Piton elgondolkodva kaptatott felfele a lépcsőn. Csak két hét telt el azóta, mióta kiselőadást tartott a prefektusi füdőben, de neki egy örökkévalóságnak tűnt. Nem, nem csak amiatt, hogy ezalatt Longbottom három különböző lánnyal is járt, és esténként a klubbhelyiség közepén csókolóztak. És nem is csak a rengeteg házi feladat miatt, bár a régi dolgozatai sok segítséget nyújtottak a felkészülésben. És az is csak egy része volt, hogy az egykori kollégáit tanárnőnek, meg tanár úrnak kellett hívnia. A Sötét Varázslatok Kivédése tanárnak viszont elég sok szerepe volt benne. De Dumbledore betartotta az ígéretét, és bár senki nem beszélt róla, az összes griffendéles úgy viselkedett az óráján, mintha bolondgombát ettek volna. Roger persze Pitont hibáztatta mindenért, aminek köszönhetően Hagriddal töltötte a délutánjai felét a Tiltott Rengetegben, a másik felét Argus Friccsel, a trófeateremben. Mindenesetre Roger feladta, és az igazgató új tanárt keresett.

Azóta további két vízicsatában vett részt (egyre jobban tudott célozni a vízgolyókkal, bár a műugrásban még mindig nem tudta überelni a Harry-Neville párost), és rendszeresen járt kviddicsezni. És magában kénytelen volt elismerni - bár ezt Dumbledorenak akkor sem vallotta volna be, ha az élete múlik rajta - hogy Harry egyáltalán nem az a felfuvalkodott, pökhendi alak, akinek gondolta, és aki az apja volt. Igaz, a kviddics trükkjeiről még nem sokat hallott, de hát, ami késik, nem múlik. Ugyanakkor mérföldekkel jobb volt, mint Malfoy, akit Lucius ("baráti") kérésére neki kellett megtanítani röpülni - tekintve, hogy neki volt kviddicsbírói engedélye. Nem egy délután izzadt vele a pályán, mire el tudta érni, hogy a végén kanyarodjon, ahelyett, hogy segítségért kiabálva egyenesen belezúgjon a bozótosba. (Egyébként ez volt az az időszak, amikor a gyógyító bűbájok szakértőjévé vált.)

Albusnak pedig igaza volt: a népszerűsége valósággal az egekbe szökött a füles miatt, hogy Flitwick röpdolgozatot készült íratni, és az sem volt utolsó, amikor McGalagony témazárójához adott a felkészülőknek egy-két biztos tippet. Ugyanakkor bármennyire féltek is a szigorú átváltoztatástan tanárnőtől, még sokkal népszerűbb lett, miután Malfoyjal találkozott.

- Itt van a mi kis üdvöskénk - fintorogta. - Potter, milyen érzés, hogy kikerültél a figyelem középpontjából? Ha neked lennék, Allyway, nem mernék a Griffendél-toronyban aludni, hátha valaki féltékenységből átvágja a torkod.

- Ha neked lennék, görény fiú, nem akarnék a nálam erősebbekbe belekötni. Azt hittem, már tanultál az előző két leckédből.

A zöldek és a pirosak ellenségesen méregették egymást, de egyik sem mozdult. Nem voltak messze McGalagony irodájától, és ostobább dolog lett volna verekedést kezdeni a tanárnő orra alatt, mint szemen bökdösni egy alvó sárkányt.

- Azt hiszed, - suttogta Malfoy fenyegetően - csak mert eltaláltál néhány szánalmas bűbájjal, erősebb vagy nálam? Azt hiszed, hogy nem tudjuk, hogy ez az egész látó-dolog csak kamu?

- De Malfoy, - dadogta Monstro - tudta, hogy Mordon negyedikben - Draco olyan pillantást vetett rá, hogy  a gorilla alkatú fiú legszívesebben elsüllyedt volna.

- Ja, hogy azt? - kérdezte Piton leereszkedően.- Nem, azt a többiek mesélték. Ha tudni akarod, az a Griffendél torony egyik kedvenc története, szinte naponta felemlegetik. Azt viszont nem hiszem, hogy tudják a barátaid, hogy még mindig szopod a hüvelykujjadat alvás közben.

Malfoy arca lila lett a dühtől. Míg a mardekárosok döbbenten hallgattak, a griffendélesek harsogva nevettek.

- Igaz ez, Malfoy?

- Csak nem vitte el a cica a cumikádat?

- Mama! Mami!

Draco előrántotta a pálcáját, de elkésett. Piton Hermione (övön aluli) átkával összezsugorította a fiú alsóneműjét, aki kétrét görnyedve üvöltött.

- Hopsz! - mondta kárörvendő mosollyal a bájitaltanár. - Úgy tűnik összement a mosásban.

Az egyetlen, aki nem lelkesedett - a Mardekárosokat nem számítva - a képességeiért, az Trelawney professzor volt. Akármit mondott vagy írt az óráján, vagy házi feladatnak, mindenbe belekötött, mindent kritizált - még azt is, amikor kijelentette, hogy Harry hamarosan kínhalált fog halni. Igaz azt nem hallotta, amikor hozzátette: amennyiben még sokáig kell ezen az órán ülnie. Amúgy sem rajongott soha a kollégájáért, de így különösen érthető volt a fájdalmas arckifejezése, amikor lemondóan felmászott az orra elé leereszkedő ezüstlétrán.

- Gyertek gyermekeim, üljetek le a helyetekre! - búgott fel egy misztikus hang. A bájitaltanár a füstölők miatt fulladozva botorkált az egyik puff felé. Hamarosan Harry és Ron is csatlakoztak hozzá az asztalnál.

- Nyissátok fel belső szemeiteket, és lássatok a jövőbe! Olvassatok a jelekben! A jövő úgy hever előttetek, mint egy nyitott könyv, csak meg kell tanulnotok...

- Höh... Úgy látszik Trelawney becsapta az előtte lévőt, és csak a fedőlapot bámulja... - súgta Harrynek Piton. A fiúk kuncogni kezdtek, mire a tanárnő rájuk villantotta sértett tekintetét, azzal a meggyőződéssel, hogy az ő beszédén nevettek.

- Úgy látszik, egyesek nem veszik komolyan a látás nemes művészetét! - Itt nyomatékosan Harryre pillantott - Pedig ha látták volna, amit én olvastam ki a jóskorongokból... Hamarosan valaki végleg távozni fog közülünk, az élők közül... A halál fekete munkásai már készülnek az aratásra, és kevesen lesznek, akiket nem kaszálnak le... - Piton rájött, hogy a jósnő Voldemortról és a Halálfalókról beszél. Ugyanakkor pechje volt: az egykori kém biztosan tudta, hogy a Sötét Nagyúr decemberig nem tervez támadást. Ezzel akarta megzavarni a másik oldalt, és téves biztonságérzetbe ringatni.

- Marhaság! - mondta Harryéknek, de a hirtelen beállt csendben minden szavát tisztán lehetett hallani. A tanárnő, mint aki teljesen kifordult magából, odarohant hozzá, és közel hajolt, hogy csak pár centi volt az orruk között.

- Mit mondtál, Allyway? - kérdezte fenyegetően suttogva, mindenkit Piton stílusára emlékeztetve.

Perselus felnézett Tralewney szemeibe,és megpróbált nem röhögni rajta, hogy milyen kegyetlenül sminkelte ki magát aznap reggel. A félhomályban nem lehetett rendesen látni, de közelről kivehető volt, hogy az egyik szemhélya zöld, a másik kék volt.

- Azt mondtam, hogy ez marhaság - felelte higgadtan. Parvati és Lavander felszisszentek: Piton pedig remélte, hogy ezzel a húzással sikerül elérnie, hogy ők is leszálljanak róla. - Aki valóban látja a jeleket, az tudja, hogy decemberig sekki nem fog a Sötét Nagyúr vagy hívei keze által távozni. - Gúnyosan elmosolyodott. - Bár örülök, hogy engem Umbidge nem tanított, abban igaza volt, hogy maga még a másnapi időjárást sem tudná megjósolni.

Erre Trelawney hátrahőkölt, és hisztérikusan sikoltozni kezdett.

- ÉN? NEM TUDOM MEGJÓSOLNI... MAJD MEGMUTATOM!  Majd meglátod... Rendben! - A két tenyerét lecsapta az asztalra Piton elé, és ismét közel hajolt hozzá. - Elfogadom a kihívást, Mr Allyway. Mindketten megjósoljuk a holnapi időjárást, és meglátjuk, ki az aki nem tud olvasni a jelekből. Ha mégis magának lenne igaza, többé nem kell bejárnia az óráimra, és év végén azutomatikusn Kiválót kap. De ha veszít, amit nem kétlek, akkor minden álmáról hosszú elemzést ír nekem, délutánonként pedig feljön gömkémelelést tanulni!

- Rendben, tanárnő. Ön óhajt kezdeni, vagy kezdjek én?

Trelawney sarkon fordult, és visszarobogott a tanári asztalhoz. Feldobott egy maroknyi jóskorongot a levegőbe, majd lopva az ablak felé pillantott, ahol sötét felhők gomolyogtak.

- Holnap - suttogta misztikusan - vihar lesz. Iszonyatos erejű szél fákat fog kicsavarni, zuhogni fog az eső, és hideg lesz, mintha korán köszöntött volna be a tél.

Piton ezzel szemben mosolygva ült a helyén, és kijelentette:

- Holnap napos idő várható, időnkénti felhőátvonulással, gyenge délkeleti széllel. Csapadék csak a koradélutáni órákban várható, inkább csak rövid záporok formájában. A csúcshőmérséklet, délután két óra tájban 25 fok körül alakul majd. Napkelte 6:35, napnyugta 20:04. Vihar csak akkor várható, ha McGalagony professzor meglátja, mit adott be Monstro átváltozatatástan-dolgozat címen.

---

Délután elégedetten sétált lefelé a seprűjével a kvidicspályára, amikor meglátta, hogy a Creevy ikrek kicserélik Ron mezén a feliratot: Roonil Wazlib. Magában jót szórakozott a gondolaton, hogy festene benne a vörös hajú fiú a meccsen, de tisztességtelennek érezte volna, nem szólni neki. Ugyanakkor az sem lett volna fair, ha a többiek nem röhöghetnek rajta egy jót. Átmeneti megoldásnak tett egy nagy kerülőt a Tiltott rengeteg szélén, és akkor érkezett meg az öltözőbe, amikor már mindenki ott volt. Ron olyan vörös volt, mint egy cékla, a többiek viszont alig tudták visszatartani a nevetésüket.

- Mondjátok meg... ki... ki tette?

- Szerintem a mardekárosok voltak - javasolta Ginny.

- Bár nagyon szeretném Malfoyt valamilyen kifogással laposra verni, kétlem - felelte sötéten. - Miért nem cserélték ki akkor Harry nevét Pottyra?

- Mert  Creevyék voltak az elkövetők - felelte Piton higgadtan.

Miután Ron lassan kifogyott a levegőből, leállították a testvéreket, akinek kisebb termetükhöz nagy tekintélyt kölcsönzött az ütőjük, és eddig körbe-körbe hajtották az örzőjüket az öltözőben.

- Szégyelljétek magatokat - mondta Harry. - Melyikőtöké volt ez a hülye ötlet?

- Dennisé

- Coliné...

A két testvér kis híján egymásnak esett, de Harry szétválasztotta őket.

- Legközelebb, ha vicces kedvetekben lesztek, szórakozzatok a mardekárosok mezeivel!

- Harry?

- Igen, Dean?

- Ugye, nem akarunk kimenni ilyen időben?

Ahogy kinéztek az ablakon, látták, hogy míg Ron a terelőik elől körbe-körbe futkozott az öltözőben, megeredt. Sőt, ömleni kezdett az eső. Igaz, szél nem volt, de a látási viszonyok rosszabbak voltak, mintha Trelawney szemüvegére lett volna szükségük, de nem volt náluk semmi.

Harry elgondolkodott. Elég fanatikus volt, de annak idején, amikor Wood ilyen időben kizavarta őket, megfogadta, hogy nem fogja elkövetni ezt a hibát.

- Gond egy szál se - jelentette be Piton.  - Gondolom használtátok már a leperex bűbájt?

- Igen, de nem sokat ért. Semmit sem lehetett látni.

- De szárazak maradunk! Ami pedig a látást illeti... mindenkinek van napszemüvege? Van egy egyszerű bűbáj, ami biztosítja, hgy olyan látási viszonyok legyenek, akármilyen idő is van, mint egy borongós őszi napon, délben.

- De az mire jó? Ha szépen süt a nap, akkor...

- Thomas, hova tetted az agyadat? Fennhagytad a klubbhelyiségben? Nem vakít el a fény, ha szembe fordulsz! Hidd el nagy előny!

Harry rögtön lelkesnek tűnt. Piton kezébe nyomta a szemüvegét.

- Mutasd!

- Jó de akkor is... ebben az időben semmit nem fogunk hallani, amit a többiek mondanak - próbálkozott Dennis. Láthatóan egyiküknek sem volt ínyére, hogy kimenjen a viharba.

Piton tettetett csodálkozással nézett rájuk.

- Ti még nem hallotattatok a távgondolatról?

Azok a fejüket rázták.

- A Beauxbatonsban szinte minden csapat használta. A lényege az, ha gondolatban kimondod a másik nevét, akkor az hallani fogja, amit telepatikusan üzenni akarsz, amíg azt nem gondolod "vége". - Egy fenét a Beauxbatonsban. A halálfalók használták a bevetéseikhez, és nem keveset szenvedett Luciusszal, meg a többi értelmesebbel, mire kitalálták, hogyan működik. Voldemort sosem díjazta a sikertelenséget.

- Ez... ez egy hasznos darab! Próbáljuk ki!

Piton elővett a táskájából egy csokor pennát, és mugli fejhallgatókká változtatta őket, majd rábökött a pálcájával. Azok zöldes fénnyel felizzottak. Az egyiket Harry kezébe nyomta.

- Próbáljuk ki!

Harry Potter. Mi a véleményed? Szerintem a vörös hajú kis hajtónknak igazán formás hátsója van. Vége.

Antonius Allyway. Igen, de nem csak az formás rajta, nekem a keblei tetszenek nagyon. Olyan jó fogás van rajtuk. Vége.

Pitonnak ez egy kicsit több információ volt, mint amire vágyott. Gyorsan lekapta a fejéről, és hátba kellett veregetni, nehogy megfulladjon attól, hogy félrenyelt. Harry pedig nem volt hajlandó elárulni a többieknek, hogy miről beszélgettek.

---

A gyakorlás rózsás hangulatban telt. Mindenki biztosra vette, hogy az övék lesz a győzelem a Mardekár ellen. Még a Weasley király indulóra is rágyújtottak, és Ron elégedett arckifejezéssel masírozott vissza a kastélyba a többiekkel. Az öltözőben csak Harry és Piton maradt.

- Antonius!

- Hm?

- Csak meg akartam kérdezni... nem láttad valahol Hermionét? Mostanában gyakran eltűnik, hosszú órákra, és fogalmunk sincs hol van!

- A könyvtárat próbáltad már? - kérdzte leereszkedően.

- Hát perzse! Még Madam Cvikkert is megkérdeztem, de azt mondta, szeptember eleje óta egyszer sem látta a könyvtárban! Már hetek óta nem járt ott! Hagridnál is csak velünk együtt volt! Először azt hittük Ronnal, hogy esetleg a MAJOM van a dologban, de a manók sem látták!

- És te szeretnéd tudni hogy hol jár?

- Igen.

- És mondd, éles elméjű barátom, az nem fordult meg benned, hogy esetleg barátja van?

- De, igen, de Ron sem tudja, hova szokott eltűnni!

- Mondd Potter, szoktál te gondolkodni? Ha Weasley megkérdezné tőled, hova szoktál Ginnyvel eltűnni, nem tagadnád le?

- De, csakhogy Ron velem együtt szokta keresni!

Piton elgondolkodott.

- Szóval te tudni szeretnéd, hol tölti az idejét?

- Igen.

- Nos, akkor adok egy jó tanácsot: kérdezd meg tőle!

- És ha nem válaszol?

- Az azt jelenti, drága barátom, hogy az ég világon semmi közöd hozzá.

---

Piton láthatatlanul lopakodott végig a folyosón, és magában újra játszotta a jeleneteket, amikor a pályán gyakoroltak. Mindenki jól látott, senki nem volt vizes, és a hajtók és a terelők úgy dolgoztak együtt, mintha csak olvastak volna egymás gondolatában. Odaért a griffendéles vendégszobához, és körbepillantott. Sehol senki. Elmotyogta a jelszót (sárga tengeralattjáró) és belépett. Vidáman megindult a fürdő felé, és magában még mindig az utolsó edzésen gondolkodott, ezért nem vette észre a szobában lévő utazótáskát. Benyitott a fürdőszobába, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Már félig levetkőzött, amikor gyanakodni kezdett, hogy valami nem stimmel. A fürdő úszott a párában, és nem lehetett messzire látni, de ez nem lett volna szokatlan. A fogason, ahova a ruháit akarta akasztani, egy női, skót kockás pongyola lógott. Ijedten próbálta volna magára kapkodni a ruháit, amikor a kádból a hangos dúdolásra kiemelkedett egy fej. Először nem látthatta a párán át Pitont, és az alapján, amit mondott, Perselus meg volt győződve róla, hogy házimanónak nézik.

- Na végre Alby, mi tartott ilyen sokáig? Találtál végre mosdószivacsot, amivel lemoshatod a hátam?

A nő hajából csöpögött a víz, nyilván eddig feküdt, ezért nem vette korábban észre. A bájitaltanár csak döbbenten állt, és mozdulni sem tudott az ijedtségtől, amikor a nagymama-forma hölgy felállt, és a törölközője után nyúlt. Ekkor látta meg, hogy nem egy házimanó ácsorog a zuhanyzóban. Az idős hölgy velőtrázó sikolyt hallatott, és a pálcája után kapott. Piton jobbnak látta elhúzni a csíkot magyarázkodás nélkül.

Már feltépte az ajtót, és éppen távozott volna, amikor meghallotta, mit kiabál!

- Szemérmetlen, parázna leselkedő! Annullate!

Döbbenten vette észre, hogy a ruhái eltűntek. Elég furcsa megmozdulás egy "megtámadott" idős hölgytől... Gyorsan bevágta maga mögött az ajtót, mert nem volt benne biztos, hogy az illető eltakarta a szemét, amikor ránézett. Ismét láthatatlanná változott. Ha már egyszer mezítelen, jobb ha minél gyorsabban visszatér a szobájába - láthatalanul. Épp távozott volna, amikor beleütközött valakibe. Albus Dumbledore mosolyogva nézett rá a félholdas szemüvege mögül.

- Ah, Perselus, hallom megismerkedett Minerva nővérével. Örömel értesítem, hogy  ő lett az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárunk. Biztosíthatom, hogy az ő ismereteivel elégedett lesz. - Az igazgató szája mindentudó mosolyra húzódott.

- Albus, bár nagyon kellemes a társasága, ha nem haragszik, én visszamennék a toronyba, ugyanis egy kicsit hideg van.

- Áh, maga még fiatal, Perselus. Amikor én ennyi idős voltam, mármint tizenhét, fogadásból körbefutottam az iskolát meztelenül... persze szintén láthatatlanul.

Piton biztos volt benne, hogy ezt nem akarta tudni.