Piton professzor k�nyelmesen eb�delt otthona �tkez�j�ben, �s az el�tte �ll� tal�lkoz�ra gondolt. M�g mindig foglalkoztatta a v�laszlev�l, illetve a felad� kil�te. Biztos volt benne, hogy el�g j�l ismeri a k�z�r�s tulajdonos�t, de b�rhogy er�ltette az agy�t, nem ker�lt k�zelebb a megold�shoz. A kit�n� kacsas�ltet finom borral �bl�tette le, majd visszavonult saj�t h�l�szob�j�ba, hogy id�ben elk�sz�lj�n, mire indulnia kell.

A szoba egyszer�bb �s valamivel kisebb volt, mint keresztfia rezidenci�ja. Az egyik sarokban �llt az �gya, mely nem volt olyan hivalkod�, mint a t�bbi szob�ban l�v� fekhely. Baldachinos volt ez is, �s m�lyk�k sz�n�vel, mely harmoniz�lt az �gytakar�val, nagyon h�vogat�nak t�nt. Mellette �jjeliszekr�ny egy kis fi�kkal, ami tele volt mindenf�le b�jitallal, sz�ks�g eset�re. Hatalmas �r�asztallal b�szk�lkedhetett, melyen rengeteg pergamen volt, dolgozatok, ezeket a ny�r folyam�n sz�nd�kozott kijav�tani, �s vizsgalapok, melyek az �t�d- �s heted�ves di�kok tud�s�t m�rt�k fel. Ruh�sszekr�nye az �ggyal szemk�zti faln�l kapott helyet, amiben igen v�ltozatos ruhat�r rejt�z�tt. Ha az iskol�ban csak sejtett�k volna, hogy ny�ron egy�ltal�n nem, vagy csak nagyon ritk�n visel feket�t, tal�n el sem hitt�k volna.
A tov�bbi szabad falszakaszokat itt is k�nyvespolcok bor�tott�k, rajtuk legbecsesebb k�teteivel mindenf�le t�m�ban. Itt is megtal�lhat�ak voltak az irodalmi alkot�sok, a szakk�nyvek, �s akadt n�h�ny sz�rakoztat� m� is. Ezeken k�v�l itt tartotta m�g azokat a k�nyveket is, amik a fekete m�gi�val foglalkoztak, �s amelyek a legnagyobb seg�ts�get jelentett�k neki a h�bor� �veiben. Az elej�n is, �s a v�g�n is…

Nyugodtan lezuhanyozott, majd derek�ra tekert t�r�lk�z�ben visszas�t�lt a szob�ba. A hanyag t�r�lk�z�s miatt itt-ott n�h�ny v�zcsepp megadta mag�t a gravit�ci�nak, �s lassan leg�rd�ltek v�llair�l, lecs�sztak v�gig a h�t�n, hogy azt�n a t�r�lk�z�ben lelj�k hal�lukat. S�t�tz�ld ing �s egy v�kony anyag� nadr�g ker�lt ki a szekr�nyb�l egy p�r zokni �s als�nem� t�rsas�g�ban.
Lassan, kom�tosan �lt�zk�d�tt, elv�gre nem kellett sietnie, majd egy p�lcaint�ssel a haja is sz�razz� v�lt. Amikor teljesen elk�sz�lt, m�g mindig volt h�sz perce az indul�sig, �gy az ablakhoz s�t�lt, �s a kertet kezdte szeml�lni.
El�gedett volt a h�z�t k�r�lvev� kis z�ld paradicsommal, mely tele volt f�kkal, vir�gokkal, �s munk�j�b�l kifoly�lag rengeteg gy�gyn�v�nnyel, amiket a b�jitalokhoz haszn�lt fel. Sz�vesen t�lt�tte a n�v�nyek k�z�tt kev�s szabadidej�t, b�r a gondoz�sukkal olykor hadil�bon �llt. Kertj�nek leg�kesebb d�sze az a n�h�ny, nemes�tett r�zsabokor volt, melyek egy �gyes b�b�jnak k�sz�nhet�en egy kellemes kis lugast form�ltak, nem messze a kert k�zep�n �ll� hatalmas gesztenyef�t�l, ami alatt eb�d el�tt sikeresen �sszeveszett Drac�val.

Indulnia kellett. Elszak�totta mag�t az ablakt�l �s a kert l�tv�ny�t�l, majd sietve elhagyta a szob�t. Sehol nem l�tta Drac�t, a fi� nyilv�n m�g mindig a szob�j�ban volt, �s feltehet�en a d�lut�ni tea el�tt nem is fog onnan el�b�jni. Kil�pett a h�zb�l, �s kicsit elt�volodott a bej�ratt�l, miel�tt hoppan�lt volna a megadott c�mre. M�r nem l�thatta a baglyot, ami p�r perccel k�s�bb �rkezett vissza k�ldet�s�b�l, �s azt sem, hogy a mad�r egyenesen keresztfia ablak�ban landol.
P�r perc m�lva m�r a megadott c�m el�tt �llt a s�t�nyon, �s a bej�rat feletti c�gt�bl�t n�zte. Innen messzir�l, az utca t�loldal�r�l is bel�tott a hatalmas, nyitott ablakon, �s egy n�t l�tott bent. Csinos – gondolta mag�ban –, k�r, hogy innen nem l�tni az arc�t. Nem baj, hamarosan besz�lek vele, �s kider�l, milyen ostoba liba is val�j�ban az a n�. Hi�ba n�z ki j�l, ha a feje �res, mint egy �st…

***

Hermione egyre idegesebben n�zett az �r�ra, hiszen hamarosan meg�rkezik a nap els� meglepet�s-level�nek �r�ja. Luna az egyik �j �gyf�llel t�rgyalt, a hirdet�s r�szleteit besz�lt�k meg �ppen.
Zaklatott ideg�llapot�nak k�sz�nhet�en ism�t ellen�rizte �lt�zet�t, v�gigsim�tott haj�n, �s megpr�b�lta elhitetni a k�lvil�ggal, hogy � bizony rendk�v�l nyugodt. Nem volt az. �gy izgult, mintha ellen�rz�st v�rt volna, pedig csak egy �gyfelet kellett fogadnia.
Ism�t az �r�ra pillantott, majd amikor a nagymutat� a tizenkettes sz�mra billent, kiny�lt az ajt�. Hermione nagyot s�hajtott. H�t meg�rkezett.

- J� napot, Piton professzor! – �dv�z�lte a bel�p� f�rfit meglepetten, elcsod�lkozva megjelen�s�n, �lt�z�k�n.
- J� napot, Miss. Granger – k�sz�nt Piton d�bbenten. Mit keres itt a l�ny? – futott v�gig rajta a gondolat – Tal�n � is t�rsat keres? Azt�n hirtelen r�j�tt, hogy honnan volt ismer�s a k�z�r�s. Az �v� az iroda! Teh�t � az a csinos, „�resfej�” n�, akit az ablakon kereszt�l l�ttam.
- �dv�zl�m, professzor – hallotta Luna hangj�t, �s m�g mindig csod�lkoz� arccal k�sz�nt vissza.
- J� napot, Miss. Lovegood!

- Professzor, k�rem, f�radjon velem, hogy besz�lgetni tudjunk – invit�lta Hermione a k�l�n t�rgyal�-szoba fel�. – K�rem, foglaljon helyet!
- K�sz�n�m, Miss. Granger – �lt le Piton az egyik k�nyelmes fotelbe. Az el�tte �ll� asztalon te�sk�szlet jelent meg, �s egy t�ny�r apr�s�tem�ny.
- Miben seg�thetek, uram? – k�rdezte Hermione r�gt�n, mivel igencsak szeretett volna m�r t�l lenni ezen a besz�lget�sen. � is le�lt, szemben a professzorral, �s l�bait keresztbe t�ve h�trad�lt a fotelben.
- Nos, hamarosan arra is r�t�rek, Miss. Granger, de k�rem, engedje meg nekem, hogy miel�tt megbesz�ln�nk j�vetelem ok�t, feldolgozhassam a meglepet�st, ami az im�nt �rt.
- Meglepet�st, professzor? – n�zett r� a l�ny volt tan�r�ra. – Mi lepte meg ennyire?
- Term�szetesen az �n szem�lye... �s Miss. Lovegood jelenl�te szint�n nem kev�sb� meglep�.
- �rtem. Teh�t nem tudta, hogy �n vezetem az irod�t Lun�val – b�lintott Hermione.
- Val�ban nem. A levelet �n �rta, erre m�r r�j�ttem. Rendk�v�l ismer�s volt a k�z�r�s, de nem tudtam hov� kapcsolni.
- Pedig olvashatta b�ven, amennyi h�zi dolgozatot k�sz�tettem az �r�ira – mosolygott a l�ny.
- �s azok mindig j�val hosszabbak voltak, mint amit k�rtem – jegyezte meg a professzor. – Nos, akkor t�rj�nk r� arra, ami miatt most itt vagyok. Miel�tt t�ves k�vetkeztet�seket vonna le, megjegyezn�m, nem saj�t r�szre k�v�nom ig�nybe venni az iroda szolg�ltat�sait.
- Teh�t nem mag�nak keres t�rsat? – k�rdezte azonnal Hermione.
- Nem. Akir�l sz� van, az a keresztfiam, Draco Malfoy.

***

Draco vigyorogva vette le a bagoly l�b�r�l a levelet, �s t�rte fel a pecs�tet, melyen a VTI jelz�s volt l�that�. Mosolya tov�bb sz�lesedett, amikor elolvasta az �zenetet.

Tisztelt Leend� �gyfel�nk!

K�r�s�nek minden tov�bbi n�lk�l eleget tudunk tenni. Az �n �ltal k�rt szem�lyes konzult�ci�ra leghamarabb ma d�lut�n 6 �rakor tudunk sort ker�teni itt, az irod�ban. C�m�nk: Fort William, Claribel s�t�ny 6. Amennyiben level�nket mag�n�l tartja, az a rajta l�v� b�b�jnak k�sz�nhet�en seg�ti �nt a hoppan�l�sban.

Tisztelettel: VTI

Teh�t ezen a l�p�sen is sikeresen t�l van, megvan az id�pont. Majd � megoldja keresztapja gondjait, amit a n�k okoztak. Vagy �ppen a n�k hi�nya okozta a gondokat? Mit sz�m�t, amikor �ton van a siker fel�. Ma d�lut�n megl�togatja az irod�t, megbesz�li, hogy keressenek n�t Pitonnak, �k �sszej�nnek, �s minden t�k�letes lesz.
Na, persze, gondolta Draco, mik�zben arc�r�l lehervadt az im�nti mosoly. Piton arr�l h�res, hogy csak �gy szervezkedni lehet a h�ta m�g�tt. M�r akkor tudja, mit akarsz csin�lni, amikor benned m�g a sz�nd�k sem fogalmaz�dott meg. De h�t, m�g nem j�tt r� erre a lev�lre se! Tal�n �regszik… Ezen az �tleten Draco ism�t mosolygott egy kicsit, ahogy elk�pzelte az �sz haj�, kiss� g�rnyedt h�t� professzort, amint betotyog a pinceterembe, �s megpr�b�lja bev�gni maga m�g�tt az ajt�t, amihez m�r nincs el�g ereje, hogy olyan hat�sos legyen, mint r�gen.
Draco megdorg�lta mag�t a tiszteletlen gondolatok�rt, hiszen nem ez a megfelel� id�pont a csintalan k�pzelg�sekre. Most arra kell figyelnie, hogy minden rendben, z�kken�mentesen, �s ami a l�nyeg, titokban menjen. Piton m�g csak nem is sejtheti, hogy � szervezkedik a h�tt�rben. Tal�n ezt lesz a legnehezebb megoldani, de nem v�letlen�l ker�lt annak idej�n a Mardek�r h�zba, ugyeb�r.
Azon gondolkodott, mit is mondjon majd, ha bejelenti te�z�s k�zben, hogy el kell mennie otthonr�l, elv�gre, ahogy a professzor kit�n� �rz�kkel r�mutatott, az ut�bbi id�ben nem nagyon vett r�szt t�rsas�gi esem�nyekben. L�zas siets�ggel kergett�k egym�st az �tletek, �s sorra vetette el mindegyiket, mint t�l �tl�tsz� kifog�st. Tal�n ha azt mondan�, hogy valamelyik volt oszt�lyt�rsa �rt neki, hogy szeretne vele tal�lkozni, el�g j� indok lenne. Vagy egyszer�en nem mondja meg, hogy hov� megy. Lesz, ahogy lesz, � bizony elmegy arra a megbesz�l�sre, hiszen feln�tt var�zsl�, nem tartozik elsz�mol�ssal senkinek.
Szekr�ny�hez l�pett, �s elkezdte kiv�logatni a megfelel�nek v�lt ruhadarabokat a tal�lkoz�ra. Ki tudja, tal�n valami csinos kis �gyint�z� boszork�ny lesz ott, �s m�g � is j�l j�rhat. M�r ideje lenne, hogy � is tal�ljon mag�nak valakit, mert hi�ba mondta mindig, hogy � b�rmikor tal�l mag�nak valakit, sajnos, a val�s�g m�st mutatott. Pedig lehetett volna m�sk�pp is, de az �let m�r csak ilyen…
Draco �szre sem vette, �s m�ris ism�t eml�kei k�z�tt tal�lta mag�t. Ezzel csup�n egyetlen baj volt: Draco Malfoy nem szeretett eml�kezni…

***

Hermione d�bbenten n�zett a professzor szemeibe, de ott a feketes�gen �s az elt�k�lts�gen k�v�l m�st nem l�tott. Mi folyik itt? �m m�g miel�tt kibukott volna bel�le ez a rendk�v�l oda nem ill� k�rd�s, Piton folytatta.
- Draco nem tud err�l a… mag�nakci�r�l, hogy �gy mondjam. Ez�rt k�rn�m a legszigor�bb diszkr�ci�jukat.
- �rtem, uram – ny�gte ki a l�ny nagy nehezen. – Ha megk�rdezhetem, mi�rt �n int�zi ezt a… szem�lyes vonatkoz�s� dolgot?
- Nos, gondolom, eml�kszik m�g az iskol�s �veikre, �s tudja, hogy Draco igen n�pszer� volt a l�nyok k�r�ben – kezdte Piton, majd amikor Hermione b�lintott, tov�bb folytatta –, �s hogy sohasem szalasztotta el a k�n�lkoz� lehet�s�geket. Az az�ta eltelt id�ben t�rt�ntek hat�s�ra azonban rengeteg olyan v�ltoz�son ment kereszt�l, melyeknek k�vetkezt�ben… �gymond, m�r nem keresi a l�nyok t�rsas�g�t.
- Bocs�sson meg, professzor – kezdte zavartan Hermione –, de a mi irod�nk nem foglalkozik az azonos nem� p�rkeres�ssel. Tudok aj�nlani m�sik, erre szakosodott irod�t, �s garant�lhatom a diszkr�ci�jukat.
Piton egy pillanatra nagyot n�zett, majd mire r�j�tt, hogy a l�ny f�lre�rtette �t, elmosolyodott, ami m�g jobban meglepte Hermionet, mivel ilyet nem l�tott, mi�ta ismeri a professzort.
- Eln�z�s�t k�rem, Miss. Granger, hogy nem fogalmaztam el�g egy�rtelm�en. Nem f�rfipartnert szeretn�k a keresztfiamnak keresni.
- Nos, ezzel igaz�n megnyugtatott, uram – engedte ki a visszatartott leveg�t. M�r att�l f�lt, hogy a besz�lget�s egy rendk�v�l ingov�nyos terepre t�ved.
- Teh�t visszat�rve – folytatta Piton nyugodtan –, �gy v�lem, semmik�ppen nem eg�szs�ges, hogy egy fiatalember ebben a korban ker�lje a t�rsas�gi �letet, �s ami ezzel egy�tt j�r. Szeretn�m, ha hirdet�st jelentetn�nek meg, amelynek seg�ts�g�vel tal�lhatunk egy megfelel� ifj� h�lgyet Draco r�sz�re.

Hermione elgondolkodott egy pillanatra. Megfelel� ifj� h�lgyet… csengtek vissza a f�rfi szavai a f�l�ben. De mit jelent a megfelel� Draco Malfoy sz�m�ra? Gazdag, aranyv�r�, keveset nyafog� kirakati bab�t? Vagy egy kedves �s sz�p l�nyt, akivel lehet besz�lgetni, j� a humora, okos �s meg�rt� t�rsa lehetne egy f�rfinak? A l�ny feln�zett cs�sz�j�b�l, amit az elm�lt p�r perc alatt fix�rozott.
- �n milyen l�nyra gondolt, uram? – k�rdezte meg a f�rfi szem�be n�zve.
- Hogy �rti ezt, Miss. Granger? – k�rdezett vissza Piton.
- Nos, egyr�szr�l ismerve Draco p�rkapcsolatit az iskol�b�l, a k�vetkez� le�r�s alapj�n keresn�k neki t�rsat: legyen gazdag, nem besz�ljen sokat, lehessen mutogatni, �s ami a legfontosabb, aranyv�r� legyen. M�sr�szr�l nem tal�lkoztam vele a h�bor� �ta. Nem tudom, milyen ember lett, mivel foglalkozik, mivel t�lti a szabadidej�t, �s legf�k�ppen, nem tudom, �lnek-e m�g benne az el��t�letei.
- �gy v�lem, Miss. Granger, hogy a h�bor�s esem�nyekben tan�s�tott magatart�sa el�g magyar�zattal szolg�l a legfontosabb k�rd�st illet�en.
- �n viszont �gy v�lem – h�zta ki mag�t a fotelben a l�ny –, hogy hi�ba harcolt a mi oldalunkon, egy p�rkapcsolatr�l legbel�l nem mindig �gy gondolkodik az ember, mint ahogy azt m�sok gondolj�k. Lehet, hogy Draco nem helyeselte az apja, �s Voldemort elgondol�sait, de a csal�dja k�r�ben elt�lt�tt tizenhat �v nem m�lhatott el nyomtalanul. M�g ha nem is tudatosan, de k�nnyen el�fordulhat, hogy az�rt utas�tja vissza egy kapcsolat lehet�s�g�t, mert valahol m�g megvannak benne neveltet�s�nek erre vonatkoz� nyomai, m�g akkor is, ha az addigi kapcsolata az adott l�nnyal t�k�letes.
- Bel�tom, ebben igaza van – b�logatott a professzor. – Mivel �n j�rtasabb a t�rskeres�s sz�vev�nyes �tveszt�j�ben, k�rem, mondja el, mit javasol? – n�zett a l�nyra v�rakoz�n.
- Szerintem miel�tt belev�gunk ebbe a… titkos hadm�veletbe, mindenk�ppen hasznos lenne, ha szerezne valamilyen inform�ci�t Draco jelenlegi �zl�s�t, �s elv�r�sait illet�en. Azt�n n�h�ny nap m�lva �jrat�rgyalhatjuk a dolgot, m�r amennyiben elfogadja a javaslatomat.
- Rendben, Miss. Granger – egyezett bele Piton hat�rozottan, majd letette az �res cs�sz�t az asztalra. – Akkor n�h�ny nap m�lva ism�t felkeresem. Sz�ks�ges bejelentkeznem ism�t?
- Nem, professzor. El�g, ha k�ld egy baglyot, hogy mikorra v�rjam. A t�bbi az �n dolgom.
- K�sz�n�m a seg�ts�g�t, Miss. Granger – mondta Piton, �s fel�llt a fotelb�l, majd az ajt� fel� indult. – Viszontl�t�sra.
- Viszontl�t�sra, uram – k�sz�nt el Hermione is.

Piton �thaladt az irod�n, elk�sz�nt az imm�r egyed�l l�v�, �s pergameneket rendezget� Lun�t�l, majd elhagyta a helyis�get. Mikor megbizonyosodtak, hogy a f�rfi elment, Luna felpattant a sz�k�b�l, �s Hermione el� l�pett.
- Na, hogy ment? – k�rdezte izgatottan.
- Az az �rz�sem, hogy ez lesz eddigi p�lyafut�sunk leg�rdekesebb �gye – felelte Hermione sokatmond� pillant�ssal, melyb�l Luna m�r tudta, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, mint azt eddig gondolt�k. – �s a napnak m�g nincs v�ge, mivel hamarosan meg�rkezik a m�sik prominens �gyf�l…
- Milyen volt Piton? G�nyos, vagy udvarias? Hogy viselkedett? – Lun�b�l csak �gy �ml�ttek a k�rd�sek.
- Udvarias volt, semmi negat�v nem volt benne. M�g mosolygott is…
- Hogy mit csin�lt? – h�kkent meg a sz�ke l�ny. – Mosolygott? Hermione, ugye tudod, hogy ezzel bevonulhatsz a var�zsl�t�rt�nelembe? Szerintem te vagy az els� ember az elm�lt h�sz �vben, akire Piton r�mosolygott.
- Ugyan, Luna – legyintett Hermione –, ne bolondozz! Ennek nincs semmi jelent�s�ge.
- Lehet, de azt bel�thatod, hogy remek�l festett ebben a szerel�sben. Legal�bb t�z �vet fiatalodott ett�l az �lt�zett�l. Abban a fekete tal�rban borzalmasan n�z ki. Mindig tudtam, hogy t�bb van benne, mint amit sejteni enged…
- Luna… – n�zett r� d�bbenten Hermione. – Azt hittem, m�r leszokt�l az ilyen megjegyz�sekr�l. Csak nem tetszik neked? – csipkel�d�tt a l�ny.
- Nekem nem az esetem, sajnos, �s nem a kora miatt. De mindegy, ink�bb hagylak, hogy felk�sz�lj a k�vetkez� �gyf�lre – vigyorgott Luna, majd vissza�lt az asztal�hoz.
- Ez igaz�n kedves t�led… – h�zta el a sz�j�t a l�ny, de m�gis le�lt az asztal�hoz felk�sz�l�s c�lj�b�l. Nem igaz�n tudta, mivel is k�sz�lhetne, de ha m�s nem is, lelkiekben igyekezett er�s�teni mag�t.

***

Draco vid�man indult le a szalonba a d�lut�ni k�z�s te�z�sra keresztapj�val, de j�kedv�t igyekezett a k�z�mb�ss�g �larca m�g� rejteni. Piton m�r a szalonban volt, �s te�j�t �zes�tette. Hallotta a fi� k�zeled� l�pteit, de csak akkor n�zett fel, amikor a fi� helyet foglalt vele szemben.
- �r�mmel l�tom, hogy siker�lt megnyugodnod – mondta a fi�nak, majd annak �lt�zete l�tt�n k�rd�n h�zta fel szem�ld�k�t. – K�sz�lsz valahov�? - Igen – felelte Draco nyugodt hangon. – Hamarosan el kell mennem egy r�vid id�re.
- �rtem – sz�lt a professzor, �s belekortyolt a te�ba.
- Hogy siker�lt a tal�lkoz�d? – k�rdezte Draco, mik�zben � is te�t t�lt�tt mag�nak az egyik cs�sz�be.
- Remek�l – morogta Piton a cs�sze takar�s�ban.
- Milyen sz�kszav� vagy ma d�lut�n, Perselus – jegyezte meg Draco kiss� g�nyosan.
- Tal�n az�rt, mert nem k�v�nok ism�t olyan vit�ba keveredni veled, mint a d�lut�ni – felelte keresztapja.
- Megnyugtatlak, hogy tanultam a mai napb�l, �s nem fogok el�hozakodni a t�m�val t�bbet.
- Ezt igaz�n nagyra fogom �rt�kelni – h�zta el a sz�j�t a f�rfi, mik�zben �jrat�lt�tte id�k�zben ki�r�lt cs�sz�j�t.
- Term�szetesen, �n is szeretn�m, ha nem firtatn�d t�lzottan a t�ma engem �rint� r�sz�t – tette hozz� Draco jelent�s�gteljesen.
- Nos, ezt nem �g�rhetem, mivel kett�nk helyzete ez esetben jelent�sen k�l�nb�zik. M�g �n m�r el�gg� ki�regedtem abb�l a korb�l, hogy a l�nyok ut�n futk�rozzak, addig a te esetedben ez mer�ben eg�szs�gtelen.
- Tudod, hogy megvan r� az okom, hogy mi�rt nem hajtom a l�nyokat �gy, mint r�gen – mondta kiss� bor�s hangon a fi�.
- Tudom, Draco. De nem �lhetsz �r�kk� a m�lt fogs�g�ban. T�l kell l�pned az eml�keiden, �s a j�v�vel foglalkozni – mondta nyugodt hangon a professzor. – Nem azt mondom, hogy t�rj vissza az iskolai st�lusodhoz, hiszen m�r nem nagyon illene hozz�d, de legal�bb ismerkedhetn�l. Ha elj�rn�l n�ha sz�rakozni, vagy tal�lkozn�l korban hozz�d ill� fiatalokkal, mindez sokkal k�nnyebb lenne.
- �gy gondolod, hogy a korban hozz�m ill� fiatalok, ahogy te mondtad, hajland�ak lenn�nek velem egy t�rsas�gban sz�rakozni? – k�rdezte most m�r keser� hangon a f�rfit.
- Addig nem tudhatod, am�g meg sem pr�b�lod. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akikben nem az el��t�leteik dolgoznak.
- Na, ennyi er�vel megkereshetn�m ak�r Grangert is – nevetett fel a fi� g�nyosan. – De hagyjuk ezt, k�rlek. Azt hiszem, indulnom kell. Vacsor�ra itthon vagyok.
Draco fel�llt a sz�kr�l, �s kisietett a h�zb�l, hogy p�r l�p�ssel t�volabbr�l hoppan�lni tudjon.
N�h�ny perccel k�s�bb m�r a Claribel s�t�nyon �llt, eg�szen pontosan a hatos sz�m el�tt. Ism�t el�t�rtek benne d�lut�ni tervei, �s mag�ban mosolyogva l�pett be az ajt�n, hogy azt�n d�bbenten torpanjon meg.