Piton kelletlen�l kezdett �lt�zk�dni alagsori lakoszt�ly�ban. Fekete nadr�g, fekete ing, fekete cip�, fekete tal�r. Odakint meg k�nikula… Mi�rt is tal�lta ki, hogy feket�ben fog j�rni? Legal�bb a haja lenne vil�gosabb, hogy ne forrjon fel az agya olyan hamar. Ha nem d�nten� porba a tekint�ly�t, kisz�k�ten�, de az meg olyan lenne, mint Lockhart… A fene bele… �gy azt�n, ha m�r fekete hajjal �ldotta meg a sors, egy szalaggal �sszek�t�tte a tark�j�n, hogy legal�bb az ne meleg�tse.
Mag�ra kanyar�totta legv�konyabb tal�rj�t, amit tal�lt, �s elhagyta a lakoszt�lyt. Hat�rozott l�p�seinek �temes koppan�sa visszhangot vert az �res folyos� falain. Senkivel sem tal�lkozott, am�g fel nem �rt az el�csarnokba, ahol m�g mindig �rkeztek a kast�lyban elsz�ll�solt vend�gek, hogy elfoglalj�k szob�ikat. McGalagony rend�thetetlen�l vez�nyelt az �rkez�knek, hogy ki merre menjen.
Kil�pett a hatalmas ajt�n, �s rengeteg embert l�tott a parkban gy�lekezni. Remek, gondolta mag�ban, felismerve n�h�ny m�gust �s boszork�nyt, akikkel nem k�v�nt tal�lkozni sem, nemhogy besz�lgetni. Elindult az emelv�ny fel�, amely el�tt m�r rengeteg sz�k volt elhelyezve, �s �gy d�nt�tt, hogy el�veszi k�zismerten remek modor�t, �s hideg, sz�r�s tekintettel n�zett mindenkire, aki csak k�t m�teres k�rzetben volt. Ezzel sikeresen el�rte, hogy senki nem mert hozz�sz�lni, s�t, sokan m�g t�volabb is h�z�dtak.

M�gsem �szhatta meg, hiszen Harry, miut�n a h�bor� v�get �rt, m�r nem huny�szkodott meg volt tan�ra el�tt, �s b�rmikor b�tran megsz�l�totta, vagy mondta meg a v�lem�ny�t. Valamilyen rejt�lyes okn�l fogva, a professzor �t, �s csak �t tegezte h�rm�juk k�z�l, �s a mai napig sem �rtette, mi�rt, b�r neki valahogy nem j�tt olyan k�nnyed�n az ilyen bizalmas megsz�l�t�s.
- �dv�zl�m, professzor! – k�sz�nt a f�rfinak.
- Harry! – fordult fel� Piton. – Hol hagytad a t�rsaid? – k�rdezte, mikor l�tta, hogy a fi� egyed�l van.
- Ginny a gyerekekkel van a t�n�l, Hermione m�g a faluban, Ront m�g nem l�ttam ma – felelte k�r�ln�zve Harry, t�rsait keresve.
- Nyilv�n Miss. Grangerrel van a faluban, nem gondolod? – tette fel kicsit g�nyosan a k�rd�st a professzor.
- Nem hinn�m, uram – n�zett r� furcs�n Harry.
- Mi�rt? – k�rdezte a f�rfi. – Egy�tt �lnek, nem? Akkor meg az a term�szetes, hogy egy�tt vannak a faluban.
- Nos, nem, uram – v�laszolta a fi� kicsit vonakodva, mint aki nem tudja, mondhatja-e, amit akar, vagy sem. - Mit nem, Harry? – fordult ism�t a fi� fel� megvillan� tekintettel. Kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l.
- Nem, uram, nincsenek egy�tt a faluban – magyar�zta Harry –, �s nem, uram, nincsenek egy�tt sehol m�shol sem. Ron �s Hermione m�r r�g�ta nincsenek egy�tt.
- Miket besz�lsz, Harry? – h�ledezett a professzor. – De h�t, mikor t�rt�nt? Nem is lehetett hallani r�la…
- N�zze, uram… – kezdte a fi�, l�that�an zavartan – a l�nyeg, hogy m�r nincsenek egy�tt, de az okot majd Hermione vagy Ron elmondja, ha akarja. Nekem nincs jogom kiteregetni a dolgaikat, �s ha lenne, akkor se tenn�m, tudja j�l.
- Persze, nem is az�rt k�rdeztem, csak meglepett a dolog – gondolkodott el Piton a hallottakon, mik�zben �jra a t�meget kezdte figyelni.
- Uram, gondolom, nem kell mondanom, hogy amit az im�nt mondtam, bizalmas, teh�t nem szeretn�m, ha ezt valaki m�s megtudn�.
- Nyugalom, Harry, nem �n vagyok a helyi Pletyka-k�r vezet�je – m�ltatlankodott a professzor, de tov�bbi gondolatait m�r nem tudta kifejteni, mert hirtelen megl�tott k�t k�zeled�, nevetg�l� fiatalt. Drac�t �s Hermion�t, amint egym�st �tkarolva l�pkednek az emelv�ny fel�, egyenesen az � ir�ny�ba. Nem is tudta, hogy mit gondoljon, de nem is maradt ideje belemer�lni a gondolataiba, mert egy hangos �v�lt�s szak�totta f�lbe �ket.

- Malfoy! – �v�lt�tte Ron, �s m�r le is �t�tte a gyan�tlan fi�t.
- Ron – sik�totta Hermione, amikor Draco elter�lt, de volt kedves �jra �t�sre emelte a kez�t –, hagyd b�k�n!
A hatalmas t�meg egy pillanat alatt elcsendesedett a jelenet hat�s�ra, �s mindenki d�bbenten figyelte az egyoldal� �k�lcsat�t. Harry �s Piton kaptak �szbe el�sz�r, �s m�r ugrottak is a h�rmas fel�. Harry elkapta Ront, aki megpr�b�lt kiszabadulni a fi� szor�t�s�b�l, m�g Piton el�sz�r Hermion�t r�ntotta el a vesz�ly k�zel�b�l, majd Draco mell� t�rdelt. A fi� arc�t elbor�totta a v�r, �s m�r teljesen el�ztatta az ing�t is. K�zben a h�tuk m�g�tt Ron m�g mindig �v�lt�tt.
- Te mocsok – tajt�kzott a fi� –, hogy mert�l a k�zel�be menni?
- Ron, fejezd ezt be – pr�b�lta csit�tani Harry, kev�s sikerrel.
- Engedj el, Harry, engedj el! – kap�l�zott eszeveszett�l – Te is ellenem vagy?
- Ron, nincs senki ellened – felelte Harry –, de nem engedlek el, am�g meg nem nyugszol!

Draco lassan �ledezni kezdett, majd a f�jdalom hat�s�ra fintorogni akart, de azzal csak tov�bb fokozta t�r�tt orr�nak f�jdalm�t. Kez�t az arc�hoz emelte, hogy meg�rintse s�r�lt testr�sz�t, de Piton elkapta a csukl�j�t f�l�ton.
- Ne – sz�lt halkan a fi�hoz. – Mindj�rt rendbe hozom, csak meg akartam v�rni, hogy magadhoz t�rj.
El�vette p�lc�j�t, Draco arc�ra ir�ny�totta, hogy �sszeforrassza a t�r�tt csontokat. A fi� lehunyt szemmel v�rta meg, am�g keresztapja rendbe teszi az orr�t, majd �rezte, hogy elt�nteti a v�rt is az arc�r�l.
- A szem�tl�da – motyogta Draco –, �gy nekit�madni az embernek. El�g rendesen elengedte az �kl�t, az biztos…
Piton felseg�tette Drac�t, majd Harry �s Ron p�rosa fel� fordult. Az ifj� Weasley m�g mindig ki akart szabadulni a fogs�gb�l, �s l�tszott hogy Harry egyre nehezebben tudja kord�ban tartani.
- Mr Weasley, megmagyar�zn�, ami t�rt�nt? – k�rdezte v�szj�sl� tekintettel a professzor.
- Nem tartozom mag�nak magyar�zattal – ord�tott lassan berekedve Ron volt tan�ra arc�ba. - Lehet, hogy nekem nem, de Drac�nak mindenk�ppen – felelte hidegen Piton. – Nem tett semmit, amivel kiv�lthatta volna a haragj�t.
- Nem tett semmit? – kezdett most m�r hiszt�rikuss� v�lni a fi� hangja – M�g hogy nem tett semmit? Maga minek nevezn�, ha a kedves�vel egy m�sik f�rfi s�t�lna �lelkezve?
- Mr Weasley, amennyiben ennyire mag�njelleg� a probl�m�ja, nem hinn�m, hogy ekkora nyilv�noss�g el�tt kellene rendeznie az �gyet – h�zta fel a szem�ld�k�t a f�rfi –, �s nem kellene Miss. Grangert, Mr Malfoyt �s saj�t mag�t kellemetlen helyzetbe hoznia. M�r amennyiben val�ban arr�l van sz�, amir�l besz�lt…
- Igenis arr�l van…
- Nem! – hallatszott hat�rozottan Hermione hangja, ahogy k�zelebb l�pett. – Nem err�l van sz�! Ron �s �n m�r t�bb, mint k�t �ve nem vagyunk egy�tt. Az ok most l�nyegtelen. Minden jogom megvan arra, hogy azzal j�rk�ljak, ak�r �lelkezve is, akivel akarok.
- Miss. Granger – akarta Piton f�lbeszak�tani, de a l�ny nem engedte.
- Ne, professzor, hadd fejezzem be – n�zett r� a f�rfira, majd visszafordult Ron fel�. – Soha nem voltam h�ve a nyilv�nos jeleneteknek, te is tudod, de ha �gy akartad, Ron, h�t legyen. Eddig nem fogtad fel, hogy nem akarok m�r t�led semmit, de, tal�n ha ennyi ember el�tt mondom, meg�rted. Hagyj engem b�k�n, k�rlek! �r�kre… – azzal h�tat ford�tott, �s Drac�t k�zen fogva elindult a kast�ly ir�ny�ba.
- De Hermione – ki�ltotta k�ts�gbeesetten Ron, �s utols� erej�vel kiszak�totta mag�t Harry szor�t�s�b�l, hogy a t�voz� p�r ut�n vesse mag�t.
M�r emelte a p�lc�j�t, hogy h�tulr�l Drac�ra t�madjon, amikor hirtelen k�t k�z kapta el a v�llait, megt�rve ezzel a lend�let�t. Harry �s Piton tartott�k a karj�n�l fogva, �s m�r csak d�h�sen n�zhetett a t�volod� alakok ut�n, am�g el nem nyelte �ket a t�meg.
- Nyugodj meg, Ron – sz�lt halkan Harry, �s a kapu fel� fordult a fi�val, aki szemmel l�that�lag teljesen �sszet�rt.
- Elb�rsz vele, Harry? – k�rdezte Piton. – Megn�zn�m Drac�t �s Miss. Grangert…
- Persze, menjen csak… k�s�bb tal�lkozunk.
Piton elengedte Ron karj�t, �s egy utols� figyelmeztet� pillant�st vetve r�juk, h�tat ford�tott, �s � is a kast�ly fel� igyekezett.
- Gyere, Ron – h�zta a kapu fel� Harry az elgy�t�rt fi�t.
- Harry, mi�rt csin�lja ezt velem? – k�rdezte zavart tekintettel. – Mi�rt csin�lj�tok ezt velem?
- Ne t�r�dj most ezzel…
- De t�r�d�k vele, Harry! – csattant fel, mik�zben el�rt�k a kaput, �s elhagyt�k a birtokot. – Egyetlen balul siker�lt este… egyetlen �tkozott baleset, �s mindenki elfordult t�lem! A saj�t any�m sem �ll velem sz�ba! Nekem is f�j…
- Ezt m�r megbesz�lt�k… Az a baj, hogy nem l�tod be, hogy val�ban a te hib�d volt, �s nem l�tod be azt sem, hogy Hermione nem tudja ezt elfelejteni neked. Tal�n m�g most sem dolgozta fel, de rem�lem, t�vedek.
- De mi�rt nem tud megbocs�tani? Hiszen szeretem!
- Merlinre, nem lehetsz ennyire �rtetlen! Majdnem elvetted t�le a rem�nyt is, hogy… De hagyjuk – s�hajtott lemond�an Harry.
- M�gis, mit k�ne tennem? – ragadta meg Ron a fi� karj�t – Mit tegyek?
- Menj el, �s hagyd b�k�n.
- Nem adom fel, Harry! – kem�nyedett meg Ron hangja. – Nem engedem, hogy m�ssal legyen, mert szeretem, �s � is szeret engem! Mindent meg fogok tenni…
Harry tekintete els�t�t�lt, �s hideg, halk hangon sz�lt a fi�hoz.
- Ron, ha megpr�b�lod b�ntani, �n…
De Ron m�r nem volt ott, �s Harry csak n�m�n figyelte, a helyet, ahonnan egykori bar�tja hoppan�lt.

***

Hermione �s Draco siet�sen haladtak a kast�ly fel�, b�r ink�bb a l�ny volt az, aki el akart t�nni a k�v�ncsi szemek el�l. Draco hagyta rohanni Hermion�t, de amikor bel�ptek a teljesen �res el�csarnokba, meg�ll�totta a l�nyt.
- H�, �llj meg egy pillanatra! J�l vagy? – k�rdezte halkan, m�g mindig a kez�t fogva.
- Remek�l vagyok, persze – felelte t�rsa, de arca nem ezt t�kr�zte.
- Szerintem meg nem vagy j�l – jelentette ki a fi�. – Remegsz, mint a kocsonya, �s �gy rohant�l �t a parkon, mint akit �ld�znek. Hov� siett�nk egy�ltal�n ennyire?
Hermione nem felelt, csak r�n�zett Draco v�r�ztatta ing�re, az es�st�l koszoss� v�lt nadr�gj�ra. A fi� k�vette a pillant�s�t, �s most m�r � kezdte mag�val h�zni a l�nyt k�z�s szob�juk fel�. P�r perccel k�s�bb m�r benn is voltak a kis szob�ban, �s Draco az egyik fotelhez ir�ny�totta a m�g mindig zaklatott l�nyt. �ppen �t akart �lt�zni, amikor kopogtattak, majd a k�vetkez� pillanatban bel�pett keresztapja.
- J�l vagytok? – k�rdezte azonnal Piton.
- Nekem kutya bajom, de… – fordult Hermione fel� – Hermion�r�l m�r nem mondhat� el ugyanez.
- Miss. Granger – l�pett hozz� a professzor, mik�zben egy fiol�t dugaszolt ki �ppen –, k�rem, igya meg ezt!
- K�sz�n�m, de nincs r� sz�ks�gem.
- Ne ellenkezz, Hermione – sz�lt neki Draco kedvesen, – egy kis nyugtat� b�jitalt�l nem lesz semmi bajod, de h�t ezt te is tudod… Idd meg, k�rlek!
- K�rem, fogadja el a b�jitalt, Miss. Granger – pr�b�lt Piton is hatni a makacs l�nyra. – Engedje, hogy seg�ts�nk…
Hermione r�n�zett a fiol�ra, majd tov�bb emelte a tekintet�t a fotel mellett t�rdel� f�rfi arc�ra, belen�zett fekete szemeibe, melyek s�t�ten csillogtak, de csak az �szinte seg�teni akar�st l�tta benn�k. Felpillantott Drac�ra, aki biztat�an b�lintott �s m�g egy halv�ny mosollyal is megpr�b�lkozott, �s Hermione t�tov�n kivette Piton kez�b�l a fiol�t. �jra megn�zte egy pillanatra, mintha m�g egyszer meggondoln�, lenyelje a f�zetet, majd egy hajt�sra kiitta.
Piton elvette t�le az �res fiol�t, a zseb�be rejtette, �s felemelkedett a l�ny mell�l.
- Biztos, hogy nincs semmi bajod? – k�rdezte Drac�t�l �jra.
- Persze, hogy nincs – felelte a fi� –, csak �t kell �lt�zn�m. Megyek is…

Draco a f�rd�szob�ba indult, kez�ben a v�lt�s ruh�t szorongatta. Miel�tt mag�ra z�rta volna a f�rd�szoba ajtaj�t, m�g egyszer r�n�zett Hermion�ra, aki lehunyt szemmel �lt a fotelben. Bez�rta az ajt�t, �s vetk�zni kezdett, majd a zuhany al� l�pett. Nem eg�szen �gy k�pzelte el, amikor keresztapja megl�tja Hermione t�rsas�g�ban, de ezen m�r nem tudott v�ltoztatni. L�tta a f�rfin a megd�bben�st, �s tudta, hogy alapos vallat�snak n�z el�be. Piton csak az�rt nem foglalkozott egyel�re vele, mert fontosabb dolga akadt, nevezetesen az �, �s Hermione �llapota.

Mik�zben Draco �ztatta mag�t, a szob�ban Piton azon gondolkodott, hogy mit is mondhatna most a l�nynak, akit szemmel l�that�lag megviseltek a parkban t�rt�ntek. Egy�ltal�n, mi�rt j�ttek egym�st �tkarolva, �s nevetg�lve? De v�g�l is most nem ez a fontos…
- Jobban van, Miss. Granger? – k�rdezte a l�nyt�l, mik�zben � is le�lt a szemk�zti fotelbe.
- Igen, k�sz�n�m – felelte m�g mindig lehunyt szemekkel. V�rta, hogy a f�rfi mikor k�rdez r�, hogy mi�rt is volt Drac�val. De a k�rd�s egyre csak v�ratott mag�ra…
- Mondana valamit az im�nti jelenetr�l? – k�rdezte e helyett halkan a professzor. – Persze, ha nem akar r�la besz�lni, nem er�ltetem…
Hermione gondolkodott egy r�vid ideig, majd kinyitotta a szem�t, �s egyenesen a f�rfi �jfekete tekintet�be n�zett. A parkban m�r �gyis besz�lt r�la, h�t most mi�rt ne tehetn�? Hiszen olyan agg�d�nak t�nik volt professzora…
- Elmondtam a parkban a l�nyeget, de ha akarja, elmondom �jra – kezdte. – T�bb, mint k�t �ve, hogy szak�tottam Ronnal, de � nem fogadja el a d�nt�sem. Az�ta is azzal nyaggat, hogy szeret, �s hogy ne l�kjem el magamt�l, �s hogy legy�nk �jra egy�tt. Erre �n k�ptelen vagyok, de hi�ba. Leveleket �rogat, �s m�r a tavalyi �nneps�gen is ezzel zaklatott.

Perselus figyelmesen hallgatta a l�ny szavait, �s tudta, hogy enn�l t�bbet most nem v�rhat t�le. M�g nincs k�szen arra, hogy az okokr�l besz�ljen.
- B�ntotta valamivel k�zvetlen�l? – k�rdezte a professzor. – Vagy esetleg tett valami olyat, ami nem r� vall?
- Nem is tudom… – emelkedett feljebb �lt�ben Hermione, ahogy elgondolkodott. – Most, hogy �gy mondja, az ut�bbi id�ben volt egy olyan �rz�sem, mintha k�vettek volna, de soha nem l�ttam senkit. B�r szerintem Ron nem s�llyedne id�ig.
- �n nem becs�ln�m le az �n hely�ben, Miss. Granger! – figyelmeztette Perselus. – Vesz�lyes lehet egy elvakult szerelmes… �s Mr Weasley nagyon annak t�nik.
- Nem tudom… Lehet benne valami, de nem akarom elhinni, hogy ilyesmire k�pes lenne.
- A lak�sa rendben van mindig, amikor haza�r a munk�b�l? – k�rdezte tov�bb a f�rfi. – Haszn�l valamilyen riaszt� b�b�jt?
- Igen, haszn�lok – b�lintott Hermione – �s most, hogy nem t�lt�m otthon az �jszak�t, m�g er�s�tettem is rajta, �s meg�rzem itt is, ha valami t�rt�nne.
- Rendben van – b�lintott Perselus. – K�rem, ha valami t�rt�nik, felt�tlen�l sz�ljon nekem vagy Drac�nak! Egyed�l semmik�ppen sem mehet haza!
Hermione v�laszolni akart, amikor Draco kil�pett a f�rd�szob�b�l, imm�r �jra tiszt�n �s frissen. A l�nyra n�zett, majd keresztapj�ra, �s �gy �t�lte meg, hogy nagyj�b�l rendben vannak a dolgok.
- Minden rendben, Hermione? – k�rdezett r� m�gis a biztons�g kedv��rt.
- Persze, semmi gond – felelte a l�ny, ker�lve Piton tekintet�t.
- Az�rt �n ezt �gy nem mondan�m, Miss. Granger – sz�lalt meg a f�rfi.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Draco komoly arccal.
- Sem… – kezdte volna Hermione, de Perselus szavai elnyomt�k a hangj�t.
- Miss. Granger az ut�bbi id�ben azt vette �szre, hogy valaki k�veti, �s minden jel arra mutat, hogy Mr Weasley az, aki zaklatja.
- Micsoda? – n�zett meglepetten Draco Hermion�ra – Igaz ez?
- Igen – s�hajtott a l�ny, �s a kez�be hajtotta az arc�t.
- De h�t mit akar t�led?
- �jra kezdeni a kapcsolatunkat… – felelte elgy�t�rt hangon a l�ny, amikor kopogtattak az ajt�n.

Draco kinyitotta az ajt�t, �s azon Harry l�pett be, arc�n fesz�lts�g t�kr�z�d�tt.
- J�l vagy, Hermione? – k�rdezte azonnal, �s bar�tn�j�hez sietett. - Igen, azt hiszem…
- Hol van Weasley? – k�rdezte Draco a fi�ra n�zve.
- Dehoppan�lt, amikor kivezettem a kapun k�v�lre – magyar�zta Harry. – El�gg� zavarodottnak t�nt…
- Nem is csod�lom – hallott�k Piton hangj�t. – Az a megl�t�som, hogy a fiatalember lassan orvosi esett� v�lik.
- Professzor, k�rem – n�zett r� Hermione –, ne mondjon ilyet! �n nem akarom elhinni, hogy ennyire s�lyos a helyzet…
- Pedig el kell hinned, Hermione – b�logatott Harry is. – Azt hiszem, Ron teljesen megbolondult, m�r nem k�pes re�lisan gondolkodni.
- Mit mondott, miut�n mi bej�tt�nk? – k�rdezte Draco.
- Azt k�rdezte, hogy mit tegyen, hogy Hermione bel�ssa, hogy �k m�g mindig egym�shoz tartoznak, �s nem fogja feladni, mert nem engedi, hogy m�ssal j�rjon, mert m�g mindig szeretik egym�st. �s mindent meg fog tenni ennek �rdek�ben.
- Ez nem lehet igaz – ny�gte Hermione visszad�lve a fotelben. – Mi�rt nem tud az �n �letem csak egy kicsit is nyugodt lenni?
- Ne agg�dj, nem hagyom, hogy b�ntson – fogta meg a kez�t Harry.
- M�gis, hogyan akarsz megv�deni t�le, Harry? – k�rdezte Hermione – Tudtommal, p�r h�t m�lva visszamentek Amerik�ba.
- Az�rt mi is itt vagyunk – vetette k�zbe Draco m�ltatlankodva – �s nem fogjuk hagyni, hogy az a f�l�r�lt megt�madja, vagy m�g rosszabb…
- Ezt igaz�n nem k�rhetem, �s nem is fogadhatom el – r�zta a fej�t Hermione. – De k�sz�n�m, hogy felaj�nlottad.
- Teh�t egyel�re nem tehet�nk semmit – �llt fel Perselus. – Harry, te figyelsz Miss. Grangerre, am�g itt vagy, azt�n majd megl�tjuk, mi lesz. Azt hiszem, a mai nap m�r nyugodtan fog telni, mivel Mr Weasley elhagyta az �nneps�get. Gondolom, a hivatalos r�sznek m�r v�ge, �gy m�r csak a vacsora lesz h�tra, �s a b�l, amit �t kell v�szelni bonyodalmak n�lk�l. Ha �sszeszedte mag�t, Miss. Granger, tal�n visszamehetn�nk.
- Rendben – felelte Harry, majd Draco fel� fordult. – hamarabb is k�rdezhettem volna, de te j�l vagy?
- Persze, kutya bajom – legyintett a fi�. – K�l�nben sem �n voltam a fontos most. Nem engem zaklat egy elmebajos.
Harry egy pillanatra meglepetten n�zett a fi�ra, majd elhagyta a szob�t, hogy visszamenjen a parkban hagyott csal�dj�hoz. Piton is az ajt� fel� indult, hogy mag�ra hagyja a k�t fiatalt, de Hermione hangja meg�ll�totta.
- K�sz�n�m, professzor!
- Igaz�n nincs mit k�sz�nnie, Miss. Granger – fordult vissza a f�rfi. – K�s�bb m�g besz�l�nk, Draco.
Azzal elhagyta a szob�t, �s siet�s l�ptekkel haladt a park fel�. Fej�ben milli�nyi gondolat cik�zott, szinte mind m�s t�m�ban, m�s-m�s k�rd�st felvetve. Tal�n a vacsora, vagy a b�l alatt lesz alkalma v�ltani Drac�val n�h�ny sz�t, mi�rt is j�tt a l�nnyal ma az �nneps�gre. �rdekes, err�l a k�rd�sr�l teljesen meg is feledkezett, mi�ta Weasley randal�rozni kezdett a t�meg kell�s k�zep�n.

Draco odas�t�lt Piton elhagyott fotelj�hez, �s lerogyott a l�nnyal szembe. F�rk�sz� tekintettel figyelte Hermion�t, aki m�g mindig nem akart napirendre t�rni a t�rt�ntek felett.
- Hermione – sz�l�totta meg az elmer�lt l�nyt –, visszamegy�nk?
- Persze, mehet�nk – emelkedett fel a fotelb�l. – B�r nincs sok kedvem visszamenni. Mit gondolhatnak most r�lam? – k�rdezte kicsit bizonytalan hangon.
- Mit gondoln�nak? – vont v�llat Draco. – Nem tehetsz arr�l, ami t�rt�nt, �s nem hiszem, hogy b�rki is el�t�l, ami�rt nem akarsz egy �mokfut�val �lni. Nem tudom, ugyan, hogy mi�rt hagytad ott, de teljesen meg�rtem a d�nt�sedet.
- Hagyjuk az okokat, �s a mi�rteket – k�rte Hermione halkan.
- Rendben, nem akartam faggat�zni. Egy�bk�nt meg kit �rdekel, hogy mit gondolnak? �gysem tal�lkozol szinte egyik�kkel sem a k�vetkez� �nneps�gig, addigra meg �gyis elfelejtik.
- Rem�lem, igazad lesz – indult el Hermione az ajt� fel�, Drac�val a nyom�ban.

A d�lut�n tov�bbi r�sze zavartalanul telt, a hivatalos cerem�ni�knak hamar v�ge lett, �s m�r csak a besz�lget�s, az eml�kez�s, �s a gyerekek vid�m kacag�sa t�lt�tte be a kast�ly parkj�t. Hermione lassan megnyugodott, �s �tadta mag�t a kellemesebb elfoglalts�goknak. Sok r�gi iskolat�rssal tal�lkozott, �s sz�vb�l �r�lt, hogy ennyi r�g l�tott bar�ttal besz�lhet.
Draco v�gig mellette volt, ahogy azt j�t�kuk megk�v�nta, b�r m�r nem �rezt�k olyan nagy sz�ks�g�t a l�tv�nyos sz�nj�t�knak. A kellemetlen esem�nyek valahogy felbor�tott�k az egyens�lyt, �s az nem akart visszabillenni a hely�re.
Hermione �szrevette, hogy Draco olykor a z egyik t�volabb �ll� csoport fel� pillant, �s � is odan�zett, hogy kit is figyelhet a fi� ilyen �rdekl�d�ssel. Az � r�gi �vfolyamukb�l besz�lgettek p�ran, k�zt�k Susan Bones, a volt holl�h�tas prefektus. Hossz� v�r�s haj�ba n�ha belekapott a sz�l, �s csinos megjelen�se l�that�an megragadta Draco figyelm�t.
- Nem illik ilyen felt�n�en m�s n�t b�mulni, Draco, ha a partnered melletted �ll – dorg�lta meg halkan a fi�t.
- Bocs�ss meg, nem akartam udvariatlan lenni – k�rt eln�z�st a fi�. – Tudom, hogy �gy t�nik, hogy hivatalosan egy�tt vagyunk, �s m�sok ezt f�lre�rthetik.
- Tetszik neked Susan? – k�rdezte meg a l�ny hat�rozottan.
- Csinos – mondta Draco sz�kszav�an, amin Hermione j�t der�lt. – Mi olyan vicces?
- Semmi – r�zta a fej�t a l�ny mosolyogva. – Az�rt m�g kitartasz mellettem ma, vagy este m�r Susant akarod k�s�rni?
- Hermione! �n minden h�resztel�s ellen�re �riember vagyok! – m�ltatlankodott a fi�, kih�zva mag�t. – Azon k�v�l �n k�rtelek meg, hogy j�jj�nk egy�tt, teh�t nem tehetem meg, hogy f�l�ton lel�pek mell�led. B�rmi is jut eszembe most, azzal majd csak holnapt�l foglalkozhatok, amikor v�get �r a mi kis j�t�kunk.
- Ha v�get �r…
- Igen, ha v�get �r. Ha j�l sejtem, a b�l alatt Perselus kik�rdez majd kett�nkr�l. Azt�n majd megl�tjuk mi lesz, a b�l ut�n m�r okosabbak lesz�nk.


Ahogy k�zeledett az este, a kast�lyban elsz�ll�solt vend�gel lassan mind elt�ntek szob�ikban, hogy �t�lt�zzenek a vacsor�hoz, �s a b�lhoz, ami k�zvetlen�l ut�na kezd�d�tt. Hermione �s Draco is visszavonult k�sz�l�dni, m�g Piton professzor az alagsori lakoszt�lyban pihente ki a d�lut�ni besz�lget�partnereit.
Draco viszonylag hamar elk�sz�lt az �lt�zk�d�ssel, �s a fotelben �ld�g�lt egy Reggeli Pr�f�ta t�rsas�g�ban, am�g Hermion�t v�rta. Nem volt t�relmetlen, tudta, hogy nem kell sietni�k, hiszen fenntartott helye volt mindenkinek az asztalokn�l.
Hermione bek�lt�z�tt a f�rd�szob�ba, �s ott k�sz�tette el t�k�letes toalettj�t. Miut�n lezuhanyozott, fel�lt�tte a pezsg�sz�n�, vadonat�j est�lyi ruh�j�t. Amikor eligaz�tott minden p�ntot, k�vetkezett a frizura, amit nem volt neh�z elk�sz�teni, hiszen m�r r�gen kik�s�rletezte, milyen konty, vagy m�s felt�z�tt hajviselet �ll neki a legjobban. Gondolkodott ugyan, hogy �j�tson-e vagy maradjon a j�l bev�lt, laza kontyn�l, �s a n�h�ny szabadon l�g� tincsn�l, de azt�n megmaradt az ut�bbin�l, �s p�lc�j�nak mozdulat�ra m�r tekeredtek is tincse a megfelel� helyre. Visszafogott, vil�gos sminket haszn�lt, ami illett ruh�ja sz�n�hez. Halv�ny szemfest�k, leheletnyi sz�jf�ny, majd z�r�sk�nt p�r csepp parf�m, melynek l�gy, k�nnyed illata k�r�llengte a l�nyt. Becsatolta csinos szand�lj�t, �s befejezettnek nyilv�n�totta a k�sz�l�d�st.
El�gedetten szeml�lte mag�t a t�k�rben, majd kil�pett a szob�ba, ahol Draco m�g mindig t�relmesen v�rakozott. Hermione diszkr�ten k�hintett, hogy felh�vja mag�ra az elm�ly�lten olvas� fi� figyelm�t. Draco felkapta a fej�t a hangra, majd kikereked� szemekkel b�mulni kezdte partnern�j�t, aki egy id� ut�n m�r mosolygott a fi� reakci�j�n.

- Megfelel a megjelen�sem, hogy Mr Malfoy partnere lehessek a mai est�n? – k�rdezte k�rbefordulva a fi� el�tt, aki m�r fel�llt a fotelb�l, �s k�zelebb s�t�lt.
- K�ts�gtelen�l j�l v�lasztottam meg a mai partneremet – vigyorgott Draco mag�ra tal�lva, mik�zben a l�ny el� l�pett. – Kisasszony, hi�ba mondan�m, hogy �n elragad�, k�pr�zatos �s gy�ny�r�, mind csak gyenge pr�b�lkoz�s lenne, hogy le�rja az �n sz�ps�g�t – b�kolt a fi� komoly tekintettel, amint fejet hajtott Hermione el�tt.
- Oh, Mr Malfoy, �n t�lz�sokba esik – fogadta Draco szavait kicsit pirulva.
- Az teljess�ggel ki van z�rva, de valami m�g hi�nyzik, hogy t�k�letes legyen az �sszhat�s – mondta, �s a p�lc�j�val el�var�zsolta a gondosan kiv�lasztott, legszebb, legt�k�letesebb r�zs�t, melyet keresztapj�t�l kapott meg.
Hermione meghatottan vette �t a h�feh�r vir�got lovagj�t�l, hiszen ilyen sz�pet m�g soha �let�ben nem l�tott. Ujjaival �vatosan meg�rintette a b�rsonyosan l�gy szirmokat, majd feln�zett, egyenesen a v�rakoz�an figyel�, ac�lsz�rke szemp�rba.
- K�sz�n�m – mondta halkan, majd a haj�ba t�zte a r�zsa fej�t, pontosan kontya vonal�hoz.
- T�k�letes – fejtette ki v�lem�ny�t Draco, �s l�gyan kezet cs�kolt a meglepett l�nynak. – Indulhatunk, h�lgyem?
- Igen, uram – mosolygott Hermione, �s elhagyt�k a szob�t.

A vend�gek az el�csarnokban gy�lekeztek, folytatt�k f�lbehagyott besz�lget�seiket. Hermione arra gondolt, hogy rajtuk k�v�l nem j�n senki a csarnok fel� egyik ir�nyb�l sem, �gy val�sz�n�leg nem ker�lheti el a nagyjelenetet, amint megjelenik Drac�val a l�pcs� tetej�n, majd lassan l�pkednek lefel�, a t�meghez.
Sejt�se beigazol�dott, val�ban minden szem r�juk szegez�d�tt, amikor megjelentek a l�pcs� tetej�n, �s egy pillanat alatt elhalt a besz�lget�s moraja. Mindenki elakadt l�legzettel n�zte a lefel� halad� p�rt, akik t�k�letesen mutattak egym�s mellett. Egy fess fiatalember, aki egy gy�ny�r� fiatal h�lgyet vezet a t�rsas�gba. N�h�nyan �sszes�gtak, m�sok mosolyogtak, �s mag�ban mindenki azt gondolta, milyen sz�pek egy�tt.
Egy pici l�nyka anyja kez�t szorongatva, f�lve k�rdezte, hogy �k-e a kir�lyfi �s a kir�lykisasszony a mes�b�l, amit a minap olvastak, mire a k�zelben �ll�k halkan felnevettek a b�jos, gyermeki k�rd�sen. �desanyja sejtelmesen mosolyogva v�laszolta, hogy meglehet, val�ban �k azok, mire a kisl�ny m�g jobban elkerekedett szemmel n�zte a mesebelinek hat� p�rost.
Ezzel szemben Hermione alig v�rta, hogy v�gre le�rjenek a l�pcs�n, �s belevesszenek a t�rsas�gba �k is. Draco biztat�an r�mosolygott, amikor le�rtek a l�pcs�n, �s Harryt kisz�rva, �tv�gtak a t�megen.
- Nah�t, Hermione! – �lelte meg bar�tn�j�t a fi�. – Nem tal�lok szavakat! Gy�ny�r� vagy!
- K�sz�n�m, Harry – mosolygott a l�ny, majd Ginny fel� fordult, aki m�lyz�ld ruh�t viselt, �s hossz�, l�ngv�r�s haj�t eleg�nsan felt�zte. – Ginny, nagyon j�l n�zel ki! V�gre hallgatt�l arra, amit �vek �ta szajk�zunk, hogy viselj z�ldet! Remek�l �ll neked.
- K�sz�n�m – mosolygott a bar�tn�je –, Harry nagy nehezen, de meggy�z�tt.
- Harry – fordult Draco a fi�hoz –, javaslom, vezess�k asztalhoz gy�ny�r� h�lgyeinket.
- T�mogatom a gondolatot – b�lintott Harry, �s karj�t ny�jtotta feles�g�nek. – Mehet�nk, Mrs. Potter?
- Igen, Mr Potter! – karolt bele Ginny, �s elindultak a Nagyterembe, hogy elfoglalj�k a sz�mukra fenntartott helyeket. Draco �s Hermione szint�n egym�sba karolva, k�vett�k �ket az elismer�, vagy �ppen irigy pillant�sok k�s�ret�ben.

Perselus Piton k�v�ncsian k�zeledett az el�csarnok fel�. Nem tudott r�j�nni, mit�l lett hirtelen szinte s�ri csend az el�bb m�g zsong�, zs�folt el�t�rben. Amikor fel�rt a pincefolyos�r�l, �s arrafel� n�zett, amerre a t�meg, hirtelen megtorpant a l�tv�nyt�l, ami a szeme el� t�rult.
Tal�n a vil�g legszebb n�je l�pkedett lefel� a l�pcs�n. Alapvet�en nemcsak ez volt sz�m�ra megd�bbent�, hanem a t�ny is, hogy t�rt�netesen a keresztfia vezeti a h�lgyet lefel�, ami nem jelenthetett m�st, minthogy a mellette l�v� t�nem�ny Hermione Granger. Egy pillanatig m�g benntartotta a leveg�t, majd amikor a p�ros le�rt a t�megbe, lassan kiengedte, �s frissre cser�lte. Sz�ks�ge is volt r�, hiszen hi�ba vett m�r r�szt sz�mos partin, b�lon �s fogad�son, ehhez foghat�t m�g nem l�tott. Azok a n�k, akik azokon a puccos est�lyeken r�szt vettek, szint�n sz�pek voltak ugyan, de valami m�gis hi�nyzott bel�l�k. Tal�n… de nem…
Perselus nem tudott r�j�nni, hogy mit�l m�s Hermione Granger, mint azok a n�k, �s ez felett�bb zavar� volt sz�m�ra. Nem szerette a bizonytalans�got, hiszen m�r azon is mennyit t�rte a fej�t, hogy ki� a k�z�r�s a lev�len, amit a t�rskeres� irod�t�l kapott.
Figyelte, amint Hermione �s Draco odas�t�l Potter�khez, �s besz�lgetni kezdenek, majd nem sokkal k�s�bb a fi�k karjukat ny�jtj�k h�lgyeiknek, �s a Nagyterem fel� indulnak. � maga is elindult a t�meggel az asztalok fel�, hogy kezdet�t vehesse a vacsora. Hagyta mag�t sodortatni az �rral, mik�zben l�zasan t�rte a fej�t, hogy mi olyan m�s Hermion�ban. Sok�ig nem gondolkodhatott, mivel el�rte az asztal�t, ami t�rt�netesen ugyanaz az asztal volt, ahol a gyerekek is �ltek.
K�sz�nt�tte asztalt�rsait, �s helyet foglalt az egyik �res sz�ken. Amikor m�r mindenki elfoglalta a hely�t, lehetett l�tni n�h�ny �res helyet, k�zt�k azt a kett�t is a H�s�k asztal�n�l, ami Ron Weasley �s partnere sz�m�ra volt fenntartva. A sajn�latos incidens k�vetkezt�ben a harmadik H�s t�vol maradni l�tszott az est tov�bbi esem�nyeit�l.
A vacsora alatt nem besz�lgettek t�l sokat, mindenki az �tel�vel volt elfoglalva. A h�ziman�k igen kitettek maguk�rt, hiszen rengetegf�le fog�s k�z�l lehetett v�lasztani, az egyszer�bb �telekt�l elkezdve az �nyencfalatokig minden volt. Az �telek mell� finom borokat kortyoltak a vend�gek, de a legn�pszer�bb m�gis Madam Rosmerta h�res m�zbora volt.
Nem mindenki lelkesedett az alkoholtartalm� italok�rt. Hermione szolidan, csak t�klevet iszogatott, �s �rdekes m�don, asztalt�rsai is csak m�rt�kkel boroztak. Harry �s Ginny tudt�k az ok�t, hogy Hermione mi�rt tart�zkodik ennyire a bort�l, Draco �s Piton viszont r�szes�ltek a l�ny kioktat�s�b�l ezen a t�ren, �s mivel az okokkal nem voltak tiszt�ban, ink�bb pr�b�ltak Hermione kedv�ben j�rni m�rt�kletess�g�kkel.
Hamarosan m�r a desszertn�l tartottak, �s lassan emelkedett az alapzaj is a teremben, mivel a gyerekek m�r ink�bb j�tszani szerettek volna, �s a feln�ttek is �jra felvett�k a vacsora el�tt f�lbehagyott besz�lget�seik fonal�t. Amikor m�r minden asztalr�l elt�ntek a t�ny�rok, szinte mindenki elindult a parkba, hogy egy kis esti s�ta c�m�n id�t �s helyet adjanak a terem �trendez�s�hez, �s a t�nct�r kialak�t�s�hoz.

Felcsend�lt a zene a Nagyteremben, �s a parkb�l mindenki befel� igyekezett. Hermione �s t�rsai is be�lltak a kast�ly fel� igyekv�k sor�ba, �s n�h�ny perc m�lva m�r benn is voltak a nagyteremben. A szok�sos m�don rendezt�k el az asztalokat, melyek a terem sz�le ment�n voltak elhelyezve, k�rbe a t�nct�r k�r�l. A sz�npadon a var�zsvil�g egyik n�pszer� zenekara j�tszott, �s m�r sokan el is kezdtek t�ncolni.
Draco is felk�rte partner�t, �s a l�ny �r�mmel ny�jtotta kez�t, hogy a t�ncol�k k�z� vezess�k.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte Draco, mag�hoz h�zva Hermion�t.
- Remek�l, k�sz�n�m – felelte mosolyogva. – B�r a bevonul�sunkat kicsit diszkr�tebbre terveztem.
- Igen, de ez m�r �gy siker�lt – b�lintott a fi�, mik�zben �ppen Harry �s Ginny mellett forogtak el. – Az a kisl�ny aranyos volt…
- A kir�lyfi �s a kir�lyl�ny? – nevetett fel Hermione. – Soha nem hittem volna, hogy egyszer m�g ilyen szavakkal illetnek, pl�ne nem a te oldaladon.
- L�tod, milyen kalandokb�l maradt�l volna ki, ha nem fogadod el a megh�v�st? – vigyorgott Draco. – Az�rt el�g sz�pen megb�multak minket…
- Nem csak b�multak, hanem m�g most is n�znek – helyesb�tett Hermione. – Nagyon k�v�ncsi leszek keresztap�d reakci�j�ra…
- Na, arra �n is! Szerintem hamarosan sort ker�t a kihallgat�somra.
- Ha esetleg felk�r engem t�ncolni, k�nnyen lehet, hogy engem is kifaggat – gondolkodott a l�ny hangosan.
- Ez val�sz�n�leg be fog k�vetkezni – b�logatott Draco –, annak ellen�re, hogy Perselust eddig m�g nem gyakran l�ttam t�ncolni. De tartjuk magunkat a t�rt�nethez, hogy �sszefutottunk, k�v�ztunk, �s megh�vtalak.
- Rendben – felelte Hermione, amikor megjelent mellett�k Harry.
- Lek�rhetem a h�lgyet? – k�rdezte. – Ginnyt elrabolta Fred �s George.
- Term�szetesen – v�laszolta Draco, �s elengedte Hermione kez�t. – H�lgyem!

- Na, mes�lj – sz�lt Harry, amikor Draco m�r elt�nt a t�megben. – Mit keresel itt Drac�val?
- Semmi k�l�n�s, Harry – mosolyodott el Hermione –, csak �sszefutottunk nemr�g, le�lt�nk k�v�zni, besz�lgett�nk, � megh�vott, �n meg elfogadtam. Ennyi a t�rt�net di�h�jban.
- Ez �rdekes – n�zett r� a fi�. – Nincs semmi m�s a t�rt�ntek m�g�tt?
- Nincs, Harry – r�zta a fej�t tagad�lag a l�ny. – M�gis mi lehetne?
- Nem lehet, hogy � k�vetett? – vetette fel Harry a k�rd�st, ami m�r egy ideje foglalkoztatta.
- Kiz�rt dolog – felelte Hermione hat�rozottan.
- J�l van, ha te mondod, elhiszem – s�hajtotta a fi�.
- Nyugodj meg, Harry – sz�lt halkan bar�tn�je –, Drac�val minden rendben.
- Akkor j� – mosolygott m�r Harry is, �s tov�bb forgatta partnern�j�t a parketten.

Perselus az egyik asztal mellett �llva n�zel�d�tt. Egyed�l maradt, amit nem b�nt k�l�n�sebben, �gy legal�bb nyugodtan tudott gondolkodni. M�g mindig az el�csarnokban t�rt�ntek hat�sa alatt volt, �s az eg�sz vacsora alatt alig tudta meg�llni, hogy ne n�zzen Hermione fel� t�bbsz�r, mint amit az illend�s�g megenged.
Egyszer�en elb�v�lte a l�tv�ny, �s nem tudott szabadulni a k�pt�l. Amikor �szrevette, hogy Hermione haj�ban ott d�szeleg kertj�nek legszebb vir�ga, egyszerre volt b�szke �s csal�dott. B�szke volt, mert a sz�m�ra oly fontos vir�g m�lt� helyre ker�lt, �s csal�dott volt, mert nem � adta a l�nynak. De h�t hogyan is gondolhatna arra, hogy Hermione �rdekl�dne ut�na, amikor ott van Draco, aki fiatal, j�k�p�, �s szemmel l�that�an minden igyekezet�vel azon van, hogy a l�ny kedv�ben j�rjon. A l�ny nem bolond, hogy ne a fiatal fi�t v�lassza.
Vajon mi�ta tarthat a kapcsolatuk? Nyilv�n nem r�g�ta, hiszen egy hete, amikor az irod�ban j�rt, m�g semmi sem utalt arra, hogy b�rmi k�ze lenne a keresztfi�hoz. Ezen k�v�l nem v�llalta volna el a megb�z�st, ha Draco bar�tn�je lenne.
Perselusnak ekkor bevillant valami: nem l�tta, hogy a nap folyam�n Draco ak�r egyszer is megcs�kolta volna a l�nyt. M�rpedig ha val�ban egy�tt j�rnak, akkor a keresztfia nem tart�zkodott volna egy ilyen gesztust�l eg�sz nap. Igaz, volt kettesben el�g idej�k, de m�gis… Ez �rdekes…
Itt tartott a gondolatmenetben, amikor �szrevette, hogy Harry lek�ri Hermion�t, �gy Draco elindult kifel� a t�ncol� p�rokat ker�lgetve. Itt-ott egy mosoly, egy kedves sz�, �s a fi� hamarosan a parkett sz�l�re ker�lt, k�zel Perselushoz.

Piton megragadta a k�n�lkoz� alkalmat, �s lecsapott a fi�ra.
- Draco, besz�lhetn�k veled? – k�rdezte.
- Persze – v�laszolta Draco mosolyogva, hogy a f�rfi ilyen hamar enged k�v�ncsis�g�nak. – Felteszem, Hermion�r�l van sz�.
- Igen, t�bbek k�z�tt r�la is – b�lintott keresztapja. – Meglepett, hogy � a partnered.
- A magazin miatt mondod vagy m�s okb�l?
- Nem a magazin miatt – r�zta meg a fej�t Piton. – Csak nem gondoltam volna, hogy pont Miss. Grangert h�vod meg.
- Nem lehetne, hogy Hermion�nak h�vd? – k�rdezte a fi�. – Olyan k�nyelmetlen, hogy mindenki Hermion�nak h�vja, csak te Miss. Grangerezel folyton.
- Ha neked �gy jobb, akkor legyen Hermione – s�hajtott a f�rfi. – De amikor jelen van, nem fogom �gy h�vni.
- Mi�rt? Szerintem nem b�nn� – vigyorodott el Draco.
- Lehet, de am�g � nem k�ri, addig tartom magam ehhez a form�hoz. Azt hittem, tiszt�ban vagy az alapvet� illemszab�lyokkal… de mindegy. Sz�val, komoly a dolog?
- M�g nem tudom – vont v�llat a sz�ke fi�. – Nemr�g tal�lkoztunk a v�rosban, m�g nem akarok j�solgatni.
- Valami sejt�sed az�rt csak van – mosolyodott el Perselus, �rezve az �rdekes felhangot a fi� hangj�ban. Pont �gy pr�b�lt mindig hazudni, amikor m�g gyerek volt.
- Rem�nyeim vannak csak. Mind�ssze egy�tt k�v�ztunk, �s megk�rdeztem, elj�nne-e velem a mai �nneps�gre, �s � igent mondott. Val�j�ban ennyi t�rt�nt.
- Rendben – b�lintott a f�rfi. – A m�sik dolog, amir�l besz�lni akartam, az a d�lut�ni incidens.
- Weasley – h�zta el a sz�j�t Draco, mik�zben felvett egy poh�r bort az asztalr�l. – �n mondom, hogy elment az a csepp esze is, ami volt. Nem tudom, mit tett, hogy Hermione kidobta, de az a v�lem�nyem, hogy j�l tette. Majd tal�l mag�nak valakit, aki m�lt� hozz�, �s nem kell elpazarolnia a tehets�g�t.
- Teljes m�rt�kben egyet �rtek – b�lintott ism�t Perselus. – Nem vallott �p elm�re, ahogy neked esett. Elv�gre nem tegnap dobta ki Miss. Gr… Hermione – jav�totta mag�t Draco pillant�s�ra –, �gy nem keveredhet gyan�ba azzal, hogy megcsalta.
- �gy van. Szerinted mi�rt tette lap�tra? Megcsalta?
- Nem tudom, �s nem is akarok tal�lgat�sokba bocs�tkozni – n�zett a fi�ra megrov�an. – Ha �gy l�tja j�nak, majd elmondja.
- Rendben, nem fant�zi�lok – emelte fel a kez�t Draco. – Mi legyen most? Hogyan tudn�nk r� figyelni, hogy az a f�l�r�lt �mokfut� nehogy megt�madja, vagy tov�bb zaklassa?
- Egyel�re b�zzuk a dolgot Harryre, �s ha elutaznak, majd megl�tjuk, mi legyen – felelte Piton, majd �sszevonta a szem�ld�k�t, ahogy folytatta. – Ma semmik�pp nem engedhetj�k, hogy egyed�l menjen haza. Lehet, hogy Weasley ott fog r� v�rni a k�zelben.
- �s tal�n r�m is – vetette fel az �tletet a fi�.
- Meglehet. Tal�n az lenne a legjobb, ha mindketten menn�nk, biztos, ami biztos alapon.

Tov�bb nem tudt�k folytatni, mert Hermione �ppen akkor �rkezett vissza a parkettr�l Harry t�rsas�g�ban.
- Bocs�ssatok meg – mondta Harry – de megkeresem Ginnyt – �s m�r �jra bele is vetette mag�t a sz�nes forgatagba.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte Draco �jra a kipirult l�nyt�l, mik�zben egy poh�r t�klevet adott a kez�be.
- Nagyon j�l, k�sz�n�m – felelte vid�man Hermione.
- Ennek igaz�n �r�l�k – sz�lt Piton. – B�r, ha j�l tudom, �n sem rajong t�lzottan az ilyen t�meges �r�m�nnepek�rt.
- Val�ban nem, de a mai, f�ggetlen�l a d�lut�n t�rt�ntekt�l, igaz�n kellemes �nneps�gnek mondhat�. Felt�telezem, �n is itt �rzi legjobban mag�t, f�lreh�z�dva, elker�lve mindenkit, akit csak lehet.
- Van benne valami, �m most m�gis megk�rdezem, hogy megtisztelne-e a k�vetkez� t�nccal?
- Ezer �r�mmel, professzor – mosolygott r� a l�ny, �s elfogadta a fel� ny�jtott kezet, majd ism�t a parkettre vonult.
Draco mag�ban mosolyogva figyelte keresztapj�t, �s Hermion�t, amint t�ncolni kezdenek. A l�ny val�ban gy�ny�r� volt abban a gy�ngy�s ruh�ban, �s egy�rtelm�en t�nd�k�lt a t�meg k�zep�n, mag�ra vonva a figyelmet akaratlanul is.

Perselus �r�mmel vezette t�ncba Hermion�t annak ellen�re, hogy nem tervezett hasonl� tev�kenys�get aznapra. K�zelebb l�pett hozz�, kez�t a h�t�ra tette, �s ujjai alatt �rezte a b�rsonyosan puha, meztelen b�rt, majd t�ncolni kezdtek. Ahogy forogtak k�rbe n�m�n, olykor meg�rezte a parf�m illat�t, �s �gy m�g nagyobb hat�ssal volt r� Hermione, mint amikor az el�csarnokban megl�tta a l�pcs�n.
- Milyen hallgatag, professzor – hallotta a halk hangot. – Valami baj van?
- Semmi, Miss. Granger – mosolyodott el a f�rfi. – Csup�n azon gondolkodom, hogyan kezeljem a jelenleg fenn�ll� helyzetet.
- Mire gondol, uram, - n�zett r� k�rd� tekintettel Hermione, �s v�rta a k�rd�st Drac�r�l, ami nem is k�sett.
- Arra, hogy �n ma Draco partnerek�nt van jelen, �s hogy ez mennyiben befoly�solja az �gy�nket.
- Nos, az igazs�g az, hogy egyel�re nem tudok mondani semmit az �gyben – magyar�zott a l�ny. – Drac�val p�r napja futottunk �ssze, besz�lgett�nk, k�v�ztunk, �s megk�rdezte, hogy j�nn�k-e vele a mai rendezv�nyre. Mivel nem volt senki, aki elh�vott volna, �s akivel sz�vesen j�ttem volna, �gy elfogadtam. Enn�l t�bbet nem tudok mondani.
- �rtem – b�lintott a f�rfi, �s �jra n�mas�gba burkol�zott.
Hermione elgondolkodott, hogy mi�rt is nem �rulta el az igazat arr�l az egyezs�gr�l, amit Drac�val k�t�tt, amikor ez volt a terve. Hazudott a f�rfinak, pedig nem �llt sz�nd�k�ban. De most ink�bb nem gondolkodik ezen, jobb dolga is akad, hiszen egy eg�szen remek b�lban van, j� t�rsas�gban, minden rendben.
J�kedv�en t�ncolt tov�bb, hiszen remek t�ncpartnere volt. Piton hat�rozottan vezette a parketten, Hermione nyugodtan hagyatkozhatott a f�rfira, �s szinte automatikusan l�pkedett. Olykor meg�rezte a f�rfi parf�mj�t, ami valamilyen k�l�nleges illat lehetett, hiszen egyszerre volt friss, �s finoman f�szeres is. �rezte a professzor kez�t meztelen h�t�n, �rezte az apr� mozdulatokat, amikor ir�ny�totta a fordul�sokn�l, vagy egy-egy kiforg�s ut�n �jra mag�hoz h�zta.

�nfeledt hangulat�t azonban egy kellemetlen �rz�s szak�totta f�lbe. El�sz�r nem akart r�la tudom�st venni, de az �rz�s egyre er�s�d�tt, majd hirtelen d�bbenten torpant meg. Perselus �rtetlen�l n�zett a l�nyra, akinek arc�n m�r egy�rtelm�en riadalmat l�tott.
- Mi t�rt�nt, Miss. Granger? – k�rdezte agg�dva a f�rfi. – Rosszul van?
- Nem. A h�zam… valaki �thatolt a riaszt�b�b�jokon…