Hé! Az az én rúzsom!

- Na és? Mit vagy úgy oda? Csak kölcsönvettem! Különben is, te meg az én parfümömet használtad!

- Igen, de azt nem kentem a számra!

Hermione felnyögött, és a másik oldalára fordult. Megpróbált visszaaludni, miután Lavander és Parvati marakodása felverte, de abban a kiabálásban, amit rendeztek, képtelenség volt. Álmosan felült az ágyában, megdörzsölte a szemét, és körülnézett. A barátnők már annak a határán voltak, hogy megátkozzák egymást.

- Mi történt? - kérdezte álmatagon.

- Elvette a rúzsomat, és...

- Igen, ezt a részt már hallottam. Csak azt nem értem, hogy miért kell emiatt a másik torkának esni? Elvégre mindig is használtátok egymás dolgait, nem?

Kínos csend.

- Igen, de most...

Hermione felsóhajtott. Tudhatta volna. Már megint fogadtak. A lányoknak volt egy olyan szokása, hogy fogadást kötöttek, ki tud hamarabb felszedni egy adott fiút. Nem kellett nagyon elengednie a fantáziáját, hogy rájöjjön, ki az áldozat.

- Antonius az, ugye?

- Hát nem tündéri pasi? - lelkendezett Lavander.

Hermione lassan kimászott az ágyból, és felöltözött. Most hogy a két lány háborús övezetté alakította a hálót, jobb lesz, ha lemegy a Nagyterembe. Majd korán elkéri McGalagonytól az órarendjét, hogy az első órája előtt még átolvashasson egy fejezetet a tankönyvből.

-----

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Piton hirtelen és riadtan ült fel az üvöltésre, és félig vakon körbenézett a szobában, a pálcájával hadonászva. Azonban még alig egyenesedett ki a háta, amikor azt érezte, hogy valaki egy párnát hajít az arcába, olyan erővel, hogy azonnal visszazuhant a sajátjára.

- Párnacsata!

Lekapta a fejéről a tollal töltött huzatot, és ismét felült, majd egy pillanat múlva Ron fejjel lefelé lógott a levegőben.

- Ezt meg ne próbáld még egyszer, Weasley! - A teremben hirtelen néma csend lett. Ahogy körbepillantott, látta, hogy Harry keze megállt a levegőben, félúton, hogy Seamus fejére húzzun a párnájával, Longbottom meg Dean ágya előtt állt a saját párnáját markolászva.

- Jól vagy? - kérdezte Neville ijedten, majd magyarázatul hozzátette. - Tudod, most esedékes nálunk a hó eleji párnacsata...

- Igen, csak... nem érdekes. - Egy mozdulattal leengedte Ront a földre, és lassan leesett neki, hogy ő most diák. Az iménti viselkedése pedig aligha volt diákos. -  Csak nem szeretek üvöltésre ébredni, meg arra, hogy az arcomba dobnak egy párnát.

Ron idő közben földet ért, de még mindenki dermedten bámulta. Megfogta a vörös hajú gyerek párnáját, és visszadobta neki, de az csak döbbenten nézett rá. Fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Az ölébe húzta a saját vánkosát, és gyűrögetni kezdte a sarkát, de a csendet senki nem merte megtörni. Végül megszólalt:

- Akkor most párnacsatázunk, vagy mi lesz?

---

Amikor Piton leült a Griffendél asztalához Hermione mellé, magában elmosolyodott a gondolatra, hogy ha valaki két héttel ezelőtt azt mondta volna neki, hogy Potterel, Weasleyvel és Longbottommal fog párnacsatázni, az illetőt azonnal a Szt. Mungóba utalta volna. Most azonban kénytelen volt elismerni, hogy roppant szórakoztató volt.

Ránézett a mellette ülő lányra, aki megint az egyik tankönyvébe mélyedt. A válla fölött beleolvasott a szövegbe. Bűbájtan.

- Jó reggelt. Látom, Harryéknek igaza volt. Mondd, te mást is szoktál csinálni, vagy csak olvasol?

- Csak azért, mert és nem vagyok olyan korlátolt, hogy csak a kviddics érdekeljen, mert nem átkozok meg mindenkit aki idegesít, nem vagyok...

- Félreértettél - szakította félbe a monológot. Ha kénytelen lesz egy évet a toronyban eltölteni, jó lenne, ha legalább beszélő viszonyban maradna Gran... Hermionéval. - Olvasni jó dolog, én is sok időt szoktam a könyvtárban eltölteni. De a lexikális tudás nem pótolja a gondolkodást. A könyveket is csak emberek írták, azokban is lehetnek hibák. És ha csak a fele is igaz annak, amit rólad meséltek, akkor piszok jó logikád van. Még sokkal többre is képes lennél, mint ami a könyvekben van, ha hajlandó lennél gondolkodni, és nem vennél mindent szentírásnak, amit kinyomtattak.

Láthatóan az érvelés nem hatotta meg Hermionét. A lány feldugta az orrát a levegőbe, és a továbbiakban nem volt hajlandó tudomást venni a bájitaltanárról.

Hamarosan Harry és Ron is befutott, McGalagony pedig osztogatni kezdte az órarendeket. Ron elvette a sajátját, és kifakadt.

- Ezt nem hiszem el! Nézd, mi van ma! Dupla mágiatörténet, dupla bájitaltan, dupla átváltoztatástan! - Egy pillanatra elkapta a közelben álló McGalagony tekintetét. - Úgy értem: két ilyen borzalmas tárgy, mielőtt végre átváltoztatástanra mehetünk!

A tanárnő eleresztette a füle mellett a megjegyzést, és tovább ment.

- Szerintetek milyen az új bájitaltanár? - kérdezte Harry, a tanári asztal felé nézegetve.

- Csapnivaló - felelte Piton gondolkodás nélkül.

- Ezt is "láttad"?

- Ezt bárki meg tudná mondani, Harry - sóhajtotta lemondóan Perselus. - Felteszem, észrevette a vörös csíkokat az ujjain?

- Igen. Azt hittem, hogy megvágta a kezét, nem?

- Nem. Ez sárkány epekő. Nagyon erélyes és veszélyes. Csak szakemberek dolgozhatnak vele. És aki olyan ostoba, hogy nem vesz fel védőkesztyűt, ha ilyesmivel foglalkozik... Mindenkinek elmondják többször is, mielőtt ilyen anyagot kiadnak a patikából. Még azt is kinézném belőle, hogy habfürdőt kevertet velünk az első órán.

Harry erre majd megfulladt, mert félrenyelte a sütőtöklevet. Ron értetlenkedve nézte.

- Harry,... Jól vagy? Csúnyán beütötted reggel a fejed Neville ágyába...

- Igen... csak... - felelte a nevetéstől fulladozva - Elképzeltem... hogy Piton... samponreceptet diktál... nekünk...

Erre Neville is kuncogni kezdett.

---

Fél órával később Piton a mágiatörténet terem hátsó sorában ült, és üveges szemekkel a semmibe meredt, míg mellette Dean és Seamus a fociról és a kviddicsről beszélgettek. A másik oldalán Hermione a pergamenje fölé görnyedve szorgosan jegyzetelt. Előtte egy önjegyzetelő penna sercegve kaparta le az adatokat, amit az egykori tanár szelleme monoton hangon felolvasott ősrégi jegyzeteiből.

Már el is felejtette, hogy mennyire hosszú tud lenni egy ilyen óra. Hermione másik oldalán, Harry és Ron a Chuddley Csúzlik legutolsó meccsét elemezték nagy élvezettel és hihetetlen részletesen. Valamit csinálni kellene, mert ebbe a két idegtépően izgalmas témába előbb utóbb bele fog halni.

Elővette a pálcáját, és Hermione pennájára bökött vele. Az írószerszám erre kitépte magát a lány kezéből. Hermione már éppen tiltakozni akart, amikor észrevette, hogy a toll magától kezdi írni az elhangzott adatokat.

Elképedve felnézett a mellette ülő tanárra.

- Ezt hogy csináltad? Már a teljes könyvtárat átolvastam ezt a bűbájt keresve, de nem találtam.

- Pedig egyszerű. Ez egy tárgyanimációs és egy verbális bűbájaktiváló varázslat keveréke. Bármelyik ötödéves játszva meg tudja csinálni, ha gondol rá. Egyáltalán nem bonyolult.

- Azt akarod mondani, hogy a válasz végig ott volt az egyik tankönyvemben?

Piton lassan bólintott.

- Igen. Most már látod, mire gondoltam, amikor azt mondtam, merj gondolkodni? Magad is kitalálhattad volna, pedig a könyvtárban nincs benn. Ilyen logikával... félek belegondolni, mire lennél képes. Miért nem kísérletezel?

- Sosem lehet biztos az ember az eredményben...

- Szóval félsz a kudarcoktól? - kérdezte csodálkozva. - Nem kellene. Azokból tanul az ember, és mi viszi előbbre a világot, ha nem az újabb ötletek? Szerintem te már eleget tanultál és olvastál egy életre. Kár lenne ezt az elmét elpazarolni, és lexikonnak használni. Ha neked lennék, többet ki sem nyitnék egy könyvet sem, hanem megtanulnám használni azt, amit összegyűjtöttem.

A lány döbbenten nézett rá, de látszott rajta, nem tetszik neki, amit hall. Erre Piton megragadta Seamus gazdátlanul heverő tollát, és a lány kezébe nyomta.

- Bűvöld meg, hogy szövegeket másoljon!

Hermione fészkelódni kezdett. Látszott rajta, hogy izgatja a kihívás.

- Hát jó... Nézzük. Szerintem ez egy tárgyanimációs és egy inscripciós bűbáj keveréke lesz... - bátortalanul a pennára bökött a pálcájáva, mire az lendületesen másolni kezdte Piton jegyzeteit. Hermione elgondolkodva nézte a lapot, látszott rajta, hogy fontolóra veszi, amit hallott.

- Már csak egy kérdésem van: nem lenne kedved akasztófázni velem?

Negyed óra múlva Piton összeráncolt szemöldökkel meredt az előtte lévő lapra, és az értelmetlen betűtömegre.

v _ _ n s _ k _ _ - m _ b _k á s

Már csak egy tippje lehet, különben lógni fog. Bakás. Bokás. Műbokás. Rémszem Mordon, de az nem jön ki. Hermione elégedett mosollyal figyelte, ahogy kínlódik.Bukás. Neville Longbottom, de az sem jönki. Sőt, a Crack vagy Monsto sem. Műbukás.

- Vronszkíj-műbukás!

- Igen - feleltelte a lány leveren.

- Megkérdezhetem, honnan jött az ötlet?

- Igen. Mindenki tudja, hogy nem vagyok oda a kviddicsért, és nem is vagyok valami jó benne. Így senki nem várná ezt tőlem. Mondjuk valamilyen bájitalhozzávalót sokkal inkább.

- Ez olyan.. mardekáros.

- Ezt most dícséretnek szántad? - kérdezte nevetve.

----

A szünetben, amíg lefelé mentek a bájitalterembe, Harry és Ron Perselus mellé került, és megragadták a kezét.

- Gratulálok, cimbi!

- Elképesztő voltál!

- Nem tudom, mivel érted el, mert nekünk még eddig egyszer sem sikerült!

- Hermione inkább veled beszélgetett, minthogy Binnst hallgatta volna!

Ron még utoljára hátba vágta, mielőtt Laury Folstone feje megjelent volna az ajtóban.

- Jaj, mókuskáim, de jó hogy itt vagytok! Gyertek, gyertek, üjjetek le! Na, most már csönd legyen mumukáim!

A griffendélesek kétségbeesett pillantásokata váltottak, a mardekárosok pedig leplezetlen szúrós pillantásokat küldtek a tanárnő felé. Kétségtelenül jobban díjazták Piton stílusát.

Harry odasúgta Ronnak:

- Szerintem ez a nő nem normális... De tudod mit? Inkább leszek mumuka, mint a "a híres Harry Potter".

Ron megértően bólogatott, de Hermionén látszott, hogy nincs megelégedve az új tanerővel.

- Mivel ez az első óránk együtt, és az évben is, úgy gondoltam, hogy ma nem csinálunk semmi komolyabbat, csak szórakozunk! Úgy döntöttem, hogy ma habfürdőt fogunk kikeverni! Mindenki maga döntheti el, milyen illatút szeretne! - Piton magábam áldotta az eszét, hogy védőbűbájt tett a készleteire, ez a nő hagyná, hogy elhasználják az összes levendulát és jojobaolajat. - És ha jól sikerül, magatokkal vihetitek! Az alapoldat a tábla bal oldalán, a hozzáadható illatanyagok a tábla jobb oldalán! Lássatok munkához!

Piton morogva előásta a táskájából a kész készletét, amiben a legkülönbözőbb anyagok felaprítására alakalmas eszközök voltak: ezüst, ötvözött és ötvözetlen acél, nikkel, műanyag, üveg, réz, bronz...

A pálcájával rábökött a nikkel késre, mire az bőszen szeletelni kezdett egy százszorszép gyökeret. Hermione (a mardekárosokhoz hasonlóan) méla undorral az arcán kezdte összeszedni az anyagokat. Piton meglátta az arckifejezését, és odaszólt neki:

- Granger, ha megígéred, hogy jó leszel, segíthetsz nekem.

Hermione végignézett az asztalon, és rögtön kiszúrta, hogy valami mást fog készíteni, mivel a táblán egyáltalán nem szerepelt százszorszépgyökér.

- Mit főzöl?

- Nos, találd ki te. Kell még bele tűköröm, nádiszap, káliumbikromát, vérhulló fecskefű, leukoplaszt, babrózslevél, pókháló.

A lány összevonta a szemöldökét, és elgondolkodott.

- Láthatatlanná tévő főzetet?

- Igen! Mégpedig nem is akármilyet! Egyébként ez a recept itt Roxfortban nincs meg a könyvtárban, a Beauxbatonsban is a zárolt részlegben van. Nem azért, mert sötét, hanem mert  tanárok nem akarják, hogy éjszakánként a láthatatlan diákok ellepjék a folyosókat.

Időközben rábökött a pálcájával az ezüst kanalára, ami elkezdte a domború felével porrá törni a tűkörmöt.

- Ha kész lesz, a felét megtarthatod, de akkor te is csináld amit én. És fontos: Ugyanazokból az anyagokból készült eszközöket használd! Ha neked nincs, majd én kölcsön adom.

Alig egy óra múlva émelyítő virágillat terjengett az egész pincében. Neville üstje narancssárga gőzt okádott, Ron és Harry egy kék habfürdőt tartó üst fölé görnyedtek, a mardekárosok üstjeiben zöld folyadék fortyogott, Lavander és Parvati egy rózsaszín, émelyítóen édes illatú keveréken dolgoztak, a hollóhátasok pedig lila, orgona illatú üstök között ácsorogtak. Pitonék főzete elérte az utolsó fázist, amikor a pókhálót bele kell tenni.

- Ha jól csináltuk, áttetsző lesz, és annyira hideg, hogy jégvirágok ülnek ki az üstre - olvasta a könyvből az utasításokat Hermione egy tolmács-bűbáj segítségével.

- Igen, de csak két perc múlva. Először nagyon megijedtem, hogy elrontottam valamit, amikor nem akart váltani. - Elővett a táskájából két befőttes üveget, és az asztalra tette. - Ha kész lesz, elosztom, és az egyik a tiéd. Hidegen kell tartani, úgyhogy megbűvöltem az üvegeket. Heti egy kiskanállal kell bevenni belőle, és egy héten keresztül, akkor válsz láthatalanná, amikor csak akarsz, és akkor változol vissza, amikor neked tetszik. Akár többször is.

Amikor a főzet színe hirtelen megváltozott, Piton kimerte a bájitalt az üvegekbe, és lezárta őket. Épp azon volt, hogy az egyiket Hermione kezébe nyomja, amikor a válla fölött meglátta, hogy Draco egy békamájat készül Neville üstjébe dobni. A narancssárga színéből ítélve, már volt egy-két extra alapanyag a fiú főzetében. Egy pillanat alatt a pálcája után kapott, és megcélozta Draco bokáját. A fiú azzal a lendülettel, amivel előre hajolt, hanyattesett, és felborította a saját üstjét. A ruháját és a haját pillanatok alatt átitatta a szirupos habfürdő, amit Monstroékkal főzött.  Griffendélesek legnagyobb örömére a keserű löttyöt köpködve próbált feltápászkodni a padlóról. Nem sok sikerrel.

Hermione elgondolkodva nézett a mellette álló tanárra.

- Ez milyen átok volt?- kérdezte cseppet sem kedvesen.

- Ez? Átok? Nem. Csak a Wingardium Leviosa Malfoy bokájára, semmi több. - a lány elképedve nézet rá. - Egyszerű és hatékony. Amikor azt mondtam, hogy merj gondolkodni, többek között erre gondoltam. Tanuld meg a végletekig kihasználni azokat a képességeket, amivel rendelkezel. Fordíts mindent, ami elképzelhető a saját oldaladra. Ez teszi ügyessé és sikeressé a párbajozókat. Sokkal eredményesbb, mint újabb meg újabb bűbájokat kikeresni és megtanulni. Azokat idővel elfelejti az ember, de a szituációk adta lehetőségek beleégnek az emlékezetünkbe, és mindig ott lesznek, ha kellenek. - Perselus elhallgatott, majd egy vigyor terült szét az arcán, ahogy nézte a Hermione háta mögött kibontakozó jelenetet. - Jaj, ne! - kiálltott fel tetetett ijedtséggel. - Monstro erre jön, és bosszút akar állni! Védj meg!

Hermione azonnal értette a játékot, és belement. Most neki kell kitalálnia valamilyen hatékony bűbájt. Végigmérte a felé közeledő hústornyot, és rábökött a pálcájával, mire a fú üvültve összegörnyedt, a lágyékát markolászva. Piton riadalommal kevert elismeréssel nézett a lányra, és ösztönösen maga elé húzta a kezét.

- Ezt, hogy csináltad?

- Egy egyszerű bűbájjal, a második osztályból. Összezsugorítottam az alsónadrágját.

- Ez... övön aluli volt - felelte sápadtan.

- Pontosan - mondta Hermione elégedetten, és elvigyorodott.

---

Piton unottan piszkálgatta a tollcsomókat, amiket átváltoztatástanon elővarázsolt. Kegyetlenül unatkozott. McGalagony órái sosem voltak a kedvencei, de most, hogy másodszor kell végigszenvednie, még kevésbé díjazta őket. Madarakat kellett volna elővarázsolniuk, de nem akart feltűnést kelteni, hogy Hermionén kívül neki is sikerül. Egyelőre beérte egy halom tollal. A többieknek úgysem jött össze ennyi sem. Igaz, legalább Seamus szemenbökte Nevillet, és fel kellet kísérni a gyengélkedőre.

Amíg az idős tanárnő Dean lehetetlen pálcakezelésén próbált valahogy javítani, Piton tekintete a terem másik végében ülő Hermione felé tévedt. A lány annak a fafejű Potternek és Weasleynek próbált segíteni, nem sok sikerrel. Az egykori bájitaltanár unatkozva nézte a próbálkozásaikat, amikor észrevette, hogy Ron a pad alatt Hermione combját simogatja. Hát persze! El is felejtette, hogy tavaly év végén egy hétig másról sem beszéltek a tanáriban, hogy milyen édes kis páros. Ő személy szerint legszívesebben leátkozta volna a legfiatalabb Weasley golyóit, amiért hozzá mert nyúlni a lányhoz. Nem, nem volt szerelmes, de abban biztos volt, hogy Hermione jobbat érdemel. Valakit, aki nem csak a kviddicsről tud beszélni. Micsoda pazarlás lenne, ha ilyen elmével otthon ülne, és kilenc vörös hajú ördögöt nevelne, ahelyett, hogy olyasmivel foglalkozna, aminek valóba örülni tud. Hosszú távon is. Olyasvalaki kellene neki, aki megérti a tudás iránti vágyat. És ez egész biztosan nem Weasley. Ő megérti, hogy mi motiválja, de ugyan... egyrészt, nem szerelmes belé. Nem mondhatja, hogy nem találna egy két éjszakát szórakoztatónak - pláne, mióta ismét a tinihormonjai hatása alatt van, de nem ő lenne a megfelelő. Öreg. Sötét múlttal, veszélyes jelennel, bizonytalan jövővel. Mindegy, akkor sem Weasley. Megvonta a válát. Végül is, ki ő, hogy beleszóljon? Hermione el tudja dönteni, mit akar.

Szórakozottan megpöccentette a pálcáját, és véletlenül felgyújtotta McGalagony talárját, aki épp akkor állt meg az asztala előtt, hogy megdícsérje a tollcsomókat, amivel a fél termet beterítette.

---

Este, amikor a láthatatlanná tévő főzet takarásában, a strandpapucsában, fürdőköpennyel, pizsamával, törölközővel felszerelve a griffendéles vendégszoba felé slattyogott, hogy megfürödjön, elgondolkodott rajta, hogy nem mondott volna nemet, ha ő simogathatta volna a lány combjait az asztal alatt. Hmmm... Ezen még majd elgondolkodik a zuhany alatt.