Piton félve vette a kezébe a tükröt, amit Albus feléje nyújtott. Ha a haja miatt közröhej tárgya lesz, elevenen megnyúzza az öreg varázslót. Vagy ami még rosszabb: megsemmisíti a citrompor-készletét. A tükörből egy mogorva tinédzser tekintett vissza, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a század legnagyobb mágusa készítette a frizuráját.

Oldalt, körülbelül a bal szeme fölött volt kettéválasztva a haja. A fürtök enyhe ívben tartottak lefelé, és fokozatosan rövidültek. Nagyjából úgy, mint a Titkok Kamrája filmben Tom Denemnek.

Morcosan felnézett az igazgatóra:

- Albus, magát ismerve sokkal rosszabb is lehetett volna. – Az igazgató vidáman kuncogott, de a bájitaltanár arckifejezése elárulta, hogy alig tud kevésbé vicceset elképzelni.

- Mondtam már, hogy hat évesen fodrász akartam lenni? – folytatta kedélyesen, látszólag észre sem véve kollégája cseppet sem vidám hangulatát. - Abban az időben a családban hirtelen mindenkinek nagyon rövid lett a haja. De rá kellett jönnöm, hogy bizonyos képességek hiányoznak hozzá.

- Éspedig?

- Nem tudtam elég gyorsan futni. – Erre Piton tényleg nem tudott mit mondani. Az igazgató elgondolkodva nézett maga elé.

- Ha már a hajánál tartunk: remélem, tudja, hogy hetente kétszer meg kell mosnia, mégpedig rendes samponnal?

A bájitaltanár már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de Albus leintette.

- Drága fiam, mondd meg nekem, hogy akarsz feltűnés nélkül beilleszkedni, ha olyan zsíros fejjel mászkálsz, mint eddig? Igen tudom, nem is zsíros, csak a sampon összetevői miatt tűnt annak. Mostantól azonban azt szeretném, ha a karácsonyi samponja, amit minden évben küldök, nem a szemetesben végezné. Hanem elhasználná, és nem tartana ki egy évig. És hogy félreértés ne legyen, ellenőrizni fogom.

A tanár olyan pillantásokat vetett az igazgatóra, hogy azzal fel lehetett volna nyársalni.

- Megértettem…

- És ha már a külső változásoknál vagyunk… - meglendítette a pálcáját, és Perselus talárja összement. És világoskék lett. A bájitaltanár döbbenten nézett az igazgatóra. Ezt teljesen elfelejtette. A Beuxbatonsban világoskék egyentalárt hordanak. Ha valaki ebben felismeri, hát elvágja a saját torkát. És Albusét. De nem ebben a sorrendben.

- Neeem. Ebben nem megyek végig az utcán! – Az igazgató csak derűsen mosolygott, mire Pitont ismét elfutotta a méreg. – Ember! Gondolkodjon!!! Úgy nézek ki benne, mint a mágusvilág második Gilderoy Lockhártja!

- Nos, itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ő inkább a lilát kedvelte. Ezen persze könnyen változtathatunk…

- ALBUS!!!

- … bár szerintem a rózsaszín határozottan jobban állt magának.

- ALBUS!!!

- Igen, így hívnak. Még valami: remélem tudja, hogy diákként kell viselkednie. És itt nem csak a házi feladataira gondolok. Próbáljon meg beilleszedni. Részt venni a beszélgetésekben.

- De ezek a hígagyúak csak a kviddicsről...

- Igen! De miért olyan nagy baj az? Maga is szereti a kviddicset, máskülönben nem lenne bírói engedélye - Piton életében ez volt a harmadik dolog, amit megbánt. - És ha ez segít, nos, elvárom, hogy jelentkezzen a csapatba, akármelyik házba kezül is.

- Ezt nem mondhatja komolyan...

- De igen. Egyetlen diákukn sem tölti az összes idejét könyvek fölé hajolva, Perselus. Még Miss Granger is lemegy a pályára megnézni a meccset, és esténkét a láthatatlanná tévő köpenyben kóborol a folyosón. De ő már így is kivétel. Megkérem tehát, hogyntegyen úgy, mint egy igazi diák. Érezze jól magát!

- Érezem jól magam?! Azok után, hogy az eddigi diákjaimmal kell együtt élnem? Hogy a prefektusok, akik eddig büntető munkára jártak, most hirtelen nekem adhatnak büntetést? Maga hogy érezné magát?

- Kitűnően! Ha újra fiatal lehetnék, alig várnám, hogy seprűre üljek, és azt hiszem nagyon hamar befogadnának maguk közé.

- Igen de magát nagy valószínűséggel nem akarnák meglincselni, ha kiderülne ki is valójában.

Az öreg varázsló szemei hamiskásan csillogtak, majd folytta.

- Nézze Perselus. Tudom, hogy maga hajlamosabb a dolgok sötétebb oldalát nézni. És tudom, hogy sosem volt társasági ember. Ne gondolja azt, hogy hirtelen meg akarom változtatni. Nem. Ön így egyéniség. Csak nagyon feszült. Engedje el magát, lazítson egy kicsit. És könnyebben fog menni, meglátja. De felhívom rá a figyelmét, hogy fontos, hogy új barátokat szerezzen. Ha mégis ebben az alakban ragadnak, ők lesznek az egyedüli ismerősei. Ugye érti?

Piton egy pillanatra elgondolkodott, de az igazgató nem adott neki sok időt.

- Következő: ki kell üríteni a bankszámláját a Gringottsban. Ha nem sikerül visszanyernie megszokott alakját, akkor a koboldok egyszerűen ráteszik a kezüket a pénzére. Írjon meghatalmazást, hogy kivehessem én, és ne kelljen bejönnie a bankba. Minél kevesebben tudnak a változásról, annál jobb. Majd később, ha ellátogat az Abszol útra, nyithat egy bankszámlát a saját, új nevére.

Piton maga elé húzott egy lapot, és szó nélkül leírta a maghatalmazást.

- Nos, ezzel megvolnánk. Máris indulok Londonba, hogy ezt elintézzem. Ha már egyszer megyek – tette hozzá elgondolkodva – feladok egy hirdetést a Reggeli prófétában is, hogy bájitaltanárt keresek. Amíg vissza nem jövök, lezárom az irodámat, hogy senki ne jöhessen be, és ne láthassa meg. – Piton egyetértett az ötlettel. – Addig is, itt a Teszlek Süveg. Gyakorolja, hogy a Hollóhátba kerüljön. Ne feledje, senki nem jöhet rá, ki valójában. Az az életébe kerülne. Ha már megy, akkor találja ki, milyen nevet szeretne. És rajzoljon családfát.

Dumbledore távozóban még rámosolygott az ideges kollégájára.

- Amint visszajöttem, bemutatom a tanári karnak az új diákot.

- Remélem Minerváék nem fogják halálra röhögni magukat…

- Biztosíthatom, hogy nem. Ugyanis nem közöljük velük, hogy ön az.

- MICSODA?! Elvárja, hogy tizenhat év tanítás után Minervát és Filiust McGalagony és Flitwick professzornak hívjam? És… és ez azt jelenti, hogy újra házi feladatokat kell írnom, és büntetést adhatnak, és…. Ezt nem gondolhatja komolyan.

- De nagyon is komolyan gondolom. Ha nem akar feltűnést kelteni, úgy kell viselkednie, mint egy valódi diáknak. És felhívom rá a figyelmét, hogy senki nem hívja a tanárait Minervának és Filiusnak. Azt pedig nem várhatja, hogy kivételezzenek magával. Ugyanis ők senkivel nem szoktak. Legalább annyira feltűnő lenne, mintha maga begöndörített, szőke frizurával rohangálna, lila bikiniben. És nem akarom, hogy kellemetlenül érezzék magukat amiatt, hogy a kollégájukat tanítják. Elég baj van anélkül is, hogy ők is gyanúsan viselkedjenek. – Az igazgató bíztatóan rámosolygott, és becsukta maga mögött az ajtót.

Piton tehetetlenül leroskadt a fotelbe. Az arcát az egyik tenyerébe temette, a másik kezében pedig a Teszlek Süveget szorongatta. Újra tanulni. Átváltoztatástan. Mágiatörténet. Asztronómia. Pedig hogy örült, amikor megszabadult tőle. Albusnak igaza van, de attól még nem kell, hogy tetszen, amit hallott. Hirtelen belehasított a felismerés: A Beauxbatonsban mindenki tanul jóslástant. Emelt szinten! El fogják várni, hogy folytassa…Trelawney. Uh.

Jobb ezen nem gondolkodni. A kezében forgatta a Süveget. Nem volt benne biztos, hogy ismét hallani akarta a vékony hangot. Még úgy emlékezett a párbeszédre, mintha tegnap lett volna.

És két hónapon belül megbánta. Nagyon. De most már mindegy. Csak nem akarta hallani, hogy én megmondtam. Lassan pörgette az ujjai között. Attól, hogy nézegeti, semmi nem lesz jobb. Nyelt egyet, majd a fejére tette. És várt.

Piton elégedetten levette a fejfedőt, és letette. Könnyebben ment, mint gondolta. Nos, lássuk azt a családfát.

Mi legyen a neve?

Az Augustus mindig is tetszett neki, kár, hogy véletlenül tudja, hogy Potter nagyapját így hívták. Ja, meg ott van Rookwood is, ezzel a névvel Azkabanban végezte. És az Aurélius sem lenne rossz, ha nem Black második neve lett volna. Antonius a harmadik. Hmm... nem jutott eszébe egy griffendéles sem. Akkor Antonius.

Anyja. Legszívesebben az eredeti nevét hagyta volna, de nem merte. Albus tudná. Ha lány lenne, azt biztos Alettának hívta volna, míg el nem kezdte tanítani Pansy Parkinson húgát, Alettát. A lány majdnem olyan rossz volt, mint Longbottom. Augusta. Annyit jelent, királynői. Jó. Nagyon ó. Egy pillanat! Így hívják Longbottom nagyanyját! Még csak az hiányzik, hogy valaki rá asszociáljon, vagy bemutassa neki. Van néhány olyan ismeretsége, amit nem szeretne, hmm.. felújítani, ha nem muszáj. Akkor... legyen Anetta.

A legegyszerűbb az lesz, ha mindkét szülője mugli. Majd megbeszéli Albussal. Akkor senki nem fogja elvárni, hogy bemutassa őket, vagy képe legyen róluk. Bár az utóbbi még megoldható lenne. És legyenek mindketten tanárok. Elvégre a muglik között is vannak, nem? Így legalább nem kell a kínos részletekkel foglalkoznia, hogy utánanézzen, ki mit dolgozik.

A gondolatmenetét a kandallóban hirtelen fellobbanó lángok szakították meg, és Dumbledore kisétált belőle. Elővett a zsebéből egy kis erszényt, és a karosszékben üldögélő férfi kezébe nyomta.

- Tessék, Perselus. Lekicsinyítettem, így minden elfért benne. A házimanókat már leküldtem a szobádba, hogy pakoljanak össze mindent. – Kivett a zsebéből egy levelet, és átnyújtotta. – A szükséges felszerelések listája. Majd el kell mennie az Abszol útra.

A bájitaltanár beleegyezően bólintott.

- Nos, és akkor megkérdezhetem, hogy hívják?

- Antonius. – Az igazgató szeme hamiskásan csillogott.

- Nem is maga lett volna, ha nem egy másik latin nevet választ. Mikor született? Kik a szülei? Nagyszülei? Testvérei? Unokatestvérei?

- 1979 július 22-én születtem, Barnstaple-ben. Apám Septimus, anyám Anetta. Testvéreim unokatestvéreim nincsenek.

- Vezetékneve?

- Iöh….

- Allyway.

- Rendben.

- Szülei foglalkozása?

- Nos, arra gondoltam, ha lehetnének mindketten muglik...

- Ha ezt akarja...

- Akkor tanárok.

- Igen? És, mit tanítanak?

Perselus döbbenten nézett az igazgatóra. Honnan tudná? Sosem járt mugli iskolába - hála az égnek - fogalma sincs, milyen tárgyak lehetnek.

- Javaslom a kémiát egyiknek, mivel az olyan mugli bájitaltan. A másik lehetne a biológia, a gyógynövénytan megfelelője - tette hozzá az igazgató, Piton értetlen arcát látva. - A másikójuk lehetne történelem, felteszem, ez nem szorul magyarázatra, és testnevelés szakos. Tudja, repülésóra, seprű nélkül. Azt hiszem, jobb lesz, ha a brit muglik élete című könyvet átolvassa egy párszor, mielőtt a félév kezdődik.

- PÁRSZOR?! Albus, maga is tudja, hogy több, mint négyezer oldal!

- Igen, de egy mugli származású varázslónak mindezt illik ismerni. Sőt kell. Ne aggódjon, nem olyan nehéz olvasmány, ha levitáló bűbájt tesz rá!

Egyszer valaki a csapnivaló humora miatt fog végezni az igazgatóval...

- A többit ráér majd később is kidolgozni. Még valami: tudom, hogy nehéz lesz megállni, de megkérem, hogy ne tegye közszemlére a bájitalkészítő képességeit. Ha valami, ez hamar felhívná a figyelmet arra, hogy itt valami nem stimmel. – Dumbledore legnagyobb meglepetésére Piton megértően bólintott.

- Feltételezem, kénytelen leszek jóslástant is tanulni?

- Nos, igen. Tudom, hogy Sybillt nem egyszerű elviselni, de felteszem megérti. És a bájitaltannal van még valami. Sikerült találom egy tanárt.

Piton gyanakodni kezdett.

- Ki az?

- Tudom, hogy nem a …

- ALBUS! Ki az?

- Laury Folstone.

- TESSÉK?! Az az ostoba hugrabugos minden harmadik héten felrobbantott egy üstöt!

- Én is tudom, Perselus. De azóta egy patikában dolgozott, és hidd el, sokat fejlődött. Nem ösztönös tehetség, de amit egyszer megtanult elkészíteni, azzal nem lesz gondja. És megkérném, ha valamit rosszul mond, ne javítsa ki.

- Ugye tisztában van azzal, hogy két hónap múlva a tanítványaim semmire nem fognak emlékezni?

- Igen. Még valami: négyszem közt hívj nyugodtan Albusnak, de mások előtt mostantól Dumbledore professzor vagyok. Amint végeztél a vizsgáiddal, rábeszélem a kollégákat is, hogy megengedjék, hogy tegezd őket. Most pedig, azt hiszem, itt az ideje, hogy bemutassam a tanárainak.

------

Piton feszengve mosolygott, amikor kezet rázott Flitwickkel. Hogy a csudába fogja tudni komolyan venni a pöttöm varázslót, azok után, hogy valamennyi szilveszteri összejövetelen – Dumbledore ötlete, ami alól nem tudta kihúzni magát – a puncstól kerekedett jó hangulatában kétértelmű vicceket mesélt?

A tanárok kíváncsian szemlélték az új diákot, és biztosra vette, mind azon gondolkodnak, melyik házba kerül. Hogy fog tanulni. Hasznára lesz-e egyik kviddicscsapatnak.

- Ő pedig Minerva McGalagony tanárnő, átváltoztatástan professzor – ért a sor végére Dumbledore. Minerva röviden biccentett, és óvatosan végigmérte. Ahogy ismerte, biztos fogadást fog kötni arra, hogy melyik házba kerül majd. Minden évben kiszúrt egy diákot, akire fogadtak.

A gondolataiból Dumbledore hangja térítette magához.

- Minerva, ugye megtenné nekem, hogy körbevezeti Antoniust az iskolában? Csak hogy hol vannak a hálótermek, klubbhelyiségek, osztálytermek, diákmosdók…

Piton egy pillanatra azt hitte, menten elájul. Diákmosdók. Erre nem gondolt. Eddig saját fürdőszobája volt, most meg a diákjaival közös… Nem baj. Majd kölcsönveszi a prefektusi fürdőt. Azon nem kétszáz, csak tíz diákkal lesz kénytelen osztozni. És hogy őszinte legyen magához, másra sem vágyott, mint Weasley csupasz hátsóját nézegetni. Bár ha a lányok fürdője lenne, nem bánná annyira...

Egy pillanatra megjelent a szeme előtt a látvány, hogy a zuhanyzóban a lányok... és érezte az ismerős rándulást a lágyékában. Hé, hé, hé, állj, mi folyik itt? Te jó ég, erre még gondolni sem szabad! A diákjai!!! Bár úgy tűnik, a tini hormonjainak egészen más elképzelésük van. Szégyenlősen, mint az első bálozós kislány, elmosolyodott, és hogy "zavarát" leplezze, maga elé tartotta az iskolatáskáját.

Minden esetre jó ötlet volt Dumbledoretól, hogy körbevezetteti. Így nem kell majd később azt játszania, nem tudja, merre menjen.

- … És örülnék neki, ha el tudná kísérni az Abszol útra bevásárolni. Nekem sajnos rengeteg dolgom van.

TESSÉK?! McGalagonnyal menjen vásárolni? A szemei előtt megjelent a kép, ahogy egyik üzletből a másikba tereli, és megnézi, hogy jó méretű-e az új egyentalárja, megpróbálja rábeszélni az átváltoztatástanra, és segít kiválasztani a könyveit. Magában sóhajtott egyet. Akkor a Meztelen szeretők az éjszakában még váratni fog magára, míg egyedül lesz…de ezt nem köszöni meg Dumbledorenak.