Amikor Octavianus Kr. e. 30-ban elkeseredetten vette tudomásul, hogy Kleopatra szinte a szeme előtt távozott e világból, s nem lehet láncra vert kísérője a diadalmeneten, vigasztalásul megtekintette Alexandriában Nagy Sándor sírját. Valószínűleg addigi sok csalódása miatt nehezen akarta elhinni, hogy igazi múmiát lát, s tapintatlanul megérintette a holttestet. Elképzelhető Octavianus riadalma, amikor az élőnek álcázott testről levált az orr. Egy uralkodó természetesen nem mutathat rémületet, s amikor meg akarták mutatni neki a Ptolemaeusok múmiáit is, felháborodottan tiltakozott: "Királyt akartam látni, nem hullákat!". Az egyiptomiaknak nagyon tetszett Octavianus válasza, ezért elvezették az Apisz-bika bebalzsamozott testéhez is. Erre kitört Octavianusból a római düh: "Isteneket szoktam tisztelni, nem marhákat!" -- mondta, s faképnél hagyta a vérig sértett egyiptomiakat. (Cassius Dio alapján)

Rómában újra (Kr. e. 22) az időnként divatos pestis és a műveletlenül maradt földek bosszúja, az éhínség dühöngött. Szokásos módon a nép ismét a consulokat hibáztatta, mondván: "Ha Augustus lenne az egyik consul, nem történhetett volna ilyen szörnyűség." Mivel Augustus makacsul ragaszkodott a pihenéséhez, s a nép küldötteit kidobta, azok a senatus egész testületét bezárták a Curiába, a bejáratot eltorlaszolták, s közölték a megszeppent városatyákkal, hogy addig nem jöhetnek ki, míg meg nem választják Augustust dictatornak. S ha nem igyekeznek, még a Curiát is rájuk gyújtják. A senatorok már-már elszánták magukat a halálra. Mert ha nem döntenek, benn égnek a tanácsteremben, ha pedig döntenek, akkor Augustus intézi el valamennyiüket. A látszólag kisebb rosszat választották, a későbbi halált, tehát a császárt diktátorrá választották. El is ment az egész testület (legalább hatszázan voltak!) a császári palotába, s mert bíztak nagy létszámukban, nem engedték kidobni magukat. Augustus ugyan nem akart hallani a dictatori címről (hiszen annál sokkal nagyobb hatalma volt!), de vállalta, hogy az éhínséget elkergeti. Így is történt (bár a kinevezett "ellátás-felelősök" ezt nem köszönték meg). (Cassius Dio alapján)

A Kleopatra (és Antonius) legyőzése alkalmából tartott diadalmenet után Róma népe napokig szórakozhatott a cirkuszban és az amphitheatrumokban. Hogy ne kelljen valamely még nem létező egyiptomi állatkertbe menniük, Octavianus felvezettetett egy vízilovat (ezt a nehezen meglovagolható állatot hírből már ismerték) s egy orrszarvút.

Tigranokerta (Armenia) ostromakor (római fővezér: L. Licinius Lucullus) a védők naftával (kőolajjal) öntötték le a római hadigépeket, s meggyújtották azokat. (Dio 36) (Kr. e. 69)