Ókori furcsaságok
tundy 2007.07.07. 11:37
Néhány abszurd dolog, ami nem igazán hihető a régmúlt embereitől...
1. Hogyan tört le Nagy Sándor orra?
Amikor Octavianus Kr. e. 30-ban elkeseredetten vette tudomásul, hogy Kleopatra szinte a szeme előtt távozott e világból, s nem lehet láncra vert kísérője a diadalmeneten, vigasztalásul megtekintette Alexandriában Nagy Sándor sírját. Valószínűleg addigi sok csalódása miatt nehezen akarta elhinni, hogy igazi múmiát lát, s tapintatlanul megérintette a holttestet. Elképzelhető Octavianus riadalma, amikor az élőnek álcázott testről levált az orr. Egy uralkodó természetesen nem mutathat rémületet, s amikor meg akarták mutatni neki a Ptolemaeusok múmiáit is, felháborodottan tiltakozott: "Királyt akartam látni, nem hullákat!". Az egyiptomiaknak nagyon tetszett Octavianus válasza, ezért elvezették az Apisz-bika bebalzsamozott testéhez is. Erre kitört Octavianusból a római düh: "Isteneket szoktam tisztelni, nem marhákat!" -- mondta, s faképnél hagyta a vérig sértett egyiptomiakat. (Cassius Dio alapján)
2. Szokatlan kényszer
Rómában újra (Kr. e. 22) az időnként divatos pestis és a műveletlenül maradt földek bosszúja, az éhínség dühöngött. Szokásos módon a nép ismét a consulokat hibáztatta, mondván: "Ha Augustus lenne az egyik consul, nem történhetett volna ilyen szörnyűség." Mivel Augustus makacsul ragaszkodott a pihenéséhez, s a nép küldötteit kidobta, azok a senatus egész testületét bezárták a Curiába, a bejáratot eltorlaszolták, s közölték a megszeppent városatyákkal, hogy addig nem jöhetnek ki, míg meg nem választják Augustust dictatornak. S ha nem igyekeznek, még a Curiát is rájuk gyújtják. A senatorok már-már elszánták magukat a halálra. Mert ha nem döntenek, benn égnek a tanácsteremben, ha pedig döntenek, akkor Augustus intézi el valamennyiüket. A látszólag kisebb rosszat választották, a későbbi halált, tehát a császárt diktátorrá választották. El is ment az egész testület (legalább hatszázan voltak!) a császári palotába, s mert bíztak nagy létszámukban, nem engedték kidobni magukat. Augustus ugyan nem akart hallani a dictatori címről (hiszen annál sokkal nagyobb hatalma volt!), de vállalta, hogy az éhínséget elkergeti. Így is történt (bár a kinevezett "ellátás-felelősök" ezt nem köszönték meg). (Cassius Dio alapján)
3. Állati dolgok
A Kleopatra (és Antonius) legyőzése alkalmából tartott diadalmenet után Róma népe napokig szórakozhatott a cirkuszban és az amphitheatrumokban. Hogy ne kelljen valamely még nem létező egyiptomi állatkertbe menniük, Octavianus felvezettetett egy vízilovat (ezt a nehezen meglovagolható állatot hírből már ismerték) s egy orrszarvút.
Ez utóbbi meglehetősen hasonlít a közismert elefántra (már Hannibal is hozott ilyesmit Itáliába), csak az orrán egy szarv található (ha csak ennyi lenne a különbség...). Később (Kr. e. 20-ban), kicsit megkésve, indiai küldöttség kereste fel Augustust, aki éppen Szamosz szigetén tartózkodott, s egy tigrissel lepték meg. Ilyen jószágot addig még a görögök sem láttak. A Fama arról nem szól, hogy szegény ragadozó milyen állapotban érkezett meg egy év múlva Rómába. Örök mulasztása Vergiliusnak, hogy nem számolt be legalább egy levélben erről a tigrisről, mellyel Athéntől Brundisiumig -- a haláláig -- egy hajón utazott. (Cassius Dio alapján)
4. Harci ecet Q. Caecilius Metellus Creticus Eleutherna (Kréta) városát árulással vette be. Az árulók a városfal egyik magas tornyát egész éjjel ecettel locsolták, s így másnap Metellus első támadásakor a torony téglafala elmorzsolódott, s a rómaiak könnyen elfoglalták a várost. A Fama arról nem beszél, hogy miből készült az ecet, s azt sem említi, hogy a nem áruló városlakók annyira náthásak voltak, hogy semmi szagot nem éreztek. (Dio 36) (Kr. e. 67)
5. Nafta
Tigranokerta (Armenia) ostromakor (római fővezér: L. Licinius Lucullus) a védők naftával (kőolajjal) öntötték le a római hadigépeket, s meggyújtották azokat. (Dio 36) (Kr. e. 69)
6. Boszorkányjárás Salonae (Dalmatia) elhúzódó ostromakor (Pompeius seregének vezére: M. Octavius Cn. f.) a védők asszonyai fekete leplekbe öltöztek, félelmetes díszekkel aggatták tele magukat, s pontban éjfélkor fáklyás szellemjárást rendeztek az ostromlóknak. A fáklyákat az ostromárkokba dobálták, s így Octavius katonái rémülten menekültek. Erre az asszonyok után kirohantak a védő férfiak, s nagy mészárlással kergették el Pompeius híveit. (Dio 42) (Kr. e. 48)
|