Kvintesszencia - G-Portál

A szerzõ amatör orientalista és mûszaki szakember, aki egy építési-szervezési (lehetséges) módszert vázol fel, mellyel viszonylag kevés emberi erõvel, lépésrõl-lépésre építi fel a piramist. Ez a leírás magyarázatot ad a nagyobb kövek, a bezárt szellõzõ nyílások és a különbözõ járatok elhelyezésére. A Nagy Piramis valószinûleg áldozati hely, majd többszintes sír volt, melyet a többi piramishoz hasonlóan tájoltak, és építésénél felhasználtak minden akkori építõmûvészeti módszert. A piramisba írásos emléket nem helyeztek és a késõbbi írások sem említik a piramis építéseket. Valószinüsíthetõ, hogy a Gizehi Kheopsz és Mükerniosz piramis nem egyszerre, hanem a Kheopsz piramis legalább három, a Mükerniosz piramis, pedig két fázisban épült meg. A fázisok között eltelt idõ 30 év lehetett. Az egyszerû nép vallásos kötelezettsége miatt részt vett a piramisok építésben, ezzel remélve a túlvilági gazdagság megváltását, de dolgoztak rajtuk rabszolgák és fizetett béresek is.

A Gizeh-i fensíkon a mostani három nagy piramis (Keopsz, Kefren, Mükerniosz (görögül)) mögötti piramisfaluban mintegy 25 ezer embert lehetett elhelyezni.
Ugyanennyi ember részére voltak gabonatárolók, pékségek...stb. a helyszínen. Ebbõl a 25 ezer fõbõl, kb 10 ezer fõ lehetett a fizikai dolgozó, a többi vezetõ, munkairányító, illetve egyéb szakmunkás, pék, ács, munkaeszköz készítõ, orvos, építész...stb. Az építõmesterek családtagjai is itt voltak, feleség, gyerek...stb. Végül is a három helyszínen (piramis környéke, vízpart, kõbánya) összességében kb. 20 ezer tényleges kétkezi munkás vett részt egyidejüleg. Napi 12 órás, hatnapos munkahétben.
A Nagy Piramis építése a mai ismereteim alapján a következõképpen történhetett:

Építési területek:
- A Gizehi fensíkkal szemben a Nilus túlsó partján volt a mészkõbénya,
- A köveket egyenként hajóra rakták a keleti parti felrakó kikötõben,
- A hajók a nyugati parton a fensík alatt a lerakó kikötõben kikötöttek, a köveket itt egykarú emelõkkel szánokra rakták, és vályogból épített, vízzel locsolt rámpán elvonszolták a piramis elõtti felvonulási területre.
- A felvonulási területen történt a kövek finomcsiszolása, a végleges méret és alak beállítása,
- Innen a köveket a munkavezetõ irányításával, egy ugyancsak vályogból épített, vízzel locsolt rámpán a piramisépítés aktuális helyére vonszolták. A használt eszközök: farudak (egykarú emelõk), szán (szállító eszköz), kötelek. Kereket, csigát ekkor még nem ismertek.
- Amikor a piramisépítés egy szakasza elkészült a vályog rámpát elbontották.

Az építés szakaszai:
1. Masztaba építés, a masztaba alatti pincesírral. Ennek idõszaka jelenleg nem ismert.
2. Kheopsz a masztaba tetejének közepére helyezteti sírkamráját, ezt 26 fok dölésszögû piramissal befedeti, a piramis lapos tetejére gránit áldozati követ helyeztet. Az áldozati helyhez lépcsõsor vezet fel.
3. Kheopsz uralkodási idejét újabb 30 évvel meghosszabbítják. Újabb sírkamrát helyeznek a tetõre, az áldozati kõ mögé.
4. A piramist átalakítják 52 fok oldalfal-dölésszögû (modern) piramissá. A felvezetõ lépcsõsort befedik, így alakították ki a Nagy Galériát. A felsõ, gránit sírkamrára beroskadás elleni szerkezetet helyeznek, és befejezik a piramis felrakását.
5. A piramist kivülrõl, kötõanyag segítségével, sima fehér mészkõlapokkal burkolják. Tetejére aranylemez csúcsdiszt helyeznek.

A Gizehi fensíkon található régi masztabát nagyobbítatta meg Kheopsz és késõbb ez lett a piramis alapja. Hasonlóan, mint ahogy nagyapja lépcsõs piramisánál tették. A masztaba alatt állott a "befejezetlen (régi) sírkamra" melyre nem volt szükség, mivel elkészíttette a felette lévõ impozánsabb sírhelyet. A meredeken lefutó akna lehetett az eredeti masztaba akkor szokásos, nehezen járható lejárata. Az új ferde akna az új lejárat, melyet Kheopsz építhetett, ami 30 fokos lejtésû és a sarkcsillagra néz. Ez a lejárat segített a további építkezésnél a piramis pontos tájolásában.Kheopsz a meglévõ alapra helyeztette a szentélyét. A korabeli szokásoknak megfelelõen ehhez piramis formájú, 26 fok dõlésszögû oldalakat készítettek, egyoldali lépcsõfeljáróval.A szentély védelmére, Kheopsz lépcsõs piramist készítetett a felsõ kamra körbeépítésével. A ferdén felfutó, kanyargósan induló "szellõzõ aknák" "Isis (vagy Kheopsz) lelkének" közlekedését biztosították. Ezután az egész építményt befejezték, mint 26 fok dõlésszögû piramist. Ez a piramis az akkori vallás szerinti Napkultuszt is szolgálhatta. Teteje közepén volt az Áldozati Kõ, amelyre a bemutatandó áldozatokat tették. Az akkori 26 fok dölésszögû piramis tetejére ferde út vezetett fel, mely befedve most a "Nagy Galéria". Az Áldozati Kõ volt a legszentebb hely akkoriban. Ez alatt állott Kheopsz Szentélye, melyet ma a Királynõ Sírkamrájának nevezünk.Kheopsz hatalmi örületében ráhelyeztette a "Szentek Szentjét", saját gránitból készített szentélyét az áldozati kõ mögé, mellyel önmaga Isten-i eredetét kívánta szimbolizálni.Ugye a 2. és 6. kép mennyire hasonló. A 6. kép Snofru, Kheops nagyapjának Dahsuri Északi (Vörös) Piramisának kamráját mutatja. A Kheopsz piramis ebben az állapotban, azonban alacsonyabb volt apja piramisánál, és nem volt eléggé zárható a sírrablók elõl. Ezért azt be kellett zárni. Kheopsz megszélesítette az alapot. Felfutó folyosót készítettek az alapba, és az eredeti oldalban elkészítette a "Nagy Galériát". Továbbá egy ejtõköves csapdát állított ehhez a bejárathoz. A Gránit Sírkamra és a Nagy Galéria beszakadás elleni védelmére felhasználtatta nagyapja, Sznofru piramisainál tapasztaltakat. Az egy szinten több sírkamrás királysírok nem ritkák Egyiptomban. A ferde szellõzõaknákat kutatta az UPUAUT Projekt, melynek keretében egy mini-tankra szerelt videokamerával végigjárták a középsõ és felsõ kamrák "szellõzõjáratait".Kheoposz, mikor 50 éves volt, újra fáraóvá válsztották. Ennek ünnepére építészei bravúrt ajánlottak neki, és költséget, rizikót vállalva,(52 fok dölésszögû) modernizálták a piramist. Végleges formáját a mészkõ táblákkal való borítás után nyerte el. Tetejére arany csúcsvédõ gula-borítást helyeztek. A mészkõborítás bizonyára bezárta az összes nyílást. Ekkor Kheopsz 70-80 éves lehetett, amikor meghalt. Utódja Kefrén nem szerette õt, Kheopsz fáraót sosem temették a piramisába, sõt a szokástól eltérõen szobrot sem állítottak neki.Érdemes megnézni a Szakkarai lépcsõs piramis építési módját is, hasonló lehetett a Kheopsz piramis megnagyobbítása is.

A három Gizehi piramisban a közös, hogy a bejárati akna azonos szögben ( 30 fok) lefelé indul, és a sarkcsillag irányába mutat.

A fent említett építési elmélet sok hasonlóságot mutat az elsõ kõpiramis, Dzsoszer fáraó piramisának építésénél Imhotep által alkalmazott (ismert) lépésekkel.

A Gizai és Szakkarai temetkezési terület alaprajza :

1. Giza. A szaggatott vonal jelzi a Nilus árterületének szélét. Az árterületen fekszik a mai Giza város. A három piramistól vezetett a szent út a völgytemplomokhoz. Jelenleg egy Völgytemplom maradt meg, a középsõ, Kefrén fáraó piramisához tartozó. Eme völgytemplom mögött van a Szfinx, amelynek fejét Kefrén arcmására mintázták. A völgytemplomokban végezték a balzsamozást, és az idõszakos szent ünnepek innen indultak. A piramisok mögött összefüggõ kõfal (gát) van. A három piramis, a Nilus szintjétõl kb. 50 m magasban lévõ mészkõ fennsíkon fekszik. Kheopsz piramisát nagyszámú kisebb masztaba, és három szatellit (feleség) piramis veszi körûl. Keopsz piramisától lefelé vezetõ út meredek lejtésû. Ezen piramis körül látható az 5 db megtalált "Fáraó Hajója" 2. Szakkara. Érdemes megfigyelni a középsõ három piramis Gizaihoz hasonló tájolását. Unisz piramisának belsejében láthatók a misztikus túlvilági élettel kapcsolatos feliratok. (Halottak Könyve.) A Dzsószer fáraó lépcsõs piramisát , melyet Imhotep (Aszklépiosz?) tervezett, alabástromból készült hullámos kõkerítés vesz körül. Alabastromból készültek a belsõ kultikus épületek, és a völgytemplom is. (Továbbá a Memphiszi szobrok is.) Ezek megmaradt részei, olyan jó állapotban vannak, mintha ma készültek volna.

A piramisok építésének három szakasza Bochardt és Hommel szerint:

Az utakhoz, rámpákhoz felhasznált rengeteg vályogtéglát, végül vízzel bontották el. Víz kellett a vályogtégla utak locsolásához is, hogy a szán csússzon rajta. A sok vizet a piramisok körüli kõgátak tartották meg. Ekkor az alsó kamra is megtelhetett vízzel.

Mükerniosz piramisa is (ugy tünik) két fordulóval épült. Kefrén piramisa a legrejtélyesebb, lehet, hogy ez a legújabb, és az egy ütemben épült. A vályogtéglás rámpa építésnek egy emléke maradt meg, bár ez 1000 évvel késõbbi, a Karnaki templom fõpilonjának vályog rámpaszerkezete ma is áll. (Az idõjárás 3000 év alatt nem tudta elbontani, olyan hatalmas tömb.)