Szerencs�re talpra estek.

�jszaka volt, de legal�bbis �reg este, �s csontig hatol� hideg. Hermione els� gondolata az volt, hogy fel fog f�zni. K�penye a Malfoy-kast�ly b�lterm�ben maradt, a b� tal�r al�, amelyet csak �gy-ahogy tudott �sszefogni s�r�lt kez�vel, k�nnyen bes�v�tett a sz�l, val�s�ggal j�gg� dermesztve meztelen combjait. Dideregve figyelte, ahogy Piton felh�zza a cip�j�t. Nem volt teljesen s�t�t, m�r csak n�h�ny nap volt h�tra teliholdig, �s t�voli f�kly�k f�nye is vil�g�tott. Piton arrafel� fordult, szem�t meresztve vizslatott, majd megsz�lalt:

– Meg�rkezt�nk. Ott a kapu. J�jj�n, nincs messze.

Val�ban, j�l siker�lt a zsupszkulcsos utaz�s, ott voltak a sz�rnyas vadkanokkal d�sz�tett vaskapu k�zel�ben.

Piton hossz�, gyors l�ptekkel indult a birtok fel�. Hermione igyekezett l�p�st tartani, de  ez nem igaz�n siker�lt neki, �gy a professzor nemsok�ra k�nytelen volt lass�tani. Legsz�vesebben a karjaiban cipelte volna Grangert, de a t�rt�ntek visszatartott�k att�l, hogy ezt megk�s�relje. B�r az igazs�ghoz hozz�tartozott, hogy m�r � is az ereje v�g�n j�rt. Szint�n f�zott, �s napok �ta nem evett, de nem engedhette meg mag�nak, hogy gyeng�nek mutatkozzon a tan�tv�nya el�tt.

– Mindj�rt biztons�gban lesz – pr�b�lta b�ztatni.

– M-m-megfagyok.

– Dehogy fagy meg, annyira nincs hideg.

Hermione �pp azt fontolgatta, megk�ri a professzort, var�zsoljanak egy kis forr� leveg�t, hiszen arra m�g megtan�tania sem kellene; de a zord v�lasz hallat�n letett err�l. K�l�nben meg annyira gyeng�nek �s f�radtnak �rezte mag�t, hogy abban sem volt teljesen biztos, hogy k�pes lenne b�rmit is var�zsolni.

Mikor a kapu k�zvetlen k�zel�be �rtek, Piton habozni kezdett. Egy valamire nem gondolt: a kapu nem ny�lt ki egy egyszer� Alohomor�ra. Most vagy jelz�szikr�kat k�ldenek fel, �s megv�rj�k, m�g valaki �szreveszi �s beengedi �ket, ami hosszabb id�be is beletelhet; vagy megtan�tja Grangert, hogy hogyan kell kinyitni a kaput, b�r ahogy eln�zte, a l�ny m�r nincs olyan �llapotban, hogy b�rmit is megtanuljon.

Hermione – nyilv�n az Alohomor�ra gondolva – m�r el�kereste a p�lcadarabj�t. A professzor �gy d�nt�tt, m�g mindig jobb, ha csin�lnak valamit, mint ha t�tlen�l v�rnak, de a biztons�g kedv��rt mindk�t vasat a t�zben tartja. � is el�vette a f�lp�lc�t.

– El�sz�r piros sz�n� jelz�szikr�kat k�ld�nk fel, a lehet� legt�bbet, �s j� magasra. H�romra, meg�rtette?

Hermione vacogva b�lintott. A b�b�j nagyon sz�pen siker�lt, rengeteg ragyog�an f�nyes, piros szikra �ramlott ki a p�lc�b�l. Piton ezen felb�torodva magyar�zni kezdte az ajt�nyit� var�zslat mechanizmus�t. Hermione erej�t megfesz�tve figyelt, nem tiltakozott, nem panaszkodott, nem k�rdezett semmit. Most m�r b�rmit megtett volna, amit Piton mond, csak hogy f�t�tt helyre jusson. �tfutott az agy�n, hogy professzor biztos nem sz�vesen �rulta el a kapu titk�t egy di�knak, de nem ez volt a nap els� meglepet�se.

M�sodik k�s�rletre kiny�lt a z�r, Piton betasz�totta a kaput, �s megindultak a birtokon, a kast�ly bej�rata fel�. Hermione azt n�zte, hova l�p, �s nem azt, hogy mi van a feje f�l�tt, ez�rt nem tudta mire v�lni, mikor Piton felki�ltott mellette:

– McGalagony!

A professzorasszony sz�guldott fel�j�k sepr�ny�len, nem t�l magasan, de sz�lsebesen, kez�ben tartva a p�lc�j�t. �gyesen landolt el�tt�k, �s megr�k�ny�dve b�mult r�juk:

– Piton profe… Granger kisasszony… a tal�rja… mi t�rt… hogyan… – hirtelen annyi k�rd�s tolult az ajk�ra, hogy maga se tudta, melyikkel kezdje.

– Dumbledore professzor a szob�j�ban van? – k�rdezte Piton.

– Igen. De hol tal�lta meg Hermion�t? Az eg�sz falu �t keresi. �s mi�rt n�z ki �gy az arca? �s maga hol volt…

– K�rem, McGalagony professzor, Dumbledore irod�j�ban mindent elmondok. Megtenn�, hogy bez�rja a kaput? Ott j�tt�nk be, mi k�ldt�k a jelz�st. �s ne mondjon egyel�re senkinek semmit, k�rem, f�k�pp ne Umbridge-nek!

– Rendben. Amilyen gyorsan csak lehet, az igazgat�n�l leszek – felelte McGalagony agg�d� pillant�st vetve Hermion�re, majd miel�tt a sepr�j�re pattant megid�zte patr�nus�t, hogy �zenetet k�ldj�n Roxmortsba a keres�s le�ll�t�s�ra.

Miut�n Piton �s Hermione bel�ptek a t�lgyfaajt�n, a professzor �gy sz�lt:

– Most felmegy�nk az igazgat� �rhoz. El�sz�r neki kell elmondanunk mindent, azt�n… majd megl�tjuk. Mag�nak nem kell semmit mondania, majd �n besz�lek.

Hermione ennek a legutols� javaslatnak csak �r�lni tudott, b�r legsz�vesebben mindenki el�tt eltitkolta volna, ami t�rt�nt. Sz�vesebben ment volna r�gt�n a gyeng�lked�re, de hamar bel�tta, hogy val�ban jobb, ha el�sz�r az igazgat�val besz�lnek. Azt�n az is esz�be jutott, hogy b�r Madam Pomfrey nem nagyon szokott k�rdez�sk�dni, a szakadozott harisny�j�t �s a feh�rnem�je hi�ny�t � sem hagyn� sz� n�lk�l. A f�jdalmat pedig kezdte megszokni. Ha m�r eddig kib�rta, kib�rja ezut�n is, ez a kis id� m�r nem sz�m�t. �s m�r annyival is jobban �rezte mag�t, hogy a fejf�j�sa jelent�sen enyh�lt az�ta, hogy mag�hoz t�rt Malfoy pinc�j�ben.

Kisv�rtatva bel�ptek az igazgat�i irod�ba. Dumbledore megd�bbenve �llt fel az �r�asztala mell�l, �s csak egy kicsivel reag�lt �sszef�gg�bben, mint McGalagony.

– Perselus, v�gre! Mi t�rt�nt? Hogy tal�lta meg…? �s mi�rt nem a gyeng�lked�re vitte? A keze… a tal�rja… De hisz mindj�rt megfagy! – kapott �szbe Dumbledore �s p�lc�j�t el�kapva a kandall� eddig csak �ppen pisl�kol� t�z�t lobog� l�ngokk� v�ltoztatta. Egy k�vetkez� suhint�sra egy halom meleg, bolyhos takar�t var�zsolt el�.

– A gyeng�lked� v�rhat, �s sajn�lom, igazgat� �r, de Malfoy leleplezett. Az ut�bbi napokban fogs�gban tartott, �t akart adni a Nagy�rnak. Grangert is � raboltatta el. – Piton besz�d k�zben felkapott k�t takar�t, gondosan bebugyol�lta Hermion�t, majd k�zelebb h�zott egy sz�ket a kandall�hoz, �s lenyomta r� a l�nyt. Hermione egy f�jdalmas ki�lt�st hallatva r�gt�n felugrott.

– Mi baj? – k�rdezte Dumbledore, aki �pp akkor var�zsolt el� k�t �veg vajs�rt.

A l�ny zavartan n�zett a k�t tan�rra, majd Piton v�gre �szbe kapott.

– Azt hiszem, Granger kisasszonynak most egy kicsit puh�bb �l�alkalmatoss�gra van sz�ks�ge.

– Biztos, hogy nincs azonnali sz�ks�ged Madam Pomfrey-ra?

Hermione Pitonra n�zett, de az igazgat� szigor�an felcsattant:

– T�ged k�rdeztelek, nem Piton professzort.

– Biztos, igazgat� �r.

Dumbledore r�b�k�tt p�lc�j�val a sz�kre, ami azon nyomban egy hatalmas, �bl�s fotell� v�ltozott �s �t-hat pihe-puha tollp�rna is volt rajta.

Hermione, mik�zben k�sz�netet mondott, �vatosan, sziszegve helyet foglalt, �s egy kis mocorg�s ut�n siker�lt �gy elhelyezkednie, hogy az �l�s, ha nem is f�jdalommentess�, de hossz� t�von is elviselhet�v� v�lt. Dumbledore egy l�bzs�molyt is el�var�zsolt, utas�totta Hermion�t, hogy ne t�r�dj�n a cip�j�vel, �s tegye fel a l�b�t. Majd p�lc�j�nak engedelmeskedve egy harmadik takar� finoman a l�ny kiny�jtott l�b�ra ereszkedett.

Mik�zben Dumbledore dolgozott, n�ha-n�ha lopva Pitonra n�zett. Sok mindent meg�rt m�r, de m�g soha nem l�tott annyi rem�nytelens�get �s keser�s�get, mint most a b�jitaltan�r szem�ben, ahogy az Hermion�re n�zett. T�relmetlen�l v�rta, hogy elmes�lj�k, mi is t�rt�nt pontosan.

– Maga is takar�zzon be �s �lj�n a kandall� mell�, Perselus!

Ekkor valaki kopogtatott az ajt�n.

– Tess�k!

McGalagony l�pett be.

– Mi�rt nem Madam Pomfrey-n�l van, Granger kisasszony? – k�rdezte r�gt�n. – �s mi ez az eg�sz?

– M�g �n is csak annyit tudok – v�laszolt Dumbledore, hogy Lucius Malfoy fogs�gba ejtette mindkettej�ket. De Granger kisasszony hamarosan mindent elmes�l.

 Piton ek�zben a v�ll�ra ter�tett egy takar�t, egy m�sikat a kez�be vett, felemelte az im�nt el�var�zsolt k�t vajs�r�s �veget, az egyikb�l kih�zta a dug�t, �s Hermione kez�be adta. Csak ezut�n burkol�zott be � is a takar�kba, �s �lt le a t�z mell�. Most �les hangon sz�lalt meg:

– Majd �n mes�lem el. Granger kisasszony nincs abban az �llapotban.

– M�r megbocs�sson, Perselus, de �n egy fikarcnyival sincs jobb �llapotban, mint Granger kisasszony. Gondolom, mostan�ban nem n�zett t�k�rbe.    

Piton val�ban sz�rnyen n�zett ki. A szok�sosn�l is j�val s�padtabb volt, szeme alatt hatalmas karik�k, arc�n m�ly bar�zd�k h�z�dtak. Ahogy kez�ben tartotta a vajs�r�t tiszt�n l�tszott, hogy remegnek az ujjai.

– �s ha j�l sejtem, Malfoy nem invit�lta meg eb�dre.

Dumbledore ism�t var�zsolni kezdett. Megjelent egy hossz�, alacsony asztal k�l�nb�z� m�ret� t�lc�kkal �s azokon mindenf�le finoms�ggal: t�bbf�le szendvics, s�lt csirkecombok, h�sos pite, p�st�tomok, n�h�ny cs�sze h�sleves, s�tem�nyek, gy�m�lcs, m�g f�l tucat vajs�r, egy nagy kancs� s�t�t�kl�, n�gy serleg �s n�h�ny Roxfort-c�meres asztalkend�.

– L�ssanak hozz� mindketten. B�r �g�nk a k�v�ncsis�gt�l, nem lenne j�, ha �sszeesn�nek az �hs�gt�l.

Senki nem ny�lt az �telhez. Hermione gyomra �res volt ugyan, m�gsem tudott volna enni. Az �tel l�tv�ny�ra is elfogta az �melyg�s. Gyorsan belekortyolt a vajs�r�be, elford�totta tekintet�t az asztalr�l, �s szabadkozni kezdett:

– �n nem tudok enni, nekem el�g lesz a vajs�r, igazgat� �r, de az�rt k�sz�n�m.

Z�ldes arcsz�n�t l�tva Dumbledore nem er�sk�d�tt.

– Rendben van, de ha meggondolod magad, csak vegy�l b�tran. Minerva, k�rem, foglaljon helyet, tal�n Granger kisasszony mellett lesz a legjobb. – �s egy p�lcamozdulattal, an�lk�l, hogy Hermion�t a legkisebb m�rt�kben is zavarta volna, kanap�v� alak�totta a fotelt.

– �s most, Hermione, halljuk, mi t�rt�nt – tette hozz�, mik�zben � is le�lt.

Piton sz�lni akart, de Dumbledore megel�zte:

– J� �tv�gyat, Perselus!

Piton nem tehetett m�st, telet�lt�tt mag�nak egy serleget t�kl�vel, �s zavartan majszolni kezdett egy f�szeres dar�lt h�ssal t�lt�tt pit�t. Furcsa helyzet volt: egy iskola igazgat�i irod�j�ban k�s� este n�gyen �lnek a kandall� el�tt, egy �telekkel d�san megrakott asztal mellett: maga az igazgat�, egy karossz�kben, p�lc�j�t az �l�ben tartva komoran �s k�v�ncsian; tarka takar�val a v�ll�n egy rosszkedv� tan�r, az egyetlen, aki eszik; egy kanap�n egyenes h�ttal az igazgat�helyettesn�, aki agg�d� pillant�sokat vet a mellette f�lig �l�-f�lig fekv� helyzetben l�v�, vajs�r�s palackot szorongat�, szint�n takar�kba bugyol�lt di�kl�nyra.

Mire Hermione halkan, akadozva besz�lni kezdett, m�r egy kicsit �tmelegedett az elfogyasztott f�l �veg vajs�rt�l, a kandall� bar�ts�gosan lobog� t�z�t�l, a puha takar�kt�l, �s persze a biztons�g�rzett�l, amit Dumbledore �s McGalagony jelenl�te ny�jtott. M�g mindig f�jt az arca, nem volt k�nny� besz�lnie, nem is volt benne biztos, hogy mindent �sszef�gg�en �s kell� r�szletess�ggel mond el, de Dumbledore nem szak�totta f�lbe, val�sz�n�leg elhat�rozta, hogy csak akkor k�rdez, ha a l�ny befejezte. McGalagony viszont kez�t a sz�ja el� kapva felki�ltott, mikor elhangzott, hogy Piton v�g�l nem tudott ellen�llni a hatszoros Imperiusnak, �s meger�szakolta Hermion�t.

– Igaz ez, Piton? – k�rdezte leveg�t kapkodva.

– Igaz. Mint ahogy az is, hogy Imperius �tok hat�sa alatt voltam.

Dumbledore f�radtan a tenyer�be temette a homlok�t, �s �gy sz�lt:

– Lucius Malfoy t�ll�pett minden hat�rt. K�rlek, folytasd, Hermione!

A l�ny �jra besz�lni kezdett. McGalagony k�zben kivette a kez�b�l a ki�r�lt vajs�r�s �veget, letette az asztalra, a d�ht�l reszketve t�klevet t�lt�tt az egyik serlegbe, odaadta neki, majd � is ivott egy kicsit.

***

Hermione ott fejezte be az elbesz�l�st, hogy a kast�lyba tartva �sszefutottak McGalagonnyal.   

– Igen, megl�ttam a jelz�f�nyeket. Egy�bk�nt – fordult Piton fel�, aki m�r befejezte az �tkez�st –, Umbridge miatt ne agg�djon, gondoskodtam r�la, hogy holnap d�lig aludjon. �s persze a keres�st is le�ll�tottam.

– K�sz�n�m, Minerva – b�lintott Dumbledore.

– Azt mondd m�g el Hermione, mi t�rt�nt a kezeddel �s az arcoddal.

– H�t… Piton professzor t�rte ki az ujjam �s pofozott meg, mik�zben… sz�val, amikor m�g az Imperius hat�sa alatt �llt.

– B�ntott m�shogy is?

Hermione habozott. Nem akart hazudni Dumbledore-nak, de nem akarta az sem, hogy �gy n�zzen ki, hogy panaszkodik Piton professzorra. A l�nyeg az, hogy meger�szakolta, �s visszahozta a Roxfortba. Mi�rt fontos annyira, hogy pontosan hogyan verte meg?

– Mondja csak el! – mordult r� Piton �s ler�zta mag�r�l a takar�kat. Val�sz�n�leg � m�r �tmelegedett.

– T�pte a hajamat, belev�gott �k�llel az oldalamba… h�tracsavarta a karomat… nem ebben a sorrendben… meg… megharapott, �s h�t, iz�… eln�z�st, de nem tudom szebben mondani, de… elfenekelt – motyogta lehajtott fejjel.

Pitonb�l most robbant ki az �r�k �ta felgy�lemlett fesz�lts�g. Felpattant, �s fel-al� j�rk�lva kiab�lni kezdett.

– Mindez�rt ne engem hib�ztasson, hanem saj�t mag�t, Granger! K�sz�nje a saj�t ostobas�g�nak! Oda-vissza bemagolja az eg�sz k�nyvt�rat, de annyi esze nincs, hogy �szrevegye, mikor felesleges ellen�llni. M�gis, mit k�pzelt? Hogy er�sebb n�lam? Meg Malfoyn�l �s a band�j�n�l? Ha nem kap�l�zik �s r�g-v�g �sszevissza, hanem gondolkodik, �s nyugton marad, kevesebb s�r�l�ssel meg�szta volna! �s r�videbb id� alatt! M�gis, mire sz�m�tott? Hogy id�t nyer, m�g Potter berep�l az �tokverte T�zvill�m�n, �s megmenti, mint a mes�ben a kir�lyl�nyt?! A ver�st meg nyugodtan vegye �gy, mint jogos b�ntet�st az �sszes olyan kih�g�s�rt, amit eddig Potterrel �s Weasley-vel egy�tt elk�vetett, �s b�ntetlen�l meg�szott!

Hermione elk�pedt, tork�n akadt a sz�. Eddig eg�sz norm�lis volt hozz�, most akkor mi�rt �v�lt vele? Ezt most komolyan �gy gondolja? Tudta, �rezte, hogy Piton most igazs�gtalan, m�g akkor is, ha k�zben minden szava igaz. N�m�n potyogni kezdtek a k�nnyei, m�g McGalagony felh�borodottan t�madt Pitonra:

– Piton professzor, ezt m�gis, hogy k�pzeli?! Mi itt nem alkalmazunk testi feny�t�st. K�l�nben meg nem v�rhatja el Granger kisasszonyt�l, hogy ne v�dje meg mag�t, mikor maga… maga… – Nem fejezte be a mondatot, mert �szrevette, hogy Hermione s�r. Kotor�szott egy kicsit a zseb�ben, azt�n el�kapta a p�lc�j�t, var�zsolt egy tiszta zsebkend�t, �s finoman let�r�lte vele a l�ny k�nnyeit. Pr�b�lta vigasztalni, �t�lelte, cir�gatta a haj�t. Majd kibontott egy vajs�r�s palackot, �s megpr�b�lta megitatni. Nem is figyelt arra, hogy Piton �jra kiab�l.

– De h�t � is elismerte, hogy Imperius hat�sa alatt �lltam, nem �rti, hogy nem vagyok felel�s semmi�rt? �n mindent az �gvil�gon megtettem, hogy…

– Hallgasson el, Perselus! – sz�lalt meg Dumbledore olyan hangon, hogy – b�r nem neki c�mezt�k a felsz�l�t�st – Hermione is abbahagyta a h�pp�g�st. – Senki nem hib�ztatja mag�t. Mind a n�gyen tudjuk, hogy mi az az Imperius. �s ne Granger kisasszonyon t�ltse ki a d�h�t, szenvedett m�r �pp eleget � is.

Piton �s Hermione egym�sra n�zett. A professzor ford�totta el el�bb a fej�t.

– Mit gondol, hol lenn�nek most, ha Granger kisasszony „gondolkodik, �s nyugton marad”? Ott voln�nak Malfoy vaks�t�t pinc�j�ben, �s Hermione m�g mindig azon em�szten� mag�t, hogy mi�rt nem pr�b�lta valahogy elker�lni ezt az eg�sz borzalmat, �s maga sehogy sem tudn� r�venni, hogy �sszeillessze a kett�t�rt p�lc�j�t. Ha egy n�nek nincs annyi v�dekez� �szt�ne, hogy egy ilyen jelleg� t�mad�s eset�n gondolkod�s n�lk�l v�dje mag�t, akkor arra sem k�pes, hogy egy egyszer� lebegtet� b�b�jt v�grehajtson t�rt-p�lc�s ig�z�ssel, a zsupszkulcsk�sz�t�sr�l nem is besz�lve.

Piton ebb�l ugyan nem sokat �rtett, de az igazgat�nak elhitte. M�r sz�gyellte mag�t az el�bbi kifakad�s��rt, McGalagony ezt sose fogja elfelejteni.   

– �s most ne haragudjon, Perselus, de meg kell k�rnem, hogy �lljon oda az ablak el�. – Dumbledore kez�be vette a p�lc�j�t, �s szint�n fel�llt.

– Nem b�zik bennem, Dumbledore professzor? Csak az�rt, mert az el�bb… Hisz visszahoztam Grangert!

– Nem, nem az�rt, amit az el�bb mondott. �s �n is tudja, hogy ez nem bizalom k�rd�se. Mindenk�ppen meg kell tennem, �s rem�lem, �n is �gy tenne, ha az �n helyemben lenne.

Piton sz�ja megr�ndult, azt�n lassan biccentett. Persze, musz�j megtenni. De mi�rt Granger �s McGalagony el�tt?

A professzor az ablakhoz s�t�lt, Dumbledore meg�llt vele szemben k�r�lbel�l m�sf�l m�terre, meglengette a p�lc�j�t, �s halkan elmormolt egy var�zsig�t. Piton k�r�l egy k�d�s, toj�s alak� burok keletkezett. Az igazgat� tov�bb motyogott, p�lc�j�b�l aranysz�n� szikr�k pattantak ki, �thatoltak a burkon, majd elnyelte �ket a professzor teste.

– Mit csin�lnak? – k�rdezte suttogva Hermione McGalagonyt�l.

– Dumbledore professzor ellen�rzi, hogy nincs-e Piton professzor m�g mindig Imperius �tok hat�sa alatt. Ha igen, egy id� ut�n nem lesz k�pes a teste elnyelni a szikr�kat, hanem azok visszaver�dnek, �s a burok piros sz�n� lesz.

– �s akkor?

– Akkor Dumbledore professzor feloldja az Imperiust.

– �s f�j ez az eg�sz Piton professzornak?

– Nem. – McGalagony furcs�n n�zett Hermion�re.

A var�zslat v�get �rt, Piton ki�llta a pr�b�t.

– K�sz�n�m, Perselus – b�lintott komolyan Dumbledore, majd kih�zott egy fi�kot. Egy kicsit kotor�szott benne, majd el�vett k�t var�zsp�lc�t.

– A j�v� h�ten mindketten rendk�v�li kimen�t kapnak, hogy �j var�zsp�lc�t v�s�rolhassanak Londonban. Addig is haszn�lj�k ezeket. – Azzal az egyik p�lc�t Piton, a m�sikat Hermione fel� ny�jtotta.

M�r Hermione is �tmelegedett annyira, hogy f�lig-meddig kikecmergett a takar�kb�l, �gy el�re tudott ny�lni, hogy letegye a vajs�r�s palackot. M�sk�pp nem tudta volna �tvenni a p�lc�t, hisz a m�sik keze s�r�lt volt.

– Az a m�sodik vajs�r�d ma este, igaz?

– Igen, igazgat� �r.

– Legfeljebb f�lig idd csak ki!

– Igen, igazgat� �r? Igazgat� �r, az hogy lehet, hogy �nnek a fi�kj�ban,… hogy �nnek t�bb…?

– Hogy t�bb p�lc�m van? Tudod, n�h�ny r�gi, kedves bar�t �s harcost�rs var�zsp�lc�j�t eml�kk�nt �rz�m. Olyanok�t, akiknek m�r nincs sz�ks�g�k r�.

Hermione meg�rtette. �h�tattal n�zte a var�zseszk�zt.  Egy olyan p�lc�t tart a kez�ben, amellyel egy rendtag valaha a hal�lfal�k ellen harcolt. Tal�n m�g Malfoynak is odap�rk�lt vele. Piton hangja t�r�tette mag�hoz az �lmodoz�sb�l.

– Most, hogy Granger kisasszony mindent elmondott, amit elmondhatott, tal�n r�m b�zhatn� �t, Dumbledore professzor; ell�tom a s�r�l�seit, elv�gzem rajta a Reflor�ci�-b�b�jt, m�dos�tom az eml�keit �s…

– Nem! – Hermione a f�jdalmaival mit sem t�r�dve, s�r�lt kez�vel a takar�t mag�hoz szor�tva ugrott fel. Az im�nt kapott p�lc�j�t Pitonra szegezte. – Ne mer�szeljen az eml�keimhez ny�lni, professzor, ami a fejemben van, az csak az eny�m! Nincs joga elvenni!

McGalagony sz�jt�tva b�mult r�, Piton haragj�t t�rt�ztetve pr�b�lt magyar�zkodni:

– De h�t mag�nak lenne jobb, ha nem eml�kezne erre az eg�sz sz�rny�s�gre. Meg nem t�rt�ntt� tehetj�k az eg�szet. Ne mondja nekem, hogy �gy akar �lni, hogy…

– Nem!

– Nem lehet meg nem t�rt�ntt� tenni – sz�lalt meg csendesen Dumbledore. – Nem fogjuk az eml�keidet b�ntani, Hermione, de…

– A Reflor�ci�t sem akarom! – v�gott szav�ba Hermione, p�lc�j�t m�g mindig Pitonra szegezve.

– Ezt is tiszteletben tartjuk. S�t, ha akarod, itt �s most �nnep�lyesen megesk�sz�m neked, hogy az iskola egyetlen alkalmazottja sem fog soha semmilyen var�zslatot v�gezni rajtad a beleegyez�sed n�lk�l. Mindazon�ltal h�l�s lenn�k, ha nem az irod�mban szegezn�l p�lc�t a tan�ri kar egyik tagj�ra.

Hermione Dumbledore szavaira lassan megnyugodott. Leengedte a karj�t �s nyelt egyet.

– Bocs�natot k�rek. – Pitonnak mondta, nem Dumbledore-nak, de mivel � nem felelt, m�gis az igazgat� v�laszolt:

– Ne is eml�ts�k t�bbet. �lj vissza, k�rlek, �s pr�b�lj meg enni valamit – intett az asztal fel�, amely m�g mindig tele volt �tellel, mert Piton alig evett valamit.

Hermione �vatosan vissza�lt a p�rn�kra, de nem ny�lt az �telhez. McGalagony a fej�t cs�v�lva seg�tett neki betakar�zni.

– Ezt nem gondolhatja komolyan, igazgat� �r – fakadt ki Piton. – Grangernek nem szabad eml�keznie erre az eg�szre. Elfecseg majd mindent. Ha Potter �s Weasley megtudja, nekem v�gem. Egyszer�en k�ptelen leszek tan�tani ilyen saj�tos k�r�lm�nyek mellett.

Hermione megd�bbent. H�t ett�l f�l? A tan�ri tekint�lye miatt akar beleny�lk�lni az agy�ba?

– Ne keverje bele Harry Pottert, ha szabad k�rnem, Perselus – felelte Dumbledore. – �s nagyon j�l tudja, hogy hamarosan n�la nagyobb gondjai is lesznek. De ezen ne m�ljon, majd sz�pen megk�rj�k Granger kisasszonyt, hogy ne eml�tse senkinek a t�rt�nteket. B�r ha j�l sejtem, tal�n nem is kell k�l�n�sebben megk�rn�nk. Tal�n � sem �rez k�l�n�sebb k�sztet�st, hogy b�rkinek is besz�ljen r�la. Igaz? – n�zett komolyan a l�nyra.

– Igaz. Piton professzor megnyugodhat, a saj�t any�mnak sem fogom elmondani. – Hermione morcosan Piton szem�be n�zett.

– �s maga ezt elhiszi, Dumbledore professzor? Az el�bb is elvesztette a fej�t. P�lc�t fogott r�m! Elfecseg majd mindent az els� adand� alkalommal, mikor…

– Ugyancsak agg�dhatn�nk egy tizenhat �ves ifj� h�lgy�rt, ha n�ha nem veszten� el a fej�t. De ha j�l sz�molok, Perselus, ebben a szob�ban jelenleg csak egy tizenhat �ves ifj� h�lgy tart�zkodik, de ma este m�r ketten is elvesztett�k a fej�ket – c�lzott Piton kor�bbi kirohan�s�ra Dumbledore. – Azonk�v�l gondoljon arra is, hogy meg kell szabadulnia a b�lyegt�l.

***

McGalagony el�sz�r Hermion�re n�zett, majd Pitonra, v�g�l Dumbledore-ra.

– Ezt nem gondolhatja komolyan, Albus.

– Azt… azt nem lehet – ny�gte Piton.

– Nincs m�s v�laszt�sa, Perselus. Van r� lehet�s�ge – itt Dumbledore Hermion�re n�zett –, ki kell haszn�lnia.

– K�ptelens�g. – Piton belet�rt a haj�ba, �s j�rk�lni kezdett. – Lehetetlen.

– �s m�gis mi m�st tehetne? Mik a tervei?

Piton nem v�laszolt. Egy id� ut�n le�lt, k�ny�k�t a t�rd�re t�masztva a tenyer�be temette az arc�t. A csendet v�g�l Hermione t�rte meg, mik�zben felk�sz�l�dott a kanap�r�l.

– Eln�z�st, ez tal�n m�r nem tartozik r�m. Ha lehet, szeretn�k lemenni a gyeng�lked�re, vagy csak megf�r�dni, �t�lelni Cs�mp�st �s aludni v�gre.

– Persze, hogyne, j�jj�n csak velem – �llt fel r�gt�n McGalagony is.

– Minerva, maga is tudja, hogy nem lehet. Sajn�lom, Hermione, de igenis r�d tartozik. �s egyel�re csak az egyik k�v�ns�godat teljes�thetem. – Intett a p�lc�j�val, de mindenki megr�k�ny�d�s�re nem t�rt�nt semmi. Dumbledore nem j�tt zavarba.

– Igazgat� �r, nem v�rhatja el Granger kisasszonyt�l, hogy megcsin�lja ezt a…, ezt a… – McGalagony nem tal�lt szavakat.

– Dumbledore professzor, �n ezt nem csin�lom – jelentette ki Piton.

– Gondolkodjon, Perselus! Voldemort most m�r �ld�zni fogja. Csak a Roxfortban van biztons�gban t�le. Viszont Lucius Malfoynak nagy befoly�sa van. Ha a miniszt�riumban bev�dolja �nt, hogy meger�szakolt egy di�kl�nyt, t�l�k m�r nem tudn�m megv�deni, hisz a dolog letagadhatatlan.

– Tal�n meg tudom m�g egyszer t�veszteni a S�t�t Nagyurat, m�r van egy f�lig k�sz tervem.

– Minden terv nagyon kock�zatos, Perselus, �s ha lenne is es�ly�nk, r�vid id�n bel�l nem lesz olyan �llapotban, hogy b�rmilyen tervet is v�grehajtson, ezt �n is tudja.

– De Albus, erre nem k�nyszer�theti Granger kisasszonyt – mondta McGalagony.

– Tudom, �s nem is fogom k�nyszer�teni

– Eln�z�st, de ha m�gis r�m tartozik, akkor el�ruln�k, hogy mir�l van sz�? – k�rdezte Hermione, aki eddig t�relmesen hallgatta a sz�m�ra �rtelmetlen besz�lget�st.

– Nocsak, v�gre van valami, amit nem tud – morogta Piton.

– El fogom mondani, csak n�h�ny percet v�rj, k�rlek.

– De mib�l gondolja, professzor �r, hogy Malfoy v�daskodna, mikor � tehet mindenr�l, ezt �n is tan�s�tan�m.

– Ugyanaz a helyzet, mint Sirius eset�ben, az illet�kesek nem hinn�k el neked az igazs�got. Hamarosan megmagyar�zok mindent r�szletesen, addig is �lj le, k�rlek, �s egy�l v�gre valamit.

Hermione csak az els� k�r�snek engedelmeskedett.

Dumbledore levett az egyik polcr�l egy hatalmas k�nyvet, �s letette az �r�asztalra.

– K�r az er�fesz�t�s�rt, igazgat� �r, Granger nem lesz k�pes…

– Perselus, Granger kisasszonyt csak b�zza r�m! K�rem, hozzon ide abb�l a szekr�nyb�l nekem n�h�ny pergament. Nem j�, ha vesztegetj�k az id�t, �s c�lszer� lenne ellen�rizni a k�szleteit is.

Hermione k�rd�n McGalagonyra n�zett, aki zavartan elfordult, majd egy serleg t�klevet t�lt�tt neki. Mik�zben Dumbledore a k�nyvben lapozgatott Piton is engedelmeskedett v�gre, fel�llt �s odament a szekr�nyhez a pergamen�rt. Ekkor kapar�sz�s hallatszott az ajt� fel�l.

– Kinyitn� az ajt�t, Perselus?

– V�runk valakit? – k�rdezte McGalagony.

Amint Piton kinyitotta az ajt�t, peckesen, felemelt farokkal bes�t�lt Cs�mp�s. Dumbledore elmosolyodott.

– Mint mondtam, Hermione, az egyik k�v�ns�godat tudom teljes�teni.

– K�sz�n�m, igazgat� �r – felelte a l�ny, �s � is elmosolyodott. Cs�mp�s felugrott a gazd�ja �l�be �s hangos dorombol�sba fogott, ahogy Hermione simogatni kezdte.

Piton s�rtett arckifejez�ssel tette le a pergameneket Dumbledore el�. Nem vette j� n�ven, hogy egy macska miatt k�nyszer�lt ajt�n�ll�i teend�ket ell�tni. Az igazgat� nem t�r�d�tt vele, hanem egy kicsit m�g olvasott a k�nyvb�l, azt�n p�lc�j�val meg�rintette az egyik pergament, amely r�gt�n tele�r�dott.

– N�zze �t ezt, Perselus!

Piton Dumbledore tekintet�t l�tva nem mert tiltakozni, �s kelletlen�l �tvette a pergament.

– Els� r�n�z�sre van minden a t�rol�szekr�nyemben, igazgat� �r. Szerintem ezeket hamar �ssze tudom �ll�tani. De van itt m�s is: sz�z�vesn�l r�gebbi, holdf�nyn�l sz�tt v�szon… barnamedve lapockacsontj�b�l faragv�ny… ilyeneket nem tudom, honnan vegyek.

– Azokat tal�n r�m b�zhatj�k– sz�lat meg McGalagony.

– Nagyszer�, kedves Minerva, h�l�sak lesz�nk – csillant fel Dumbledore szeme, �s m�g egy feljegyz�st k�sz�tett.

Az igazgat�helyettesn� �sszetekerte a pergament, a zseb�be tette, a sz�j�t keskenyre pr�selte, �s szigor�an Dumbledore-ra n�zett.

– Indulok is, mert nem lesz k�nny� dolgom. Csak annyit k�rek, Albus, hogy legyen nagyon k�m�letes Hermion�hez.  – �s kisietett az ajt�n.

Hermione meglep�dve n�zett ut�na. Most m�r nagyon k�v�ncsi volt, hogy mi is v�r r�.

– Menjen �n is, Perselus, k�sz�tse el�, amit lehet, azt�n j�jj�n vissza, h�rmasban megbesz�lj�k majd a r�szleteket.

Piton k�telked� pillant�sokat vetett Hermion�re �s Dumbledore-ra, de nem mert ellenkezni, �gy csak biccentett egy apr�t, majd t�vozott � is.