Mikor Hermione egyed�l maradt, a kandall� t�z�nek halv�ny f�ny�n�l alaposan szem�gyre vette a szob�t. Ha balra n�zett, egy kis �jjeliszekr�nyt l�tott gyertyatart�val, amelyben nem �gtek a gyerty�k. A fal mellett egy nagy l�da �s egy gardr�bszekr�ny �llt. A Hermion�vel szemben l�v� falb�l ny�lt a dolgoz�szob�ba vezet� ajt�, amellett volt a kandall�. A jobb oldali falhoz t�masztva �llt egy k�nyvekkel teli, �veges szekr�ny, t�le egy m�terre ny�lt a f�rd�szoba ajtaja. A falakon csup�n n�h�ny gyertyatart� �rv�lkodott. Az �gy sem volt t�lzottan k�nyelmes, a matrac kem�ny volt, a p�rna lapos; az �gykeret pedig durv�n �csolt f�b�l k�sz�lt. Hermione furcs�nak tal�lta, hogy m�g a di�kok baldachinos �gyban alszanak, addig egy tan�r nem �lvezi ezt a luxust. Azt is val�sz�n�nek tartotta, hogy az �gy eredetileg j�val keskenyebb volt, �s Piton csak az�rt sz�les�tette ki valami b�b�jjal, hogy mindketten elf�rjenek.

A szoba l�tt�n elszomorodott egy kicsit. Nemhogy a f�ny�z�snek nem tapasztalta jel�t, de a szem�lyess�g is hi�nyzott bel�le. Sehol egy f�nyk�p vagy egy eml�kt�rgy. Az eg�sz egy olcs� hotelszoba, vagy ink�bb egy szerzetesi cella hangulat�t �rasztotta.

Piton visszat�rt. � is �t�lt�z�tt, nem viselt m�st, csak egy fekete pizsamanadr�got. H�feh�r, sz�rtelen mellkas�nak k�zep�n ott vil�g�tott a f�rfiteny�r m�ret�, b�borsz�n� csillag. Hermione meglep�d�tt, mert nem sejtette, hogy a b�lyeg ilyen nagy, r�ad�sul olyan er�s f�nye volt, hogy a professzor karj�n l�v� S�t�t Jegy szinte jelent�ktelennek l�tszott. Ha nem emberi b�r�n van, �s nem ilyen sz�rny� k�r�lm�nyek k�z�tt keletkezik, azt is lehetett volna mondani r�, hogy gy�ny�r�. Vajon milyen �rz�s lesz megcs�kolni?

N�h�ny pillanat m�lva Hermione elkapta a tekintet�t. Nem akarta, hogy a professzor �szrevegye, hogy b�mulja a mellkas�t.

Piton megker�lte az �gyat �s letette a k�lcs�np�lc�t Hermione mell�, az �jjeliszekr�nyre.

– Nem val�sz�n�, hogy sz�ks�ge lesz r� az �jszaka, de az�rt kivettem a tal�rja zseb�b�l, ha nem haragszik.

– K�sz�n�m, tan�r �r.

Piton a saj�t oldal�ra ment, �s a m�sik p�lc�t a p�rn�ja al� tette. Hermione mag�ban k�sz�netet mondott neki, a figyelmess�g�rt, hogy az �jjeliszekr�nyt az � oldal�ra sz�nta.

A professzor is lefek�dt, �s mag�ra h�zta a m�sik paplant. Mindketten hanyatt fek�dtek, mereven kiny�jtott l�bbal, a hasukon nyugtatva a kez�ket. Hermione arra gondolt, hogy �gy nem lesz k�pes elaludni, mert � mindig a bal oldal�n fekve, l�bait enyh�n behajl�tva, a karj�t a feje al� t�ve aludt el. De m�g �ssze kellett szednie mag�t, hogy mozdulni merjen. A gy�gyken�cs�knek h�la, f�jdalmai ugyan jelent�sen enyh�ltek, de valahogy illetlens�gnek �rezte, hogy h�tat ford�tson a professzornak. A h�zirendben nem volt utal�s arra, hogy mi a k�vetend� magatart�s akkor, ha az ember l�nya a b�jitaltan�ra mellett k�nytelen aludni. Az jutott esz�be, ha el�tte j� �jszak�t k�v�n, akkor tal�n nem t�nik nagy udvariatlans�gnak, ha megfordul; de azt�n Piton megel�zte:

– Ugye, eml�kszik, mit kell majd tennie?

– Eml�kszem.

– Nem f�zik?

– Nem, tan�r �r.

– El tud majd aludni?

– Igen, tan�r �r.

– Akkor h�t… J� �jszak�t!

– J� �jszak�t!

Hermione most m�r nyugodt lelkiismerettel fordult az oldal�ra, �s hunyta be a szem�t. Piton mind�ssze �t perc m�lva kezdett horkolni, de ezt � m�r nem hallotta.  

***

Egy tiszt�son kereste �t a t�ncol� p�rok k�z�tt. Sz�v�t �tj�rta a fagyos hangulat. �jszaka volt, de a k�rben lebeg� f�kly�k f�nye n�mileg megvil�g�totta a teret. K�s�rteties, balj�s zene sz�lt, az arctalan t�ncosok lassan mozogtak. A p�rok egyik tagja a hal�lfal�k, a m�sik a dementorok csukly�j�t viselte.  Tudta, hogy k�zt�k van, akit keres. Tal�lomra ler�ntotta az egyik hal�lfal� �larc�t, az egy pillanatig r�n�zett, majd mintha misem t�rt�nt volna, tov�bb t�ncolt. Megd�bbent, nem akart hinni a szem�nek. M�g h�rom-n�gy hal�lfal�t fosztott meg az �larc�t�l, de az eredm�ny mindig ugyanaz volt: saj�t, zs�ros, fekete hajjal keretezett, s�rg�sfak� arca n�zett vissza r� k�z�ny�s, fekete szemekkel. A dementorokat is meg kell n�znie. Elsz�nta mag�t, de n�luk is ugyanezt tapasztalta. M�r azt sem tudta, hogy melyiket ellen�rizte, �s melyiket nem; mert ugyan soha nem l�tta, hogy b�rmelyik�k is visszah�zta volna a k�mzs�t, m�gis, ak�rh�nyszor csak k�r�ln�zett, mindegyik arc rejtve volt.

Azt�n �szrevett egy p�r n�lk�li dementort, aki idegesen t�bl�bolt a t�ncosok k�z�tt. � is keresett valakit. Piton most m�r biztos volt benne, hogy � lesz az. V�gre! Amilyen gyorsan csak tudott, odament hozz�, �s egy hirtelen mozdulattal lekapta a csukly�t a fej�r�l. H�t igen, megtal�lta. � az, Potter. Leemelte a fejet a testr�l; erre a t�ncosok elt�ntek, a fej n�lk�li k�p�nyeg �gyszint�n. �t pedig led�nt�tte a l�b�r�l az eg�sz test�t el�nt� bizonytalans�g-�rz�s hull�ma, �s a fejet a kez�ben tartva t�rdre rogyott. Potter, igen, de melyik? Az apa vagy a fia? Hiszen egyform�k! Egyform�k, de csak az�rt, hogy �t bosszants�k. Ez teljesen biztos. Most hogyan �llap�tsa meg? Igen, megvan, a sebhely! A vill�m alak� sebhelyet kell keresnie. Hol lehet?

V�gign�zett a saj�t meztelen fels�test�n. Megtal�lta a b�borf�nyben dereng� N�gy�g� Csillagot a mellkas�n �s a S�t�t Jegyet a bal karj�n, de sok m�s b�lyeget is. Asztrol�giai szimb�lumok, szemek, kelyhek, hal�lfejek, r�n�k �s k�l�nb�z� keresztek bor�tott�k a test�t. Azt�n r�tal�lt a vill�mra is a jobb tenyer�n. �l�be vette a fejet, �s kez�t Potter homlok�ra szor�totta, ahol �gy megjelent a vill�m alak� sebhely lenyomata. Siker�lt, �s a fejhez imm�r test is tartozott. De ez nem lehet Potter teste! Ez egy n�i test, pontosabban egy fiatal l�ny�. G�mb�ly� v�llak, finom, b�rsonyos b�r, apr�, hetyke kis keblek, �velt cs�p�… Elkapta a tekintet�t. Ez Granger! De mit keres Potter feje Granger test�n? Ezt helyre kell hoznia! Meg kell tal�lnia Granger fej�t!

Nevet�st hallott a feje felett. Fel�llt, feln�zett az �gre, �s h�rom kviddicsez� var�zsl�t pillantott meg, akik j�kedv�en passzolgatt�k egym�snak a kvaffot. Megismerte �ket: James Potter, Sirius Black �s Lucius Malfoy. Black vette �szre �t el�sz�r, �s leki�ltott neki:

– Ezt keresed, Pipogyusz? – �s akkora er�vel v�gta hozz� a kvaffot, hogy Piton hanyatt esett.

Mikor alaposabban megn�zte, hogy mit is tart a karj�ban a mellkas�hoz szor�tva, r�m�lt �s boldog volt egyszerre. Megvan! Ez Granger feje! De mi�rt kviddicseztek ezek Granger fej�vel? Mindegy, a l�nyeg az, hogy �pp ezt kereste. De hol a test? Most az t�nt el, �jra meg kell keresnie. Azt�n r�j�tt, hogy mi a teend�: megf�rdeti Grangert, akkor majd meglesz a teste is.

Bel�pett a f�rd�szob�ba. A f�rd�k�d tele volt forr� v�zzel, gy�gyn�v�nyek illata vegy�lt el a felsz�ll� p�r�ban. �vatosan a v�z al� nyomta fejet, majd gyeng�d mozdulatokkal mosni kezdte a fejr�l leoml� g�nd�r tincseket. Egy id� ut�n a h�ta m�g�tt megsz�lalt egy hang:

– Itt vagyok, tan�r �r.

Piton megfordult, �s ott �llt el�tte Granger anyasz�lt meztelen�l. Granger feje, Granger teste, ez stimmelt. De… Iszonyat! A karj�n, a mell�n, a has�n, a combj�n minden�tt korb�cs�t�sek nyoma �ktelenkedett. Hossz�, haragosv�r�s, duzzadt hurk�k, n�melyikb�l itt-ott v�r sziv�rgott.

– Mi t�rt�nt mag�val?

– Megb�ntettek, tan�r �r – rebegte f�l�nken Granger. – A tan�r �r is meg fog b�ntetni?

– Nem. �n… meggy�gy�tom. �lj�n le, megf�s�l�m �s meggy�gyul. Csak b�zzon bennem!

Egy non-verb�lis Invito-val odah�vta mag�hoz a f�rd�szoba sark�ban �ll� sz�ket, finoman k�zen fogta a l�nyt, �s le�ltette. Ek�zben l�tta, hogy a h�t�t �s a fenek�t is alaposan elvert�k. Felkapott egy f�s�t, �s munk�hoz l�tott, de sehogy sem boldogult. Granger iszonyatosan borzas volt, ak�rhogy pr�b�lkozott, egyetlen gubancot sem tudott kif�s�lni. Mag�t hib�ztatta, hiszen � k�colta �ssze a haj�t, m�g a k�dban mosta. �gy d�nt�tt, egyszer�bb lesz p�lc�t haszn�lni. A zseb�be ny�lt, de var�zsp�lca helyett csak egy oll�t tal�lt. Nem baj, egyel�re ez is j� lesz. Most lev�gja a kif�s�lhetetlen f�rt�ket, �s k�s�bb, mikor lesz p�lc�ja, var�zsol neki egy rendes frizur�t.

Alapos munk�t akart v�gezni, ez�rt �gy dolgozott, hogy a fejb�rh�z a lehet� legk�zelebb helyezte az oll�t. K�zben persze arra is vigy�znia kellett, hogy ne okozzon s�r�l�st.

Granger engedelmesen t�rte a m�veletet, �s n�h�ny perc m�lva csaknem teljesen kopasz lett. Piton felseg�tette �t a sz�kr�l, �s v�gign�zett rajta. El�gedett volt, a karcs� testr�l elt�ntek a korb�csnyomok. Leakasztott a fogasr�l egy k�nt�st, �s �vatosan a l�nyra adta.

– K�sz�n�m, Perselus.

– Ne mer�szeljen a keresztnevemen sz�l�tani, Granger!

– Ugyan, Perselus, hiszen hamarosan �sszeh�zasodunk. �pp ez�rt, ink�bb neked kellene leszokni a grangerez�sr�l, �gysem leszek az sok�ig.

– Ezt m�gis hogy k�pzeli?

– Az ezernyolcsz�zharminc�t�dik �vi huszonhetes var�zsl�t�rv�ny, sz�znyolcvankettes paragrafus, �tvenkettedik bekezd�s, h� pont, negyvenharmadik z�rad�k tizenkettedik kieg�sz�t�se kimondja, hogy ha egy var�zsl� lev�gja egy boszork�ny haj�t, akkor �k k�telesek h�rom napon bel�l h�zass�got k�tni.

– De…

– �s ha valamelyik�k esetleg h�zas lenne, az k�teles azonnali hat�llyal al�vetni mag�t az ezerh�tsz�z�tvennyolcadik �vi hetven�t�s var�zsl�t�rv�ny, huszonh�rmas paragrafus, harmincnyolcadik bekezd�s, b� pont, tizenkilencedik z�rad�k �t�dik bekezd�s�ben le�rt gyors�tott v�l�si elj�r�snak.

– Maga a t�rv�nyk�nyvet is bemagolta?!

– Mi�rt, az baj? De legal�bb lesz apja a gyerekemnek – mondta Granger kez�t hatalmas pocakj�ra helyezve.

– Eddig �szre sem vettem, hogy terhes vagy.

– A kilencedik h�napban vagyok.

– Kit�l van?

– Lucius Malfoyt�l.

– Azt akarod, hogy �n neveljem fel Malfoy gyerek�t?!

– Ne mondd, hogy nehezedre esne. Tan�rk�nt mindig kiv�telezt�l Drac�val.

– Hogy mersz ez�rt nekem szemreh�ny�st tenni?! �tven pont a Griffend�lt�l!

Granger s�t�ni kacajra fakadt. Levette a k�nt�st, leter�tette a f�ldre, hanyatt fek�dt r�, �s felh�zta a t�rdeit. Meglep�en k�nnyen sz�lt.

– Menj, kisfiam, cs�kold meg a nevel�ap�dat! – mondta a l�bai k�z�tt felsikl� dementornak.

***

– NEEEE….!!!!! �����HHH…….!!!!!!!!!!!

Hermione arra �bredt, hogy egy borzalmas ki�lt�st hall, �s egy furcsa r�nt�st �rez a fej�n. Az els� pillanatban fogalma sem volt r�la, hogy hol van, majd lassan kitisztult a k�p: Piton �v�lt mellette. Dumbledore-nak igaza volt, erre k�ptelens�g nem fel�bredni. Meg akart fordulni, de csak nagyon nehezen siker�lt, a haja mintha beleakadt volna valamibe. Azt�n l�tta, hogy a m�g mindig alv�, �s rekedten �v�lt� professzor markolja a haj�t. Piton embri�pozit�r�ba kucorodott, paplanja gomb�cc� gy�rve �rv�lkodott az �gy v�g�ben.

– Piton professzor, �bredjen! – suttogta

Azut�n r�j�tt, hogy hangosan kell besz�lnie, �s megism�telte emeltebb hangon. Mikor Piton erre sem �bredt fel, megr�zta a v�ll�t. A professzor b�re j�ghideg volt, �s �szott a verejt�kben. M�r Hermione is kiab�lt:

– Ez csak �lom, tan�r �r, �bredjen fel!

Piton szeme v�gre felpattant, �s lihegve felkapta a fej�t. Elkerekedett szemmel n�zett a l�nyra.

– MIT KERES MAGA…? Oh, persze…, az �tok, m�r eml�kszem – ny�gte zih�lva.

– Eln�z�st, tan�r �r, de elengedn� a hajamat?

– Bocs�nat – motyogta Piton, �s sz�tnyitotta a tenyer�t. Majd kiegyenesedett, �s fej�t az �gy h�tt�ml�j�nak vetve f�lig �l�-f�lig fekv� helyzetbe torn�szta mag�t. A l�gz�se m�g mindig nem t�rt vissza a norm�lis ritmusba, rettenetesen kimer�ltnek t�nt.

Hermione sz�ve �sszeszorult a sz�nalomt�l. „Mi�rt nem Malfoy? Mi�rt nem Malfoy?” – d�b�rg�tt agy�ban a gondolat. Lassan Piton fel� fordult, egy pillanatra tal�lkozott a tekintet�k, majd a mellkasa f�l� hajolt, �s – mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga – megcs�kolta a N�gy�g� Csillagot. Nem �rzett semmi k�l�n�set, olyan volt, mint �ltal�ban az emberi b�r.

Piton suttog� hangon sz�lalt meg:

– K�sz�n�m, kisl�ny. Most aludjon!  

Hogy ilyen kedvesen sz�l�totta, Hermione sz�v�t �tj�rta a melegs�g. Elmosolyodott, lassan visszafek�dt, �s ism�t a bal oldal�ra fordult. F�l perc m�lva Piton m�r nyugodtan l�legzett. Hermione hallotta, hogy mag�ra ter�ti a paplanj�t. Mindkett�j�knek siker�lt visszaaludni.

***

Mikor fel�bredt meglep�dve vette �szre, hogy fekszik mellette valaki. Azt�n minden esz�be villant: Granger, az �tok, a Szertart�s. Ijedten n�zett a mellkas�ra, �s alig hitt a szem�nek. A h�l�szob�j�ban csak a kandall� t�ze adott n�mi f�nyt, de �gy is l�tta, amit l�tnia kellett. Csak hogy megnyugtassa mag�t, el�vette a p�lc�j�t, hogy meggy�jtsa a falon l�v� gyerty�kat, de azt�n �gy d�nt�tt, nem kock�ztatja meg, hogy Granger fel�bredjen, am�g fogalma sincs, h�ny �ra. A pinceszob�ban nem volt ablak, �gy azt sem tudta, reggel van-e m�r. �ltal�ban mindig azonos id�ben �bredt, de nem lenne csoda, ha az ut�bbi esem�nyek megzavart�k volna a bels� �r�j�t.

Ahogy felkelt az �gyb�l, f�jdalom nyilallott a derek�ba. H�t igen, tegnap igencsak kem�ny munk�t v�gzett. Rengetegszer kellett lehajolnia �s felegyenesednie �s a karj�ban cipelt egy tizenhat �ves l�nyt. A t�rdei is biztos bedagadtak.

Halkan �tl�pdelt a f�rd�szob�ba, egy p�lcamozdulattal meggy�jtotta a g�zl�mp�kat, majd kinyitotta az egyik szekr�nyt, el�var�zsolta az el�z� nap leszedett t�kr�t, �s maga el� lebegtette. Fels�hajtott. Igen, most m�r semmi k�ts�g: a b�lyeg elt�nt. Ez nagyszer�! Hihetetlen szerencse! Siker�lt neki valami, ami addig soha senkinek! B�szk�n elmosolyodott, a t�k�rk�pe visszamosolygott r�. J� volt l�tni, sosem gondolta volna, hogy ennyire hi�nyzik majd neki ez a k�pess�g. Azt�n elkedvetlenedett amiatt, hogy a dics�s�get sosem arathatja le, hiszen mindent titokban kell tartani. K�ptelens�g, hogy ez az eg�sz valaha is nyilv�noss�gra ker�lj�n. �gy is t�l sokan tudj�k: Dumbledore, McGalagony, Granger tiszt�ban vannak a teljes igazs�ggal, �s ott van m�g Malfoy a band�j�val.

De m�r megszokhatta, hogy neki nem sok jut a dics�s�gb�l. �s vannak fontosabb dolgok is. El�sz�r is ott a Nagy�r. Ki kell tal�lnia, hogy pontosan hogyan is hazudtolja meg Malfoyt. Dumbledore majd seg�t kieszelni. N�h�ny eml�kt�rl�ssel kombin�lt konf�zi�s �tok mindenk�ppen kell Malfoy ellen, persze csak �vatosan, hogy ne legyen t�l felt�n�. Azt�n folyamatosan fogyasztania kell az Anti-Veritaserumot arra az esetre, ha a Nagy�r pr�b�ra tenn�. Szerencs�re m�g b�ven van a k�szlet�ben, de m�g ma elkezdi f�zni a k�vetkez� adagot. Ezek, �s az okklumentori k�pess�gei elegend�ek lesznek. Persze nem kellemes dolog a S�t�t Nagy�r sz�ne el�tt konfliktusba keveredni Malfoyjal. �t mindig feld�h�tette, ha sz�th�z�s van a hal�lfal�i k�z�tt. Kem�nyen meg fogja b�ntetni mindkett�j�ket, de nem sz�m�t. G�nyos mosollyal gondolt arra, hogy kettej�k k�z�l nem Malfoy volt az, aki nagyobb m�lt�s�ggal viselte uruk feny�t�seit. Az arc�ra ki�l� vigyort a t�k�r h�ven visszaadta, �s esz�be jutott, hogy mit sz�l majd Malfoy, ha megl�t rajta egy hasonl� mosolyt. Ugyancsak meg fog lep�dni. Vajon besz�mol a Nagy�rnak az er�szakr�l? Ha igen, nincs m�s dolga, mint megeresztenie egy hasonl� vigyort. �s az a p�ffeszked� h�lyag ezzel egy �letre hitel�t veszten�. Sem �, sem a Nagy�r nem tudja, hogy Granger milyen remek kisl�ny, meg sem fordulna a fej�kben, hogy elv�gezte vele a Szertart�st. De az is lehet, hogy Malfoy err�l m�lyen hallgat majd a Nagy�r el�tt, mert � nem mindig �rt�kelte a hal�lfal�k mag�nakci�it. Ha nem tetszene neki, Malfoy s�lyosabb b�ntet�st kock�ztat n�h�ny Cruciatusn�l.

Meg kell besz�lnie mindent Dumbledore-ral. � tudni fogja, hogy mit kell tenni. Olyan b�lcs. Az este is milyen igaza volt! Tudta el�re, hogy Granger bele fog egyezni az �tok megt�r�s�be. De vajon honnan? Vagy esetleg m�gis befoly�solta valahogy? Biztosan nem.

A mosd� fel� b�jolta a t�kr�t, majd nekil�tott a pakol�snak.

P�lc�ja seg�ts�g�vel rendbe rakta a t�r�lk�z�ket �s a szivacsokat, az egyik szekr�nyb�l el�vette a k�t koffert, �s mindent bepakolt. Nem feledkezett meg arr�l, hogy a h�l�inget majd ut�lag kell berakni. A k�t kofferr�l esz�be jutott McGalagony, aki el�z� nap a holmikat hozta. Tess�k, most neki is h�l�val tartozik. Az igazgat�helyettes asszony ugyancsak d�h�s volt r�, val�sz�n�leg csak Dumbledore kedv��rt seg�tett neki. Sz�m�that t�le egy-k�t szemreh�ny� sz�ra, az biztos, m�g akkor is, ha az eg�sz az Imperius �tok miatt t�rt�nt. Elv�gre, ha � �vatosabb, akkor Malfoy nem leplezi le, �s nem t�rt�nik meg az eg�sz sz�rny�s�g. Annak idej�n, mikor a Roxfortba j�tt tan�tani, koll�g�ja lett azoknak, akik egykor �t tan�tott�k. Ez kezdetben zavar� volt egy kicsit, de n�h�ny h�nap alatt megszokta, �s a fesz�lyezetts�g-�rz�s az els� �v v�g�re megsz�nt. Kiv�ve McGalagonnyal szemben. T�le titokban n�ha m�g mindig �gy tartott, mint egy kisdi�k.

Befejezte a rendrak�st, utolj�ra Granger ruh�it vette szem�gyre. A tunik�n elv�gezte a tiszt�t�-�s vasal�b�b�jt, a tal�ron szint�gy, de azon a szakad�st is be kellett forrasztania, majd �sszehajtva egy sz�kre helyezte �ket. A mugli mell-iz�hez nem ny�lt, a var�zsl�s sikere k�ts�ges egy olyan t�rgyon, amit a m�gus csak kev�ss� ismer. De Granger biztos el tudja int�zni. A harisnyanadr�gon pedig m�r maga Merlin sem lett volna k�pes seg�teni, emiatt sz�lnia kell McGalagonynak.     

Miut�n feloldotta a t�rt�g�t�-b�b�jt, rendbe szedte mag�t is, elv�gezte a szok�sos reggeli tiszt�lkod�st, megvizsg�lta meggy�t�rt t�rdeit, tal�rt �lt�tt, leoltotta a g�zl�mp�kat, �s �vatosan visszament a h�l�szob�ba. Val�sz�n�leg m�giscsak megzavarta Grangert, mert nem �bredt ugyan fel, de �tfordult a m�sik oldal�ra. Piton le�lt az �gyra, �s a kandall� t�z�nek gy�r f�ny�n�l megvizsg�lta a l�ny arc�t. Amennyire ki tudta venni a z�z�d�sok elt�ntek. Vetett egy pillant�st a bek�t�z�tt ujj�ra is, majd �szrevette, hagy a paplan csak a derek�ig takarja be rendesen Grangert, ahogy forgol�dott, a h�t�r�l teljesen lecs�szott. L�gyan r�ter�tette a m�sik takar�t, azt�n kiny�jtotta hossz� ujjait, hogy megcir�gassa a haj�t. Egy pillanattal k�s�bb �gy kapta vissza a kez�t, mintha meg�gette volna. K�rmeit a tenyer�be m�lyesztve figyelmeztette mag�t, hogy ezt nem teheti. Azok ut�n, amit vele m�velt, ez olyan lenne, mintha vissza�lne az alv� l�ny kiszolg�ltatotts�g�val. De ha �bren lenne, sem engedhetn� meg mag�nak ezt a gyeng�d gesztust, hiszen csak Granger esz�be juttatn� az eg�sz sz�rny�s�get. A Szertart�st elviselte, mert Dumbledore nyilv�n elmondta neki, hogy am�g az �tok rajta van, addig � impotens. De mostant�l ennek v�ge, �s ha valami praktikus ok miatt nem musz�j, t�bbet nem �rintheti. Nem mintha esz�be jutna b�ntani, vagy �gy �rni hozz�, mint a szeret�j�hez. Nem, azt nem. Csak mintha a kish�ga lenne. De akkor sem teheti. Hi�ba tekinti � Grangert a kish�g�nak, Granger nem fogja �t a testv�rb�tyj�nak tekinteni soha. Nem is v�rhatja t�le. M�g k�t �vig szemmel tarthatja, ahogy egy tan�r szemmel tarthat egy di�kl�nyt, azt�n soha t�bb� nem l�tja

 Vagy tal�n m�gis? Vajon bel�p majd Granger a F�nix Rendj�be, ha leteszi a RAVASZ-t? Mi�rt is ne? Az esze, a tehets�ge megvan hozz�, a sz�ve is a hely�n. Csak h�t vesz�lyes. De nem baj, majd ott lesz � is, �s megv�di. M�r csak h�l�b�l is. Mert egy �leten �t h�l�s lesz neki, v�gtelen�l h�l�s, az�rt, ami�rt az �jszaka tett. K�r, hogy egy tan�r nem h�l�lkodhat egy di�knak.

Csendesen �tment a dolgoz�szob�j�ba. Az �r�ra pillantva meg�llap�totta, hogy val�ban a szok�sos id�ben kelt fel, majd szem�gyre vette a k�szlet�t. Kiv�lasztott egy iz�letekre val� f�jdalomcsillap�t�t, �s zsebre rakta a fiol�t, azzal, hogy a reggelihez majd beveszi; azt�n egy �st alatt t�zet gy�jtott, �s megtette az els� l�p�seket az Anti-Veritaserum elk�sz�t�s�re. Amikor m�r mag�ra hagyhatta a f�zetet, le�lt az �r�asztal�hoz, pergament, penn�t, tint�t vett el�, �s �rni kezdett.

Ezut�n �vatosan visszament a h�l�szob�ba, letette a levelet az �jjeliszekr�nyre, majd elindult Dumbledore-hoz.

***

Furcsa �rz�s volt idegen �gyban �bredni, f�leg �gy, hogy nem sz�r�dik be az ablakon, a f�gg�ny m�g�l n�mi nappali f�ny. Azt�n esz�be jutott, hogy hiszen a pinc�ben van, Pitonn�l. Jobbra n�zett, de �res volt mellette az �gy. Hol lehet Piton? Siker�lt vajon feloldani az �tkot? Nagyon rem�lte, hogy a professzor m�sodszor is el tudott aludni. �s egy�ltal�n h�ny �ra lehet? Fel�lt, ekkor vette �szre, hogy k�t paplan van rajta. Elsz�gyellte mag�t, mikor belegondolt, hogy �lm�ban ler�ncig�lta Pitonr�l. Azt�n az �jjeliszekr�nyre t�vedt a pillant�sa, �s megl�tta a pergament. A kandall� nem adott el�g f�nyt, hogy elolvassa, ez�rt felvette a k�lcs�np�lc�t is �s elmormolt egy Lumos-t.

„Granger kisasszony!

Ha fel�bred, j�jj�n �t a dolgoz�szob�mba. Ha nem vagyok ott, v�rjon meg. Enged�ly n�lk�l semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt ne hagyja el a helyis�get! �s ne ny�ljon semmihez.

                                                                              Perselus Piton professzor”

Hermione felkuncogott a professzor kim�rt st�lus�n, �s arra gondolt, ink�bb azt kellett volna le�rnia, hogy mi van a Csillaggal, ahelyett, hogy – mintha hat�ves lenne – figyelmezteti, hogy ne ny�ljon semmihez.

�gy d�nt�tt, el�sz�r rendbe szedi mag�t, miel�tt Piton szeme el� ker�l, de a f�rd�szoba ajtaja el� �rve megtorpant. Lehet, hogy a professzor �ppen odabent van. Hallgat�zott egy kicsit, kopogott, �jra hallgat�zott, �s mivel nem hallott semmit, �vatosan benyitott. Piton val�ban nem volt bent, �gy Hermione meggy�jtotta a g�zl�mp�kat, �s egy Colloportus-szal bez�rta az ajt�t.

Nem lep�d�tt meg k�l�n�sebben azon, hogy a f�rd�szoba az el�z� este �ta n�mileg megv�ltozott, �s �r�mmel konstat�lta, hogy a t�k�r is a hely�n van. Els� dolga volt ellen�rizni az arc�t. Noha sz�m�tott r�, m�gis megk�nnyebb�lt, mikor l�tta, hogy a z�z�d�soknak nyoma sincs.

Egy ideig m�g b�multa mag�t, mik�zben az el�z� nap esem�nyei j�rtak a fej�ben. Val�ban vele t�rt�nt mindez?

– Meger�szakoltak – mondta f�lhangosan a t�k�rk�p�nek

Megtett�k vele azt, amit �vsz�zadok �ta egyetlen boszork�nnyal sem, most m�gis itt �ll �pen �s eg�szs�gesen.  Ugyan�gy n�z ki, mint m�skor, az �let�t pedig �li tov�bb �gy, mint eddig. R�szt vesz az �r�kon, eb�dsz�netben egy�tt nevetg�l majd Ronnal �s Harryvel, este tanul a k�nyvt�rban, �s ha valami meg is v�ltozott benne, nem veszi �szre senki. Dumbledore er�snek nevezte �t, �s most �rezte, hogy ez val�ban igaz.  Elvesztette a p�lc�j�t, �t�lte a Cruciatust, a nemi er�szakot, t�rt-p�lc�s var�zslatot hajtott v�gre, elv�gezte a Szertart�st, �s m�g arra is k�pes volt, hogy viszolyg�s n�lk�l megcs�kolja Piton b�lyeg�t. Ez ut�bbi gondolatra enyhe bizonytalans�g futott v�gig rajta. Val�ban megtette? Nem lehet, hogy csak �lmodta? Ha biztos akar lenni benne, miel�bb besz�lnie kell Pitonnal.

Majd morfond�rozni kezdett azon, hogy vajon ezek ut�n hogyan fog vele viselkedni a professzor. �s hogyan viselkedjen � vele? M�sok el�tt nyilv�n ugyan�gy, ahogy eddig, hiszen titokban kell tartani a t�rt�nteket. De mi lesz n�gyszemk�zt? Ez nyilv�n att�l is f�gg, sikeres volt-e az �tokt�r�s.

Hirtelen �szbe kapott, hogy az id� nem igaz�n alkalmas az elm�lked�sre, ez�rt gyorsan megmosakodott. Majd megl�tta egy sz�ken az �sszehajtogatott ruh�it, �s egy csomagot „Granger”-felirattal. Kibontotta, �s a saj�t holmij�t tal�lta benne: egy bugyit, egy melltart�t �s egy harisnyanadr�got. El�sz�r nem �rtette, azt�n esz�be jutott, hogy ha valaki hosszabb ideig beteg, akkor szokott a h�zvezet� hasonl� csomagot �sszek�sz�ttetni az illet� szobat�rsaival, hogy a gy�gyul�s ut�n legyen miben elhagynia a gyeng�lked�t.

Leh�zta mag�r�l a h�l�inget, �s gyorsan megvizsg�lta a test�t, a v�lla f�l�tt m�g a fenek�re is lepillantott. Minden s�r�l�se meggy�gyult, m�r az ujja sem f�jt, �gy �rezte, csak a k�t�s miatt mozgatja nehezen. Meg�rintette a makul�tlan b�rt a mell�n ott, ahol el�z� nap m�g az az iszonyatos harapott seb volt, �s az jutott esz�be, tal�n a „kok�rda” elt�n�se j� jel arra n�zv�st, hogy Pitonr�l is elt�nt a Csillag. Mindig megvetette ugyan a babon�s mentalit�st, most m�gis j�lesett belekapaszkodni ebbe a gondolatba.

Mag�ra kapkodta a feh�rnem�t, azt�n l�tta, hogy Piton rendbe szedte a ruh�it, �s h�l�s mosollyal gondolt a professzorra. Fel�lt�z�tt, a szakadt harisny�t �s a melltart�t becsomagolta a pap�rba, amelyb�l a tiszt�t vette el�, �s a tal�rja zseb�be tette. Ujjaival �tf�s�lte egy kicsit a f�rtjeit. A haja puha volt, selymes �s csillog�, Piton egyszer a saj�tj�n is kipr�b�lhatn� a N�v�rek kenc�it – gondolta hamisk�san.

A h�l�inget �sszehajtva a sz�kre tette, a poszt�papucsot a sz�k al�, eloltotta a g�zl�mp�kat, �s visszament a h�l�szob�ba. Egy pillanatnyi haboz�s ut�n neki�llt rendbe rakni az �gyat. Tiszt�ban volt vele, hogy felesleges, hiszen Piton �gyis vissza fogja var�zsolni egyszem�lyesre, de nem akarta, hogy a professzornak rossz v�lem�nye legyen r�la. M�r alig b�rt a k�v�ncsis�g�val, mindenk�ppen tudni akarta, hogy siker�lt-e megt�rni a Keser�s�g �tk�t. Rem�lte, hogy Pitont a dolgoz�szob�j�ban tal�lja, �s v�gre elmondja neki, elt�nt-e a b�lyeg. Azt�n figyelmeztette mag�t, hogy valamit m�g meg kell besz�lnie a professzorral. Roppant k�nos lesz, de musz�j, k�l�nben el�fordulhat, hogy esetleg m�g egy enn�l is k�nosabb besz�lget�st lesz k�nytelen lebonyol�tani vele. Ink�bb nem kock�ztat.

Egy kicsit hallgat�zott a dolgoz�szoba ajtaja el�tt. Ha Piton esetleg nincs egyed�l, nem lenne szerencs�s dolog �tmennie. Nem hallott semmit, de az�rt a biztons�g kedv��rt – �s m�r csak udvariass�gb�l is – kopogott az ajt�n.

***

– Szabad!

– J� reggelt, tan�r �r!         

– Mag�nak is j� reggelt d�lut�n negyed kett�kor – felelte Piton a jav�tand� dolgozatokr�l az inga�r�ra pillantva.

Hermione riadtan k�vette a tekintet�t. Az nem lehet. Nem lehet, hogy d�lut�nig aludt. Az �r�asztalon l�v� dolgozatok ism�t esz�be jutatt�k az iskolai k�telezetts�geit, �s el�nt�tte a jeges r�m�let Ha eg�sz �jszaka fent lesz, akkor sem �ri utol mag�t. Az�rt indult el j� kor�n Roxmortsb�l, hogy tanulhasson, erre az eg�sz h�tv�g�je k�rba veszett Lucius Malfoy miatt.

– Bizony �m, �lomszusz�k kisasszony, pontosan negyed kett� van – mosolygott g�nyosan Piton, mik�zben fel�llt az asztal mell�l.

A professzor arckifejez�s�t l�tva Hermione egy csap�sra elfeledkezett a leck�j�r�l.

– A tan�r �r mosolyog – suttogta kez�t �k�lbe szor�tva boldogan. – Ez azt jelenti, hogy siker�lt!

– Igen – v�ltott komolyra fej�t elford�tva Piton. – �s maga? Vannak m�g f�jdalmai?

– Nincsenek.

– A s�r�l�sei? – Odament Hermion�hez.

– Minden rendben, tan�r �r. �s k�sz�n�m, hogy helyre hozta a ruh�mat.

Piton intett, hogy semmis�g, majd halkan �gy sz�lt:

– Mutassa a kez�t! – P�lc�j�val r�b�k�tt a l�ny ujj�n l�v� k�t�sre, a kend� letekeredett, a professzor �gyesen elkapta, majd a k�vetkez� p�lcamozdulatra elt�nt a megszikkadt p�p is.

– Mozgassa meg!

Hermione �gy tett; a keze imm�r t�k�letesen m�k�d�tt.

– K�sz�n�m, tan�r �r, de mi�rt nem �bresztett fel? Tanulnom kellett volna.

– Lehet, hogy most meg kellene dics�rnem a lelkiismeretess�g��rt, de amire sz�ks�ge volt, az egy kiad�s alv�s. �s ne agg�djon, McGalagony professzor besz�lt a koll�g�kkal, n�h�ny napig senki nem k�r sz�mon mag�t�l semmit. A b�jitaltant sem kell holnap beadnia.

– Oh, k�sz�n�m, tan�r �r, de azt m�r elk�sz�tettem.

– Ann�l jobb. Most azonban besz�ln�nk kell. – �s az �r�asztallal szemben l�v� sz�k fel� intett.

� is le�lt, m�g r�firkantott egy „el�gtelen”-t az el�tte l�v� dolgozatra, azt�n f�lretette a penn�t �s a pergamenkupacot.

– Nos, szeretn�m eml�keztetni, hogy a t�rt�ntekr�l soha senkinek nem besz�lhet. Sem most, sem k�s�bb, m�g �vek, �vtizedek m�lva sem. �s ezt vegye nagyon komolyan. Arra is vigy�znia kell, nehogy v�letlen�l sz�lja el mag�t. Mivel az elt�n�s�re valami magyar�zatot kellett adnunk a koll�g�knak �s a bar�tainak, McGalagony professzorral egyet�rt�sben azt tal�ltuk ki, hogy Roxmortsb�l idefel� j�vet egy fa�g a fej�re esett, az �t�st�l begurult egy �rokba, �s eszm�let�t vesztette. �n pedig �gy tal�ltam mag�ra, hogy… khm…, hogy egy szerencs�s v�letlen folyt�n megbotlottam ugyanabban a fa�gban, �s beestem ugyanabba az �rokba. Visszahoztam mag�t ide, �s eg�sz eddig a gyeng�lked�n volt eszm�letlen�l. Ha b�rki k�rdezi, ehhez a mes�hez tartsa mag�t. Ha a r�szletekr�l faggatn�k, mondja azt, hogy nem eml�kszik semmire, csak arra, hogy �t�s �rte a fej�t. Ha most l�tja valaki innen t�vozni, mondja azt, hogy Madam Pomfrey hozz�m k�ldte egy er�s�t� gy�gyital�rt, mert �pp kifogyott a k�szlete. Meg�rtette, Granger kisasszony?

Hermione ezt el�g gyenge �s nehezen hihet� mes�nek tartotta, de az�rt b�lintott.

– �s Madam Pomfrey? Neki tudnia kell, hogy nem voltam a gyeng�lked�n.

– Persze, hogy tudja. De a teljes igazs�got nem, azt tov�bbra is csak n�gyen tudjuk. De Dumbledore professzor megfelel�en kioktatta �t, �gy senki el�tt nem fog meghazudtolni minket, k�rdezni pedig nem k�rdezett semmit. Sajnos, nem tudja mindenki ennyire, mi az a tisztelet. Potter �s Weasley szinte ord�tva k�vetelt�k Madam Pomfreyt�l, hogy engedje be �ket mag�hoz. �gyhogy pr�b�lja meg �ket hihet�en meggy�zni. De van egy probl�m�sabb szem�ly is: Draco Malfoy. Nagyon vigy�zzon vele, el�fordulhat, hogy az apja tudatja vele, hogy mi t�rt�nt. Ne hagyja mag�t provok�lni! �s ha csak a legkisebb jel�t is adja, hogy tud valamit, azonnal sz�ljon nekem. Akkor is, ha csak gyan�, �s nem biztos benne. �rti?

– �rtem, tan�r �r.

– Hol a lev�l, amit reggel �rtam mag�nak?

– Az �jjeliszekr�nyen hagytam.

– Rendben. Nem akarom, hogy ak�rcsak v�letlen�l is megl�ss�k mag�n�l. – P�r m�sodpercig hallgatott, majd s�hajtva megk�rdezte:

– Nem gondolta meg mag�t az eml�kt�rl�ssel kapcsolatban?

– Nem – r�zta hevesen a fej�t Hermione.

– De h�t mi�rt? Mi�rt akar eml�kezni erre az eg�szre?

– Hogy bossz�t �llhassak Malfoyon.

Piton elk�pedt.

– Ezt azt�n t�nyleg felejtse el! M�gis, hogy gondolja? Maga m�g szinte gyerek, Malfoy pedig gazdag �s befoly�sos var�zsl�, �s a saj�t b�r�n is megtapasztalhatta, hogy nem riad vissza semmit�l. Verje ki a fej�b�l!

– Jogom van bossz�t �llni, tan�r �r.

–Nem! – csapott az asztalra Piton �s fel�llt. – B�zza �t r�m. �n fogok bossz�t �llni rajta, nekem is el�g okom van r�. El�gedjen meg annyival, hogy t�lc�n ny�jtom �t mag�nak a fej�t.

Hermione konokul Piton szem�be n�zett

– Nem v�rhatja el t�lem, hogy addig �lbe tett k�zzel v�rjak.

A l�ny arckifejez�s�t l�tva a professzor r�j�tt, hogy �gyis hi�ba besz�l. A d�he elsz�llt, vissza�lt az asztalhoz, �s szel�ds�get er�ltetett mag�ra.

– Legal�bb azt �g�rje meg, hogy b�rmit is csin�l, nagyon �vatos lesz.

– Ezt meg�g�rem, tan�r �r.

– A m�sik dolog: a Reflor�c�. Biztos, hogy azt sem akarja? Tudja egy�ltal�n, hogy mi az?

– Igen, tan�r �r tudom, hogy mi az, �s igen, biztosan nem akarom.

– De h�t mi�rt? Csak azt ne mondja, hogy a f�jdalom miatt.

– Nem az�rt.

– H�t akkor? Ne felejtse, mit mondtam: senkinek sem besz�lhet arr�l, ami t�rt�nt. Mit mond majd a f�rj�nek, ha a n�sz�jszak�n kider�l, hogy m�r nem… – nem b�rta kimondani.

Hermione megd�bbent. Piton t�nyleg azt hiszi, hogy v�rt volna a n�sz�jszak�ig? Vagy csak tapintatb�l fogalmaz �gy? K�l�nben meg lehet, hogy soha nem is megy f�rjhez. Am�gy meg m�giscsak sok, hogy Piton ennyit kutakodik. Ehhez m�r t�nyleg semmi k�ze.

– Nem v�lasztok olyat, aki magyar�zatot k�vetelne – v�gta ki v�g�l.

A professzornak eltartott egy darabig, m�g megem�sztette a csattan�s v�laszt.

– Hm. Az�rt megk�rem, hogy ha esetleg k�s�bb meggondoln� mag�t, nekem sz�ljon. Sz�vesen seg�tek – mondta halkan.

Hermione �gy gondolta itt a ragyog� alkalom, hogy � is felhozzon egy k�nyes t�m�t.

– Nem hiszem, hogy meggondoln�m magam, tan�r �r, de van valami m�s, amiben seg�thetne.

– Mi az? – vonta fel a szem�ld�k�t Piton.

– Sz�ks�gem lenne Glycine-kivonatra, �rd�gharaptaf�re �s sz�r�tott denev�rembri�ra – hadarta egyszerre a l�ny.

Pitont mintha vill�m s�jtotta volna. Nem igaz. Neki kellett volna, hogy ez esz�be jusson. Elv�gre � a feln�tt, a tan�r, r�ad�sul b�jitaltan�r, az �rd�gbe is. Hogy nem gondolt erre?! Most a saj�t ter�let�n szenvedett veres�get Grangert�l. Olyan d�h�s lett mag�ra, hogy legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t. Pedig m�g az �lma is figyelmeztette!

Granger ijedt tekintet�t l�tva r�j�tt, hogy a d�he ki�l az arc�ra. Ki kell tal�lnia valamit, mert nem tudhatja meg, hogy val�j�ban mi�rt ilyen m�rges.

– Melyik �tokverte k�nyvben olvasott az Anticoncipient�r�l?! Mert mindegyiket, amelyikben