A b�jitaltantan�r �let�ben el�sz�r b�nta meg, hogy a pinc�ben v�lasztott tantermet mag�nak. Mindketten d�bbenten �lltak. Hermione megsz�lalt.

- Azt hiszem, komolyan �t kellene gondolnunk, hogy merre menj�nk. A l�pcs�kkel el�g sok bajunk lesz.

- Nekem mondja, Miss Granger? Felteszem, maga nem b�r el engem, �gyhogy k�nytelen leszek bakot tartani mag�nak. Mondtam, hogy k�r volt annyi csokol�d�pudingot ennie…

- Van�li�t.

- Tess�k?

- Van�liapudingot, nem csokol�d�t.

- Ak�rmit. A k�vetkez� k�t l�pcs�soron mindenk�ppen fel kell menn�nk, mert m�sfele nem mehet�nk. Ut�na… ha nem a f�l�pcs�n menn�nk, hanem elinduln�k balra a rejtett folyos�n, akkor a bej�rati csarnokba viv� folyos�ra �rn�nk, onnan van egy falisz�nyeg m�g�tt egy spir�lcs�szda… azon fel tudn�nk kaptatni…

- Honnan van spir�lcs�szda?

- Az egyik b�jitaltan�r sz�m�ra k�sz�lt, akit egy s�t�t �tok hozz�ragasztott k�t �vre egy tol�sz�khez, �s csak azzal tudott k�zlekedni. Ne t�r�dj�n vele, �vtizedekkel ezel�tt volt. Azt a spir�lt nem haszn�lja senki, mert a l�pcs� k�nyelmesebb.

- Akkor, mehet�nk?

Piton elkeseredetten felpillantott az el�tt�k �ll� akad�lyra, �s egy s�hajjal meg�llt az els� l�pcs� alj�ban, �s bakot tartott Hermion�nek.

- Ah… Miss Granger, �vatosabban – zih�lta, ahogy a l�ny nagy lend�lettel a kez�be tette a l�b�t. – Ha gyomorba r�g azt sem k�sz�n�m meg, de ha m�shol tal�l el, biztos lehet benne, hogy eldobom, �s higgye el, azt fogja k�v�nni ut�na, hogy b�r m�g mindig az ajt�ban verg�dne…

Hermione elv�r�s�d�tt, majd elrugaszkodott. Egy pillanatra �tvillant az agy�n, hogy ez itt a b�jitaltan�t, a nagyra n�tt, rosszindulat� denev�r, a pince r�me, �s jelenleg… bakot tart neki. Belegondolt, hogy mit sz�ln�nak a t�bbiek, ha most l�tn�k �ket, ahogy egym�st�l p�r centire, egym�st taszig�lva �s h�zva-vonva pr�b�lnak feljutni a l�pcs�n. Ron rosszul lenne. Neville Piton l�tv�ny�t�l leesne a sz�kr�l, Seamus �s Dean j�l sz�rakozna, Parvati �s Lavander �lvezettel sikongatn�nak, �s afel�l �rdekl�dn�nek, hogy mennyire izmos, milyen kem�ny a h�ts�ja, j�-e a parf�m, amit haszn�l, �s mi�rt nem r�gta l�gy�kon az utols� r�pdolgozat miatt.

Azonban nem b�rta felh�zni mag�t. Hamarosan megt�masztotta a l�b�t valamin, ami az artikul�tlan �v�lt�sb�l k�vetkeztetve Piton v�lla volt.

- Miss Granger! Kis h�j�n lemorzsolta a l�b�val a f�lemet!

- Ne is t�r�dj�n vele, Professzor. Ha leesik, majd beteszi a zseb�be, �s Madam Pomfrey visszailleszti a hely�re, amint visszav�ltoztunk.

Amint fel�rt, Hermione elfek�dt a l�pcs�n, �s leny�jtotta Pitonnak a kezeit, aki nekirugaszkodott, elkapta, �s Hermione seg�ts�g�vel nagy nehezen felh�zta mag�t.

Egy percig lihegve pihentek, majd a k�vetkez� l�pcs�fok alatt meg�lltak, �s minden kezd�d�tt ell�r�l. F�l �ra m�lva f�radtan leroskadtak az egyik fokon. Pontosabban: Hermione megv�rta, am�g Piton elter�l, majd � is lefek�dt, �s a tan�r has�ra hajtotta a fej�t.

- Miss Granger, m�gis mit k�pzel? – k�rdezte Piton mag�b�l kikelve.

- Csak azt, hogy m�g mindig puh�bb, mint a k�…

- H�ny l�pcs�fok lehet m�g h�tra?

- Huszonkett�.

- Honnan tudja?

- Egy p�rszor m�r voltam lenn b�jitaltan �r�n, �s volt lehet�s�gem megsz�molni.

Hallgattak. Hermione kapkod� l�gz�se hamarosan szab�lyos szuszog�ss� szel�d�lt, Piton azonban nem akart elaludni. Figyelt, hogy nem j�n-e valaki. H�tha �szrevenn�k �ket… vagy hogy �ssze ne taposs�k. De nem j�tt senki. Tan�r�kon k�v�l a kast�lynak ez a r�sze mindig kihalt volt. Nem volt olyan botor di�k, aki �nk�nt a b�jitaltanterem k�zel�be akarjon menni.

Csendben hallgatta a l�ny egyenletes l�gz�s�t. M�r kezdett zsibbadni a karja, de nem akarta fel�breszteni. Valahogy j�lesett a melege. Nem mintha ez jelentene valamit. Nem. Csak az�rt van �gy hirtelen, mert m�r nagyon r�gen volt, hogy valakivel igazi emberi kapcsolata lett volna. Igen. Ennek semmi k�ze mag�hoz a l�nyhoz.

Hamarasan azonban Hermione mocorogni kezdett, �s a pillanatnak elm�lt a var�zsa. K�l�n�sen akkor, amikor az egyik heve mozdulat�val kis h�j�n l�gy�kon v�gta a b�jitaltan�rt, aki azonnal sz�ks�g�t �rezte, hogy gyeng�den fel�bressze.

Megragadta a l�ny kez�t, �s er�sen megr�zta, aki azonnal mag�hoz t�rt.

- Bo…bocs�nat, Professzor. Elaludtam?

- Igen, Mis Granger, �s ha nem b�nja, �r�mmel venn�m, ha levenn� a fej�t a kezemr�l, mert teljesen elszor�totta a v�rkering�semet.

Hermione elv�r�s�dve fel�lt.

- Azt hiszem, tov�bb kellene menn�nk.

Mindketten felt�p�szkodtak, �s ism�t nekirugaszkodta a l�pcs�knek.

- Miss Granger, azonnal vegye le a l�b�t a fejemr�l!

- Sajn�lom, professzor, egy pillanat…

- Miss Granger, ha maga miatt lev�lik a f�lem, annyi pontot fogok levonni a Griffend�lt�l, hogy soha az �ltben nem lesz es�lye megnyerni a h�zkup�t!

- Nem sz�m�t, professzor, ennyi kis kelletlens�get ketten az�rt el tudunk viselni…

Hamarosan azonban elment a kedv�k a besz�lget�st�l. Ahogy m�ztak a l�pcs�k�n egyre feljebb �s feljebb egyre f�radtabbak zil�ltabbak lettek. Pitonnak egyre jobban f�jt a f�le.

Hermion�nek id� k�zben volt alkalma meg�llap�tani a ruh�n kereszt�l, hogy Piton izmos. Sz�les mellkas, er�s karok. Ne mintha err�l be �hajtana sz�molni a t�bbeknek. Nem. De h�t ugye, a di�k olyan, hogy mindent tudni akar a tan�rair�l, Piton pedig olyan, aki mindent titokban akar tartani.

Azt sz�nlelte, hogy valahogy jobb fog�st keres rajta, �s v�gigsim�totta a mellkas�t. Hm. hat�rozottan j�. Vajon milyen �rz�s lenne �gy fel�bredni, hogy ezen aludt? �s ha m�r a mintav�teln�l tart… k�v�ncsi lenne, milyen a h�ts�ja. Biztos az is feszes, �s kisportolt. Elhessegette az �tletet, �s a m�sz�sra koncentr�lt. Piton kezdett ideges lenni.

- H�zza m�r f�l mag�t – t�relmetlenkedett Piton az utols� fok alj�ban, abb�l az �rhet� okb�l, hogy iszony�an f�jt m�r a v�lla, amin Hermione t�maszkodott.

M�sr�szt viszont kezdte ideges�teni, hogy ahogy a l�ny jobb fog�st keres rajta, a mellkas�t vagy a karj�t simogatta. M�s k�r�lm�nyek k�z�tt tal�n nem lett volna k�l�n�sebb probl�m�ja a dologgal, de most legal�bb plusz negyvenh�t kil�t kellett tartania, ami �lland�an kellemetlen helyeken taposta meg. Hogyha �szinte akart lenni, ak�rhol taposta volna is kellemetlen lett volna. A k�vetkez� m�g a v�g�n az lesz, hogy megmarkolja a fenek�t. Ezt egy kicsit siettetni kell.

- Mondtam m�r, hogy nem megy! – felelte a Griffend�les elkeseredve. – Mondtam, hogy f�radt vagyok, �s nem b�rom, mert…

Ugyanakkor Piton sem b�rta.

- Majd seg�tek – jelentette ki, �s az egyik kez�vel elengedte Hermione bok�j�t, �s belecs�pett a l�ny h�ts�j�ba, aki ett�l hatalmasat ugrott.

- A fejem, Miss Granger! – �v�lt�tte.

- Mire volt ez j�?!

- Aki ekkor�t tud ugrani, az nem f�radt. M�sszon, k�l�nben folytatom…

Piton ism�t belecs�pett, Hermione pedig pillanatokon bel�l fenn volt a fels� l�pcs�fokon. Piton k�nytelen volt mag�ban meg�llap�tani, hogy form�s �s kem�ny a l�ny h�ts�ja. A van�liapuding ellen�re is.

- J�l van, Miss Granger. Most h�zzon fel!

- Mi�rt tenn�m? – k�rdezte d�h�sen. – Egy�ltal�n nem volt kellemes, hogy…

- De felm�szott.

- J�, akkor gondolom, ha olyan zseni�lis, maga is fel tud m�szni.

Piton olyasmit mondott, aminek id�z�s�t�l kiskor� olvas�ink miatt eltekint�nk. Hermione letelepedett a f�ldre, �s �lvezettel figyelte, hogy pr�b�lkozik a b�jitaltan�r.

- Ha eln�z�st k�rne, tal�n seg�ten�k…

- %&@™>#&>[®!

- Rendben, akkor pr�b�lkozzon csak, �n megyek! –jelentette ki, �s elindult a folyos�n. Piton k�ts�gbeesetten ugr�lt, de nem �rte fel a l�pcs�t. F�lt hogy az ostoba kis liba elmegy, �s valami baja esik. Tal�lkozik egy macsk�val, vagy valaki agyontapossa, vagy… sosem bocs�tan� meg mag�nak. Ak�rmilyen ki�llhatatlan is, akkor is egy ember. Na j�, t�lz�s, de di�k. �s k�r lenne az�rt a feszes h�ts��rt. Kis h�j�n k�pen t�r�lte mag�t. Ez honnan j�tt?

- Rendben – kiab�lta ut�na. – Miss Granger, v�rjon! Sajn�lom.

- Ennyi?

- Mi�rt, mit v�rt?

Hermione gondolkodott, majd visszafordult.

- Kezdetnek ez is megteszi…

Kiny�jtotta a kez�t, �s seg�tett felm�zni. Amikor fel�rtek a l�pcs� tetej�re, mindketten zih�lva �ltek, a l�bukat l�gatva.

- Ugye nem gondolta komolyan, hogy itt hagyn�m?

Piton legsz�vesebben azt mondta volna, hogy tudta, hogy egy ostoba ki griffind�les nem el�g ravasz ahhoz, hogy megtegye, �s hogy ezzel eltolta a tov�bbi es�ly�t, hogy zsarolhassa – de nem tudta visszavonni azt a k�ts�gbeesett kiab�l�s, hogy visszah�vja. De a veres�get nem ismeri be. Nem. Hallgatott.

- �s nem csak az�rt, mert egy tonna pontot levont volna �rte, ha visszav�ltoztunk.

- Hanem mert �n sem hagytam ott az ajt�ba szorulva? – k�rdezte megvet�en.

- Nem – felelte egyszer�en.

- Akkor?

- Magam sem tudom – felelte, �s a tan�r v�ll�ra hajtotta a fej�t.

Piton �rezte, ahogy az �rint�sre bizseregni kezd a b�re. T�nyleg nagyon r�gen volt, hogy valakinek megfogta a kez�t… akkor d�bbent r�, hogy m�g mindig nem engedte el Hermion��t, mi�ta felh�zta. De nem baj. Valahogy olyan j�l esett a melege. De ennek semmi k�ze a l�nyhoz, meg a kem�ny h�ts�j�hoz. Semmi. Egy pillanatra belegondolt, hogy ugyan�gy �lne-e itt, ha Miss Brown vagy Patil ment volna �ssze. Megborzongott a gondolatra.

- Miss Granger, azt hiszem, indulnunk kellene.

- Mi�rt? Olyan j�l �l�k itt. – M�g Piton is f�radt volt, �s nem sietett megmozdulni. – Mondt�k m�r mag�nak, hogy milyen j� illat� a samponja? – k�rdezte v�ratlanul.

- Csak egyszer.

- �s?

- Nincs �s. Az�ta az illet�t a Szt. Mung� z�rt oszt�ly�n kezelik.

Hermione felvonta a szem�ld�k�t. Piton s�hajtott.

- Na j�, Albus volt az, �s � vette nekem, Kar�csonyra, akkor mondta. �s ne mondja, hogy m�g sosem gondolt arra, hogy valami miatt kezelni kellett volna az igazgat�t…

Hermione halkan kuncogott. Piton megborzongott, ahogy a nyak�ra f�jta a leveg�t.

- M�st nem kapott t�le kar�csonyra? – k�rdezte vidoran. – Harry tavaly kapott egy p�r mardek�ros zoknit.

- Nos, Miss Granger, ez megmagyar�zza, hogy az igazgat� mi�rt terhelte tov�bb az idegeimet egy p�r Griffend�les zoknival.

- Harry mes�lte, hogy valah�nyszor a Mardek�r j�tszott a kviddicsmeccseken, k�nytelen volt azt a zoknit felh�zni, �s nem tudott mint csin�lni vele. Pedig meggy�jtani i megpr�b�lta.

Piton �lvezte, ahogy a l�ny besz�lt, �s nem akarta, hogy ez a pillanat v�get �rjen.

- Nincs vele egyed�l. Ut�na alig lehetett meg�ll�tani, hogy ne �sse a fejemet. V�g�l valah�nyszor a Griffend�l j�tszott, zokni n�lk�l voltam k�nytelen lemenni a p�ly�ra.

Mi�rt mondta el ezt neki? Mi�rt? Ezt soha senkinek nem akarta elmes�lni.

Hermione pr�szk�lt.

- Harry felvette a saj�tj�t, de ut�na nem k�v�nta megtartani. De nem tudta kidobni, h�rom nap m�lva viszont elkezdett vijjogni, �s addig nem hagyta abba, am�g ki nem mosatta.

Piton arca gonosz mosolyra h�z�dott. L�m csak, miket tud meg a h�res Pottert�l! Mag�ban m�g �r�lt is neki, hogy Dumbledore felcser�lte a csomagokat. Val�sz�n�nek tartotta, hogy a sepr�k vil�ga katal�gust sem neki sz�nt�k. �s… ha a kis t�l�l� mardek�ros zokniban m�szk�l… az meg�r h�rom kviddicsmeccset zokni n�lk�l.