Nehezen fogta fel, hogy mag�hoz t�rt, mivel nem l�tott semmit. A szem�hez kapott, h�tha bek�t�tt�k, de nem �rzett semmit. Akkor vagy megvakult, vagy egy vaks�t�t helyis�gben van. A sz�ja kisz�radt �s minden porcik�ja sajgott. Az arca feldagadt, az alteste l�ngolt, f�jt az oldala is, a mell�n l�v� harap�snyom l�ktetett, a feje pedig zakatolt. Legrosszabb �llapotban azonban a kit�rt ujja volt. �gy d�nt�tt, megpr�b�l fel�llni. Nem volt k�nny�, mert az egyens�ly�rz�k�vel nem volt minden rendben. Ezt egyr�szt az �jul�snak, m�sr�szt a s�t�ts�gnek tulajdon�totta. Mikor sziszegve-ny�gd�cselve felt�p�szkodott, vacogva v�gigtapogatott mag�n. Pontosan azt tal�lta, amire eml�kezett. A k�z�pen sz�thas�tott tal�rt, a kigombolt tunik�t, a borzalmasan rongyos harisny�t, na meg az elszak�tott melltart�t. Hi�nyzott a tanga �s a k�peny. H�v�s volt, m�g nem f�zott, de tudta, hogy nemsok�ra fog. Megpr�b�lta valahogy f�l k�zzel rendbe hozni az �lt�z�k�t, megigaz�tani a melltart�j�t, �s begombolni a tunik�j�t, de csak �gy siker�lt, hogy a s�r�lt bal kez�t is haszn�lta.

K�nyszer�tette mag�t, hogy gondolkozzon, ki akarta tal�lni, hol van. Saj�t l�legz�s�n k�v�l m�st nem hallott, �s amikor m�g fek�dt, �rezte, hogy d�ng�lt f�ld van alatta. Tal�n Malfoy bez�rta egy pinc�be. Jobb lett volna, ha meg�li. Vajon milyen szenved�s v�r m�g r�? De most nem szabad ezzel foglalkoznia, ink�bb a jelenre koncentr�l. Miut�n n�h�ny perc ut�n sem esett �ssze, megkock�ztatott n�h�ny �vatos l�p�st. Jobb karj�t el�reny�jtva haladt el�re egy keveset. Szerencs�je volt, nem �tk�z�tt semmibe. J�rni tud teh�t. Amiatt agg�dott a legjobban, hogy a szeme m�g mindig nem szokta meg a s�t�ts�get. V�g�l is el�fordulhat, hogy Malfoy valami �tokkal megvak�totta, vagy pedig olyan helyre ker�lt, ahov� egy szemernyi f�ny sem hatol be.

Sz�mba vette a lehet�s�geit. Megteheti, hogy addig l�pdel, m�g falat fog, azt�n k�rbej�r, hogy meg�llap�tsa, mekkora a helyis�g. De mire menne az inform�ci�val? Nem val�sz�n�, hogy Malfoy olyan helyre z�rta, ahonnan pofonegyszer� lenne megsz�kni. Vajon mi lenne a jobb? Ha takar�koskodik az erej�vel, �s visszafekszik a f�ldre, vagy ha min�l t�bbet mozog, hogy ne fagyjon �t teljesen? Mivel r�mesen f�radtnak �rezte mag�t, �gy d�nt�tt egyel�re lefekszik. Igyekezett megtal�lni azt a testhelyzetet, ami a legkevesebb f�jdalommal j�r, k�zben persze felid�z�d�tt benne, hogyan is szerezte a s�r�l�seit. B�rmennyire is pr�b�lta elkergetni a sz�rny� eml�ket, nem siker�lt. V�g�l gy�z�tt a megal�zotts�g �rz�se, a testi-lelki f�jdalom, a retteg�s; a szem�be k�nnyek gy�ltek, �s kit�rt bel�le egy d�h�s ki�lt�s, amely azt�n k�ts�gbeesett zokog�sba fulladt. Hossz� ideig reszketve s�rt sz�vet t�p�en �s meg�ll�thatatlanul, eg�sz addig, m�g a k�nnyek kimost�k bel�le a f�jdalom els� hull�mait. Majd, hogy vigasztalja mag�t, a bossz�r�l kezdett fant�zi�lni, v�logatott k�nz�sokat �s hal�lnemeket k�pzelt el Malfoynak, s�t a fi�nak, Draconak is. Tudta, hogy nem sz�p dolog, �s hogy helytelen a gyereket b�ntetni a sz�l�k v�tk��rt, de azzal m�g nem �rtott senkinek, hogy j�les�en elk�pzelte, hogyan t�ri sz�t egy vasr�ddal az ifjabb Malfoy minden csontj�t a megk�t�z�tt, tehetetlen Lucius szeme l�tt�ra. Vagy hogy mindketten t�rden cs�szva s�rolj�k a padl�t Dobby fel�gyelete alatt. Vagy hogy Voldemort megharagszik Luciusra, �s Imperiusszal arra k�nyszer�ti, hogy k�nozza meg a saj�t fi�t.

***

�lmodoz�s�b�l halk z�rej t�r�tette mag�hoz. Tal�n elj�ttek �rte a hal�lfal�k? Vagy csak enni hoztak neki? Nem val�sz�n�, hogy ilyen figyelmesek lenn�nek vele, nem is volt kedve enni, viszont nagyon szomjas volt. De nem hallott ajt�nyit�st, hanem csak valami motoszk�l�st �s ny�gd�csel�st. R�m�lten felki�ltott, mikor r�j�tt, hogy a hang forr�sa bent a helyis�gben van. Teh�t nincs egyed�l! Gyorsan fel�llt.

– Granger kisasszony, maga van itt?

Ez Piton. V�gig �ssze volt z�rva vele! Hogy erre nem gondolt?! Hisz mindketten Malfoy foglyai, mi�rt ne lehetn�nek ugyanoda z�rva? Cik�zni kezdtek a gondolatai. Hiszen � is el�jult. Eddig val�sz�n�leg eszm�letlen volt, �s el�g messze fek�dt t�le ahhoz, hogy ne hallja a l�legzet�t. Majd az jutott esz�be, hogy ha Piton azt k�rdi, hogy „maga van itt”, akkor nyilv�n � sem l�t, ami azt jelenti, hogy a helyis�g s�t�t, �s nem � vakult meg. Vagy esetleg azt, hogy mindketten vakok. �s vajon a professzor most is Imperius �tok hat�sa alatt van?

Hermione nem felelt. Nem akarta, hogy Piton a hang ir�ny�b�l megtudja, hogy � merre tal�lhat�, �s esetleg k�zel�tsen fel�je. F�lt t�le.

– Tudom, hogy itt van, hallottam a ki�lt�s�t. Mondjon m�r valamit!

Hermione m�g a l�legzet�t is visszafojtotta. Nyelv�t als� �s fels� fogsora k�z� dugta, hogy a professzor ne hallhassa a vacog�s�t. Piton egyre t�relmetlenebb lett.

– Ha nem tud besz�lni, tapsoljon, vagy adjon hangot valahogy! Mozogni tud, annyit az�rt hallottam. Oda akarok menni mag�hoz.

�n meg �pp azt akarom elker�lni – gondolta a l�ny.

N�h�ny perces sz�net ut�n Piton fel�llt.

– N�zze, mindketten tiszt�ban vagyunk vele, mi is t�rt�nt pontosan. Nem hiszem, hogy az �vfolyam legjobbj�nak el kellene magyar�znom, hogy mi az az Imperius �tok. Mondjon m�r valamit, k�ny�rg�m!

Hermione majdnem felkuncogott. Saj�t maga is meglep�d�tt, hogy van kedve nevetni, de felfedezte a helyzetben rejl� ir�ni�t. Piton, aki legal�bb k�thetente egyszer r�f�rmed, hogy „fogja be a sz�j�t!”, most k�ny�r�g neki, hogy mondjon valamit. �s m�g azt is elismeri, hogy � a legjobb az �vfolyamon.

Piton fels�hajtott. Semmi kedve nem volt a vaks�t�tben kerget�zni a l�nnyal. Ki kell tal�lnia valamit, hogy megb�zzon benne. Nagyon f�radt volt, azt sem tudta, milyen nap van. Malfoy szerda este leplezte le �t, erre eml�kezett, �s azt is kik�vetkeztette, hogy Grangert csak Roxmortsb�l rabolhatt�k el, teh�t szombaton. De az is lehet, hogy a l�ny m�r hosszabb ideje fogoly volt, miel�tt � tal�lkozott vele. Teh�t legal�bb k�t �s f�l napja itt van bez�rva, �tlen-szomjan, hol Petrificus totalust�l s�jtottan, hol eszm�letlen�l, f�benj�r� �tkokt�l meggy�t�rve, egy iszonyatos tettel a h�ta m�g�tt, �s m�g mindig nem tudja, hogy hogyan magyar�zza ki mag�t a Nagy�r el�tt. �s itt a nyak�n ez az �nfej�, minden l�ben kan�l, griffend�les l�ny, akit vissza kell juttatnia a Roxfortba, aki r�ad�sul ut�lja �t csak az�rt, mert az � nevel�si elveivel nem f�r �ssze, hogy el�juljon a gy�ny�r�s�gt�l, ha egy di�k bemagolja a f�l k�nyvt�rat. �s most k�nytelen lesz h�zelegni neki.

– N�zze – igyekezett el�venni a legszel�debb hangj�t –, tudom, hogy teljes joggal bizalmatlan, de el kell hinnie, hogy nem akarom b�ntani. Most nem �llok Imperius hat�sa alatt. Jelezze valahogy, merre van!

Semmi.

– Most persze arra gondol, hogy ak�r Malfoy is k�nyszer�thetne, hogy ezt mondjam. Igaza van, de figyeljen ide! Ha megb�zik bennem, �s val�ban �nmagam vagyok, akkor megvan az es�ly, hogy kivigyem innen. Ha m�gis becsapn�m, �s most is Malfoy ir�ny�t, akkor ki lesz szolg�ltatva neki �s Voldemortnak, ez t�ny. De h�t most is ez a helyzet! Ha nem b�zik meg bennem, �s nem hajland� sz�ba �llni velem, akkor az egyetlen lehet�s�g az, hogy Malfoy kezei k�z�tt marad.

Hermione gondolkodott, �s nem tal�lt hib�t Piton �rvel�s�ben. Vesz�tenival�ja nincs, ha Piton Imperius alatt van, akkor �gy is, �gy is megtesz vele b�rmit, amire Malfoy k�nyszer�ti. Viszont ha a professzor rendelkezik a saj�t akarat�val, akkor biztosan jobb lesz vele egy�ttm�k�dni. Elv�gre tan�r, k�teless�ge megv�deni a di�kokat. Piton soha nem volt egy ny�jas ember, de most v�szhelyzet van, musz�j seg�tenie. De hogyan? Hogyan juthatnak ki innen? Ha hoppan�lni lehetne, m�r biztos hoppan�lt volna. P�lc�juk nincs. De a professzor tudhat valamit, amit � nem, hiszen tan�r. Nyelt egyet, �s rekedten megsz�lalt:

– Itt vagyok, tan�r �r.

– Na v�gre! K�sz�n�m. Most besz�ljen, �n meg elindulok �n fel�.

– M�gis, mit mondjak?

– Mondjuk, mes�lje el, hol van Potter �s Weasley!

– Nem voltunk egy�tt. Roxmortsb�l raboltak el, Harryt Umbridge eltiltotta a kir�ndul�sokt�l, Ron pedig a H�rom Sepr�ben maradt.

– Teljesen egyed�l volt, amikor elrabolt�k? – Piton tett n�h�ny t�tova l�p�st.

– Igen, tan�r �r, egyed�l voltam. Kor�bban akartam visszamenni az iskol�ba. M�st nem tudok mondani, mert elk�b�tottak. – A pofonokt�l feldagadt arca miatt egy kicsit f�jdalmas volt a besz�d.

– Mi t�rt�nt, miut�n elvesz�tettem az eszm�letemet?

– Malfoy megk�nzott, �s �n is el�jultam.

– Megk�nozta? Cruciatusszal? De h�t mi�rt? – k�rdezte, mik�zben tov�bb k�zeledett.

Hermion�nek nem f�lt hozz� a foga, hogy sz� szerint elism�telje, amit Malfoynak mondott.

– Aaa… fej�hez v�gtam, hogy milyen aljas.

– Hm. Szok�s szerint nem tudott f�ket tenni a nyelv�re. �s azt�n?

Hermione ink�bb lenyelte a s�rt�st, de nem merte bevallani, hogy a hal�los �tkot akarta kiprovok�lni Malfoyb�l.

– Azt�n itt t�rtem magamhoz. Azt hittem, megvakultam, �s hogy egyed�l vagyok.

– Nincs egyed�l. – Hermione most m�r eg�sz k�zelr�l hallotta a hangj�t. – �s nem is vakult meg, csak teljesen s�t�t van, t�bb m�terrel lehet�nk a f�ld alatt. Nekem elhiheti, itt t�lt�ttem az elm�lt n�h�ny napot.

– De h�t mi�rt z�rta be Malfoy a tan�r urat? �s mi�rt nem sz�k�tt meg? Azt mondta, ki tud vinni innen, akkor, mi�rt…

– Ki is viszem. Ny�jtsa ki a karj�t!

Hermione nem faggat�zott tov�bb, hanem engedelmeskedett. Piton tapogat�z� keze s�rolta a k�ny�k�t, majd v�gigsiklott az alkarj�n, �s meg�llapodott a kez�n.

– De hisz remeg a keze! M�g mindig f�l t�lem.

Nem k�rdezte, hanem kijelentette, �gy Hermione nem tartotta k�teless�g�nek, hogy v�laszoljon.

– Mi t�rt�nt a p�lc�j�val? – v�ltott t�m�t a professzor.

– Malfoy kett�t�rte. Szerinte �n tiszt�talann�…

– Kett�t�rte �s a darabjait ledobta a f�ldre, igaz?

– Igaz, tan�r �r.

– Most odaadom a kez�be. A maga p�lc�ja, mag�nak ismernie kell annyira, hogy puszt�n a tapint�sa seg�ts�g�vel �ssze tudja illeszteni. Csak vigy�zzon, le ne ejtse, mert ebben az �tokverte s�t�tben sose tal�ljuk meg. – Azzal a zseb�be ny�lt, �s el�vette a kett�t�rt p�lc�t. Mivel a m�sik kez�vel m�g mindig a l�ny ujjait fogta, a s�t�tben is k�nnyen oda tudta neki adni.

– Hogy ker�lt a tan�r �rhoz?

– Volt n�h�ny m�sodpercem ak�z�tt, hogy Malfoy feloldotta az Imperiust, �s hogy el�jultam. Akkor vettem fel a padl�r�l.

– �s mire megy�nk vele? Hogy ragasztjuk �ssze? Az Eternifix-b�b�jhoz kell egy �p p�lca. Vagy a tan�r �rn�l van Magifix?

– Nincs – Piton nem tudta leplezni fokoz�d� inger�lts�g�t a k�rd�s�radat hallat�n –, nem is kell �sszeragasztani. Ketten vagyunk, ketten egy�tt, ha szerencs�nk van, tudunk haszn�lni egy kett�t�rt var�zsp�lc�t. Csin�lja, amit mondtam!

Egy�ltal�n nem volt olyan k�nny� a s�t�tben meg�llap�tani, hogy melyik az als�, �s melyik a fels� darab, mint ahogy Piton v�rta. Bal keze majdnem haszn�lhatatlan volt, �s az sem seg�tett, hogy a professzor t�relmetlen�l topogott mellette.

– K�sz vagyok – mondta v�g�l.

– J�. El�sz�r egy egyszer� b�b�jjal pr�b�lkozunk. Legyen a Lumos, �gyis s�t�t van. Fogja �ssze a k�t darabot a t�r�sponton! �n majd fogom a p�lca als� v�g�t. Ha sz�lok, cs�sztassa a kez�t, a fels� darab alj�ra. Fogja fel �gy, hogy az eny�m az als� darab, a mag�� a fels�, �s a k�t darabot �sszeszor�tva egy�tt v�gezz�k el a var�zslatot. A l�nyeg, hogy egyszerre mondjuk ki a var�zsig�t, �s egyszerre mozd�tsuk a p�lc�t, hogy a k�t r�sz semmi esetre se v�ljon el egym�st�l. �gyhogy pr�b�ljon meg egy�ttm�k�dni!

�gy tettek, ahogy Piton mondta, �s hamarosan m�r stabilan tartott�k a p�lc�t.

– H�romra, rendben?

– Rendben.

– Egy, kett�, h�rom!

– Lumos!

Semmi sem t�rt�nt, holott hit�k szerint mindent j�l csin�ltak.

– Semmi baj – mondta Piton, de a hangja arr�l �rulkodott, hogy igenis baj van. – M�g egyszer. Koncentr�ljon! Egy, kett�, h�rom!

– Lumos!

Ism�t semmi.

– Az �rd�g vigye, pedig m�k�dnie kellene. Biztos, hogy j�l rakta �ssze a p�lc�t? �s biztos, hogy nem mozdult el a keze?

– Biztos, tan�r �r. – Hermion�t valahogy nem lepte meg, hogy a sikertelens�g miatt Piton benne keresi a hib�t.

***

Leengedt�k a kez�ket, mindkett�j�k fogta a maga p�lcadarabj�t. A professzor a fej�t t�rte, Hermione reszketve v�rta, mit fog mondani.

– Pr�b�lkozzunk m�ssal! Lehet, hogy a Lumos ellen le van v�dve ez a helyis�g. Amikor Malfoy �rtem k�ldte a cimbor�it, mindig hoztak gyerty�t is magukkal. A m�sik lehet�s�g… Mondja csak…

„J�l �rzi mag�t?” – akarta k�rdezni, de m�g idej�ben �szbe kapott. Ez most, ebben a helyzetben, cinikusan hangozhat. Nagyon j�l tudta, hogy a l�ny nem �rzi j�l mag�t, s�t, val�sz�n�leg el�g rosszul �rzi mag�t, �s ennek, ha �nhib�j�n k�v�l is, de � az oka. Ha most v�rig s�rti egy ilyen k�rd�ssel, sehogy se tudja majd r�venni az egy�ttm�k�d�sre, �s nem mennek semmire. Granger m�g mindig nem b�zik meg benne teljesen. B�r ha igaz, amire gondolt, akkor ez ennek m�r nincs jelent�s�ge. Az jutott esz�be, hogy az �t�ltek hat�s�ra a l�ny esetleg �tmenetileg vagy ak�r �r�kre is elveszthette a var�zserej�t. Akkor pedig f�stbe ment a terve. Egy t�r�tt var�zsp�lca �gy-�gy m�k�dhet, ha valahogy �sszeeszk�b�lj�k, vagy k�t m�gus haszn�lja, de m�shogy semmik�pp. �sszeeszk�b�lni pedig nincs m�djuk.

– Parancsol, tan�r �r?

– Mindegy, nem fontos. – Egy darabig m�g gondolkodnia kell az „Ugye, nem vesztette el a var�zserej�t?” k�rd�s tapintatos megfogalmaz�s�n. – Val�sz�n�leg csak a Lumos nem m�k�dik. De m�shogy is csin�lhatunk f�nyt. Ha j�l tudom, mag�nak igencsak nagy er�ss�ge a m�gikus t�zek el��ll�t�sa.

– I-igen, tan�r �r – ny�gte Hermione. Nagyon rem�lte, Piton nem arra c�loz, hogy egyszer, id�tlen id�kkel ezel�tt felgy�jtotta a tal�rj�t.

– J�. Akkor ezzel pr�b�lkozunk. Legyen egy kicsi, nem tov�bbterjed� t�z, t�l�nk h�rom m�terre tizenk�t �r�n�l. �s h�sz perc m�lva spont�n aludjon ki. Menni fog?

– Igen, tan�r �r – Hermione legsz�vesebben sz�netet k�rt volna. A l�ba elzsibbadt a hossz� �ll�st�l, a f�jdalmai voltak, j� lett volna pihenni egy kicsit, de att�l f�lt, ha sz�l, a professzor feld�h�dne.

Megint tapogat�ztak egy darabig, mire siker�lt �sszeilleszteni�k a p�lc�t, azt�n Piton vez�nyelt:

– Egy, kett�, h�rom!

– Piroinito!

A fell�ngol� t�z f�nye elvak�totta �ket. Kez�ket az arcuk el� kapva elford�tott�k a fej�ket. Mikor a szeme v�gre alkalmazkodott, Piton l�tta, hogy a t�z �pp olyan, mint amilyennek k�v�nta. Nem �rasztotta el t�l nagy f�nnyel az eg�sz helyis�get, de bar�ts�gosan lobogott, �s arra pont el�g volt, hogy meg�llap�tsa, hogy egy hatalmas pinc�ben vannak, �s a puszta n�gy k�falon k�v�l nincs ott semmi.

A professzor megk�nnyebb�lt, hogy siker�lt a var�zslat, ezek szerint Granger nem vesztette el a var�zserej�t, nagy baj m�r nem lehet. Mondania k�ne valami kedveset neki. �s most, hogy v�gre lett n�mi f�ny, l�thatj�k egym�st. Ez k�nos lesz mindkett�j�knek. Tudta, egyetlen rossz sz�, �s Granger nem veszi t�bb� figyelembe, hogy az eg�sz az Imperius �tok miatt volt, �s � a tan�ri tekint�ly�nek az utols� morzs�j�t is elvesz�ti. A k�zt�k l�v� bizalom egy hajsz�lon f�gg�tt. Megkereste Grangert a tekintet�vel, aki m�r j� p�r l�p�snyire elt�volodott t�le, a fej�t lehajtotta, a haj�t�l l�tni sem lehetet az arc�t.

– Nagyon �r�l�k, Granger kisasszony, hogy felfogta, mit akarok, de a neheze m�g h�tra van. Most megtan�tom mag�nak a b�b�jt, amelynek seg�ts�g�vel kijuthatunk innen. Menj�nk k�zelebb a t�zh�z!

Hermione most m�r nem engedelmeskedett. Gyeng�nek �rezte mag�t, �s torkig volt Pitonnal.

– Tan�r �r, �n nem hiszem, hogy most k�pes leszek b�rmit is megtanulni.

– Mag�t�l nem fogadok el ilyen kifog�st. Ha ki akar szabadulni inn�t lesz sz�ves �sszeszedni mag�t, �s lesz sz�ves megtanulni a zsupszkulcs-transzform�ci�t.

– Zsupszkulcs? De h�t ahhoz enged�ly kell a miniszt�riumt�l. �s RAVASZ-szint� var�zslat, nagyon er�s m�gikus k�pess�g kell hozz�.

Mik�zben besz�lt, Hermione most k�zelebb l�pett a professzorhoz, aki m�r ott �llt a t�z mellett. V�gre szemben�ztek egym�ssal. Piton ez egyszer nem tudta pal�stolni a zavar�t �s h�trah�k�lt. Nagyon j�l eml�kezett r�, hogy megpofozta Grangert, de arra nem sz�m�tott, hogy �gy fog kin�zni az arca. Teljesen feldagadt, tele volt v�ral�fut�ssal, n�hol eg�sz j�l kivehet�k voltak az ujjnyomok, m�shol teljesen egym�sba mos�dtak. Az ajka felrepedt, r�sz�radt a v�r, megduzzadt, �s ki is volt cserepesedve; a szemei pedig m�g mindig v�r�sek voltak a s�r�st�l. A t�ncol� l�ngok f�ny�ben igencsak bizarr l�tv�nynak t�nt.

� persze r�gt�n felfogta, mi�rt reag�l �gy Piton, �s az arc�hoz kapott.

– Nagyon sz�rny�?

– Ne agg�djon, a Roxfortban majd rendbe hozzuk �s a kez�t is – tette hozz� a l�ny t�r�tt ujj�ra pillantva. – A bord�ja is elt�rt?

– Nem hiszem. Sajog, de k�zel sem annyira, mint a kezem.

– �n nagyon sajn�lom, de tudja j�l, hogy Malfoy k�nyszer�tett. �t hib�ztassa!

Majdnem kirobbant bel�le a szemreh�ny�s: „… �s saj�t mag�t!” De csak a sz�ja r�ndult meg idegesen, ezt nem mondhatta ki hangosan.

– De t�rj�nk vissza ink�bb a zsupszkulcsra. Elvileg val�ban k�rv�nyezni kellene, de higgye el, nem mi lesz�nk sem az els�k, sem az utols�k, akik ezt elmulasztj�k. Hoppan�lni, dehoppan�lni itt nem lehet, gyan�tom Malfoy maga is gyakran haszn�l illeg�lis zsupszkulcsot, ha siet valahov�.

– De mi �rtelme megakad�lyozni a hoppan�l�st, ha zsupszkulccsal b�rki ki-be j�rk�lhat?

– Ahogy maga is mondta az el�bb, zsupszkulcsot nem olyan egyszer� k�sz�teni. Azonk�v�l �gy is meg lehet b�v�lni egy ter�letet vagy egy �p�letet, hogy kifel� lehet zsupszkulccsal k�zlekedni, de befel� nem. Nem hiszem, hogy valaha is h�vatlanul �rkezett volna zsupszkulcsos l�togat� Malfoyhoz.

– �s mi lesz, ha m�gsem tudunk kijutni zsupszkulccsal sem?

– Akkor majd kital�lok valamit. �s ha elm�leti t�ren ilyen sz�pen visszat�rt a tud�sv�gya, akkor tal�n nyergelj�nk �t a gyakorlatra. A var�zsige: Transportus. Ism�telje!

– Transportus – v�laszolta Hermione engedelmesen, mintha iskol�ban lenn�nek.

– Amire els�sorban koncentr�lnia kell, az a zsupszkulcs funkci�ja, vagyis a k�zleked�s. Ennek l�nyeg�t pr�b�lja a m�gi�ra �tvet�teni. Meg�rtette?

– Igen, tan�r �r.

– Azt�n be kell t�jolni az id�beli �s t�rbeli koordin�t�kat. Az id� legyen harminc m�sodperc a var�zsige kimond�sa ut�n, a hely pedig a Roxfort. A kov�csoltvas kapura koncentr�ljon, mert a birtok v�dve van a zsupszkulcsos behatol�s ellen. V�g�l ezt a h�rom t�nyez�t, a funkci�t, az id�t �s a helyet a var�zserej�vel �titatva s�r�tse bele a t�rgyba. Vil�gos?

– Vil�gos, tan�r �r, de mi lesz a zsupszkulcs?

– A cip�m, ha nincs ellene kifog�sa.

– �s el�fordulhat az, hogy nem a Roxfortba �rkez�nk?

– Minden el�fordulhat, ha nem azt csin�lja, amit mondtam. A vesz�ly abban rejlik, hogy jelen k�r�lm�nyek k�z�tt nincs m�dja gyakorolni, �s csak �gy ellen�rizhetj�k, hogy siker�lt-e a var�zslat, ha haszn�ljuk a zsupszkulcsot.

Adott m�g n�h�ny instrukci�t arra vonatkoz�an, hogy milyen sz�gben kell tartani a p�lc�t, ism�t nyomat�kosan felh�vta Hermione figyelm�t, hogy a k�t p�lcadarabnak mindv�gig szorosan kell illeszkedni, azt�n csendesen �gy sz�lt:

– Tudom, hogy ki van mer�lve, �s f�jdalmai vannak. Most gy�jts�n egy kis er�t, pihenjen, miel�tt v�grehajtjuk a b�b�jt. Persze sok id�t nem adhatok, m�s se hi�nyzik, mint hogy Malfoynak esz�be jussunk, miel�tt elt�nn�nk. �s akkor hi�ba vesz�dtem annyit az oktat�s�val.

Hermion�re val�ban r�f�rt volna a pihen�s, m�r alig �llt a l�b�n. N�h�ny l�p�snyire elt�volodott Pitont�l, meg�llt �gy, hogy a t�zecske �pp kettej�k k�z�tt legyen. A l�ngok j�les�en melengett�k a l�b�t, de a h�ta �s a v�lla m�r el�gg� f�zott. J� lett volna le�lni a t�z mell� egy kicsit, de a d�ng�lt f�ld igencsak kem�nynek t�nt, a feneke pedig m�g mindig �rz�keny volt a nemr�g kapott ver�st�l, �gy ink�bb nem kock�ztatta meg. Csak b�mult bele a t�zbe, �s Pitonon gondolkodott.

Egyre ink�bb megb�zott benne. M�g besz�lgette �s tan�totta, v�gig att�l rettegett, egyszer csak a szem�be nevet �s kig�nyolja a t�rt�ntek miatt. Vagy ami m�g rosszabb, kider�l, hogy m�g mindig Imperius �tok hat�sa alatt van. De semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Mondott neki ugyan n�h�ny gorombas�got, de csak �gy, megszok�sb�l. Amennyire a t�z gyeng�cske f�ny�ben ki lehetett venni, Piton tekintete ink�bb furcs�n-szomor�an b�natos volt, mintsem megvet� vagy gunyoros. Tal�n � is sz�gyelli mag�t? Vagy sajn�lja �t?

Hermione �gy d�nt�tt, ha m�r eddig eljutottak, nem t�ncol vissza, �s tov�bbra is megb�zik a b�jitaltan�rban. Visszas�t�lt hozz�, Piton addigra m�r megszabadult a cip�j�t�l.

– Felk�sz�lt?

Hermione b�lintott, �s el�vette a f�l p�lc�t. Piton hozz�illesztette a mag��t, r�b�ktek a cip�re, �s kimondt�k a var�zsig�t:

– Transportus!

A cip� megremegett �s k�kes f�ny �lelte k�r�l n�h�ny pillanatra. Amikor kihunyt, a professzor felkapta a k�sz zsupszkulcsot a f�ldr�l.

– �rintse meg! Az m�r biztos, hogy kivisz minket innen, rem�lem, oda, ahova mi akarjuk.

Hermione remeg� ujjakkal meg�rintette a cip�t, �s v�rtak. Azt�n meg�rezt�k a k�ld�k�kn�l a r�nt�st, felkapta �ket a sz�l, �s tarka foltok k�z�tt rep�ltek eg�szen addig, m�g egy hirtelen zuhan�ssal f�ldet nem �rtek.