Draco sz�tlanul l�pkedett keresztapja mellett a folyos�n, �s m�g mindig az eml�kek hat�sa alatt volt. Meg�lltak szob�j�nak ajtaja el�tt, �s egym�sra n�ztek, azt�n Draco vett egy nagy leveg�t, mintha komoly mondand�ja lenne, de azt�n csak halkan elk�sz�nt Pitont�l, �s bel�pett az ajt�n.
Zaklatottan �lt�z�tt �t, �s fek�dt le, de m�g sok�ig �bren volt a plafont b�mulva, �s egyre csak gondolkodott. Nagyon nehezen j�tt �lom a szem�re, de az �r�kkal k�s�bb felhangz� l�ptek zaj�t m�r nem hallotta…

A s�t�tbe burkol�zott Piton k�ri�ban mind�ssze egyetlen ablakban l�tszott f�ny. A h�z ura nem tudott aludni, egyre csak a t�rt�nteken gondolkodott. Nem besz�ltek Drac�val a l�tottakr�l, t�l sokkol� volt mindkett�j�knek, �gy �rezt�k, ezt m�g fel kell dolgozniuk. Meg�rtette Hermion�t, ami�rt az olyan hidegen �s elutas�t�an viselkedett volt kedves�vel, �s teljes m�rt�kben igazat adott neki.
Maga sem hitte volna, hogy ennyire felkavar�ak lesznek a l�ny eml�kei. Nem tal�lta a hely�t, �s valahogy semmi sem volt j�. Ha le�lt, a k�vetkez� pillanatban m�r ment volna, de ha elindult, �lmos f�radts�g vett rajta er�t, �s arra �szt�n�zte, hogy lepihenjen. Tenni akart valamit a l�ny�rt, de a k�vetkez� gondolata m�r az volt, hogy nem avatkozhat bele, mert nem r� tartozik. K�nj�ban nem tudott mit tenni, �gy egy hirtelen �tletnek engedve elhagyta a szob�j�t, �s halkan benyitott Hermion�hoz.

Egyik �pol� sem volt mellette, aminek jelen pillanatban kifejezetten �r�lt. Halkan k�zelebb l�pett, �s az �gy mell� h�zott egy k�nyelmesebb karossz�ket, majd le�lt. T�prengve figyelte az alv� l�nyt. Milyen nyugodt, �s b�k�s az arca, gondolta, mintha gondtalan lenne. Tudta, hogy nem az, hiszen egy ilyen esem�nyen nem lehet t�ll�pni olyan k�nnyen, r�ad�sul az elm�lt napok esem�nyei alaposan belemartak az alig gy�gyult sebekbe.
Nem sok hi�nyzott, hogy az �lete teljesen �sszeomoljon, �m � m�gis �sszeszedte mag�t, �s �j �letet kezdett, egyed�l. Perselus gondolatban h�l�t adott a gy�gy�t�knak, ami�rt megmentett�k a l�nyt. Mennyivel f�jdalmasabb lenne most azzal a tudattal r�n�znie, hogy nem lehet gyermeke…
�szre sem vette, hogy mennyivel nyugodtabb lett, mi�ta Hermione �gya mellett �lt, �s n�zte �t. Lassan er�t vett rajta a f�radts�g, �s lecsuk�dott a szeme. Nem baj, gondolta, csak pihen egy kicsit… P�r perc m�lva m�r el�rebillent fejjel mer�lt �lomba.

Hajnalban �bredt fel az �j folyam�n k�nyelmetlenn� v�lt sz�kben. �vatosan helyezkedni kezdett, hogy megmozgassa elg�mberedett v�gtagjait, mik�zben Hermion�ra n�zett. A l�ny az oldal�ra fordulva aludt b�k�sen, �s – Perselus alig hitte, amit l�tott –, arc�n mintha halv�ny mosoly l�tszott volna.
Alig �szrevehet�en maga is mosolyra h�zta ajkait, �s azt k�v�nta, hogy valamilyen sz�p �lomban j�rjon az el�tte fekv� l�ny. Szeretett volna valahogy seg�teni neki, hogy megszabaduljon az �ld�z�tts�g �rz�s�t�l, �s v�gre nyugodtan �lhessen. V�giggondolta, mit is tehetne annak �rdek�ben, hogy megv�dje �t Weasley zaklat�s�t�l, �s arra az elhat�roz�sra jutott, hogy mindent el fog mondani az auroroknak az elm�lt napok esem�nyeir�l. Term�szetesen a mereng�ben l�tottakr�l nem tesz eml�t�st, ezzel kapcsolatban meghagyja Hermion�nak a d�nt�s lehet�s�g�t.
Ahogy ism�t felid�zte az este l�tott eml�keket, kezdte meg�rteni, mi�rt nem tudott szinte senki arr�l, hogy a k�t H�s kapcsolata megszakadt. Nem vetett volna t�l j� f�nyt a fi�ra, ha a baleset kitud�dik, �s Hermione nyilv�n nem akart az �js�gok c�mlapj�n tal�lkozni a t�rt�ntekkel.

Perselus felemelkedett a sz�kb�l, �s vonakodva ugyan, de elhagyta a szob�t. Nem akarta, hogy Hermione megtudja, � szinte eg�sz �jjel ott �lt az �gya mellett, �s vigy�zta az �lm�t. Rem�lte, hogy ezen a korai �r�n m�g nem keltek fel a t�bbiek sem, de ha valaki m�gis megl�tta volna, amint kil�p Hermion�t�l, mondhatta volna, hogy csak ellen�rizte az �llapot�t.
Visszat�rt saj�t szob�j�ba, �s f�r�dni indult. A t�k�rben t�zetes vizsg�latnak vetette al� az arc�t, �s megnyugodva l�tta, hogy m�r majdnem teljesen elm�ltak az �g�si sebek, h�la a speci�lis kr�mnek, amib�l Rom�ni�ba is k�ld�tt. L�bs�r�l�se is sz�pen gy�gyult, m�r alig lehetett l�tni, ahol az �ra megsebezte, �s m�r csak n�ha s�nt�tott.
Be�llt a zuhany al�, hogy a zubog� v�z alatt tov�bb r�g�djon a felmer�lt k�rd�seken.


Hermione halk kattan�sra �bredt, azt hitte, hogy bej�tt valaki hozz�. Kinyitotta a szem�t, �s feln�zett, de a szoba �res volt. Ezek szerint valaki �ppen kiment t�le. Tal�n a professzor m�g csak most hagyta �t mag�ra?
Amikor az �jjel fel�bredt, �s megl�tta a f�rfit a sz�ken b�biskolni, meglep�d�tt kicsit, de nagyon �r�lt, hogy valaki mellette van. Igaz, nem tartott att�l, hogy valami baj t�rt�nne, rosszul lenne, vagy r�m�lmot l�tna, m�gis kellemes �rz�s volt tudni, hogy nincs egyed�l.
Nem nagyon �rtette, hogy mi�rt �rk�d�tt mellette, hiszen ez igaz�n nem jellemz� viselked�s Piton eset�ben. Nem hitte, hogy szem�lyes oka lenne, ink�bb a felel�ss�gv�llal�ssal magyar�zta volna, amit Drac�val v�llaltak, amikor a b�l ut�n megegyeztek Harryvel, hogy vigy�znak r�.
Ahogy id�ig jutott, arra gondolt, hogy vajon mit fognak sz�lni az eml�keihez, ha m�snap tal�lkoznak. Elszomorodott, ahogy esz�be jutott, mit is mutatott meg k�t megment�j�nek. F�jdalmasak voltak ezek az eml�kek, m�g �gy, �vek t�vlat�b�l is, de tudta, hogy meg fogj�k �rteni.

Azt�n arra gondolt, hogy j�l d�nt�tt-e. Tartott az elj�r�st�l, amit ind�tani k�sz�lt Ron ellen, de kezdte bel�tni maga is, hogy ez az egyetlen helyes l�p�s, amit m�r r�gen meg kellett volna tennie. Nem akarta hivatalos mederbe terelni az �gyet, de ami a h�z�ban �s a h�z�val t�rt�nt, azt m�r nem lehetett figyelmen k�v�l hagyni. Sajn�lattal vette tudom�sul, hogy Ron val�ban orvosi esett� l�pett el�, �s nincs m�s v�laszt�sa.
Vajon Harry mit sz�lna, ha tudn�, mi t�rt�nt? Meg kell �rni neki, hiszen tudta, hogy bar�tja mennyire agg�dik miatta, �s ennyivel tartozott neki, ha m�g a v�delm�t is megszervezte Draco �s Piton seg�ts�g�vel. H�l�san gondolt bar�tj�ra �gy ut�lag is, ami�rt ragaszkodott a v�d�var�zslatokhoz, �s a riaszt�b�b�jokhoz. Igaz, hogy Ron m�g �gy is bejutott, de legal�bb Piton �s Draco a seg�ts�g�re tudtak sietni.
Ha belegondolt abba, mi t�rt�nhetett volna, ha nem mentik meg, elkapta a remeg�s. Ron biztosan meger�szakolta volna, pl�ne miut�n nekiesett az �jjeliszekr�nynek, �s el�jult. Tal�n nem is �lte volna t�l az �jszak�t, �gy is �ppen csak siker�lt.

�gy �rezte, hogy nem b�r tov�bb fekve maradni, �s semmittev�ssel t�lteni el egy �jabb napot, �gy felkelt, �s lassan elindult a f�rd�szoba ir�ny�ba, hogy lezuhanyozzon. Szerencs�re Draco vissza�ll�totta l�d�ja eredeti m�reteit, ez�rt a ruh�zat�val nem volt gondja. El�vett egy v�kony nadr�got, egy bl�zt, majd feh�rnem�t, �s bevette mag�t a f�rd�szob�ba.
Beletelt n�mi id�be, mire v�gzett, de sikerrel teljes�tette a feladatot. Elhagyta a szob�j�t, �s a f�ldszint fel� indult, n�mi reggeli rem�ny�ben, melyet gyomra hangos mordul�ssal helyeselt. A l�pcs�n le�rve azonban megtorpant, hiszen nem ismerte a h�zat, amire eddig nem is gondolt, �s nem tudta, melyik helyis�get hol tal�lja. A seg�ts�g a szalon fel�l �rkezett, egy meglehet�sen villog� szem� Draco szem�ly�ben.

- Mi�rt kelt�l fel? – sz�lt r� a l�nyra dorg�l� hangon. – M�g �gyban lenne a helyed!
- J� reggelt – k�sz�nt Hermione mosolyogva. – M�r nagyon untam magam, hogy nem csin�lok semmit, �s �hes is vagyok.
- J�l van – b�lintott a fi� – akkor gyere velem. Megreggeliz�nk, azt�n ha van kedved, megmutatom a h�zat.
- Remek – egyezett bele Hermione, �s k�vette Drac�t az �tkez�be.
Lizzy hamarosan t�lalta nekik a reggelit, �s Hermione nekil�tott a pir�t�snak. S�v�r pillant�sokat vetett Draco a r�ntott�j�ra, de nem merte kock�ztatni a nehezebb �telt.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte Draco egy id� ut�n, k�t falat k�z�tt.
- A k�r�lm�nyekhez k�pest, azt hiszem, j�l – felelte a l�ny. – Neville �s Susan j� munk�t v�geztek velem. �s te?
- M�r �n is j�l vagyok – b�logatott Draco. – B�r azt hittem, hogy nem fogok t�bbet friss leveg�h�z jutni. El�g kellemetlen a f�stm�rgez�s…
- Val�ban az – �rtett egyet Hermione. – A professzor? Hol van?
- Nem tudom, ma m�g nem l�ttam – vont v�llat Draco.

Hermione arra gondolt, hogy tal�n most piheni ki az �jszakai virraszt�st, �s m�g alszik, de ezt a gondolatot nem akarta megosztani Drac�val, maga sem tudta, mi�rt. Reggeli ut�n elindultak a felfedez��tra, amit Hermione nagyon �lvezett. A h�zat csod�snak tal�lta, �s val�ra v�lt egy r�gi, d�delgetett �lma: l�thatta Piton k�nyvt�r�t. M�reteivel �s tartalm�val egyar�nt leny�g�zte a l�nyt, �s elhat�rozta, hogy megk�rdezi a f�rfit, olvashat-e a k�nyveib�l.
Megn�zhette a labort is, hiszen Draco m�g �l�nken eml�kezett Hermione tehets�g�re a pinceteremben t�lt�tt �r�kr�l, �s tudta, hogy nem fog k�rt okozni az �rt�kes holmik k�z�tt. Miut�n a h�zat v�gigj�rt�k, Draco a kert fel� vezette a l�nyt, mert m�r l�tta rajta, hogy kezd f�radni.
Le�ltek a kerti sz�kekre, �s Draco el�var�zsolt k�t poh�r hideg t�klevet, amit Hermione h�l�san fogadott. K�nyelmesen h�trad�lt �s �lvezte a naps�t�st.
- Van m�r valami visszajelz�s a hirdet�ssel kapcsolatban? – k�rdezte Draco halkan, miut�n k�r�ln�zett, nehogy keresztapja v�letlen�l meghallhassa.
- Nem tudom – felelte Hermione. – Mi�ta Ron megt�madott, nem besz�ltem Lun�val, �s fogalmam sincs, mi van az irod�ban.
- Igen, ez igaz – b�lintott a fi�, �s belekortyolt az ital�ba.
- Majd �rok Lun�nak, hogy van-e valami fejlem�ny az �gyben – aj�nlotta a l�ny. – Azt hiszem, hogy �rnom kellene Harrynek is…
- Ma este �rkezik – felelte Draco. – M�r �rtunk neki, r�gt�n azut�n, hogy a t�mad�s ut�n fel�bredt�nk. Te m�g aludt�l.
- T�nyleg? – csod�lkozott el Hermione. – Biztosan nagyon ki lesz akadva…
- Szerintem is – �rtett egyet Draco. – Nem ismerem a levelez�si szok�sait, de el�g sz�kszav� v�laszt k�ld�tt.
- Mit �rt? – k�rdezett k�v�ncsian a l�ny.
- Csak annyit, hogy ma este j�n. Te biztosan tudsz ebb�l k�vetkeztetni valamire.
- Sz� se r�la, nem halmoz el b�besz�d� levelekkel, de ez m�g t�le is igen r�vid �zenet – m�l�zott el Hermione, �s elnyomott egy �s�t�st.

Sokat v�llalt, mikor azt hitte, b�rja eg�sz nap pihen�s n�lk�l, �s Draco ezt felismerve, visszak�s�rte a szob�j�ba. Az eb�det is ott fogyasztotta el, amit Lizzy k�szs�gesen t�lalt neki a szob�j�ban.
Hermione nem merte megk�rdezni a man�t, hogy hol van a gazd�ja eg�sz nap, �gy ink�bb lepihent az eb�d v�gezt�vel, �s hamarosan el is szenderedett. Szinte az eg�sz d�lut�nt �taludta, �s csak a d�lut�ni tea el�tt �bredt fel.
Felkelt, �s az asztalhoz l�pett, amin sz�pen rendezett halomban tal�lt pergament, a fi�kban pedig penn�t �s tint�t. Le�lt, �s elvett egy pergament, hogy meg�rja a levelet Lun�nak. Nem r�szletezte nagyon a t�rt�nteket, nyilv�n Neville t�j�koztatta bar�tn�j�t arr�l, hogy egy ideig nem lesz abban az �llapotban, hogy ell�ssa a munk�j�t. Megk�rte, hogy minden olyan k�ldem�nyt, ami Piton hirdet�s�vel kapcsolatban �rkezik, tov�bb�tson hozz�, �s lehet�leg olyan form�ban, hogy csak � maga f�rhessen hozz� a tartalmukhoz. F� az �vatoss�g �s a diszkr�ci�.

Befejezte az �r�st, �s a lev�llel a kez�ben elindult a f�ldszintre, hogy r�b�zza az �zenetet a fiatal gy�gy�t�ra, juttassa el azt Lun�nak. Bekopogott a szob�j�ba, de nem j�tt v�lasz, �gy lement az �tkez�be, majd a konyh�ba, de sehol nem tal�lta a fi�t. �tlet h�j�n Lizzyt�l k�rt seg�ts�get, aki a vacsor�val foglalatoskodott.
- Lizzy – sz�l�totta meg a szorgos man�t –, nem tudod v�letlen�l, hogy hol tal�lom Neville-t?
- Lizzy legut�bb a laborban l�tta az �rfit, kisasszonyom – v�laszolt a man�.
- A laborban? – csod�lkozott el Hermione. – A professzor �tengedte a laborj�t Neville-nek?
- Igen, kisasszonyom – b�logatott Lizzy, majd l�tva Hermione elgondolkod� �s kiss� �rtetlen arc�t, m�g hozz�tette –, uram azt mondta, hogy az �rfi �s a m�sik kisasszony haszn�lhatj�k a labort, ha sz�ks�g�t l�tj�k.
- Miv� lesz a vil�g? – mondta Hermione ink�bb mag�nak – Neville Piton professzor mag�nlaborj�ban… ez hihetetlen…
- Eln�z�st, kisasszonyom – hallotta a man� hangj�t –, de Lizzynek a vacsor�val kellene foglalkoznia, ha nincs t�bb k�rd�se.
- Persze, Lizzy – b�lintott t�tov�n a l�ny, �s megfordult, hogy elhagyja a konyh�t, majd az ajt�b�l m�g visszafordult – K�sz�n�m a seg�ts�get!
A man�l�ny csak meghajolt �s folytatta a munk�j�t, mik�zben Hermione elindult a labor fel�, ahol val�ban megtal�lta Neville-t �s Susant.

- Neville – sz�lt bar�tj�hoz –, elvinn�d ezt a levelet Lun�nak?
- Persze, Hermione – b�lintott a fi�. – Hogy �rzed magad?
- Sokkal jobban vagyok, k�sz�n�m – mosolyodott el Hermione.
- K�rdezhetek valamit? – k�rdezte Susan k�zelebb l�pve.
- Persze – b�lintott a k�rdezett.
- Neville mondta – kezdte kicsit f�lve Susan –, hogy amikor megvizsg�lt, dulakod�s nyomait l�tta rajtad, amit a professzor azzal magyar�zott, hogy valaki megt�madott, �s megpr�b�lt meger�szakolni. Igaz ez?
Hermione egy pillanatra meglep�d�tt, de azt�n m�gis v�laszolt a k�rd�sre.
- Igen, igaz. Mi�rt k�rded?
- Csak az�rt, mert tudnunk kellene, ki volt az – magyar�zott Susan. – Nek�nk ilyen esetben hivatalb�l jelenten�nk kell, ha egy betegen er�szakos cselekedetb�l sz�rmaz� nyomokat tal�lunk, hogy az aurorok ki tudj�k vizsg�lni az �gyet. Csak ez�rt…
- �rtem – b�lintott ism�t Hermione. – Ett�l f�ggetlen�l egyel�re nem szeretn�m elmondani nektek, hogy ki volt az, �s hogy pontosan mi t�rt�nt.
- Hermione, �rtsd meg, ez a te �rdeked is – pr�b�lta Neville meggy�zni. – Ha meg tudjuk mondani az auroroknak, hogy ki akart b�ntani, akkor megk�m�lhet�nk a tov�bbi vesz�lyt�l.
- Tudom, hogy igazatok van – n�zett r�juk Hermione. – Meg fogom tenni a megfelel� l�p�seket, hogy ez ne forduljon el� m�g egyszer, de el�bb besz�lnem kell err�l Drac��kkal is �s Harryvel is. Ma este �rkezik.
- Akkor rendben – nyugt�zta Neville, l�that�an megk�nnyebb�lve.
Hermione �tadta a levelet, ami�rt eredetileg megkereste a fi�t, majd magukra hagyta �ket, �s a kertbe s�t�lt, hogy leveg�zz�n egy kicsit. Drac�t a fa alatt tal�lta, �ppen akkor t�lt�tt te�t mag�nak, majd l�tva az �rkez� l�nyt, neki is el�var�zsolt egy cs�sz�t, �s azt is megt�lt�tte.

Hamarosan felt�nt Piton is, aki a fa alatt �ld�g�l� fiatalok fel� haladt k�nyelmesen, enyh�n s�nt�tva. Mag�ban megnyugodva k�nyvelte el, hogy mindketten sokkal jobban n�znek ki, �s szinte m�r gy�gyultnak lehet �ket mondani. Le�lt a m�g szabad sz�kek egyik�re, �s t�lt�tt mag�nak � is egy cs�sze te�t.
- �r�l�k, hogy m�r ilyen j�l �rzi mag�t, Miss. Granger – fordult a l�nyhoz.
- K�sz�n�m, professzor – mosolygott Hermione.
- Tartottam t�le, hogy nehezebb lesz a gy�gyul�s, de szerencs�re �nnek igen er�s szervezete van – mondta a f�rfi.
- A k�ls� s�r�l�s egy dolog, uram – mondta halkan a l�ny –, azok k�nnyebben begy�gyulnak, de a l�thatatlan sebeket m�g most is �rzem.
- Hermione – kezdte Draco is halkan –, nagyon sajn�lom, ami veled t�rt�nt… Tudom, hogy ez t�lem tal�n fur�n hangzik, de t�nyleg �gy van. Weasley mindig t�l h�lye volt hozz�d, de soha nem gondoltam volna, hogy k�pes �gy viselkedni veled.
- �n se hittem volna, Draco – n�zett r� Hermione szomor�an. Nem t�rt ki a t�ma el�l, mert tudta, hogy egyszer �gyis meg kell besz�lni�k a t�rt�nteket, �s hogy mit tegyenek ezek ut�n. – Nekem is el�g sokkol� volt r��bredni, hogy mennyire kifordult �nmag�b�l.
- Azt nem �rtem – sz�lalt meg Piton –, hogy mi�rt nem tett l�p�seket m�r a baleset ut�n? Az eml�kei alapj�n m�r akkor sem volt besz�m�that�. ha visszagondolok a k�rtermi jelenetre, teljesen egy�rtelm�, hogy elment az esze.
- Nem akartam botr�nyt – felelte a l�ny. – Nem akartam, hogy a Pr�f�ta az �letemet tegye a c�mlapra vez�rcikk�nt. �gy gondoltam, hogy n�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n b�k�n fog hagyni, de sajnos nem ez t�rt�nt.
- Mit gondolsz – k�rdezte Draco –, holnap elh�vhatjuk az aurorokat?
- Nem tudom… – bizonytalanodott el Hermione. – El�sz�r v�rjuk meg Harryt, ha nem baj.
- Term�szetesen semmi akad�lya – b�lintott r� Piton. – Ma este meg�rkezik, �s akkor megbesz�lhetj�k, hogy mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Mindett�l f�ggetlen�l �gy v�lem, az lenne a legjobb, ha az elj�r�s v�gezt�ig itt maradna.

Hermione meglepetten n�zett a f�rfira. Pontosan az �tlet ellenkez�je form�l�dott benne, nevezetesen, hogy amint lehet, keres mag�nak egy m�sik h�zat, �s elk�lt�zik Pitont�l. Nem akart t�l sok�ig vissza�lni a vend�gszeretet�vel, �s ezt egy h�ten bel�l meg is akarta oldani.
- Igazs�g szerint �n el akartam k�lt�zni, amint tal�lok egy m�sik lak�st vagy h�zat – mondta ki gondolatait Hermione a f�rfira n�zve. – �gy gondoltam, hogy ezt egy h�ten bel�l mindenk�ppen el tudn�m int�zni.
- Sz� sem lehet r�la, hogy elmenj! – r�zta a fej�t hat�rozottan Draco. – Weasley szabadon van, �s nem kock�ztathatunk. Itt maradsz, am�g �t�let nem sz�letik, �s v�gre nem hajtj�k azt.
- De…
- Ne ellenkezzen, Miss. Granger – szak�totta f�lbe a tiltakoz�st Piton. – Drac�nak igaza van, nem kock�ztathatunk.
- De �n igaz�n nem szeretn�k a terh�re lenni, uram – pr�b�lkozott m�gis Hermione, kev�s sikerrel.
- Ha zavarna a jelenl�te, nem mondtam volna, hogy maradjon – vil�g�tott r� a professzor.
- Legyen – s�hajtott a l�ny beleegyez�en. – K�sz�n�m…
- Nincs mit k�sz�nnie, Miss. Granger – legyintett a f�rfi.
- Hermione – sz�l�totta meg Draco –, k�rdezhetek valamit?
- Persze, k�rdezz csak – b�ztatta a l�ny.
- Az�rt m�g lehet gyermeked, ugye? – tette fel a k�rd�st kicsit f�lve att�l, hogy megb�ntja vele a l�nyt.
- Igen, lehet – felelte Hermione halv�ny mosollyal. – Szerencs�re a gy�gy�t�k m�g meg tudtak �gy gy�gy�tani, hogy lehessen kisbab�m.
L�tta Drac�n, hogy kiss� megnyugodott a h�r hallat�n, de a fi� m�r nem tudott v�laszolni, mert Lizzy jelent meg az asztal mellett, �s meghajolva Piton fel� fordult.
- Uram, Harry Potter meg�rkezett – mondta a man�. – A szalonban v�rja uramat.
- K�s�rd ide, Lizzy – k�rte a f�rfi, �s p�r pillanat m�lva a man� ism�t felt�nt, Harryvel a nyom�ban.

- Hermione – l�pett a l�nyhoz Harry, �s meg�lelte bar�tn�j�t. – J�l vagy?
- Persze, Harry – mosolygott r� a l�ny. – Kicsit m�g f�rad�kony vagyok, de egy�bk�nt rendben van minden.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Harry, miut�n �dv�z�lte Pitont �s Drac�t is. – Csak annyit �rtatok, hogy Ron elment Hermione h�z�hoz.
- Weasley megt�madta Hermion�t az �jszaka k�zep�n – kezdte Draco a besz�mol�t –, �s megpr�b�lta meger�szakolni. Szerencs�re id�ben oda�rt�nk, �s meg tudtuk akad�lyozni. Azt�n megsz�k�tt, �s r�nk gy�jtotta a h�zat. Hogy menek�lni se tudjunk, lez�rt minden ajt�t, �s egy var�zslatelnyel� b�b�jt sz�rt az �p�letre, hogy ne tudjunk oltani se.
- Ennek teljesen elment az esze – d�bbent meg Harry. – Nem tudom elhinni… Hogyan jutottatok ki?
- Nehezen – felelte Hermione. – B�r �n nem eml�kszem mindenre, mert el�jultam, �s mire magamhoz t�rtem, m�r �gett az emelet, �s f�st volt minden�tt…
Elmes�lt�k Harrynek az eg�sz t�rt�netet, aki egyre d�h�sebb arccal hallgatta a besz�mol�t. Nem hitte volna, hogy volt bar�tjuk val�ban k�pes ilyesmit megtenni, de neki is be kellett l�tnia, hogy Ron m�r t�nyleg nagyon vesz�lyes, ami ellen meg kell tenni a megfelel� l�p�seket.

- Akkor nincs m�s megold�s, mint hogy az aurorok kez�be adjuk az �gyet – jelentette ki hat�rozottan Harry. – Tudom, hogy nem akartad ezt, Hermione, de most m�r nem hunyhatunk szemet.
- Tudom, Harry – b�lintott szomor�an Hermione. – Ha azt n�zem, hogy eddig csak az �n eg�szs�gemet vesz�lyeztette a baleset �ta, m�r az is el�g lenne, de most meg is akart �lni, Drac�val �s a professzorral egy�tt. M�r akkor le kellett volna csukatni, amikor elvet�ltem.
- Hermione… – n�zett r� csod�lkozva bar�tja.
- Tudj�k – magyar�zta meg szavait a l�ny. – Tegnap este l�tt�k az eml�keimet. Mindet, ami ehhez kapcsol�dik.
- �rtem – felelte Harry, majd a m�sik k�t f�rfihoz fordult. – Gondolom, meglep�dtek, uram. Rem�lem, meg�rtik, hogy mi�rt nem vert�k nagydobra az esetet.
- Persze, Harry – b�lintott Piton. – Ha Miss. Granger nem is akart volna most feljelent�st tenni, mi akkor is megtett�k volna, mert a mi �let�nk is vesz�lyben forgott, amit �n, szem�ly szerint el�g rossz n�ven tudok venni.
- Az a k�rd�s – sz�lalt meg Draco is –, hogy mi az, amit m�g elmondhatunk az auroroknak?
- Tal�n a t�mad�s �s a gy�jtogat�s is el�g lesz. Az m�r gyilkoss�gi k�s�rlet – gondolkodott a professzor hangosan –, �s ugye ott van az is, hogy er�szakoskodott. Kevesebb�rt is z�rtak m�r Azkabanba valakit.
- Akkor csak ennyit mondunk – egyezett bele Hermione. – Viszont, ha ez is kev�s lenne, akkor elmondok mindent.
- Biztos vagy benne? – k�rdezte Harry.
- Igen, biztos vagyok – mondta a l�ny valamivel hat�rozottabb hangon. – Le akarom z�rni v�gre ezt az eg�szet.
- Rendben, Miss. Granger – b�lintott Piton. – �gy lesz, ahogy akarja. Akkor ehhez tartjuk magunkat. Harry, van sz�ll�sod, am�g itt leszel? – fordult a fi�hoz.
- Persze, nem lesz gond – felelte Harry. – A r�gi f�hadisz�ll�s m�g mindig az eny�m, oda fogok menni. Majd k�ldjenek egy baglyot, hogy mikor j�nnek az aurorok, �s akkorra itt leszek.
- Rendben – b�lintott a f�rfi.
Hermione �pp sz�lni szeretett volna, amikor ism�t felt�nt Lizzy, hogy k�z�lje, a vacsora t�lalva van az �tkez�ben. Mindannyian visszamentek a h�zba, �s le�ltek a sz�pen ter�tett asztalhoz, ahol m�r v�rta �ket Neville �s Susan. Hamarosan �l�nk besz�lget�s bontakozott ki a fiatalok k�z�tt, amit Piton sz�rakozottan hallgatott, de gondolatai eg�szen m�shol j�rtak.

Hermion�t figyelte egy darabig, hogy hogyan viselkedik t�rsaival. Mindenkihez volt egy-k�t kedves szava, mosolygott, m�g �t is kit�ntette figyelm�vel. Olyan volt, mintha mi sem t�rt�nt volna, de tudta, hogy ez csak a l�tszat, �s a l�ny bel�l m�g mindig szenved. Rossz volt tudni, hogy val�j�ban nem olyan vid�m, mint mutatja. Gondolkodott, hogy mire is lehetne sz�ks�ge, hogy hamarabb t�l legyen az eg�szen, de nem nagyon jutott esz�be semmilyen �pk�zl�b �tlet.
Azt�n v�ltott, �s keresztfi�t figyelte, aki l�that�an j�l �rezte mag�t a t�rsas�gban. �r�lt, hogy v�gre jobb hangulatban is l�tja Drac�t, hiszen neki sem lehetett egyszer� egyed�l lenni. Nem nagyon �lltak vele sz�ba a fiatalok, akik meg kerest�k volna a t�rsas�g�t, olyan k�rh�z tartoztak, ahonnan szabadulni akart. Most v�gre tal�lt olyan t�rsas�got, ahol l�that�an elfogadt�k a szem�ly�t, �s nem csak elutas�t�st kapott.
K�v�ncsi volt, vajon el�rulja-e mag�t Susannel kapcsolatban, de csak annyit vett �szre, hogy Draco igyekszik nagyon kedvesen viselkedni vele. Szem�gyre vette a l�nyt is, de rajta nem vett �szre sem pozit�v, sem negat�v jelet Draco fel�. M�g b�rmi lehet, gondolta, most kezdenek ism�t ismerkedni.

Hamarosan b�cs�t vett a t�rsas�gt�l, �s a szob�j�ba vonult. Egy ideig m�g hallotta a hangjukat, majd ahogy becsuk�dott m�g�tte az ajt�, �gy z�rta ki a zajokat is. Le�lt az egyik fotelba, �s olvasni pr�b�lt, de nem nagyon tudta megtartani a figyelm�t egyik szaklap vagy k�nyv sem. Egyre csak vend�gein gondolkodott, f�leg az egykori iskolaels�n.
Elismer�ssel gondolt arra, ahogyan ezt az eg�sz esem�nysorozatot viselte. Nem panaszkodott, nem hisztizett, mindent re�lisan l�tott, �s higgadtan, �sszer�en kezelt. Ha visszagondolt tan�ri p�lyafut�sa sor�n megismert tan�tv�nyaira, nem sok olyan embert tudott volna felmutatni, akik hasonl�k�ppen tudt�k volna kezelni ugyanezeket a helyzeteket. Val�sz�n�leg m�r a fel�t�l is �sszeroppantak volna. Az �jabb �s �jabb felismer�seknek k�sz�nhet�en egyre k�zelebb �rezte mag�hoz Hermion�t, aki mind jobban hasonl�tott ahhoz az eszm�nyk�phez, amit m�g di�kk�n elk�pzelt mag�nak.
El�gg� zavar�an hatott r� ez a felfedez�s, hiszen soha nem hitte volna, hogy l�tezik olyan n�, aki megfelel ennek a le�r�snak. Mindehhez m�g hozz�j�tt az is, hogy ez a n� most �ppen az � h�zban tart�zkodik, az � v�delme alatt, b�rmikor l�thatja �s besz�lhet vele. Minden t�k�letes lehetett volna, ha nem egy volt tan�tv�ny�r�l lenne sz�, aki fele annyi id�s, mint �. Saj�t r�sz�r�l nem volt gondja a kork�l�nbs�ggel, de ha Hermion�ra gondolt, nem merte volna kock�ztatni ugyanezt a v�laszt. Melyik fiatal, eg�szs�ges mentalit�s� n�nek lenne �letc�lja egy olyan f�rfi mellett lehorgonyozni, aki ennyivel id�sebb n�la? Nyilv�n senkinek…

Letette kez�b�l a k�nyvet, �s fej�t h�trahajtva pr�b�lt megszabadulni Hermione k�p�t�l, mivel �gy �rezte, egyre zavarosabb� v�lnak a l�nyr�l megl�v� ismeretei. Minden pr�b�lkoz�sa hi�baval�nak bizonyult, Hermione k�pe maradt, � viszont felkelt a fotelb�l, �s elhagyta a szob�j�t.
Friss leveg�re v�gyott, ami tal�n kitiszt�tja majd a fej�t, �gy a kert fel� indult. Hangtalanul szelte �t a s�t�t kertet, �s m�r majdnem el�rte az asztalt �s a sz�keket, amikor halk besz�lget�s moraja �t�tte meg a f�l�t. Ahogy m�g k�zelebb l�pett, m�r ki tudta venni a n�i hangokat, �s m�g egy l�p�s megt�tel�vel m�r �rtette is, mir�l folyik a besz�lget�s. A l�nyok �ppen a b�li esem�nyeket t�rgyalt�k meg, amikor meghallotta �ket. Viaskodott mag�val egy pillanatig, de azt�n gy�z�tt a k�v�ncsis�ga, �s ink�bb beh�z�dott a n�v�nyek s�t�t �rny�k�ba, hogy v�gighallgassa a besz�lget�st.

***

Hermione kellemesen �rezte mag�t a vacsora alatt. J�l esett a besz�lget�s, a nevetg�l�s, ami legal�bb p�r percre elterelte figyelm�t �s gondolatait a k�zelg� b�r�s�gi hercehurc�r�l. Nem lep�d�tt meg, hogy a professzor olyan hamar elhagyta a t�rsas�got, ink�bb azt csod�lta, hogy ennyi ideig b�rta t�relemmel a sok gyerekesnek t�n� fecseg�st.
Miut�n befejezt�k az ev�st, �s Harry is elment, m�r csak n�gyen maradtak az asztal mellett. A fi�k kimentett�k magukat, �s visszavonultak, � �s Susan azonban a kertet v�lasztott�k m�g egy kis besz�lget�sre. Fogt�k poharaikat, �s kis�t�ltak a meleg ny�ri est�be, �s le�ltek a kerti sz�kekbe a rejtelmesen susog� lombok al�.
Egy ideig nem sz�lalt meg egyik�k sem, csak �lvezt�k a csendet, �s a kellemes est�t, majd Susan halk hangja hallatszott az �jben.
- Hermione, nem akarod elmondani, hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte f�lve att�l, hogy esetleg megb�ntja a l�nyt.
- Ne haragudj, Susan – kezdte Hermione –, de m�g nem j�tt el az ideje. Holnap j�nnek az aurorok, �s el�bb vel�k szeretn�m megbesz�lni.
- �rtem, persze. Nem akartam tolakodni – szabadkozott a v�r�s haj� l�ny. – Gondolom, az�rt j�nnek az aurorok, hogy elind�ts�k az elj�r�st. Legal�bbis �n a helyedben feljelenten�m azt, aki megt�madott, �s felgy�jtotta a h�zamat.
- Igen – s�hajtott Hermione –, az�rt j�nnek. Feljelent�st fogunk tenni.
- Fogtok? – k�rdezett vissza Susan. – A professzor is, �s Draco is?
- Igen, hiszen �ket is meg akarta �lni – b�lintott bar�tn�je. – Alig tudtunk kimenek�lni, �s te is l�ttad a s�r�l�seket.

- Szerintem nagyon rendes volt Pitont�l, hogy idehozott mag�val – csevegett tov�bb Susan. – Igaz, meglep�dtem, hogy nek�nk is adott sz�ll�st, mert azt hitt�k, hogy majd vissza kell j�rnunk hozz�tok.
- T�nyleg rendes volt t�le – �rtett egyet Hermione. – Azt mondta, hogy am�g tart az elj�r�s, maradjak itt n�la. Illetve n�luk, mivel Draco is itt lakik, �s �t se felejts�k el. Ha nem kapta volna el a kezem, amikor a l�pcs� leszakadt alattam, most tal�n nyomor�k lenn�k, vagy m�r nem is �ln�k…
- Furcsa nekem, hogy most besz�lgetek vele… – m�l�zott el a l�ny. – Eddig nem olyan embernek ismertem, akivel besz�lgetni lehet, net�n m�g viccel�dni is. M�g most se hiszem el, hogy ennyit v�ltozott.
- Hidd el, nagyon sokat v�ltozott – mondta Hermione. – Amikor idej�tt Pitonhoz, igyekezett maga m�g�tt hagyni mindent. Siker�lt is neki, de szerintem egy kicsit mag�ra maradt. Nem nagyon tal�lkozott m�s fiatalokkal, mert szinte mindenkiben az el��t�letek vetnek g�tat, akik meg kerest�k, azokra � nem volt k�v�ncsi. Nem akart a hal�lfal�k gyerekeivel egy t�rsas�gba j�rni.
- Nem lehetett k�nny� neki sem, ez igaz – felelte Susan. – Akkor most az�rt is �rezte mag�t ilyen j�l, nem?
- Igen, az�rt is – mosolyodott el Hermione. – Meg m�s miatt is…
- Mi az a m�s? – k�v�ncsiskodott a l�ny.
- Nincs felhatalmaz�som, hogy elmondjam a dolgait – h�r�tott Hermione.
- Persze, �rtem �n. T�nyleg – kapta fel a fej�t Susan –, mi van Parkinsonnal? �k j�rtak a suliban, nem?
- �gy tudom, igen, de annak m�g a RAVASZ el�tt v�ge lett, ha j�l eml�kszem.
- De az�rt csak van bar�tn�je, nem? – k�rdezett tov�bb a l�ny. – Annyira m�gsem lehet egyed�l. Nem j�rtok ti v�letlen�l egy�tt? A b�lon egy�tt voltatok…
- Igen, egy�tt voltunk, de nem j�runk egy�tt – r�zta meg a fej�t Hermione. – M�s l�ny tetszik neki, �s �n sem vagyok szerelmes bel�. Csak egy�tt ment�nk, ennyi.
- El�g kellemetlen volt, ami a parkban t�rt�nt Ronnal – hozakodott el� a t�m�val Susan. – �n sem tudtam, hogy m�r nem vagytok egy�tt, ez�rt is lepett meg annyira, hogy Drac�val volt�l eg�sz nap.
- Ron �s �n m�r r�gen szak�tottunk – mondta Hermione, �s igyekezett nem el�rulni �rzelmeit �s indulatait. Szerencs�re a s�t�ts�g j�t�konyan leplezte az arc�ra ki�l� piross�got, amit a fi� eml�t�se okozott. – Nem volt joga meg�tni Drac�t, mert nem csaltam meg. M�r �vek �ta nincs k�z�nk egym�shoz.
- �rtem – b�lintott Susan. – M�g j�, hogy ott volt Harry �s Piton, hogy seg�tsenek. Ha nem tolakod� a k�rd�s, te mi�ta vagy ilyen j�ban vel�k?

- Ez hossz� t�rt�net, �s sajnos err�l sem besz�lhetek – felelte Hermione. – Annyi el�g, hogy egy ideje tartom vel�k a kapcsolatot. Nagyon kedvesek velem, �s azt hiszem, t�nyleg j�ban vagyunk.
- Igen – v�laszolta a l�ny, �s hallani lehetett a hangj�n, hogy nagyon vigyorog –, l�ttam a b�lon! Nem is tudom, mi volt a meglep�bb: az, hogy Drac�val volt�l eg�sz nap, vagy az, ahogyan a professzorral t�ncolt�l?
- Hogy �rted ezt? – k�rdezte Hermione �rtetlen�l.
- Jaj, tudod te azt… – vigyorgott tov�bb a l�ny. – Amikor megjelent�l Drac�val, mindenki titeket n�zett. Olyanok voltatok, mintha valamilyen r�gi k�nyvb�l l�ptetek volna ki, �s szerintem ti voltatok a legszebbek akkor este. Azt�n k�s�bb l�ttalak Pitonnal t�ncolni, �s ha nem ismern�lek mindkett�t�ket, azt mondtam volna, hogy egy p�r vagytok.
- Susan, te meg�r�lt�l – nevetett fel a l�ny a k�ptelen felt�telez�sen. – A professzor �s �n? M�g kimondani is hihetetlen.
- Mi�rt? – k�rdezte Susan. – Szerintem illen�tek egym�shoz. Mindketten nagyon okosak vagytok, rengeteget olvastok, mert gondolom, a prof sem a semmit�l lett B�jitalok Mestere… Hat�rozottak vagytok, �s te j� volt�l b�jitaltanb�l is, ami szerintem ak�r d�nt� �rv is lehet a professzor szem�ben.
- Ez �gy mind sz�p is lenne, ha nem egy volt tan�romr�l lenne sz�, �s nem lenne ekkora a kork�l�nbs�g – ellenkezett Hermione. – Azon k�v�l, nem hinn�m, hogy �n vagyok az a l�ny, aki neki tetszene, vagy b�rmilyen form�ban felkelten� az �rdekl�d�s�t.
- Ahhoz k�pest el�g sokszor n�zett t�ged a vacsora alatt…
- Nem n�zett r�m t�bbsz�r, mint a t�bbiekre – pr�b�lta Hermione visszautas�tani a felt�telez�st, de tudta, ebben igaza van a m�sik l�nynak. Tal�n valamivel t�bbsz�r �rezte mag�n a f�rfi tekintet�t, mint azt indokoltnak tal�lta volna.
- … �s szerintem tetszel neki – fejezte be a mondatot nyomat�kosan a l�ny. – Neked nem tetszik a professzor?

- Susan! – kapott leveg� ut�n Hermione.
- Most mi van? Nem k�rdeztem olyan nehezet… Sz�val kedveled �t?
- Az, hogy kedvelek valakit, vagy tetszik, mint f�rfi, nem ugyanaz – magyar�zkodott volna Hermione, kev�s sikerrel. – Kedvelem �t, mert � is kedves velem, �s j�l el tudunk besz�lgetni b�rmir�l. Hatalmas tud�sa van, �s �n szeretek olyan emberekkel besz�lgetni, akik szinte b�rmir�l k�pesek hiteles �s megalapozott v�lem�nyt mondani, �s akikkel lehet vitatkozni b�rmilyen t�m�ban.
- �s? – j�tt az egyszer� k�rd�s.
- Mit �s?
- �s tetszik neked, mint f�rfi? – ism�telte meg az el�z� k�rd�st Susan.
- Ezen nem gondolkodtam m�g, Susan, mert nem �reztem sz�ks�g�t – felelte lemond�an Hermione, l�tva, hogy nem tudja kiker�lni a k�rd�st. – K�l�nben is, �n is k�rdezhetn�m, hogy neked tetszik-e Draco, mert mondhatn�m azt, hogy ti is milyen j�l illen�tek egym�shoz – t�madott vissza mosolyogva.
- Ugyan, k�rlek – m�ltatlankodott Susan. – Hogy j�n ide Draco?
- Nem mindegy? Tetszik neked, mint f�rfi?
- J�k�p�, azt el kell ismerni – v�laszolta lassan, megfontoltan a l�ny. – Mi�ta itt vagyunk, kedves volt velem v�gig, �s ez a viselked�s sokkal szimpatikusabb, mint amilyen r�gen volt, amikor m�g suliba j�rtunk.
- Teh�t igen – jelentette ki Hermione vigyorogva.
- H�, �n nem ezt mondtam! – ellenkezett most Susan.
- Lehet, de ez volt a l�nyege – v�gta r� bar�tn�je r�gt�n.
Hirtelen elakadt Susan szava, majd a k�vetkez� pillanatban kibukott bel�l�k a nevet�s.

- Most, hogy �gy kit�rgyaltuk a vend�gl�t�inkat – mondta Susan m�g mindig mosolyogva –, tal�n ideje lenne lefek�dni. Neked egy�bk�nt is pihen�sre van sz�ks�ged.
- �rtettem – felelte Hermione. – Akkor menj�nk…
Nevetg�lve indultak vissza a h�zba, �s gyan�tlanul haladtak el a fa s�t�t �rny�k�ban megh�z�d� professzor mellett, aki p�r perc m�lva k�vette �ket.

Hermione �lmatlanul fek�dt a s�t�t szob�ban, �s Susan szavain gondolkodott. Neki is felt�nt, hogy a professzor kicsit fur�n viselkedik vele, �s ha visszagondolt, m�r a b�lon �s a h�z�ban is furcsa volt, csak akkor m�g nem sz�rt szemet ennyire. �sszegezve viszont m�r m�s is egy�rtelm�v� v�lt.
R�j�tt arra is, hogy minden val�sz�n�s�g szerint a f�rfi� volt a m�sodik teszt-�rt�kel�s, amit abban a bizonyos magazinban olvasott. Ennek alapj�n tudta, milyen n�t k�pzel el maga mell�. N�mi v�v�d�s ut�n beismerte azt is, hogy tulajdonk�ppen � maga is megfelel a le�r�snak, legal�bbis majdnem az eg�sznek. Annyira sz�pnek ugyan nem tartotta mag�t, de a tud�s�ra b�szke volt, �s tudta, hogy sok t�m�ban lehetne m�lt� vitapartnere a f�rfinak.
A k�vetkez� pillanatban m�r megdorg�lta mag�t, ami�rt ilyen k�ptelen dolgokon t�preng, hiszen mi�rt tetszene � pont Pitonnak, �s k�l�nben is, � csak fele annyi id�s, mint a f�rfi.

Susan szavai m�gsem hagyt�k nyugodni, �s akaratlanul is elj�tszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha � �s Piton egy�tt �ln�nek. Biztosan sokat olvasn�nak, �s besz�lgetn�nek, kellemes vit�ik lenn�nek, amik tal�n nem lenn�nek v�rre men� sz�csat�k. L�tott egy k�vetkez� k�pet, ahogyan egy�tt vacsor�znak, vagy �ld�g�lnek a kandall� el�tt a kellemes melegben, mik�zben az ablak t�loldal�n s�r� pelyhekben havazik. Azt�n megakadt a gondolatmenet, mivel az est tov�bbi r�sz�t m�r nem tudta, vagy nem merte ilyen �l�nk r�szletess�ggel elk�pzelni. Vajon milyen lenne vele az �gyban…?
Mag�ban elpirulva hessegette el a k�peket, �s igyekezett az �jszaka tov�bbi r�sz�t rendeltet�sszer�en kihaszn�lni, �s aludni eg�szen reggelig.

***

Miut�n a l�nyok elt�ntek a h�zban, Piton hangtalanul t�rt vissza a szob�j�ba egy �jabb adag gondolkodnival�val a tarsoly�ban.

Nem sejtette, hogy nem � az utols�, aki visszat�r a kertb�l egy kis leveg�z�s ut�n.