Anya! Anya! Mindjárt kezdődik! - kiabállt ki Ginny Mrs Weasleynek a kertbe. A vörös hajú asszony azonnal félbehagyta a törpementesítést, és beviharzott a házba. Már az egész család ott ült az asztal körül, a Varázsszem rádiót hallgatva.

Míg Mrs Weasley megmosta a kezét, már meg is szólalt a műsor bevezető zenéje.

- Jó estét kívánok mindenkinek, kedves hölgyeim és uraim! Önök itt a Cornelius show élő adását hallják Londonból. A mai műsorunk témája az iskola, a tanárok és diákok viszonya, mi a jó tanár titka, és mi a diákok véleménye! - Hangzott fel Cornelius Caramel hangja a rádióban.

Voldemort bukása után a miniszterre nem volt szükség a Minisztériumban, és jelenleg médiaszemélyiségként próbált megélni. Az új talkshow nagyon hamar igen népszerű lett: a műsorban különböző emberek szembesültek egymással, szakértők értelmeztek, és ismert személyek ugrottak egymás torkának.

Aki hallotta az adást, az sosem fogja elfelejteni, amikor Madam Marchbanks és Rita Vitrol egymás torkának estek a Reggeli Prófétában megjelent egyik cikk miatt, vagy amikor Stan Shunpike stílusosan köszönte meg az aurorok vezetőjének a több éves ok nélküli bebörtönzést, majd a St Mungó dolgozóitól hallhattak szakvéleményt, hogy mikor fog tudni az említett auror talpra álllni.

- Köszöntjük a stúdiónkban a háborús hőst, Hermione Grangert, aki nemrég végzett Roxfortban!

Hermione előre szólt az ismerőseinek, hogy Cornelius őt kérte fel, hogy mondjon szakvéleményt az iskoláról.

- Hello.

- Nos, Miss Granger. Ön alig egy éve lépte át végleg Roxfort kapuit, és ha jól tudom, az elmúlt 200 év legmagasabb RAVASZ erdményeit érte el. Ezek után gondolom, amikor megkérdezem, mi volt a véleménye az iskolában folyó dolgokról eléggé alaposan alátámasztott szakvéleményt fogunk hallani.

- Igen, köszönöm. Azt hiszem, az évek alatt minden tanárommal igazán elégedett voltam, szakmailag nagyon felkészültek.

- Minden tanárával?

Hermione fészkelódott a mikrofon előtt a székében.

- Nos, nem. Mógus professzor órái csapnivalók voltak, nem beszélve aról, hogy Voldemortnak dolgozott, és megpróbálta ellopni a bölcsek kövét, hogy a Sötét Nagyúr visszatérhessen. Valami, amit nagy nehezen végre a krumpliagyú minisztérium is hajlandó elhinni Dumbledore professzornak.

Hermione egy pillanatra megdöbbent. Csak nem azt mondta, hogy krumpliagyú minisztérium? Egyenes adásban? Mi történt vele? Mindegy.

- És Lockhart professzor. Nos, ezt nem kell részleteznem, az ügy alig két hete bukott ki, és elég nagy nyilvássogot kapott a Reggeli Prófétában, ami kivételesen valami valósat is kinyomtatott.

Az egész Weasley család döbbenten hallgatott. Mióta beszél így Hermione? Pláne a rádióban?

- Na meg Umbridge, akit annak idején maga varrt a nyakunkba. Nemcsak használhatatlan volt az az undok béka, hanem egyenesen meg akarta akadályozni, hogy tanuljunk. Utálatos, igazságtalan vén szipirtyó volt. Csak az számított neki, hogy ki hűséges a minisztériumhoz, és ki Dumledorehoz. Egyébként mindig is gondolkodtunk rajta, hogy maga mivel érte el, hogy ilyen vakon maga után menjen. Ron még azt is feltételezte, hogy esetleg a szeretője volt. Most hogy itt vagyok, mondja, igaz ez?

Ron kis híján belefulladt a sütőtöklevébe, amikor ezt meghallotta. Hermione is zavartan nézett maga elé. Mi történt? Ezt komolyan megkérdezte? Észrevette, hogy szinte gondolkodás nélkül kimondja azt, ami először eszébe jut.

- Nos, azt hiszem, ez nem tartozik a témához. Mi a helyzet a többi tanárral? Kedvelte őket?

- Ó, igen. Binns professzor órái kissé unalmasak voltak, nem sokan maradtak ébren. Olyan volt, mintha egy eltávozott porszívó szellemét kellett volna hallgatnunk, de ő legalább tudta a tárgyát. Mondjuk Trelawney professzort sem kedveltem túlzottan. Nem sok látói vénája van, és a jóslástan amúgy is egy marhaság, úgyhogy ez nem számít. De rajtuk kívül minden tanárt kedveltem. Nagyon alaposan ismerték a tantárgyaikat és jól tanítottak. Ez úton szeretném megköszönni McGalagony tanárnőnek, hogy foglalkozott velem, és felkészített az átváltoztatástan mestervizsgámra.

- Akkor mondhatjuk, hogy Minerva volt a kedvenc tanára?

- Igen, mondhatja, mert mindenki ezt hiszi, pedig nem igaz. Piton professzor volt a kedvencem, már negyedikes korom óta. - Hermione ijedten a szája elé kapta a kezét. Ez nem lehet igaz! Ezt a titkát még soha senkinek nem mondta el, még Ginnynek sem, és most kikiabálta ország-világ előtt.

Az Odúban vidáman hintázgató Fred erre hátraesett a székével együtt.

- És szabadna megtudnom, miért?

- Mert szerettem a csípős megjegyzéseit. A száraz humorát, a zsenialitását, a szaktudását, a gyors gondolkodását, felnéztem rá, amiért Voldemort után kémkedett, szerettem a hangját, mert bársonyos volt, elképesztő hatást tudott elérni vele. Mindig is tudni szerettem volna, mire lenne képes vele, ha nem megfélemlíteni akarna valakit. Ja, és mert szerintem elképesztően formás hátsója van.

Hermione már befejezte a mondatot mikor ráébredt, hogy mit mondott. Legszívesebben felpattant volna, hogy a mikrofonba kiabáljon: Csak vicc volt, de nem tudta megtenni. Lassan gyanakodni kezdett, hogy valami nincs rendben. Lehet hogy valami bűbáj alatt áll, és az eddigi szereplők is csak azért estek egymás torkának?

- Nos, Miss Granger, ez esetben jó hírem van az Ön számára. A mai este másik vendége ugyanis nem más, mint a hírhedt Roxforti tanár, Perselus Piton! Köszönöm professzor, hogy ide fáradt.

Hermione szíve hevesen kalapálni kezdett, amikor kinyílt a stúdió ajtaja, és a bájitaltantanár sétált be rajta. Ez nem lehet igaz! Pedig remélte, hogy esetleg nem hallotta...

- Jó estét.

- Jó estét. Nos, mit tudna mondani nekünk a roxforti diákokról, professzor?

- Elképesztően ostobák.

- Hmm.. esetleg egy kicsit bővebben?

- A nagytöbbségük elképesztően ostoba. Főleg a hugrabugosok. Szinte lehetetlen bármit is a fejükbe verni. A griffendélesek teljesen el vannak szállva maguktól, mintha az övék lenne a világ. A hollóhátasokkal nincsenek ilyen bajok, és ott még elvétve akad is egy-egy olyan, akinek nem víz lötyög az agya helyén. A mardekárosok sem a régiek, de mivel mindenki előítélettel viseltetik irántuk, kénytelen vagyok igazságtalanul kivételezni velük.

Semmi meglepő Pitontól.

- Köszönjük professzor, az utóbbiról már tudunk. Mondana nekünk néhány szót Miss Grangerről?

- Idegesítően tudálékos és minden lében kanál diák volt, egy kóctömeggel a fején és kapafogakkal, amikor megérkezett. Hetedikre azonban csodás ifjú hölggyé érett, és megtanulta kezelni a haját. Arról nem is beszélve, hogy méretes keblei lettek. Figyeltem. Sokan a fiúk közül azért nem tudtak a bájitalukra koncentrálni, mert őt nézték. Mondjuk kénytelen vagyok elismerni, hogy én is szívesen vettem volna fogásmintát.

A volt bájitaltanár Hermionéhez hasonlóan a szája elé kapta a kezét. A volt griffendéles lány azt hitte, ott helyben elsüllyed. Caramel azonban láthatóan jól szórakozott. Vajon milyen bűbájt vagy átkot szórt rájuk, hogy kénytelenek a kérdéseire válaszolva kimondani az első dolgot, ami az eszükbe jut?

- El kell ismernem, ragyogó ízlése van, professzor. Mondja Miss Granger, éreztette valaha magával Piton professzor, hogy nem bánná, ha több lenne maguk között.

- Természetesen nem! Elvégre mindenek felett állt nála, hogy megőrizze a gonosz, zsíroshajú, nagyranőtt denevér szerepét. A professzor becsületes.. Nos, azt nem mondhatom, hogy talpig úriember, de ez nem illett volna hozzá. Mindenesetre, ha valami ilyesmit is említett volna, akkor ma már Mrs Piton lennék.

- Ohó! És Professzor úr, mit gondol, nem viselkedett Hermione kihivóan? Éreztette valaha, hogy nem bánná, ha, hm, az ön szavaival élve, fogásmintát venne róla?

- Nem! Miss Granger nem az a típus, és tiszteletben tartja az iskola szabályait. Mindenesetre  ha ezt tudtam volna, már minden bizonnyal kitaláltam volna valamit, hogy kénytelenek legyünk egy-két napot együtt tölteni, miután végzett Roxfortban. Természetesen fennhangon panaszkodtam volna, de nagyon élveztem volna a társaságát. Évek óta nem volt ilyen értelmes tanítványom.

Hermione lázasan törte a fejét, hogy mi folyik itt. Aztán megértette. A Minisztériumban nemrég kidolgozták a Veritaserum egy változatát, ami ösztönösen azt mondatja az emberrel, amit először gondol. Vallatáshoz nem használják, mert lehet ferdíteni az igazságot. De csak akkor, ha van fél másodperce újrafogalmazni. Ugyanakkor a fogyasztója teljesen magánál van, és tudja mi történik körülötte. Így nő a veszélye, hogy mindent elkövet majd, hogy küzdjön a szérummal.

- Miss Granger, mennyire táplál mély érzéseket Piton professzor iránt?

- Nagyon. Már.. teljesen. Azt hiszem, szerelmes vagyok. - Majdnem elharapta a nyelvét, amikor majdnem közölte Caramellel, hogy esténként amikor a takaró alatt magához nyúlt, Pitont képzelte oda.

Ron nem volt biztos benne, hogy a show végét is hallani akarja.

- És ön, professzor? - Caramel láthatóan elégedett volt a show alakulásával, annak ellenére, hogy a griffendéles diák és mardekáros tanár nem esett egymás torkának.

Detto.

- Mondja Caramel, ugye tisztában van vele, hogy helyből feljelenthetnénk, amiért igazságszérumot itatott velünk?

A miniszter erre feszengni kezdett.

- Ugyen kérem.. micsoda badarság... Miss Granger, ön igent mondana, ha Piton professzor randevúra hívná?

- Persze!

- És ön professzor...

Nem tudta befejezni a kérdést, ugyanis Perselus torkon ragadta, és kiemelte a székből. A rádióból még hallatszott Caramel ziháló légzése, ahogy levegő után kapkodott, amikor Piton hangja felzengett:

- Elnézést kérünk a kedves hallgatóinktól, az adást technikai okokból kénytelenek vagyunk megszakítani. Rajongói leveleiket továbbra is várjuk, mostantól a Szt Mungó Átkok és varászbalesetek osztályára. A viszont hallásra!

Billnek és Georgenak minden erejére szüksége volt, hogy megakadállyozzák Ront abban, hogy belefojtsa magát a mosogatóba.

---

Hermione és Piton sietve hagyták el a rádió épületét. Némán haladtak egymás mellett egy darabig az utcán, mindketten túlságosan szégyellték magukat ahhoz, hogy a másikra ránézzenek.

- Miss Granger - szólalt meg nagy nehezen Piton.

- Azt ne mondja, hogy felejtsem el, amit mondott! Évek óta erről álmodom, és... - Hermone a szájára tapasztotta a kezét. Láthatóan a bájital még mindig működött.

- Csak azt akartam mondani, hogy tudok egy éttermet a közelben, ahol megbeszélhetnénk. Ha van kedve.

Hermione elmosolyodott.

- Akkor ez egy randevú, Professzor?

- Igen, Miss Granger.

- Igen! De akkor ... akkor csak Hermione.

- És Perselus.

---

Hermione másnap hajnali négykor ment vissza az Odúba, egész este táncoltak és beszélgettek Pitonnal. Ezt persze senki nem hitte el neki. És senki nem volt kíváncsi a részletekre. De Ginny másnap megfenyegette, ha nem lehet koszorúslány az esküvőn, akkor a volt iskolaelső megnézheti magát.