A következő egy hét teljesen eseménytelenül telt, ha nem számítjuk, hogy a Griffendél-Mardekár meccs közeledtével a konfliktusok kiéleződtek. A Griffendél csapata szinte minden estére lefoglalta a pályát - ha másért nem, hát azért, hogy a Mardekár ne férjen hozzá. Ezt persze a zöldek nem hagyhatták szó nélkül, és egyik este hangulatos, zárt körű tömegverekedésre került sor, aminek Hermione vetett véget néhány jól irányzott sóbálvány-átokkal. Madam Pomfrey pedig kénytelen volt két részre osztani a gyengélkedőt, nehogy a játékosok éjszaka megpróbálják megfojtani egymást.

A következő vízicsatában Neville elcsúszott, és magával rántotta Seamust, akinek eltört a keze. A szőke fiú szerencsétlenségére Madam Pomfrey éppen egy természeti katasztrófa súlytotta területen nyújtott segítséget, és csak egy nap múlva jött vissza. Az ideiglenes gipsz, amit McGalagony a kezére varázsolt azonban kitűnő fegyvernek bizonyult, amikor Zacharias Smithtel összecsapott, hogy ki kommentálja a következő meccset.

Azonban az edzéseken egyre jobb teljesítményt nyújtott a csapat. Elképesztően összehangoltan dolgoztak a továbbított gondolatoknak köszönhetően, a szemüvegek pedig gondoskodtak róla, hogy tökéletesek legyenek a körülmények.

Piton sokért nem adta volna, ha a bájitallal is így haladnak. Hermionéval még mindig fáradhatatlanul dolgoztak a Tapasz-Ragasz javításán - kevés sikerrel. Ugyanakkora kutatásban ez volt számára a szép: egy jó gondolat, feszült várakozás, logikus elemzés. Kihívás. Na és persze a kilátás - vagy inkább belátás? - Hermione dekoltázsára, amikor az üst fölé hajol.

Perselus odanyújtotta az iskolaelsőnek az utolsó fiolát, amivel végre tesztelhetik az eredményt. Hermione hátra sem nézett, az üst fölé hajolva koncentrált, így az ujjai akaratlanul is súrolták Piton kezét. A bájitaltantanár érezte, hogy a gyomra görcsbe rándult. Ennek azonban semmi köze nem volt a kísérlethez. A hozzáadott acsarkavértől az oldat egy sziszegő hang kíséretében szürkére váltott, és főtt kelbimbó szagú lila füstöt kezdett ontani.

A griffendéles lány elkeseredetten lehuppant a laborszékre, amikor a következő próbálkozásuk sem járt eredménnyel.

- Feladom - jelentette ki elhúzva a hajat a homlokából.

- Nem. Nem adjuk fel. Tudom, felrobbant egy üst, tudom, ez a háromszázadik kísérlet volt, de ma valami más volt, mint eddig. Észrevetted?

- Arra gondolsz, hogy a margaretta szirma nélkül piros marad az oldat?

- Igen.

Hermione felhorkantott.

- Ez azt jelenti, hogy teljesen hatástalan maradt.

- Pontosan! Már tudjuk, hogy melyik alapanyag az, ami a főzet előnyös tulajdonságait biztosítja. És mivel a margarétaszirom hatása...

- ... Korlátozott idejű és errősségű, ami a koncentrácónöveléssel sem változik, a hatásfok nem javítható semmivel.

- Bájitaltan alapfokon IV. Igen, ez így van.

- Akkor ennyi volt...

- Nem! Mi van, ha nem a margarétaszirommal kísérletezünk, hanem kipróbálunk más gyógynövényszirmokat, amik hasonló tulajdonságokal rendelkeznek.

- Egy élet nem lesz rá elég...

Lehet, hogy ebben igazad van. Elvégre a kutatók már több mint 100 éve nem boldogultak vele... De nem kötöm az orrodra...

- Dehogy nem. Csak készítsünk egy táblázatot, logikus felépítéssel...

----

- Na figyelem emberek - lépett be Harry a kapitányi szobából az öltözőbe. - Csak most szereztem meg a Mardekár névsorát: Malfoy, Crack, Monstro, Bullstrode, Avery, Nott, Jugson.

A Creevy testvérek ezen jót derültek,  de nem voltak hajlandóak elárulni, hogy mi ilyen vicces.

- Csak figyeljetek - mondta a nevetéssel küszködve Colin. - Megfogadtuk Harry tanácsát... azt hiszem, észre fogjátok venni, hogy a Mardekár kicsit változtatott a felállásán...

- Jól van emberek! - folytatta Harry kicsit megzavarva, de eltökélten. - Keményen edzettünk ...

- Mindenki keményen edz, aki kviddicsezik - vetette közbe egy széles vigyorral Dean. - A seprűket még a párnázó bűbájjal sem nevezném puhának...

- ... És olyan új eszközeink vannak, amiről a Mardekár gorillái nem tudnak. A kupa az idén a miénk lesz - lehalkította a hangját, és ilyesztően úgy hangzott, mint Piton. - Különben... jaj nektek.

Odakint felharsant Seamus hangja. (Zacharias még a gyengélkedőn feküdt)

- És érkezik a Griffendél idei csapata! Potter elképesztő válogatást hozott össze, de aki látta őket játszani, nem kételkedik benne, hogy idén a Griffendélé lesz a kupa!

A szavait hangos fujjolás nyomta el. A zöldek nem díjazták a megjegyzést.

- És itt jön: Potter, Allyway, Weasley, Weasley, Thomas, Creevy és Creevy! A pálya másik felén pedig feltűnik az ellenfél: Malfoy, Crack... várjunk csak! Azt hiszem változtattak a felálláson! - A piros szurkolótábor kacagásban tört ki, Harryék pedig értetlenkedve néztek körbe. A Mardekárosok döbbenten nézték a berepülő zöld ruhásokat, de a két vigyorgó Creevy és Seamus kommentárja mindent megmagyarázott.

- A Mardekár színeiben tehát: Görényfiú, Béna Béla, I.Q. Herceg, Málé Melák, Szőke Béka, Ostoba Pulyka és Agyatlan Gorilla!

Piton egy darabig nem értette, mi történhetett. Malfoy dühösen bemutatott a kommentáló pódium felé, és McGalagony felháborodva belekiabált a megafonba:

- Malfoy, ha ezt még egyszer meglátom, összeátkozom az ujjait!

Hát persze... ezért kellett Colinnak a másként látod bűbáj... kicserélte a neveket a Mardekárosok kviddicstalárjain, és megbűvölte őket, hogy ők az eredeti feliratot lássák, ne fogjanak gyanút, és abban játszanak. Elmés... Nagyon elmés!

- Madam Hooch is a pályára érkezik. A Gurkók és a Cikesz elszabadulnak. A kapitányok kezet fognak. Ah! Még sosem láttam két kapitányt ilyen képet vágni.. Malfoy és Potter láthatóan nem kedvelik egymást, de azt hiszem ez nem volt ok arra, hogy a mocskos kis kígyó behúzzon egyet Harrynek!

- Finnigan, ha nem tud kultúráltan kommentálni, a következő meccs alatt Frics úrral fog takarítani...

- Úgy értettem, ilyen kis incidens bármikor előfordulhat, ha az ember a Mardekár ellen játszik, tőlük minden kitelik. Madam Hooch büntetőt ítél... Thomas megy értékesíteni... Vajon az új őrző, No... izé, Agyatlan Gorilla kivédi? És bedobta! 10 -0 a Griffendél javára! A Kvaff Weasleynél, Thomas, Allyway, egy gurkó érkezik Monst... úgy értem Málé Meláktól, de Antonius kikerüli, a Kvaff Weasleynél, Allyway, Thomas, Allyway, Weasley... öregem, követni sem tudom! Karvalyfej alakzat, Moran féle műfigura, rabló pozíció... mintha csak olvasnák egymás gondolatait! Weasley, Allyway pozícióban, de két Gurkó érkezik egyszerre. Ez hihetlen! Kicselezte őket, és No.. Agyatlan Gorilla kapja a fejére! A Kvaffot viszont elejti... Nem! Ez egy leadás volt, Weasley elkapja, és gólt lő! 20- 0 a Griffendélnek!

Piton azonban alig hallott valamit a kommentárból.

Antonius, Gurkó hátulról, lajhárlendülés! Vége! - Hallotta Ginny figyelmeztetését.

Gyorsan átpördült a seprűn, és a nehéz golyó elhúzott felette.

Ha valaki két hónappal ezelőtt elmondta volna neki, hogy Ginnyvel, Ronnal, Harryvel, Dean.. izé, Potterrel, Thomasszal fog kviddicsezni, és mindent megtesz majd, hogy a Griffendél győzzön...

Dennis Gurkót Malfoyra, nem látja hogy jön, és a két terelőjük a pálya másik végében! Vége - továbbította mágikusan.

Visszahelyezkedett, de I.Q Herceg megszerezte a Kvaffot, és a pálya másik vége felé száguldott.

Antonius, Dean, Ginny, Colin! - Hallotta Piton Harry hangját.

Ginny, gyerünk Nott Alá! Colin, hagyd a Gurkót - a kviddicscsapat kapitánya fölülről dirigálta, mit tegyenek. - Repülj neki Nottnak, mintha le akarnád lökni! Dean, jobbról, Antonius előről közelíts! Jó, kapd el Ginny! Dennis a Gurkót!

- A Kvaff ismét Weasleynél - kommentálta Seamus az eseményeket. - Nem láttam ilyen csapatmunkát a 1992-es világkupa óta! A Kvaff Thomasnál, Allyway, Weasley - és bedobta! 30-0 a Griffendél javára!

A Mardekárosok kezdték elveszíteni a türelmüket. A következő tíz percben a Griffendél további 10 gólt lőtt, míg az ellenfél csak egyet hozott össze. - és a játék kezdett eldurvulni. A Mardekár terelői az ütőikkel már a játékosokat is célba vették, de a Creevy ikrek mindig időben ott voltak. A szabálytalanságok csak kis hányada ért célt- a telepatikus kommunikáció időben figyelmeztette őket.

- És Allywaynél a Kvaff, mögötte Málé Mel...

- Finnigan! Ha még egyszer meghallom, hogy a mardekárosokat nem a vezetéknevükön hívja, egy hónapig a mosdókat fogja takarítani!

- Mögötte Monstro, mellette Weasley, Thomasnál a Kvaff, ismét Allyway, alatta ott van Bullstrode, nyilván a labdát akarja...

És akkor Piton észrevette. Tőle jobbra Malfoy zuhanórepölésben megindult a cikesz felé, de Harry odafennt körözött...

Harry! Malfoy! A cikesz! Vége!

A csapatkapitány azonnal megfordult, de a Mardekár fogójának behozhatatlan előnye volt. Colin és Dennis azzal voltak elfoglalva, hogy a gurkók ne gyilkolják le Ginnyt. Piton egy pillanat alatt döntött. Odadobta a kvaffott Millicent Bullstrodenak és elszáguldott Malfoy után. A fülében lüktetett a vér, és nem is hallotta Seamus kommentárját:

- Görényf... izé, Malfoy meglátta a cikeszt! Gyerünk Harry! Úgy tűnik, a Griffendél fogója ezt nem fogja elérni... De mi történt ott lejjebb? Ha jól láttam, Allyway odapasszolta a kvaffot Bullstrodenak!

A mardekáros lány ezen annyira meglepődött, hogy csak döbbenten nézett maga elé, és egyenesen belehajtott Averybe. Hangos csattanással összeütköztek, és kis híján leestek a sepűről.

- Bullstrode és Avery ütköznek, remélem betört a fejük, csak vicceltem tanárnő....Allyway Malfoy után repül, de mit akarhat? A fogón kívül más nem kaphatja el a cikeszt!

Piton teljes sebességgel száguldott. Draco már diadalittasan kinyújtotta a kezét a labda után, de Harry még mindig három seprűhosszal le volt maradva... Mielőtt azonban az ujjai rázáródhattak volna, Perselus teljes sebességgel belehajtott oldalról, és mindketten lefordultak a seprűjükről. A nézők felsikoltottak. A hajtók dermedten lebegtek a levegőbeb, az eseményeket figyelve, míg Harry a cikesz után vetette magát. Piton megmarkolta Draco talárját, és magához szorította a gyereket.

- Ne mozogj, görényfiú!

A saját kviddicstalárját ugyanis a muggli ejtőernyők mintájára, a Kvaffhoz hasonlóan, egy zuhanáslassító bűbájjal kezelte, így lassan közeledtek a föld felé. Malfoy meg sem mert nyikkanni.

Madam Hooch a sípjába fújt.

- Allyway lelökte a seprűjéről Göré... Malfoyt, mielőtt elkaphatta volna a cikeszt! - örvendezett Seamus. - Ez az, Antonius! Most legalább a mardekárosok is megtudják, milyen ha valaki szemét sunyi módon csal, mint ahogy ők midig...- Elkapta a mellette álló átváltoztattástan-tanár tekintetét - Úgy értem, ez nem biztos, hogy teljesen szabályos. Madam Hooch büntetőt ítél a Mardekárnak! Gyerünk Harry!

Idő közben a kis túlélő utolérte a cikeszt, és az ujjai a labda köré záródtak.

- Potter elkapta a cikeszt! Potter elkapta a cikeszt! Ezzel a mérkőzés véget ért! 280-10 a Griffendél javára!

A teljes szurkolótábor felbojdult, mint egy méhkas. A mardekárosok a meccs újrajátszását követelték, a griffendélesek meg a másik ház elhalgattatását. A tömeg megindult a pályára, és Dumbledorenak több lövést is le kellett adni a pálcájából, hogy mindenkit lecsendesítsen.

McGalagony, az igazgató, Madam Hooch és Pomfrey a pályára siettek.

- Allyway, mit képzelt magáról, meg is sérülhettek volna...

- Mutasd, csak, minden rendben? Nem tört el semmid? Fel kéne vinni a gyengélkedőre...

- Most mi lett a meccs eredménye?

Dumbledore komoran nézett. Draco ijedten és döbbenten. Piton elégedetten. McGalagony felháborodva, de megönnyebülve. Madam Pomfrey aggódva.

- Na mi van, Görényfiú? - kérdezte Piton gúnyosan. - Meglepődtél, hogy nem csak a mardekárosok képesek szabálytalanságra? - Közben letörölte a vért a szája sarkáról, ami felrepedt az ütközéskor.

- Allyway - mondta McGalagony szigorúan - Mit gondol magáról? Meg is ölhette volna! 50 pont a Griffendéltől! Mélységesen csalódtam magában! Azt hittem, érettebb annál, hogy ennyire akarja a kviddicskupát!

- A Cikeszt viszont a Griffendél kapta el - jelenttette ki Madam Hooch. - Mivel a büntetőt a Mardekárnak már nem volt lehetősége érvényesíteni, 280-20 a végeredmény.

Dumbledore Pitonra nézett.

- Antonius - kezdte komolyan. - Tisztában vagyok vele, hogy tökéletesen tudatában van a képességeinek, de nem szeretném, ha ez még egyszer előfordulna, ugyanis annak nagyon súlyos következményei lehetnek. Remélem megértette. Poppy? Kérem kísérje fel őket a gyengélkedőre, és adjon valamit Mr Malfoynak sokk ellen.

----

Mire az egykori bájitaltanár a klubbhelyiségbe ért, már javában folyt a buli. Potter és Weasley valahogyan szereztek egy halom vajsört és Mézesfalás csokoládét- gyanította, hogy annak a titkos alagútnak is köze lehet hozzá, amin harmadikban leszöktek Roxmortsba.

- És itt jön a nap másik hőse! - kiálltotta Seamus, ahogy belépett. - Creevy, Potter és Allyway! Ez a meccs bevonul a történelembe! Komolyan, ez be fog kerülni Roxfort történetébe!

Hermione mosolyogva hallgatta Ron meccselemzését. A fiú lelkesen magyarázta valamennyi látványos védését. Ginny és Harry az egyik sarokba félrehúzódva kettesben ünnepeltek. Neville beindított néhány Weasley-féle rakétát, amik a Málé Melák, IQ Herceg, Görényfiú szavakat rajzolták a levegőbe. Deant felkísérte a gyengélkedőre, mert rossz irányban tartotta a kezében.

Perselus rádöbbent, hogy mennyire megéhezett. Vett egy tányért, és megrakta. A szeme sarkából látta, hogy Ron még mindig Hermionét untatja a meccselemzéssel - a lánynak azonban láthatóan elege lett belőle, és egy csókkal elhalgattata. Piton elfordította a tekintetét - megmagyarázhatatlan volt számára, de erős kéztetést érzett, hogy a vörös hajú csapattársa fejére öntse a vajsörét.

Ron sosem fogja megérteni, vagy megérdemelni Hermionét.

Ijedten letette az üvegét. Ez honnan jött?

Neki olyasvalaki kellene, aki érti, mit jelent a tanulás és kísérletezés öröme. Aki nem csak azért kedveli, mert csinos.

Fejezd be!

Olyan kellene neki, aki egyenlő szellemi partnere lehetne. Mint te.

Hagyd abba! Én öreg vagyok, a tanára, mardekáros!

Biztos vagy benne?

Igen!

És akkor is az voltál, amikor átvetted a Griffendélkeresztet? Amikor te kezdted a párnacsatát? Amikor lelökted Malfoyt a seprűjéről? Amikor vízicsatában voltál?

Nem, de...

Allyway fiam, te egy nagy hülye vagy, ha nem használod ki a második lehetőséget, amit az élet adott...

Én Piton vagyok, nem Allyway...

Biztos vagy benne? Akkor is a bájitaltanár voltál amikor...

Hagyd már...

Te tudod, drága fiam. De ha neked lennék, nem hagynám annyiban. Ez a nő... ilyen nem lesz még egy.

Csak azért mondod, mert néhány este a takaró alatt vele...

És mondd, mással is ábrándoztál már? Igazi személlyel?

Nem, de csak azért érzem úgy, hogy...

Nem! Azért ábrándoztál vele, mert a tested előbb rájött, hogy kellene neki. Gondolkodj el ezen. El tudod képzelni magatokat húsz év múlva? Együtt olvasni, kutatni...

Hagyj békén! Ha újra Piton leszek, ez mind csak álom lesz... Ezt nem kaphatom meg...

És őszintén, barátocskám: Komolyan vissza akarsz változni?

És erre Piton nem tudott mit felelni.

- Antonius? - kérdezte mögötte egy hang. Hermione volt az.

- Igen? - Perselus megrázta a fejét. A lány aggódva nézett rá.

- Csak... Azt akartam kérdezni: Jól vagy? Olyan ... furcsán néztél.

- Igen, nincs semmi baj... csak elgondolkodtam. Azt hiszem, megyek, lefekszem. Jó éjt! ... Hmm... Ron hol van?

Hermione arcáról lehervadt a mosoly.

- Lavandernek és Parvatinak tart részletes meccselemzést... de én már hallottam.

- Aha...

----

Tíz perccel később Piton egyedül ült a szobájukban az ágyán. Felhúzta a térdeit, és átkarolta a lábát. Kénytelen volt szembenézni önmagával. Számot vetni az életével. Felsorakoztatni mindent.

És elismerni, hogy Antonius Allyway rövid életében több öröme és barátja volt, mint Perselus Piton egész életében. És nem akart megválni tőlük.

Ha valaki nem ismeri az igazi jót, sosem tudja, hogy ami van, az rossz. Ha egy gyereknek szemüvegre van szüksége, de senki nem mondja meg, meddig kellene látnia, azt hiszi, a szeme tökéletes. De amikor felteszik a szemüveget, rájön, hogy  eddig nem látott. És megtanulja értékelni, mit jelent a szem.

Ha valakinek soha sincsenek barátai, egy idő után nem is igazán akar. Azt hiszi, ez természetes. De ha egyszer lesznek igazi barátai... mindennél többet jelentenek. És jobban tudja értékelni.

És Piton életében nem csak a barátok voltak újak. Hanem a szerelem is. Odavolt Florenciáért. De visszagondolva: csak rajongás volt egy szép nőért. Ez valami egészen más. Először Hermione lelkét szerette meg: a kitartását, a tudni akarását, a kísérletezését... azt, amiben hasonlítottak. Még nem merte szerelemnek nevezni, de érezte, hogy hamarosan az lesz...

De ha visszaváltozik, senki nem tudhatja meg, hogy ő volt. Pontokat kell levonnia a barátaitól. Hermionétől. Azzal a Malfoyjal kell kivételeznie, akit annyiszor helyretett. És ott van a Griffendél-kereszt.

Életében először nem volt biztos benne, hogy vissza akar változni.

Ki vagyok én?

Tanár, Diák?

Griffendéles? Mardekáros?

Barát? Ellenség? Kém?

Lehanyatlott a párnára, és lehunyta a szemét.

Fogalmam sincs, ki vagyok.