Hermione álmosan átfordult a másik oldalára. Félálomban átfutott a fején a gondolat, hogy majd palacsintát szeretne reggeleire - áfonyás palacsintát. És lehetőleg egy bájitaltanár szolgálja fel neki - egy szál kötényben. A gondolatra a párnájába mosolygott, de a jó kedve nem tartott sokáig.

Egy pillanat múlva valamennyi ágy előrelendült, a benne alvó embereket széles ívben hajítva keresztül a helysiégen.

Hermione épp azon volt, hogy kifejezze véleményét Bumfoltról, amikor lassan eljutott a tudatáig, hogy a kegyetlen üvöltés, amit Piton rendezett, nem a terem másik végéből jött, hanem közvetlenül alóla.

- Miss Granger! Azonnal szálljon le rólam! Teljesen elszorítja a vérkeringést a kezemben!

- Sajnálom, professzor - felelte bágyadtan, és felemelkedett, hogy elinduljon a fürdőbe. A szeme sarkából még látta, ahogy Mordon a földön ül, és magára húzza az ágyról a takarót - vagyis inkább csak húzná, ugyanis Tonksnak eltökélt szándéka volt, hogy a villásdugó akciócsoport másik tagját felébressze.

Pitonnak azonban láthatóan más tervei voltak. Felült felült a padlón, megragadta Hermione karját, és visszarántotta az ölébe.

- Így sokkal jobb - jelentette be elégedett, Mardekáros mosollyal.

- Kénytelen vagyok egyetérteni - felelte a lány, és épp azon volt, hogy megcsókolja álmai hercegét - aki ha nem is jön el érte fehér lovon...

A háttérben azonban felhangzott Colin kántálása:

- Szerelmes a Perselus! Szerelmes a Perselus! Szerelmes a ...

Ez egyszerre több emberből is agreszív reakciót váltott ki, első sorban Mordonból, aki láthatóan elhatározta, hogy még egy fél órát ráhúz az alvással, és hozzávágta az első kemény, kezébe eső tárgyat - ami történetesen a fa lába volt. (később fél lábon ugrált körbe, mert nem találta sehol)

Dumbledore, aki régóta várt arra, hogy kedvenc kollégája találjon magának valakit egy gyors és határozott mozdulattal megragadta a Harry Potter fan csoport utolsó tagjának torkát, és kirángatta a teremből - amivel megspórolta Pitonnak, hogy felálljon, és törölje a fiút az élők listájáról.

---

Fél óra múlva - Mordon feladta a a próbálkozást az alvással - a fürdőszoba előtt kialakult tömegverekedésnek a konyha felől szálló fekete füst vetett véget. Piton köhögve megindult az ajtó felé, Hermione kihasználta a helyzetet, és bemenekült a fürdőbe, Tonks viszont teljes nyugalommal kijelentette, hogy pont olyan szag van, mint otthon volt, amikor az apja palacsintát sütött.

Piton nagy nehezen elborokált az ajtóig, és kitárta. És nyomban megbánta. A konyhából sűrű füst gomolygott ki. Köhögve csapkodott a kezével, majd az ablakhoz sietett, és kitárta. A fejét kidugta az ablakon, és megkönnyebbülten lélegzett. A háttérben még hallotta az igazgató hangját:

- Mondtam, én, hogy először az olajat kell beletenni a palacsintasütőbe, csak aztán a tésztát...

Köhögve megfordult, és egyedül azért nem nevette el magát, mert mert még mindig rosszul volt a füsttől. Az iagazgató ott állt kormos szemüvegben, Colin mellett, fekete szakállal, égett köpenyben. A serpenyőben egy buckóba összeállt a palacsintatészta.

---

Hermione egy fél óra múlva kilépett a fürdőből, és csodálkozva nézett körbe. A falak enyhén kormosak voltak, minden ablak tárva, de az átható, égett szag mellé frissen sült palacsinta illata keveredett. Amikor belépett a konyhába, egy ideges bájitaltanárt pillantott meg a tűzhely mellett.

- Forgasd már körbe azt a serpenyőt Albus, különben nem fog szétterülni! Gyorsabban! Na, fogd már meg rendesen a nyelét, nem fog megégetni. Na, tedd le végre. Nem tudom miért akartál megtanulni palacsintát sütni, ha nem hallgatsz rám...

A tűzhely mellett ott álltak sorban Tonks, Mordom és Colin, akik, valahányszor kisült egy palacsinta, rávetették magukat. Hermione elgondolkodva nézte a bájitaltanárt, ahogy ingerülten belevágta a serpenyőbe a következő adag tésztát, és elgondolkodott rajta, hogy festene, ha a tűzhely mellett nem egy szenilis varázsló, két auror és a világ legidegesítőbb gyereke állna, hanem a saját porontyaik. Megrázta a fejét,majd kivett a hűtőből némi sajtot, és vajazott magának egy zsemlét.

Akármennyire is szerette Perselust, azt megtanulta, hogy sose bízzon egy bájitaltanárbanm, ha a konyhába engedték. Pláne, ha az ellenfeleire főz...

---

Piton morcosan gubbasztott a nappaliban, várva Bumfolt érkezését. Az igagazó vidáman nézegett jobbra-balra. Nem számítva, hogy végre megtanult palacsintát sütni, akkora kupaccal tűntetett el, hogy Perselus a gondolatától is rosszul lett. Ami nem zavrta volna annyira, ha legalább egyet hagynak neki, hogy megkóstolja. Lehet, hogy tégyleg bele kellett volna kevernie a hashajtót.

Mindegy. Hermione szendvicse kielégítőnek bizonyult reggelire.

A rejtett ajtó lassan megnyikordult, és a Mágikus sportok és Játékok fősztályvezetője sétált be rajta - ez alkalommal zöld alapon virágmintás talárban. Piton egy pillanatra becsukta a szemét, de rá kellett jönnie, hogy nem álmoidik. Amikor kinyitotta őket, Bumfolt még mindig ott állt margarétás talárjában.

- Szép jó reggelt mindenkinek! (A háttérben Tonks és Colin minden erejét megfeszítve tartotta vissza Mordont, nehogy nekiessen a varázslónak) Mivel tegnap elég sokat kellett mászkálniuk, úgy gondoltuk, hogy ma szívesen itthon maradnának. Úgyhogy olyan feladatot választottunk.

Hermione gyanakodva pillantotta a zsákokra, amik Ludo lábánál hevertek.

- Mivel sajnálatos módon a Harry Potter csoportól csak Mr Creevy maradt itt, úgy döntöttünk, hogy ő csatlakozhat a villásdugó akciócsoporthoz, az erőkiegyenlítettség miatt, ugye. Nos, a feladat: háromdimenziós Puzzle! Remélem élvezni fogják. Megkérnék minden csoportból egy-egy embert, válasszon egy zsákot. Ezekben vannak a darabok. Estig össze kell rakniuk. Vagy legalább is annyira, amennyire tudják.

- Miénk a konyhaasztal! - jelentett ki George, és az egyik zsákot megragadva a konyha felé vette az irányt. A Puzzledarabok gyanúsan csörögtek  zacskóban.

- Majd én hozok egyet - jelentette ki Tonks, nem merve közel engedni az átkos kedvű exaurort Bumfolthoz. - Hupsz!

A választott zsák tartalma csörömpölve kiömlött a padlóra, és Piton döbbenten meredt a porcelándarabokra. Ezek egy szobrot törtek össze körömnyi darabokra.

- Ezek szerint - jelentette ki Colin- mi a  földön fogunk dolgozni.

Piton lustán Ludo felé intett.

- Akkor, felteszem, az lesz a mienk... Hermione, nincs kedved idehozni?

- Eltaláltad, Perselus.

A bájitaltanár szúrós pillantást vetett a lányra, de úgy tűnt, nincs rá különösebb hatással.

- Perselus, nincs kedved a kanapén aludni?

Piton döbbenten nézett rá.

- Mert akkor én a helyedben idehoznám...

Bumfolt elégedetten mosolygott, amint a bájitaltanár savanyú képpel megragadta a zsákot. De csak addig amíg a pillantásuk nem találkozott.

- Nos... azt hiszem én megyek is - jelentette be sietve. - Hermione azon sem csodálkozott volna, ha kitalálja, hogy a játékosok csak szépen nézhetnek rá. Vagy ha a köpenye lángra lobban Piton tekintetétől.

Egy óra múlva azonban még mindig füstölögve ültek az asztal mellett, egy alig hat centi hosszú, egyenlőre formátlan alakkal a kezükben. Annyit sikerült ugyanis összeragasztaniuk.

Mordonék sokkal nagyabb darabbal büszkélkedhettek: Tonksnak valahogy sikerült beleragasztania Colin ujját a adarabok közé. Épp azon vitatkoztak, hogy szétbontsák-e a meglévő darabot, hogy kiszabadíthassa az ujját.

- Szerintem vágjuk le - jelentette ki Mordon. - Sokkal gyorsabb lenne.

- Ragaszkodom az ujjamhoz! - üvöltötte a gyerek. Piton vetett rá egy pillantást. Bár nem sok irigyelni valót látott benne, meg tudta érteni, ha meglehetősen hozzánőtt a testrész a gyerekhez.

A konyhában George és Dumbledore vidám hangulatban rakosgatta a darabokat.

- Vén hülye! Nem látod, hogy az a darab pont oda illene!

- Te kis taknyos! Nézd meg, mit csináltál! Csupa aragasztó minden. Különben is, ez tökéletesen passzol ide...

- Igen, csak a minta üt el totál a meglévő daraboktól!

Kizárólag Hermione és Piton töltötte tökéletes együttértésben a délelőttöt. Bár, lehet, hogy kevesebb lett volna az összhang, és nagyobb az eredmény, ha az idő kilencven százalékát nem csókolózással töltik.

Ahogy arra Mordon rámutatott, talán Colin sem ragadt volna bele a lassan formálódó szoborba, ha nem őket kukkolja megállás nélkül. Tonks rámutatott, hogy talán Mordon sem rakta volna körbe a többi darabbal, ha nem az asztal felé kacsingat. Mordon rámutatott, hogy Tonks jobban tenné, ha nem szólna bele, mert amint vége a játéknak, visszakapja a pálcáját.

Dél körül, váratlanul, csikorogva kinyílt a rejtett ajtó, és Bumfolt jelent meg széles mosollyal. A nyíló ajtő maga alá gyűrte a villásdugó akciócsoport addigi teljes munkájának eredményét, megkétszerezve a darbok számát.

Ludo csak annyit látott, mielőtt hatalmas ívben elhajította volna a pizzásdobozokat, hogy egy ököl az orra felé tart.

---

- Jól van, Mr Bumfolt, most már felülhet - hallott a főosztályvezető egy barátságos, női hangot. Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett. Hermione hajolt fölé, egy vizes ronggyal a kezében.

- Méghogy gurkó - mormogott valaki a háttérben. - Bizton nem én voltam az első, aki orrbavágtam ezt az idiótát... Nem csoda, hogy ilyen az orra...

- Ja igen... pizzát hoztam ebédre, remélem hogy...

- Köszönjük, Ludo, igazán kitűnő volt - jelent meg az ajtóban az igazgató, a kezében egy szelet pizzával. A konyhaasztal terítőjét pedig pártedliként maga elé kötötte. Hermione felháborodva nnézett rá.

- Albus - kérdezte Piton hidegen. Egyáltalán nem volt elragadtatva tőle, hogy a Griffendéles lány percek óta valaki mással foglalkozik, nem vele. - Tudom, hogy már nem vagy fiatal, és gondjaid lehetnek az étkezéssel, de nem túlzás a közös asztalterítőt előkének használnod?

- Tudod, Perselus, igazán hasznos. Bár be kell vallananom, eszembe semjutott volna, ha nem kerül valahogy a ragasztós tubus a szakállam alá, és nem könyökölök rá. Nem tudja valaki, hogyan lehetne feloldani a ragasztót?

Hermione komoly képpel megszólalt:

- Dehogynem. Hideg, ecetes ollóval.

- Nos akkor, én... hmm... megyek...Csak jó étvágyat akartam kívánni. remélem jól szórakoznak...

- Kitűnően - felete az igazgató vidoran, és visszavonult a konyhába.

- Kitűnően - felete Mordon gunyorosan.

- Kitűnően - felelte Piton szórakozottan, és ismét csavargatni kezdte Hermione egy hajfürtjét az ujjai között.

- Kitűnően - felelte Tonks elkeseredetten, és megpróbálta levakarni a körméről a ragasztót.

- Azt hiszem, meg kellene látogatnom a Szt Mungót - jelentette be Bumfolt az orrát tapogatva.

- Ha már ott ját - szólalt meg az exauror sötéten - kérdezze meg a gyógyítókat, nem tudnának-e egy agyat is szerezni.

A titkos ajtó becsapódott a távozó főosztályvezető mögött. Hermione megfordult, hogy ismét Piton ölébe üljön, de az igazgatóval találta szembe magát.

- Miss Granger, lenne szíves megmutatni, hogy működik az ecetes olló? Sajnos nem jövök rá... Hozzá kell dörzsölni, vagy kevés ecet van rajta?

- Nem, minden tökéletes, igazgató úr - pillantotta a lány nevetésével küszködve az ecetes ollóra. - Uhm... vágni kell vele...

Az igazgató zavartan nézett egy pillanatig, majd eltűnt a konyhában.

- Egy valamit nem értek - jelentette ki Piton. - ha tényleg ilyen hülye, akkor hogyhogy túlélte saját magát 150 éven keresztül?

- Fogalmam sincs, Perselus.

---

- ÁiáHHHH!

Hermione riadtan felkapta a fejét, és ijedten megugrott, majd legurult a kanapéről, ahol elaludt. Piton reflexszerűen felkapta a legközelebbi dolgot, aminek közel varázspálca formálya volt, és biztos, hogy mindenkit megátkozott volna a környezetében, ha egy lápa szára erre alkalmas lett volna.

Hermione riadtan a hang forrása felé fordult, és amikor látta, mi a probléma oka, gyengéden kihúzta a félálomban hadonászó tanár kezéből a lámpát.

A hang forrása nem volt más, mint Tonks, és a reakciója teljesen érthető volt. Ott állt előtte Albus, Hosszú bajusszal, hajjal, és alig három centis szakállal.

- Rájöttem, hogy működik az ecetes olló, Hermione!

- Oh, Gratulálok, Professzor - felelte a lelkesedés legkisebb jele nélkül, majd feltápászkodott, fájó tomporát tapogatva.

- Albus - reccsent az exauror hangja - amikor megláttalak, egyedül azért nem átkoztalak meg, mert nem volt nálam a pálcám. Leszel szíves csinálni valamit ezzel kukázó-style-lal?

Fred halkan megszólalt a háttérben:

- Még ő van kiakadva... pedig ő nem látta, amikor mintákat vágott bele... - a fiú megborzongott. - Elképesztő, meddig tartott, míg rábeszéltem erre az egyszerű fazonra...

- Még nem tökéletes, Professzor - mondta Hermione a nevetésével küszködve. Biztos volt benne, hogy mármárig megrepedt egy bordája.- De ha gondolja segítek...

Az igazgatót leültetteék egy székre, Hermione pedig kezébe vette az ollót. Piton féltékenyen figyelte, ahogy Hermione gondolkodva megáll az öreg varázsló mellett.

Colin, akinek láthatóan elege volt a porcelándarabok ragasztgatásából, amik várakozásával ellentétben nem egy meztelen görög istennővé, hanem egy (szerencsére) felöltözött rőzsegyűjtögető anyókává kezdtek öszállni, Tonks, akinek elege volt a ragasztó vakargatásából, és Piton, aki Hermionét egész máshol akarta látni, a sebtében kialakított fodrászszalonra függesztették tekintetüket.

George, aki fél délután Dumbeldoret figyelte, inkább eltűnt a konyhában, és keresett még pizzát. Mordon, aki látott már félelmetesebbet is, megpróbálta összeilleszteni a banya orrát.

Hermione első lépésben levágta az igazgató bajszát, hogy legfeljebb az álláig érjen - a részletekkel ráér.

Ezt követően megragadta az ollót, és vállig levágta Dumbledore haját.

- Hát, Hermione - nézte Tonks a girbe-gurba vonalat - nem mondanám, hogy milyen ügyes kezed van...

- Én igen - felelte Piton egy öntelt mosollyal. - Legfeljebb nem született fodrász...

A lány ingerülten ciccentett.

- Ha te annyira jól tudod, mutasd meg! - azzal Tonks kezébe nyomta az ollót.

- Meg is mutatom!

Pár perc múlva azonban Tonks kivételével mindenki meg volt győződve, hogy ez nem volt egy nyerő ötlet.

- Hopsz! Ez érdekes, lett ... - jelentette be. Ekkor Dumbledore is kezdett gyanakodni, pedig ő nem látta az események alakulását.

- Hm... már majdnem egyenes... innen mégy kicsi... a francba!

- A fenébe is, ez a tincs itt útban ban... sosem áll úgy ahogy... ah, na jó! - Nyissz!

- Köszönöm, Nyphadora - jelentette ki egy idő után. Megtekinthetném az eredményt?

- Albus, ugye nincsenek gondok a szíveddel?

- Nincsenek - felete zavartan. - Miért?

- Semmi, semmi.... nézd csak meg...

Az igazgató döbbenten nézett  tükörbe. A hosszú haja nyomtalanul eltűnt - helyenként szó szerint. Tonksnak sikerült valahogy egy kopasz foltot nyírnia a bal oldalára. A jobb oldalon legalább tizenöt centis volt még a haj.

- Ne aggódj Albus - jelentette ki Mordon. - Én meg tudom igaztani...

A kor legnagyobb mágusa kénytelen volt elismerni, hogy nincs vesztenivalója. Pár perc múlva azonban be kellett látnia, hogy tévedett.

- Van még valaki, akiben egy fodrász veszett el, de nagyon? - kérdezte elkeseredve.

- Nincs semmi baj, Albus - nyugtatta Piton. Majd én rendbe hozom...

Az igazagató csak akkor kezdett gyanakorni, amikor erős huzatot érzett a fején.

- Már kész is! Mindenhol egyforma, stílusos, sosem megy ki a divatból! - jelentette be a bájitaltanár. Az igazgató elgondolkodva végigsimított a kopasz fején, és elhatározta, hogy soha többé nem használ ecetes ollót.

---

Hermione elgondolkodva nézte az igazgató fején táncoló piros fényeket, miközben a paradicsomlevesét kanalazta. Idő közben Bumfolt is járt a nappaliban - a többiek kénytelenek voltak Mordont bezárni a vécébe, hogy ne essen neki a főosztályvezetőnek. Dumbledorék szobra egy giccses libapásztorlányka, majdnem kész volt - csak azok a a darabok hiányoztak belőle, amik (Colinnak köszönhetően) valahogy nem akartak beleilleni Mordonék rőzsegyűjtő anyókájába. Hermionéék talán nyolc centit is összeraktak a sajátjukból - végszükségben egy halom ragasztót öntöttek rá, és egyetlen csomóba öszeállt az egész.

Hiába, a modern művészet...

Hermione érezte, ahogy Piton keze egyre feljebb vándorol a belső comján, és azt kívánta, bárcsak vége lenne ennek az ostoba napnak is, és...

- Áhhhh!!!

- Sajnálom, Perselus, esküszöm nem volt szándékos!

- Ostoba kétbalkezes liba! Hogy a ...

Hermione ijedten figyelte, ahogy a bájitaltanár felpattan mellőle, és körbeugrál a teremben. Tonks riadtan nézett körbe, kezében egy üres levesestányérral, melynek forró tartalma Piton ölében landolt.

Hermione kezébe ragadta az események irányítását, és félve a káros következményektől, a fürdőbe vonszolta az üvöltő bájitaltanárt, és beállította a jéghideg zuhany alá. Amitől az üvöltés nem maradt abba, de legalább megváltozot az oka.

- Nos - jelentette be Dumbledore maga elé húzva Piton desszertadagját - nagyon kellemetlen tud lenni, ha valakinek valami forrót öntenek az ölébe...

A mosogatást aznap este inkább  Tonksra hagyták - bár ezzel vészesen lecsökkent a valószínűsége, hogy a következő alkalommal is jut tányér mindenkinek. Dumbledore ugyanis felvette azt a rossz szokását, hogy időről időre végigsimított a kopasz fején - és mindenki egyetértett abban, hogy másra sincs szükségük, mint hogy a század leghatalmasabb mágusa leforrázza a fejbőrét mosogatólével. Persze enyhe túlzás volt ettől tartani - délután ugyanis Mordon elhasználta az összes melegvizet.

Amint végeztek a mosogatással (és a törött tányérdarabok összesöprésével) fáradtan ledőltek, mindenki azon fantáziálva, hogy milyen halálnem is lenne ideális Ludo Bumfolt számára. Piton is óvatosan leereszkedett a kanapéra álmai hölgye mellé, de épp csak hogy hátrahajtotta a fejét, máris megszólalt a főosztályvezető jól ismert, és egyre kevésbé népszerű hangja.

- Áh, fantasztikus! Örömmel látom, hogy már mindannyian végeztek a fogmosással is!

Perselus felorkantott, és Hermione is teljesen biztos volt benne, hogy soha nem fogja elfelejteni, amikor Colin amaradék fogkrémmel smileyt rajzolt az igazgató tarkójára. Mint ahogyan azt sem, amikor Mordon a fürdőpapucsával kergette körbe a nappaliban, mert az volt az utolsó tubus.

- Szóval, egy dolgos nap után édes lesz a pihenés! A ma esti játék már a szobában vár mindenkit...

A kijelentésre mindenki felnyögött, kivéve Dumbledoret, aki lelkesen felugrott, és feltépte az ajtót. Hermione megemelte a fejét, és az igazgató mellett a terembe pislantott, ahol halmokban álltak a fehér, puha tollpárnák.

- Igen! Kommentálta a főosztályvezető az eseményeket. Ma este párnacsata lesz a program!

A kijelentés teljesen hatástalan volt, hacsak nem számítjuk, hogy Dumbledore megragadta a legközelebbi párnákat, és mindenkihez hozzávágott egyet. Hermione látnni vélte, hogy egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt Mordonra és Pitonra került volna a sor, és inkább melléjük célzott.

Colin Creevy volt az egyetlen aki ennek hatására egyáltalán megmozdult - betűrte a párnát a feje alá.

Erre Ludo hangja szólalt meg:

- Rendben, ha nem kezd mindenki azonnal párnacsatázni, holnap reggel megint én fogok ébresztőt énekelni!

Erre mindenki azonnal felpattant a helyéről (Piton meglehetősen óvatosan) és kezdetét vette a játék. Aminek az első lépéseként Mordon ismét lesegítette a hangszórót a helyéről.

Hermione hirtelenjében nem tudta, mit kezdjen magával, úgyhogy fogta, és fejbe verte a párnájával Tonksot. Aki nekiesett Colinak, aki ettől belekönyökölt Mordon bordájába, aki ez alkalommal egy párnával kergette körbe a gyereket a nappaliban.

Piton gúnyosan elmosolyodott. Még, hogy griffendélesek! Hah! Ha már egy párna elől is így futnak...

Hamarosan azonban, amikor Mordon melléje ért - és párnacsata révén mindenki mindenki ellen - és ráhúzott egyet a párnájával a bájitaltanár oldalára, azonnal megértette az egykori diákja riadalmat, és oldalát tapogatva visszaroskad a földre, miközben kultúráltam megkérte az exaurort, hogy akármit tett is a párnájába, vegye ki belőle.

- Mordon, hogy az a... - itt olyan részletek következtek, melyek idézésétől eltekintünk. - Azzonnal ved ki azt a ˘°[]][>##Đ€˛Ä kemény [Đ][@&><#[]íłŁ a párnádból!

A következő pillantaban érezte, hogy egy (ez esetben valóban puha) párna ütlegelni kezdi a fejét.

- Ejnye Perselus, nem szabad ilyen csúnyán beszélni - hallotta maga mellett Roxfort megkopasztott igazgatóját. - Akkor is ezt mondtad volna, ha Mrs Weasley itt van?

- Nem, Albus.

- Nagyon jó. Tehát, mit mondtál volna?

- Silencio. Azt a némbert képtelenség másképp elhallgattatni...

Amikor már az egész nappali úszott a pihékben, a párnák szétszakadtak, és Colinnak jegelést tettek a szemére, mert Piton nem kicsit volt féltékeny, amikor azt látta, hogy az ő barátnőjének a fenekét fogdossa, akkor Ludo ismét idejét látta annak, hogy megmutassa rusnya pofá... izé, tiszteletét tegye a villalakók között.

Az orrán vastag fehér kötés díszelgett - Mordon neheztlésének eredménye.

- Dos, hadd lássab azokad az összeragaszdodd szobrokad!

Piton egy hanyag mozdulattal a főosztályvezető kezébe nyomta a műalkotásukat - nagyon viygázva arra, hogy a ragadós rész Ludo kezében legyen, ne az övében -

- Oh, úgy látob, binden darabod sikerüld a helyére illeszdeni... - mondta, és óvatosan a bájitaltanárra pislogott, majd feltűnés nélkül megpróbálta lerázni a kezéről a műalkotást.

- Ah, Dumble... Merlin szakállára, bi történd a szakállábal?

- Semmi, Ludo, csak kipróbáltuk, hogy működik az ecetes olló...

- Akkor bár csak a villásdugó akciócsobort szobra... Áh, igen, ez a legszebb! Akkor ma este Tonksra, Colinra és Bordon professzorra nem lehet szavazni.

Hermione esküdni mert volna, hogy Bumfolt fél Mordontól, és minél később akaja kiengedni - annál később lesz pálca a kezében.

Perselusra sandított. Most gyakorlatilag ők hárman fogják eldönteni, ki essen ki.

- George Weasley - adta le a szavazatát Hermione.

- George Weasley - szólalt meg Piton is, annak a reményében, hátha nem közülük esik ki valaki.

- Hermione Granger - válaszolt automatikusan és sértetten George.

- Annyi eszed van, mint egy lavól langyos víznek! - közölte vele Dumbledore. - Perselusra kellett volna szavaznod, Colin mindig rá szavaz, mióta Harry egyszer ezt tette!

- Akkor eddig kéd Goerge Weasley, egy Hermione Granger, egy Perselus Piton. Döbbiek?

- Perselus Piton - kiálltotta hevesen Colin.

Tonks elrévedve nézett Hermionéra, aki Piton kezét markolászta (a másik kezével meg a bájitaltanár hátsóját, de ezt nem látta).

- George Weasley - jelntette ki.

- Miért? - kérdezte Mordon.

- Mert ha ő esik ki, Dumbledore Hermionéékkal lesz, nekünk meg jó esélyünk nyerni... vagyis, legalább is több.

Mordon bólintott.

- George Weasley - jelentette be.

Itt az utolsó Weasley olyan gesztust használt, amit édesanyja jelenlétében sosem mert volna, és kivonult a villából.

Hermione és Piton megkönnyebbülten felsóhajtottak, de ez csak átmeneti állapot volt - amíg Caramel ki nem jelentette, hogy akkor, most Dumbledore is a fekete narglik közé tartozik.