- Frics takar�t�sa hagy n�mi kivetnival�t maga ut�n – jegyezte meg Piton, mik�zben kiker�ltek egy n�luk k�tszerte magasabb pormacsk�t.

- Igen – hagyta r� Hermione, undorodva n�zve egy hatalmas s�rmuglit. – Innen pedig m�g rosszabb a helyzet. Persze mit v�r az ember egy kviblit�l…

- Azt hiszem, meg kell majd k�rnem, tapintatosan, hogy a di�kvad�szat helyett t�r�dj�n a maga dolg�val.

- �let�ben el�sz�r h�l�sak lesznek mag�nak a di�kok.

- Ki mondta, hogy eddig nem voltak? Mind nagyon h�l�sak a szigor� �m c�lravezet� m�dszereim�rt. Mellesleg azt nem mondtam, hogy �n t�bb id�t fogok emiatt a folyos�n t�lteni.

- H�t igen, ilyen m�rettel el fog tartani egy darabig, m�g k�rbej�rja az iskol�t.

Piton figyelmen k�v�l hagyta a megjegyz�st, �s gyalogolt tov�bb. Hamarosan t�l�k balra egy el�gaz�shoz �rtek, ahol ism�t l�pcs�k vezettek felfel�. Vagy tizen�t l�pcs�nyi t�vols�gra ott �llt Ron, �s a falnak t�maszkodva Padma Patil, �pp heves cs�kol�z�s k�zben. Amikor Hermione megl�tta �ket �kl�mnyire zsugorodott a gyomra.

- Miss Granger, hallja, amit mondok?

- Sajn�lom, professzor, nem figyeltem.

- Azt �szrevettem. Pedig m�g csak nem is sz�p l�tv�ny. Kezd�k. Nos �pp azt akartam mondani, ha m�r itt van a bar�tja, felh�vhatn�nk r� a figyelm�t.

Hermion�nek kisz�radt a sz�ja. Semmi kedve nem volt hozz�, hogy Ron r�j�jj�n, l�tta.

- WEASLEY! WEASLEY! – �v�lt�tte Piton, ahogy a tork�n kif�rt.

- Ron! Ron! – kiab�lt Hermione kev�sb� lelkesen, de a hangjuk elveszett, �s a nagyon elfoglalt fi� nem vette �szre �ket. Hamarosan azonban megt�rt�k a cs�kot, majd megfogta Padma kez�t, �s tov�bbmentek a l�pcs�n, felfele. Gyorsan t�volodtak, �s Hermion��knak m�r es�ly�k sem volt, hogy utol�rj�k �ket.

Hermione csak �llt, �s n�zte azt a helyet, ahol a bar�tja elt�nt. M�r r�g szak�tottak Ronnal, m�gis valami�rt nagyon rossz volt Padm�val l�tni. Nem akarta bevallani mag�nak, de az volt az oka, hogy irigykedett. Hogy � nem tal�lt senkit. Hogy nem kellett senkinek.

Piton Hermion�t n�zte, ahogy elkeseredve n�zett a v�r�s haj� gyerek ut�n. Volt egy elk�pzel�se, hogy mi baja lehet, de nem volt benne biztos. Szerette volna megvigasztalni – term�szetesen csak az�rt, hogy ne vinnyogjon eg�sz �ton. �szt�n�sen azt mondta volna neki, hogy: Miss Granger, amennyiben nem vesztette el a j�r�s k�pess�g�t, b�r az im�nti jelenetnek k�sz�nhet�en azon sem csod�lkozn�k, rem�lem hamar el fogom felejteni, akkor igaz�n �r�ln�k neki, ha m�lt�ztatna tov�bb f�radni a folyos�n.

De nem tette. Nem tudta, hogy mi�rt, de csak azt mondta:

- J�jj�n, Miss Granger, m�g messze vagyunk…

Hermione felkapta a fej�t, mint aki csak akkor vette �szre, hogy nincs egyed�l, �s megindult.

- Hogyne, professzor…

Azonban ahogy mentek, egyre-m�sra betolakodtak az im�nti k�pek a fej�be. Musz�j valami m�ssal foglalkoznia. Musz�j…

- Az jutott eszembe, amikor kicsi volta, a szomsz�d gyerekkel �lland�an homokv�rat �p�tett�nk. Nagyot, sok toronnyal. Egyszer le is rajzoltam. Most �gy ut�lag, ha belegondolok, majdnem olyan volt, mint Roxfort. Akkoriban sokszor elgondolkodtam, hogy ha egy v�r lehet hozz�nk k�pet ilyen kicsi, milyen lenne, ha mi lenn�nk…

Piton egyb�l ideges lett. M�g hogy megvigasztalni! Ostoba kis liba. Semmi k�ze az eg�szhez, m�ris ilyen marhas�gokr�l besz�l.

- Mondja, Miss Granger, maga komolyan k�ptelen elhallgatni?

A l�ny riadtan n�zett r�. A szem�ben valami f�jdalom volt, de Piton nem �rtette.

- Unatkozom, Professzor – hazudta. – Nem tudok mit kezdeni magammal. De ha nem akarja hallgatni, akkor mes�ljen maga. B�rmir�l. A gyerekkor�r�l, hogy mi volt az els� �n�ll� b�jitaltani felfedez�se, hogy mit szeret enni, �s mit nem, mi a kedvenc k�nyve, b�rmir�l.

- N�zze Mis Granger, maga lenne az utols�, akinek b�rmit is elmondan�k. Hamarabb tudna r�la az eg�sz iskola, mint ahogy visszav�ltoztunk.

- Ez esetben k�nytelen leszek �n mes�lni. Sz�val, ezt a l�nyt Brigitt�nak h�vt�k, �s gyakran szoktunk Barbieruh�kat cser�lni. Tudja mi az a Barbie baba?

- Nem, de felteszem, pillanatokon bel�l fel fog vil�gos�tani.

Hermione pedig besz�lt. Mindenr�l, ami csak esz�be jutott, Piton pedig hallgatott. A kiford�that� pudingbab�kn�l elkezdett b�jitalrecepteket mondani mag�ban, �s a videoj�t�kokn�l m�r siker�lt teljesen kiz�rni a l�ny hangj�t.

- �s mindenki ut�lt, mert… azt hiszem t�l sokat tanultam, �s �lland�an a figyelem k�z�ppontj�ban voltam. Nagyon rossz volt, mert nem volt egyetlen bar�tom sem. Persze a h�zi feladatomat el�szeretettel vitt�k m�solni, de ha odamentem egy besz�lget� csoporthoz, akkor elhallgattak, ha �js�got n�zegettek, becsukt�k, �s addig nem nyitott�k ki, am�g el nem mentem onnan. Azt hiszem, emiatt kezdtem el olvasni. A k�nyvek �rdekesek voltak izgalmasak, �s sosem zavartak el…

Piton felkapta a fej�t. Ez ismer�s �rz�s volt. Amikor � volt di�k, � sem volt t�l n�pszer�. Lopva a mellette halad� l�nyra pillantott, aki l�that�an sokkal ink�bb mag�nak besz�lt m�r, mint b�rki m�snak. Lehet, hogy t�bb k�z�s van benn�k, mint valaha gondolta volna?

- …azt�n Roxfortba ker�ltem, de itt is ugyanaz volt a helyzet. Senki nem �llt sz�ba velem. Hallowe’en-ig, amikor M�gus r�szabad�totta a trollt az iskol�ra. A l�ny WC-ben voltam, �s s�rtam, mert senki nem bar�tkozott velem, �s Ron aznap jelentette ki, hogy ki�llhatatlan vagyok, val�s�gos r�m�lom. Azt�n… azt�n megjelent egy hegyi troll…

- Gondoltam m�r akkor is, hogy nem volt olyan ostoba, hogy ut�na menjen.

Hermione megugrott. Teljesen elfeledkezett arr�l, hogy nincs egyed�l. Piton azonban nem t�r�d�tt a zavar�val.

- Annak idej�n �n sem voltam n�pszer� – felelte keser� mosollyal. – Nekem m�g olyan “bar�taim” sem voltak, mint most mag�nak. Ez�rt v�lt a kutat�s az �ltemm�.

Hermione csod�lkozva n�zett a f�rfire.

- Mi�rt, mit v�rt? Tudja maga is, milyen di�kkorom volt a magukat tekerg�knek nevez� idi�t�knak k�sz�nhet�en. – keser�, g�nyos mosoly. – Felteszem Potter az eg�sz Griffend�l-toronynak lemes�lte, amit a Mereng�ben l�tott, miel�tt kidobtam volna az irod�mb�l.

Hermione megtorpant.

- Harryt amiatt dobta ki, mert valamit l�tott a Mereng�ben? – k�rdezte csod�lkozva. – Nek�nk azt mondta, hogy az�rt nincs t�bb �r�ja, mert a professzor szerint m�r tiszt�ban van az alapokkal, �s egyed�l is boldogul.

- Nem – felelte keser�en. – A maga szent�let� bar�tja kihaszn�lta, am�g nem voltam az irod�mban �s elmer�lt az eml�keimben, amiket az�rt vettem ki egy mereng�be, hogy v�letlen�l se l�thassa. �s v�gign�zte, ahogy a dr�gal�tos apja �s bar�tai az eg�sz iskola el�tt megsz�gyen�tettek…

- Sosem gondoltam volna…- suttogta halkan.

- �s ha tudta volna? Lett volna b�rmilyen k�l�nbs�g? Akkor nem nevetett volna Black viccein, vagy nem h�vott volna a h�tam m�g�tt nagyra n�tt denev�rnek?

- Ne lett volna k�l�nbs�g – ismerte be. – Akkor sem h�vtam volna m�snak, csak Piton professzornak.

- �s most azt v�rja, hogy ezt elhiggyem?

- Ha nem akarja, nem kell – felelte �szint�n. – Nem az�rt mondtam, mert be akarok v�g�dni, vagy ilyesmi. Mert ez az igazs�g. De maga tudja.

- Mi�rt?

- Mit mi�rt?

- Miss Granger, az el�bb siker�lt meggy�znie, hogy nem hazudik. Most j�tssza nekem az �rtetlen, ami nem illik mag�hoz. Mi�rt nem h�vott soha zs�ros haj� szem�tl�d�nak, vagy b�rminek, aminek m�g neveznek?

- Mert tiszteltem. A tud�s��rt, ami�rt szemben�zett Voldemorttal, mert a tan�rom, mert b�r igazs�gtalan volt �s kegyetlen, nagyon j�l tudta, mit csin�l. Mert azt hiszem, hogy volt benn�nk valami k�z�s. Tisztelt�k a k�nyveket, �s a tud�st, ha m�shogyan is. �s tal�n… ugyan�gy voltunk mag�nyosak, ha ezt nem tudhattam. Legfeljebb �reztem.

Piton egy pillanatra elgondolkodott. Hermion�nak… �hm, Miss Grangernek sajnos igaza volt. Nagyon is.

- �s a van�liapudingon k�v�l milyen �dess�get eszik m�g?

- Szinte b�rmit, amivel nem Fred vagy George k�n�l, de a kedvencem a gumicukor �s m�lnatorta – felelte vid�man. –�s a professzor �rnak?

- Sosem eszem �dess�get – felelte komoran. – K�l�n�sen nem citromport. Sokkal ink�bb a h�sokat kedvelem. Majdnem minden fajt�j�t, tal�n csak a fas�rozottat nem.

- Gondolhattam volna! A te�t hogyan issza? Citrommal? Cukorra? Tejjel?

- Nat�r. Citrom �s cukor �s minden m�s n�lk�l, ami elveszi az �z�t. �s nem k�v�zom. Ki nem �llhatom a k�v� �z�t.

- T�nyleg? �n nagyon szeretem. Mi a baja vele?

- Keser�. Egyszer Minerva k�sz�tett valami s�tem�nyt, �s musz�j volt vennem bel�le.

- Musz�j?

- Dumbledore megfenyegetett, hogy ha nem eszem bel�le, akkor Lockhartot mell�m rakja a tan�riban. �s vettem bel�le, ennek ellen�re mell�m rakta.

- Mi�rt?

- Mert k�z�ltem Minerv�val, hogy rohadt k�v� �ze van, �s megs�rt�d�tt. Pedig nem is volt benne k�v�, csak a porcukrot a k�v�dar�l�n dar�lta meg, pedig el�tte n�h�ny b�b�jjal kitiszt�totta.

Hermione j�t nevetett az anekdot�n.

Tov�bbs�t�ltak a folyos� v�ge fel�, besz�lget�s�kbe mer�lve. Piton lassank�nt kezdett felold�dni, �s �tt�rtek a b�jitaltanra. Mes�lt az els� felfedez�s�r�l, Hermione besz�molt, saj�t, egyetlen nem kicsi kudarccal v�gz�d� k�s�rlet�r�l, amit m�g Harrynek �s Ronnak sem mes�lt el, mert nem akart a Szt. Mung�ban kik�tni, ami�rt Piton tant�rgy�val foglalkozik. Perselus seg�tett neki kielemezni, hogy hol volt a hiba, amit elk�vetett.

- Minden esetre sz�p teljes�tm�ny, Miss Granger. Nem tudhatta, hogy a lok�tlevelet csak r�zb�l k�sz�lt t�rrel lehet felv�gni, a roxforti tananyagban csak az�ta szerepel, mi�ta �n r�j�ttem, �s a hetedikeseknek megtan�tom. Hi�ba olvasta volna el a tank�nyvet el�re, nem…

- Val�ban nem volt benne.

- Minden esetre �rdekes a felt�telez�s. Ha van kedve, �s visszav�ltoztunk, �rdeme lenne egy-k�t k�s�rletet sz�nni r�, hogy k�zelebbr�l megvizsg�ljuk…

Hermione azt hitte, hogy menten kiugrik a sz�ve a hely�r�l. Piton �nk�nt felaj�nlotta, hogy seg�t neki! Nem hallotta, de Piton biztos volt benne, hogy �szreveszi, milyen szapor�n �s �ssze-vissza kalap�l a sz�ve. Maga sem tudta mi�rt izgul annyira, hogy mit fog v�laszolni. Elv�gre csak egy ideges�t�, ostoba kis Griffend�les, nem?

- Nagyon �r�ln�k, ha tudna seg�teni, professzor!

Piton azt hitte, ott kiugrik a b�r�b�l. Ennek ellen�re �gy tett, mintha semmi k�l�n�s nem t�rt�nt volna, legfeljebb, hogy meglocsoltak egy fikuszt. Hermione k�vette a p�ld�j�t. Nem akarta, hogy a tan�rt azt higgye, hogy belez�gott.

Mindketten annyira el voltak foglalva a besz�lget�ssel �s a saj�t sz�vdobog�sukkal, hogy nem hallott�k meg a fel�j�k settenked� vesz�lyt. A sarkon Mrs Norris v�rt r�juk.

- Ha a megfelel� ar�nyban vegy�ten�nk a n�trium-szulf�tot a bezo�rporral �s a …

Pitonnak elakadt a szava, ugyanis az oszlop m�g�l el�ugrott a macska, �s r�juk vetett mag�t. Piton a f�ldre r�ntotta Hermion�t, �gy a mancsok a hatalmas karmokkal elrep�lt a fej�k felett, �s macska els� �s h�ts� l�bai k�z�tt �lltak. Mrs Norris azonban �jb�l meglend�tette a mancs�t, �s csak hajsz�lon m�lt, hogy ki tudt�k ker�lni. Az �llat l�that�an �lvezte a j�t�kot. Hermion��k ann�l kev�sb�.

- A sarokba! Gyorsan! – ki�ltotta Piton, de a macska, mintha meg�rtette volna, �tjukat �llta. Fenyeget�en r�juk sziszegett, �s ism�t meglend�tette a mancs�t, hogy els�p�rje, �s a falhoz csapja �ket.

- Ugorjon! – vez�nyelte Piton, �s maga is a leveg�be emelkedett a karmok k�zeledt�re. Hermione is ugrott, �s Mrs Norris ism�t c�lt t�vesztett. De nem adta fel. Ism�t t�mad�sba lend�lt, felugrott, hogy a mells� mancsaival r�juk ugorjon. Hermion��k azonban gyorsabbak voltak, �s f�lreh�z�dtak, de egy karmos l�b ism�t meglend�lt, �s ez�ttal eltal�lta a l�nyt, aki v�gigsz�nk�zott a k�v�n, �s neki�tk�z�tt a falnak.

Piton k�ts�gbe esett.

- Hermione! – kiab�lta, de a l�ny nem v�laszolt. Abban sem volt biztos, hogy hallja-e, amit mondd.

A macska l�that�an megunta a j�t�kot, �s el k�v�nta k�lteni a vacsor�j�t. Megfordult, �s a fal fel� indul. Piton utols� k�ts�gbe es�s�ben megragadta a megp�rd�l� macska fark�t, �s teljes erej�b�l belet�pet a sz�r�be.

Mrs Norris f�jtatva megfordult, �s d�h�sen Pitonra vetett mag�t, aki id� k�zben el�vette a b�jitalos t�r�t, mint egyetlen fegyver�t. Mrs Norris �jra �s �jra lecsapott, ugrott, de Piton kit�rt el�le, �s lassan a fal fel� araszolt. �r�knak t�n� percek ut�n el�rte Hermion�t. Amikor a macska �jra t�madott, nem ugrott f�lre, hanem teljes er�b�l belev�gta a mancs�ba a t�rt. Ahogy a lend�let sebet szak�tott a l�b�ba, f�jdalmasan ny�vogni kezdett, Piton pedig �rezte, hogy az egyik elsuhan� karom v�gigv�gta a karj�t. Hermione mag�hoz �rt, �s m�g l�tta, ahogy a macska mancs�b�l �mlik a v�r, Pitonnak elszakadt a tal�rja, a kez�ben pedig ott a t�r, miel�tt a b�jitaltan�r felemelte volna az ott �ll� lovagi p�nc�l l�bv�d�j�t, �s mag�val h�zta volna a l�nyt a biztons�gos mened�kbe. Mrs Norris d�h�sen ut�nuk kapott a lyukba, de Piton ism�t a l�b�ba v�gta a t�rt, �gy gyorsan kih�zta a karmos mancs�t, �s hagyta, hogy a p�nc�l alja lecsap�djon. M�g egy p�r percig remegve hallgatt�k, ahogy megpr�b�ljaa macska is felnyitni a l�bv�d�t, sikertelen�l, majd f�jdalmas ny�vog�ssal tov�bb�llt.

- J�l van, Miss Granger?

Nem, Hermione egy�ltal�n nem volt j�l. M�g arra eml�kezett, hogy egy hatalmas l�b a falhoz csapja, �s �sszeroskadt. F�lig hallotta, mi t�rt�nik k�r�l�tte, de voltak k�zben hallucin�ci�i. P�ld�ul eg�szen biztos volt benne, hogy Piton sosem kiab�ln� azt, hogy Hermione, Miss Granger helyett. R�mlett, hogy a b�jitaltan�r valahogy megmentette. Beh�zta a p�nc�lba, �s a t�rrel megebes�tette a macsk�t.

- Azt hiszem, csak k�bult vagyok – felelte.

- Remek – v�laszolt Piton szarkasztikusan. – Ha visszav�ltoztunk, k�rem figyelmeztessen, hogy r�gjak bele Mrs Norrisba.

Hermion�nek csak akkor t�nt fel a v�g�s a tan�r karj�n.

- Maga megs�r�lt! – jelentette ki riadtan.

- Brili�ns megl�t�s, Miss Granger.

- �lj�n le! – rendelkezett. Bek�t�m a seb�t.

Piton jobbnak l�tta engedelmeskedni, ugyanis a l�ny nagyon elt�k�ltnek t�nt. Hermione felvette a t�rt, �s let�r�lte r�la a v�rt a tal�rja szeg�ly�be. Odaemelte Piton karj�hoz.

- Meg ne pr�b�lja kiv�gni a sebet!

- Eszemben sincs – felelte megvet�en. – De a tal�rja ujj�t le kell v�gnom azon a r�szen, ahol megkarmolta, hogy a sebbe ne menjenek bele a rojtok, �s hogy hozz�f�rjek. K�l�nben is sz�ks�g�nk van valamilyen k�t�z�anyagra.

Piton sz� n�lk�l t�rte, hogy ell�ssa, majd az �r�j�ra pillantott. Este t�z.

- Azt hiszem, Miss Granger, hogy itt t�bb�-kev�sb� v�dve vagyunk. Itt kellene t�lten�nk az �jszak�t.

Hermione b�lintott.

- Sz�p �lmokat, Professzor.

- Sz�p �lmokat, Miss Granger.