Pontosan negyed�ra m�lva Harry bel�pett Pitonhoz. Az igazgat�helyettes azonnal r�t�madt:

– M�gis, kinek k�pzeli mag�t, hogy pedag�giai elm�leteket gy�rt?!

– �n nem gy�rtottam semmilyen elm�letet, Piton professzor.

– Akkor mit akart azzal mondani, hogy a s�t�t var�zslatok kiv�d�se k�l�nleges tant�rgy?!

– Semmit nem akartam vele mondani, az eln�k k�rdezett, valamit k�nytelen voltam v�laszolni.

– Maga Miss Kelly sors�t tette kock�ra! Az eg�sz tan�ri kar hitel�t veszti amiatt, hogy maga meg a feles�ge ostobas�gokat besz�l, vagy egyenesen hazudik. Le fogj�k ellen�rizni az elm�let�t!

Harry ezt nagyon igazs�gtalannak �rezte, de szok�s szerint megpr�b�lt t�relmes lenni Pitonhoz.

– �n csak j�t akartam, Piton professzor. Csak Miss Kelly �rdek�ben besz�ltem. A bizotts�g l�tni fogja, hogy � is jav�that a jegyein, ha m�snak siker�lt.

– Felt�ve, hogy igaz, amit mondott.

– Higgye el, Piton professzor, nem hazudtam, �s nem is t�vedtem, alaposan �tn�ztem Mordon professzor jegyzeteit.

– H��h! Mordon v�n bolond! – legyintett. – De legal�bb ellen�rizhetj�k. Adja azt a n�vsort!

Az igazgat�helyettesi irod�ban az egyik fal mellett hosszan fi�kok sorakoztak, amelyekben benne voltak a di�kok hivatalos kartonjai. Ezeken szerepelt a di�kok minden �rdemjegye minden tant�rgyb�l. A kartonoknak volt egy m�sodp�ld�nya a miniszt�riumban, azokr�l besz�lt Umbridge. Piton Harry n�vsora alapj�n begy�jt�b�b�jjal el�kereste a nyolc kartont, kilencediknek pedig el�vette Brend��t is. Egyenk�nt ellen�rizte a kartonokat, el�sz�r megn�zte, hogy val�ban sikeres volt-e a s�t�t var�zslatok kiv�d�se RBF, azt�n �sszevetett az els� k�t �vben kapott jegyeket Brend��val. Mikor v�gzett, egyszerre volt d�h�s �s megk�nnyebb�lt.

– Ezek szerint legal�bb ebben igaza volt – mondta fogcsikorgatva.

Harry fels�hajtott. Piton �rdekl�d�s�t viszont nagyon felkeltette a dolog, nemhi�ba v�gyott mindig a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t tan�tani.

– De mi lehet az oka? – morfond�rozott. – Biztos nem a maga ostobas�ga, hogy a s�t�t var�zslatok kiv�d�se k�l�nleges tant�rgy.

– Nagyon sajn�lom, hogy felbosszantottam ezzel a szerencs�tlen megfogalmaz�ssal, Piton professzor, de nem hinn�m, hogy a bizotts�got ez negat�van befoly�soln� Miss Kelly ir�ny�ban.

– Tal�n t�nyleg nem – ismerte el Piton. – Mikor vette �szre ezeket a furcsa adatokat?

– Csak most, mikor k�sz�ltem a meghallgat�sra. Hermione eml�tette, hogy ha t�relmes leszek Miss Kellyvel, akkor esetleg m�g az RBF-je is siker�lhet. Err�l jutott eszembe, hogy megn�zzem a fels�bb�vesek kartonjait, �s ezt tal�ltam.

– Mondja, Potter professzor, mikor lesz k�pes megcsin�lni valamit �n�ll�an, Granger professzor seg�ts�ge n�lk�l? – rosszm�j�skodott Piton.

Harry jobbnak l�tta nem v�laszolni. Piton idegesen lapozgatta a kartonokat.

– K�t mardek�ros, h�rom hugrabugos, egy holl�h�tas, k�t griffend�les. Ebben semmi logika! Mi t�rt�nt ezekkel, hogy �t�d�vesen megt�ltosodtak?

– Az�rt �n nem nevezn�m megt�ltosod�snak, Piton professzor. Legt�bbj�k �ppen hogy csak el�rte az E szintet, nem is engedtem �ket RAVASZ-kurzusra, csak kettej�ket, akik tavaly V-t kaptak.

– M�g szerencse! – horkant fel Piton. – De mindegy, minek nevezz�k, a k�rd�sem tov�bbra is az, hogy mi az oka.

– Nem tudom, Piton professzor.

Harry nem �rtette, Pitont mi�rt foglalkoztatja annyira m�g mindig ez az eg�sz, ha egyszer elismerte, hogy Brenda meg�t�l�s�n �gysem v�ltoztat.

– Nem tudja, Potter professzor? Elv�gre maga tan�tja a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t, mag�nak kellene tudnia – d�h�ng�tt fojtott hangon.

– Tal�n csak v�letlen – kock�ztatta meg a tippet Harry.

– Nincsenek v�letlenek – v�gta r� Piton �s tov�bb n�zegette a kartonokat.

Harry att�l f�lt, hogy ha Piton nem kap valamilyen elfogadhat� magyar�zatot, itt �llhat �t�letnapig. Azt�n �szrevette rajta, hogy tal�lt valamit. G�nyosan elmosolyodott, fekete szeme szikr�kat h�nyt.

– L�m csak, l�m csak. A Nagy Harry Potter, A S�t�t Nagy�r Legy�z�je. Sz�val �gy �llunk!

Harry megad�an v�rta, mi k�vetkezik.

– N�zze csak a neveket, Potter. A keresztneveket.

M�g mindig nem �rtette, de engedelmeskedett, �s halkan felolvasta a kartonokr�l a di�kok keresztneveit:

– Rosemary, Jane, Victoria, Stephanie, Patricia, Lucy, Caroline, Zuleika.

– Bizony �m! Ezek mind l�nyok, Potter professzor! Sz�d�lt csirk�k, akik nem tanultak R�mszem Mordonnak, de szorgalmasan magolnak a Nagy Harry Potter Professzornak, mert hal�losan belez�gtak! A Nagy Harry Potter Professzor, A Di�kl�nyok B�lv�nya! – �s s�t�ni kacajra fakadt.

Harry m�lys�ges zavarba j�tt �s f�lig v�r�s�d�tt. A legrosszabb az volt, hogy tudta, Pitonnak igaza van.

– Piton professzor… �n igaz�n nem tehetek r�la… �n semmi olyat nem tettem, ami…

De Pitont nem �rdekelte Harry menteget�z�se. Most, hogy j�l kisz�rakozta mag�t, megenyh�lt.

– H�t, Potter professzor, megold�dott a nagy pedag�giai rejt�ly. Szerencs�re a miniszt�riumban azoknak az ostoba t�kfejeknek nem fog felt�nni semmi, �gyhogy nincs okunk agg�dni Miss Kelly sorsa miatt.

Azt�n ezekkel a szavakkal engedte el Harryt:

– �s Potter professzor, a t�bbiek nem �rdekelnek, de ha egy mardek�ros boszork�ny tenne �nnek szerelmi vallom�st, k�rem, azonnal sz�ljon nekem, �n akarom majd kiszabni a megfelel� b�ntet�feladatot.

Amint becsukta maga m�g�tt az ajt�t, Harry hallotta, hogy Piton ism�t felnevet. Borzaszt�an �rezte mag�t. Persze nem volt vak, �szrevette m�r, hogy n�h�ny mer�szebb, csinosabb l�ny mindent megtesz, hogy felkeltse a figyelm�t, m�g n�h�ny m�sod�ves is. Most �gy n�zett ki, k�nytelen lesz komolyan foglalkozni a probl�m�val, �s �gy d�nt�tt, felkeresi Hermion�t, mik�zben sz�gyenkezve gondolt arra, hogy Piton alaposan beletraf�lt, mikor a szem�re vetette, hogy semmit nem tud a l�ny n�lk�l megoldani. Hermione �pp az okklumencia-jegyzeteket tanulm�nyozta.

– Ugye, szerinted is j�l siker�lt a meghallgat�s? Mit akart t�led Perselus?

Harry b�natosan besz�molt a besz�lget�s�kr�l.

– Utolj�ra k�ly�kkoromban volt ilyen kegyetlen hozz�m – s�hajtotta, miut�n befejezte.

– Pedig azt hittem, hogy most a meghallgat�s miatt tal�n egy kicsit �sszebar�tkoztok.

– J� is lett volna, de csak megint felm�rges�tettem.

– � is tudja, hogy nem volt igaza, mikor �gy r�d f�rmedt. �s ha Brenda jav�ra d�ntenek, amiben �n biztos vagyok, akkor elsz�ll a m�rge, hidd el. Valami miatt nagyon fontos neki, hogy Brenda itt maradhasson.

– Biztos nem akarja, hogy kevesebb mardek�ros legyen.

– Ha majd hivatalos lesz, hogy Brenda maradhat, ne felejts el neki sz�lni arr�l a Cruciatus-dologr�l.

– J�, persze. De szerinted most mit csin�ljak? Tudod, a di�kl�nyok…

– Semmit nem kell csin�lnod. Mi�rt k�ne tenni ellene, am�g csak annyib�l �ll a dolog, hogy sz�pen n�znek r�d, �s szorgalmasan tanulnak a kedved�rt?

– K�nnyen besz�lsz.

– Mi�rt, mit gondolsz, engem nem b�mulnak a hatod-heted�ves fi�k?

– Mi???

– �s mit gondolsz, �n nem voltam annak idej�n belez�gva Lupinbe?

– Mi??? Akkor ezt nem is mondtad!

– Persze, hogy nem. Tizenn�gy �ves l�nyok ilyesmit legfeljebb Veritaserum hat�sa alatt vallanak be a fi�pajt�saiknak.

– M�g h�sz �v ut�n is meg tudsz lepni, Hermione.

– Nyugi, m�g h�sz �v, �s nem lesz ilyen gondod a kisl�nyokkal.

Harrynek m�ris jobb kedve lett. Huncutul csillogni kezdett szeme.

– �s mondd csak, Hermione, h�sz �vvel ezel�tt nem volt�l v�letlen�l Pitonba is szerelmes?

Egyszerre robbant ki bel�l�k a nevet�s.

***

A k�vetkez� napok esem�nytelen�l teltek. Harry nagy megk�nnyebb�l�s�re sem McGalagonyt, sem a t�bbi koll�g�j�t nem foglalkoztatt�k az egy-k�t �vvel ezel�tti SVK-s RBF-jegyek, �s szenved�lyes szerelmi vallom�st is csak Lun�t�l kapott. Hermion�vel nem nagyon tudott besz�lni, mert � vagy Piton okklumencia-feljegyz�seit tanulm�nyozta, vagy a mugli zongor�j�n gyakorolt, vagy leg�jabb kutat�si t�m�j�val, a metamorfm�gia esetleges �r�kl�d�si t�rv�nyeivel foglalkozott. Brenda Kelly se mutatta tov�bbi jel�t annak, hogy t�ls�gosan �rdekeln� a fekete m�gia, csak annyit tudott r�la, hogy Piton szigor� b�ntet�munk�ra �t�lte, mert a meghallgat�son tiszteletlen hangnemben besz�lt Umbridg-dzsal. Piton eg�sz patikak�szlet�t fel kellett lelt�roznia, �s �jrac�mk�zni a sok-sok t�gelyt, �vegcs�t �s fiol�t. A roxmortsi kir�ndul�sokt�l is eltiltotta. Ez jellemz� volt Pitonra: majdhogynem kez�t-l�b�t t�rte, hogy a kisl�ny a Roxfortban maradhasson, de egy csepp eln�z�st sem volt hajland� mutatni Brenda �rzelmi kit�r�se ir�nt. Harry m�r r�g�ta tudta, hogy amit di�kkorukban mindny�jan szil�rdan hittek arr�l, hogy Piton kiv�telezik a mardek�rosokkal, az csak f�ligazs�g. Pontot term�szetesen soha nem vont le t�l�k, �s t�ntet�en ny�jasan viselkedett vel�k, ha m�s h�zbeliekkel volt k�z�s �r�juk, de ha maguk k�z�tt voltak, b�kez�en osztogatta a szidalmakat �s a b�ntet�feladatokat a mardek�rosoknak is. �s mi�ta b�ke volt a var�zsvil�gban, ezekt�l m�r azokat sem k�m�lte k�l�n�sebben, akik befoly�sos vagy aranyv�r� csal�db�l sz�rmaztak.

Egy�bk�nt Harryt Piton eg�sz h�ten b�k�n hagyta.

Lassan letelt az egy h�t, �s meg�rkeztek a baglyok a miniszt�riumb�l. P�nteken, az utols� d�lel�tti �ra ut�n McGalagony kihaszn�lta az alkalmat, hogy minden professzor a tan�riban tart�zkodott, �s egy kis figyelmet k�rt.

– Koll�g�k, a reggeli post�val megkaptuk a m�lt heti meghallgat�s eredm�ny�t. Azt hiszem, mindny�jan �r�lni fognak, mert a bizotts�g n�gy az egyhez ar�nyban �gy d�nt�tt, hogy Miss Kelly folytathatja roxfortos tanulm�nyait. M�r � is tudja, ugye? – fordult Pitonhoz.

– Igen, a kisasszonynak els� dolga volt, hogy eldicsekedjen nekem, hogy baglyot kapott a miniszt�riumb�l.

– Teh�t mostant�l mi vagyunk Brenda csal�dja. K�rem �n�ket, hogy az elk�vetkez� hetekben legyenek tekintettel arra, hogy neh�z id�szakon megy �t. Tizenh�rom �vesen arra k�nyszer�l, hogy minden hidat fel�gessen maga m�g�tt, t�relmesnek kell lenn�nk vele. A k�vetkez� n�h�ny �vben, pedig ne t�vessz�k szem el�l a fejl�d�s�t. A teher els�sorban Piton professzorra h�rul, k�rem, vele ossz�k meg Miss Kellyvel kapcsolatos megfigyel�seiket.

M�g e szavakat hallgatt�k, Hermione jelent�s�gteljesen Harryre n�zett, aki apr�t b�lintott jelezve, hogy neki m�ris van k�z�lnival�ja Pitonnal. B�r tartott att�l, hogy az igazgat�helyettes esetleg ism�t goromba lesz vele, �gy gondolta, eggyel t�bb vagy kevesebb alkalom m�r nem sz�m�t, legal�bb t�llesz rajta, �s megnyugtatja a lelkiismeret�t. Miut�n elhagyt�k a tan�rit, Harry �pp az irod�ja el�tt �rte utol Pitont.

– Eln�z�st, Piton professzor, szeretn�k mondani valamit Miss Kellyr�l.

– Akkor f�radjon be, Potter professzor! Mi t�rt�nt m�ris? Tal�n szerelmes levelet kapott t�le?

Csak megszok�sb�l g�nyol�dott, Harry l�tta, hogy val�j�ban j�kedv�ben van, amit az is bizony�tott, hogy egy ny�jas k�zmozdulattal hellyel k�n�lta. Harry igyekezett nem elpirulni.

– Term�szetesen nem, Piton professzor, Miss Kelly m�g r�m n�zni is alig mer. K�rem, ne �rtsen f�lre, nem akarok alaptalanul v�daskodni, de megbesz�ltem Hermion�vel, �s � is azt javasolta, hogy sz�ljak �nnek.

Pitonnak �s Harrynek szok�s�v� v�lt, hogy azon ritka alkalmakkor, mikor besz�lgetni k�nyszer�ltek, igyekeztek Hermion�re hivatkozni, hiszen �t mindketten kedvelt�k, �s �gy valamelyest cs�kkent k�z�tt�k a fesz�lts�g. Piton persze mindig Granger professzork�nt emlegette �t.

– Mir�l van sz�? – r�ncolta a homlok�t Piton.

– Att�l tartok Miss Kelly az�rt gyenge s�t�t var�zslatok kiv�d�s�b�l, mert nem igaz�n kiv�deni akarja a fekete m�gi�t, hanem k�zel ker�lni hozz�.

Harry ezut�n t�m�ren �sszefoglalta, hogyan harcolt Brenda a mumus ellen. Piton nem sz�lt k�zbe, de felzaklatt�k a hallottak. Fel�llt, j�rk�lni kezdett �s nem n�zett Harryre. Akkor sem mondott semmit, mikor Harry elhallgatott. R�vid csend ut�n Harry kezdte k�nosan �rezni mag�t. Tal�n m�gse kellett volna besz�lnie? Nem tudta, mit mondjon vagy csin�ljon, legsz�vesebben visszasz�vta volna, amit mondott �s kiosont volna az irod�b�l. Mikor Piton v�gre vissza�lt, k�ny�k�t az asztalra t�masztva tenyer�be temette az arc�t. Harry �sszeszedte a b�tors�g�t, �s megk�rdezte.

– Eln�z�st, professzor �r, nincs j�l?... Seg�thetek?

Piton f�radt tekintettel n�zett fel. Harrynek hirtelen az a gondolata t�madt, hogy a professzor meg�regedett. Saj�t mag�t is meglepte ez a gondolat, hiszen eddig sose tekintett �gy Pitonra, mint akinek kora is van. De hisz m�r vagy h�sz �ve ismeri! Hamarj�ban nem is tudta, h�ny �ves lehet, azt�n esz�be jutott, hogy az apj�val egyid�s.

– Ezt mi�rt nem eml�tette a meghallgat�son? – k�rdezte v�g�l.

– �n azt k�rte, hogy seg�tsem el�, hogy Miss Kelly boszork�ny maradhasson; �s ha besz�lek r�la, esetleg ellene ford�tom a bizotts�got. �s ez csak egy k�sza gyan�, egy felt�telez�s. Igazs�gtalan lett volna Miss Kellyvel szemben, ha el�hozakodom vele. Vagy �n szerint…?

– Nem, nem… Igaza volt, j�l tette, hogy nem sz�lt r�la. �s amit elmondott, sajnos, abban is igaza van. Nekem is felt�nt, hogy egy m�rget, vagy valamilyen �rt� f�zetet mindig nagy �r�mmel k�sz�t. Val�ban leny�g�zi �t a fekete m�gia. Ak�rcsak az apj�t.

– Ezt nem �rtem, Piton professzor. Az apja egy gazember, ez kider�lt Brenda besz�mol�j�b�l, de m�giscsak egy mugli.

– Nem.

– Hogyan…?!

– Nos, h�t… Valakinek el�bb-ut�bb csak el kell mondanom. Nem vagyok m�r fiatal, �s b�rmikor t�rt�nhet velem valami. Mi�rt ne mondhatn�m el �pp a Nagy Harry Potternek, a Kiv�lasztottnak, aki legy�zte a S�t�t Nagyurat. R�ad�sul a Di�kl�nyok B�lv�nya. � biztosan tud majd r� vigy�zni, ha nekem nem siker�l, vagy m�r nem leszek.  McGalagonynak vagy Hermion�nak m�gse mondhatom el, elv�gre m�giscsak n�k.

Harry �gy megr�k�ny�d�tt, hogy hirtelen nem tudta eld�nteni, besz�vni vagy kif�jni akarja-e a leveg�t. Csak t�togott, mint egy csuka, �s morbid m�don arra gondolt, hogy Luna r�hib�zott az igazs�gra.

– Ezt �gy �rtsem, Piton professzor, hogy Brenda az �n l�nya? – ny�gte.

– Ha m�r azt tudod r�lam, hogy egy mugli n�t�l van egy h�zass�gt�r�sb�l sz�letett l�nyom, ak�r tegezhetsz �s sz�l�thatsz Perselusnak is – mosolyodott el f�radtan, �s mes�lni kezdett.

– Hestert, azaz Mrs. Kellyt akkor ismertem meg, amikor… amikor menek�ln�m kellett. A muglik k�z�tt h�ztam meg magam egy ideig. Andrew Kelly egy hosszabb kik�ldet�sen volt, Hester pedig mag�nyosnak �rezte mag�t. Mindketten tudtuk, hogy csak egy fut� kaland. Amikor terhes lett, m�r k�zeledett a f�rje hazat�r�s�nek az ideje, �gy �gy d�nt�tt, valahogy majd elhiteti vele, hogy �v� a gyerek. Gondolhatod, hogy ez nekem is megfelelt. Azt sem �rultam el neki, hogy m�gus vagyok, �s elt�ntem az �let�kb�l. Nem vagyok r� b�szke, de az az igazs�g, hogy nem is gondoltam r�juk k�t �vvel ezel�ttig. De amikor kik�ldt�k a roxforti beh�v�kat, szemet sz�rt a Kelly n�v, �s a lakc�m is megegyezett. Felkerestem Hestert, beavattam, annyiba, amennyibe sz�ks�ges volt, �s r�besz�ltem, hogy engedje el Brend�t. Hestert�l megtudtam, hogy Kelly sohasem szerette a kisl�nyt, tal�n mindig gyan�totta, hogy nem t�le van, soha nem volt hozz� egy kedves szava, de k�s�bb, mikor sz�letett egy fi�k, teljesen elfajultak a dolgok. Higgye el, a meghallgat�son nem t�lzott, Kelly val�ban brut�lisan b�ntalmazta, tavalyel�tt a kar�csonyi sz�net ut�n repedt bord�kkal j�tt vissza. �s persze, Hestert sem k�m�lte. Az is csoda, hogy egy�ltal�n r� tudta besz�lni a f�rj�t, hogy Brenda egy�ltal�n beiratkozhasson ide. B�r tal�n csak meg akart t�le szabadulni.

– Akkor most mi�rt akarja, hogy visszamenjen?

– Nem tudom, Harry. Nem indokolta, �s ki tud kiigazodni a muglik �szj�r�s�n? Hogy legyen kin zsarnokoskodnia, vagy sz�nd�kosan akarja t�nkretenni az �let�t, vagy a nyak�ba akarja s�zni a h�zimunk�t.

– De Perselus, nem lett volna egyszer�bb, ha mindezt elmondod a miniszt�riumban? Tal�n nem lett volna sz�ks�g a meghallgat�sra sem.

– Gondolod, hogy olyan k�nny� besz�lni r�la? M�g n�gyszemk�zt is neh�z, m�g veled is, pedig mennyi mindent tudsz r�lam. De ha nem sz�letett volna kedvez� d�nt�s, persze, a fellebbez�s folyam�n k�nytelen lettem volna nyilv�noss�gra hozni. De nem biztos �m, hogy hittek volna nekem, nem tudok bizony�tani semmit.

– Szerintem senki nem gondoln�, hogy ilyet tal�lsz ki, hogy itt tarthass egy mugli sz�let�s� l�nyt.

– Tal�n. De ott van p�ld�ul az az �ntelt persz�na, Umbridge. De most m�r nincs jelent�s�ge.

Piton r�vid id�re elhallgatott, majd m�lyen Harry szem�be n�zve folytatta:

– Ugye, mindez, amit most elmondtam, az k�zt�nk marad?

– Term�szetesen, ezt k�rned sem kell, Perselus. Efel�l nyugodt lehetsz. De Brend�nak el kell mondanod.

– Hm. Igen, tudom …Majd valamikor. Egyel�re fogalmam sincs, hogy fogjak hozz�.

Harry nem er�sk�d�tt. Tudta, hogy a vallom�s ellen�re Piton Piton marad. Lehetne ak�r t�z gyereke is, �s ak�r sz�z titk�ba is beavathatn� �t, teljesen megv�ltozni soha nem fog. A saj�t l�ny�val is olyan kim�rt �s szigor� lesz, mint ak�rki m�ssal, esetleg m�g jobban is. Viszont Brenda vele m�g mindig jobban j�r, mint Kellyvel, m�g ha kezdetben ezt nem is fogja �gy �rezni. De Harry m�r nem is akarta, hogy Piton megv�ltozzon. Megtanulta tisztelni �t olyannak, amilyen. �s egy kicsit szeretni is.

– Harry, eml�tetted, hogy nem mer r�d n�zni. Szerinted mi�rt? Tal�n a sunyis�g jele, hogy mindig lehajtja a fej�t, ha a tan�rokkal besz�l?

– Nem tudom. Lehet, hogy csak sz�gyell�s, vagy megszokta az apja… illetve Kelly miatt. K�rdezd meg Hermion�t, hallottad, mennyi mindent tud a kiskamaszok lelkivil�g�r�l. De lehet, hogy csak vel�nk ilyen. Elv�gre m�giscsak f�rfiak vagyunk – mondta vigyorogva Umbridge-t ut�nozva, mire Piton is felkuncogott.

Egy darabig m�g g�nyol�dtak a masnis boszork�nyon, az ostoba k�rd�sein, meg a „kis n�i figyelmen”, amire szerinte Brend�nak sz�ks�ge van. Majd a l�nyok Harry ir�nti vonz�d�s�n sz�rakoztak egy darabig. Eg�szen felold�dtak.

Mikor Harry m�r t�vozni k�sz�lt, Piton ism�t elkomorodott, �s visszatartotta.

– Ugye, seg�tesz nekem Brend�t a helyes �tra terelni, Harry? Nagyon aggaszt ez a t�lzott �rdekl�d�se a fekete m�gia ir�nt. Te, mint s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r, sokat tehetsz �rte. Nem akarom, hogy szenvedjen… a kisl�nyom… Mert ha �gy folytat�dik az lesz a v�ge… �n m�r csak tudom. Nem akarom r��r�k�teni a sorsom.

– Nem lesz bel�le fekete boszork�ny, ezt garant�lom neked, Perselus.

– �s ugye vigy�zol r�, ha velem t�rt�nik valami… ha m�r nem leszek. Te tudod egyed�l, hogy az �n l�nyom, senki m�st nem k�rhetek meg erre.

– Mindent megteszek, de mi�rt ne tudn�l vigy�zni r� te is, am�g sz�ks�ges? Hidd el, az unok�idat is tan�tani fogod b�jitalkever�sre!

– Unok�k? J� is lenne – mosolygott Piton. L�tszott, hogy m�g soha nem gondolt arra, hogy nagy val�sz�n�s�ggel unok�i is lesznek.

– Nagyon k�sz�n�m, Harry! – ny�jtotta a kez�t Piton.

Harry nem is pr�b�lta leplezni a felindults�g�t, �s megragadta a professzor kez�t. K�zfog�sukban benne volt a bocs�natk�r�s, a megbocs�t�s, a bizalom, a h�la, a tisztelet, az elfogad�s, a meg�rt�s. �s m�g sok-sok t�lcsordul� �rzelem, amire tal�n szavunk sincs.

V�ge