A b�li hangulat lassan mag�val ragadott mindenkit, �s egyre t�bben vonultak a t�ncparkettre, de Draco m�g �gy is l�tta Hermion�t �s Pitont a t�megben. Ilyen t�vols�gb�l azt ugyan nem l�thatta, de tudta, hogy a f�rfi kik�rdezi Hermion�t is a mai napr�l. Figyelte, ahogy t�ncoltak, �s olykor elt�ntek m�s p�rok takar�s�ban, majd ism�t felbukkantak. Milyen �rdekes, gondolta a fi�, hogy ennyire k�nnyed�n t�ncolnak egy�tt. Mintha nem is ez lenne az els� alkalom, pedig biztosan tudta, hogy ez m�g soha nem fordult el� kor�bban.
Elgondolkodott, hogy vajon a keresztapja mi�rt hangs�lyozta ki ennyire, hogy vigy�zniuk kell a l�nyra. Hiszen nem is tal�lkoztak id�tlen id�k �ta, �s Piton k�l�nben sem arr�l volt h�res, hogy csak �gy a v�delm�be veszi az embert. Hacsak nincs r� valamilyen oka…
Hermione felszabadultnak t�nt, teljesen partner�re b�zta mag�t, �s szinte �szt�n�sen k�vette a f�rfi mozdulatait. Elszak�totta tekintet�t a p�rost�l, �s tov�bb n�zel�d�tt �s t�megben. L�tta, amint Harry �s Ginny mosolyogva forognak k�rbe, l�tta Lun�t �s Neville-t, Fredet �s Angelin�t, majd megl�tta ism�t Susant, akit �ppen George vezetett fel a t�nct�rre. T�nyleg csinos n� lett bel�le, gondolta Draco, de azt�n ism�t esz�be jutottak keser� eml�kei, �s ink�bb nem gondolt arra, hogy sz�ba elegyedik vele.

Visszaford�totta fej�t a t�bbi t�ncol�ra, �s pillant�s�val Hermion�t kereste. Nem volt neh�z kisz�rni a l�nyt, hiszen vonzotta a tekinteteket, �m amit l�tott, m�r nem t�lt�tte el olyan el�gedetts�ggel, mint kor�bban. Hermione ugyanis Pitonnal egy�tt siet�sen pr�b�lt �tjutni a vid�man t�ncol� t�megen, arcukon bossz�s kifejez�s �lt. A k�zj�t�k felt�nt Harrynek is, mivel n�h�ny sz�t s�gott Ginny f�l�be, majd � is a kis csoport fel� sietett.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte szinte egyszerre Draco, �s az �ppen oda�rkez� Harry.
- A riaszt�b�b�jok… – mondta ijedten Hermione, �s k�rd�n n�zett a h�rom f�rfira.
- Egyed�l nem mehetsz – sz�gezte le Harry, majd Drac�hoz �s Pitonhoz fordult. – Menj�nk mindannyian, vagy hogy csin�ljuk?
- Mi nem tudjuk, hov� kell hoppan�lni – kezdte Draco –, �gy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megy�nk mindannyian.
- Rendben – b�lintott Harry. – Hermione, te menj Drac�val, �n majd megyek a professzorral.
- Ne olyan siet�sen – h�zta vissza az indul� fi�t Piton. – Valamit mondjatok a helysz�nr�l, vakt�ban nem mehet�nk oda.
- Igaz – b�lintott Hermione, majd gyorsan magyar�zni kezdett. – Kertes h�z, a kapun�l egy hatalmas f�zfa van. Csendes k�rny�k, �s van egy kis mell�kutca a h�zamt�l nem messze, oda fogunk meg�rkezni. A h�z k�tszintes, �s k�t bej�rata van. Egy az utca fel�l, �s egy h�tul, ami a kertbe ny�lik. �ltal�ban a kertbe �rkezem, de az most nem lenne biztons�gos. Ki tudja, mi v�r r�nk…
A k�t mardek�ros b�lintott, majd sietve maguk m�g�tt hagyt�k a zajos kast�lyt, �s nem sokkal k�s�bb m�r a parkot is. A kapu el�tt azt�n Hermione megfogta Draco kez�t, �s egy pillanattal k�s�bb m�r nem volt sehol. Harry is karon fogta a professzort, kicsit tal�n hat�rozottabban, mint kellett volna, de biztos akart lenni benne, hogy nem hagy el semmit a f�rfib�l �tk�zben, �s �k is hoppan�ltak.

Egy perccel k�s�bb m�r ism�t Fort William egy f�lrees� utc�csk�j�ban �lltak. Minden csendes �s s�t�t volt, csak a Hold �s a csillagok adtak n�mi f�nyt, mivel a k�zvil�g�t�st p�r napja t�nkretette n�h�ny hulig�n.
Harry �s Hermione vezet�s�vel elindultak a l�ny h�za fel�, �s igyekeztek a lehet� legkevesebb zajt csapni. Amikor m�r el�g k�zel �rtek, hogy r� lehessen l�tni a h�zra, Hermione megk�nnyebb�lten fels�hajtott, mire a t�bbiek megtorpantak, �s �rtetlen�l n�ztek a l�nyra.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte suttogva Harry.
- Semmi, csak annak �r�l�k, hogy egyben van a h�z – mosolygott vissza kev�sb� fesz�lten Hermione. – Att�l f�ltem, hogy romokban lesz, vagy felgy�jtott�k, vagy valami.
- Melyik a tied? - s�gta Draco.
- Innen a harmadik h�z, az a vil�gos ker�t�ses – s�gta vissza a l�ny.

�jra elindultak, �vatosan k�zel�tve, nehogy felh�vj�k magukra a figyelmet, ha a behatol� m�g mindig a h�zban lenne. Amint el�rt�k a ker�t�st, l�tt�k, hogy a h�z ablaki egy kiv�tel�vel mind s�t�tek. Hermione n�ma csendben nyitotta ki a kaput, majd halkan a h�zhoz osontak, mik�zben Drac�nak kezdett olyan �rz�se lenni, mintha � maga is bet�r�sre k�sz�lne. Harry intett Pitonnak, hogy �k ketten menjenek a h�ts� ajt�hoz, m�g Hermione �s Draco az els� ajt�t vett�k c�lba.
Hermione kinyitotta az ajt�t, �s l�legzet�t visszafojtva, n�m�n bel�pett a s�t�t el�t�rbe. Tudta, hogy a f�ny a nappalija ablak�b�l sz�r�dik ki, �gy a f�ldszint t�bbi r�sze, �gymond biztons�gos kellene, hogy legyen. Draco csendben k�vette a l�nyt, aki tapasztaltan ment v�gig a helyis�geken. A h�zban n�ma csend volt, szinte v�szj�sl�an nagy csend. Hermione sz�ve szinte a tork�ban dobogott, ahogy maguk m�g�tt hagyt�k az el�teret, majd elhaladtak az �tkez� �s a konyha mellett.
�szrevette a szemb�l k�zeled� Harryt �s Pitont, akik szint�n akkor �rtek a konyha el�, �gy mind a n�gyen el�reszegezett p�lc�val k�zel�tett�k meg a kivil�g�tott nappalait. Meg�lltak az ajt� k�t oldal�n, �s Hermione tal�n el is mosolyodott volna azon, hogy most �gy festenek, mint a mugli filmek rend�rei, akik �pp lecsapni k�sz�lnek a b�n�z�kre, ha nem lett volna ennyire ideges.
A nappaliban is s�ri csend uralkodott, majd Piton �vatosan bekukucsk�lt az ajt� mellett. A helyis�g azon r�sze, amelyikre r�l�tott, �res volt, �gy egy gyors mozdulattal bel�pett az ajt�n, �s azonnal az ellenkez� ir�nyba fordult, felk�sz�lve a t�mad�sra.

Nem t�rt�nt semmi. �jra k�r�ln�zett, de a helyis�g teljesen �res volt. M�r �ppen fordult vissza, amikor az emelet fel�l zajt hallottak. Mind a n�gyen ledermedtek, mivel ezek szerint valaki volt a fels� szinten. Harry, Piton �s Draco elindultak a l�pcs�n felfel�, maguk m�g�tt tartva Hermion�t, �s lassan el�rt�k a fels� szintet. Ism�t hallott�k a zajt, ami kapar�sz�sra eml�keztetett, �s valamilyen morg� hang is t�rsult hozz�. A h�rom f�rfi elindult a hang ir�ny�ba, ami egy z�rt ajt� m�g�l sz�r�d�tt ki. Hermione kezdte sejteni, mi lehet a hang forr�sa, csak nem �rtette, mi�rt a f�rd�szob�b�l j�n, �s mi�rt van egy�ltal�n z�rva az ajt�.
Draco megpr�b�lta kinyitni az ajt�t, �m Piton meg�ll�totta, �s intett, hogy el�bb n�zz�k meg a t�bbi helyis�get. Az m�r biztos, hogy ott van valaki, vagy valami, de az ajt� z�rva, �s szemmel l�that�an a kijut�son dolgozik, m�g a t�bbi helyis�gben nem tudj�k, mi v�r r�juk. A fi� b�lintott, majd tov�bb haladt a keskeny folyos�n, �s el�rkezett Hermione h�l�szob�j�hoz. Meg�llt az ajt� el�tt, �s hallgat�zott, de nem hallott semmit, �gy beljebb l�pett, de ekkor sem t�rt�nt semmi.
Visszat�rt a z�rt ajt�hoz, �s megv�rta, am�g Harry �s Piton is vissza�rnek, �s b�lintanak, miszerint sehol semmi egy�b. Draco a kilincs ut�n ny�lt, de az ajt� nem engedett, �gy k�nytelen volt m�gi�t haszn�lni.
Amint az ajt� felt�rult, Hermione izgatottan intett a p�lc�j�val, mire a helyis�get el�nt�tte a f�ny, �s v�gre mind megl�tt�k a hangok okoz�j�t, egy l�that�an lestrap�lt, harcban s�r�lt, v�r�s macsk�t. A l�ny megk�nnyebb�lten l�pett oda a megviselt �llathoz, �s azonnal vizsg�lni kezdte kedvenc�t.
- Biztosan megt�madta a behatol�t – n�zett fel a h�rom f�rfira –, �s az int�zte el ennyire, azt�n meg bez�rta ide. Cs�mp�s okos macska, ki tudja nyitni az ajt�kat a lak�sban, ha nem var�zslattal van lez�rva.
- Teh�t a h�z �res – sz�lalt meg Piton –, a l�togat� nyilv�n elmenek�lt. Miss. Granger, ellen�rizni kellene, hogy elvittek-e valamit, illetve, hogy tapasztal-e valami szokatlant a h�zban.
- Persze, professzor, m�ris – b�lintott a l�ny, majd karj�ba vette a viharvert macsk�t, �s elindult a f�ldszintre.
- Addig mi is megn�zhetn�nk, hogy van-e valamilyen oda nem ill� m�gia az egyes helyis�geken – vetette fel Draco az �tletet, amit mindenki egyet�rt�ssel fogadott.

A t�rsas�g sz�tsz�ledt a h�zban, �s mindenki csendben tette a dolg�t. Hermione a nappaliban kezdte az ellen�rz�st, mivel minden val�sz�n�s�g szerint ott volt utolj�ra a k�retlen l�togat�. Cs�mp�st letette az egyik fotelbe, majd alaposan k�r�ln�zett. �gy �t�lte meg, hogy minden a hely�n van, �gy, ahogy hagyta, �s nem is hi�nyzik semmi a dolgai k�z�l. A nappali ut�n elindult a tov�bbi helyis�geket is ellen�rizni, de sehol sem volt semmi jele, hogy elvittek volna valamit.
Negyed �ra m�lva visszat�rtek t�rsai is, majd letelepedtek a nappaliban, hogy megvitass�k a t�rt�nteket, �s a tov�bbi teend�ket. Hermione mindenkit ell�tott egy cs�sze te�val, mik�zben Harryt hallgatta.
- Nagyon �rdekes dologra bukkantam – kezdte a fi�. – Az emelet nagy r�sze tiszta volt, nem tal�ltam semmilyen kihelyezett b�b�jt, viszont a f�rd�szob�dra �s a h�l�ra szem�lyazonos�t� b�b�jt sz�rtak.
- Micsoda? – s�padt el a l�ny. – Ezt nem hiszem el…
- Akkor m�r �rtem – sz�lalt mag Draco –, hogy mi�rt volt a kapun�l �s a bej�rati ajt�n�l is ez a b�b�j elhelyezve.
- A h�ts� ajt�n�l szint�n – tette hozz� Piton is. – Minden vil�gos, azt hiszem. Mr Weasley k�mkedni akart �n ut�n.
- Nem tudom elhinni… – suttogta Hermione. – De h�t mit akart ezzel el�rni?
- Nyilv�n figyelemmel akarta k�vetni – felelte Harry d�h�sen –, hogy mikor �s ki l�togat meg, illetve, hogy az illet�… mennyire… k�zeli ismer�s�d, hogy finoman fogalmazzak.
- Vagyis, hogy adott esetben ki fordul meg a h�l�szob�mban… – ford�totta le a l�ny a nyilv�nval�t. – Merlinre…
- Ha nem t�vedek – hallott�k Piton t�preng� hangj�t –, jelen esetben Mr Weasley �rtes�lt r�la, hogy mi ide�rkezt�nk. Mivel a b�b�jokat elt�vol�tottuk, nem fogja �szrevenni, hogy mikor t�vozunk.
- �s azt fogja hinni – b�logatott Harry –, hogy m�g mindig itt lesz�nk, m�g akkor is, amikor m�r csak Hermione van itt egyed�l.
- �gy van – �rtett egyet Draco is. – Viszont ezek ut�n felmer�l a k�rd�s, hogy engedj�k-e itt maradni Hermion�t egyed�l?

Hermione hirtelen felnevetett, b�r ink�bb keser� nevet�s volt ez, mint j�kedv�. T�rsai k�rd� tekintettel n�ztek �ssze, majd a l�nyra pillantottak, v�rva, hogy megmagyar�zza a helyzetet.
- Most majd azt fogja hinni, hogy h�rom pasival t�lt�m az �jszak�mat – adta a v�laszt a fel nem tett k�rd�sre. – Ki is ellen�rizte a h�l�mat el�sz�r? Te volt�l, Draco?
- Igen – v�laszolta a k�rdezett. – Mindazon�ltal, nem hinn�m, hogy ett�l Weasley elfogadn� a helyzet�t…
- Szerintem sem – b�lintott r� keresztapja. – Ki tudja, mi�ta vannak fent ezek a b�b�jok? Lehet, hogy hetek vagy h�napok �ta.
- Akkor el�g unalmasan telhettek a napjai – s�hajtott fel a l�ny. – Nem szokott megl�togatni senki. Harry k�lf�ld�n van, Lun�val eg�sz h�ten egy�tt vagyunk az irod�ban, m�s bar�tom nincs, ismer�s�kkel, r�gi iskolat�rsakkal nem tartom a kapcsolatot.
- Akkor azt d�nts�k el, hogy most mi legyen – ind�tv�nyozta Harry – �gy v�lem, nem maradhat itt egyed�l.
- Igen, ez �gy van – �rtett egyet Draco �s Piton.
- M�r megbocs�ssatok – sz�lt Hermione –, de tal�n nekem is van belesz�l�som a dolgokba.
- Term�szetesen, van – n�zett r� Harry. – Mi a javaslatod?
- Ti mind sz�pen hazamentek, �n pedig itt maradok – adta el� az �tletet a l�ny.
- Arr�l sz� sem lehet – r�zta meg a fej�t bar�tja. – Mi lesz, ha �jra j�n?
- Meg tudom magam v�deni – h�zta ki mag�t Hermione.
- Nem k�ts�ges, Miss. Granger – kapcsol�dott be Piton is a vit�ba. – Ett�l f�ggetlen�l Harrynek igaza van. Nem lenne szerencs�s egyed�l maradnia.
- Igaz�n meghat�, hogy �gy agg�dnak �rtem, uram – n�zett a f�rfira –, de azt hiszem, hogy eny�m a d�nt� sz�, �s �n nem megyek sehova.
- Hermione, ne legy�l ennyire makacs – fordult hozz� ism�t Harry. – Mi�rt nem engeded, hogy megv�dj�nk?
- Nem err�l van sz� – r�zta a fej�t hat�rozottan a l�ny. – Egyszer�en nem szeretn�k �lland� fel�gyelet alatt lenni, mint valami gyerek. Feln�tt, j�l k�pzett, �s tapasztalt boszork�ny vagyok…
- Ezt nem is vitatja senki – sz�lt k�zbe Draco –, de Weasley t�nyleg vesz�lyes lehet.
- Ahhoz mit sz�lsz, ha mi idej�v�nk addig Ginnyvel, am�g nem utazunk vissza az �llamokba? – vetette fel az �jabb alternat�v�t Harry.
- Arr�l sz� sem lehet – ism�telte a fi� p�r perccel el�bbi szavait Hermione. – Mindenki hazamegy, te Ginnyhez, ti pedig, Draco a v�ros m�sik v�g�re.
- L�tom, nem tudunk hatni r�d – s�hajtotta bar�tja. – Rendben, Hermione, de abb�l nem engedek, hogy feltegy�nk n�h�ny v�d�b�b�jt, �s er�sebb riaszt�b�b�jt arra az esetre, ha valami t�rt�nne. Azok jeleznek n�lam is, �s a professzor�kn�l is, �gy ha baj van, r�gt�n megtudjuk, �s ide tudunk j�nni. - Rendben van – egyezett bele a l�ny, b�r l�tszott rajta, hogy nem nagyon van �ny�re az �tlet.
- Ez a megold�s j� lesz addig, am�g Harry is itthon van – mondta Draco – azt�n meg majd megl�tjuk.
- Rendben – fogadta el Piton is a megold�st. – Azt hiszem, Draco – n�zett a fi�ra, mik�zben felemelkedett a fotelb�l – ideje pihenni hagyni Miss. Grangert. Bizony�ra kimer�tett�k a mai nap esem�nyei.
- Persze – b�lintott a fi�, �s � is felkelt.
- K�sz�n�m a gondoskod�st – n�zett Hermione a h�rom f�rfira.
- Nem tesz semmit – legyintett Harry. – Megyek, �s kiteszem a b�b�jokat az emeleten.
- �n megyek a kertbe, �s a kapuhoz – sz�lt Piton, mik�zben el�vette p�lc�j�t –, Draco, tied a f�ldszint.

N�h�ny perc m�lva m�r mindannyian a kertben voltak, �s Hermione ism�t megk�sz�nte a seg�ts�get, majd b�cs�t vett Drac�t�l �s Pitont�l. Harry m�g maradt, hogy n�gyszemk�zt v�ltson n�h�ny sz�t a bar�tn�j�vel.
- Hermione, k�rdezn�k valamit – kezdte kiss� zavartan.
- Igen, mi lenne az?
- Sz�val, az rendben, hogy Draco agg�d�nak t�nt, elv�gre egy�tt voltatok ma – kezdte a fi� elgondolkodva –, de Pitont nem �rtem. Nem is tal�lkoztatok, m�r ki tudja, mi�ta, �s �gy viselkedik, mintha egy hete besz�ltetek volna utolj�ra, �s mintha tartan�tok a kapcsolatot.
Hermione s�hajtott, �s lehajtotta a fej�t, majd n�mi gondolkod�s ut�n �jra a fi� szem�be n�zett.
- Val�ban tartom a kapcsolatot Pitonnal egy ideje, �s Drac�val is – vallotta be a l�ny. – R�szleteket nem mondhatok, mivel �zleti kapcsolatban �llok vel�k, �s a helyzet el�gg� bonyolult.
- Hogy �rted ezt? – k�rdezte Harry.
- Legyen el�g annyi, hogy mindketten �gyfeleim – magyar�zta f�radtan –, de egyik�k sem tud a m�sikr�l. Ha nem ismern�lek m�r ennyi ideje, nem mondtam volna el ennyit sem, mert ellenkezik az etikai szab�lyokkal, de tudom, hogy nem �lsz vissza ezzel az inform�ci�val.
- Term�szetesen nem mondom el senkinek, m�g Ginnyt sem avatom be, ha akarod – fogadta meg Harry.
- K�sz�n�m, ez�rt nagyon h�l�s lenn�k – mosolyodott el a l�ny, majd elnyomott egy �s�t�st. – Azt hiszem, ideje lefek�dn�m…
- Igen, �n is megyek – b�lintott a fi�. – Ginny m�g a Roxfortban van. Holnap elhozom a holmitokat, ami a kast�lyban maradt. J� �jszak�t!
Hermione meg�lelte bar�tj�t, majd miut�n Harry elt�nt, visszament a h�zba, �s kezel�sbe vette Cs�mp�st, amit a macska h�l�san fogadott.
Eltelt egy �ra, mire �gyba ker�lt, de a f�radts�gt�l, �s a kimer�lts�gt�l szinte azonnal elaludt, �gy semmi es�lye nem volt, hogy v�gre nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt �tgondolja a nap esem�nyeit.

***

A k�vetkez� h�t nem kezd�d�tt kellemesen Hermione sz�m�ra. Mint az v�rhat� volt, a Reggeli Pr�f�ta c�mlapon hozta a h�tv�gi incidens r�szleteit, �s hosszan taglalta a t�rt�nteket. Tal�n egyetlen pozit�vuma volt a cikknek, hogy nem Rita Vitrol �rta, b�r a riporter m�g �gy is tal�lgat�sokba bocs�tkozott, vajon mi�rt �s hogyan �rt v�get a k�t H�s kapcsolata.
Hermione �sszecsapta az �js�got, �s neh�z s�hajjal dobta f�lre. M�r kora reggel bement az irod�ba, otthon ugyanis nem tudott mit kezdeni mag�val, �gy ink�bb dolgozni indult. N�h�ny perc m�lva meg�rkezett Luna is, aki szemmel l�that�an t�vir�l hegyire tudni akart mindent, amit csak lehetett.
- Hermione – kezdte a l�ny izgatottan –, hov� t�nt�l olyan hirtelen a b�lr�l? Az egyik pillanatban m�g l�ttam, hogy Pitonnal t�ncolt�l, azt�n m�r sehol senki. Se ti, se Draco, s�t, m�g Harry is elt�nt.
- Hazaj�ttem, mert valaki bent j�rt a h�zamban, �s �k elk�s�rtek – s�hajtotta a k�rdezett.
- Nem mondod komolyan! – mondta Luna meglepetten. – Ki volt az? Elt�nt valami?
- Semmi – r�zta a fej�t bar�tn�je –, �s nagy a val�sz�n�s�ge, hogy Ron volt az…
- �n nem �rtem azt a pasit, komolyan mondom… – cs�v�lta a fej�t a sz�ke l�ny. – Mi�rt nem k�pes felfogni, hogy v�ge? El�g durva volt, ami a parkban t�rt�nt. Sz� se r�la, meglepett volt mindenki, hogy egy�tt l�tnak Drac�val, de akkor sem lett volna szabad �gy viselkednie.
- T�nyleg nem – b�lintott Hermione. – Harry�k azt mondj�k, orvosi eset, �s kezdek �n is �gy v�lekedni.
- Rem�lem, hogy v�gre b�k�n hagy…
- �n is, Luna, �n is…

Tov�bb nem folytathatt�k a besz�lget�st, mert �gyf�l �rkezett, �s m�g Luna t�rgyalni kezdett a hirdet�vel, addig Hermione az �rkez� baglyokkal foglalkozott, �s kik�ldte az esed�kes leveleket.

***

A v�ros m�sik v�g�n is �ppen a Reggeli Pr�f�ta cikk�n bosszankodott Draco �s Piton. Sejtett�k �k is, hogy lesz visszhangja a dolgoknak. Mivel a cikk ink�bb Ron �s Hermione kapcsolat�val, illetve annak titokban val� megszak�t�s�val foglalkozott, r�luk kevesebb sz� esett, amit nem is b�nt egyik�k sem.
A kertben �lve ism�t az �nneps�gen t�rt�ntekre, illetve az �jszakai bet�r�sre terel�d�tt a sz�.
- Nem hittem volna – mondta Draco –, hogy egy szerelmi botr�ny kapcs�n fogok az �js�gban szerepelni…
- Igen, de lehetett volna rosszabb is – pillantott fel keresztapja az �js�gb�l. – M�g szerencse, hogy nem volt annyi esze annak a mamlasznak, hogy r�gt�n meg�tkozzon.
- Na igen, b�r nem is tudom, honnan j�tt neki, hogy le�ss�n – t�n�d�tt a fi� – �n biztos azonnal a p�lc�hoz ny�ltam volna hasonl� helyzetben, �s hasonl� elme�llapotban.
- Weasley mindig is �rdekesen oldotta meg a dolgait, b�r most komolyan azt hiszem, hogy kezeltetnie kellene mag�t – felelte Piton bossz�san, mik�zben letette a Pr�f�t�t. – Egyre ink�bb pletykalaphoz hasonl�t m�r ez is…
- Gondolj bele, mit �rn�nak, ha kider�lne, mi�rt dobta ki Hermione Weasleyt. Ak�r egy h�tig is c�mlapon hozn�k a sztorit, �s mindenki azon cs�mcsogna.
- Azt javaslom, hagyjuk a t�m�t – n�zett r� keresztapja, majd felkelt a sz�kb�l. – Megyek a laborba. Velem tartasz?
- Mi�rt is ne – emelkedett fel Draco is, �s k�vette a f�rfit a h�zba. – Rem�lem, most m�r nem csak el�k�sz�t�si munk�t b�zol r�m…
Piton csak felvonta a szem�ld�k�t, ahogy visszafordult a fi� fel�, de nem sz�lt egy sz�t sem, m�g be nem �rtek a laborba �s el nem kezdt�k a munk�t. A napok nyugodtan teltek, ki-ki tette a dolg�t, �s mindenki legnagyobb �r�m�re nem jeleztek a Hermion�n�l kihelyezett riaszt�b�b�jok sem. Piton �s Draco sem feszegett�k tov�bb az �gyet, �s mindketten �jra elmer�ltek az inform�ci�szerz�s mik�ntj�nek kitervel�s�ben. Piton kezdett biztos lenni abban, hogy keresztfia �s Hermione val�j�ban nem j�rnak egy�tt, csak egyszer�en egy�tt mentek a h�tv�gi rendezv�nyre. Maga is meglep�d�tt, hogy valahol �r�l a felfedez�snek, �m m�g mindig ott volt a probl�ma, hogy a fi�nak sz�ks�ge lenne egy val�s kapcsolatra.
B�rmennyire is visszacsengtek f�l�ben Hermione tiltakoz� szavai, nem l�tott m�s megold�st, mint egy g�rbe est�t arra, hogy felt�n�s n�lk�l megtudjon bizonyos dolgokat Drac�t�l. Tal�n a h�tv�ge pont megfelel� lenne, hiszen fontos nap k�zeledett Draco sz�m�ra, amit sajnos mindig ilyen m�don �nnepelt meg. Az elj�vend� h�tv�g�re esett ugyanis �lete nagy csal�d�s�nak �vfordul�ja, �s az �nnepl�s m�dja mindig �jra �s �jra biztos�totta Pitont, hogy a fi� m�g mindig nem tette t�l mag�t a t�rt�nteken.

***

A h�t folyam�n Hermion�nak felt�nt, hogy Luna nagyon titokzatosan viselkedik, �s mag�ban mosolyog. Pr�b�lt r�j�nni, mi lehet az oka a l�ny �llapot�nak, de nem volt semmilyen �tlete, �gy nem maradt m�s, mint hogy megk�rdezze t�le.
- Luna – sz�l�totta meg a l�nyt miut�n visszat�rtek az eb�dsz�netr�l –, mi t�rt�n veled? Mit�l van ennyire j� kedved m�r napok �ta?
- H�t… – kezdte a m�sik pirulva –, az a helyzet, hogy valami t�nyleg t�rt�nt…
- Mond m�r – sz�lt r� Hermione s�rget�n –, sz�tvet a k�v�ncsis�g!
- Sz�val, a b�lon tal�lkoztam �jra a t�bbiekkel, �s… �s ott volt Neville is – mes�lt kicsit akadozva –, �s… �s elh�vott randizni m�snapra…
- �s? – emelte meg vigyorogva a hangj�t bar�tn�je. – Ny�gd m�r ki! �sszej�ttetek?
- Igen – nevetett m�r Luna is boldogan. – Most nagyon j�l �rzem magam!
- �r�l�k nektek, Neville remek sr�c – �lelte meg Hermione a boldogan vigyorg� l�nyt.
- Igen, val�ban – b�logatott a sz�ke l�ny. – Te tudtad, hogy felvett�k a Szent Mung�ba?
- T�nyleg? – k�rdezett vissza Hermione. – Nem hallottam r�la.
- Igen, �s m�g sokan dolgoznak ott az ismer�s�k k�z�l – mes�lte Luna –, ott van Ernie McMillan, Susan Bones, Blaise Zambini �s az a liba Pansy Parkinson is – h�zta el a sz�j�t az utols� n�vn�l.
- Parkinson? – h�kkent meg Hermione – Mit keres ott? Nem volt olyan j� b�jitaltanb�l se, meg gy�gyn�v�nytanb�l se szerintem…
- Fogalmam sincs – vont v�llat bar�tn�je –, de az tuti, hogy nem akarok a betege lenni!
- Na, neki �n sem – �rtett egyet a m�sik l�ny fintorogva. – V�rjunk csak, azt mondod, Susan is ott van?
- Igen, de mi�rt? – n�zett r� Luna.
- Semmi, semmi, csak eszembe jutott valami – legyintett Hermione, �s elgondolkodott egy pillanatra.
Luna m�g firtatta volna a k�rd�st egy kicsit, de ekkor m�r ism�t egy �jabb �gyf�l �rkezett, v�get vetve a besz�lget�snek.

Hermione p�nteken m�r l�zas k�sz�l�d�sbe kezdett, mivel Harry, Ginny �s a gyerekek l�togattak el hozz�, hogy egy�tt t�lts�k a h�tv�g�t. Rendbe tette a h�zat, el�k�sztette a vend�gszob�t bar�tai sz�m�ra, majd �ssze�ll�totta a men�t is.
Szombat reggel meg�rkeztek a vend�gei, �s miut�n lepakoltak, mindannyian a kertben telepedtek le. A k�t gyerk�c vid�man szaladg�lt, m�g a feln�ttek k�rbe�lt�k a kis kerti asztalt, �s hideg t�klevet kortyolgattak.
Hermione �r�mmel l�tta vend�g�l bar�tait, mivel tudta, hogy hi�ba �g�rte Harry, hogy t�bb id�t t�ltenek Angli�ban, b�rmikor visszah�vhatj�k az �llamokba, �s szerette volna kihaszn�lni a rendelkez�sre �ll� id�t, amennyire csak lehet.
Kellemes besz�lget�ssel, nevetg�l�ssel telt a d�lel�tt, �s csak az eb�d idej�re t�rtek vissza a h�zba, illetve, hogy a k�t rosszcsont gyereket lefektess�k aludni egy-k�t �r�ra. Miut�n k�v�val a kez�kben visszat�rtek a kertbe, Hermion�nak felt�nt, hogy Ginny �s Harry valahogy m�sk�pp viselkednek. Bar�tja mindig figyelmes volt feles�g�vel szemben, �m most m�g tal�n a sz�lt�l is �vta volna. Hermione egy ideig figyelte �ket, majd gy�z�tt a k�v�ncsis�ga.
- Harry, mi van veled? – k�rdezte a fi�t�l. – �gy viselkedsz Ginnyvel, mintha h�mes toj�s lenne.
Bar�tai mindent tud� mosollyal n�ztek �ssze, v�g�l Ginny volt az, aki beavatta Hermion�t a titokba.
- Van egy j� �s egy rossz h�rem – kezdte a l�ny –, melyiket akarod el�bb hallani?
- Kezdj�k a rosszal – ment bele a j�t�kba Hermione. – Legal�bb a v�g�n jobb kedv�nk lesz.
- H�tf�n hazautazunk az �llamokba.
- Jaj, m�gis visszah�vtak, Harry – n�zett elszomorodva a fi�ra, de az megr�zta a fej�t.
- Nem, Ginny miatt kell visszautaznunk.
- Ginny miatt? – pislogott �rtetlen�l a l�ny. – Mi�rt? Ezt nem �rtem… az ispot�ly h�vott vissza?
- Mondhatjuk �gy is – vigyorgott Ginny, majd megsz�nta a bar�tn�j�t. – Nagyon �gy t�nik, hogy az ikrek testv�rt kapnak…
- Ez komoly? – kerekedett el Hermione szeme, majd nevetve �lelte meg bar�tait – Gratul�lok, ez nagyszer� h�r! Mert gondolom, ez volt a j� h�r…
- Igen, ez volt – vigyorgott Harry b�szk�n.
- De az itteni gy�gy�t�k mi�rt nem j�k, hogy megbizonyosodjatok? – k�rdezte hirtelen a h�zigazda.
- J�k lenn�nek �k is – s�hajtott Ginny –, de biztos eml�kszel, hogy az ikrekkel sem ment minden sim�n. Ez�rt megbesz�ltem a kinti gy�gy�t�mmal, hogy b�rmilyen gyan� eset�n hozz� megyek. Ez�rt kell utaznunk h�tf�n.
- Sajn�lom, hogy m�ris hazamentek – mondta Hermione. – Gondolom, �desany�d is �gy van vele.
- Igen – b�lintott Ginny –, az egyik szeme s�r, a m�sik nevet…
Ekkor hangos robaj hallatszott a h�z fel�l, �s Harry elkezdett rohanni befel�, m�g Ginny bar�tn�j�re n�zett.
- Fel�bredtek az ikrek – majd egy pillanat m�lva a k�t l�ny is nevetg�lve indult el a h�z fel�.

***

Ahogy teltek a napok, �s k�zeledett a h�tv�ge, Draco �gy lett egyre mogorv�bb �s hallgatagabb. Egyre gyakrabban lettek rajta �rr� a f�jdalmas eml�kek, �s nem tehetett ellene semmit. Tal�n, ha tudott volna, akkor sem tett volna… Draco Malfoy �gy gondolta, �vente megengedheti mag�nak ezt a p�r napot, hogy sajn�lja mag�t, �s az �jra felt�pett sebeit nyalogassa.
Ilyenkor teljesen sz�ls�s�gesen viselkedett, �s igaz�n h�l�s volt ut�lag keresztapj�nak minden alkalommal, ami�rt ilyen t�relemmel hagyta �t elmer�lni az �nsajn�latban. Olykor bez�rk�zott, �s eg�sz nap ki sem mozdult, csak �lt az els�t�t�tett szob�ban, �s eml�kezett. M�s alkalommal reggelt�l estig csak j�rk�lt a h�zban �s a kertben meg�ll�s n�lk�l, sehol sem tal�lta a hely�t, b�r ez volt a ritk�bb eset, mert ezt Piton valamivel nehezebben viselte.
�s az omin�zus napon, az �vfordul�n, este nyakon fogott egy �veg l�ngnyelv whiskyt, �s el sem engedte a palackot, am�g egy csepp alkohol is volt benne. Nem siette el a ber�g�st, csak a biztons�g kedv��rt fogta az �veget, nehogy hirtelen l�ba keljen…
Piton h�l�t adott Merlinnek, hogy Draco vid�m r�szeg volt, ha ivott, b�r ez nagyon ritk�n fordult el�. �gy gondolta, ez m�g mindig jobb, mintha az italt�l m�g jobban mag�ba fordulna, vagy esetleg agressz�vv� v�lna. Ilyenkor az�rt sokszor ott volt a fi�val, hogy m�gis szemmel tartsa, �s olykor egy�tt nevetg�lt vele, vagy csak hallgatta, hogyan besz�l egyre nagyobb ostobas�gokat.
N�ha elgondolkodott, hogy mi�rt is �gy reag�l Draco az er�s italra, hiszen az ok, ami�rt a poh�r fenek�re n�zett, nem volt �ppen vid�mnak mondhat�, a v�g�re m�gis mindig hars�ny nevet�s hallatszott a h�zb�l. Ez az ellentmond�s m�g mindig rejt�ly volt sz�m�ra, de nem akarta kifaggatni a fi�t, miut�n m�snap mag�hoz t�rt a k�bulatb�l, rendszerint er�sen m�snaposan.

Szombaton d�lut�n a laborban dolgozott, �s Drac�nak �ppen elb�j�s, bez�rk�z�s napja volt, �gy nem is l�tta a fi�t el�z� este �ta, m�g az �tkez�sek alkalm�val sem. Megbesz�lte Lizzyvel, hogy tartalmas vacsor�t k�sz�tsen, mivel Draco v�rhat�an nem hagy fel a hagyom�nnyal, �s reggelre egy �veg whiskyvel szeg�nyebb lesz a b�rszekr�ny, �gy a fi�nak sz�ks�ge lesz megfelel� vacsor�ra, hogy felsz�vja a szeszt, amennyire csak lehet.
Mire a man� t�lalta a vacsor�t, m�r Draco is el�b�jt az emeletr�l, �s s�padtan, k�cosan, gy�r�tt ruh�ban lebotork�lt az �tkez�be. Piton nem sz�lt semmit, csak l�tv�nyosan felvonta a szem�ld�k�t, de Draco erre csak v�llat vont, �s le�lt az asztalhoz.
Sz� n�lk�l szedett a t�ny�rj�ra �s unottan falatozni kezdett, de egy id� ut�n m�r n�zni is rossz volt, amit m�velt, mintha minden falat h�s, �s minden darab krumpli az ellens�get szimboliz�lta volna. Az elej�n m�g nyugodtan, de hat�rozottan t�zte �ket vill�j�ra, majd egyre d�h�sebben d�fte �t az �telt, �s szinte let�pte azt fogaival a vill�r�l. Piton egy ideig sz� n�lk�l hagyta ezt az �j �tkez�si form�t, �m ahogy Draco egyre vadabbul evett, �gy � is lassan elvesztette a t�relm�t, �s r�sz�lt a fi�ra.
- Draco, legal�bb az asztaln�l viselkedhetn�l kicsit rendesebben! – mordult r� keresztfi�ra.
V�laszk�nt csak egy morg�st, �s egy flegma v�llr�nd�t�st kapott, de az�rt valamivel visszafogottabban folytat�dott a vacsora. A desszert is nehezebb �dess�g volt az �tlagosn�l, de a fi�nak nem igaz�n t�nt fel, mit is eszik.
Miut�n v�gzett a vacsor�nak nevezett produkci�val, felkelt az asztalt�l, �s �tballagott a nappaliba, ahol kez�be vette a whiskys �veget, egy poharat, �s elindult a kertbe. Piton k�v�ncsian figyelte, hiszen ilyet se l�tott m�g kor�bban, mivel Draco mindig a h�zon bel�l bonyol�totta le g�rbe est�j�t. Egy s�hajjal � is felkelt az asztalt�l, �s amint �tv�gott a szalonon, mag�hoz vett egy poharat, �s k�vette a fi�t a kertbe.

Sz�p, ny�ri este volt, amit m�s esetben v�tek lett volna ilyen programmal el�tni, de ezzel most egyik f�rfi sem t�r�d�tt. Piton le�lt Drac�val szemben a kerti sz�kre, majd t�lt�tt � is a pohar�ba. Egy ideig n�m�n �ltek egym�ssal szemben, hallgatt�k a k�zelg� �jszaka neszeit, a lombok susog�s�t, a t�csk�k muzsik�j�t, �s a halk mad�rdalt, amelybe olykor belesz�ltak a m�r �bredez� baglyok is.
- Ak�r romantikus is lehetne a mai este, ha nem veled �ln�k itt… – m�l�zott el Draco.
- Mit gondolsz, melyik l�ny tal�ln� romantikusnak, hogy itt �lhetne veled, �s n�zhetn� v�gig, ahogy leiszod magad? – tette fel a k�rd�st keresztapja.
- Ugyan m�r, akkor nem a whiskys �veget �lelgetn�m…– legyintett a fi�, majd fels�hajtott – mennyit �lt�nk �jszaka a kertben vele is…

- Nem gondolod, hogy v�gre t�nyleg t�l kellene l�pned azon, hogy Claire elment? – k�rdezte �vatosan a f�rfi.
- Claire hazudott, j�tszott velem, �s azt�n elhagyott – k�pte a fi� megvet�ssel a szavakat. – Nevets�gess� tett, s�rba tiporta a b�szkes�gemet, �s v�g�l j�t nevetett rajtam azzal a poj�c�val kar�ltve. Semmibe vette, hogy szerettem, kihaszn�lt mindent, amit ny�jtani tudtam �s akartam neki. Nem baj, fiam – emelte meg hirtelen g�nyosan a hangj�t, ahogy visszaid�zte apja egykori szavait –, hiszen � j� csal�db�l sz�rmazik, Draco, aranyv�r� �s gazdag. Az apja befoly�sos ember, ami hasznos lehet m�g. A h�ttere t�k�letes, sz�p is, �s nem �ti bele az orr�t olyasmibe, ami nem r� tartozik. Mi m�st k�v�nhatn�l m�g?
Draco felhajtotta pohara tartalm�t, mik�zben eml�kein merengett. P�r pillanatig lehunyta szemeit, ahogy az alkohol v�gigmarta sz�j�t, tork�t �s eg�sz nyel�cs�v�t, majd folytatta el�bb elkezdett monol�gj�t.
- Mennyi l�ny lett volna boldogan a hely�ben – mondta rekedtes hangon. – �ltek volna az�rt a gy�r��rt, amivel megk�rtem a kez�t… De � �gy fogadta, mintha az lett volna a legkevesebb, amivel el� l�phetek. Nem becs�lte meg a szerelmemet, pedig �n t�nyleg oda voltam �rte. Nem, Clairenek kev�s volt a Malfoy n�v, a vagyonom, ami akkor m�g megvolt, kev�s volt a csal�dunk m�lyen gy�kerez� nemesi sz�rmaz�sa, kev�s volt neki minden, �s ami a legf�j�bb volt, kev�s voltam neki �n magam is. El tudod k�pzelni, hogy ez mennyire f�jt nekem, Perselus? – k�rdezte keserves hangon – El tudod k�pzelni? Mindent megadtam volna neki, �s � eldobta, mert valakinek k�t n�vvel t�bb volt a csal�df�j�n, �s az apja neve tiszt�bban csengett, mint az �n ap�m�.
- Ez v�g�l is m�g �rthet� lett volna – felelte a professzor –, ha csak ez lett volna az oka. N�zd, ha az esk�v� ut�n t�rt�nt volna mindez, az m�g rosszabb lett volna. �gy meg�sztad az esk�v�t, �s nem k�nyszer�lt�l egy �letre egy ilyen n� mell�.
- Tal�n t�nyleg igazad van, �s el k�ne m�r felejtenem az eg�szet – n�zett fel a fi�, ahogy v�laszolt a percekkel el�bbi k�rd�sre. – De m�gis, ki tudna seg�teni? Egyed�l nem megy, minden �vben kiborulok szinte egy eg�sz h�tre.
- Biztosan tudn�l tal�lni valakit, aki seg�tene – mondta Piton, �s kutat� pillant�sokat vetett Drac�ra pohara felett. – Mi a helyzet Miss. Gr… Hermion�val? – k�rdezte, kijav�tva mag�t.
- Mi lenne? – n�zett r� k�rd�n Draco. – Hermione sz�p l�ny, okos, hat�rozott, minek tagadni… J�l elvoltunk az �nneps�gen.
- Igen, azt l�ttam – b�lintott a f�rfi. – Nagyon j�l mutattatok egy�tt…
- Perselus! – pillantott fel Draco meglepetten, mik�zben �jrat�lt�tte pohar�t. – Csak nem arr�l akarsz meggy�zni, hogy � a nekem val� l�ny?
- Mi�rt ne – vont v�llat Piton, b�r maga sem �rtette, mi�rt mond ilyeneket –, elv�gre te mondtad az im�nt, hogy sz�p �s okos.
- Igen – b�lintott most Draco, majd hirtelen keresztapja fel� emelte a pohar�t. – Igyunk Hermion�ra!
- J�, igyunk Hermion�ra – koccintotta oda beleegyez�en a pohar�t a f�rfi, �s felhajtott�k az italt.

Draco mozdulatai kezdtek egyre t�tov�bbak lenni, ami abb�l is l�tszott, hogy majdnem felbor�totta az �veget, amikor �jrat�lt�tte a poharakat.
- � nem lett volna ilyen… nem lett volna… – motyogta maga el� a kapatos fi�.
- Milyen nem lett volna, �s kicsoda – k�rdezte Piton, akin m�g nem mutatkoztak az ittass�g jelei, elv�gre nem volt c�lja a r�szegs�g.
- Hermione… � nem j�tszott volna velem – emelte fel a fej�t Draco, �s szemei m�r er�sen csillogtak. – � csak egyszer�en megmondta volna, hogy v�ge. Nem hazudott volna, nem j�tszott volna velem.
- Igen, � mindig is egyenes jellem volt – �rtett egyet Piton, majd mosolyogva f�zte hozz� – griffend�les…
Draco is elvigyorodott, �s l�tszott rajta, hogy lassan el�ri azt a szintet, ahol m�r a j�kedve fog er�sebb lenni, mint a szomor�s�ga.
- Na, igen, a b�tor griffend�les… Szent Potter bar�tn�je – nevetett fel, ahogy esz�be jutottak az iskolai �vek. – Eml�kszem, amikor harmadikban orrba v�gott… majdnem olyan j�l siker�lt neki, mint Weasleynek.
- Hermione orrba v�gott? – n�zett r� meglepetten Piton. – �n err�l nem is hallottam.
- Persze, hogy nem! – m�ltatlankodott Draco. – Nem csatoltam hozz� Draco Malfoy h�st�rt�neteinek sor�hoz… De hagyjuk Hermion�t.
- Rendben – egyezett bele a f�rfi, �s ki�r�tette a pohar�t.

- Mi a v�lem�nyed Susan Bonesr�l? – k�rdezte hirtelen Draco.
- Susan Bones? Hm… eg�sz j� volt b�jitaltanb�l – merengett el a professzor. – Ha j�l hallottam a b�lon, most a Szent Mung�ban dolgozik. De mi�rt k�rded?
- Csak �gy…
- Nana, Draco! – vigyorodott el a f�rfi. – Engem nem versz �t! Tetszik neked Miss. Bones, ugye? Az�rt k�rdezt�l r�la. J� v�laszt�s. Sz�p is, okos is, �s szerintem kedves is. Illene hozz�d…

Hamarosan m�r mindk�t d�szpinty kell�en m�moros �llapotban volt ahhoz, hogy Draco el�vegye igaz�n nevet�s hangulat�t, �s vad r�h�g�sekbe kezdjen. Keresztapja legnagyobb �r�m�re hanyagolni kezdte Hermion�t, �s ink�bb az iskolai eml�keit eleven�tette fel, hogy mi mindent tettek t�rsaival. Sok�ig nem tudott azonban �r�lni, mert hirtelen ism�t vesz�lyes terepre t�vedt a nosztalgi�z�s, amikor a griffend�les h�rmas elleni akci�k ker�ltek ter�t�kre.
- Az volt a legjobb – hajolt k�zelebb a fi� –, amikor �t�d�vben meglept�k �ket a Sz�ks�g Szob�j�ban. Ma m�r tudom, hogy nem voltunk t�l rendesek, de akkor j� m�k�nak l�tszott. B�r az is igaz, hogy soha nem tudtuk �ket igaz�n cs�be h�zni. Eml�kszem, amikor m�sodikosok voltunk, Weasley meg akart �tkozni, de saj�t mag�t tal�lta el a t�r�tt p�lc�j�val… milyen undor�t�ak voltak azok a csig�k – borzongott meg az eml�k hat�s�ra.
- H�t igen – mondta Piton, �s igyekezett artikul�ltan besz�lni, ami az elfogyasztott tetemes alkoholnak h�la, egyre nehezebben ment. – Weasley mindig is k�tbalkezes volt. Ha nem lett volna Harry �s Hermione, senki se foglalkozott volna vele.
- Ha elk�pzelem, milyen fejet v�gott, amikor jelzett neki a b�b�j, hogy bement�nk Hermion�hoz… – r�h�g�tt fel megint Draco. – Szinte l�tom magam el�tt! H�rom f�rfi Hermione h�z�ban! Egy, aki a bar�tja, �s kett�, akit esk�dt ellens�g�nek tekintett mindig is.
- Igen – b�lintott t�tov�n Piton is. – El�sz�r b�rgy�n elt�totta a sz�j�t, valahogy �gy – mutatta be az elk�pzel�st a f�rfi –, azt�n, elkerekedett a szeme is, valahogy �gy, majd elv�r�s�d�tt a feje a m�regt�l, valahogy… nem, ezt nem tudom bemutatni – nevetett fel, mik�zben Draco az asztalra borulva vihogott az el�ad�son. – Nem is tudom, melyik�nk r�zta meg a legink�bb…
- Szerintem kollekt�ven mindh�rman – kapott leveg� ut�n a fi�. – Gondolj bele! Potter, a bar�t, aki most el�rulta, �n egy szem�t g�r�ny vagyok,aki ki akarja haszn�lni, �s te meg perverz, ami�rt szemet vetett�l Hermion�ra, pedig a tan�ra volt�l – sz�molta ujjait is seg�ts�g�l h�vva, majd nyugodtabb hangon, kiss� akadozva, folytatta. – H�t m�g ha… ha l�tott volna minket este a b�lon! Hogy �sszes�gott mindenki, amikor le�rt�nk az el�csarnokba! Szerintem te nem volt�l m�g ott akkor, de hat�sos volt, elhiheted. Szeg�ny Hermione tiszta ideg volt, alig v�rta, hogy le�rj�nk a l�pcs�n. Na, akkor szerintem nem �rtem volna le �lve a l�pcs�n… Mondta is, amikor t�ncoltunk – jegyezte meg Draco, ahogy a pohar�t n�zte, amiben egyre t�bb csillag t�kr�z�d�tt vissza, majd hirtelen elvigyorodott � is. – Jut eszembe, nagyon fura volt, ahogy t�ncoltatok!
- Fura? – k�rdezte Piton meglepetten. – Mi volt abban a fura?
- Nem is tudom… tal�n… – kereste Draco a szavakat – tudod, olyanok voltatok, mint akik mindig is egym�ssal t�ncoltak. Olyan �sszeszokottnak t�ntetek, mint akik m�r egy rezd�l�s�b�l is tudj�k, hogy mit akar a m�sik.
- Szerintem ne igy�l t�bbet – javasolta keresztapja kiss� komor hangon, �m �tlet�nek ellentmondva felhajtotta saj�t ital�t. Meglept�k a fi� szavai, holott tudta, hogy igazat mond, mert neki is felt�nt, mennyire nagy volt az �sszhang k�zte �s Hermione k�z�tt a t�nc alatt.
- Most mi�rt vagy ilyen? – k�rdezte vigyorogva a fi�. – Olyan j�l n�ztetek ki egy�tt! De most komolyan!
- Draco – n�zett r� a f�rfi –, az�rt ez el�gg� mer�sz kijelent�s, nem gondolod?
- Jaj, Perselus – legyintett a fi� –, ne legy�l m�r ilyen! Mi bajod van Hermion�val?
- Semmi a vil�gon – vont v�llat a f�rfi, ahogy �jra t�lt�tte a pohar�t. Kezdte �gy �rezni, nem is olyan rossz �tlet, ha � is tov�bb megy a tervezett n�h�ny poh�rn�l…
- Akkor igaz�n nem �rtelek – t�rta sz�t a karjait Draco. – Szerintem tetszel neki!
Piton �ppen ivott volna, amikor keresztfia kimondta ezt a k�ptelen felt�telez�st, de a szavak hat�s�ra f�lrenyelte a whiskyt, �s v�szesen fuldokolni kezdett. Draco el�vette a p�lc�j�t, �s megszabad�totta keresztapj�t k�njait�l, �gy lassan kezdett elm�lni arc�nak lil�s �rnyalata.
- K�sz�n�m… – h�r�gte Piton, ahogy �tj�rta t�dej�t a leveg�. – Te nem vagy norm�lis, esk�sz�m.
- Oh, nagyon is az vagyok – b�logatott Draco. – Valld be, hogy csinos volt abban a ruh�ban!
- Igen, t�nyleg nagyon sz�p volt – engedett a f�rfi akaratlanul is a felsz�l�t�snak, �s biztos, ami biztos alapon mag�ba d�nt�tt egy �jabb d�zist.
- Ez a besz�d – emelte �gnek a pohar�t a fi�, majd fej�t h�travetve elt�ntette pohara tartalm�t.
- Draco! – n�zett r� a professzor – Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy most te akarsz engem r�besz�lni arra a l�nyra?
- Ki? �n? – mutatott mag�ra, majd sz�les mozdulattal legyintett – Dehogy is! Hova gondolsz?
- De, de – ellenkezett a m�r j�csk�n kapatos f�rfi –, te r� akarsz engem besz�lni Hermion�ra.
- �s ha igen? – vont v�llat Draco – Mi bajod lehet? Tetszik neked, nem? Pont illik hozz�d – mondta, �s k�t kez�t �gy illesztette �ssze, mintha f�nyk�pet akarna bem�rni, majd f�l szem�t lehunyva, fej�t oldalra billentve m�regetni kezdte Pitont. – Pont �sszepasszoltok… T�nyleg, Perselus, neked milyen n�k j�nnek be? Magas, v�kony, alacsony, telt, sz�ke, barna, fekete, sz�p, cs�nya, okos, buta? Milyen?
- Aki sz�p is �s okos is – v�gta r� keresztapja kih�zva mag�t, �m a hirtelen mozdulatt�l a sz�k v�szesen megbillent alatta, de az�rt b�rta a terhel�st. – Na persze, az se baj, ha kedves is, �s hat�rozott is egyben. Nem szeretem az olyan n�ket, akik nem �llnak ki a v�lem�ny�k mellett. Jaj, �s ne locsogjon mindenf�le ostoba dolgot, mert att�l rosszul vagyok – tette m�g hozz� a v�g�re.
- Pont, mint Hermione – v�gta r� a fi� vigyorogva.
- Draco, mit forgatsz a fejedben? – k�rdezte Piton gyanakodva.
- �n? Semmit – tagadta a v�dat. – De tal�n m�gis van valami… – �llt fel nehezen, majd meg�llt az asztalba kapaszkodva, �s cinkos pillant�ssal n�zett Pitonra –, k�ne m�g egy �veg pia…
Elindult a h�z fel�, kicsit kilengve jobbra-balra, de lassan m�gis eljutott a c�lig, �s elt�nt az ajt� m�g�tt. Nem akarta a p�lc�j�t haszn�lni, ebben az �llapotban m�r nem lett volna biztons�gos egyik�knek sem.
Eltelt p�r perc, �s Piton kezdett t�relmetlen lenni, �gy keresztfia ut�n indult. Amint bel�pett a h�zba, megl�tta a kanap�n elter�lt fi�t, aki m�r fej�t h�trabillentve m�lyen aludt. A f�rfi csak legyintett egyet, �s lass�, t�tova j�r�ssal elindult a szob�ja fel�…