másnap hajnal Pitont a Griffendél klubbhelyiségében találta. Az egykori bájitaltanár jóízűen aludt a puffból átalakított heverőn, míg meg nem érezte, hogy a napsugarak játszanak a szemhéján. Lassan kinyitotta a szemeit, és körbenézett. Azalatt a pár óra alatt, amíg aludt, a házimanók csodálatos munkát végeztek. Nyoma sem volt az egész termet beborító szeméthegynek, az üres vajsörös üvegeknek és csokipapíroknak, a kanári kuglófokból visszamaradt tollaknak.... De érezte, hogy valamit tennie kell, hogy valamit elfelejtett. Igen, majd a pálcája...

Még egyszer körbenézett. Ron az egyik asztalra bukva horkolt, Harry a földön ülve aludt, a hátát egy széknek támasztva, a feje alól kicsúszott a párna.

A párna! Október elseje volt! Elseje, tehát ma hajnalban párnacsata esedékes! Óvatosan odalopakodott az alvó kviddicskapitány mellé, felvette a földről a párnát.

- Ébresztő!!! Párnacsata!!! - üvöltötte ahogy a torkán kifért, miközben buzgón verte a párnával a kis túlélő fejét.

Az eddig bágyadtan szunnyadó Griffendél torony egy pillanat alatt felébredt, és Hermione kivételével (akinek sürgős és halaszthatatlan tanulnivalója akadt )- mindenki párnát ragadott. Piton tátott szájjal nézett a távozó lány után, akin miniszoknya volt. Ennek köszönhette, hogy nem vette észre a földön fekvő Nevillet, és hasra esett benne.

- Kicsi a rakás! - üvöltötte Harry, és Piton még látta ahogy Hermione kilebeg a portrélyukon, mielőtt a látását teljesen eltakarta volna a négyszáz griffendéles aki a rakásra vetette magát...

----

- Colin? - kezdte kedvesen az ötödikes, hugrabugos Jasmine Railfair, amikor negédes mosollyal letelepedett álmai pasija mellé a Griffendél asztalához. - Tudtad, hogy tele van tollal a hajad?

- Fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda... - felelte, és hagyta, hogy barátnője kiszedegesse a pihéket a fürtjei közül.

Piton tudta, hogy kerültek oda. És Dennis is, aki annyira lelkes volt, hogy addig verte a bátyja fejét (aki épp a kicsi a rakás toronyba szorult, és nem tudott védekezni), amíg toll nem maradt a párnában.

Ron hamarosan hangos puffanással ledobta magát Piton mellé a padra. Hermione és Harry is megérkeztek. Ron körbenézett, hogy nem figyeli-e őket valaki, majd amikor meggyőződött, hogy Colin és Jamine egészen mással vannak elfoglalva, (nem, már nem a tollakkkal) odahajolt Pitonhoz.

- Hé Antonius... - suttogta. - Ugye ma méssz az Abszol útra?

- Igen. Miért, hozzak neked valamit? Egy doboz tampont esetleg? - Harry kis híján megfulladt a nevetéstől, mert félrenyelte a sütőtöklevet. Ron azonban éretetlenkedve nézett.

- Hát... hoszhatsz ha akarsz - ezen a ponton Hermione kénytelen volt hátba veregetni a kis túlélőt, nehogy egy pohár üdítő végezzen vele. - De arra gondoltam, hogy elmehetnénk veled. - Ismét lopva körbepillantott. - A láthatatlanná tévő köpeny alatt. Senki nem tudná meg, és kiruccanhatnánk egyet.

Piton először tiltakozni akart. Megjelent a Meztelen szeretők az éjszakában második kötete, amiben azt ígérik, hogy Judy szőke hajú, húszéves huga öszejön két pasival is... Meg akarta venni. De végül is... Ron és Harry miért ne jöhetne vele a könyvesboltba? Pláne, ha Hermione is velük megy... legfeljebb vesz valami vackot Minerva órájára is - úgyis mindig el van ájulva tőle, ha a valamelyik más forrásból idéz valamit...

- Miért ne? Hermione? Harry? Ti is jönnétek?

Harry és Hermione sokatmondó pillantást váltottak, de Ron láthatóan nem vett észre semmit.

- Én most... nem mehetek - Nyögte a szemüveges fiú, láthatóan valamilyen kifogást keresve. - Büntetőfeladatom van Olívia McGalagonnyal.

Olcsó kifogás.

- Hát akkor, vigyázz magadra pajti, és tartsd takarásban a hátsódat. Hermione?

- Megyek, de csak ha benézünk a Czikornyai és Pazában is.

Hát persze... mi más érdekelné még? Ha majd eléri a 160 éves kort, és jobblétre szenderül, úgy kell majd az újjait lefejteni a legújjabb számmisztikakönyvről - gondolta Perselus.

- Beugorhatsz, amíg mi a Kviddics a javábólban csorgatjuk a nyálunk, ha jól hallottam, érkeztek dedikált poszterek és újfajta bűbájjal kezelt hajtókesztjük, mert a marhabőr nem úgy reagál az átalakításokra, mint a sárkány, és előnyösebb...

- Weasley, ki kell hogy ábrándítsalak, én is be akarok nézni a könyvesboltba, tehát ha nem akarsz egyedül maradni...

Ron lemondóan felsóhajtott.

Harry pedig leadta a rendelést, hogy mit szeretne Fred és George üzletéből.

Hermine lemondóan felsóhajtott.

----

Az indulásra azonban egy kicsit várni kellett. Mire visszaértek a toronyba, majdnem mindenki ott tolongott egy pár cipővel, hogy Piton bűvölje meg őket, alakítsa biztonsági, önhajtó görkorcsolyává. Még néhány hollóhátas diák is beférkőzött valahogy.

Ron lehozta a láthatatlanná tévő löpenyét, és Hermionéval a portrélyuk előtt várták. Az egykori bájitaltan tanárnak nagy nehezen sikerült elszabadulnia - azt mondta, muszáj egy kétbetűs kitérőt tennie.

Egy fél óra múlva Hermione láthatatlanul (a Pitonnal készített főzetnek köszönhetően), Ron Harry köpenyébe burkolózva csimpaszkodott Perselus Karjába, ahogy a roxforti bejárat felé sétáltak. A volt bájitaltanár erősen összeszorította a fogait, hogy véletlenül se ordítson fel hangosan, ha Ron még egyszer a lábára lép, és közben úgy tett, mint aki figyelmesen hallgatja McGalagonyt.

- Egyenesen Ollivander úr elé hoppanáljon, ne mászkáljon el semerre. Legszívesebben magam kísérném el, de egyszerűen nincs rá időm...

Persze, az az idióta Mundungus már megint lelépett, mi? Én hiába panaszkodtam, amikor nekem kellett helyettesítenem, most láthatod, Mini, hogy milyen érzés...

- Megértem, tanárnő. Első az őrjárat a Rend kedvéért, csak aztán a...

Piton rájött, hogy elszólta magát. Ha McGalagny sápadt arckifejezse nem lett volna elég figyelmeztetés, akkor a biztonság kedvéért Hermione elszorította a bal karjában a vérkeringést.

- Maga honnan tudja, hogy ma én vagyok a soros? - kérdezte fenyegetően. Időközben Ron is rájöhetett, hogy valami baj van, ugyanis végre ő is megállt. Jó két lépés késéssel, amitől Piton úgy érezte, hogy ki akarja tépni a karját.

- Tanárnő - felte nagyon komolyan, a volt kollégája szemébe nézve. - Látó vagyok, és higgye el, sokkal többet is tudok. De ne aggódjon, nem fogok beszélni róla senkinek, ha megkínoznak se.

McGalagony nem tűnt nyugodtnak, és Piton biztosra vette, hogy azonnal felkeresi az igazgatót, ahogy ő eltűnt.

- Nos, Allyway, ahogy végzett a vásárlással azonnal visszajön ide. Nem megy sehova az Abszol úton kívülre, megértette?

Á, dehogy, tanárnő! Meg sem fordult a fejemben...

- Estére várom az irodámba, hogy bemutassa a pálcáját. Tisztában vagyok vele, hogy a választás órákig is eltarthat - az első pálcám miatt több mint hat óráig voltam Ollivander úrnál.

Ez is el fog tartani egy darabig, bár aligha a pálcaválasztás. De időnk mint a tenger: ha Tonks váltja fel, este nyolcra sem lesz itt. Ha a boszorkánynak fele annyi esze lenne, mint amilyen hülyén néz ki, a legjobb auror lenne.

Idő közben elérték a kapukat, és Ron kényelmesen megállt Piton lábán.

- Viszlát, tanárnő, jövök, amint tudok - köszönt el még épp idejében. Megfordult a tegelye körül, és már nem hallotta, mit kiabál utána McGalagony:

- Allyway! Álljon meg! Hiszen magának még nincs jogosítványa!

Addigra azonban már mindhárman az Abszol úton álltak.

Vagyis Hermione és Perselus az Abszol úton, Ron Piton lábán.

-WEASLEY! Azonnal szállj le a lábamról!

Ron ijedten hátraugrott.

- Különben is - kérdezte a vörös hajú méltatlankodva, mérgelődve míg levette a köpenyt - miért ragaszkodtál hozzá, hogy veled hoppanáljunk? Hermionénak legalább van jogosítványa!

- Azért, gólkirály, mert McGalagony feje a tieddel ellentétben nem fűrészporral van töltve! Meghallotta volna, ha három pukkanás hallatszik egy helyett, amikor hoppanálok!

Hermione, aki idő közben ismét láthatóvá vált, egyetértően bólogatott.

- Akkor irány Ollivander!

----

Egy óra múlva Hermione és Ron a kipróbált pálcák dobozai közt szinte teljesen eltűntek. Piton lassan kezdett türelmetlen lenni - az idétlen mérőszalag még mindig ott röpködött körülötte - épp a mutató és kisujja közti távolságot mérte - amúgy egy észrevétlen átokkal - az egyik közelben lévő pálcával - meg nem fagyasztotta. Már szinte nem is hallotta, mit mond Ollivander úr.

- Gyertyán, unikornisszőrel, 11 hüvelyk, merev - NEM! NEM! NEM!

Az öreg kis varázsló pont úgy nézett ki, mint aki életében nem szórakozott ilyen jól. Hermione és Ron viszont úgy festettek, mint akik még életükben nem unatkoztak ennyire.

- Eddig csak két ennyire nehéz vásárlóm volt  - közölte velük vidoran. - De ez majdnem mindig azt jelzi, hogy valamilyen különleges darab lesz az övék. Igen, igen... Az egyik Minerva McGalagony volt... több mint hat órán keresztül kerestük a neki valót. A másik Perselus Piton volt... ő csak két órát töltött itt, de ez alatt majdnem az összes dobozt végignéztük.

Ollivander úr újabb dobozkupacot vett le az egyik polcról.

- Nézzük ezeket... ezek a legelső darabok voltak, amiket készítettem. Bár nem hiszem, hogy ezek között lenne... Tölgy, 9 hüvelyk, főnixtoll, minta ru... Nem!

Egy mozdulattal ki is tépte az egykori bájitaltanár kezéből.

- Fogd csak meg - nyomta a dobozt Ron kezébe. A hasonló dobozokból földre épített torony megingott, ahogy a legkisebb Weasley az újabb pálcát rátette.

- Bükk, sárkányszívizom, 8,5 hü... nem. Fogd csak meg...

Ron azonban azzal volt elfoglalva, hogy valahogy megállítsa a düledező tornyokat, így váratlanul érte, ahogy Ollivander úr egy erőteljes mozdulattal a mellkasához nyomta a dobozt, és az egyensúlyát vesztve, a mögötte lévő, üres polcok közé esett.

A zajra az elvakultan dolgozó varázsló is felkapta a fejét, és az éppen kezében tartott darabot - kőris, sárkányszívizom, 14 hüvelyk - Piton kezébe nyomva előresietett.

Megnyugodva látta, hogy az áruban nem lett semmi kár, és egy pálcamozdulattal visszapakolta a leszedett hosszúkás dobozokat.

Az egyiken azonban megakadt a tekintete.

- Hogy kerülhetett ez ide, - kérdezte magától az ujjai között forgatva. - Visszateszem a többi közé...

- Elnézést - kérdezte Hermione kíváncsian - mi olyan különleges azon a pálcán?

- Ezt, Miss Granger, még az üknagyapám készítette, közel négyszáz évvel ezelőtt. De persze ha ez is ebben a kupacban volt, ez sem jó a fiatalembernek. Ugyanakkor... Még van vagy harminc pálca, ami az ő munkája. Nem annyira finom kidolgozásúak, de nagyon-nagyon erősek, gyakran furcsa, szokatlan fából... - Ránézett Pitonra. - De azt hiszem, mivel már majdnem mindent végigpróbált... nos, megpróbálhatjuk azokat is.... Bevallom, nem szívesen adnám el őket... de első a vevő... úgy bizony.

Széles vigyorral az arcán bement a raktárba. Hermionéék teljesen biztosak voltak benne, hogy életében nem érezte ilyen jól magát az öreg. Pár perc múlva megjelent egy halom fekete faládával, és a pultra tette őket.

- Egész éltemben mindössze egyet adtam el ezekből - vallotta be. - Vagyis... nem is én, hanem az édesapám, még ő... de már itt voltam a boltban kisegítőnek. Bizony... Albus Dumbledorenak, mandula és főnixtoll, 13,5 hüvelyk... jó pálca. Azóta senkinek. Na, de lássuk... cseresznye és unikornisszőr, 12 hüvelyk... leander és főnixtoll, 14 ... éger és sárkányszívizom... körte és  főnixtoll, 15 hüvelyk... kökény és sárkányszívizom, 17 hüvelyk, kemény és nehéz, de mint a rugó...

Ahogy Perselus a kezébe vette a pálcát, érezte a meleg bizsergést az ujjaiban. Meglendítette maga előtt, és várta az ezüst és zöld szikrákat, mint előző alkalommal, amikor itt járt. Most azonban kék és vörös szikrák törtek elő a pálcájából. Döbbenten nézett rá, és nem is hallotta, ahogy Ollivander úr lelkendezve csomagolni kezd.

- Tudtam én, hogy megtaláljuk a neked valót... különös párosítás, de végül is, ízlések és pofonok... lehet, hogy egy-két pálca erejére visszatérek az ükapám eltérő receptjéhez...

A háttérben hallotta, ahogy Hermione megrázza Ront.

- Ébredj már fel! Végre megvan a pálca! - A fiú zavartan pislogott körbe, mint aki nem tudja, hogy miért és hol van, de pár perc múlva, amikor beléptek a Kviddics a javából-ba már teljesen éber volt.

- Szóval szerintem a sárkánybőr jobb volt, csak a vaxoló bűbájoknak köszönhetően lecsökkent a tapadásuk, mert az eltömítette a finomabb redőket. Amíg maguk végezték ezt a hajtók, minden meccs előtt kézzel...

- Unatkozom, nem mehetnénk már?

- Nem volt jobb az sem, hidd el.

Naná, hogy nem. Meccs végére mindig lekopott, a kezéről háron nap alatt sem jött le - legalább is addig, amíg nem talált egy jó eltávolító bájitalt. Minden esetre megvolt az az előnye is, hogy egyszer bekente a vaxszal Lucius haját...

- Honnan tudnád, hiszen az húsz évvel ezelőtt volt az előző generáció idején...

- Mert kipróbáltam!

-  De a borjúbőrnél...

Hermione unottan hallgatta a fiúk véleményét, akik azon vitatkoztak, hogy sárkány, borjú, marha vagy disznóbőrből jobb-e a hajtók kesztyűje, amikor észrevette, hogy két feltűnően idős boszorkány, akik amerikai akcentussal suttogtak a bolt másik végén - láthatóan nagyot is hallottak - Ront bámulják, már mióta beléptek az üzletbe.

- De ha a borjúra ugyanazt az erősséget használod az előnyös tapadás hátrányos ragadássá válik, és lerövidíti az ívet és a távot, amin dobni tudsz...

- Az ív nem számít, akkor viszont meg tudod tekerni,és befelé fog ívelni, amivel...

- Ron! Antonius! Az a két boszorkány már negyed órája néz benneteket.

Piton és Ron követte a pillantásával Hermione tekintetét. A sarokban ácsorgó két idős hölgy azonnal észrevette, hogy őket nézik, és széles mosollyal az arcukon megindultak feléjük. Perselus titkon megszorította a pálcáját a ruhája ujjában.

- Engedjék meg hogy bemutatkozzunk... én Amelia vagyok, ő pedig a nővérem Augustra Lorwath. - Az idős boszorkány Ronra kacsintott. - Amerikából jöttünk, és sosem hittük volna hogy ilyen szerencsénk lesz... hogy személyesen találkozhatunk önnel! - Boldog mosollyal szorongatni kezdték Ron kezét. - Azonnal tudtuk, hogy ön az, Mr Forgeit! - Pitonnak leesett az álla, és láthatóan Hermionének is minden akaraterejére szüksége volt hogy ne kezdjen nevetni. A híres amerikai popénekes, a vörös hajú ( és "másságát" nyíltan vállaló) Sidney Forgeit -tel keverték ösze...

Ron láthatóan elsápadt, aztán vörös lett, mint a rák.

- De én nem...

- Ne szabadkozzon, kedves művészúr, mi nagy rajongói vagyunk! Kaphatnánk egy autogrammot? Talán az új barátja le is fényképezne minket? - kérdezte, és Piton kezébe nyomta a fényképezőgépet, akinek szintén elment a kedve a nevetéstől. Méghogy ő Weasley barátja!

- Nézzék, én nem vagyok Sidney Forgeit! Én csak egy roxforti diák vagyok, és elkísértem a legjobb barátomat  mert problémája akadt a pálcájával...

Piton legszívesebben megfojtotta volna Ront, amiért ilyen kétértelműen fogalmazott.

- Mi megértjük, mi megértjük, hogy nem akarja nagydobra verni, hogy itt töltik a mézesheteket!- Itt Pitonra kacsintott. -  Ne aggódjon, nem fogunk senkinek sem szólni! Kérem művészúr, legalább egy aláírást....

Perselus és Ron segélykérően néztek Hermionéra. A lány végtelenül elégedett képet vágott - megérdemeltétek, amiért ide vonszoltatok - volt ráírva.

- Nos - szólalt meg - én Sidney Forgeit titkárnője vagyok. Tudják, a művészúr nem akar senkivel sem féynképezkedni. Gondolom megértik, hogy kerülni szeretné új párjával a feltűnést. - Ha a pillantással ölni lehetett volna, Piton felnyársalta volna a tekintetével Hermionét. Ron arca ellenben zöldes árnyalatot öltött. - De most nagyon boldog, hogy megtalálta élete szerelmét, ezért biztos vagyok benne, hogy egy autogrammot nem utasít vissza. Elvégre önök a legnagyobb rajongói!

Hermione belecsimpaszkodott Ron könyökébe, és addig nem engedte el, amíg alá nem írta az orra alá dugott könyvet.

- Köszönjük, művész úr...

- Igen, nagyon köszönjük, és nagyon boldog nászútat kívánunk!

Hermione még akkor is kétrét görnyedt a nevetéstől, amikor beléptek a Czikornyai és Patzába. Ron és Perselus azonban közel sem találta ennyire humorosnk a helyzetet.

- Tudjátok - mondta nagy nehezen a lány - még sosem éreztem magam ennyire jól egy kviddics-üzletben!

Ron mogorván megállt az egyik sarokban, míg Hermione és Piton megindultak a sorok között.  Perselus megbűvölten meredt a lány után, amikor a barna fürtjei eltűntek a bájitaltan részleg polcai között. Megrázta a fejét. Először az átváltoztatatástan részleg felé vette az útját, és a szeme sarkából látta, hogy Hermione eltűnik a bájitalrészleg felé. Ha választott valami érdekesebbet McGalagony órájára, az alá be tudja tenni a Meztelen szeretők az éjszakában folytatását. Egy igazán vaskos köteten megakadt a tekintete. Miből lesz a cserebogár? - átváltoztatástan modern elmélete igazi szakértőknek.

A könyv azt taglalta, hogy mennyiben más az átváltoztatott fajok mágikus tulajdonsága, mint az eredetieké. Mind a bájitalokban, mind az életben. Érdekesnek tűnt. Nagyon érdekesnek. Levette a polcról. Belelapozott. A legjobb átváltoztatástan könyv volt, amit valaha látott. Ezért még McGalagony is repült volna két kört a kviddicspálya felett.

Elégedetten egy másik részleg felé vette az irányt. Észrevétlenül becsúsztatta a másik kötetet is a kosárba, amikor egy újabb kiadványon is megakadt a tekintete. Tánc a holdfényben. A borítón négy meztelen lány... az egyik nagyon hasonlított Hermionére. A borító hátuljára lapozott.

"A mindentől elzárt szigeten négy csodálatos szűz élte napjait, míg egy napon egy hajótörött férfi vergődött a partra és megváltoztatta az életüket..."

Piton nagyon szeretett volna ilyen hajótörött lenni Hermione szobájában... Egy pillanatra megdermedt. Honnan jött ez a gondolat? Körbenézett, de nem látott senkit. Megrántotta a vállát, és elindult a pult felé, ahol a gondolataiban forgó griffendéles még két könyvet próbált belegyömöszölni a papírtáskájába.

Egy pillanatra találkozott a tekintetük, és Hermione elvörösödött. Piton nem tudta eldönteni, hogy miatta, a melegtől, vagy mert ennyire nehéz volt belegyömöszölni a könyvet a táskába. Legnagyobb megkönnyebbülésére miután fizetett, elment megkeresni Ront, így nem nézte végig, amikor az ő könyvei is kikerültek a kosárból.

- Na végre - motyogta Ron, amikor kiléptek az ajtón - már azt hittem, sosem végeztek!

- Jaj Ron, igazán te is olvashatnál néha! Tudod, vannak olyan könyvek amik nem a tananyagról szólnak! Ha jól láttam - kezdte a mondókáját Hermione - érkeztek új feljegyzések a Chuddley Czúzlikról is...

Piton és Hermione negyed óráig vártak Ronra a Czikornyai és Patza előtt, míg megvette a könyveket.

Amikor végre kitámolygott a boltból - hogy kölcsönkérjen két galleont - már nagyon meleg volt, és rájuk tűzött a nap. Az utcán szembe jött egy szerelmes pár, akik a másik kezében lévő tölcsérből nyalták a fagyit.  Piton erős kísértést érzett, hogy egy kicsit meglökje a könyöküket, és az orrokat belenyomja, de ellenállt a kísértésnek. Amikor végre Ron otthagyta a boltot, Piton megszólalt:

- A vendégeim vagytok egy fagyira Florean Fortescue fagyiszalonjában.... de csak ha megígéritek, hogy nem fogjátok egymást kiskanállal etetni!

----

- ... És akor az egész felrobant! Minden rózsaszín volt a főzettől, még a tanár kopasz feje is!

Hermione és Ron kacagtak a történeten, amikor a lány arcárból lefutott a vér.

- Hány óra van?

Erre a két fiúnak is elment a kedve a nevetéstől, főleg Pitonnak.

- Délután négy...

- Azonnal vissza kell mennünk! - jelentette ki Hermione teljesen feleslegesen.- McGalagony vagy halálra aggódta már magát, vagy nagyon dühös lesz!

Piton életében először remélte mindennél jobban, hogy Tonks rendes késésben legyen...

- Vagy mindkettő... - sápadt el Ron is.

Piton sietve fizetett, magukhoz ragadták a csomagjaikat az asztal alól,  és kimentek az utcára. Hermione ismét láthatatlanná vált, Ron magára terítette a köpenyt, és mindketten belecsimpaszkodtak Perselus karjába, aki azon nyomban hoppanált.

Az egykori bájitaltanár már fel sem szisszent, amikor Ron megint a lábára érkezett - de annál rosszabbul érezte magát, amikor meglátta McGalagonyt. A tanárnő közel volt ahhoz, hogy tüzet okádjon.

- Gyerünk az irodámba, Allyway! - mondta fenyegetően. Piton lehajtott fejjel megindult a házvezető tanára után. Érezte, hogy Ron végre leszáll a lábáról, és elengedi a karját - valószínűleg visszamegy a klubbhelyiségbe alibit biztosítani magának. Hermione azonban továbbra is a karjába csimpaszkodott. Perselus biztos volt benne, hogy estére legalább 10 centit sikerül nyújtania rajta.

Amikor megérkeztek a tanárnő irodájához, szó nélkül ment be az ajtón.

- Üljön le!

Piton engedelmeskedett. McGalagony szigorúan a szemébe nézett.

- Nagyot csalódtam magában, Allyway. Azt hittem, már van elég esze, és felnőttként fog viselkedni. Visszaélt a bizalmammal. 50 pont a Griffendéltől. Mélységesen csalódtam magában. Remélem van valami elfogadható magyarázata, hogy mi tartott hat  óráig? Mert Ollivander úrnál csak három órát töltött!

Pitonnak gyorsan forgott az agya, hogyan tudna könnyíteni helyzetén.

- Bementem a Czikornyai és Patzába, tanárnő. Egy... egy új átváltoztatástankönyv érkezett. A Miből lesz a cserebogár? - elégedetten látta, hogy a tanárnőnek a szemei akkorára nyílnak, mint egy galleon. - Nem... nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Én.. én csak levettem a polcról, és beleolvastam... először csak az első bekezdést akartam, aztán az első oldalt, az első fejezetet.... amikor magamhoz tértem, hogy vissza kellene jönnöm, már a századik oldal körül voltam...

- És mást nem is vett?

- De még néhány.... másik könyvet.

- Mutassa!

Vörösre gyúlt arccal elővette a táskájából a papírzacskót, és elkezdte kipakolni a könyveket.

Miből lesz a cserbogár?, Számmisztika és bájitaltan, Bájitaltan az ókori Egyiptomban, Gyógynövények és hatásaik...

Te jó ég, elcserélte Hermionéval a zacskókat! kivételes szerencse... remélhetőleg lesz ideje visszacserélni, mielőtt a lány belenéz a saját csomagjába... hirtelen azonban Hermione megint elszorította a vérkeringést a kezében. Mi baja lehet?

Rakta tovább a könyveket. Erotikus ábrándok, Húsz hosszú éjszaka, Meztelen titkok.

Te jó ég, miket olvas ez a lány? És ő eddig azt hitte, a tankönyveit viszi magával az ágyba! A húsz hosszú éjszaka valami borzalmasan elcsépelt... a Meztelen titkok neki is tetszett, amikor olvasta. A harmadikat kénytelen lesz kölcsönkérni.

A tanárnő felsóhajtott.

- Tegye el Allyway.

Piton döbbenten nézett rá.

- Csukja be a száját, és pakoljon. Nem, nem fogom elvenni. Akármilyen hihetetlen is, én is voltam fiatal, és én is olvastam ilyesmit. - Ezt Piton nem szerette volna tudni. - Amíg csak olvas nem lesz semmi baj... Minden esetre, ha már enyire tetszett magának a Miből lesz a cserebogár?, akkor egy hónap múlva várom, hogy részletesen beszámoljon róla.

----

Hermione csak akkor vált ismét láthatóvá, amikor kiértek a McGalagony irodájához vezető folyosóról. Vörös volt, mint a rák.

- Jaj Antonius! Elcseréltük a könyveket!

- Észrevettem.

Hermione óvatosan kivette a kezéből a zacskót, és ijedten nézett rá.

- Sajnálom, hogy most McGalagony... úgy értem... ugye nem mondod el a többieknek?

- Nos... Végül is.... elhallgathatom. Egy feltétellel.

Hermione végtelenül csalódottnak tűnt.

- Éspedig?

- Ha végeztél add kölcsön nekem is az Erotikus ábrándokat. A másik kettőt már olvastam.

Hermionénak leesett az álla, és nem tudott mit mondani.

- Csodálkozol? A húsz hosszú éjszaka nem ér sokat, de a Meztelen Titkok nagyon jó volt. Vannak benne részek, ahol gyakorlati tanácsokat adnak egymásnak fiúk és lányok. Amikor tizenhárom éves voltam ezeket az utasításokat követve próbáltam ki előszőr... meghatározó élmény volt.

Elvette a lány kezéből a másik zacskót, biccentett, és visszament a klubbhelyiségbe befejezni a bűbájtan esszéjét.

Aznap este, amikor összehúzta a baldachinos függönyt az ágya körül, elképzelte, ahogy Hermione a Meztelen titkokkal összegömbölyödik a saját ágyában, és amikor a megfelelő részhez ér, őt látja a szemei előtt, ahogy bizonytalanul, tapasztalatlanul előszőr végigsimít önmagán. A gondolatra, hogy a lány őt látja maszturbálás közben, ösztönösen a takaró alá csúszott a keze - és nem akart törődni azzal, hogy ő a diákja.