Másnap Bumfolt ismét újabb módját találta annak, hogy felébressze a villa alakót. Mágikus úton hatalmas mennyiségű, jéghideg víz szakadt a gyanútlanul alvó emberek nyakába. Annak az idézésétől, hogy mi volt a váleményük az új módszerről a szókincsünk fejletlensége és kiskorú olvasóink miatt eltekintünk.

Az ébredés fázisa mindenesetre rövidebbideig tartott. Ugyanakkor a nyert időt felemésztette, míg Hermione, Dumbledore és Piton ölre mentek az egyetlen hajszárítóért.

Mire elérkezett hat óra (igen, hajnali hat, ami miatt szintén váltani szándékoztak néhány keresetlen szót Bumfolttal) a Mogorva társaság az asztalnál gubbasztott, és lekváros pirítóst majszolt. Kizárólag Dumbledorenak volt kicsattanóan jó keve. Magában dudorászott, és mindenkit megkínát gumicukorral, míg Mordon szükségét nem érezte, hogy kitépje a kezéből a teljes zacskót és megtapossa a kis macikat.

Miután Tonks végzett a mosogatással, és Dennis a törölgetéssel, (meglepően gyorsan) és Dumbledore összesöpörte az összes törött porclándarabot (meglepően hosszú ideig tartott) összegyűltek a nappaliban, és ki-ki bájos kis gondolataiba merült, azon merengve, mit csinálnának szívesen a mágikus sportok és játékok főosztályvezetőjével.

Nemsokára ismét kinyílt a rejtett ajtó, és széles mosollyal az arcán besétált rajta az illető - és csak az menttette meg attól, hogy a Villalakók megkövezzék a kezük ügyébe eső berendezési tárgyakkal, hogy egy pajzsot cipelt maga előtt.

- Szép jó reggelt mindenkinek - mondta vidoran. - Felteszem már észrevették, hogy a mai napot a húsvét jegyében fogjuk eltölteni. És mivel minden kisgyerek nagyon várja az ünnepet, ezért döntöttünk egy korai ébresztés mellett. Eddig megvolt a locsolás, most akkor következzék a tojáskeresés. - Dumbledore azonnal felvillanyozódott. Piton olyan képet vágott, mintha azt mondták volna, hgy elmarad a húsvéti szünet. - Ezer darab csokitojást rejtettünk el. Csakhogy nem itt, hanem Roxfortban. Egy egész napjuk lesz rá, hogy összeszedjék őket. Az a csapat győz, aki a legtöbbet megtalálja.

Belenyúlt a zsebébe, és előhúzott egy újabb zsupszkulcsot. Ez alkalommal egy leeresztett úszógumit.

- Mindenki fogja meg a zsupszkulcsot! Háromra indulunk! Egy, kettő - a tömegben, amíg senki nem látott semmit, Piton "véletlenül" teljes erejéből rátaposott Bumfolt lábára, aki botor módon előjött a pajzsa mögül - hÁÁÁÁÁÁÁrom!

Hermione egy ismerős rántást érzett a köldöke mögött, és amikor megszűnt körülötte a színes forgatag kavargása, a roxforti bejárati csarnokban találta magát, Bumfolttal együtt - aki valamely érthetetlen oknál fogva a lábát maszírozgatta . Egy álványon négy rózsaszín szalagokal díszített, fűvel bélelt kosár hevert.

- Mindenki vegyen egyet - intett feléjük Ludo, fájdalmas képpel. - És kezdjék a keresést. Ne felejtsék: nem varázsolhatnak! Minden varázstágyat, mint seprű, vagy a Szükség szobája felejtsenek el! Megbűvöltük a tojásokat, hogy váljanak füstté, ha valaki mágiát használ a begyűjtésükhöz.

Hermione megragadta a hozzá legközelebbit, megragadta a másik fekete nargli karját, és elvonszolta a nagyterembe.

Benézett az asztalok alá. Semmi. Felnyitotta a páncélokat, bekukkantott a zászlók mögé, de nem talált semmit. Piton ezzel szemben ott állt a terem közepén, és meg sem mozdult.

- Segítene végre keesni? - tört ki a lányból.

- Ha befejezte a szórakozást, Miss Granger, javaslom, vessen egy pillantást a mennyezetre.

Alig pár centire a plafontól legalább húsz tojás lebegett. Elérhetetlen magasságban.

Hermione erőtlenül felnyögött. Az ajtón túlról George aggódó hangja halatszott, amit Dumbledore kiáltása kísért:

- Juhé! Mindig is ki akartam próbálni!

- Kellene egy létra.

- Zseniális megállapítás, Miss Granger. Volna szíves azt is megmondani, honnan vegyünk egyet?

- Hagridtól.

Viszaindultak a bejárati csarnokba, de a nagy tölgyfaajtók zárva voltak. Hermione felsikkantott, és Piton megértette miért: Az igazgató épp az egyik oszlopon mászott felfele, hogy megszerezze a tetejére tett tojást. Mordon, George a Creevy testvérek és Tonks pedig ott imádkoztak, nehogy valami baja legyen.

- Nélkülünk is vannak elegen - jeléentette ki Hermione, és visszarángatta Pitont a nagyterembe.

Elgondolkodva nézett körbe, hogy mit használhatna fel.

- Rakjuk egymásra az asztalokat!

- Zseniális ötlet, de szabad lesz tudnom, ki fog felmászni?

- Természetesen te, Perselus. Én csak egy gyenge kis nő vagyok...

Hermionének azonban csalódnia kellett. Piton egyáltalán nem tűnt alkalmasnak a megtisztelő feladatra, ugyanis kiderült róla, hogy tériszonya van. Amikor Hermione unszolására felmászot az egyik asztal tetejére, úgy remegett, minta a nyárfalevél, és kapaszkodott, mint egy fuldokló a deszkába. Mivel az asztalról algha lehetett volna elérni a tojásokat, és Piton is alkalmatlannak látszott, Hermione leparancsolta, és ő maga mászott fel a feltornyozott bútorokra. Csakhogy a csokitojások mindig arrább suhantak, valahányszor megpróbált megfogni egyet. Végül az egyik lovagi páncél dárdájából és egy zászlóból készítettek egy merítőháló-szerűséget, amivel bekanalazott tíz tojást. Miután megfogta őket, és beletette a kosárba azok nem mozdultak.

Amikor az átköltöztetett bútorkupac tetején egyensúlyozott, Piton meg riadtan nézte, készen arra, ha leesne elkapja, és legalább ő is jól összetörje magát, megjelentek a Creevy testérek, és a tojásszerzés könnyű módját akarták válsztani: lenyúlni, amit a fekete narglik kemény munkával megszeretek.

Piton észrevette Colint, és olyan lendülettel indult meg a gyerek után, hogy elsodorta a bútortornyot, és Hermione egy ablakpárkányba kapaszkodva lógva maradt. És sikítozott.

Amíg Colin Menekült, Dennis a kosárra vetette magát, de a bűbájnak köszönhetően rendesen megégette a kezét, majd hamarosan eltűntek. Hermione pedig még mindíg sikítozott:

- Perselus! Peselus, azonnal csinálj valamit! Nem akarok meghalni! Hagyd azokat a nyomorult tojásokat segíts már!

Piton szótlanul engedelmeskedett. Gyorsan újra megépítette a tornyot, és felmászott, hogy leszedje a kiabáló lányt.

Amikor leértek a földre, és letette a lábára a remegő Hermionét egy hatalmas pofont kapott.

- Te széltoló! Nincs is tériszonyod!

Piton felnézett az ablakhoz, és csak akkor döbbent rá, hol járt. Elájult.

Körülbelül azzal egyidőben, ahogy Hermione felmosta Perselust, a többiek lesegítették valahogy Dumbledoret az oszlopról, aki korántsem tűnt annyira hatékonynak a lemászásban.

Mivel a griffendéles lány nem volt hajlandó visszamászni a maradék öt tojásért, inkább tovább indultak.

A következő folyosón találtak egy-egy védőszemüveget és köpenyt. Értetlenül néztek szét, amikor tompa puffanással becsapódott mögöttük az ajtó, és a folyosón több tucat morgacs tűnt fel. Piton rémülten sarkon pördült, de az ajtónak azon a felén nem volt kilincs. A tuskónak álcázott növények között azonban itt is, ott is feltűnt egy egy csokitojás.

- Ha Bumfoltnak ilyen terepen kellett keresgélnie, amikor gyerek volt, már értem miért lett ilyen felnőtt - dohogott Piton, és öltözni kezdett.

Ahogy Hermione megindult a védőfelszerelésében a folyosó másik vége felé, az első morgacs életre kelt, és tüskés indákat növesztve rájuk támadt. Az egyik rátekeredett Hermione bokájára, és a mikor a lány megpróbálta lefeszegetni, hozzá hurkolta a kezét is. Piton épp azon volt, hogy kihasználja a helyzetet, és fogásmintát vegyen a lány hátsójáról, aamikor érezte, hogy az egyik hosszú ág rátekeredik a derekánál, át a fenekén, és legféltettebb szerve felé tart. Mint minden férfi, ösztönlény lévén, letett addigi szándékátől, és inkább beletapotott a növénybe, ami erre körfonta a lábát, de legalább elengedte Hermionét.

Amíg a bájitaltanár üvöltve demonstrátrálta, hogy milyen széles a szókincse, ha káromkodásról van szó, Hermione egyre mára csomózott össze ágakat, és fejtett le újabb és újabb indát Piton lábáról, míg teljesen ki nem szabadult, és meg nem szerezték az első tojást, amit Hermione gondosan a zsebébe sülyesztett.

Amikor azonban a következő morgacshoz értek, újabb támadás történt ellenük. Az egyik inda összegubancolta kettejük haját, egy másik Hermionét próbálta megfojtani, míg szintén mások Piton karjaira tekeredtek. Fél óra, rengeteg káromkodás és vérveszteség után a folyosó végére értek, felvettek egy újabb tojást, és bevágták maguk mögöztt az ajtót. Herione zihálva a lapnak dőlt, és elővette a zsebébe tett négy tojást.

- Jól van, Perselus. Most már beleteheted a kosárba.

Piton értetlenkedve nézett rá, amíg előhúzott hat másik pirostojást.

- Hogyhogy én? Azt hittem nálad van!

- Igen, eddig ott volt, de mielőtt nekivágtunk a folyosónak, letettem, és...

---

Piton hősiesen újra átgázolt a folyosón, és megtépázva jelent meg a kosárral egy jó negyed óra múlva.

Ahogy mentek tovább, egy oldalsó folyosóról hamarosan megjelent George és Dumbledore. Az utóbbi szélesen mosolygott, annak ellenére, hogy mindketten úsztak a festékben. Hermione inkább nem akarta tudni, milyen irányból jöttek. Az igazgató ruganyos léptekkel távozott, míg George lemondó pillantásokat küldött Hermione felé, és követte az igazgatót.

Hamarosan az egyik falon megláttak egy labirintust. Igen, a falon, mintha a térben elforgatták volna. Alul volt a bejárata, ott lehette bemászni. Aztán végig kellett mászni alacson folyosókon, felkapaszkodni újabb emeletekre, vagy lejjebbmászni. Pont, mint egy térben elforgatott labirintus. Csakhogy ők nem tudtak vele fordulni.

A labirintus "tetejét" egy üveglap borította, hogy ne lehessen oldalra kiesni belőle. Meg hogy ne lehesen csak úgy odasétálni, és leszedni a polcszerűen kiáklló falakról a csokitojásokat. Azokért be kellett mászni.

- Jobb lesz, ha én kinnt maradok - érvelt Hermione.

 - Ha mindketen bemegyünk, biztosan eltévedünk, így viszont tudom irányítani, hogy merre mássz, elvégre te is látsz az üvegen keresztül, és én is tudom, hol vagy, és hol vannak a tojások.

Piton elmormogott egy-két keresetlen szót arról, hogy mit tenne Bumfolttal, de megindult befelé.

Hamarosan Hermione rájött, hogy mégsem annyira egyszerű. A falak ugyanis előszeretettel mozogtak, és nem egyszer egy-két saroknyira lezárta az utat, és másik járatot kellett keresni.

Egyszer Piton megpróbálta bedugi a lábát, hogy megakadályozza, de csak azt érte el, hogy odaszorította a bokáját, és fél óráig üvölthetett, míg sikerült kihúznia.

Amikor nagy nehezen összegyűjtötték a tizenöt tojást, gyanakodva indultak tovább. Piton sántikálva. És lassan kezdték a lebegő csokitojásokat teljesen humánus elhelyezésnek tartani.

Amikor befordultak a folyosón, a prefektusi fürdőből csobogást hallotta. Amikor benéztek, meglátták, hogy Tonks és Mordon gyöngyhalász módjára hordják fel a medencéből a tojásokat.

Elkeseredett pillantást váltottak, és a kirakott paraván mögött átöltötek, hogy csatlakozzanak a vizes bulihoz.

Hamarosan Hermione rájött, hogy ez sem egy egyszerű tojáskereset. A medence - valószínűleg valamilyen bűbájnak köszönhetően - sokkal mélyebb volt, mint normálisan, és a tojások az aljához rögzített műanyag kagylókban voltak, amik időről időre kinyíltak, majd bezázultak.

Piton nem egyszer felhagyott a halászattal, és inkább Hermionét figyelte, akiből sokkal több látszott, most, hogy piros alapon fehér pöttyös bikini volt rajta. Ugyenez a mintázat neki és Mordonak sokkal kevésbé állt jól. Minden esetre azonnal felhagyott a bámészkodással, amikor Hermione megfenyegette, hogy a golyóit fogja odacsípni a kagylóval.

Hamarosan azonban az együttes munkának köszönhetően a kagylók kiürültek, és mind a villásdugó akciócsoport, mind a fekete narglik a medence szélén szárítkoztak.

- Éhes vagyok - jelentette ki Piton dél körül. - Nem mehetnénk le a konyhába?

Hermione gyanította, hogy nem lesz az annyira egyszerű, de már az édesapjánál megtanulta, hogy nem tanácsos a férfi és az ebédje közé állni.

- Menjünk - egyezett bele. Elvégre, annyira mindegy, hogy Bumfolt mely őrült feladatai következnek, nem?

Befordultak a következő sarkon balra, és egy újabb folyosón találták magukat, amit keresztül kasul szeltek a drótok, minden irányba. Olan sűrűen, hogy a másik ajtót alig lehetett látni. A földön itt is, ott is egy egy csokitojás piroslott.

Hermione Pitonra pislogott.

- Szerinted? - kérdezte bátortalanul.

- Vágjunk bele! - jelentette ki egy éhes férfi minden elszántságával.

Hermione előre hajolt, és átpréselte magát két drót között. Aztán a lábát átrángatta egy másik résen, de nyaka a drót mögé keveredett, és le kellett buknia. Piton percekig azzal volt elfoglalva, hogy a kosarat (amiről a morgacsokkal vívott csatában elfogytak a szalagok) átpréselje legalább egy résen, ez azonban a kosár füle miatt nehéz feladatnak bizonyult.

Amikor a folyosó felénél jártak, erős kísértést érzett arra, hogy a fülétől is megszabadítsa.

Pitonnal újabb és újabb kicsavart teshelyzeteken és drótokon verekedték át magukat, és mire az ajtóhoz értek, Hermione azt kívánta, bárcsak inkább McGuiver lenne a csapattársa, mert egy harapófogó sokat javított volna a helyzetükön.

Nem sokkal később megérkeztek a gyümölcsöstálat ábrázoló képhez, és a körte megcsiklandozása után beléptek.

Hermione már meg sem lepődött azon, hogy az igazgató lelkesen falta a manók süteményeit, George egy sonkás szendvicset evett, Mordon gyanakodva méregetett egy darab sültkolbászt, és Tonks, míg megpróbálta valahogy kirángatni a másik villásdugó akciócsoport tagot végigborított mindenkin egy nagy tál puncsot.

Piton hamarosan leadta a rendelést (töltött karaj tepsis krumplival) Hermione pedig rosszalló pillantásokkal figyelte a boldogan sürgölődő manókat.

Hamarosan azonban a korábban érkezettek jóllaktak, és magukra hagyták a két fekete narglit. Hermione elgondolkodva rágódott a sült húson, amikor Piton megszólította az egyik házimanót.

- Mondd csak, tudnál nekem segíteni?

- Likky bármiben szívesen segít, bármiben uram!

- A kastélyban mindenfele vannak piros kis csokitojások, és...

- Perselus!

- ... jó lenne ha segítenél...

A kis manó vadul rázni kezdte a fejét, hogy csapkodtak a fülei.

- Nem lehet! Uram ne is kérje, Mr Bumfolt és Dumbledore profeszor megtiltották! Már a falábú varázsló is kérte, de nem lehet, uram!

Piton kénytelen volt elismerni, hogy az aurorba sokkal több Mardekáros vért szorult, mint ahogy azt feltételezte volna.

Amikor végeztek a desszertel is (mármint Piton megette Hermione csokis képviselőfánkját is) a lány megragadta a kosarat, és ismét elindultak a kastély folyosóin. Az egyik elágazásnál volt egy kis nézeteltérésük, hogy a Grffendél-torony vagy a bájitaltanterem felé vegyék-e az útjukat, de a tanár rövidre zárta a vitát, vállára kapta a tiltakozó lányt, és nem törődve a rúgkapálásával megindult vele a Griffendél-torony felé.

Egy jó darabig nem találkoztak senkivel és semmivel (leszámítva Hóborcot, aki a fejükre öntött egy üveg tintát (Piton ismét ismertette választékos szókincsét)).

Perselus ütemesen kaptatt fel a lépcsőn, Hermione azonban kezdett egyre nehezebb lenni. Még az sem kompenzálta a dolgot, hogy rendkívül jó fegás esett a hátsóján.Hiretelen megtorpant, és egy laza mozduléattal a földre tette (na jó, dobta) a lányt.

- AU! Perselus! Ez fájt!

- Igazán sajnálatos.

- Te… te…

- Igen?

Hermione nem talált megfelelő szavakat, mivel leírhatta volna, mi a véleménye a volt bájitaltanáráról, Ezért inkább belecsípett a fenekébe.

Piton elkerekedett szemekkel nézett a griffendélesre.

- Ezért, Miss Granger, számolnia kell a következményekkel – jelentette ki komoran, majd lehajolt, és felhúzta Hermionét, a falnak döntötte, és megcsókolta. A lány egy pillantara megdöbbent, de hamar magához tért, és megragadva Piton fenekét magához húzta a férfit.

Perselus hüvelykujjai feltűnő ügyességgel játszttak Hermione mellein. A griffendéles érezte, ahogy a tanár a combjához szorítja a merevedését, és ettől nedvesedni kezdett. Óvatosan a férfihoz dörzsölte az altestét, és elégedetten nyöszörgött hozzá. Épp azon volt, hogy a keresést félbehagyva felajánlja hogy keressenek egy üres termet. Nagyon úgy tűnt, ez jobban érdekli Pitont, mint a vadászat.

Azomban a hátuk mögött, valaki megszólat, érdes hangon:

- Micsoda szerencse, hogy ezt a két tojást nem kell begyűjtenünk – mormogta Mordon. – Erre nem lennék kapható, de hát, Miss Garnger, magának kell tudnia, mit csinál…

Ha Piton nem szégyellte volna mások előtt, hogy milyen merevedése van, akkor hátrafordult volna, és kitekeri Mordon nyakát. De szégyellte, és még mindig Hermionét tartotta az ígéretesebb programnak.

- Alastor, ez itt nem ingyenmozi – szakíttta meg rövid időre a csókot. – Ha nem akar súlyos testi sérülést szenvedni, ajánlom, hogy keressen valami más érdekességet, amivel lekötheti egyáltalán nem becses figyelmét.

A vén auror elfordította a fejét, de legnagyobb szerencsétlenségére pont Tonks doklotázsára meredt – aki félreértve a hyelyzetet hatalmas pofont adott az aurornak. Utána azonban nagyon bölcsen menekülőre fogta, és Perselusék még sokáig hallották a döngő lépteket a visszhangzó folyosókon.

- És most kit csinálunk? – kérdezte a bájitaltanár szenvedélyesen suttogva.

- Bemegyünk a Szükség szobájába… már csak egy emelet. Olyan kíváncsi vagyok… ilyesmit még sosem kértem a teremtől, és alig várom, hogy kipróbálhassam…

Piton csillogó szemekkel követte álmai nőjét a hetedik emeletre.

Délután öt órakor már mindenki ott állt a bejárati csarnokban, és csak arra vártak, hogy Hermionéék befussanak. George türelmetlenül toporgott, Dumbledore vágyakozó pillantásokat vetett a Bumfolt kosarában lévő összeszámolt csokitojásokra, Colin és Dennis azzal voltak elfoglalva, hogy feltűnés nélkül felfejtsék az osztályvezető köpenyét, Tonks az egyik oszlopnak dőlve aludt, Mordon pedig idegesen járkált fel alá, időről időre megtaposva valaki lábát. Álltalában, ha tehette, Bumfoltét.

klung. klung. klung, AU! klang klung….

- Én ezt nem értem – háborgott Ludo. – Perselus és Hermione is megbízhatóak, soha sehonnan nem késtek el. Hol lehetnek?

- Lehet, hogy eltévedtek.. – próbálkozot Dennis.

Mordon ingerülten felhorkantott.

- Piton majdnem húsz éve itt tanít!…. Még hogy eltévedt…Szerintem inkább ledöntötte Miss Grangert a lábáról. Amikor utoljára láttam őket, nagyon közel volt hozzá…

 Dumbledore szemei hamisan csillogtak. George a fülére tapasztotta a kezét, és megrázta a fejét.

- Erre az elképzelt jelenetre igazán nem volt szükségem…. Ezt nem akartam tudni…

Mordon azon volt, hogy válaszoljon, amikor a folyosó végén léptek hangzottak fel, és hamarosan megjelent Hermine, Piton kezét fogva a kiskosarukat cipelve. A lány arca kipirult, és nehyezen lihegett, akárcsak a bájitaltanár.

- Elnézést… - fogta zihálva az oldalát. – Nem vettük észre, hogy így elszaladt az idő…Perselus nagyon szenvedélyes volt…

- ÁHH! – Kiabálta George. – Ezt nem akartam tudni!

- Hermione viszont lassú – folytatta a bájitaltanár mit sem törődve a megkövült arcokkal.

- Hol voltatok, ha szebad kérdeznem? – érdeklődött az igazgató,miközben a szakállából próbált kivakarni egy festékpöttyöt.

- A szükség szobájában – felete Piton mogorván. – Miért?

- Ah, csak kérdeztem. Annak idején, amikor fiatal voltam, én is oda vittem a lányokat, ha egy kis magányra vágytunk, és…

- Ah! – kabálta majdnem mindenki. – Ezt nem akartam tudni!

Perselus megütköve nézett rájuk.

- Elképesztő, milyen berendezést szolgáltatott a terem. Az az asztal… még sosem láttam ilyen…

Hermionének leesett, miért néz mindenki olyan furcsán rá.

- Azt hitten ti is szerettek sakkozni…

- Sakkozni?

- Igen sakkozni. Perselus szenvedélyes játékos, én meg még kezdő vagyok. De azt mégis láttam, hogy ez nem mindennapi sakk-asztal volt.

- Dehát - nyögte George erőtlenül – miért… miért vagyotok így kipirulva? – kérdezte zavartan.

- Mert amikor rájöttünk, hogy mennyi az idő, siertősre vettük, és rohantuk – felete a griffendéles lány, és Bumfolt kezébe nyomta a kosarat. – Ezeket a tojásokat sikerült megfognunk…

- Szerintem fogtál te két másik to… - kezdte az auror, de az igazgató mosolyogva, egy diszkrét mozdulattal egy csokitojást tömött a szájába.

- Ugyan Alastor… én is szeretem a csokoládét, igazán kicsomagolhattad volna a sztaniolból…

- Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy visszatérjünk – jelentette be a főosztályvezető, és előásta a zsebéből az úszógumit, amivel a kastélyba szállította a játékosokat.

- Komolyan csak sakkozatatok – kérdezte George elképedve, amikor Hermione mellé lépett, hogy megragadja a zsupszkulcsot.

- Komolyan. Csak nem gondolod, hogy szeretkeznék Pitonnal? – a bájitaltanár egy pillanatara megmerevedett, és legszívesebben vízbe folytotta volna magát. Hogy lehetett ilyen ostoba? Hogy is gondolhatta, hogy tetsztszet Hermionének? Egy ilyen okos, csinos lánynak, akinek ilyen kemény hátsója van, és…

Gondolataibó azonban Hermione hamarosan kiréángatta, ugyanis folytatta.

- Itt, amikor bárki ránk nyithat? Amikor a Reggeli Próféta naponta beszámol a játékról? Na nem… az első alkalomnak tökéletesnek kell lennie. Tökéletes helyszín és időzítés.

Pitonnak kedve lett volna magához szorítani a lányt, de ebben megakadályozta az apróság, hogy a zsupszkulcs aktiválódott, és magával rántotta őket egy színes forgtagba.

Hamarosan a földnek csapódott a lábuk, és ismét ott álttak a Varázs Villában.

- Én megyek elsőnek fürdeni – jelentette ki Piton ellentmondást nem tűrő hangon, és megindult a fürdő felé, hogy még mielőtt a festékes banda beveszi magát, megfürödhessen. És legyen még melegvize.

Mordon azonban a vállánál fogva visszahúzta, és előre nyomakodott, George azonban elgáncsolta aurort, és mind a hármen a padlóra puffantak. Hermione is a fürdő felé indult, de Tonks megelőzte, viszont mind a ketten felborultak, amikor Dennis kihúzta a lábuk alól a szőnyeget, amiért Hermione bekönyökölt a bordái közé. Denis előre tört, de Tonks, ki még mindig a földön feküdt, megragadta a bokáját, így a fiú is elterült, Idő közben Mordon az igazgató bordájába vágta a falábát, és legalább olyan erősen kapaszkodott Piton hajába, amilyen hangosan a bájitaltanár ordított.

Bumfolt pár percig elégedetten nézte a zűrzavart, majd megszólalt:

- Hm… azt hiszem, szólnom kellene, hogy ma este nyolcig nem lesz víz, mert napközben csőtörés volt…

Idő közben Colin elérte a kilincset. Mindenki mozdulatlanná dermedt, és némán meredt a főosztályvezetőre. (Kivéve Pitont, aki még mindig üvöltött a haja miatt.) Aztán mintha varászütésre cselekednének, egyszerrre megindultak Bumfolt felé – aki jobbnak látta sürgősen távozni.

Pár perc múlva a csapat ott ült a nappaliban – kivéve Hermione és Tonks, akik elmentek vacsorát készíteni, önnként és dalolva. Na jó, a dalolva túlzás, de a többiek voltak erősebbek.

- Egyszer még ezt az embert – dörmögte Mordon – valami nagyon csúnya baleset éri…

- Igen… Gumicukrot?

A vacsora feszült hangulatban telt. Nem csak amiatt, hogy Tonks beleegyjette a borsszórót a szendvicskrémbe, és mindenki lángolt tőle, hanem a délutáni verekedés miatt is voltak páran, akik nehezteltek egymásra. Még Dumbledore professzor is sziszegve tapogatta az oldalát. De csak addig, amíg meg nem szólalt Bumfolt hangja a mikrofonban.

- Csodálatos így együtt látni ezt sok szuper versenyzőt! Megkérhetnék mindenkit, hogy fáradjon a játékszobába?

Az igazgató megfiatalodva, ruganyos léptekkel lépett, a többiak tartózkodva, vagy mogorván követték.

A szoba ezalkalommal teljesen üres volt. Az egyik falon volt egy kampó, amin egy fekete sál lógott.

- Ma este, hölgyeim és uraim – visszhangzott Bumfolt hangja – szembekötősdi lesz a műsor. Jó szórakozást!

Az iagazgató vidáman Piton kezébe nyomta a szemüvegét, és bekötötte a sajárt szemét.

- megyek! – jelentette ki, majd kinyújtott kézzel zombi módjára, hirtelen mozdulatokkal és fordulattok keresni kezdett. És az egyik nagy lendületáben akkora pofont adott Georgenak, hogy a fiú csillagokat látott.

- Megvan! Fogtam valakit!

- Inkább csak kiütötte – jegyezte meg Mordon. Hermione George fölé hajolt.

- Jack bácsi… Jack bácsi, te vagy az?

- Igen szívem… menj ki szépen, és feküdj le a kanapéra…

- Megyek… - felelte, és imbolyogva megindult.

Az iagazgató idő közben eltávolította a szeméről a sálat, és tanácstalanul állt, nem tudta, kinek a kezébe adja. Aztán egy hirtelen mozdulattal bekötötte vele az előte álló Mordon szemét.

Piton a sarokban állt, és  láthatóan nem akart semmilyen szinten sem részt venni a játékban. Alaztor, a mágikus szemének köszönhetően azonnal kiszúrta, és megindult feléje. Piton későn vette észre a közelgő végzetet, de akkor menekülő fogta. Hermione viszont egy kegyetlen mosollyal elállta az útját, így Mordon minden további nélkül megragadhatta a karját.

- Ugyan már, Perselus – győzködte az igazagató. – Jó szórakozás lesz, majd meglátod…

- Kötve hiszem…

- Azt is megoldhatjuk – felete az auror recsegő hangon.

Hermione idő közben átvándorolt a szoba egy másik sarkába, a bájitaltanár, miután Dumbledore többször megpörgette a tengelye körül, szédölögve elindult. Gyakran változtatott irányt, és kinyújtott kezekkel tapogatózott, amikor egész véletlenül valami két puha dolog akadt a kezébe.

- Megvagy! – jelentette ki örömmel, és végigsimított a domborodó felületen. A hatalmas pofon, amit ezért kapott biztosította róla, hogy nem Hermione, hanem Tonks volt az.

- Kedves játékosok! Bár biztos vagyok benne, hogy remekül szórakoztatok, megkérlek benneteket, hogy fáradjatok ki a nappaliba, ugynis szavazni fogunk.

- Érezte ám a nyavaja – ment ki az ajtón Piton a fájó arcát tapogatva, Hermione féltékeny pillantásaitól kísérve.

Hamarosan mind ott ültek (George feküdt) a szobában, amikor ismét belépett életük megnehezítője.

- Nos? Ma este ki kire szavaz.

- Én Magamara szavazok! – kiabálta delíriumosan Geroge, nem tudva, miről van szó. – Én magamra szavazok! Én vagyok a legjobb!

- Akkor legyen George – mondta Piton

- George – folytatta Hermione is a sort, tudván, hogy a Creevy ikrek Pitonra fognak szavazni. Mint mindig, mióta Harry a bájitaltanárra atdta le a szavazatát. Minél többen szavaznak valaki másra, annál jobb…

- George – mondta Mordon is.

- George – folytta a sort Tonks. Neki mindegy volt, hogy Piton vagy a Griffendéles gyerek távozik, de a csapatszellem ugye…

- Piton – mondta Colin.

- Piton – vágta rá Dennis is.

- Piton – próbálta Dumbledore menteni a menthetőt, nem sok sikerrel.

- Nos – jelentette ki Bumfolt – azt hiszem, ma este a fiatalembernek kell távoznia…

Hermione segített feltámogatni a fiút, aki Bumfolt válára roskad.

- Emmi néni… Emmi néni, Cansasben vagyunk még?

A főosztályvezető zavartan kiterelte a fiút a szobából. Amint becsukódott mögötte az ajtó kitört az újabb verekedés a fürdőszobáért.