Másnap reggel a nap meleg sugarai besütöttek a hálóterembe, és megpihentek Mordon ráncain, aki hanyatt fekve, tátott szájjal horkolt, az igazgató kopasz fején csillogtak, akárcsak a magához szorított, kedvenc macija bundáján.  Tonks keresztben feküdt az ágyán, a párnája a földön hevert. Hermione épp a másik oldalára fordult, de már nem volt ideje tovább álmodni. Egy pillanattal később ugyanis az ágyak egyetlen hirtelen mozdulattal felcsapódtak, széles ívben a padlóra küldve a békésen alvó villalakókat.

- Szép jó reggelt mindenkinek! Ideje öltözni és reggelizni, ma sok érdekes dolog vár mindenkit… - szólalt meg a mikrofonban a kedvenc főosztályvezetőjük hangja.

- ÁÁÁ! – üvöltötte Piton, amikor a feltápászkodó Colin a bordáin támaszkodott meg.

- Nem látta valaki Bercit? – érdeklődött az igazgató, miközben Mordon egy undorodó mozdulattal áthajította a szobán Albus maciját.

Hermione megszeppenve ült a földön, és próbálta nyitva tartani a szemit, ami komoly nehézségekbe ütközött egészen addig, míg Tonks keresztül nem esett rajta.

Hamarosan mindenki kint ült a konyhában, és azt várta, hogy Mordon és Colin felszolgálják a reggelit. Piton gyanakodva figyelte a ragacsos valamit, amit az auror letett eléjük.

- Mi ez? – kérdezte anélkül, hogy a legkisebb mértékben is megerőltette volna magát, hogy udvariasságot színleljen.

- Bundás kenyér – felelte Colin sértetten, és ő volt az egyetlen, aki volt olyan bátor, hogy vegyen egy szeletet.

- Áh, csodás! – felelte az igazgató. – Én lekvárral szoktam enni… - mindenki olyan fintort vágott, mintha muszáj lett volna megkóstolniuk. – Mindjárt jövök… - azzal eltűnt a konyhában, és vágott magának egy rendes kenyérszeletet, aztán még egyet, és lekvárral jóízűen megette.

- Már nem is vagyok éhes – jelentette be Piton.

- Akkor már tudom, hogy mit kell majd tennem, ha fogyóra akarlak fogni – viccelődött Hermione.

- Nem lesz rá szükség, hogy megerőltesd magad – vágott vissza – ha továbbra is úgy főzöl, mint eddig, egy csontváz leszek. Ezer szerencse, hogy én értek a főzés…

- Ez fantasztikus! – kapta fel a fejét Colin és Tonks. – Akkor ma főzhet nekünk vacsorát, vagy valamit…

Piton azt kívánta, bárcsak inkább lenyelte volna a nyelvét.

Hermione és Dumbledore eltakarították a maradékot (egész pontosan a volt iskolaelső egy laza mozdulattal beletessékelte a bundáskenyereket a szemetesbe. Kár, hogy a fedelét nem nyitotta ki előtte) majd elmosták az edényeket. A nappaliban lincshangulat uralkodott, amikor visszamentek. Colin kezdte megbánni, hogy reggelizett. A többiek azt, hogy nem. Nem maradt azonban sok idejük azon gondolkodni, hogy kit és miért lenne jó kilapogatni, hamarosan ugyanis kinyílt a titkos ajtó, és besétált rajta Bumfolt, egy kosárral a karján.

Hermione, amikor először megpillantotta, biztos volt benne, hogy rosszul lát. A főosztályvezető egy teljesen normális, fekte talárban állított be! A döbbenettől még Piton sem jutott szóhoz, pedig szeretett volna egy-két szót váltani az ébresztési módszerekről.

- Nagyon szép napot kívánok mindenkinek! Itt vagyok, és hoztam magammal egy teljesen új feladatot. – Piton esküdni mert volna, hogy Bumfolt talárja fekete. Most valahogy, talán más szögből, nagyon sötét kének tűnt. – Na kérem… a mai alkalommal a kézügyességüket fogjuk próbára tenni. De nem akárhogy! - ennél a mondatnál Piton már biztos volt benne, hogy Bumfolt talárja kék. - A nőknek - itt udvariaskodva meghajolt Hermione és Tonks felé - férfimunkákat kell elvégezniük. Az uraknak női feladatokat. Ma kivételesen mindkét csapatnak ugyanaz lesz a feladata, és olyan sorrendben és felosztásban oldják meg őket, ahogy a lapon szerepel!

Hermione csodálkozva pislogott Bumfoltra, és esküdni mert volna, hogy a talárja világoskék.. bár nem is, inkább már olyan ciános...

- Nos itt van egy-egy lista a két csapatnak. Remélem, szórakoztatónak fogják találni a feladatokat...

Hermione pillantása Mordonra vándorolt, és biztos volt benne, hogy az exauror nem fogja szórakoztatónak találni. Mint ahogy Bumfolt sem, ha végre kikerülnek ebből az átkozott villából...

Piton gyorsan előrelépett, hogy elvegye a listát, és megelőzze Dumbledoret - aki a jelek szerint alig várta, hogy munkához lásson.

Hermione lelombozódva pillantott a listára.

Nőknek:

- kikészített szögek beverése egy deszkába

- ruhaszárító állvány összecsavarozása

- 10 üveg sör elfogyasztása egy délelőtt alatt

- a kikészített rönkök elfűrészelése a megjelölt helyeken

A griffendéles elkeseredetten felpillantott a mostanra smaragdzöld talárban feszítő főosztályvezetőre, majd furcsa kerregő hang ütötte meg a fülét.

Hátrafordult, és azonnal rájött, mi a hang forrása. Dumbledore professzor egy varrógép mellett ült, és határtalan lelkesedéssel próbált rájönni, hogy működik.

Ismét a listára Pillantott.

Férfiak:

- kikészített zsebkendők beszegése

- előkészített edények elmosogatása

- a meghatározott ruhák kivasalása

- körmök kilakkozása

- egy valaki hajának beszárítása

- a főzés biztonsági okokból elmarad, helyette cserepes virágok átültetése és megtrágyázása

- bevásárlás

Hermione Pitonra emelte a tekintetét.

- Lehetne sokkal rosszabb is.

- Kizárt - válaszolta a bájitaltanár mogorván, és úgy nézett a sárga taláros Bumfoltra, aki Mordon elől próbált elslisszolni, mintha a tekintetével akarna végezni vele.

- Képzeld csak el, ha Dumbledore állította volna össze a feladatokat, és Arthur Weasley lenne a csapatunkban.

És Piton kénytelen volt egyetérteni. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy kárörvendően vigyorogjon, amikor az exauror búcsúzóul hozzávágott Ludohoz egy vázát, amikor a főosztályvezetőnek sikerült piros talárjában kimenekülnie a teremből.

- Ennek ellenére nagyon nem vagyok elragadtatva tőle, hogy az én hajam lesz beszárítva, tekintve, hogy Albusnak nincs...

- Hidd el Perselus, így is nagyon csinos leszel...

Hamarosan azonban mindenkinek elment a kedve a nevetgéléstől. Alig fél óra telt el a főosztályvezető távozása óta, de Hermione magában már számtalanszor elátkozta.

Először is, a nyomorult szögek miatt. Hogy lehet ekkora deszkába ennyit szöget beleverni? Persze, talán egyszerűbb lett volna - ahogy Piton logikusan megjegyezte, ha nem a közepén kezdi, és össze-vissza, hol ide, hol oda ver bele egyet-egyet, hanem sorban halad. Minden esetre Tonks gyorsabban haladt - már az egész asztallap tele volt kiálló szögekkel.

Ezzel együtt viszont többet is káromkodott. Amit mindenki elnézéssel tolerált, mivel ők is így tettek volna, ha tíz perc alatt minden ujjukra sikerül ráütniük a kalapáccsal.

Hermione idő közben kibontott egy sört, és befogott orral egy fél pohárnyit megivott belőle. És rettenetesnek találta. Mordon és Colin ezer örömmel besegítettek volna, de valahányszor megpróbáltak hozzányúlni az üveghez, az megrázta a kezüket. Végül az exauror kiborította a sört a padlóra - és ezzel egyidőben megjelent a listájukon a "kipucolni a szőnyeget" felirat.

Dumbledore roppant hatékonynak bizonyult az anyagok összegubancolásában. A beszegésében kevésbé. De legalább, szakáll hiányában azt nem tudta hozzávarrni az anyaghoz. Csak az ujját. De a tehetség, az tehetség...

Perselus ezalatt a konyhában mosogatott. Magában pedig Ludót szidta ezért a feladatért. Időről időre, amikor Colin nem figyelt, egy-egy rondább, zsíros edény átcsúsztatott a másik csapat mosogatójába. Valami miatt azonban lassan haladt a munka. Nagyon lassan. Alig pár elmosott edény száradt a másik tálcán, és ez volt a helyzet Colinnal is, pedig látszólag mindketten nagyon igyekeztek. Lógni.

Piton dühösen pillantott a vízbe. Már megint egy kék virágos lábos, leégett tojásos nokedlival. Te jó ég, hány ilyet tudott Bumfolt összeszedni? Már legalább négyet átrakott belőle Creevynek. benyúlt a vízbe, hogy megragadja az edényt, de az ujjai valami puhára fonódtak, és a mellette álló griffendéles felüvöltött.

- ÁÁÁ! Professzor, a kezem!

- Creevy! Mit keres a maga keze az én mosogatómban?

- csak... hát...izé

Piton kérdően felvonta az egyik szemöldökét.

- Én csak el akartam lopni néhány edényt, hátha plusz pontokat kapunk, ha többet mosogatok - vágta ki magát.

- Akkor miért nem szóltál - eresztett meg felé a bájitaltanár egy gonosz mosolyt. - Tessék, a tiéd lehet ez a kék virágmintás kis lábas, és ezt a paradicsomfőzelékes fazekat is neked adom!

- Colin arcáról lehervad az addig elégedett mosoly.

Perselus, amikor végeztek, csodálkozva látta, hogy mindössze egyetlen kék virágos láboska van a tiszta edények között. Azt is ő mosta el.

Mindeközben Hermione és Tonks már egy üveg sörnél tartottak. Közösen. (Ha nem számoljuk azt a három decit, ami a padlón landolt)

- Elegem van! - jelentette be Hermione, és unottan támasztotta az öklére az állát. - Ez sosem fog elfogyni!

- Végeztem! - jelentette be Tonks vidoran, és felállt a könyvespolc mellől, ahol a polcokban több zacskóra való szög fénylett. Hátrahajolt, hogy megropogtassa a derekát, és elégedetten elhajította a kalapácsot, ami a még mindig a varrógép fölött görnyedező Mordon lábára esett. Amit a fent említett még annál is kevésbé díjazott, mint mikor Tonks a falábába verte a szögeket.

Hermione körbenézett, és amikor úgy vélte, hogy nem láthatja senki, egy laza mozdulattal a szőnyeg alá söpörte a maradék szögeit - elvégre, férfimunkáról volt szó, nem?

- Perselus - kérdezte a konyhaajtóban megjelenő bájitaltanártól az igazgató. - Akarsz vasalni, vagy csináljam én?

- De Albus, ez minden vágyam, hogy alsógatyákat, ingeket és klottgatyákat vasaljak! Inkább neked hagyom.

Az igazgató elégedetten elmosolyodott. Piton rosszat sejtett.

- Fantasztikus! Akkor, addig te lakkozd ki a körmöd!

- Igen, és vigyázz, ne kend össze a körömágyat - fűzte tovább Hermione nevetve, miközben azt próbálgatta, hogy vajon melyik csavarkulcs lesz megfelelő a szárító összerakásához. - És ha kezd száradni, ne húzz rá újabb réteget, mert ráncos lesz. És ne vigyél fel belőle egyszerre túl sokat, mert megfolyik, és foltos lesz. És...

- Köszönöm, Miss Granger - szakította félbe szarkasztikusan. - Azt hiszem, boldogulok vele!

- Oh, rendben ...

- És javasolnám, ha már egyszer hatlapfejű csavarokat kíván behajtani, használjon inkább villáskulcsot, és ne kereszthornyos csavarhúzót.

Eközben a háttérben rövid erőpróba zajlott, hogy ki éri el előbb a vasalót. Colinnak kis híján sikerült megszereznie, de ekkor bemászott a képbe Mordon falába, és sípcsonton rúgta a fiatal griffendélest, aki menten elengedte az állványt.

Tonks a földön ült, és izzadó homlokkal tanulmányozta a szárító rajzát. El sem tudta képzelni, hova illenének majd a ruhák. Felpillantott a dulakodás zajára.

- Milyen kár, hogy már foglalt vagyok... micsoda férj lenne abból, aki így verekszik, csak, hogy vasalhasson...

Mordon és Colin egyszerre felhorkantott. Colin fájdalmas arccal elmászott, hogy megvitassa Pitonnal, milyen idén a divatos körömlakk.

Mordon elégedettsége sem tartott sokáig. Hamarosan ott állt a vasalódeszka mellett, és fogalma sem volt, hogy fogja a törölközőt kivasalni, ha még csak fel sem tudja teríteni arra a keskeny felületre. Elgondolkodva nézte Dumbledoret, ahogy törzsi táncot lejt, és az állát vakargatta.

Tonks is felnézett a rengeteg papír közül - amiket következetesen fejjel lefelé tartott - és az igazgatóra nézett.

- Tényleg Albus, nagyon jól táncolsz... Mi ez? Cha-cha-cha?

- Nem - felelte könnyező szemekkel az öreg varázsló - ez a "sose tapogasd meg a vasaló talpát, hogy elég meleg-e" törzsi tűztánc...

Végül Mordon mégiscsak rájött - miután Tonks a földről, üvöltve közölte vele - hogy működik a vasaló. De hiába vasalt, a ruhák ugyanolyan gyűröttek voltak, mint addig bármikor. Sőt, még gyűröttebbek lettek, miután az egyiket lehajította a földre, és jóérzéssel megtaposta.

- Alastor - szólt át csendesen Dumbledore, amikor látta, hogy kollégája a tenyerét is rátapasztja a vasaló talpára. - Csak akkor fog működni, ha bedugod a konnektorba...

Mindeközben Perselus és Colin a körömlakkok között válogattak.

- Ez nagyon erősen vörös. Olyan kurvás - jelentette be Piton és átdobta a válla fölött.

- Ez meg nagyon kislányos - állapította meg Colin, és ő is elhajított egy üveg rózsaszín lakkot.

- Ez ünnepi alkalomra való - dobott félre egy üveg arany színűt Piton. - Különben is, a Griffendél színei szóba sem jöhetnek.

- Ez üti a szemem színét...

- Ez nem megy a pulóveremhez.

- Professzor? - szólalt meg a hosszú csend után Colin. - Azt hiszem, nincs több.

Piton gondterhelten pillantott körbe a szobában, ahol a szivárvány minden színében pompázó lakkok hevertek.

- Na jó, akkor megmondom, mit csinálunk: összeszedjük az összeset, betesszük egy kosárba, csukott szemmel húzunk egyet, és az lesz.

Colin bólintott, és megindult, hogy kihalássza az üveget a szárított virágos váza aljáról, ahova meggondolatlanul bedobta.

- Egy... kettő... három... - számolt Piton, majd egy hirtelen mozdulattal benyúlt a kosárba, és véletlenszerűen megragadta a hozzá legközelebb eső üveget. Érezte, hogy Colin ujjai ugyanaköré az üveg köré - és az ő ujjai köré - fonódnak.

- Creevy, azonnal engedje el! Ha nem tudnám, hogy Miss Fawcett-et szédíti, azt hinném, ismerkedni akar!

Mire Colin tetetett, magas hangon megszólat:

- Miért ne? Olyan helyes fiú vagy... - fél kézzel előrenyúlt, hogy visszasimítsa Piton haját a füle mögé. A bájitaltanár pedig azonnal megragadott egy üveg lakkot, és amilyen gyorsan csak tudott, elmenekült. Colin elégedetten nézett utána, a tipikus mardekáros mosoly griffendéles változatával. Egy hét alatt azért csak tanul valamit az ember nem?

Nos, így történt, hogy Piton rikító rózsaszín, Colin mardekárzöld körmöknél kötött ki.

Hermione idő közben hatalmas előrelépést tett az állványával. A tervrajz szerint haladt, és már majdnem minden a helyére került. Mégis a dolognak egyre kevésbé volt ruhaszárító formája. Tonks szuperül haladt: sikeresen elvesztette a papírok felét. De legalább Mordon is megtanulta, hogy tényleg nem érdemes kézzel ellenőrizni, elég meleg-e a vasaló. Dumbledore pedig szénné égetett egy nadrágot. És el sem tudta képzelni, mi lehetett az oka. Azt meg végképp nem értette, hogy ha egyszer már kivasalta a nadrág egyik felét, miért nem marad úgy, és miért lesz teli ránccal, ha a másikat is kivasalják...

Hermione megtörölte az izzadó homlokát – a mellette álló Piton talárjának szegélyében, és elégedetten végignézett a műalkotásán.

- Mi ez? – kérdezte Piton olyan hangsúllyal, hogy senkiben nem hagyott kétséget, elképesztőnek tartja Hermione hozzá nem értését.

Ez? Ez egy multifunkcionális ruhaszárító. Ide lehet vagy négy ruhát kiteríteni. Ez a rész krumplipucolásra jó, ide fölösleges könyveket lehet betenni, és ide lehet kikötni a huncut bájitaltanárokat, ha rosszul viselkedtek…

Hermione sosem értette meg, Piton miért nem díjazza a poént úgy mint a többiek.

Tonks idő közben hozzálátott az állvány összecsavarásához – kevéske sikerrel. Végül úgy döntött, az lesz a legegyszerűbb, ha a szikszalaggal, ami még a jelmezvarrás óta volt a szekrényben összetekercseli. Utána Mordon és Colin együttes segítségére volt szüksége, hogy kiszabaduljon a ragacsból – tekintve, hogy az egyik alkarját is belekötözte.( Természetesen meg kellett várni, amíg Colinnak megszárad a körömlakkja.)

Dumbledore idő közben kitalálta, hogy sokkal gyorsabban végezne a vasalással, ha a ruhákat egymás alá rakná, és akkor egyszerre több mindent is kivasalhat.

Mordon rájött, hogy elég, ha az egy szem, keserves munkával kivasalt inget teszi a tetejére, a többit pedig összehajtva alája, és úgy fog tűnni, mintha mindent kivasalt volna. Legfeljebb, ha Ludo hozzá akar nyúlni, majd rávág egyet a kezére.

Dumbledore végül elhajította az utolsó kivasalt(?) alsónadrágot.

- Késsz vagyok, Perselus! – kiabálta lelkesen. – Akkor most becsavarom a hajadat!

- Szó sem lehet róla, Albus! Arról volt szó, hogy besütni, nem becsavarni!

Hermione érezte, hogy belébújik a kisördög, és nem tudta szó nélkül megállni:

- De hát Perselus, az ugyanaz! – ő is tisztában volt vele, hogy egyáltalán nem, de biztos volt benne, hogy ez élete utolsó lehetősége, hogy Pitont begöndörített hajjal lássa.

Perselus elhúzta a szája szélét.

- És gondolod, hogy ezt neked fogom elhinni, amikor… - Tonks azonban, nem tudni, azonos okból-e, mint Hermione (nagyon valószínű) vagy pusztán: „mi lányok tartsunk össze” érzésből közbevágott:

- Pedig így van, Perselus! Úgyhogy menj szépen, te is Alastor, és vizezzétek be a hajatokat, hogy Colin és Dumbledore be tudja csavarni.

Az igazgatón látszott, hogy már ég a vágytól, hogy kipróbálja, milyen fodrászi képességei vannak – elvégre előző nap ő volt az egyetlen, akinek ez nem adatott meg. Piton gyanakodva pillantott a mellette ácsorgó igazgatóra.

- Albus, előre figyelmeztetlek: csak csavarás, és semmi vágás, Világos?

Világos volt. A következő fél órában a villa visszhangzott Piton és Mordon üvöltésétől – ugyanis az újdonsült fodrászok nem álltak a helyzet magaslatán – és kíméletlenül húzták, tépték a hajukat. Ja, meg mert elfelejtették: a szépségért meg kell szenvedni.

- Na, milyen lett? – kérdezte az igazgató büszkén Hermionét, és megfordította Pitont a székében. A volt griffendélesnek minden erejére szüksége volt, hogy meg ne fulladjon a nevetéstől. Piton úgy gubbasztott karba font kezekkel a székben, mint egy túzok, és az igazgató összesen öt csavaróra feltekerte a haját!

- Fantasztikus Albus – felelte. – Nem gondolod, hogy egy kicsit túl sok csavaró maradt?

Én is csodálkoztam rajta, hogy ilyen sokat adtak hozzá – jelentette ki, és egy hanyagmozdulattal visszadobta a kezében lévő csavart a zacskóba. – De hát, ez van…

Hermione komoran az igazgatóra nézett.

- Albus, ezzel azt akartam mondani, hogy bontsd le az egészet, és csavard fel még egyszer – úgy , hogy legalább harminc csavarót használj!

- Minek annyi?

Hermione kezdte elveszíteni a türelmét.

- Mert ez a szabály és kész!

Újabb fél óra keserves munka és üvöltés után Mordon és Piton morcosan meredtek a tükörbe, és felcsavart hajukat csodálták.

- Röhejesen érzem magam – jelentette be Piton.

- Jó neked, hogy csak most – tette hozzá Mordon. – De esküszöm, ha kikerülök innen, Ludonak is fel fogom csavarni a haját, és betetetem a képet a Reggeli Próféta címlapjára.

Hermione és Tonks idő közben nekiálltak a rönkök fűrészelésének. Kevés sikerrel. Persze, ha a fűrész fogazott felét használták volna, lehet, hogy valamivel jobban haladtak volna.

- Feladom – jelentette be Hermione, és elnyúlt a vastag rönkön. Tonks továbbra is lendületesen húzkodta a fűrészt, de látszott rajta, hogy legszívesebben Hermione példáját követné.

- Hogy bírod ezt? – kérdezte a volt iskolaelső csodálkozva.

- Egyszerű – lihegte Tonks, és megállt egy pillanatra, hogy megtörölje a homlokát. – Azt képzelem, hogy Ludo Bumfolt nyakát kell fűrészelnem…

Szerintem rajtam nem segítene ez sem – felelte Hermione a fejét vakargatva. - Most már ahhoz is lusta lennék. Azt hiszem, csak egyszerűen ráhagynám a dolgok Mordonra, azt hiszem, neki van legjobban a bögyében…

- és utána mennél látogatni Azkabanba?

- Már ahhoz is lusta vagyok.

Piton eközben idegesen ült a székén, míg Albus a haját szárította. Az idegesség csak részben volt a csavaróknak tudható. Először: már nagyon rosszul bírta a kiselőadást a legkülönfélébb mugli édességekről. Legnagyobb szerencséjére, Mordon is így lehetett ezzel, ugyanis megfenyegette az igazgatót, ha nem hallgat elsürgősen, segít neki. Másodszor: a csavarók húzták a fejbőrét. Harmadszor: Albus rendszeresen megégette a fülét.

- Azt hiszem, megszáradt – jelentett be az igazgató, és kikapcsolta a kezében tartott gépet.

- Meg kell várni, amíg kihűl, addig nem lehet kivenni a csavarókat! – kiabálta oda Hermione, aki még egy pár percig szeretett volna gyönyörködni Perselusban.

Amikor végre kihűltek annyira, hogy ki lehetett fésülni a hajukat, Hermione és Tonks betegre nevették magukat a látványon – főleg, hogy a két kezdő fodrász minden csavarót más irányba tekert.

Mordon és Perselus közel sem találták ilyen viccesnek. Pláne nem, amikor sorsot húztak, hogy kinek kell kimennie a piacra, és kinek kell a virágokat átültetnie. A bájitaltanár életében először azért fohászkodott, hogy hadd kelljen könyékig turkálni a trágyában. Nem jött be.

Piton dühösen fújtatva kilépett az utcára, egy fonott kosárral a karján. Ha így bármelyik diákja meglátja, akkor… akkor már el sem tudta képzelni, milyen kínzás lenne megfelelő Bumfoltnak. Az öreg auror morogva követte, de az első sarkon más irányba indult és eltűnt a szeme elől.

Perselus előhúzta a zsebéből a listáját, és rápillantott. Magában hálát adott az égnek, hogy valaki, gondolva a nem mugli származású varázslókra, odaírta minden tétel mögé, hogy mi hol szerezhető be. Ruganyos léptekkel megindult a patika felé, és ingerülten vette tudomásul, hogy két mugli nő összesúgott a háta mögött. Nem volt biztos benne, hogy a haja, vagy a rózsaszínre lakkozott körmei keltenek nagyobb feltűnést. Hamarosan beállt a patika előtt kígyózó sorba, és ingerülten hallgatta a mögötte tanakodó két, idős hölgyet.