Perselus Piton
Anna 2007.07.12. 14:54
Figyelem! A történet 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Mindenki csak saját felelősségre olvassa!
Hermione egy mozdulattal feltépte a nehéz ajtót, és Pitont magával rángatta a terembe. A tölgyfa ajtók döngve becsapódtak mögöttük. Hermione szenvedélyesen hozzásimult Perselushoz, és miközben a nyelvével a száját ostromolta, megmarkolta a volt tanár fenekét, aki elégedetten Hermione szájába nyögött.
- Hermione… várj, beszélnünk kell…
- Ne most… zihálta a szájába, és hogy nyomatékosítsa az érveit, megragadta Perselus férfiasságát a nadrágján keresztül.
- Áhhh… igen… de várj… Hermione…valami … nagyon jó…fontosat…
A lány visszahúzódott, és kérdőn nézett Perselusra.
- Fontos? – kérdezte.
- Nagyon fontos.
- Ennél is fontosabb? – ingerkedett, és ismét, leheletfinom érintéssel simogatva Piton farkát a taláron keresztül. Perselus tudta, ha nem állítja le azonnal, akkor… akkor nem áll jót magát. Bár lehet, hogy Hermione pont erre vágyott.
- Mindennél fontosabb.
Hermione arca elkomorult egy pillanatra és Piton szemébe nézett. A bájitaltanár érezte, hogy izzadni kezd a tenyere, és nevetségesen érezte magát, mint valami amerikai filmben.
Letérdelt, és a griffendéles lány jobb kezét a kezébe fogta.
- Hermione. Tudom, hogy te is tudod, hogy mennyire szeretlek. De azt akarom, hogy tudd: nekem te vagy az egyetlen. Veled akarom leélni az életemet. Melletted akarok reggelente felébredni, tudni akarom, az ágy melyik felén alszol, és a végén kezded-e kinyomni a fogpasztát, vagy a tubus közepét szorongatod először. És veled akarok veszekedni, hogy milyen színű legyen a tapéta, és hogy arra a polcra melyikünk rakhatja a könyveit. Azt szeretném, hogy ott legyél mellettem, ha már mind a ketten csupa ráncok leszünk, és rá mosolyogj reggel, amikor morcos képpel megiszom az első kávémat.. Azt akarom, hogy ötven év múlva is te fogd meg a kezem, ha kimegyünk az utcára sétálni, és büszke lehessek rá, hogy te vagy a feleségem. Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségeink. Tudom, hogy minden kapcsolatban vannak súrlódások, de biztos vagyok benne, hogy veled meg fogjuk tudni oldani. Jönnek majd nehéz idők is, de azt akarom, hogy ott legyél mellettem, hogy legyen kire támaszkodnom, és ott legyek neked, ha ki akarod sírni magad egy vállon. Ha másom nem lesz, csak a te szerelmed, akkor is én leszek a leggazdagabb ember a világon. Hermione? Elkísérnél egy életen át? Lennél a társam jóban és rosszban, akármit hoz az élet? Megosztod velem a szívedet, az életedet? Hozzám jönnél feleségül?
Perselus előhúzta a zsebéből a dobozkát, és felpattintotta a tetejét.
Hermione dermedten állt a Szükség Szobájának derengő fényében, és a szemében könnyek csillogtak. Pitonnak összeszorult a torka, és úgy érezte, hogy a szíve ki akar szakadni mellkasából, olyan hevesen vert.
- Antonius…. te szeretnél… gyerekeket?
- Igen, Hermione. Többet is. Talán hármat, vagy négyet, de ez rajtad is múlik.
- Oh, Antonius! – lehelte a lány, és leroskadt Piton mellé a földre. Megragadta mindkét kezét, és a szemébe nézett.
- Igen, Antonius, igen! Azt akarom, hogy te legyél ott a kezemet fogni, amikor az első gyerekem születik, és évek múltán te kritizáld a babfőzeléket, ha odaégettem.
Ha eddig azt hitte Piton hogy gyorsan vert a szíve, az semmi volt ahhoz képest, amit ezután érzett. Remegett keze lába, de végül, ügyetlenül, felhúzta a gyűrűt a lány ujjára, aki elvarázsolt tekintettel meredt a saját kezére. És Piton biztos volt benne, hogy az álma valóra vált. Remegve átölelte Hermionét, és magához húzta, magához szorította, hogy érezze, ott van mellette, és nem csak álmodik.
Hermione a vállgödrébe fúrta a fejét, és hallgatta Piton ziháló légzését.
- De ugye – kérdezte végül a bájitaltanár – ugye nem fogod szándékosan odaégetni a babfőzeléket?
Hermione felnevetett, és kissé hátrébb húzódott.
- Nem Antonius, szándékosan biztos nem! De jobb, ha már most tudomásul veszed, hogy egy könyvmolyt kértél feleségül, és nem egy konyhatündért.– Két tenyerébe fogta Piton arcát, és gyengéden megcsókolta. – Ígérd meg, hogy nemm fogod a szememre vetni.
- Nem fogom. Te viszont ígérd meg, hogy nem fogd elvárni, hogy megegyem.
Hermione lányosan vihogott, és hátradöntötte Perselust a padlóra.
- Akkor mi lesz? Hol fogunk enni?
- Mondhatnám, hogy majd Molly Weasley főz ránk…
- Amíg mi valami sokkal érdekesebbel töltjük az időnket?
- Tudod mit? Nem is bánom, hogy nem tudsz főzni… - Piton Hermione hajával játszadozott.
- Ennyi erővel a konyha helyén lehetne egy kis könyvtár…
- Szerinted kettőnknek meddig tartana telerakni?
- Legalább egy hónapig nem lenne polc-gondunk.
Hermione halkan kuncogott, majd Piton hajába fúrta az arcát. Hamarosan ismét felnézett, és kinyújtotta a kezét előre.
- Nagyon szép…. Antonius úgy örülök neki…Magadnak is vettél?
- Ühm… - morogta, miközben Hermione dekoltázsát nézte. – Majd felteszem én is.
Perselus még mindig nem akarta elhinni, ami történt, de lassan kezdett eszébe jutni, hol is tartottak, mielőtt félbeszakította volna az izgalmasnak érkező estét. Hirtelen felült, Hermionét is magával húzva, és megcsókolta.
Az ujjai vakon megkeresték a lány hátán a cipzárt, és lassan lehúzta. Hermione egy türelmetlen mozdulattal lerúgta magáról a cipőjét, és ismét Piton talárjának gombjaival kezdett játszani. Amikor azonban érezte, hogy a ruhája teljesen kioldott, lerázta magáról az ujját, szabaddá téve a felsőtestét. Perselus közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta a hasát, majd kis nyomással, hátrafektette Hermionét. A griffendéles lány azonban nem hagyta magát ilyen könnyen leszerelni, kitartóan gombolta ki a következő és a következő gombot az igén. Hamarosan azonban, amikor vőlegénye a mellbimbójára tapasztotta a száját a vékony, csipkés melltartón keresztül, Egy elégedett nyögéssel hagyta, hogy a karjai maga mellé hulljanak.
Piton hirtelen felegyenesedett, és Hermione másik mellére vetette magát. Hermione megragadta Perselus szabad kezét, és határozottan a combjára tette. Piton vette a lapot, és a szoknya alá nyúlva simogatni kezdte a lány lábát, egyre feljebb, míg el nem érte a bugyiját. Hamarosan eltűnt alatta a keze, és Hermione elégedetten felsikkantott, ahogy nedves szeméremajkakkal kezdett játszani.
Kitapasztalt ritmussal dörzsölgette a csiklóját, majd finoman két ujja közé csippentette, és körözni kezdett vele. Hermione a hajába fúrta a z ujjait, és vasmarokkal szorította Perselus fejbőrét.
A bíztató félmondatok hamarosan összefüggéstelen nyögésekké változtak, amikor Perselus a hüvelybemenetét kezdte cirógat, anélkül, hogy engedett volna a lány vonagló csípőjének, hogy magában tudja az ujjakat.
Minden bizonnyal úgy vélte, hogy ezt a játékot ketten is játszhatják, ugyanis finoman és lassan, sokkal gyengébben és épp csak egy árnyalattal lassabban, mint ahogy Piton szerette volna, húzkodni kezdte a vőlegénye farkát, akinek a lágyékába szikrákat küldött. A keze azonnal megállt, és abbahagyta a munkálatait. Legszívesebben rákiáltott volna a lányra, hogy „gyorsabban! Erősebben”, de csak egy szánalmas, erőtlen nyögésre tellett tőle.
Amikor Hermione látta, hogy ezzel sem éri el a célját, abbahagyta a munkálatokat, és elkeseredetten, türelmetlenül rángatni kezdte a volt bájitaltanár ingét és nadrágját. Piton vette az adást, és felemelkedett, hogy megszabaduljon a nemkívánatos ruhadaraboktól, míg Hermione egy mozdulattal félrehajította a dísztalárját.
Piton hamarosan visszatért megkezdett elfoglaltságához, de Hermionének láthatóan egészen más tervei voltak. egyik kezével megragadta Piton merev péniszét, és ritmikusan simogatni kezdte, amitől Perselus is elvesztette a maradék önuralmát. A mutatóujját belekulcsolta Hermione fehérneműjének szélébe, és egy mozdulattal lehúzta róla, míg a griffendéles lány a melltartójától szabadult meg.
Piton ismét Hermione fölé hajolt, de az iskolaelső nem hagyott neki sok választási lehetőséget. Megragadta a fenekét, és magához húzta, amennyire tudta.
- Antonius, akarlak! Most!
Piton sosem hitte volna, hogy valaha ilyen izgató dolgot fog nőtől hallani – sőt mi több, a menyasszonyától! A gondolatra érezte, hogy még jobban lüktetni kezd, és egy elégedett sóhajjal Hermionébe hatolt.
- Igen! – nyögte a lány, és vőlegénye dereka köré fonta a lábait. Perselus hamarosan mozogni kezdett, élvezve a szűk, forró nedvességet, ami körbefogta.
Az enyém, az enyém, az enyém – visszhangzott minden lökésnél az agában.
Hermione keze hamarosan a hajába fúródott, és rekedtesen a fülébe súgta:
- Az enyém… ez a kemény farok csak az enyém…
Piton ettől úgy érezte, hogy rászakad az ég. Egyre gyorsabb tempóban lökte magát Hermionéba újra és újra, amikor érezte, hogy a lány kezd összeszorulni körülötte.
- Antonius! Ne hagyd abba! Igen!
Hirtelen, mintha vasmarokba fogták volna, rángatózva újra és újra összeszorult körülötte Hermione hüvelye. Piton még próbálta tartani magát, hogy meghosszabbítsa az együttlétüket, de ez az eddig ismeretlen érzés sok volt neki, és egy utolsó döféssel robbanásszerűen elélvezett.
Ernyedten roskadt a lányra, aki még szorosabban magához húzta, nem engedvén, hogy legördüljön róla.
- Fantasztikus voltál… - suttogta halkan, az ujjaival a fejbőrét masszírozva. Piton a karján támaszkodott, nem akarta összenyomni a súlyával. Érezte, hogy lassan teljesen leereszt, és egy kis mozdulattal puhán kicsúszott Hermionéből.
Amikor a lány elengedte, lefeküdt mellé, a könyökére támaszkodva, és élvezettel nézte, ahogy a Hermione mellébújik. Szórakozottan simogatni kezdte a kemény mellbimbókat.
- Antonius?
- Hm?
- Szerinted… szerinted kész leszel még egy menetre?
Piton csillogó szemekkel nézett a mellette fekvő lányra.
- Ha olyan motivációm van mint te…akkor egész biztosan.
Hermione mocorogni kezdett egy kicsit, majd felült, hogy Piton szemébe nézhessen.
- Arra gondoltam… hogy… umm… tudod, régóta van egy szexuális fantáziám…
Piton felvonta az egyik szemöldökét.
- Igen?
- Nos…. hogy… nem lenne kedved eljátszani velem?
- Ez attól függ. Ugye nem akarsz kikötözni, vagy valami ilyesmi?
- Nem! Én csak…
- Ok, Hermione, akkor meséld, és meglátjuk – felelte egy gonosz mosollyal, és felemelkedett, hogy megcsókolja a lány. A szájával finoman végigsimított az ajkain, de hirtelen jobb ötlete támadt.
- Hallgatlak – jelentette be, és ismét az ajkai közé fogta a lány mellbimbóját.
- Azt szeretném, ha … ahh…Antonius…
Piton a nyelvével apró köröket írt a nedves bőrön, majd kissé felemelkedve ráfújt, és folytatta a megkezdett ingerlést.
- Hallgatlak…- vetette közbe, amikor Hermione szemei kezdtek lecsukódni.
- Szóval… ha eljátszanánk….ah, ez nagyon jó volt! még… hogy .. te vagy…. a tanárom. mmmm… és én büntetésbe jövök…ahh….
Perselus a kezébe vette a melleket, és a hüvelykujjával kezdte masszírozni a mármárig kemény bimbókat.
- Szóval, mit tanítsak?
- Bájitaltant – felelte Hermione gondolkodás nélkül. – Messze abból vagy a ahhhh legjobb…. ezt meg órán nem…. tanítják….
- Ám legyen. De akkor ne csodálkozz rajta, ha legközelebb egy pad tetején találod magad.
A szükség szobája ezzel egy világos osztályteremmé változott – szinte pontos mása volt annak, amiben Perselus évekig tanított. A fogason egy roxforti egyenruha lógott Hermionének, és egy fekete talár Perselusnak.
A volt bájitaltanár magára hagyta Hermionét, és leakasztotta a ruhákat a fogasról. Biztos volt benne, hogy ez a szoknya nem sokat fog takarni.
- Akkor tessék, öltözz fel. Három perc múlva várom, hogy büntetőmunkára jelentkezz nálam.
Piton fogta, és magára öltötte a ruhákat, és helyet foglalt a tanári asztal mögött. Furcsa érzés volt ismét ott ülnie, de ami még furcsább volt, hogy tudta, mi fog következni. És, hogy senki nem fog egyetlen üstöt sem felrobbantani.
Hirtelen kopogás hangzott fel a műajtón.
- Szabad!
Hermione tettetett félénkséggel lépett a terembe.
- Jó estét, Allyway professzor. A büntetőmunkára jöttem.
- Két percet késett Granger. Ezért még külön büntetést fog kapni.
- Igen professzor.
- Először súrolja ki azt az üstöt, Granger, aztán meglátom, milyen büntetést találok ki magának.
Hermione odalépett az üsthöz, és a mélyen dekoltált blúza tökéletes belátást engedett Pitonnak a krémszínű mellekre. Ami pedig a rövid szoknyát illeti…
Perselus felállt az asztaltól, és járkálni kezdett a teremben, elégedetten nézegetve menyasszonya formás hátsóját, aki tessék-lássék simogatta az üst belsejét.
Váratlanul odalépett mögé, és egy jó nagyon ráhúzott a fenekére.
- Azt mondtam, Miss Granger, hogy súrolja azt az üstöt, nem azt, hogy simogassa!
- Ahh… igen, Professzor..
Piton közel hajolt hozzá, az egyik kezével megragadta az iskolaelső egyik mellét a blúzon keresztül, és fenyegetően a fülébe súgta:
- Mitől van egy olyan érzésem, Miss Granger, hogy nekem kell megtanítanom rá, hogy tisztelje a tanárait?
- Nem tudom, Professzor…
Hermione hátravetette a fejét, hogy a kidomborodó mellkasa még jobban Perselus kezébe nyomja a mellét.
- Azt hiszem, én tudom, Miss Granger. Azért, mert egyetlen más tanárának sem fogad szót. Mert nem tudják, mi a gyöngéje…
A szabadkezével simogatni kezdte Hermione fenekét, majd hitelen rávágott egyet.
- Miss Granger! Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy súrolja ki azt az üstöt, nem azt hogy ácsorogjon felette! De ha nem akarja végrehajtani a büntetőfeladatát, ám legyen. Én majd kitalálok valami mást.
Hermione vágyakozó pillantásokat vetett Pitonra, aki hátrált két lépést.
- Álljon fel! – rendelkezett. A lány kiegyenesedett, és a további utasításokra várt.
- Rendben…. jöjjön ide hozzám, és forduljon meg.
Hermione úgy tett, ahogy Piton dirigált.
Perselus közel lépett hozzá, és a fenekéhez dörzsölte a merevedését.
- Látja, Miss Granger? – kérdezte, miközben az ujjai lassan kezdték kigombolni Hermione egyenblúzát. – Ez is a maga hibája, úgyhogy majd kénytelenek leszünk… némi megoldást találni a problémára…
Az ujjai széthúzták a blúzt, és lehúzták a válláról. Gyengéden végigsimogatta a vállát, a karját, és a tenyerét a derekára tett. A jobb kezével lassan végigzongorázta a gerincét, majd minden átmenet nélkül a mellbimbóit kezdte masszírozni, míg az ajkaival a fülcimpáját támadta meg.
- Ah… igen, professzor!
A szájával lassan haladt lefele a lány nyakán, A kezei időközben elhagyták a melleket, és kigombolták a szoknyát, ami egy könnyed mozdulattal a padlóra hullott. Hamarosan Hermione szeméremtestét simogatta a tangáján keresztül. Hermione önuralma egyre jobban fogyott, és a simogatásnak köszönhetően a térdei is lassan elgyengültek. Felemelte a kezeit, és a háta mögött álló Perselus nyakába kapaszkodott, míg az exbájitaltanár kezébe lökte magát.
- Professzor… kérem…
- Mit Miss Granger? Mit szeretne?
- Ott… lenn oh!
Piton egy mozdulattal lehúzta róla a fehérneműjét, és az ujjai eltűntek a nedves redők között. Hermione hamarosan zihálni kezdett, és hátrahajtotta a fejét Piton vállára.
- Igen… nagyon jó… oh… - nyögte. – A farkát… professzor, azt a csodás farkát akarom!
Piton fülében is dübörgött már a vér, és nem kellett kétszer mondania. Egy pillanatra elengedte Hermionét, kigombolta a nadrágja elejét, és kivette merev férfiasságát. Lassan előre lökte magát a lány szeméremajkai közé, de nem hatolt belé, csak az ajkak között mozgott ritmikus, szeretkezést imitálva, meghosszabbítva mindkettejük édes kínlódását.
Ahogy minden döféssel Hermione csiklóját masszírozta, a lány térdei egyre gyengébbek lettek, és Perselus biztos volt benne, hogy már nem fogja sokáig tartani magát. Megállt a mozgásban, és megragadta a lány csípőjét.
- Az asztalra, Miss Granger – zihálta rekedten. Hermione elengedte a nyakát, és botladozva megindult a legközelebbi asztal felé, de nem tudta, hogy Perselus pontosan mit vár tőle. A bájitaltanár felkapta, és felültette a pad szélére, majd megcsókolta, és hátradöntötte. Hermione ösztönösen addig mocorgott, míg ki nem ért az aszal szélére, majd a lábait Piton dereka köré fonta, és megpróbálta maga felé húzni. Piton nem engedelmeskedett a húzásnak azonnal, előbb egyik kezével megragadta magát, és beigazította.
- Oh… igen… igen!
Perselus is elégedetten felnyögött, amikor érezte, hogy Hermione forró nedvessége körbefogja, és zilálva előre dőlt, hogy a felsőtestük összeérjen. Az apró mozdulatok, amitől a bőrük finoman súrlódott egymáson újabb és újabb szikrákat küldött a bájitaltanár lágyékába, és biztos volt benne, hogy már nem fogja sokáig húzni.
Gyorsan mozogni kezdett, és hamarosan hátravágta a fejét. Érezte, hogy Hermione is egyre szaggatottabban veszi a levegőt, és minden mozdulatára lelkesen löki felé a csípőjét. Hamarosan az apró rándulások jelezték a hüvelyében az orgazmus érkezését. Piton nem tudta tovább tartani magát: egy utolsó lökéssel a lányba élvezett.
- Ah! Ige… igen… Hermione!
Nem tudta, hogy mi váltotta Hermione orgazmusát, az ajkáról felszakadó neve, vagy hogy érezte, amikor forrón lüktetni kezdett benne, de a lány is hamarosan követte a csúcsra, a hüvelye szorítása meghosszabbítva Piton élvezetét.
- Igen! Igen! – nyögte Hermione – Perselus! Igen, Perselus!
|