Piton k�bultan fek�dt Hermione mellett, �s elmosolyodott. Nem is tudott volna szebb dolgot elk�pzelni, mint amikor a cs�cson a bar�tn�je – a menyasszonya – jav�totta ki mag�t, az � nev�t kiab�lja. Igen. Milyen r�gen nem hallotta senkit�l, hogy Perselus… Hirtelen felpattant, mintha �ram r�zta volna meg. Perselus. Hermione tiltakozva felny�g�tt, �s megpr�b�lta visszah�zni mag�ra Pitont. L�that�an fogalma sem volt arr�l, hogy mit mondott. Vajon tudja? Egy dologban azonban biztos volt: ak�r tudja a titk�t, ak�r nem, nem fog neheztelni r� �rte. Elv�gre… az im�nt kiab�lta a saj�t nev�t a cs�cson! �s nagyon �gy t�nt, hogy nem el�sz�r… Piton kiszak�totta mag�t Hermione karjai k�z�l, �s a l�nyra meredt, akinek lassan kiny�ltak a szemei, �s Perselusra mosolygott. - Elk�peszt� volt�l… Piton nem felelt, csak m�lyen Hermione szem�be n�zett, aki gyanakodni kezdett, �s lassan lehervadt a mosoly az arc�r�l. Piton felh�zta az egyik szem�ld�k�t, �s megk�rdezte: - Perselus? Hermione �rtetlenkedve pislogott r� egy darabig, majd hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t. - Istenem! Piton felegyenesedett, majd le�lt egy sz�kre. Hermione azonnal fel�lt az asztal tetej�n, �s ijedten n�zett a b�jitaltan�rra. - Mi�ta tudod? – k�rdezte csendesen, egy leheletnyi el�gedetts�ggel, megk�nnyebb�l�ssel a hangj�ban. Hermione mocorogni kezdett. Nem volt benne biztos, hogy Perselus mit fog sz�lni hozz�… - El�g r�g�ra… �mmm… haragszol? - Mi�rt haragudn�k? – nevetett fel egy kis keser�s�ggel a hangj�ban. – Elv�gre, kit akartam becsapni? A legintelligensebb boszork�nyt… arr�l nem is besz�lve, hogy �n abban a tudatban �ltem, hogy valami fontosat titokban tartok el�tted…Hogy vethetn�m a szemedre, hogy ugyanezt tetted? Hermione halv�nyan elmosolyodott, �s a f�le m�g� t�rte az egyik k�bor hajtincs�t. - Mikor j�tt�l r�? - Nem is tudom… azt hiszem, kezdett�l fogva tudtam… csak lassan tudatosult. M�r akkor, amikor a g�ly�kkal egy�tt bevonult�l, volt egy olyan �rz�sem, hogy ismerlek valahonnan…Csak nem tudtam hova tenni…Azt�n ott volt, hogy �gy ismerted a kast�lyt,mint egyik�nk se, pedig h�t �v alatt el�g sok helyen j�rtunk… Tudt�l neveket t�rt�neteket, amit senki nem mondott el… Igen, tudom, l�t� vagy…. – Hermione megvet�en felhorkantott – �s gyakran elt�nt�l Dumbledore irod�j�ban. �s misztikus m�don, mindig a l�togat�sok ut�n voltak l�tom�said… Piton elgondolkodva simogatta a mutat�ujj�val a sz�j�t. - �s m�g? - H�t… a st�lusod… a modorod… a b�jitaltan �s S�t�t Var�zslatok kiv�d�se ut�ni szenved�lyed… azt�n, hogy sose kapt�l senkit�l levelet, se bar�tok, se rokonok, se agg�d� tan�rok… senki. Sose mes�lt�l a Beauxbatonsr�l, a sz�leidr�l, a tan�rokr�l, senkir�l…A megjelen�seddel eggyid�ben t�nt el a b�jitaltan�runk. Egyik pillanatban sz�letett vez�r volt�l, aki ir�ny�t, parancsol, �s hozz� van szokva, hogy k�vetik az utas�t�sait. A m�sik pillanatban egy ijedt kisfi�, aki nem tudja, hogyan kell beilleszkedni. Az egyetlen k�ts�gem az volt, hogy Griffend�les lett�l… de amilyen pillant�sokat k�ldt�l Dumbledore professzornak… hah, el�k�peszt� volt. Magamban el�sz�r j�t sz�rakoztam azon, hogy mit sz�ln�nak Harry�k, ha tudn�k, hogy a Mardek�r h�zvezet� tan�ra megkapta a Griffend�l nagykeresztet… De l�ttam, hogy b�szke vagy r�, �s elbizonytalanodtam…azt hiszem, akkort�l voltam t�k�letesen biztos abban, hogy te vagy az, amikor a Tapasz Ragaszon kezdt�nk dolgozni… - Akkor… mi�rt? Mi�rt kezdt�l j�rni velem, ha tudtad, hogy �n vagyok a zs�ros haj�, g�rbe orr� denev�r, aki �veken kereszt�l terroriz�lt az �r�in? - Mert…. mert mire t�ged v�lasztottalak, m�r nem volt�l az. Egyenl� lett�l.. �s vagy megv�ltozt�l, vagy csak nem kellett �gy tenned, mintha gy�l�ln�l… nem tudom. Mit sz�m�t? L�nyeg, hogy bel�d szerettem, mert t�bbet l�ttam benned, mint b�rmelyik m�sik fi�ban… egy igazi f�rfit. Csak att�l f�ltem… hogy… egy nap majd elm�sz… hogy visszav�ltozol, �s engem itt hagysz. �s elfelejtesz… de… de ma megk�rted a kezem! �s… sosem voltam m�g olyan boldog, mint amikor biztos lettem benne, hogy nem csak j�tszani akarsz velem, hogy nem fogsz elhagyni, hogy az eg�sz �letemben itt leszel mellettem… - Hermione arc�n leg�rd�lt k�t k�nnycsepp. – Ugye.. ugye m�g mindig… szeretsz? Piton fel�llt, �s odal�pett az asztalhoz, mag�hoz �lelve a pityerg� l�nyt. - Term�szetesen, Hermione. Amit… amit kor�bban mondtam, mind igaz, az els� sz�t�l az utols�ig… Sajn�lom, hogy nem voltam �szinte hozz�d. Att�l tartottam, hogy… gy�l�ln�l, ha tudn�d, ki vagyok. De elmondtam volna… m�g… miel�tt �sszeh�zasodunk, elmondtam volna, hogy,… ha m�gis meggondoln�d magadat… nos, legyen lehet�s�ged. Hermione olyan szorosan mag�hoz �lelte, hogy Perselus att�l tartott, hogy megfullad. - De ha j�l �rtem… eszedbe sincs meggondolni magad… - Nincs…- f�rta a fej�t Piton v�llg�dr�be. – mellesleg ki v�gta le hajadat? Nagyon j�l �ll… - Albus – mormogta kev�sb� lelkesen. - �s… mit szeretn�l, hogy h�vjalak… ezut�n… ha kettesben vagyunk? - Te mit szeretn�l? - Nekem mindegy… eg�szen addig, am�g Antonius maradsz… - �gy �rted, ha visszav�ltozom…? – k�rdezte ijedten. - Nem! Ha �jra Perselus Piton leszel is szeretni foglak… ha.. ha bel�l megmaradsz annak, akiv� v�lt�l… Piton izmai megk�nnyebb�lten elernyedtek. - Akkor h�vj Antoniusnak. Nem akarok arra gondolni, aki voltam, amikor veled vagyok, mert eszembe jutnak a b�jitaltan�r�k… - Ez azt jelenti, hogy el�bb ut�bb �jra… hm… Piton professzor leszel? Perselusnak f�jdalmasan megdobbant a sz�ve a gondolatra. - Nem tudom, Hermione… nem tudom. --- Mindketten �gy �rezt�k, biztosabb, ha nem sz�lnak senkinek az eljegyz�s�kr�l. Nem mintha sz�gyellt�k volna egym�st, vagy a boldogs�gukat. Perselus egyszer�en csak r�mutatott, hogy ha egyszer vissza is v�ltozik, m�g mindig ig�nyt tart Hermione kez�re – �s nem vetne j� f�nyt a Griffend�les l�nyra, ha alig, hogy elt�nik a v�leg�nye valaki m�s karjaiba veti mag�t. Ezen k�v�l Perselusnak volt m�g egy komoly oka, amit egyenl�re nem k�v�nt megosztani Hermion�vel. A saj�t �rdek�ben. M�gpedig az a hal�lfal�, aki a nyom�ban volt… Annak ellen�re, hogy a Griffend�l toronyban ism�t b�k�s volt az �let – lesz�m�tva azt a rettent�en l�tv�nyos jelenetet �s veszeked�st, amit Ginny Weasley rendezett – valami�rt nem volt megel�gedve a Valentin-napi aj�nd�kkal, amit Harryt�l kapott. Persze, tekintve, hogy Ron seg�tett kiv�lasztani, sokat rontott Harry es�lyein. - �n azt hittem, szereted a kvidccs… - motyogta er�tlen�l a kis t�l�l�, a p�r kviddics b�rkeszty�t szorongatva, amit �lmai f�ri�ja a fej�hez v�gott. - De igen, szeretem! – kiab�lta Ginny mag�b�l kikelve. – De egy ilyen alkalomra valami sokkal szem�lyesebbre �s romantikusabbra v�gytam volna, Harry James Potter! Legk�zelebb, ha nem tudod eld�nteni, mit vegy�l, Hermion�t vagy Antonius k�rdezd, ne a t�kkel�t�tt b�ty�mat – itt Ron m�ltatlankodva felhorkantott, de t�bbre nem tellett t�le ugyanis �pp tele volt a sz�ja egy csokib�k�val. Azzal suhog� hajzuhataggal sarkon fordult, �s kiviharzotta teremb�l. Harry pedig olyan pillant�st vetett a kuncor�sz� m�sod�vesekre, hogy azok menten �rdekesnek tal�lt�k a holdk� tulajdons�gait, �s a k�nyveik f�l� hajoltak. Mindennek ellen�re Piton nem felejtette el, milyen vesz�lybe ker�lt az id�sebbik Malfoy miatt – �s tudatosult benne, hogy t�bb� Roxfortban sincsenek biztons�gban. �s tenni k�v�nt valamit ez ellen. K�t h�t telt el Valentin-nap �ta, �s Pitont az este ism�t a Sz�ks�g Term�ben tal�lta. Nem volt t�l r�zs�s a hangulata. Napok �ta hi�ba pr�b�lkozott, sehogy nem akart siker�lni. Idegesen beler�gott az asztalba, amin nyakl�ncok �s kark�t�k sorakoztak., majd felord�tott. Sziszegve tapogatta a nagyl�bujj�t, �s azon volt, hogy olyan hangon k�romkodni kezdjen, amit�l egy hugrabugos a helysz�nen els�llyedt volna – az sem sokat jav�tott a hangulat�n, hogy az egyik polcon azonnal megjelent egy zsibbaszt� kr�m a l�b�ra – amikor felcsap�dott az ajt�, �s Hermione s�t�lt be rajta. - Antonius? - k�rdezte. – Gondoltam, hogy… oh. Amint megl�tta v�leg�nye vill�ml� tekintet�t, jobbnak l�tta le�lni az egyik sz�kre, �s nem sz�lni semmit, am�g a vihar el nem �l. Ismerte m�r Pitont: ha ideges volt, jobb volt mag�ra hagyni, hadd d�h�ngj�n. �t perc m�lva pedig keny�rre lehetett kenni. Legal�bb is annyira, amennyire �ltal�ban. Piton idegesen a f�ldh�z csapott egy �veget, �s el�gedetten n�zte, ahogy a szil�nkok szanasz�t sz�r�dnak a szob�ban. Zih�lva nekit�maszkodott a polcnak, �s leszegte a fej�t. A d�h�s f�jtat�s lassan elhalkul, majd megsz�nt, �s amikor ism�t feln�zett, ink�bb csak f�radtan t�nt, mint d�h�snek. - Szia – k�sz�nt r�, �s lehuppant az asztal mellett �ll� �res sz�k�re. A k�ny�k�t az asztalra t�masztotta, az arc�t a kez�be temette. - Antonius, valami baj van? – k�rdezte �vatosa. - Nem… csak… �, dehogynem, a rohadt �letbe! – felelte, �s f�ldh�z v�gott egy kark�t�t, amir�l a m�k�vecsk�k szanasz�t pattogtak. – Nem siker�l, nem, nem! Azon volt, hogy m�g valamit elhaj�tson, amikor Hermion�nek leesett a tantusz. Perselus az�rt volt ennyire d�h�s, mert � tan�ja volt a sikertelens�g�nek… Megragadta az egykori b�jitaltan�r kez�t, �s d�h�sen f�jtatott. - Sz�val ide t�nsz el est�nk�nt! Piton �rtetlenkedve n�zett fel r�, a m�rg�r�l �s a kark�t�kr�l megfeledkezve. - Tess�k? - Valentin-nap �ta, az�ta az este �ta, m�g csak a k�zelembe se j�tt�l! El�sz�r azt hittem, �szrevetted, hogy menstru�lok, �s meg voltam hat�dva… De az egy hete v�get �rt! Meg sem cs�kolt�l…M�r kezdtem azt hinni, hogy van valakid, hogy nem kellek, erre te itt j�tszadozol a Sz�ks�g Szob�j�ban! Piton f�rfi�i b�szkes�ge azonnal felt�madt. Hermione csak az�rt j�tt ut�na, mert… mert jobb k�s� esti programot akart? Hirtelen k�sztet�st �rzett, hogy felfektesse a l�nyt az asztalra �s… de �gy v�lte Hermione megillet egy tisztess�ges magyar�zatot. - Tudod… lehet, hogy Albus �s Harry elfelejtett�k, hogy mi t�rt�nt velem, de nekem nem megy olyan k�nnyen. Az�ta szinte minden �jjel r�m�lmaim vannak. Hermione meg�rt�en megszor�totta a kez�t. - Nem! – kapta el d�h�sen Piton. – Hozz�szoktam m�r a vallat�si m�dszereihez, volt m�r benne r�szem el�g. Minden �jjel azt l�tom, hogy te vagy az, akit elvisznek, akit fogva tartanak,�s �n tehetetlen�l itt �l�k, Albus meg citromporral k�n�l, �s nyugtat, hogy hamarosan kiszabad�tanak, csak egyenl�re a strat�gia r�sze, hogy nem azonnal… - Ez�rt menek�lt�l el el�lem? – k�rdezett vissza d�h�sen f�jtatva. - Nem menek�ltem… elhat�roztam, hogy meg akarlak v�deni. V�rj egy percet… Azzal Perselus fel�llt, �s odas�t�lt az egyik k�tajt�s szekr�nyhez, majd kinyitotta, �s egy kartondobozzal a kez�ben visszas�t�lt az asztalhoz. - Tudom, hogy l�thatatlann� tudsz v�lni – h�la a b�jitalnak. De ez m�g nem el�g…Tess�k, itt egy p�r cip�… kicsit nehezebb, mint az �tlagos… de legal�bb meger�s�dik a v�dlid is… jobb fog�s esik rajta…- tette hozz� mardek�ros mosollyal. Hermione k�v�ncsian k�zbe vette a cip�t, ami ugyanolyannak t�nt, mint az a p�r, amit viselni szokott. �rtetlenkedve Pitonra pislogott. - Ha vesz�lyben vagy – kezdte magyar�zni – �s lefognak, vagy ilyesmi, akkor a nagyl�bujjaddal �tsz�r kapargasd meg a cip� talp�t, �s egy hegyes t�r fog kij�nni a cip�d orr�b�l. Amit nagyon hat�kony altat�val vontam be. El�g egy karcol�s, �s az ellenfeled mint egy zs�k, �gy fog elter�lni… - Oh… - Itt egy hajcsat – arra az esetre, ha bez�rn�nak. Egy minden-z�r nyit�v� alak�that�. Ez pedig egy kark�t�. Az�rt k�l�nleges, mert ilyen kis m�ty�r�k l�gnak rajta. Egy �st, egy teleszk�p, egy var�zsp�lca… csakhogy a p�lca val�di, �s m�k�d�k�pes. Szint�n arra az esetre, ha lefegyverezn�nek… Hermione csod�lkozva a kez�be vette a kark�t�t, �s forgatni kezdte. Megragadta a p�lc�t. - Reparo! – mutatott a sz�tt�rt kark�t�re. A p�lc�b�l egy k�k sug�r l�vellt ki, de centim�terekkel elt�vesztette a f�ld�n hever� darabokat. - H�t igen… kicsit nehezebb vele c�lozni, mert r�vid. De majd belej�ssz…. - Elk�peszt�… Perselus el�gedetten kih�zta mag�t, Hermione pedig elmosolyodott. Piton m�g mindig el�g mardek�ros volt ahhoz, hogy hat�rozottan �lvezze, ha az eg�j�t �polgatj�k… - De ez m�g nem minden. - Mivel lehetne ezt fel�lm�lni? - Egy zsupszkulccsal. - Egy mivel? - Egy speci�lis zsupszkulccsal. Ha olyan helyzetbe ker�ln�l, mint �n ker�ltem… engem a Weasley-ikrek ostoba tal�lm�nya mentett meg. Sz�val, ez egy nyakl�nc. Akkor aktiv�ld, ha bajban vagy. El�g, ha megt�madnak. N�zd? L�tod ezt a sz�vet? Akkor ragad meg, �s kezd morzsolgatni az ujjaid k�z�tt. Ha nem tudsz mozogni, akkor verb�lisan a „kapotnyak” sz�val is aktiv�lhatod. - H�… ez gy�ny�r�… - Hermione, te figyelsz r�m? - Persze, Antonius… - �gy �ll�tottam be, hogy azt is �rz�kelje, ha esetleg el�juln�l, elk�b�tan�nak, vagy megdermeszten�nek. Hermione szemei lelkesen csillogtak, �s gyeng�den v�gigfuttatta az ujjait a k�veken. - Ha sz�val vagy d�rzs�l�ssel aktiv�lod, akkor a F�nix rendje f�hadisz�ll�s�ra fog vinni. Ha el�julsz, vagy megs�r�lsz, a Szt. Mung�ba. Tudom, hogy k�ptelens�g kiv�deni, hogy esetleg az egyik hely a Hal�lfal�k kez�ben legyen…. ez�rt adtam minden m�st is mell�. - �s a kark�t�? - Na igen, az egy bonyolultabb darab lenne. M�g nincs k�sz… azt akarom el�rni, ha valaki �rt� sz�nd�kkal akar hozz�d �rni, az rendes elektromos sokkot kapjon. M�g nem j�tt �ssze… de csak id� k�rd�se… - Felteszed a nyakl�ncot? – k�rdezte Hermione �rtatlan szemekkel, nagyokat pislogva. - Persze… Azzal az iskolaels� megfordult, Piton pedig m�g�je l�pett. A nyakl�ncot �vatosan �tvetett Hermione nyak�n. A griffend�les l�ny felemelte a haj�t, hogy Perselus k�nnyebben be tudja kapcsolni a l�ncot. Piton lassan leengedte a kez�b�l, majd k�zelebb hajolt, �s megcs�kolta Hermione nyak�t, majd a f�l�be suttogott: - Akkor, ki akarja az elvesztegetett hetet bep�tolni?