1. Senkinek se adj tanácsot, csak ha megkérnek rá.
2. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos abban, hogy igazán hallani akarják.
3. Ha másvalaki tanyáján tartózkodsz, mutass tiszteletet, máskülönben ne menj oda.
4. Ha a tanyádon egy vendég bosszant, bánj el vele kegyetlenül.
5. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak meg nem kapod tőle az erre felhatalmazó jelzést.
6. Ne vedd el azt, ami a másé, hacsak az nincs terhére a tulajdonosának, és erre kifejezetten fel nem szólít.
7. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikeresen használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia létezését miután használtad, mindent elveszítesz, amit szereztél.
8. Ne panaszkodj olyasmik miatt, amikkel nem kellene foglalkoznod.
9. Ne árts kisgyerekeknek.
10. Ne ölj nem emberi állatot, hacsak rád nem támadnak, vagy ha élelemre van szükséged.
11. Amikor közterületen jársz, ne háborgass senkit. Ha valaki téged háborgat, szólítsd fel, hogy hagyja abba. Ha tovább háborgat, pusztítsd el.

A sátánizmussal való kapcsolat soha nem elszigetelt problémaként jelentkezik. A legtöbb tizenéves a sötétség erőihez való vonzódása mellett drogot, alkoholt fogyaszt, és rendszeresen cserélgeti szexpartnereit. Egyértelműen kimutatható, hogy a sátánizmus hálójába keveredett fiatalok legtöbbször elégtelenül működő családok gyermekei, olyan tizenévesek, akiket szüleik vagy magukra hagytak lelki bajaikkal, vagy a látszatgondoskodás ellenére egyszerűen magányosak. Az okkultizmus egyik amerikai szakértője, Dr. John Cooper szerint a sátánizmus bátorítja a tizenévesekre jellemző minden indulat gátlástalan kifejezését – ide értve a lázadást, az ellenállást és az egyénieskedést, ugyanakkor nem ad pozitív, racionális keretet azoknak, és totálisan támad minden szociális, családi és vallási kapcsolatot és értéket.

A sátánimádás régóta létezik. Nem a „sötét” középkor terméke, és nem is múlt el azzal. Ellenkezőleg, a huszadik században szinte reneszánszát éli. Bár a közfelfogás legfeljebb jópofa, mulandó divatot lát benne, a „játékos sátánizmus” is komoly következményekkel járhat.

Annak, aki tisztába akar jönni a sátánizmus elterjedtségével, igen széles körben kell tájékozódnia. A sátánimádás nem egyszerűen rituálék formájában nyilvánul meg, hanem – legfőképpen a tudatlanságnak köszönhetően – mára már beszivárgott az élet szinte minden területére. Az okkult ritualizmus különféle formáit a ponyvaregényektől a médiáig sok csatorna népszerűsíti. Az egyik leghatékonyabb népszerűsítő műfaj a horror: könyvben, videón, CD-ROM-on korlátlan választék vár a „thriller”-rajongókra. Magyarországon is kedveltek a népszerű horrorszerző, Stephen King regényei, amelyek a rettegés és a halál izgalmát kínálják az arra vágyó nagyközönségnek. Könyveiben alapmotívumnak számítanak a vámpírok és a szörnyeteg pszichopaták, a jövendőmondás, a kísértetjárás.

A sátánizmus másik fő terjesztője a rockzene, amelyen keresztül a divat révén a tinédzserek jelentős részét eléri. A heavy metal zenét játszó rockzenekarok sokszor okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és gyakran dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csak külsőségeknek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiségű, befolyásolható kamaszok könnyen kerülhetnek általa a sátánista okkultizmus hatása alá. Különösen igaz ez akkor, ha a divatnak hódolva, kedvenceik öltözetét utánozva magukra öltik az obskurus szimbólumokat, ezzel mintegy jelt adva, kinyilvánítva szimpátiájukat az okkult világ felé. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb zenekara, az ausztrál AC/DC „Highway to Hell” (Út a pokolba) című albumának borítóján az együttes énekese a Sátánt idéző alakban, szarvakkal és bojtos farokkal látható. Egyik dalszövegük bizonyítottan motívumot szolgáltatott egy 1985-ben Amerikában történt brutális gyilkosságsorozathoz, amelynek elkövetője az együttes rajongója volt. Tevékenysége megdöbbentő pontossággal idézte fel az AC/DC „Night Prowler” (Éjszakai portyázó) című dalának világát. Hasonló népszerűségnek örvend az Iron Maiden zenekar, amelynek kedvenc témái a varázslás és a barbárság, és akik első sikeres lemezük leghíresebb számát az Antikrisztusnak dedikálták. A vérontásról, szadista gyilkosságokról és ördögi ceremóniákról éneklő Megadeth énekese kevéssé meggyőzően azzal érvel, hogy bár ismerik a dalaikban megjelenő témákat (varázslás, sátánista áldozatok, belek kiontása), úgymond „nem helyeslik” azokat. Ez azonban nincs ráírva lemezeikre, így a zenéjüket teljes odaadással hallgató fiatalokra ugyanolyan igéző hatással bírnak ezek a dolgok, mintha bevallottan propagálnák azokat.

Éppen ilyen hévvel hirdeti a háborút, a kábítószert és az agyonverést a Metallica, melynek koncertjeit a közönség „Halj meg! Halj meg!” kántálása kíséri. Más együttesek is előszeretettel választanak sátánista kapcsolatokat és az okkultizmus iránti szimpátiát sejtető neveket, mint például Satan, Sodom, Black Sabbath vagy Possessed (Megszállottak).