„… nem az sz�m�t, hogy minek sz�letik valaki,

hanem az, hogy miv� n� fel!”

(Albus Dumbledore)

Kviblinek sz�lettem. Any�m a k�rny�k legjobb boszork�nya volt, ap�m eg�sz �gyes var�zsl�. �n soha nem mutattam tehets�get, nem is kaptam roxforti megh�v�t. De c�ljaim voltak. �rtelmes �letet akartam �lni, nem pedig m�sodrang�k�nt tengeni-lengeni bele a nagyvil�gba. �s persze ig�nyeltem a korombeliek t�rsas�g�t. Sz�v�s munk�ba ker�lt, de kiharcoltam, hogy a sz�leim elengedjenek, a muglik egyik j� h�r�, bentlak�sos k�z�piskol�j�ba.

Itt �jabb kih�v�s v�rt r�m, be kellett illeszkednem. Siker�lt ez is. Le�retts�giztem, majd egyetemre mentem �s lediplom�ztam. Munk�t v�llaltam, �s t�bb mint negyven �vig dolgoztam v�lasztott hivat�somban.

K�zben persze megtal�ltam a p�romat. Akivel egy �leten �t, j�ban, rosszban egy�tt voltunk. De nem �rultam el neki, honnan j�ttem, �gy minimaliz�lnom kellett a kapcsolatomat a var�zsl�csal�dommal. Ez t�rv�nyszer�nek t�nt, nem jelentett nagy �ldozatot, de kicsit elszomor�tott. Hamarosan sz�ltem egy kisl�nyt. �veken �t figyeltem �t, kerestem a jeleket. Semmi. �r�ln�m kellett volna? Vagy �pp ellenkez�leg? Nem tudom. Elfogadtam. Lett volna m�s v�laszt�som?  Soha semmit nem tudott meg az anyai nagysz�leir�l.

Teltek az �vek. N�ha felt�nt egy-egy furcsas�g: egy furcs�n �lt�z�tt ember, egy furcs�n reag�l� kisgyerek, egy furcs�n viselked� t�rgy. �n tudtam, hogy mir�l van sz�. Vagy csak tudni v�ltem? Pr�b�ltam nem odafigyelni. Mi�rt foglalkoztam volna ilyesmivel? Nem volt l�nyeges.

– Min nevetsz, anya? – k�rdezte egyszer a l�nyom.

– Semmi fontos, kicsim – feleltem, majd megcs�koltam a homlok�t �s gyorsan becsuktam a k�nyvet. Az � t�rt�nelemtank�nyv�t. Nem akartam, hogy megl�ssa, hogy a k�z�pkori boszork�ny�ld�z�seken mosolygok. Magyar�ztam volna el neki a h�h�t�-b�b�jt?

A sz�leim temet�s�re m�g elmentem. Akkor l�ttam utolj�ra a testv�remet �s a rokonaimat. Mindig �gy gondoltam, sz�gyellnek engem, de lehet, hogy csak megvolt a maguk gondja-baja. Igaz, �n sem k�zeledtem hozz�juk. Tal�n kellett volna?

Teltek az �vek. A l�nyom feln�tt, lediplom�zott, f�rjhez ment, sz�lt egy kisl�nyt. K�teless�gszer�en figyeltem �t is: semmi, ami ne lenne norm�lis. Az � t�rt�nelemk�nyv�be m�r nem lapoztam bele.

Le�ltem az �letemet a muglivil�gban, mugli a f�rjem, a l�nyom, a vejem, az unok�m. Meg�regedtem. Lassan lej�r az id�m, �s t�voznom kell. Gondolatban elterveztem m�r a s�rk�vemet. Tudom, hogy val�j�ban nem lehet majd ilyen, de j�lesik elk�pzelni. Sima k�, semmi d�sz�t�s. Csak a nevem, a k�t �vsz�m, �s egyetlen sz�: mugli.

V�ge