �s REM n�lk�l… nos, ez egy rejt�ly. A felv�teleket megmutattam William Dementnek, aki a vil�g egyik vezet� szaktekint�lye az alv�skutat�s ter�n, � pedig egyet�rtett velem abban, hogy jellegzetes mint�r�l van sz�, de fogalma sem volt arr�l, hogy mit jelent. De olyan gondolat mer�lt fel bennem ennek nyom�n, amit m�g nem tudtam kivitelezni, de az�rt gy�m�lcs�z�nek bizonyulhat. Ha k�pesek lenn�nk megtan�tani valakit arra, hogy szenderg� �llapotot �s lassabb alfa-ritmusokat hozzon l�tre, mondjuk, biofeedback-k�pz�s seg�ts�g�vel, akkor a megfelel� pszichol�giai elj�r�sok megk�nny�ten�k vajon a TK� el�id�z�s�t? Val�j�ban tal�ltam is feljegyz�st egy ingermegvon�sos tanulm�nyr�l, ami alfaszer� ritmusok el�fordul�s�r�l sz�molt be, valamint arr�l, hogy n�h�ny alany �gy �rezte, mintha elhagyn� a test�t (Heron, 1957). �rtam a kutat�nak: feltettem a k�rd�st, hogy �sszekapcsol�dik-e ez a k�t dolog, de sosem kaptam v�laszt. Felt�telezem, t�l „bizarr” k�rd�snek tal�lta.

Az els� h�rom laborat�riumi �jszak�n arr�l sz�molt be Miss Z, hogy annak ellen�re, hogy alkalmank�nt „kint” volt, nem volt el�gg� k�pes ir�ny�tani a tapasztalatait ahhoz, hogy olyan poz�ci�ba ker�lj�n, melyben l�tni tudta volna a c�l-sz�mot (ami minden �jjel m�s volt). A negyedik �jszak�n, 5:57-kor, volt egy h�tperces id�szak, melyben n�mileg k�t�rtelm� volt az EEG-tev�kenys�g: n�ha az 1. szakaszra hasonl�tott, n�ha pedig mintha r�vid �brenl�teket jelzett volna. Ezut�n Miss Z fel�bredt, �s sz�lt a t�vbesz�l�n, hogy a c�l-sz�m: 25132, amit �n az EEG-k�sz�l�kre �rtam. Miut�n m�g aludt n�h�ny percet, fel�bresztettem, hogy munk�ba tudjon menni, � pedig a k�vetkez�t mondta az el�z� �bred�sr�l:

„Fel�bredtem; fullaszt� volt a leveg� a szob�ban. K�r�lbel�l 5 percig voltam �bren. T�bbsz�r is fel�bredtem �s alv�sba cs�sztam; �jra �s �jra voltak lebeg� �rz�seim. Feljebb kellett mennem, mert fektetve volt a sz�m. 5.50 �s 6.00 k�z�tt siker�lt… �t akartam menni a m�sik szob�ba, hogy elolvassam a sz�mot, de nem tudtam kimenni a szob�b�l, nem tudtam kinyitni az ajt�t, �s �tsz�llni se tudtam rajta… a l�gkondicion�l�t se tudtam bekapcsolni!”

A 25132-es sz�m volt a helyes c�l-sz�m val�ban. Els� TK�-k�s�rletem �ta tanultam az�rt valamit a k�s�rlettervez�sr�l, �s lehets�ges volt itt a pontos ki�rt�kel�s. Annak es�lye, hogy valaki puszta v�letlen r�v�n, tippel�ssel eltal�ljon egy �tjegy� sz�mot, 100 000 az egyhez, ez teh�t figyelemrem�lt� esem�ny! Figyelj�nk fel arra is, hogy Miss Z nyilv�nval�an arra sz�m�tott, hogy a polc m�g�tt a falnak t�masztottam a c�l-sz�mot, de helyesen sz�molt be arr�l, hogy fektetve volt ott.

Amikor csak megh�kkent� parapszichol�giai eredm�nyek sz�letnek, a szkeptikusok �s m�s parapszichol�gusok is azon aggodalmaskodnak, hogy esetleg csal�ssal hozt�k l�tre �ket, vagy valamilyen norm�l �rz�kszervi csatorn�n kereszt�l t�rt�ntek, hiszen megesett m�r ilyesmi a t�rt�nelemben. Egy koll�g�mmal, Arthur Hastings professzorral, aki tapasztalt amat�r b�v�sz �s parapszichol�gus, gondosan megvizsg�ltuk k�s�bb a laborat�riumot, hogy megn�zz�k, volt-e erre es�ly. Hagytuk, hogy a szem�nk hozz�szokjon a s�t�thez, hogy megl�ssuk, volt-e es�ly arra, hogy a sz�m t�kr�z�dj�n a sz�m f�l�tt f�gg� fali�ra m�anyag burkolat�n, de semmit sem lehetett l�tni, csak ha f�nyes zsebl�mp�val vil�g�tottunk a sz�mokra. Hacsak nem alkalmazott Miss Z sz�munkra ismeretlen m�don valamilyen �lc�zott berendez�st a c�l-sz�m megvil�g�t�s�ra �s/vagy megtekint�s�re, amit semmi okunk nem volt gyan�tani, nem volt norm�lis m�d arra, hogy l�thassa azt egy olyan valaki, aki az �gyon fekszik, �s akinek a hozz�csatolt elektr�d�k miatt csak nagyon korl�tozott a mozg�sa.

De az�rt �vatosan fogalmaztam, amikor el�sz�r feljegyeztem ezeket az eredm�nyeket: „…Azt, hogy Miss Z leolvasta a c�l-sz�mot, nem tekinthetj�k valamely parapszichol�giai hat�s perd�nt� bizony�t�k�nak.” Arra gondoltam, egyszer�en csak egy bevett �vatos kijelent�st teszek, hiszen egyetlen k�s�rlet sem perd�nt� soha abszol�t m�rt�kben semminek a vonatkoz�s�ban, de a t�lbuzg� kritikusok lecsaptak erre a kijelent�sre, �s �gy �rtelmezt�k, mintha azt mondtam volna: nem gondolom, hogy b�rmif�le parapszichol�giai hat�s jelen lett volna ebben a tanulm�nyban. �n mindig is nagym�rt�kben val�sz�n�nek tartottam, hogy az ESP valamilyen form�ja – tal�n az, hogy Miss Z val�ban „kint” volt valamilyen igazi �rtelemben – k�zel s t�vol a legjobb magyar�zat az eredm�nyekre.

A leg�rdekesebb kritika, amit �jra �s �jra megkapok, amikor ezt a tanum�nyt ecsetelem, h�v�kt�l �rkezik, �s nem szkeptikusokt�l. Valaki �ltal�ban felteszi nekem a k�rd�st, hogy �n magam tudtam-e, mi volt a c�l-sz�m. Amikor azt felelem, hogy igen, az a kritika �r, hogy Miss Z tal�n nem is volt igaz�n k�v�l a test�n, hanem csak telep�ti�t haszn�lt, hogy az elm�mb�l olvassa le a sz�mot! K�szs�ggel elismerem, hogy ez az els� tanulm�ny ebb�l a t�pusb�l val�ban t�l nyers volt ahhoz, hogy kiz�rhassuk a „puszta telep�tia” ellenmagyar�zat�t.

Amint azt k�pzelhetik, kifejezetten �r�ltem e tanulm�ny kimenetel�nek. Egy szokatlan tapasztalatot, a TK�-t, szokatlan EEG-minta k�s�rt, �s er�s bizony�t�k volt arra, hogy Miss Z k�pes helyesen �szlelni a vil�got testen k�v�li helyzet�b�l. Nagyon �r�ltem annak is, hogy kimutattam: egy olyan egzotikus jelens�g, mint amilyen a TK�, tanulm�nyozhat� a laborat�riumban, f�nyt lehet vetni r�, �s e tanulm�ny publik�l�sa m�s parapszichol�gusokat is arra �szt�nz�tt, hogy elgondolkodjanak arr�l: kutat�st v�geznek ebben az ir�nyban. Csak azt sajn�lom, hogy Miss Z elk�lt�z�tt, �n pedig nem akadtam a nyom�ra, �s nem tudtam tov�bbi munk�t v�gezni vele, m�g hozz�f�rhet�k voltak sz�momra a laborat�riumi berendez�sek. Hogy finoman fogalmazzak: nagyon-nagyon ritka az olyan ember, akinek szinte k�r�sre van TK�-je.

Testen-k�v�li �lm�nyek: harmadik tanulm�ny

A leg�rdekesebb tanulm�nyok k�z�l, melyeket a TK�-k kapcs�n k�pes voltam kivitelezni, n�h�nyat kedves bar�tommal, az elhunyt Robert A. Monroe-val vittem v�ghez, akinek Testen k�v�li utaz�s c�m� klasszikus k�nyv�t (Journey Out of the Body, Monroe, 1971a) val�sz�n�leg sokan ismerik j�l �n�k k�z�l, k�s�bbi k�nyveivel, a T�voli utaz�sok-kal (Far Journeys, Monroe, 1985) �s a V�gs� utaz�s-sal (Ultimate Journey, Monroe, 1994) egy�tt. Monroe egy archetipikusan „norm�lis” amerikai �zletember volt, akit meglehet�sen akarata ellen�re „h�vtak be” a TK�-k �s pszich�s dolgok vil�g�ba: az 1950-es �vek v�g�n furcsa „vibr�ci�s” „rohamai” voltak, melyek egy klasszikus TK�-ben �rt�k el tet�pontjukat. Stockton �letrajza (Stockton, 1989) teljes h�tt�ranyagot ad Monroe �let�r�l. Id�zem le�r�s�t els� TK�-j�r�l:

„1958, tavasz: Ha azt gondoltam ekkor, hogy abszurdit�sokkal szembes�l�k, ennek az volt az oka, hogy nem tudtam, mi k�vetkezik m�g. K�r�lbel�l n�gy h�ttel k�s�bb, amikor ism�t jelentkeztek a vibr�ci�k, annak rendje �s m�dja szerint �vatosan megk�s�reltem megmozd�tani az egyik karom vagy l�bam. K�s� este volt, �n pedig az �gyon fek�dtem, m�g elalv�s el�tt. A feles�gem m�r aludt mellettem. Volt valamilyen hull�mz�s, �gy t�nt, a fejemben, �s ez gyorsan �tterjedt az eg�sz testemre. Mindenhol ugyanolyannak t�nt. Ahogy ott fek�dtem, �s megpr�b�ltam eld�nteni, hogyan elemezzem a dolgot m�sk�nt, csak �gy eszembe jutott, milyen j� lenne rep�lni egyet vitorl�z�val m�snap d�lut�n (ami akkoriban a hobbim volt). An�lk�l, hogy belegondoltam volna a k�vetkezm�nyekbe – nem is tudtam, hogy lesz neki –, arra gondoltam, hogy milyen �r�met okozna ez.

Egy pillanat m�lva tudat�ra �bredtem, hogy valami nyomja a v�llam. F�lig k�v�ncsis�gb�l h�trany�ltam, �s kitapogattam, hogy az �rz�sb�l r�j�jjek, mi az. A kezem sima falat tapintott ki. Karom hossz�ban mozgattam a kezem a falon: tov�bbra is sima volt, t�retlen.

�rz�keim teljesen �berek voltak, s megpr�b�ltam l�tni a hom�lyos f�nyben. Fal volt, �n pedig a v�llammal nekit�maszkodva fek�dtem. Azonnal �gy okoskodtam, hogy elaludtam, �s leestem az �gyr�l. (M�g sosem estem le az �gyr�l kor�bban, de mindenf�le k�l�n�s dolgok t�rt�ntek velem, �n pedig teljesen lehets�gesnek tartottam, hogy leestem az �gyr�l.)

Azt�n jobban megn�ztem. Valami nem stimmelt. Ennek a falnak nem voltak ablakai, nem volt mellette b�tor, sem benne ajt�. Nem a h�l�szob�m fala volt. Valahogy m�gis ismer�s volt. Azonnal beazonos�tottam. Nem fal volt ez, hanem a mennyezet. A mennyezetn�l sz�lltam, s minden mozg�sommal neki�t�dtem egy kicsit. Elk�pedten a m�sik oldalamra g�rd�ltem a leveg�ben, �s len�ztem. Az alattam l�v� hom�lyos f�nyben ott volt az �gy. K�t alak fek�dt az �gyon. Jobbra a feles�gem. Mellette valaki m�s. �gy t�nt, mindketten alszanak.

Furcsa egy �lom ez, gondoltam. K�v�ncsi lettem. Kit �lmodok vajon az �gyba a feles�gem mell�? Jobban megn�ztem, �s er�sen lesokkolt a l�tv�ny. �n voltam az a valaki az �gyon!

Szinte azonnal reag�ltam. �n itt vagyok, a testem meg ott. Haldoklom, ez a hal�l, �n pedig nem �llok k�szen a hal�lra. Valahogyan meg�ltek a vibr�ci�k. K�ts�gbeesetten, mint egy b�v�r, vetettem magam al� a testemhez, �s beleugrottam.
Ezut�n m�r �reztem az �gyat �s a takar�t, s amikor kinyitottam a szemem, az �gyam perspekt�v�j�b�l tekintettem a szob�ra.

Mi t�rt�nt? T�nyleg meghaltam? Gyorsan vert a sz�vem, de az�rt nem olyan szokatlanul. Megmozgattam a karjaimat �s l�baimat. Minden norm�lisnak t�nt. A vibr�ci�k elhalv�nyultak. Felkeltem, j�rtam egyet a szob�ban, kin�ztem az ablakon, �s elsz�vtam egy cigarett�t.” (Monroe, 1971b, 27-28. old.)

Monroe term�szetesen elment az orvos�hoz, hogy megtudja, mi a baja (ismer�sen hangzik ez a HK� �t�l�inek?), de rendben volt az eg�szs�ge. Szerencs�re v�g�l is besz�lt egy pszichol�gus bar�tj�val, aki elmondta neki, hogy a j�giknak vannak ilyen tapasztalataik, �s aggodalmaskod�s helyett ink�bb kutatnia kellene �ket. Nem tal�lta k�l�n�sebben megnyugtat�nak ezt a tan�csot, de nem volt v�laszt�sa a k�rd�sben, ugyanis folytat�dtak a vibr�ci�k �s a r�k�vetkez� TK�-k.

�n 1965 �sz�n tal�lkoztam Monroe-val, amikor kutat�i poz�ci�ban voltam Charlottesville-ben a Virgniai Orvostudom�nyi Egyetemen. Akkor m�r rendszeresen voltak TK�-i, b�r m�g nem fejlesztette ki a HemiSync© technik�kat, melyeket k�s�bb m�sok k�pz�sre haszn�lt. Monroe ugyanolyan k�v�ncsi volt a TK�-k term�szet�re, mint �n, s k�pes volt k�szs�ggel megk�rd�jelezni a saj�t �lm�nyeit, ahelyett, hogy dogmatikusan bel�j�k bonyol�dott volna. Felcsig�zt�k Miss Z-vel v�gzett munk�m eredm�nyei. A saj�t teste hal�lszer� v�ltoz�sokon megy �t vajon, vagy hasonl� agyhull�m-v�ltoz�sokon? Le tudn�nk tesztelni, „val�ban” ott van-e a TK�-helysz�nen, �s nem csak hallucin�lja azt? M�g volt n�h�ny tapasztalata arr�l, hogy t�voli helysz�nen volt, ahol k�pes volt k�s�bb meger�s�teni az esem�nyeket, t�l sok m�s is volt, ahol csak r�szleges vagy ak�r negat�v volt az ilyesfajta meger�s�t�s, b�r az �lm�nyeket t�k�letesen val�s�gosnak �rezte. Emellett ha saj�tos fiziol�giai v�ltoz�sok t�rt�nnek TK� sor�n, akkor ha megtanuln�nk, hogyan id�zz�k el� ugyanezeket a v�ltoz�sokat m�s eszk�z�kkel m�s emberekben, m�dunk lenne arra, hogy seg�ts�nk nekik TK�-t el�id�zni. Monroe ugyanolyan k�v�ncsi volt arra, hogy mi a v�lasz ezekre a k�rd�sekre, mint �n.

Nyolc k�s� esti �l�sre tudtam beh�vni Monroe-t (a TK�-i �ltal�ban alv�sb�l kiindulva kezd�dtek) 1965 decembere �s 1966 augusztusa k�z�tt a k�rh�z EEG-laborat�rium�ba, ahol megpr�b�lt kiker�lni a test�b�l. Ez a laborat�rium nem volt igaz�n felszerelve az alv�skutat�sra, �gy az id� nagy r�sz�ben Monroe nem fek�dt valami k�nyelmesen azon a kis�gyon, amit bevitt�nk, �s k�ptelen volt TK�-kre. A nyolcadik �jszak�n azonban �rdekess� v�ltak a dolgok. Monroe m�snap reggel �rt jegyzetei k�vetkeznek:

„Miut�n n�mi id�t elt�lt�ttem azzal, hogy megk�s�reltem enyh�teni a f�lelektr�d�k okozta k�nyelmetlens�get, a f�lre koncentr�ltam, hogy ’eltomp�tsam’, amiben r�szleges sikert �rtem el. Ezut�n megint szakaszos relax�ci�s technik�ba mer�ltem. A m�sodik id�szak k�zepe t�j�n melegs�g-�rz�s jelent meg a mint�ban, mik�zben megmaradt (vagy legal�bbis �gy t�nt) a teljes tudatom. �gy d�nt�ttem, megpr�b�lkozom a ’kig�rd�l�ses’ m�dszerrel (vagyis elkezdek finoman a m�sik oldalamra fordulni, mintha a fizikai testet haszn�lva forduln�k a m�sik oldalamra az �gyban). Kezdtem �gy �rezni, hogy mintha forduln�k, �s el�sz�r azt gondoltam, t�nyleg a fizikai testem mozog. �reztem, hogy leg�rd�l�k a kis�gy sz�l�r�l, �s kiny�ltam a f�ld fel�, hogy kit�masszam magam az es�shez. Amikor nem �rtem el azonnal, tudtam, hogy elk�l�n�ltem. Elt�volodtam a fizikait�l, �s �thaladtam egy s�t�t ter�leten, majd k�t f�rfire �s egy n�re bukkantam. A ’l�t�s’ nem volt valami j�, de jobb lett, ahogy k�zelebb �rtem. A n�, aki magas volt, s�t�t haj�, �s a negyvenes �veiben j�rt (?), k�tszem�lyes fotelen vagy kanap�n �lt. Jobbra t�le �lt az egyik f�rfi. El�tte �s egy kicsit balra t�le helyezkedett el a m�sik f�rfi. Mindh�rman idegenek voltak sz�momra, �s besz�lget�st folytattak egym�ssal, amit �n nem hallottam. Pr�b�ltam felkelteni a figyelm�ket, de nem tudtam. V�g�l a kezemmel megcs�ptem (de nagyon finoman!) a n�t a bal oldal�n, k�zvetlen�l a bordaporc alatt. �gy t�nt, reag�l r�, de nem lett bel�le kommunik�ci�. �gy d�nt�ttem, a t�j�koz�d�s v�gett visszat�rek a fizikaiba, �s kezdem el�lr�l.

A fizikaiba val� visszat�r�st egyszer�en, a visszat�r�s gondolat�val �rtem el. Kinyitottam fizikai szemeimet, minden rendben volt; nyeltem, hogy nedvess� tegyem sz�raz torkomat, behunytam a szemem, hagytam, hogy �tfusson rajtam a melegs�g, majd ugyanazt a kig�rd�l�ses technik�t alkalmaztam. Ez�ttal hagytam, hogy a kis�gy melletti padl�hoz sz�lljak. Lassan estem lefel�, �s �reztem, hogy �tk�zben �thaladok a k�l�nf�le EEG-dr�tokon. Finoman meg�rintettem a padl�t, azt�n ’l�ttam’ a f�nyt, ami a nyitott ajt�n �t vil�g�tott be a kinti EEG-szob�kba. Mivel gondosan �gyeltem arra, hogy ’helyben’ maradjak, a kis�gy al� mentem, enyhe �rintkez�sben maradtam a padl�val, �s v�zszintes helyzetben lebegtem; ujjaim �rintett�k a f�ldet, hogy megtartsam magam ebben a poz�ci�ban. Lassan kimentem az ajt�n. Kerestem a technikusn�t, de nem tal�ltam. Nem volt a jobb oldali helyis�gben (kontroll-konzol terem), �n pedig bementem a ragyog�an megvil�g�tott k�ls� szob�ba. K�r�ln�ztem, s � hirtelen ott termett. De nem volt egyed�l. Egy f�rfi �llt a bal oldal�n, � pedig velem szemben �llt. Megpr�b�ltam felkelteni a figyelm�t, �s szinte azonnal meleg �r�m- �s vid�ms�ghull�mok �nt�ttek el amiatt, hogy v�gre el�rtem, ami�rt dolgoztunk. Nagyon izgatott volt, �s boldogan, izgatottan meg�lelt. Viszonoztam, �s csak enyhe szexu�lis mell�kz�ng�k voltak jelen, melyeket 90%-ban k�pes voltam figyelmen k�v�l hagyni. Egy pillanat m�lva visszah�z�dtam, kedvesen az arc�ra helyeztem a kezeim, egyet-egyet egy-egy arc�ra, �s megk�sz�ntem a seg�ts�g�t. De a fentin k�v�l nem t�rt�nt k�zvetlen intelligens objekt�v kommunik�ci� vele. Nem is pr�b�lkoztam vele, annyira izgatott voltam amiatt, hogy v�gre el�rtem az elk�l�n�l�st, �s ’helyben’ maradtam.

Ezut�n a f�rfi fel� fordultam, aki k�r�lbel�l ugyanolyan magas volt, mint a n�; g�nd�r volt a haja, �s n�h�ny tincs a homloka oldal�ra l�gott. Pr�b�ltam felkelteni a figyelm�t, de k�ptelen voltam r�. Vonakodva, de megint csak �gy d�nt�ttem, hogy finoman megcs�pem, amit meg is tettem. Nem v�ltott ki bel�le olyan reakci�t, amit �szrevettem volna. Mivel �gy �reztem, hogy valami arra sz�l�t, hogy t�rjek vissza a fizikaiba, megfordultam, �s bementem az ajt�n, majd k�nnyen visszacs�sztam a fizikaiba. A k�nyelmetlens�g oka: sz�raz torok �s l�ktet� f�l.

Miut�n v�geztem egy kis ellen�rz�st, hogy teljesen visszat�rtem-e a fizikaiba, hogy a test �sszes r�sz�ben norm�lisan ’�rzem-e’ magam, kinyitottam a szemem, fel�ltem, �s sz�ltam a technikusnak. Bej�tt, �n pedig elmondtam neki, hogy v�gre megcsin�ltam, l�ttam �t, de egy f�rfival. Azt felelte, hogy az a f�rje. Megk�rdeztem, hogy kint van-e a f�rj, � pedig azt felelte, hogy igen; az�rt j�tt, hogy vele legyen ezekben a k�sei �r�kban. Megk�rdeztem, mi�rt nem l�ttam a f�rfit kor�bban, � pedig azt v�laszolta, hogy k�ls�s�k ’elvileg’ nem tal�lkozhatnak alanyokkal �s p�ciensekkel. Elmondtam, hogy szeretn�k tal�lkozni a f�rj�vel, amibe � beleegyezett.

Elt�vol�totta az elektr�d�kat, �n pedig kimentem vele, hogy tal�lkozzak a f�rj�vel. K�r�lbel�l ugyanolyan magas volt, mint �, g�nd�r volt a haja; miut�n ler�ttunk n�h�ny udvariass�gi k�rt a besz�lget�sben, elmentem. Nem k�rdeztem meg a technikust �s a f�rj�t arr�l, hogy l�ttak-e, �szrevettek-e, �reztek-e valamit. De az volt a benyom�som, hogy a f�rj hat�rozottan az a f�rfi volt, akit a technikusn� mellett megfigyeltem a nem-fizikai tev�kenys�g sor�n. M�sodik benoym�som az volt, hogy a n� nem volt benn a kontroll-konzol teremben, amikor megl�togattam �ket, hanem egy m�sik helyis�gben tart�zkodott, ahol a f�rj�vel egy�tt �llt. Ennek neh�z lehet ut�naj�rni, ugyanis van egy olyan f�szab�ly, hogy a technikusnak mindig a konzoln�l kell tart�zkodnia. Ha a technikusn�t meg lehet gy�zni arr�l, hogy az igazs�g fontosabb ebben az esetben, tal�n ellen�rizni lehet ezt a m�sodik aspektust. Az egyetlen t�mogat� bizony�t�k azon k�v�l, amit az EEG kimutathatott, a f�rj jelenl�t�ben rejlik, melynek �n a k�s�rlet el�tt nem voltam tudat�ban. Ezt az ut�bbi t�nyt igazolni tudja a technikusn�, ebben biztos vagyok.” (Tatr, 1967, 254–255. old.)

Mint Miss Z eset�ben, Monroe fiziol�giai v�ltoz�sai �rdekesek voltak, de orvostudom�nyi szempontb�l nem izgalmasak. Egy�ltal�n nem j�rt a hal�l k�zel�ben; csak az alv�s �s relax�ci� ellazult testi jellegzetess�geit mutatta. Ez illik az �ltal�nos mint�ba, ami sok k�s�bbi tanulm�ny nyom�n rajzol�dott ki: m�g a hal�lhoz val� fiziol�giai k�zels�g el�seg�theti a HK� el�fordul�s�t, nem sz�ks�ges ez sem HK�-hez, sem TK�-hez. Ami azt illeti, hogy pontosan milyen Monroe �llapota TK� sor�n, van n�h�ny �ltal�nos hasonl�s�g Miss Z �llapot�val, amennyiben mindkett� mag�ba foglal 1. szakasz� EEG-mint�t, ami valamennyire hasonl�t a szokv�nyos �lmod�shoz, de nem azonos vele; de a k�t minta e k�t tanulm�ny korl�tolt mintafelv�tel�t tekintve nem azonos. Monroe-nak volt n�mi alfaszer� tev�kenys�ge, de nem abban a nagy mennyis�gben, amit Miss Z mutatott. Monroe mutatott REM-eket is m�sodik TK�-j�ben, ahol besz�mol�ja szerint egy idegent l�tott a technikussal. Emellett amikor az eg�sz �jszak�s tanulm�nyban – amit Monroe-val is elv�gezt�nk, hogy m�r�b�zist kapjunk a norm�lis alv�sr�l – nem pr�b�lkozott TK�-vel, norm�lis mint�t mutatott, az 1REM-id�szakokat pedig, melyek ott t�rt�ntek, nem nevezte TK�-knek. �lesen megk�l�nb�ztette egym�st�l �lmai �s TK�-i tudat�llapot�t.

Arr�l sem szabad elfeledkezn�nk, hogy m�g er�s �sszef�gg�s, korrel�ci� van az 1REM-minta EEG-szakasz �s az �lmod�s pszichol�giai tapasztalata k�z�tt, a korrel�ci� nem jelent ok-okozati viszonyt, sem azonoss�got az 1. szakasz fiziol�giai �llapot�val. Tekinthet�nk �gy az 1REM-�llapotra, mint olyan fiziol�giai �llapotra, ami az eml�s�k alv�sa sor�n fejl�d�tt ki. Az emberekben az �lmod�s pszichol�giai tev�kenys�ge a k�nny� megnyilv�nul�s �rdek�ben haszn�lhatja ezt a fiziol�giai mint�t, b�r a pszichol�giai �llapotok – mint amilyen maga az �lmod�s – olykor m�s fiziol�giai k�r�lm�nyek k�z�tt is el�fordulhatnak. Emellett a tudatos �lom – egy olyan �lom�llapot, melyben a tudat „fel�bred”, �s �gy �rzi, nagyon is telj�ben van �brenl�ti k�pess�geinek – szint�n az 1REM-szakasz fiziol�giai �llapot�ban t�rt�nik (l�sd pl. (LaBerge, 1991)). Tal�n a TK� is k�nnyebb ugyanebben a fiziol�giai �llapotban.

Val�ban „kint” volt Monroe, amikor azt l�tta, hogy a technikus nincs a g�p�n�l, �s egy idegen f�rfival besz�l? Technikusom a k�vetkez�kr�l sz�mol be jegyzeteiben:

„…..M�sodik alv�sa k�zben a p�ciens l�tott engem (a technikust), �s elmond�sa szerint volt egy l�togat�m, ami igaz. Lehets�ges azonban, hogy Mr. Monroe az alv�sok k�zti (cigaretta) sz�netben meghallhatta l�togat�m k�h�g�s�t. Mr. Monroe �ll�t�sa szerint meglegyintette a l�togat� arc�t, �s megpr�b�lta megfogni a kez�t, de ez a l�togat�nak elker�lte a figyelm�t. Mr. X eml�kei szerint otthagyta a kis�gyat, al�ment, majd bement az ajt�n a felvev�szob�ba, azt�n a folyos�ra… A p�ciens nem l�tta a sz�mot.”

�gy h�t csak gyenge bizony�t�kunk van arra, hogy Monroe val�ban „kint” j�rt akkor; � is ugyan�gy nem kiel�g�t�nek tal�lta az eredm�nyt, mint �n magam.

Egy ott t�lt�tt �v ut�n otthagytam posztomat a Virginai Egyetemen, hogy elfoglaljam �j poz�ci�mat a davisi Kaliforniai Egyetemen, �gy munk�nk (�s val�ban a mi munk�nkr�l besz�lek, ugyanis mindig megpr�b�lok – de nem mindig siker�l – egy�tt dolgozni a munkat�rsakkal/koll�g�kkal, nem pedig „alanyk�nt” kezelni �ket – l�sd (Tart, 1977b)) akkor v�get �rt, m�gpedig olyan hangnemben, ami b�tor�t� �s frusztr�l� is volt egy�ttal. A tudom�nyos vil�g tud�sa megdupl�z�dott a TK� sor�n jelentkez� EEG-mint�kr�l, hiszen most m�r k�t tanulm�ny volt a nulla helyett (b�r, mint k�pzelhetik, az ortodox tudom�ny szinte semmilyen figyelmet nem szentelt ennek a tud�snak), de nem jelentkezett �ltal�nos minta, �s Monroe TK�-inek parapszichol�giai aspektusai nem nyertek meger�s�t�st ebben a tanulm�nyban.

Testen-k�v�li �lm�nyek: negyedik tanulm�ny

T�bb h�nappal k�s�bb, miut�n Kaliforni�ba k�lt�ztem, t�bb adatot szerettem volna arr�l, hogy Monroe val�ban „kint” j�r-e TK�-iben, ez�rt �gy d�nt�ttem, kipr�b�lok egy k�s�rletet, melyben feles�gem, Judy �s �n r�vid ideig megpr�b�lunk egyfajta „pszich�s ir�nyf�nyt” teremteni azzal, hogy Monroe-ra koncentr�lunk, vagy megpr�b�lunk seg�teni Monroe-nak abban, hogy TK�-je legyen, �s az otthonunkhoz utazzon. Ha pontos le�r�st tudna adni az otthonunkr�l, j� bizony�t�k lenne ez arra, hogy jelen van pszi-�sszetev� a TK�-iben, ugyanis fogalma sem volt arr�l, hogy milyen az �j otthonunk. Mint els� tanulm�nyomban, melyben hipn�zist haszn�ltam arra, hogy megpr�b�ljak TK�-t el�id�zni, most is valami olyan nagy hat�sban rem�nykedtem, ami az ESP nyilv�nval� bizony�t�ka lenne.

Telefon�ltam Monroe-nak, �s elmondtam neki, hogy megpr�b�ljuk �tvezetni az orsz�gon az otthonunkhoz valamilyen konkr�tabban le nem r�gz�tett id�ben a k�s�rlet �jszak�j�n. Mind�ssze ennyit mondtam neki. Azon az est�n v�letlenszer�en kiv�lasztottam egy id�pontot a koncentr�l�s kezdet��l; az egyetlen megszor�t�s, amit d�nt�semen alkalmaztam, az volt, hogy valamivel k�s�bb legyen, mint amir�l �n �gy gondoltam, hogy Monroe m�r alszik egy ideje. 23.00 lett az id�pont kaliforniai id� szerint; hajnali 2.00 �ra ott, ahol Monroe �lt Virgini�ban. 23.00-kor feles�gem �s �n elkezdt�nk koncentr�lni; de 23.05-kor csengett a telefon. Sosem kapunk h�v�sokat ilyen k�s� este, ez teh�t meglehet�sen meglep� �s zavar� volt, de nem vett�k fel a kagyl�t, �s nem volt �zenetr�gz�t�nk sem, �gyhogy m�g azt sem tudtuk, ki h�vott. Megpr�b�ltuk folytatni a koncentr�l�st, �s �gy is tett�nk eg�szen 23.30-ig.

M�snap telefon�ltam Monroe-nak, �s vid�man k�z�ltem vele, hogy az eredm�nyek biztat�ak voltak, de nem mondok t�bbet, am�g el�sz�r el nem k�ldi nekem �r�sos besz�mol�j�t arr�l, hogy mit tapasztalt. �me, a besz�mol�ja:

„Esem�nytelen�l telt az este; 1.40-kor v�g�l �gyba b�jtam, m�g mindig nagyon is �beren. A macska mellettem fek�dt az �gyon. Hossz� id�be telt, m�g lecsendes�tettem az elm�m; ezut�n melegs�g-�rzet futott �t a testemen; semmi t�r�s a tudatomban, semmi el�-alv�s. Szinte azonnal azt �reztem, hogy valami (vagy valaki) egyik oldalr�l a m�sikra ringatja a testem, majd megr�ntja a l�bam! (Hallottam, hogy a macska panaszosan ny�vog.) Azonnal r�eszm�ltem, hogy ennek bizony�ra k�ze van Charley k�s�rlet�hez, �s teljes bizalmat �reztem, nem a szok�sos �vatoss�gomat az idegenekkel szemben (!). A valami vagy valaki tov�bbra is r�ngatta a l�bamat, nekem pedig siker�lt v�gre elk�l�n�tenem a fizikai karomt�l a m�sodik test karj�t, �s felemelnem; �reztem a s�t�tben. Egy pillanattal k�s�bb abbamaradt a r�ngat�s, �s egy k�z megfogta a csukl�mat, el�sz�r l�gyan, azt�n nagyon-nagyon er�sen, �s k�nnyed�n kih�zott a fizikaib�l (a fizikai testb�l). M�g mindig bizalmat �reztem, �s egy kis izgatotts�got is; kifejez�sre juttattam, hogy ha oda akar vezetni engem, van kedvem Charleyhoz menni. J�v�hagy� v�lasz �rkezett (b�r nem volt �rzetem arr�l, hogy szem�lyis�gr�l lenne sz�; nagyon �zleties volt). Ahogy a k�z szorosan fogta a csukl�mat, �reztem a kar egy r�sz�t, ami a k�zhez tartozott (kicsit sz�r�s, izmos f�rfikar volt). De nem „l�ttam”, hogy ki tartozik a karhoz. A nevemet is hallottam. Azt�n mozogni kezdt�nk azzal az ismer�s �rz�ssel, hogy egy leveg�szer� valami suhan a testem k�r�l. R�vid �t ut�n (ami k�r�lbel�l 5 m�sodpercesnek t�nt), meg�lltunk, �s a k�z elengedte a csukl�mat. T�k�letes csend �s s�t�ts�g honolt. Amikor lejjebb sodr�dtam oda, ami szob�nak t�nt…” (Tart, 1977a, 190–191. old.)

Amikor Monroe befejezte r�vid TK�-j�t, felkelt az �gyb�l, hogy telefon�ljon nekem: 23.05 volt a mi id�nk szerint. Teh�t egy-k�t perccel azut�n tapasztalta, hogy egy r�nt�s kih�zza a test�b�l, hogy mi koncentr�lni kezdt�nk. Besz�mol�j�nak az a r�sze, amit itt elhagytam – ami le�r�st tartalmazott az otthonunkr�l �s arr�l, hogy mit tesz�nk, a feles�gem �s �n – meglehet�sen pontatlan volt azonban.

T�l sok embert �szlelt a szob�ban; �gy �szlelte, hogy a feles�gem �s �n olyan cselekedeteket hajtunk v�gre, melyeket pedig nem hajtottunk v�gre, stb. Ha a le�r�st veszem, azt a k�vetkeztet�st vonn�m le, hogy semmi pszich�s nem t�rt�nt. Ha azonban a prec�z id�z�t�sre gondolok, nem �llhatom meg, hogy el ne t�n�djek. Lehet valakinek olyan TK�-je, melyben bizonyos �rtelemben val�ban „kint” van, m�gis nagym�rt�kben t�vesek a helysz�nnel kapcsolatos (�rz�kfeletti) �szleletei, ahov� ment? Nem tudom, ez volt-e a helyzet ebben a k�s�rletben, de t�bb�vi kutat�s ut�n, mely megmutatta, hogy m�g norm�l �llapotunkban is f�lig �nk�nyes �s gyakran nagyon is cs�ny�n eltorzult konstrukci� az �szlel�s (Tart, 1986), (Tart, 1994), k�ts�gem sincs afel�l, hogy ez lehets�ges a TK�-k eset�ben is. K�s�bb m�g visszat�r�nk erre a k�rd�sre.

Testen-k�v�li �lm�nyek: �t�dik tanulm�ny

1968-ban �jabb tanulm�nyt tudtam v�gezni Bob Monroe-val, amikor r�vid l�togat�st tett Kaliforni�ban. Volt egy m�k�d� alv�slaborat�riumom az UC Davis-en (a davisi Kaliforniai Egyetemen), ami k�nyelmesebb volt, mint a Virginai Egyetem EEG-laborat�riuma, � pedig elt�lt�tt egy d�lut�nt velem �s az asszisztenseimmel (Tart, 1969).

A k�t�r�s �l�s sor�n Monroe-nak k�t r�vid TK�-je volt, �s mindegyik ut�n n�h�ny m�sodpercen bel�l besz�molt a fel�bred�sr�l, ami lehet�v� tette a fiziol�giai feljegyz�sek TK�-kkal val� �sszevet�s�t. Ism�t m�rt�k az EEG-t, a szemmozg�st �s a ker�leti v�r�raml�st (plethysmograph), s z�rt �ramk�r� TV-vel figyelt�k az els� TK�-t.

Megk�rt�k Monroe-t, hogy pr�b�ljon meg TK�-t el�id�zni, majd menjen a berendez�sekkel teli szob�ba, ahol az asszisztenseim voltak, �s olvasson el egy �tjegy� sz�mot, ami abban a szob�ban van. Els� TK�-j�ben besz�mol�ja szerint a szob�kat �sszek�t� folyos�n tal�lta mag�t; ez legfeljebb nyolc-t�z m�sodpercig tartott, azt�n l�gz�si neh�zs�gei miatt vissza kellett t�rnie a test�be. Besz�mol�ja szerint a m�sodik TK�-j�ben megpr�b�lta k�vetni az EEG-k�belt a falon �t a berendez�s-szob�ig, de elk�ped�s�re az �p�leten k�v�l �s egy m�sik �p�let fala el�tt tal�lta mag�t, mik�zben tov�bbra is k�vette a k�belt. K�s�bb azonos�totta az egyik udvart mint azt a helyet, ahol mag�t a k�s�rletben tal�lta; ez az udvar az �p�let belsej�ben volt, h�romemeletes fal szeg�lyezte, �s 180 fokban szemben volt a berendez�s-szob�val. B�r Monroe-nak nem volt eml�ke arr�l, hogy kor�bban l�tta volna ezt az udvart, lehets�ges, hogy vetett r� egy pillant�st, m�g az irod�mban volt aznap d�lut�n, m�g a k�s�rlet el�tt. Nem volt k�bel az udvaron, a felsz�nen legal�bbis nem, b�r lehettek eltemetett elektromos k�belek a felsz�n alatt, amik az �p�let sz�rnyait k�t�tt�k �ssze; �s vezetett n�h�ny k�bel a laborat�riumi helyis�gb�l az irod�mba, ami az �t nagy r�sz�ben az udvar fel� visz.

Ism�t csak a frusztr�l� mint�t kaptuk Monroe-val v�gzett kutat�somb�l: nem voltak el�g egy�rtelm� ESP-eredm�nyei ahhoz, hogy bizony�t� erej�ek legyenek, de nem voltak olyan egy�rtelm�en pontatlanok sem az eredm�nyek, hogy nyugodtan kijelenthessem: semmi sem t�rt�nt egy�ltal�n. Az EEG-t, ami megel�zte Monroe k�z�lt TK�-j�t, durv�n hat�rvonalnak vagy hipnag�g �llapotnak sorolhatn�nk be; 1. szakasz-mint�nak, ami alfaszer� tev�kenys�gre vall� (szenderg�sre utal�) �s th�ta-tev�kenys�gre (norm�l alv�si minta, az 1. szakasz r�sze) mutat� ritmusokra tartalmazott p�ld�kat. Ez a minta megmaradt az els� TK� alatt, de a szisztol�s v�rnyom�s h�t m�sodpercig tart� hirtelen es�se k�s�rte; ez durv�n megegyezik a TK� Monroe �ltal becs�lt hossz�val. K�t�rtelm� term�szet� REM-tev�kenys�g zajlott ebben az id�szakban. A m�sodik TK� Monroe besz�mol�ja alapj�n azut�n k�vetkezett be, hogy az EEG egy ideig v�ltakozott az alv�s 1. szakasza �s a 2. szakasza k�z�tt. Ismeretlen ennek a TK�-nek a pontos id�tartama, de �gy t�nik, hasonl� 1. szakasz-minta k�s�rte, �s csak k�t elszigetelt p�lda akadt REM-tev�kenys�gre a v�ge fel�. Semmilyen hat�rozott v�ltoz�s nem l�tszott a sz�vm�k�d�sben a plethysmograph-felv�telen. Monroe arr�l sz�molt be, hogy e m�sodik alkalommal elt�r� technik�t haszn�lt a TK� el�id�z�s�re.

�ltal�noss�gban teh�t Monroe TK�-je a jelek szerint meghosszabb�tott, sz�nd�kosan el�id�zett hipnag�g �llapottal (1. szakasz EEG) p�rosult. Ilyen meghosszabb�tott �llapotokat nem l�tni norm�l k�r�lm�nyek k�z�tt a laborat�riumban. A th�ta-ritmusok t�ls�lya �s az alkalmank�nti lelassult alfa �rdekes p�rhuzamot mutat azokkal az EEG-�llapotokkal, melyeket halad� Zen mesterek eset�ben jegyeztek fel medit�ci� k�zben (Kasamatsu, 1966). A modern EEG-visszacsatol�si technik�k kimutatt�k, hogy az alanyok k�pesek megtanulni, hogyan id�zzenek el� fokozott alfa-ritmust, �s hogyan lass�ts�k le alfa-ritmusuk frekvenci�j�t. Ha m�g mindig akt�van kutatn�m ezt a ter�letet, megpr�b�ln�m megtan�tani az embereket, hogyan id�zzenek el� th�ta- �s lelassult alfa-ritmusokat, vagyis aff�le ir�ny�tott �lmoss�got, �s megn�zn�m, ez seg�t-e abban, hogy TK�-j�k legyen. Monroe ilyesmin dolgozott, amikor a Monroe Int�zetben kifejlesztette HemiSync© elj�r�sait, melyek l�nyeg�t gyakran fogalmazta meg �gy, hogy elaltatj�k a testet, m�g �bren tartj�k az elm�t. Mik�zben nagyon is felcsig�zott �s leny�g�z�tt n�h�ny ilyen eredm�ny, nem k�vettem �ket el�g gondosan ahhoz, hogy szak�rt�i elemz�st tudjak ny�jtani r�luk; az �rdekl�d� olvas�nak azonban aj�nlom a k�vetkez�t: (Atwater & Owens, 1995).

Testen-k�v�li �lm�nyek: hatodik tanulm�ny

Az utols� TK�-tanulm�ny, amit 1970-ben vittem v�ghez, olyan volt, mint az els�, az 1957-es: k�s�rlet volt hipn�zissal el�id�zett TK�-re, de sokkal kifinomultabb szinten. Ekkor m�r t�bb mint egy �vtizede v�geztem kutat�st a hipn�zissal; f�k�nt azt vizsg�ltam, hogyan lehet haszn�lni poszthipnotikus szuggeszti�t az �jszakai, 1REM-szakasz� �lmod�s tartalm�nak �s folyamat�nak befoly�sol�s�ra. Volt egy nagym�rt�kben v�logatott �s k�pzett r�sztvev�kb�l �ll� kis csoportom az UC Davis-n�l (l�sd (Tart & Dick, 1970) a v�logat�s �s k�pz�s r�szleteihez); m�lt�n nevezhetj�k �ket hipnotikus virtu�zoknak: a hipnotikus fog�konys�g fels� 10%-�ba tartoztak mind. Amellett, hogy j�ratosak voltak �jszakai �lmaik poszthipnotikus befoly�sol�s�ban, m�ly hipnotikus �llapotokat is felder�tettek, �s meglehet�sen otthonosan mozogtak a laborat�riumban.

M�r nincsenek meg a feljegyz�sek, mert helyhi�ny miatt rengeteg r�gi adatot ki kellett dobnom, amikor nyugd�jba mentem az UC Davis-t�l, �gy csak a tanulm�ny �ltal�nos eredm�nyeit adhatom meg �n�knek. L�nyeg�ben: k�r�lbel�l h�t r�sztvev�nek volt egy�ni hipn�zis-�l�se, ahol is nagyon m�ly hipnotikus �llapotot �rtek el, amit a hipn�zis m�lys�g�r�l tett saj�t besz�mol�ik er�s�tettek meg ((Tart, 1970), (Tart, 1972a), (Tart, 1979)) , majd azt a szuggeszti�t kapt�k, hogy – m�g a hipnotiz�r 10 percig csendben marad, hogy ne zavarja �ket, �s ne k�sse �gy �ket a test�kh�z – a tudatuk elhagyja a fizikai test�ket, �s �tmegy a folyos�n egy m�sodik, z�rt laborat�riumi helyis�gbe, ahol n�h�ny speci�lis c�lt�rgy-anyag volt az asztalon. Az volt a feladatuk, hogy gondosan megfigyelj�k ezeket az anyagokat, azt�n egy darabig k�sz�lhatnak a testen k�v�l, majd t�rjenek vissza, �s sz�moljanak be TK�-j�kr�l a k�s�rletvezet�nek, aki egyik diplom�s hallgat�-asszisztensem volt.

Az �sszes r�sztvev� �l�nk TK�-r�l sz�molt be, ami val�di �lm�nynek t�nt sz�mukra. Belefoglaltak utakat �ltaluk ismert helyekre, �gy p�ld�ul Davis belv�ros�ba, amit eleven r�szletess�ggel tapasztaltak meg, s eleven �lm�nyeik voltak a c�l-szob�ba tett �tr�l is.

Arr�l adott besz�mol�juk, hogy mit l�ttak a c�l-asztalon, semmilyen hasonl�s�got nem mutatott a c�lt�rgyakkal. A form�lis elemz�s meg sem �rte a f�rads�got.

A TK� teh�t…

Mi teh�t a TK�? T�nyleg elhagyja az elme vagy l�lek a testet, �s valahov� m�shov� megy, „ki”, vagy pedig csak egy saj�tos m�dosult tudat�llapot a TK�, ami alapvet�en hallucin�ci�s term�szet�, vagyis ill�zi� az az �rz�s �s meggy�z�d�s, hogy m�shol vagy, mint ahol a fizikai tested elhelyezkedik?

Miut�n t�bb �vtizeden �t t�prengtem az eredm�nyeken, melyeket saj�t kutat�saim �s m�sok�i hoztak, f�leg a tudat term�szet�vel �s a m�dosult tudat�llapotokkal v�gzett tanulm�nyaim f�ny�ben �sszetettebb n�zetem van a TK�-kr�l, ami mindk�t lehet�s�get mag�ba foglalja elt�r� id�pontokban, �s m�g t�bbet is. �gy hiszem, hogy n�h�ny TK�-ben az elme legal�bb r�szben val�ban lehet valahol m�shol, mint a fizikai test – ez lehetett a helyzet Miss Z eset�ben. Az ellenkez� v�gletben – mint ahogy virtu�z hipn�zis-alanyaimmal t�rt�nt, akiknek eleven �s t�k�letesen val�s�gos volt a tapasztalata az � n�z�pontjukn�l, de akiknek csak illuz�rikus volt az �szlel�se a c�l-szob�r�l – �gy hiszem, a TK� lehet szimul�ci�ja a testen k�v�l lev�snek, az elme pedig ugyan�gy „benne” van a fizikai testben, mint b�rmikor m�skor. E k�t v�glet k�z�tt hitem szerint lehetnek olyan TK�-ink, melyek alapvet�en szimul�ci�i a kint lev�snek, de amelyekben ESP r�v�n szerzett inform�ci� jelenik meg, �gyhogy a TK�-helysz�n szimul�ci�ja pontos, �s megfelel az igazs�gnak.

Ez bizonyos szempontb�l kellemetlen helyzet; f�leg az�rt, mert tapasztalatilag a TK� mindh�rom im�nt felsorolt t�pusa azonosnak t�nik az �ket �t�l� szem�lynek, legal�bbis a le�r�s durva szintjein. Noha szeretn�m, ha a val�s�g egyszer�, vil�gosan elk�l�n�l� kateg�ri�kba esne, azt tanultam az �letben, hogy a val�s�g nem t�r�dik az egyszer�s�g ir�nti v�gyunkkal, �s gyakran �sszetettek a dolgok.

A val�s�g szimul�ci�ja:

R�szletezni szeretn�m itt a tudat szimul�ci�s modellj�t, mert fontos. Mindannyiunknak van modell�nk, elm�let�nk a tudat �s a vil�g term�szet�r�l, b�r ezt �ltal�ban mag�t�l �rtet�d�nek vessz�k, �s tudatosan nem is tudjuk, hogy van elm�let�nk. Az elm�let az, hogy a t�r �s az id� val�s, �s nagyon is olyanok, amilyennek l�tszanak; a dolgoknak hat�rozott helyzet�k van t�rben �s id�ben; hogy a tudat „benne” van a fejben, �s hogy ebb�l a t�rbeli poz�ci�b�l �szlelj�k k�zvetlen�l a k�ls� vil�got a fizikai �rz�keink r�v�n. Mint munkamodell, az id� nagy r�sz�ben eg�szen j�l m�k�dik ez az elm�let: ha valaki fel�d dob egy k�vet pl., e modell automatiz�lt r�sze, ami az �kologikus szelf nevet kapta (Neisser, 1988), azonnal kikalkul�lja a k� r�pp�ly�j�t, kikalkul�lt poz�ci�j�t �sszeveti azzal, ahol vagy, �s arra k�sztet, hogy f�lrekapd a fejed, ha a r�pp�lya keresztezi a helyzetedet. A biol�giai fennmarad�s szempontj�b�l �ltal�ban meglehet�sen hasznos, ha pszichol�giailag azonosulunk ezzel az �kologikus szelffel, �s nagyon magas fok� els�bbs�get adunk fizikai test�nk v�delm�nek. Val�ban nagyon neh�z nem azonosulni automatikusan ezzel az „�kologikus szelf”-folyamattal!

Kicsit k�zelebbr�l is szem�gyre v�ve: most m�r – t�bb �vtizedes pszichol�giai �s idegfiziol�giai kutat�s ut�n – tudjuk, hogy az �szlel�snek ez a naiv szeml�lete, mely szerint a tudat egyszer�en, egy az egyben a k�ls� vil�got �szleli, meglehet�sen pontatlan. Szinte minden �szlel�s egyfajta sebes, implicit �s automatiz�lt gondolkod�s val�j�ban; arr�l alkotott �t�letek �s elemz�sek halmaza, hogy mi t�rt�nik, �s mi a jelent�s�ge sz�modra. Amikor pl. valami megmozdul a l�t�mez�d perif�ri�j�n, rendszerint t�nylegesen l�tsz egy fenyeget� szem�lyt, amint elkapja a fej�t egy fa m�g�tt, nem pedig t�bb�rtelm� mozg�st tapasztalsz l�t�mez�d f�kusz�latlan r�sz�ben, ami a „Mi lehet az?” gondolathoz vezetne, ez pedig ahhoz, hogy keresni kezden�l a mem�ri�dban lehets�ges jel�ltek ut�n, melyek valamilyen �sszeill�st mutatnak a hozz�f�rhet� t�bb�rtelm� �szlel�si adatokkal, ami pedig olyan k�vetkeztet�shez vezetne, hogy egy fa m�g�tt a fej�t elkap� fenyeget� szem�ly 45% es�llyel illik az �szlel�si adatokhoz, m�g pl. egy sz�lben ringat�z� �g csak 30%-os es�llyel illik hozz�, stb. Teh�t val�sz�n�leg a legjobb lenne cselekv�sre felk�sz�lni. Ha val�ban fenyeget� alak lenne ott, a szem�lynek, aki ilyennek l�tja, azonnal jobb az es�lye a t�l�l�sre, mert gyorsabban reag�l, mint az, aki hossz�, sorozatos elemz�si folyamaton megy �t. Olyan ez, mintha hat�rozott evol�ci�s el�nye lenne annak a szervezetnek, amely azonnal k�szen tud �llni a k�zd�sre vagy menekv�sre m�g n�h�ny hamis riad� �r�n is, ahhoz az organizmushoz k�pest, amelynek t�l sok�ig tart, m�g elk�sz�l a menek�l�sre vagy k�zd�sre.

Hogy saj�t �s m�sok kutat�sainak v�g�re ugorjak, hasznos �gy l�tni szokv�nyos tudatunkat, mint egy folyamatot, ami folyamatos, dinamikus szimul�ci�t teremt a val�s�gr�l, egy val�s�gmodellt, az elme bels� sz�nh�z�t, biopszichol�giai virtu�lis val�s�got (BPVV) ((Tart, 1991), (Tart, 1993)), „amiben” a tudat lakozik. E folyamat legnyilv�nval�bb p�ld�ja az �jszakai �lom. Ott egy komplett vil�gban �l�nk, ler�gz�tett id�- �s t�rdimenzi�kkal, sz�n�szekkel, cselekm�nyekkel �s k�rnyezettel. Val�j�ban azoknak az agyi mechanizmusoknak a z�me, melyek azt az �lomvil�got megalkotj�k, val�sz�n�leg azonos a mechanizmusokkal, melyek �brenl�ti vil�gunkat konstru�lj�k, alkotj�k meg, azzal a nagyon fontos k�l�nbs�ggel, hogy az �brenl�ti �llapotban �lland�an �rz�ki bemenettel kell foglalkoznia ennek a vil�gszimul�ci�s folyamatnak, m�gpedig olyan m�don, ami v�d minket, �s a c�ljaink ir�ny�ba vezet. �gy teh�t konszenzus-val�s�gk�nt hat�roztam meg azt a val�s�got, amit szokv�nyosan �l�nk (Tart, 1973), hogy eml�keztessem magunkat arra: b�r mag�t�l �rtet�d�nek tartve �gy gondoljuk, hogy egyszer�en �gy �szlelj�k a val�s�got, amilyen, val�j�ban �sszetett konstrukci� az, amit er�sen meghat�roz konkr�t t�rsadalmunk t�rsadalmi konszenzusa, �ltal�nos megegyez�se af�l�tt, hogy mi fontos, valamint saj�t pszichodinamik�nk �s kondicion�l�sunk.

Ha ezt a perspekt�v�t most a TK�-re �s HK�-kre alkalmazzuk, el�sz�r is azt kell felismern�nk, hogy a szokv�nyos �rz�s, mely szerint „benne” vagyunk a test�nkben (�ltal�ban a fej�nkben), egy konstrukci�, egy vil�gszimul�ci�, ami t�rt�netesen az id� nagy r�sz�ben optim�lis m�d a fennmarad�s biztos�t�s�ra, de ami nem felt�tlen�l igaz valamif�le v�gs� �rtelemben. Nem tudom, mi a v�gs� val�s�g, de hasznos �szben tartanunk, hogy �pp�gy, ahogy egy olyan szem�ly, aki j� min�s�g�, sz�m�t�g�pesen gener�lt virtu�lis val�s�gszimul�tort haszn�l, elfeledkezik arr�l, hol van val�j�ban a fizikai teste, �s tapasztalatilag „benne” lesz a sz�m�t�g�pesen gener�lt vil�gban, lehets�ges, hogy a „lelk�nk” val�j�ban a Marson helyezkedik el, de annyira belemer�l�nk a BPVV-ba, amit az agyunk gener�l, hogy azt gondoljuk: itt vagyunk a test�nkben. �r�lt egy �tlet ez, de eml�keztet minket arra, hogy tapasztalatunk arr�l, hogy hol vagyunk, nem egyszer�en annak k�rd�se, hogy olyannak �szlelj�k a val�s�got, amilyen.

Az elme tudom�nyos modellje, ami no�tikus (szellemi) tud�sra ny�lik:

�n�k k�z�l azok, akiknek volt TK�-j�k �s HK�-j�k, valamilyen nagyon m�ly szinten tudj�k, hogy az elme vagy l�lek t�bb, mint a fizikai test�k. �nmagunk automatikus pszichol�giai azonos�t�sa a fizikai testtel, az �kologikus szelf �ltal megalkotott szimul�ci�val, nagyon hasznos munkaeszk�z ugyan, de nem a v�gs� v�lasz. Ahogy arra az elej�n kit�rt�nk azonban, ezt a tapasztalati tud�st nem mindig k�nny� �sszhangba hozni a h�tk�znapi vil�gban �l� mindennapi szelffel, f�leg akkor nem, amikor a tudom�nyoss�g nagyon is uralkod� kl�m�ja azt mondja neked, hogy m�lyebb tud�sod helytelen, �s hogy �r�lt vagy, ha komolyan veszed.

Szer