iton aznap este azonnal kivonult a nappali szőgerére aludni, és nem is zavarta semmi az álmát, ha nem számítjuk, hogy Tonks háromszor oldalba rúgta a fürdőszobába menet. Ezek után igazán elégedetten kelt fel, amikor Ludo Bumfolt hangja visszhangozni kezdett a lakásban.

- Pál, Kata, Péter, jó reggelt!
Már odakünn a nap felkelt!
Szól a kakasunk, az a nagy tartajú,
gyere ki a rétre ku-kú-ri kú!

A fülsértő nyivákolásnak Mordon vetett véget, amikor megtalálta, hogy a hangszóró az ő ágya alatt van elrejtve, és elhallgatta a párnájával.

- Ki készít ma reggelit? - kérdezte álmatagon Hermione, miközben a lábát odatette az ajtóba, hogy Piton ne tudjon bezárkózni a fürdőbe.

- Majd én! - jelentkezett lelkesen Mr Weasley. - Úgyis mindig ki akartam próbálni, hogy működik a mugli gáztűzhely.

Hermione rosszat sejtve vele ment a konyhába. Még nem felejtette el, amikor meg akarta tanítani Mr Weasleyt gyufával tüzet gyújtani...

Arthur nem mutatott több affinitást a rántottakészítés terén sem. Ugyanakkor több közül is lehetett választani: égett, elsózott, nyers, olajban úszó, vagy ezek bármilyen keveréke.

Alighogy az igazgató és George befejezték a mosogatást, Hermione és Mordon pedig a törölgetést, megjelent mellettük Harry.

- Hermione? George? Professzor? - kezdte halkan. - Kérhetnék valamit? Ha lesz a kiszavazás, engem válasszanak. Nem bírok ki még egy napot Colin és Dennis mellett.

Az iagazgató és Hermione rámosolyogtak, Harry pedig biccentett, és elindult, hogy beszéljen Tonks- szal és Mr Weasleyvel is.

Nemsokára azonban mindenki ismét ott ült a nappaliban, és várták, hogy Bumfolt megérkezzen. A főosztályvezető nem váratott sokáig magára - ez alkalommal piros alapon lila pöttyös talárban érkezett, és nagyon elégedettnek tűnt.

- Mindenkinek szép jó reggelt kívánok! Remélem jól aludtak, mert ma embertpróbáló feladat áll maguk előtt! Négy mugli óvodában szabadságra küldtük az óvónéniket és bácsikat. Ebben a zsákban - lengetett meg egy szatyrot - négy zsupszkulcs van, ami odarepíti magukat az oviba, még nyítás előtt, és vissza is hozza, zárás után. Ja, és még valami: megkérem önöket, hogy a gyerekekre vigyázzanak, csak kölcsönbe kaptuk őket.

Hermione és Piton fájdalmas arcot vágtak, Mr Weasley azonban izgatottnak tűnt.

- Mindig is kíváncsi voltam, milyen egy óvoda!

Bumfolt megállt a citrompor-akciócsoport megmaradt két tagja előtt, és odanyújtotta a zsákot Dumbledorenak, aki kihúzott belőle egy homokozólapátot.

A Fekete Narglik hármasának egy fa építőkocka jutott, míg a Villásdugó csoport egy kerék nélküli kiasutóval utazhatott. A Harry Potter csoport egy félfülű játékmacit kapott.

- Mindenki fogja meg a ... nem Dennis, nem azt, hanem a zsupszkulcsot! Tizenöt másodperc, és indulnak!

Piton kezében nem volt valami nagy az építőkocka, így Hermione (cseppet sem vonakodva) összefonta vele az ujjait, míg Luna a mutatóujjával hozzáfért.

Hamarosan érezték az ismerős rántást a köldökük mögött, és elnyelte őket eg zúgó forgatag.

---

Hermione élvezte, ahogy a szédítő utazás közben a teste hozzá-hozzácsapódik Pitonhoz, de az érzés nem tartott sokáig. Hamarosan a talpa a földhöz ütközött, és alighogy Piton zsebre vágta a zsupszkulcsot, megjelent egy aggódó formájú idősebb hölgy.

- Ó, te jó ég, de örülök, hogy időben ideértek! Mrs Giddertorf vagyok. Önök bizonyára a szakképzett óvónénik és őő.. óvóbácsik, akiket az ügynökség üldött! Na jó.. tízórai 11 órakor van, ebéd 1-kor, alatatás 3-ig, uzsonna ötkor, hatig vannak itt a gyerekek, fél hétkor már zárunk. Közös foglalkozás délelőtt 8-11, délután 4-től fél hatig. Azt hiszem, ennyi. Oh, már jönnek is! Ő Lilly és a bátyja, Tom. Jó munkát!

Hermione és Piton elkeseredetten egymásra nézett, ahogy meglátta az elfoglalt és siető anyukát.

- Jaj de jó, hogy itt vannak! Lilly, veszed ki a szádból a kezed? Tom, ne nyúlkáj az orrodba! Ne haragudjanak, nagyon kell sietnem, megtennék, hogy átöltöztetik helyettem őket benti ruhába? - Azzal az egyik gyerek kezét Piton, a másikét Hermione kezébe nyomta. 

Lilly pedig zavartan beletörölte nyálas kis kezét Piton talárjába.

- Te ki vagy? - kérdezte. - Te nem vagy óvónéni.

Piton arca megrándult.

- Nem. Én óvóbácsi vagyok, és Perselus bácsinak hívnak. Ők pedig Hermione néni, és Luna néni.

Hermione időközben kihasználta az alkalmat, és Tomot lepasszolta Lunának átöltöztetés céljából. Messziről figyelte, ahogy Piton Lillyvel küzködik, de úgy tűnik, valamit mondhatott, neki, amitől megijedt, ugyanis hamarosan végzett.

Luna a folyosón maradt, vigyázni az újonan érkező gyerekekre, míg Hermione és Perselus bementek a nagyterembe. A volt bájitaltanár leült az egyik nagyobb székre, és olyan képet vágott, hogy egy gyerek sem mert a közelébe menni.

Hamarosan megérkezett Basil, akinek fenyőfa volt a jele, Amália fogkefével, Katrin pöttyös labdával, Gregory lombosfával.

Hermione nem győzött ugrálni. Egyik pillnataban Harold szájából vette ki a legót, hogy meg ne fulladjon, a másik pillanatban Basilt és Kevint választotta szét, hogy ne verekedjenek. Csak egy pillanatra ment ki, hogy kötést tegyen a kezére, ahol Kevin megharapta, amikor égtelen üvöltésre lett figyelmes. Odanézett, és látta, hogy Aletta a földön fekszik, és folyik a vér a térdéből. Hamar megkereste Lunát - a vért sosem bírta. Amikor azonban a lány meglátta a sebet elájult, és Hermionének először barátnőjét kellett felmosnia, aztán lefogni a rúgkapáló Alettát, hogy fertőtlenítse a sebet.

Mindeközben Perselus meg sem mozdult.

Hamarosan eljött azonban a délelőtt kilenc óra, és Hermione meg luna kész hulla volt a futkározástól. A Griffendéles lány ezért úgy döntött, hogy valami csendes, nem mozgós programot szervez: festeni fognak!

Egy darabig valóban nagyon jól elvoltak a gyereke, de egy idő után akadtak nehézségek.

- Mit rajzoljunk, Hermione néni? - kérdezték többen is.

Hermione pillantása a nyugodtan hortyogó Pitonra esett.

- Fessetek valami szépet Perselus bácsinak, amit hazavihet emlékbe!

Piton egyszer csak arra ébredt, hogy egy apró kis marok rángatja a talárját. Gyorsan kinyitotta a szemét, és kis híján rosszul lett. Egy mosolygós kislány, akinek még az orra is festékes volt állt mellette, valami elképesztő maszattal a kezében.

- Perselus bácsi? Ezt neked festettem! Ugye tetszik?

Piton először még magához sem tért a döbbenttől. A feketete talárja mind festék volt a kislány kezétől, és további hatalmas cseppek kerültek rá a mázolmányról. Azonnal felugrott.

- Te jó ég! Mi ez?

- Egy... napcska.. és ... egy póni...- felete sírós hangon, és könnyek gyűltek a szemében. Pitonnak nem volt hangulata gyereket vígasztali.

- Nem, nem a rajzodon - legyintett türelmetlenül. - A rajzod nagyon szép, persze hogy napocska és póni! De nézd meg hogy nézel ki! Tiszta maszat... Azzal megragadta a gyerek csuklóját, és kivonszolta magával a mosdóba, kezet mosni.

Hermione elégedetten nézte, ahogy távoznak. Ő volt az, aki odaküldte a gyereket az alvó bájitaltanárhoz.

Piton először megmosdatta Kellyt, de amíg a jobb kezét szappanozta, a ballal a kislány ismét öszekente az arcát, úgyhogy újabb mosdatás következett, majd a másik kéz. Amikor végzett, fáradtam megtörörlte a homlokát, és elindult vissza a nagyterembe.

- Te sokkal jobban mosdatsz, mint Magdi néni - jelenttete ki vidáman, és visszafutott az asztalhoz.

Piton nem tudott mit kezdeni a kijelentésel, de nem is akart. Kézen fogta Kellyt, és viszavitte a nagyterembe, ahol a gyerekek lassan kezdtek ráunni a festegetésre. Hermione az idegöszeroppanás hatátárán volt.

- Ez nagyon csúnya dolog volt, Norbert! Cecilia csak véletlenül csöppentett a rajzodra, te meg öszemaszatoltad az egészet…

Luna viszont álmatag kifejezésel mászkált a gyerekek között, és az sem tűnt fel neki, amikor ez egyikőjük a heves magyarázat közben teljesen összefestékezte a ruháját. Amikor már látható volt, hogy a fetékek többé nem kötik le a gyerekeket, Hermione kijelentette, hogy elmennek sétálni. Miután mindenkit kimostak a festékből. Kellynek hála, hamar híre ment, hogy Perselus bácsi milyen jól mosdat. A gyerekek mind körülötte tolongtak, és Piton olyan arckifejezésel, mint akinek segítenie kell Bimbának trágyázni, kiment velük a mosdóba, ahol a gyerekek sorba álltak, és ő pedig mosdatott.

Fél óra múlva az egész fürdő tocsogott a vízben, Piton úszott a festékben és verítékben, de sorban még mindig voltak vagy tizen. Elkeseredve nézett fel, és a tekintete egy pillanatra Tomra esett.

- Egy pillanat… egy pillanat… -Tomot már emgmosdatta egyszer… sőt, mintha kétszer is. A tekintete a mosdó bejáratához vándorolt, ahol hamarosan megjelent Aletta és Kelly, és beáltak a sorba. Szóval… szóval öszefestékezték magukat…Na jó, egyék is meg amit főztek!

A következő gyereknek elkapta a nyakát, és betartotta a csap alé a fejét, és kíméletlenül szappanozni kezdte. Tíz perc múlva kiürült a mosdó, senki nem akart újabb fürdetést.

Piton bosszúsan viszament velük a terembe, ahol Hermione és Luna várta.

- Te jó ég, Professzor – kérdezte az egykori griffendéles vidoran – csak nem zuhanyozni volt?

- Nagyon vicces, Miss Granger, de megkérem, hogy amennyiben nem kíván maga is mosakodni, kíméljen meg a továbbiakban a hasonló megjegyzésektől.

Nem kis munkával kiterelték a gyerekeket a folyoóra, ahol az öltőzőzekrények voltak. Hermione legnagyobb boszúságára neki is be kellett szállni a kinti ruha átvételében az öltöztaetésbe, de mire a második gyerekkel végzett, már folyt a hátán a víz. Ráadául a kicsik nagyon unatkoztak, fel-alá rohangáltak folyosón, nem bírtak megülni egy helyben. Hermione biztos volt benne, hogy legfeljebb egy gyereke lesz, ha lesz.

- Gyerekek, egy kicsit üljetek le…. Mindjárt végzünk, és elmegyünk sétálni…

Körülbelül annyi hatásal volt rájjuk, mintha megpróbált volna megkérniegy mantikórt, hogy inkább legeljen valamit. Legnagyobb meglepetésére azonban Perselus bácsi igen hatékonyan dolgozott. Amikor meghallotta, hogy Hermione hiába könyörög, felegyenesedett Kelly cipőfűzőjének megkötéséből és elkiálltotta magát:

- Leülni!

Hirtelen néma csendlett, a gyerekek mozdulatlanul álltak a helyükön, döbbenten figyelve ideges óvóbácsijukat.

- Mindenki üljön vissza a fenekére, amíg mindenkit át nem öltöztetetünk! Ha meglátom, hogy valaki az engedélyem nélkül feláll, az itt marad Luna nénivel, és végig a sarokban fog állni!

A továbbiakban nem volt nehéz befejezni az öltöztetést.

- Na jól van gyerekek, most akkor tessék szépen sorakozni! Kettesével! Nem, Aletta nem álhattok hárman, menj szépen hátra, és fogd meg Basil kezét.

- Nem! Basil fiú!

- Kitűnő megfigyelés, Miss Duwonheim. Most hogy láttuk, milyen jó szeme van, menjen hátra, és fogja meg a kezét. Most! – suttogta Piton fenyegetően. Alettának sem kellett többször elmondani.

- Mindenki figyeljen rám jól! Ki fogunk menni az utcára, ami nagyon veszélyes. Ezért megkérek mindenkit, hogy ne maradjon le, ne fogjon meg semmit, ne engedje el a kispajtása kezét, ne fusson el másmerre. Ha jól lesztek, megnézzük a szomszéd utcában, hogyan dolgozik egy igazi úthenger!

A gyerekek még sosem láttak úthenger, Hermione még sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz egy gyerekhordát öszetartani. Piton a sor végére ált, és néhány gyilkos pillantás elégségesnek bizonyilt ahhoz, hogy a rendetlenkedőket helyre igazítsa. Csiga tempóban Hermione ment elöl, Luna néni pedig a sor közepén kísérte őket. Hamarosan odaértek a zebrához. Hermione türelmesen magyarázta az unott arcú óvodásoknak, akik minden bizonnyal már nem először hallották, hogy csak akkor szabad átmenni, ha a lámpa zöldre vált. Amikor nagy sokára eszébe jutott, hogy meg kelle nyomni a gonbot a tábla utasítaásai szerint, hamarosan bekövetkezett a csoda, és elindulhattak. Hermione átvezette a csoportot, Luna pedig megállt az út közepén, a gyerekek sorától fél lépésre, hogy vigyázzon rájuk, Piton pedig a végén terelgette az óvodásokat, amikor az út végén feltűnt egy motoros, és lassítás nélkül hajtott a gyerekek felé, csak a dudájára feküdt rá. Piton elkapta a gyerek kezét aki lelépni készült, és visszrántotta, Luna sietve futásra ösztönözte a még úton lévőket, Hermione pedig felsikoltottott. Amotor elzúgott mellettük, de nem volt szerencséje, mert a sarkon hamarosan befordult egy kamion, és kénytelen volt fékezni miatta.

- Itt maradtok! – adta ki az utasítást ellentmondást nem tűrő hangon a bájitaltanár, és a motoros után sietett. A szeme sarkából látta, hogy Luna és Hermione a többi gyereket már átterelték a úton.

Egy mozdulatal megmarkolta a meglepett motoros suhanc ruháját, és leemelte a járgányáról, majd letépte a fejéről a bukóisakot, és olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk csak centiméterekre volt egymástól. Olyan hangosan kezdett vele ordítani, hogy az utca végén lakók is ilyedten rándultak ösze, amikor meghalloták.

- Mit képzelsz magadról, te idióta buzi kis köcsög? Nem láttál a szemedtől, te húgyagyú faszkalap, hogy azon a zebrán gyerekek vannak? Kisgyerekek? Azt hiszed, hogy mert apuci a valogad alá rakta a motort kemény csávó lettél? Nagyon kinyílt a csippád! Ha még egyszer meglátom, hogy ilyesmit csinálsz, szétrúgom a seggedet, amin szinte még ott fityeg a tojáshéj!

Azzal egy mozdulattal odacsapta az ijedt tinédzsert egy fához, hasba boxolta a bal kezében tartott bukósisakjával, és az óvodások után eredt. A kicsik döbbent tisztelettel és tátott szájjal néztek a bájitaltanárra, Hermione ellenben a szája elé kapta a kezét.

- De profeszor! Így beszélni a kicsik előtt!

Ennek a kis incidennek ellenére a gyerekek rendíkvül jól érezték magukat, ami Hermionéékről nem volt elmondható. Basilt és Kevint alig lehetett visszatartani, hogy fel akarojon ülni az úthengerre (Pitonnak mégiscsak összejött azért), és mire viszaértek az óvodába, minden fiú úthengervezető akart lenni, ha mejd egyszer felnő. (Ami mégiscsak előrelépés a kukásautó-vezetőhöz képest).

Tizenegy órakor Hermione és Luna kimentek megkenni a májkrémes kenyeret tízóraira, és addig Perselus egyedül maradt a gyerekekkel. Piton képtelen volt megérteni, hogy miért akart minden lány vele játszani: főzőset, vagy bevásárlósat, sőt volt aki arra vetemedett, hogy meg akarta fésülni egy műanyag babafésűvel. Ez már az erős idegzetű exhalálfalónak is sok volt: kiment a konyhába, és beküldte Lunát, míg ő beszált a szendvicskenésbe. Hermione meg sem lepődött azon, hogy mennyivel gyorabban haladtak, hogy nem kellett a hűtőszekrényekben lakó átyombogár káros hatásait hallgatnia.

Amikor azonban visszamentek a terembe, Hermione a tálcákkal megrakva, Piton a porcelántányérok súlya alatt nyögve, szinte tökéletes csend fogadta őket. Luna a terem közepén ült egy széken, a gyerekek körötte a földön, és tátott szájjal hallgatták.

- A nyárnyakór nagyon veszélyes, mert kóros hülyeséggel jár. Érintés útján terjed, és csak úgy lehet ellene védekezni, ha tejben mosunk kezet, és éjfélkor a WC-be zárkózva elénekeljük a süss fel napot….

Hermione kis híján eldobta a tálcát, és inkább elzavarta Lunát teríteni, míg ő egy új mondókát tanított a kicsiknek. Minden esetre Luna sokkal hatékonyabb volt a figyelmük lekötésében. Pár perc múlva már mocorogni kezdtek, és Basil llelépett, hogy a májkrémmel mintát rajzoljon Luna pólójának hátuljára…

A tízóraiztatás is sokkal bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint ahogy azt Hermione hitte volna. A gyerekek nagy része csak piszkálgatta a kenyret, sokan leszedték az uborkát, és az sem segített sokat, hogy Luna drámai hangon bejelentette, hohy a kenyérbe minden bizonnyal kalpócs bújt.

Hermionének támadt egy mentőötlete.

- Jól van, azok a kislányok, akik ügyesen megezik a kenyret, délután megfésülhetik Perselus bácsit! A kisfiúknak pedig megmutatjuk, hogyan kell csavart becsavani a helyére!

Piton erre sarkon fordult, mint akit darázs csípett meg, de döbbenten látta, hogy a gyerekek perceken belül megettek mindent. Odasúgta Hermione fülébe:

- Kitűnő húzás volt, Miss Granger. De ha egy gyerek is a közelembe mer jönni fésűvel, nem érdekel sem Bumfolt és a hülye szabájai, sem Caramel és a minisztérim: az illetőt úgy elátkozom, hogy…

Hermione ijedten pislogott rá, de úgy tett, mint aki nem hallja:

- Úgy látom végeztek. Gyerekek! Tessék szépen kimenni a mosdóba, fogat fogunk mosni! Perselus bácsi mindenkinek nyom egy gombóc fogkrémet a fogkeféjére! Addig mi Luna nénivel leszedjük az aztalt.

Piton gyilkos pillantásokat küldött az irányába, és elvonult a nyüzsgő haddal. Kénytelen volt egyetérteni vele abban, hogy Lunát nem küldhette el velük: nehogy bemagyarázza nekik, hogy lopacsok vagy a jó ég tudja mik másztak a fogkrémbe.

- Hé! Ez nem ér! Basil két gombócot kapott!

- Na, hagyjál már!

– Óvóbácsi! Összefogkrémezte a pulóveremet!

- Na ne fröcsölj már!

- Engem is engedjetek oda!

Piton kétségbeesetten próbált rendet tenni.

-Kevin, ne edd a fogrémet, hanem a fogad mosd vele, mert nem kapsz többet és beállítalak a sarokba! Tom vedd ki az ujjad az orrodból! Kelly, ne csöpögtess végig mindent fogkémmel, és… VISZED A MOCSKOS KEZED A TALÁROMTÓL?!!

Hermione az artikulátlan üvöltésre ijedten dugta be a fejét a modóba. Piton ott állt sok kis ijedt, habzó szájú gyerek között, festékes és fogkrémes talárban, egy gonbócnyi fogkrémmel a horgas orrán.

- Mindenki álljon oda egy csaphoz, és teljes csöndben mossa meg a fogát! Ha egy nyikkanást meghallok, akkor nem lesz mese altatás előtt!

Ezek után akár egy mintavideóba illő rendben fejezték be a fogmoást.

- Jól van gyerekek, nagyon okosak vagytok, menjetek vissza szépen a szobába! Ne vegyetek le semmit a polcról, nemsokára játszunk valamit közösen!

Amíg a gyerekek zsibongva viszamentek a terembe, és Luna elvonult mosogatni, Hermione odalépett Pitonhoz.

- Perselus – mondta kedvesen, észre sem véve, hogy letegezte egykori tanárát – lehetnél egy kicsit türelmesebb. Elvégre, még gyerekek.

Piton éppen nyitotta volna a száját, hogy viszavágjon valamivel, amikor Hermione még közelebb lépett, hogy már csak centiméterekre voltak egymástól.

- Tudtad, hogy fogkrémes az orrod? – kérdezte, de nem várt választ, és a férfit megelőzve, egy lasú mozdulattal, a mutatóujjával lehúzta a fogkrémgonbócot az orráról, majd a csaphoz lépett, hogy lemossa a kezét. Piton hihetetlenkedve tapogatta az orrát, mintha nem merné elhinni, mi történt. Hermione váratlanul megszólalt:

- Egyébként mondtam már, hogy szerintem mennyire sexi a hoszú, görbe orr? – kérdezte, de amintrájött, hogy mit mondot, iszonyatosan elpirult, és visszasietett a gyerekekhez a szobába. Piton egy darabig csak állt a tükör előtt, az orrát bámulva.

Szóval… Szóval szexynek találja az orromat. Elfordította a fejét, hogy oldalról is szemügyre vehesse. Fogalmam sincs, mit lát rajta. Elvégre csak egy ronda, agy görbe orr…

Nemsokára vizament a trembe, ahol a gyerekek körbe-körbe álltak a szőnyegen, Hermione is köztük.

- Nos, milyen játékokat ismertek?

- Csödkirály!

- Repüpla repüla

- Bújj bújj zöld ág!

- Megy a gyűrű

- Nyuszi ül a fűben…

- A király és három lánya…

A gyerekek kórusban kezdtek kiabálni. Hermione közbelépett:

- Oh, nagyszerű, ti már rengeteg mindent tudtok! Akkor játszunk Bújj-bújj zöldágat! Ki szeretne lenni a pajta tartója?

- Én! Én! Én! – kiáltozták kórusban.

- Jól van, jól van! Legyen Kelly és Aletta …- a fiúk erre kiabáni kezdtek.

- Nem ér! Miért két lány! Miért nem fiúk?

- Jól van, jól van! Majd játszunk még, és akkor két fiú lesz! Perselus bácsi, gyere, állj be te is!

Erre az összes lány nyújtogatni kezdte az apró kis pracliját:

- Ide gyere! Perselus bácsi közénk állj be!

Piton becélozta magának Hermionét – legalább az egyik kezét olyasvalaki fogja, aki biztos, hogy egy ideje már nem turkál sem a szájában, sem az orrában. És hamisan, lassan iszonyatosan énekelni kezdtek:

Az utolsó szótagnál Aletta és Kelly hirtelen lehúzták a kezüket, és Basil bennmaradt a pajtában. A két lány kórusba kántálta:

- Kihez méssz? Almához vagy körtéhez?

- Körtéhez.

Basil kiállt Aletta mögé, és az egész kezdődött előről. Hermione látta, hogy Pitonnak fizikai fájdalmat okoz, hogy Bethany kezét kell fognia, de közel sem akkorát, mint hogy nagyon mélyre kellett hajolnia, valahányszor a kapuhoz ért, tekintve, hogy még a felnőttek között is magasnak számított.

Ahogy folytatódott a játék, egyre több gyerek állt a szőnyeg szélén, és egy gondolat furakodot be Hermione agyába, amit képtelen volt elhessegetni.

Pitonnak öklömnyire szorult a gyomra, amikor Hermione megfogta a kezét, és magában azt kívánta, bár egész délelőtt ezt a bugyuta játékot játszották volna...

Az ebéd megint egy külön cirkusz volt. Csak két gyerek borította ki a levest, de a krumpilifőzeléket alig lehetett beléjük imádkozni. Hermiomne hálát adott az égnek, hogy ezután altatás következik, és két órán keresztül nem kell csinálniuk semmit.

Lunával hamar szétrakták a piros bőrrel behúzott, lapos, egymásba rakható kis ágyakat, és a gyerekek hozzáláttak, hogy megágyazzanak.

- Na! Add vissza a párnám!

- Nelépj rá a lepedőmre!

- Óvónéni! Az az én ágyam, és belefeküdt... - Hermione biztosra vette, hogy a nap végére meg fog őrülni.

Lassan elcsendesedtek, Piton a kezébe vett egy mesekönyvet, és olvasni kezdett. Hermione egy székben ülve hallgatta a történetet, hamarosan becsukta a szemét, és lassan már nem jutottak el a tudatáig a szavak, csak élveszte a csendet, Perselus bűvöletbe ejtő hangját, és elképzelte, hogy milyen lenne az, ha esténként a volt tanára az ő gyerekeiknek olvasna, mielőtt elnyomta volna az álom.

Piton hamarosan észrevette, hogy Hermione elaludt. Nem akarta felébreszteni. Elvégre, mozgalmas délelőttje volt. Fogott egy porkócot, és az alvó lányra terítette. Nehogy megfázzon. Mert - ahogy magának magyarázta - azzal romlanának a fekete narglik esélyei a győzelemre.

Hermione két óra múlva úgy ébredt fel, mintha le sem hunyta volna a szemét. Kelly cibálta a pulóverét.

- Hermione néni, gyere ki velem az udvarra! Perselus bácsi homokvárépítő versenyt szervez, és nekem nincs párom, mert Basilt már hazavitték...

Így mit tehetett volna? Kiment, és megtöltötte a homokozóvödröt, bár Kellynek semmi nem tetszett, amit ő épített. Egy idő után nem is bánta, amikor az újdonsült óvónéni elment, hogy kimossák Lilly száját, aki egy lapátra való homokot lenyelt...

A délután lasasnként eltelt, és egyre másra érkeztek a szülők, hogy hazavigyék palántáikat. Amikor Kallyért jöttek, a kislány odarohant Pitonhoz, és átölelte a derekánál.

- Nagyon jó volt, hogy itt voltál, Perselus bácsi! Remélem eljössz máskor is! Ha nagy leszek, olyan akarok lenni, mint te! - Azzal elrohant, vissza az anyukájához. Pitonnak egy pillanatra megteltek könnyel a szemei a meghatottságtól, de ez csak addig tartott, amíg észre nem vette, hogy a kislány a talárjában törölte meg a sáros kiskezét.

A legnagyobb megkönnyebbülés az volt, amikor végre valahára, az utolsók között, Lilly és Tom is távoztak. Ahogy mentek kifelé a szüleikkel a folyosóról, még hallották a lelkes beszámolót...

- ... És annyira aranyosak voltak, és tanultunk új mondókát, és képzeld,Perselus bácsi az új kedvenc óvóvnénim, - Itt Hermione kis híján megfulladt a nevetéstől - és tanultam két új szót! Eddig nem tudtam, hogy nem csak mézes köcsög, meg mázas köcsög van, hanem buzi köcsög is... az milyen? És anyu, neked is van faszkalapod?

A szülők nem voltak elragadtatava gyermekük új szókincsétől és nevezett Perselus bácsitól.

Amikor eltűntek az ajtóban, Piton előhalászta a zsebéből az építőkocka-zsupszkulcsot, és magában motyogott:

- Ezért egyszer összezárom Ludo Bumfoltot ötven óvódással, a pálcája nélkül...

Hermione magfogta Piton kezét, Luna pedig a kis kockát - és egy pillanat múlva a Varázs Villa nappalijában álltak, ahova a többi csapat már visszaérkezett.

Mindenkin elég jól látható nyomokat hagyott a fárasztó nap.

Harry a szemét jegelte - egy hisztiző kislány hozzávágott egy kemény babát. Dumbledore hajában a szivárvány minden árnyalatú masnija díszeltgett egymás hegyén-hátán - Piton magában hálát adott az égnek, hogy ő nem engedte meg senkinek hogy megfésülje.

Tonks és Mr Weasley ruhálán ragasztó és papírcetlik lógtak - láthatóan ők is tartottak kézimunkás foglalkoztatást. Colin és Dennis ruhája viszont tele volt összenyomott gyurmadarabokkal - láthatóan nekik sem volt annyi eszük, hogy csak rajzoljanak. George pedig nem vette észre, hogy egy kislány kék pillngót festett a jobb arcára - filccel.

A Hangszóróban felzúgott Ludo Bumfolt kedélyes hangja:

- Most hogy az utolsó csoportunk is visszaérkezett, még van két óránk a kiszavazásig. Addig mindenki foglalja el magát a játszóteremben!

Az asztalon most egy Monopoly várta őket. Igaz, egy mágikus fajta: a telkek között az Abszol út, Roxfort, és a Mágiaügyi Minisztérium volt, a vasutak helyén a Hopp hálózat kandallói.

- Ha! - Mondta győzedelmesen Piton, amikor rálépett az utolsó eladó, piros telekre. A másik kettő Hermionéé volt. A lány csalódott képet vágot.

- Nem akarrod elcserélni? - kérdezte. - Odaadom érte aezt a sárgát, és ha azza a rózsaszínnel elcseréled Mordon kékjét, akkor mindhármunknak lesz teleksora...

- Megfontolom az ajánlatát, Miss Granger - Piton eagyán egy ördögi gondolat futott át, és hirtelen ötlettől vezérelve hozzáttte - bár az a telek, amit én adok át értékesebb... Tudna még adni valamit ráadásnak?

- Még van egy kandallóm, vagy...

- Vagy mit szólna egy csókhoz?

Hermione elsőre azt hitte, rosszul hall. Pislogott kettőt. Piton még mindig várakozóan nézett rá. Feszült várakozással.

Hermionébe hirtelen belehasított a felismerés, hogy ezt nem csak a játék vagy a férfi mondatta Pitonnal, hogy tényleg fontos neki a válasza...

- Hm... rendben. De majd ha kettesben leszünk - odanyújtotta a kártyát - és megbeszéljük az esetleges kamatokat...

---

- Harry - mondta Hermione gyorsan.

- Harry - mondta Luna álmodozón.

- Potter - mondta Piton kevés együtérzéssel.

- Sajnálom, Harry, - szólalt meg Bumfolt hangja. - Úgy tűnik, ma este neked kell távoznod. Harry egy megkönnyebbült sóhajjal megindult a titkos ajtó felé, a Creevy testvérek pedig kétségbeesetten bámultak utána.

- Harry! Ne aggódj! - Kiabálta Colin.- Mindent megteszünk, hogy a Harry Potter csoport nyerjen! És akkor a te neved is ott lesz a Prófétaban a mienk mellett, és akármelyikőnk nyer, a harmada a tiéd!

Hermione biztos volt benne, hogy Harry előbb menne vissza az óvodába, minthogy Colinékkal kívánjon a Reggeli Prófétába kerülni...