Hermione nyugtalanul aludt az �jszaka folyam�n, �gy a kel� Nap m�r a h�v�s kertben tal�lta a l�nyt. Miut�n elk�nyvelte, hogy aludni m�r �gysem fog tudni, ink�bb felkelt, fel�lt�z�tt, majd a f�ldszintre ment, hogy k�sz�tsen mag�nak egy nagy adag k�v�t.
A h�z m�g csendes volt, �s � igyekezett min�l kevesebb zajt csapni, hogy t�bbiek m�g nyugodtan pihenhessenek. A b�gr�vel a kez�ben kil�pett a kertbe, �s letelepedett a fa alatti asztal mell�. N�m�n kortyolgatta a feket�t, mik�zben Cs�mp�st figyelte, ahogy a harmatos f�ben fel� igyekszik. Legnagyobb �r�m�re kedvence teljesen kiheverte az �t �rt megr�zk�dtat�sokat, �s egyre otthonosabban mozgott a h�zban.
Hermione �l�be vette a macsk�t, amikor az panaszos ny�vog�st hallatva le�lt el� a f�be, �s v�rakoz� pillant�st vetett r�. Sz�rakozottan simogatta, amit a cicus hangos dorombol�ssal �s lelkes h�zelked�ssel h�l�lt meg.
- Te legal�bb j�l �rzed magad – motyogta Cs�mp�snak, mire a macska ny�vogott egyet, tal�n egyet �rt�se jel��l. – Jaj, Cs�mp�s… El se hiszed, milyen ideges vagyok – motyogott tov�bb a macsk�nak. – Te is �gy gondolod, hogy nagyon k�nos lesz ez az eg�sz?
Cs�mp�s a l�nyra n�zett, �s mintha �rten� gazd�ja szavait, �s �rezn� a benne d�l� fesz�lts�get, h�ts� l�baira emelkedett, m�g a mells�ket a l�ny mellkas�nak t�masztotta, �s orr�t Hermione orr�hoz nyomta, jelezve ezzel, hogy b�rmi t�rt�nj�k is, � szereti gazd�j�t.
- K�sz�n�m, kiscic�m! Ehhez nagyon �rtesz – mosolygott neki a l�ny, �s mag�hoz szor�totta az egyre hangosabban dorombol� j�sz�got. – De ideje reggelizni valamit, ha nem akarok �res hassal a Miniszt�riumba menni.
A r�t macska lelkesen ny�vogott, �s leugrott gazd�ja �l�b�l, majd a h�z fel� iramodott, hiszen Hermione a reggelit emlegette. A l�ny k�vette, �s egy perc m�lva m�r az asztaln�l �lt, pir�t�st vajazva, �s te�t kortyolgatva.

Hamarosan megjelent a h�z t�bbi lak�ja is, b�tor�t� pillant�sokat vetve az ideges Hermion�ra, aki megpr�b�lt hat�rozottnak �s nyugodtnak mutatkozni – kev�s sikerrel. Piton teljesen nyugodtnak t�nt, Draco pedig egyenesen vid�mnak, amit Hermione nem tudott hov� tenni. Mi �t�tt a mardek�rosba, hogy ilyen vid�m ezen a nyomott reggelen, r�ad�sul m�g csak nem is er�lteti meg mag�t, hogy ezt valamennyire leplezze? Hermione gondolatban legyintett egyet, hiszen neki ma nem ez lesz a legnagyobb probl�m�ja, k�l�nben is, lehet, hogy a fi� csak sz�pet �lmodott, �s annak �r�l ennyire.
A nehezen mag�hoz vett f�l szelet pir�t�s, �s n�h�ny korty tea elfogyaszt�sa ut�n a szob�j�ba sietett, �s �t�lt�z�tt. Fekete nadr�got �s egy k�k bl�zt vett fel, mivel szerinte ez az �lt�zet jobban illett a hivatalos helyhez, mint egy lenge ny�ri ruha, �s visszament a k�t f�rfihoz.
- Indulhatunk? – k�rdezte t�le Draco, mire a l�ny bizonytalanul b�lintott.
- Minden rendben lesz, Miss. Granger – pr�b�lta Piton is nyugtatni.
Hermione hi�ba volt bel�l elsz�nt, ahogy k�zeledett a kihallgat�s pillanata, egyre idegesebb lett. Nem akarta visszavonni az elhat�roz�s�t, csak h�t ez a dolog m�gis valami olyasmi lesz, amilyenben m�g soha nem vett r�szt, �s tartott t�le egy kicsit.
- Mehet�nk – ny�gte ki halkan, �s elindult az ajt� fel�, nyom�ban a k�t f�rfival.
A kertbe �rve Draco a l�ny karj�ra tette a kez�t, �s mosolyogva n�zett Hermion�ra.
- B�tors�g! – mondta – Griffend�les vagy, aki soha nem f�lt semmit�l. Ne most szak�ts ezzel a hagyom�nnyal!
Hermione nem sz�lt semmit, csak h�l�san n�zett a fi�ra, �s a k�vetkez� percben mindh�rman elt�ntek a gyepr�l.

Hamarosan m�r a Miniszt�rium forgalmas el�csarnok�ban �lltak, ahol Tonks v�rta �ket. � is mintha nyomottabbnak t�nt volna ezen a reggelen, tal�n az�rt, mert el�gg� k�nyes �gyben kell elj�rnia, aminek szerepl�i fel� bar�ti �rzelmekkel viseltetett mindig is, �gy neki is kellemetlen volt a helyzet. Egy perc m�lva meg�rkezett Harry is, �gy teljes volt a l�tsz�m a kihallgat�s megkezd�s�hez.
�rdekl�d� tekintetekt�l k�s�rve indultak el Tonks ut�n. Furcsa t�rsas�g voltak �k �gy n�gyen, �s a hivatalnokok illetve a hivatalos �gyeiket int�z� m�gusok nem nagyon �rtett�k, hogy mit keresnek ott ebben az �ssze�ll�t�sban: k�t H�s, egy kiugrott hal�lfal�, �s egy fi�, aki szembesz�llt a csal�di hagyom�nyokkal, �s a Rend mell� �llt a d�nt� pillanatban. De hol van a harmadik H�s? – l�tta a k�rd�st a szem�kben Hermione, �s bel�l megadta nekik a v�laszt – Hamarosan mindent tudni fogtok…

P�r perc m�lva fel�rtek az Aurorparancsnoks�g szintj�re, ahol m�r v�rta �ket Kingsley �s r�gt�n egy egyszer� fekete ajt� fel� terelte a kis csapatot. Egy v�r�teremhez hasonl�t� helyis�gbe l�ptek, ahonnan m�g k�t m�sik ajt� ny�lt jobbra �s balra. A szemk�zti fal mellett sz�kek voltak felsorakoztatva, de m�s berendez�si t�rgy elhelyez�s�t nem �rezt�k sz�ks�gesnek a hivatalnokok.
- Mi ketten fogjuk felvenni a hivatalos vallom�sokat – kezdett magyar�zni a f�rfi. – Mindenkit k�l�n-k�l�n hallgatunk meg, csak a jegyz� lesz m�g a helyis�gben, senki m�s. Hermione, te menj Tonksszal, Draco, te pedig gyere velem. Perselus – fordult a professzorhoz –, te �s Harry addig itt tudtok v�rakozni.
Piton b�lintott, �s helyet foglalt az egyik sz�ken, m�g Harry bar�tn�j�hez l�pett, �s meg�lelte.
- Ne agg�dj – mondta halkan –, nem lesz gond! Sim�n lemegy az eg�sz.
- Tudom – b�lintott a l�ny, majd Tonks ut�n indult, �s elt�ntek a jobb oldali ajt� m�g�tt.

A kis helyis�g nagyon egyszer�en volt berendezve, mind�ssze k�t asztal �llt bent, n�h�ny sz�k t�rsas�g�ban. Az egyik asztaln�l m�r ott �lt egy fiatal, Hermione sz�m�ra ismeretlen f�rfi, aki nyilv�n a jegyz� szerep�t t�lt�tte be. A megb�v�lt ablakokon besz�r�d� ill�zi�-napf�ny kellemesen vil�goss� tette a szob�t. Hermione le�lt a k�nyelmetlennek l�tsz� sz�kre, �s figyelm�t Tonksra ir�ny�totta.
A kihallgat�s kezdeti fesz�lts�ge csak lassan old�dott Hermion�ban. Miut�n Tonks elmondta az ilyenkor k�telez�, hivatalos felvezet�st, hozz� is kezdtek. A jegyz�k�nt kirendelt fiatal f�rfi szorgalmasan vezette a penn�t a pergamen felett, �s nem n�zett fel a munk�j�b�l m�g akkor sem, amikor �ppen nem volt mit �rnia.
Hermione megk�nnyebb�l�s�re ugyanazok a k�rd�sek hangzottak el, amikre m�r v�laszolt egyszer, annyi k�l�nbs�ggel, hogy m�s megfogalmaz�sban tette fel �ket a fiatal auror. Elhangzott n�h�ny m�s k�rd�s is, amelyek az eddig ismeretlen r�szletek felt�r�s�ra ir�nyultak, �s Hermione k�szs�gesen v�laszolt is mindre.
V�gig fesz�lyezve �rezte mag�t, �s amikor eljutottak od�ig, hogy Ron is konkr�tan sz�ba ker�lt, csak m�g kellemetlenebb lett a dolog. Gyomra egyre kisebb lett, �s lassan kezdte �gy �rezni, hogy a reggelire elfogyasztott p�r falat is fesz�ti bel�lr�l. M�r b�nta, hogy egy�ltal�n evett valamit. Kezeit az �l�ben tartotta, �s csak nagy odafigyel�s �r�n tudta magakad�lyozni, hogy ne remegjenek, b�r az asztal alatt nem l�tszott semmi.
V�g�l megsz�letett a vallom�s, melyben hat�rozottan kijelentette, hogy az �t �rt mindennem� atrocit�s egyed�li felel�se Ronald Bilius Weasley, �s igen �r�lne, ha a fent nevezett szem�lyt miel�bb elfogn�k, �s megb�ntetn�k. A k�t�r�nyi elbesz�lget�s ut�n s�padtan, de valamivel nyugodtabban �llt fel az asztalt�l, �s Tonks b�tor�t� mosoly�nak k�s�ret�ben elhagyta a helyis�get, hogy bek�ldje Harryt.

M�g Hermione �s Draco megtett�k vallom�sukat, a v�r�teremben Harry �s Piton n�m�n �ltek egym�s mellett. Mindketten �gy �rezt�k, hogy m�r mindent megbesz�ltek, amit kellett, tudt�k, hogy felesleges lenne ism�t �tr�gni magukat mindenen. Egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra teljesen nyugodtnak t�ntek, mintha nem is egy b�r�s�gi elj�r�s r�sztvev�i lettek volna, de bel�l mindketten agg�dtak Hermione miatt.
A l�ny szemmel l�that� idegess�ge �s nyugtalans�ga miatt att�l tartottak, hogy m�g a v�rtn�l is jobban meg fogja viselni �t az �gy. Harry elgondolkodva figyelte az egykor oly t�relmetlennek megismert professzort, hogy milyen b�k�sen, szinte k�z�ny�sen v�rja, hogy sorra ker�lj�n. Tudta r�g�ta, hogy a f�rfi egykori t�relmetlens�ge val�j�ban csak a di�koknak sz�lt, �s a tan�t�son k�v�li teend�ivel szemben nem volt r� jellemz� a kapkod�s, �s a dolgok indokolatlan siettet�se, de m�gis meglepte ez a l�tsz�lagos nyugalom.
Tov�bbi mereng�sre nem jutott ideje, mert ny�lt az ajt�, �s Hermione s�padt arc�t l�tta meg. A l�ny intett neki, hogy � k�vetkezik, majd az egyik sz�khez ballagott �s le�lt. Harry egy pillanatig figyelte bar�tn�j�t, majd Pitonra n�zett, �s csak a tekintet�vel k�rte a f�rfit, vigy�zzon a l�nyra, majd bel�pett a kihallgat�s helysz�n��l v�lasztott kis szob�ba.

Piton f�rk�sz� tekintettel figyelte Hermion�t, ahogy kez�be temetett arccal �l a sz�ken.
- J�l van, Miss. Granger? – k�rdezte �rezhet� aggodalommal a hangj�ban, mik�zben fel�llt, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz.
- Igen – b�lintott Hermione, �s tekintet�t a f�rfira emelte.
- Nagyon s�padt, biztosan minden rendben? – faggat�zott tov�bb a f�rfi.
- H�t… kicsit remeg a gyomrom – vallotta be a k�rdezett –, de azt hiszem, ez norm�lis. El�g nyomaszt� ez az eg�sz.
- �rthet�, ha ideges kiss� – felelte a professzor –, de most m�r elindult a folyamat, �s hamarosan v�ge is lesz.
- Ez att�l is f�gg, hogy milyen gyorsan fogj�k el az aurorok Ront – mondta nem t�l bizakodva Hermione.
Piton v�laszolni akart, de ekkor ny�lt a m�sik ajt�, �s Draco l�pett ki rajta.
- Te k�vetkezel, Perselus – sz�lt a keresztapj�nak, �s le�lt Hermione mell�.
A professzor hat�rozott l�ptekkel ment be a helyis�gbe, �s z�rta be maga m�g�tt az ajt�t.

- Minden rendben? – k�rdezte Draco a l�ny fel� fordulva. – Hogy ment?
- J�l, azt hiszem – felelte Hermione. – B�r kicsit ideges vagyok m�g most is.
- Igen, azt l�tom – b�lintott a fi�. – Gondolj arra, hogy az els� l�p�st m�r megtetted, �s mind tudjuk, hogy mindig az a legnehezebb.
- Igen, de eszembe jutott, hogy vajon mit fogok mondani, ha tal�lkozom Ron sz�leivel – magyar�zott a l�ny. – Tudom, hogy Molly egyet �rtett velem, amikor elhagytam Ront, de az�rt van k�l�nbs�g ak�z�tt, hogy kidobom a pasim, vagy hogy feljelentem, �s vagy Azkabanba juttatom vagy az elmeoszt�lyra.
- Term�szetesen van k�l�nbs�g – ismerte el Draco –, de az sem mindegy, hogy mit mi�rt teszel. Ha csak kidobod, az egy dolog, lehet ellenkezni, de ha valaki az �letedre t�r, ott m�r nincs helye megbocs�t�snak.
- Tal�n t�nyleg igazad van, �s nem kellene ezen r�g�dnom – s�hajtott Hermione. – Nagyon sajn�lt�k a sz�lei, amikor megtudt�k, hogy szak�tottunk, de esz�kbe sem jutott engem okolni a t�rt�ntek�rt.
- Na l�tod! – mondta Draco. – K�r idegeskedni. Mindenhol van fekete b�r�ny, �s hi�ba szereted az eg�sz fam�li�t, m�gis kifogtad a sok fi� k�z�l azt, akit nem kellett volna.
- H�t ez az, hogy nem volt a homlok�ra �rva neki sem, hogy nem besz�m�that� – felelte a l�ny. – Mennyivel egyszer�bb lenne, ha tudn�nk a m�sikr�l, �rdemes-e vele kezdeni…
- Ne rem�nykedj, ilyen b�b�jt �gysem dolgozna ki senki, vagy ha m�gis, akkor biztosan illeg�lis lenne a haszn�lta – t�rte le Draco hamar Hermione sz�rba sz�kken� �tlet�nek r�gyeit.
- Tudom, hogy igazad van – s�hajtott ism�t a l�ny. – Csak n�ha fel�tlik bennem, hogy mi�rt pont velem t�rt�nik ilyesmi.
- Megnyugtatlak, nem csak veled t�rt�nik ilyesmi – mondta neki a fi� elborul� tekintettel, ahogy esz�be jutott z�tonyra futott frigye Claire-rel. – Mit gondolsz, mi�rt csaptam azt az iv�szatot? A saj�t magam sajn�lat�ra. De nem sz�m�t, m�r t�l vagyok rajta. Legal�bbis azt hiszem…
- Nem tudom, hogy �n mikor leszek t�l ezen az eg�szen teljesen – felelte Hermione. – Harry �s Ginny sokat seg�tettek akkor, de ez a mostani… nem is tudom…
- Most majd mi fogunk seg�teni – jelentette ki elt�k�lten Draco. – �n, �s Perselus. Persze csak akkor, ha elfogadod.
- M�r �gy is sokat tettetek �rtem, ami�rt nagyon h�l�s vagyok – n�zett r� a l�ny. – De k�sz�n�m…

Hermione szavait a ny�l� ajt� hangja szak�totta f�lbe. Harry v�gzett a vallom�ssal, �s Tonksszal a nyom�ban kil�pett a szob�b�l, majd n�h�ny perc m�lva m�r Perselus �s Kingsley is csatlakozott hozz�juk. Megbesz�lt�k, hogy minden rendben ment, �s m�g aznap kiadj�k az elfogat�si parancsot Ron ellen.
Miut�n elb�cs�ztak egym�st�l a k�t auror a dolga ut�n sietett, �k pedig elindultak a fogad�csarnok fel�, hogy hazamenjenek. M�r majdnem el�rt�k a hoppan�l�si ter�letet a csarnokban, amikor ismer�s alakot l�ttak k�zeledni. Hermione els�padt egy pillanatra, amikor felismerte Arthur Weasleyt, de igyekezett �sszeszedni mag�t, �s felk�sz�lt az elker�lhetetlennek l�tsz� besz�lget�sre.

- Szervusztok – k�sz�nt Arthur a kis csapatnak. – Hermione, hallottam, mi t�rt�nt a h�zaddal, �s nagyon sajn�lom. Ha tudunk valamiben seg�teni, akkor…
- K�sz�n�m, Arthur – felelte Hermione egy gyenge mosollyal –, ez nagyon kedves t�letek!
- Tudtok m�r valamit, hogy ki volt az elk�vet�? – �rdekl�d�tt a f�rfi. – Vagy �ppen emiatt voltatok itt?
Hermione t�rsaira n�zett, �s egy neh�z s�hajjal ism�t Arthurra emelte a pillant�s�t.
- Az igazat megvallva, igen, ez�rt vagyunk itt – kezdte halkan. – Tudjuk, hogy ki volt az, �s most vett�k fel a vallom�sunkat. Hivatalos elj�r�st ind�tottam.
- Ki ellen? – k�rdezte �rdekl�dve a f�rfi, de Hermione arckifejez�se, �s a t�bbiek fesz�lt tekintete l�tt�n kezdett rosszat sejteni. – Ugye, nem azt akarod mondani, hogy… – nem volt k�pes befejezni a k�rd�st.
- Sajn�lom, Arthur – suttogta Hermione szomor�an, l�tva a f�rfi s�pad� arc�t. – Ron volt az, �s meg akart �lni. Nem csak engem, de a professzort �s Drac�t is. Nem tehettem m�st. T�nyleg sajn�lom…
- Nem kell sajn�lnod, Hermione – fogta meg a kez�t a f�rfi, miut�n �sszeszedte mag�t. – �n sajn�lom, ami�rt ilyen ember lett bel�le. Meg�rtem, hogy feljelentetted, b�r nek�nk is nyomorult �rz�s Mollyval, hogy Ron ilyen m�lyre s�llyedt. Nem tudtunk r� hatni, �s most m�r mi sem tudunk tenni �rte semmit. Azt sem tudjuk, hogy merre van, nem keres minket.
- Rem�lem, nem fog nagy port kavarni a dolog – mondta Hermione –, mert az kellemetlen�l �rintene titeket is, �s nem szeretn�m, hogy ti is belekeveredjetek.
- Emiatt ne agg�dj – r�zta meg a fej�t Arthur. – Nem lehet elker�lni, t�l fontos tagjai vagytok a var�zsvil�gnak, akikre mindig nagyobb figyelem �sszpontosul. Ha belekevered�nk is, el�bb-ut�bb ennek is v�ge lesz, �s senki nem fog vel�nk foglalkozni.
Hermione h�l�s volt az egy�tt �rz� szavak�rt, �s f�leg az�rt, hogy Arthur nem k�rte t�le sz�mon tett�t. Szeretett volna m�g mondani valamit, de azt�n meggondolta mag�t. Nincs �rtelme t�lmagyar�zni.
- Azt hiszem, menn�nk kell – sz�lt Hermione. – Viszl�t, Arthur! �dv�zl�m a csal�dot!
- Viszl�t, Hermione – k�sz�nt el t�le a f�rfi, majd sorban a t�bbiekt�l is, akik n�m�n figyelt�k a besz�lget�st.

Hermione t�tov�n indult el a hoppan�l�si ter�let fel�, de meg�llt, �s visszan�zett a v�lla felett Arthurra. L�tta a f�rfi megt�rt arc�t, melyre v�gtelen szomor�s�g �lt ki, majd � is megfordult, �s a dolga ut�n sietett. Csak b�mult ut�na, �s m�r csak arra eszm�lt fel, hogy Harry gyeng�den h�zni kezdte tov�bb.
- Gyere, Hermione! – mondta a fi�. – Menj�nk haza!
- Rendben – motyogta a l�ny.
- K�pes vagy hoppan�lni, Hermione? – k�rdezte Draco halkan, mert a k�r�l�tt�k �ll�k �rgus szemekkel lest�k minden mozdulatukat, �s nagyon f�leltek, hogy legal�bb egy-k�t sz�t elcs�pjenek a besz�lget�s�kb�l.
- Igen – b�lintott a l�ny, b�r nem volt t�l meggy�z�.
- Az�rt seg�tek, ha nem b�nod – aj�nlotta fel Draco, majd Hermione b�lint�s�ra karon fogta, �s p�r perc m�lva m�r ism�t a Piton k�ria kertj�ben �lltak.

Az eb�d m�r t�lal�sra k�szen �llt, �s Lizzy csak a h�ziak hazat�rt�re v�rt. Amint bel�ptek a h�zba, a man�l�ny gazd�i el� sietett.
- Uram – kezdte meghajolva Piton el�tt –, Lizzy t�lalhatja az eb�det?
- Igen, Lizzy – b�lintott a f�rfi –, k�sz�nj�k. Harry, vel�nk tartasz? – fordult a fi�hoz.
- K�sz�n�m, igen – b�lintott a k�rdezett, majd elindulta az �tkez� fel�, ahol m�r gazdagon ter�tett asztal v�rta �ket.
Helyet foglaltak, �s enni kezdtek, de Hermione csak kavargatta a levest a kanal�val. Nem volt �tv�gya, pedig reggelire sem evett t�l sokat. A h�rom f�rfi sz� n�lk�l figyelte az elm�ly�lt l�nyt, �s �rt� pillant�sokat v�ltottak, amib�l Hermione nem vett �szre semmit. Igaz�b�l nem a kihallgat�s viselte meg, hanem a tal�lkoz�s Arthurral.
Annak ellen�re, hogy a f�rfi nem tett neki szemreh�ny�st, �s egyetlen rossz sz�t sem mondott, Hermione rosszul �rezte mag�t. M�giscsak a fi�r�l volt sz�, akire nem t�l f�nyes j�v� v�r, b�rmilyen �t�let is sz�lessen. Egyetlen h�szas �veiben j�r� f�rfinak se lehet perspekt�va sem az Azkaban, sem az elmeoszt�ly. Neh�z s�hajt hallatott, majd er�t v�ve mag�n, enni kezdett � is.

Draco, Harry �s Piton megk�nnyebb�lten n�ztek �ssze, amikor l�tt�k, hogy Hermione is elkezdi az eb�det. Igaz, hogy nem evett sokat, s�t, m�g eleget se, de legal�bb nem vonta meg mag�t�l az �telt teljesen.
Eb�d ut�n megbesz�lt�k Harryvel a h�tv�gi kiruccan�st, amit a fi� �r�mmel elfogadott, majd lev�l�r�s �r�gy�n hazament, amit Ginnynek kellett k�ldenie.

A nap t�bbi r�sze csendesen telt, Hermione ki�lt a kertbe Cs�mp�ssal, m�g Draco �s Piton a laborban dolgoztak. Egy ideig �ssze-vissza cik�ztak a gondolatai, de miut�n m�r zsongani kezdett a feje a rendezetlens�gt�l, er�t vett mag�n, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzon, �s azt gondolja v�gig, azut�n majd j�het a k�vetkez� k�rd�s.
A kihallgat�s tulajdonk�ppen el�g sim�n ment, nem volt benne semmi k�l�n�s, amit�l tartania kellett volna, �s csak az�rt volt ideges, mert akit �rintett a dolog, valaha a legjobb bar�tainak egyike volt. H�t ennyi lenne egy bonthatatlannak gondolt bar�ts�g? Sz�tpattanhat egy olyan szoros kapocs, mint ami �ket �sszetartotta? Igen, gondolta, hiszen minden jel egy�rtelm�en erre utalt, �s ennek a kapocsnak a szil�nkjait m�r semmi sem tudja �sszeforrasztani.
Ami kellemetlenn� tette a miniszt�riumi l�togat�st, az az Arthurral val� tal�lkoz�s volt. Hermione sajn�lta, hogy ilyen helyzetbe ker�ltek, de – ahogy neki is mondta – nem volt m�s v�laszt�sa. Hi�ba mondta, hogy meg�rti �t, �s igaza van, akkor is rossz �rz�s volt, hogy olyan emberek gyerek�t juttatja a b�r�s�g el�, akik mindig kedvesek voltak vele, sz�lei helyett is sz�lei voltak, akik t�r�dtek vele. Mindezek ut�n � �gy h�l�lja meg a t�r�d�s�ket, hogy a fiukat lecsukatja.
Amit�l viszont val�ban tartott, az a sajt� �s a k�zv�lem�ny reakci�ja. Val�sz�n�nek tartotta, hogy az aznapi Esti Pr�f�ta m�r �rni fog az esetr�l, ha kiadj�k az elfogat�parancsot Ron ellen, �s ezek a cikkek minden bizonnyal csak egyre terjedelmesebbek lesznek, ahogy haladnak az �t�let fel�. Nem is rem�nykedett abban, hogy csendesen zajlik le minden, �s csak rem�lte, hogy nem fognak m�g t�bben megs�r�lni ebben a mocskos �gyben.

Hermion�t annyira lefoglalt�k gondolatai, hogy csak akkor t�rt vissza a val�s�ghoz, amikor Draco �s Piton le�ltek hozz� egy te�ra. A professzor mindannyiuknak t�lt�tt a forr� italb�l, majd k�nyelmesen h�trad�lve kortyolgatni kezdte saj�tj�t.
- Minden rendben, Hermione? – k�rdezte Draco a l�nyt�l.
- Azt hiszem, igen – mosolyodott el a k�rdezett, �s kez�be vette a cs�sz�j�t.
- Akkor ne besz�lj�nk a mai napr�l – javasolta a fi�. – Besz�lj�nk ink�bb a h�tv�g�r�l. Milyen programot terveznek Longbottom�k?
- Semmi k�l�nleges – vont v�llat Hermione. – Besz�lget�s, ev�s-iv�s, j�t�k �s sz�rakoz�s a program, a sorrend szabadon v�lasztott.
- Az j� – b�lintott Draco. – Rem�lem, j�l fogjuk �rezni magunkat!
- H�t, ez csak rajtunk m�lik – felelte a l�ny. – R�szemr�l szeretn�m j�l �rezni magam.
- Biztosan j�l fogtok sz�rakozni – sz�lt bele Piton is a besz�lget�sbe Drac�ra pillantva.
- �s te is szabad leszel, mivel eg�sz nap t�vol lesz�nk – mutatott r� Draco a t�nyre. – Mit fogsz csin�lni?
- J� k�rd�s – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi. – Gondolom, a laborban leszek, mint mindig.
- Nem kellene �lland�an dolgoznod, Perselus – mondta Draco. – N�ha neked is kellene pihenned, �s valami olyan dologgal foglalkozni, aminek nincs k�ze a b�jitalokhoz.
- Erre t�k�letesen megfelelnek a r�zs�im – felelte a professzor, mire Hermione alig �szrevehet�en elpirult.
Rem�lte, hogy nem fogja egyik f�rfi sem �szrevenni zavar�t, �s a cs�sze m�g� rejt�z�tt, am�g el nem tudta t�ntetni a p�rt az arc�r�l.
- Na, igen – b�lintott Draco, akinek persze nem ker�lte el a figyelm�t a l�ny reakci�ja, de nem tette sz�v�. – De az sem kapcsol ki szerintem annyira.
- Emiatt nem kell agg�dnod – legyintett keresztapja, de tov�bb nem folytatta, mivel egy bagoly �rkezett k�z�j�k hangos huhog�ssal, mintha valami rendk�v�l fontos k�ldem�nyt hozott volna. Piton a mad�r ut�n ny�lt, majd leoldotta r�la az Esti Pr�f�ta leg�jabb sz�m�t.
Ahogy kihajtotta az �js�got, tekintete jegess� �s kif�rk�szhetetlenn� v�lt, mik�zben gyorsan �tolvasta a c�moldalt. P�r perc m�lva feln�zett, majd tov�bbadta a fiataloknak, akik maguk k�z� tett�k, �s k�z�sen kezdt�k olvasni a vez�rcikket.

K�R�Z�S A H�S ELLEN!
Rita Vitrol cikke

Megd�bbent� h�rr�l kell besz�molnom, kedves m�gust�rsaim. Ma d�lut�n a M�gia�gyi Miniszt�rium Aurorparancsnoks�ga elfogat�parancsot adott ki az egyik H�s, nevezetesen Ronald Bilius Weasley ellen! A r�szletek egyel�re nem ismeretesek, a sz�viv�boszork�ny mind�ssze annyit k�z�lt, hogy s�lyos b�ncselekm�nyek miatt keresik.
Annyit megtudtunk, hogy a mai nap folyam�n megjelent a Miniszt�riumban a m�sik k�t H�s, Hermione Granger �s Harry Potter, valamint Perselus Piton, a Roxfort b�jitalmestere, illetve Draco Malfoy, akir�l mind tudjuk, hogy milyen eml�kezetes k�r�lm�nyek k�z�tt fordult szembe csal�dj�val, �s �llt a vil�gos oldal mell�.
A sz�viv�boszork�ny nem k�v�nta komment�lni, hogy a kis csoport megjelen�s�nek �s a d�lut�n kiadott elfogat�parancsnak van-e k�ze egym�shoz.
Mint arr�l kor�bban m�r besz�moltunk, n�h�ny napja le�gett Miss. Granger h�za, �s � maga csak hajsz�l h�j�n menek�lt meg Piton professzorral �s Mr. Malfoyjal egy�tt. Ebben az �gyben m�g folyik a nyomoz�s, �gy tov�bbi inform�ci�t csak a k�s�bbiekben tudunk k�z�lni.
Vajon mennyi k�ze van egym�shoz a t�zesetnek, �s a B�ke napi incidensnek – melynek sokunk szemtan�ja lehetett – Mr Weasley, Miss. Granger �s Mr Malfoy k�z�tt?
Term�szetesen a fejlem�nyekr�l tud�s�tani fogja �n�ket a Pr�f�ta!

Megd�bbenve n�ztek egym�sra, amint elolvast�k a r�vid cikket. Hermione �jra a c�mlapra n�zett, ahol egy r�gi k�pen integettek �k h�rman, Harryvel �s Ronnal. A k�p akkor k�sz�lt, amikor �tvett�k a kit�ntet�s�ket a Miniszt�riumban a h�bor� ut�n.

- Nem hittem volna, hogy m�r a ma esti Pr�f�t�ban benne lesz – mondta Draco elgondolkodva.
- V�rhat� volt – vont v�llat a professzor.
- �n azon csod�lkozom legink�bb, hogy Rita milyen t�rgyilagosan �rt az eg�szr�l – f�zte hozz� Hermione is a gondolatait.
- Csak maradjon is ilyen t�rgyilagos – morogta Piton. – Annak idej�n volt el�g bajunk miatta �s a cikkei miatt. Amikor egy �vre elt�nt, legal�bb nyugtunk volt egy kicsit.
- K�nytelen volt szabads�golni mag�t egy r�vid id�re – kuncogott Hermione. – De az�ta �ltal�ban nincs gond az �r�saival, csak n�h�ny kiv�teles esetben engedi el mag�t. �n b�zom benne, hogy nem fog nek�nk kellemetlens�get okozni.
- Milyen j�, hogy ilyen optimista vagy vele szemben – felelte Draco.
- �zletet k�t�tt�nk annak idej�n, �s eddig tartotta mag�t a felt�telekhez – mondta a l�ny komoly tekintettel. – Nincs okom bizalmatlannak lenni, mert tudom, hogy az � �rdeke is, hogy rendes �s val�s cikkeket �rjon.
- V�geredm�nyben az a fontos, hogy a lehet� legtiszt�bban j�jj�nk ki ebb�l a kalamajk�b�l – �sszegezte Piton a v�lem�ny�t.
A tov�bbiakban m�r nem esett sz� Rit�r�l �s �r�si st�lus�r�l, ink�bb azon tanakodtak, hogy v�rhat�an mennyi ideig fog tartani az elj�r�s. Lassan r�juk s�t�tedett, �s visszat�rtek a h�zba vacsor�zni, majd ki-ki visszavonult a szob�j�ba gondolataival.

***

Hermione izgatottan �bredt szombat reggel, hiszen aznap k�sz�ltek Drac�val a kerti partira Neville-hez. K�nyelmes �lt�zetet v�lasztott, egy r�vidnadr�g �s egy pamut fels� form�j�ban, de h�tizs�kj�ba bek�sz�tett egy hossz�nadr�got �s egy pul�vert is arra az esetre, ha k�s�bb h�v�s lenne. Mag�hoz vette p�lc�j�t, �s papucs�ba l�pve elhagyta a szob�j�t, hogy reggelizni menjen.
Az �tkez�ben m�r ott volt Draco, Harry �s Piton is, mindannyian az asztaln�l �ltek �s besz�lgettek. Hermione mosolyogva k�sz�nt�tte �ket, �s � is helyet foglalt Harry mellett.
- Sz�p id� lesz – mondta vid�man, mik�zben reggelizni kezdett.
- Igen, ezzel legal�bb nem lesz gondunk – b�logatott Harry.
- Ha k�szen vagy, ak�r mehet�nk is – mondta Draco, aki m�r szemmel l�that�an szint�n el�g izgatott volt.
- Nyugalom, Draco! – vigyorodott el Hermione. – Nem fog elszaladni senki arr�l a partir�l…
- Hehe – g�nyol�dott a fi� is vigyorogva. – Majd megl�tjuk, hogy k�s�bb is ilyen j� kedved lesz-e…
- Mire k�sz�lsz, Draco? – k�rdezte �rdekl�dve keresztapja. – Rem�lem, semmi ostobas�got nem tervezel!
- �n? – h�borodott fel a k�rdezett �rtatlan arcot v�gva. – Hogy gondolod? �n csak sz�rakozni akarok a t�bbiekkel, nincs nekem semmilyen m�s tervem…
- Rem�lem is – sz�lt komolyan a f�rfi.

- Azt hiszem, indulhatunk – mondta Hermione, amint v�gzett a reggelivel.
- Remek – pattant fel Draco azonnal, �s m�r fogta is saj�t h�tizs�kj�t.
- Neked t�nyleg ennyire siet�s? – k�rdezte Harry vigyorogva.
- Most mit vagy ilyen te is? – n�zett r� Draco �rtetlen�l. – Hermione mondta, hogy mehet�nk, nem? Akkor most mi a baj?
- Semmi – felelte k�rusban Harry �s Hermione, majd mindketten �sszeszedt�k a holmijukat �s Draco ut�n indultak a kertbe, Pitonnal a nyomukban.
- K�szen vagyunk? – k�rdezte Hermione, mire mindk�t fi� b�lintott. – Akkor mehet�nk. Viszl�t, professzor.
- J� sz�rakoz�st! – biccentett a f�rfi, �s a h�rom gyerek a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt.

Kellemes, csendes utc�ba �rkeztek, �s Hermione – Luna �tmutat�ja alapj�n – pontosan tudta, hogy hov� kell menni�k, �gy hat�rozottan elindult egy k�tszintes h�z fel�. Ahogy k�zelebb �rtek, a sz�pen gondozott kertb�l m�r vid�m besz�lget�s �s nevet�s hangjait hallott�k. Hermione �s t�rsai m�r a kapun�l voltak, amikor Neville �szrevette �ket, �s integetve indult, hogy beengedje �ket.
- Sziasztok – k�sz�nt�tte az �rkez�ket. – Gyertek, m�r szinte mindenki itt van. Bemutatlak azoknak, akiket nem ismertek.
- Neville, k�sz�nj�k a megh�v�st – sz�lt Draco, amint bel�ptek a kertbe.
- Igen, k�szi, hogy sz�lt�l nek�nk is – b�logatott Harry is, mire egykori szobat�rsa csak legyintett.
- Ugyan, nem tesz semmit. Legal�bb elt�ltj�k az id�t valamivel… Ja – kapott a fej�hez Neville, �s halkabban folytatta –, valamennyire le vagyunk v�dve, sz�val az egyszer�bb b�b�jokat lehet haszn�lni, nem veszik �szre a muglik

Neville egy kis t�rsas�ghoz vezette �ket, �s sorra bemutatta �ket az idegen boszork�nyoknak �s var�zsl�knak. Az egykori iskolat�rsak mosolyogva �dv�z�lt�k �ket, �s minden jel arra mutatott, hogy Neville m�r beharangozta Draco j�vetel�t is, mivel senki nem t�nt meglepettnek, b�r Parkinson el�g tart�zkod�an viselkedett, f�leg a griffend�lesekkel. Tal�n a r�gi s�relmek miatt, gondolta Hermione.

Nem telt bele sok id�, m�r mindenki mindenkivel besz�lgetett �s nevetg�lt. A l�nyok magukra v�llalt�k a f�z�st, m�g a fi�k kicsit arr�bb vonultak vajs�r�s �vegeikkel, �s hagyt�k �ket kibontakozni.
Hermione szimpatikusnak tal�lta az �jonnan megismert k�t l�nyt, akik szint�n a Szent Mung�ban dolgoztak, de az els� h�rv�lt�st m�gis Lun�val �s Susannel bonyol�totta le, am�g a m�sik k�t l�ny �s Pansy a h�zba ment, hogy kipakolj�k a t�ny�rokat �s ev�eszk�z�ket.
- Hermione, t�nyleg igaz, amit a Pr�f�t�ban �rtak? – k�rdezte Luna k�v�ncsian.
- Igen, igaz – b�lintott a k�rdezett, mik�zben a m�rt�sok elk�sz�t�s�vel volt elfoglalva.
- Hihetetlen ez az eg�sz – cs�v�lta a fej�t Susan is.
- L�nyok – n�zett r�juk Hermione –, ha nem b�nj�tok, egyel�re nem nagyon szeretn�k err�l besz�lni. El�g sokat tudtok m�r, de most nem szeretn�k ezzel foglalkozni.
- Ahogy gondolod – b�lintott Susan, majd t�m�t v�ltott. – Na �s mit sz�ltak a fi�k, amikor elh�vtad �ket?
- �r�ltek mindketten – mosolyodott el Hermione. – M�g Draco is! – n�zett jelent�s�gteljesen a l�nyra, mire Susan is mosolyogni kezdett.
- Na ne mondd! Ki hitte volna, hogy �r�mmel j�n k�z�nk?

- Ti tudtok valami, amit �n nem – jelentette ki Luna cs�p�re tett k�zzel. A k�t l�ny �sszen�zett, majd Hermione mosolyogni kezdett. – Mondj�tok m�r el! Mit titkol�ztok itt?
Susan felnevetett �s a fej�t cs�v�lta, mire Hermione nagy leveg�t vett, de a v�r�s l�ny fenyeget�en felemelte a kez�t.
- Meg ne merj sz�lalni, Hermione Granger! – mondta, mire Hermion�ban bennrekedt a mondanival�.
- Ugyan m�r, Susan – mondta neki. – Nincsen abban semmi, hogy tetszetek egym�snak…
- De �n nem tetszem neki, �s � sem tetszik nekem – ellenkezett Susan. – T�ma lez�rva.
- Kir�l besz�ltek? – pr�b�lkozott tov�bb Luna k�ts�gbeesetten, hiszen m�r nagyon f�rta az oldal�t a k�v�ncsis�g.
- Susanr�l �s…
- Hermione – sz�lt r� a m�sik l�ny kicsit hangosabban, amit m�r a fi�k is �szrevettek, �s �k is k�v�ncsian figyelt�k a l�nyokat. – Mondd, mi �t�tt bel�d? – folytatta j�val halkabban. – M�r a fi�k is minket figyelnek.
- Mi�rt baj az? – k�rdezte vigyorogva. – K�l�nben is, Lun�nak igaz�n elmondhatn�d. Ez a titkol�z�s csak gyan�sabb� tesz!
- J�l van – s�hajtott Susan kicsit t�relmetlen�l, �s a s�rt�d�s sz�l�n �ll� Lun�hoz fordult. – Hermion�nak az a r�geszm�je, hogy �n tetszem Drac�nak, illetve � is tetszik nekem.
- Mi�rt, nem �gy van? – k�rdezte Luna, mire Susannek leesett az �lla. – Mi�ta meg�rkeztek, alig veszi le r�lad a szem�t. Vagy legal�bbis el�g gyakran n�z erre.
- Nektek elment az eszetek – cs�v�lta a fej�t a l�ny, miut�n �sszeszedte mag�t. – Draco �s �n? M�g viccnek is rossz…
- Ugyan – legyintett Luna. – Eg�sz rendes volt az ut�bbi id�ben, b�r �n csak ritk�n tal�lkoztam vele. J�k�p� is, mit akarhatsz m�g enn�l t�bbet?
- Luna, m�r te is kezded? – k�rdezte az �ldozat elkeseredetten.
- J�l van, hagyjuk – engedett Hermione, mik�zben a m�rt�sos t�lakat sorban az �tkez�asztal fel� lebegtette, majd gonosz kis vigyor k�s�ret�ben m�g hozz�tette –, de akkor is tetszik neked Draco.
Susan erre m�r csak megforgatta a szem�t, de nem sz�lt semmit, ugyanis meg�rkeztek a h�zb�l a l�nyok az asztalnem�t lebegtetve. A tov�bbi t�m�k m�r teljesen semlegesek voltak, munk�r�l, �rdekl�d�si ter�letekr�l �s persze a fi�kr�l besz�lgettek.

Lassan minden �tellel elk�sz�ltek, �s az asztalon egyre t�bb �tel volt egym�s mell� sorakoztatva. A fi�k is kezdtek sz�lling�zni, h�vt�k �ket a finom illatok, amiknek nem tudtak ellen�llni. K�rbe�lt�k a hossz� asztalt, �s vid�man eb�delni kezdtek. Hermione k�zben Drac�t �s Susant figyelte, �s elkapott egy-k�t lopott egym�sra n�z�st, persze szigor�an csak akkor, amikor a m�sik nem figyelt.
Mosolyogva gondolt arra, hogy eb�d ut�n tal�n tud besz�lni a fi�val, �s akkor majd kik�rdezi �t, hogy is voltak azok a pillant�sok. Ha csak sejtette volna, hogy Drac�nak milyen tervei vannak a besz�lget�s t�m�j�t illet�en, bizony�ra nem lett volna ilyen magabiztos…

***

Mindek�zben a Piton k�ria csendes, m�r-m�r kihalt volt. Lizzy teljesen visszavonultan tette a dolg�t, m�g a h�z ura, Piton professzor a laborban volt. M�g volt n�h�ny f�zete, amit az iskola sz�m�ra el kellett k�sz�teni, azokat pr�b�lta letudni, de sehogy sem siker�lt.
Most furcs�n zavarta a teljes csend, hogy sem Draco sem pedig Hermione hangj�t nem hallja, �s nem mutat semmi jel arra, hogy �k is ott lakn�nak. Igaz, hogy m�g csak n�h�ny napja lakott ott Hermione, de � m�r annyira hozz�szokott a jelenl�t�hez, hogy szinte nem tudta hov� tenni az �rz�st, amit t�voll�te okozott.
Kelletlen�l kavargatta az �stben b�k�sen fortyog� b�jitalt, b�r ha nem f�z�tt volna, akkor bizony�ra a laborba v�gyott volna minden erej�vel. Szerencs�re a kavargat�s ut�n egyszer� szakasz k�vetkezett, csak hagynia kellett a b�jital f�ni, �s �lland� h�fokot kellett tartani alatta, �gy �jra gondolatainak szentelhette minden figyelm�t.
Hermione nagyon csinos volt aznap reggel abban a r�vidnadr�gban, �llap�totta meg mag�ban. Kicsit furcs�llta ugyan, hogy a l�ny teljesen fesztelen�l viselkedett ilyen �lt�z�kben el�tte, b�r tal�n a parti miatti izgatotts�ga volt az oka. Hermione most biztosan vid�man sz�rakozik a bar�taival, �s m�g Draco is j�l �rzi mag�t, hiszen karny�jt�snyira van t�le a l�ny, aki v�gre megdobogtatta a sz�v�t. Csak � van itt egyed�l, mag�ra hagyva, kirekesztve. De h�t mit kezden�l egy sereg gyerekkel, Perselus? – tette fel egy kis hang a k�rd�st. – Azt ne mondd, hogy te is ott nevetg�ln�l �s sz�rakozn�l vel�k!? Azt�n egy m�sik hang hurrogta le az els�t: Dehogyis, nem vagyok ostoba! – vitatkozott mag�val. – Csak j� lenne l�tni, ahogy mosolyog…

Bossz�san elterelte gondolatait a bels� vit�r�l, �s ink�bb a r�zsalugasn�l t�lt�tt est�re gondolt. Maga is meglep�d�tt, hogy milyen term�szetesen b�kolt a l�nynak. Vajon mit gondolt akkor? Biztosan elpirult – gondolta �s elmosolyodott, ahogy esz�be jutott, milyen is Hermione, amikor elpirul. Sz�p. Kifejezetten sz�p – jelentette ki mag�ban hat�rozottan. Na �s az illata… Milyen kellemes volt az a l�gy gy�ngyvir�gillat, ami k�r�llengte akkor este…
Egyetlen dolog viszont dilemm�t okozott a professzornak: Hermione k�rd�se. Milyen v�lasszal lett volna el�gedett? Azzal, ha bevallja neki gyeng�d �rzelmeit vagy azzal, ha �zleti �gy�kre, r�gi ismerets�g�kre vagy valami m�s ostobas�gra hivatkozik? Perselus tudta, hogy m�g nem tudathatja a l�nnyal, mit is �rez ir�nta, hiszen a k�r�lm�nyek nem voltak �ppen ide�lisak egy �j kapcsolathoz Hermione sz�m�ra, �gy nem maradt m�s lehet�s�ge, mint hogy megv�rja, am�g egy kicsit lecsendesednek k�r�l�tte az esem�nyek.

A b�jitala k�zben el�rkezett az utols� szakaszhoz, ahol m�r csak h�lnie kellett. A professzor eloltotta a l�ngot az �st alatt, rendet tett, �s elhagyta a labort. Nem nagyon tudta eld�nteni, mit is csin�ljon, �s csak j�rk�lt a kertben, m�g v�g�l kik�t�tt a r�zsalugasn�l. Meg�llt a vir�gok el�tt, �s �jra meg �jra visszaid�zett minden pillanatot, amit itt t�lt�tt vend�g�vel.

***

Draco igyekezett mindenkivel besz�lgetni �s kedvesen viselkedni, �s meglepve l�tta, hogy t�bb�-kev�sb� mindenki megb�k�lt a jelenl�t�vel. Kellemesen csal�dott Blaise-ben, akir�l egy�rtelm�en kider�lt, hogy soha nem osztotta csal�dja elveit �s n�zeteit. Pansy igyekezett a k�zel�be ker�lni az eb�d sor�n, de � ink�bb Susan k�zel�ben keresett helyet mag�nak.
N�ha r�pillantott a l�nyra, tal�n kicsit gyakrabban, mint kellett volna, de igyekezett mindezt �szrev�tlen�l tenni. Amikor l�tta, hogy Hermione a t�ny�r f�l� hajolva pr�b�lja meg elrejteni mosolyg�s�t, m�r szint teljesen biztos volt benne, hogy � �szrevette n�zel�d�s�t.
Eb�d ut�n gyorsan rendet tettek, majd mindannyian letelepedtek a kerti sz�kekre �s nyug�gyakba egy kis szieszt�ra, hogy az est�t kell�en kipihenten tudj�k kezdeni. Draco az italos asztal fel� indult, amit a teraszon �ll�tottak fel, hogy – addig is, am�g kital�lja, hogyan kezdjen vele besz�lgetni, hogy az nem legyen t�l felt�n� vagy tolakod� – igyon egy hideg vajs�rt. A szerencse fi�nak �rezte mag�t, amikor megl�tta, hogy a v�r�s haj� l�ny egyed�l k�zeledik az asztal fel�.
- Mit adhatok a kisasszonynak? – k�rdezte viccel�dve.
- Egy vajs�rt k�rek – felelte Susan kicsit zavartan, �s figyelte, ahogy a fi� kinyitja neki az �veget, �s fel� ny�jtja azt. – K�sz�n�m…
- Igaz�n nincs mit – biccentett Draco.
Susan csak �llt vele szemben, �s nem tudta eld�nteni, hogy menjen-e vagy maradjon. Nem akarta csak �gy otthagyni a fi�t minden sz� n�lk�l, de azt sem nagyon tudta, hogy mit mondhatna neki.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte sut�n m�gis. Rem�lte, hogy tal�n tud majd valami �rtelmeset is mondani a k�s�bbiekben.
- Remek�l, k�sz�n�m – mosolygott r� Draco. – �r�l�k, hogy engem is elh�vtatok, igaz�n kedves volt t�letek.
- Nem az �n �rdemem, ez Neville bulija – felelte Susan. – Jut eszembe, Neville eml�tette, hogy val�sz�n�leg nek�nk is kell majd szak�rt�i v�lem�nyt adnunk az auroroknak. Ezek szerint elind�tott�tok az elj�r�st.
- Igen – b�lintott Draco – a h�ten tett�k meg a feljelent�st, �s gondolom, te is l�ttad a cikket a Pr�f�t�ban. Rem�lem, ez nem fog neked kellemetlens�get okozni!
- Nem, dehogy – legyintett a l�ny. – Csak a k�r�lm�nyek nem kellemesek… m�rmint, hogy Ront keresik az aurorok, �s ellene van az eg�sz…
- Ez van – vont v�llat a fi� egykedv�en. – Mag�nak kereste a bajt, �s engem nem �rdekel, hogy H�s vagy nem. Ki akart ny�rni, �s ez sajnos nem volt t�le t�l h�sies gondolat.
- Persze, ezt meg�rtem – felelte Susan. – Csak neh�z elfogadni.
- Szerintem hanyagoljuk Weasleyt, ha nem b�nod – javasolta Draco. – Nem �ppen a megfelel� besz�dt�ma egy ilyen kellemes naphoz, �s az ilyen kellemes t�rsas�ghoz.
- Draco Malfoy – nevetett fel halkan Susan, ahogy enyh�n elpirult –, csak nem udvarolni akarsz nekem?
- Zavarna? – v�laszolt k�rd�ssel a k�rd�sre a fi� szemtelen�l.
- Ez igaz�n j� k�rd�s – n�zett r� elgondolkodva Susan. – Nem b�nod, ha most nem v�laszolok r�?
- Ez azt jelenti, hogy valamikor fogsz v�laszolni? – k�rdezte mosolyogva Draco, �s k�pzeletben keresztbe tette ujjait.
- Tal�n igen – mosolygott vissza a l�ny is.
- Sokat kell v�rni? – tette fel a k�vetkez� idev�g� k�rd�st Draco.
- Milyen t�relmetlen vagy – nevetett fel ism�t Susan.
- Nem vagyok, csak �rdekl�dtem, hogy mire sz�m�thatok – felelte vigyorogva a fi�.
- �rtem – b�lintott Susan.
- Arra gondoltam, hogy am�g azon gondolkodsz, hogy v�laszolsz-e, megh�vlak egy eb�dre vagy egy vacsor�ra – kock�ztatta meg a k�rd�st Draco.
- Randira h�vsz? – k�rdezte meglepve.
- Nevezheted annak is, ha akarod – vont v�llat a fi�, �s k�v�ncsian n�zett r�.

Susan egy percig elgondolkodva figyelte az el�tte �ll� fi�t, aki v�rakoz� tekintettel n�zett r�. J� �tlet randev�zni Malfoyjal? Mi lesz, ha balul s�l el? Kock�ztasson, vagy visszakozzon? V�g�l is, amikor ott voltak a h�zban, v�gig kedves volt, �s t�nyleg nem volt semmi negat�vum, amit felhozhatott volna ellene. �s… igaza van Lun�nak, t�nyleg j�k�p�…
- Rendben – b�lintott mosolyogva –, elfogadom a megh�v�st. Majd k�s�bb megbesz�lj�k a r�szleteket, de ha nem b�nod, most visszamenn�k a t�bbiekhez.
- Persze, csak nyugodtan – felelte Draco alig leplezett vid�ms�ggal �s �r�mmel a hangj�ban –, �s k�sz�n�m, hogy elfogadod a megh�v�st.
Susan mosolyogva indult vissza t�rsaihoz, �s ez a mosoly m�g j� ideig ott volt az arc�n. Randizni fog Malfoyjal! Ezt nem mondja el Parkinsonnak…

Draco – a siker felett �rzett �r�m�ben – elindult, hogy k�rbej�rja a kertet, �s hamarosan megl�tta Hermion�t, aki szint�n a terep felfedez�s�t t�zte ki c�lul. A l�ny fel� ir�ny�totta l�pteit, �s n�h�ny pillanat m�lva m�r mellette �llt az egyik f�zfa alatt.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte mosolyogva Hermione.
- Jobban, mint v�rtam – felelte Draco, mik�zben le�lt a f�be. – �s te? L�ttam, j�l elpletyk�ltatok a l�nyokkal.
- Igen, �gy van – b�logatott a l�ny �s � is letelepedett a fa al�. – Ti mir�l besz�lgettetek?
- Semmi k�l�n�sr�l – vont v�llat Draco. – Iskolai eml�kek, munka, �s ti voltatok porondon.
- Mi? Hogy �rted? – k�rdezte Hermione.
- Ti, mint l�nyok – magyar�zta a m�sik. – A fi�k �ltal�ban a l�nyokr�l is szoktak besz�lgetni.
- Tudom. �s mire jutottatok? – k�rdezte jelent�s�gteljesen mosolyogva.
- Arra, hogy az �letben nem fogjuk meg�rteni a n�ket – v�laszolta nevetve Draco.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam – mosolyodott el m�g jobban Hermione. – L�ttalak az el�bb Susannel besz�lgetni. Mi t�rt�nt?
- Semmi – felelte a mardek�ros. – Megh�vtam eb�dre vagy vacsor�ra, �s igent mondott.
- �s ez neked semmi? – h�borgott a l�ny. – Ez m�r egy randev�nak is betudhat�.
- Na igen – h�zta ki mag�t b�szk�n vigyorogva Draco. – De ha m�r itt tartunk, mi van veled?

- Nem �rtem a k�rd�st – n�zett r� �rtetlen�l Hermione.
- Na! Ne tettesd m�r magad! – vigyorgott a fi�, �s kezdett t�mad�sba lend�lni. – Mi van a keresztap�mmal �s veled? Vagy hogy �rthet�bben k�rdezzem: Mi van k�ztetek?
Draco igaz�n sajn�lta, hogy nem j�tszott semmilyen szerencsej�t�kot, mert ha fogadott volna a l�ny reakci�j�ra, biztosan nyert volna. Hermione arca olyan gyorsan �lt�tte fel a b�borsz�n� p�rfoltokat, hogy k�vetni sem lehetett.
- Semmi… – felelte gyorsan, tal�n gyorsabban, mint kellett volna. – Minek k�ne lenni?
- Azt �n honnan tudjam? – vont v�llat a fi� �rtatlan arccal. – De ha nincs semmi, akkor mi�rt pirult�l el?
Ez volt a kegyelemd�f�s, �s Hermione maga sem hitte volna, hogy k�pes enn�l is v�r�sebb� v�lni. Nem sz�lt semmit, de Draco nem hagyta annyiban a dolgot.
- Valaminek t�rt�nnie kellett, k�l�nben nem �gy reag�lt�l volna – �t�tte tov�bb a vasat a fi�. – L�ttalak egyik este a kertben… �s egy r�zsa volt n�lad.
Hermione felkapta a fej�t meglepet�s�ben, de r�j�tt, hogy �rtelmetlen lenne, ha tagadni kezdene.
- Igen, volt n�lam egy r�zsa – ismerte el a l�ny.
- T�le kaptad – mondta Draco t�rgyilagosan, mintha k�ts�g sem f�rne hozz�.
- Mib�l gondolod, hogy a professzort�l kaptam? – k�rdezte Hermione abban a rem�nyben, hogy tal�n m�g jav�that valamit k�nos helyzet�n. – Lehet, hogy �n magam vettem le azt a r�zs�t. Erre nem gondolt�l m�g?

- El�sz�r is – kezdte a fi� –: ha te t�pted volna le, arr�l tudn�k, mert Perselus igen �rz�keny a vir�gaira. Ez meglep� ugyan, de tudom, hogy nem hagyta volna sz� n�lk�l. M�sodszor pedig l�ttam �t is, amikor visszaj�tt a h�zba. Nem neh�z �sszerakni a k�pet, ha m�r ennyi r�szlete l�tszik…
- �n…
- Ne tagadd! – v�gott a szav�ba vigyorogva Draco. – Nincs �rtelme, �s k�l�nben sincs abban semmi. Tetszel neki, �s � is tetszik neked, ennyi. Egy�bk�nt m�r mondtam neked, hogy �sszeillen�tek.
- M�r hogy tetszen�k �n neki? – kapott leveg� ut�n a l�ny. – A keresztap�d egy komoly, feln�tt f�rfi, akinek…
- …akinek pontosan olyan n� kell, mint amilyen te vagy! – fejezte be a mondatot a fi�. – Okos, hat�rozott, kedves �s sz�p n�re v�gyik, �s te minden felt�telnek megfelelsz ezek k�z�l. Ez teljesen egy�rtelm� – vont v�llat Draco. – Na, ki vele! Tetszik neked?
- Jaj, Draco! – temette a kez�be az arc�t Hermione.
- Gyer�nk, mondd m�r meg – biztatta a mardek�ros. – Engem nem zavarna, ha �sszej�nn�tek! Sz�val, tetszik?
- Nem tudok v�laszolni, Draco – felelte elkeseredetten a l�ny. – Kedves velem, figyelmes meg minden, �s �n nem tudom, hogy mit gondoljak.
- A kork�l�nbs�g az, ami zavar? – k�rdezte Draco kicsit komolyabb hangon, l�tva, hogy a l�ny t�nyleg nem tudja, mit kezdjen a helyzettel.
- Igen. Nem. Nem tudom – adta a zavaros v�laszt Hermione.
- Ez �m a hat�rozotts�g – pr�b�lt ism�t viccel�dni Draco. – Biztos vagyok benne, hogy �t nem zavarn�. Vagy legal�bbis nem annyira. Minden esetre azt mondom, hogy gondolkodj rajta, mert t�nyleg tetszel neki, �s szerintem j� lenne, ha k�zelebb ker�ln�tek egym�shoz.
- Nem tudom, Draco – r�zta a fej�t Hermione, mik�zben fel�llt a fi� mell�l. – T�nyleg nem tudom.
- Adj egy es�lyt legal�bb a gondolatnak – mondta a m�sik, mik�zben � is felkelt. – Menj�nk vissza a t�bbiekhez.
Hermione n�m�n b�lintott, �s k�vette a fi�t vissza a t�rsas�ghoz.

M�r szinte teljesen bes�t�tedett, �s kezdett h�lni a leveg� is. Hermione �t�lt�z�tt a mag�val hozott ruh�kba, �s letelepedett a t�z mell�, amit Neville �s Harry nem sokkal kor�bban gy�jtottak. Ism�t el�ker�ltek az iskolai eml�kek �s a munkahelyi t�rt�netek. Hangos nevet�s sz�llt az �jszak�ban, ahogy nosztalgi�ztak.
Eg�szen hajnalig tartott az �nfeledt nevetg�l�s, mire f�radni kezdtek. Fokozatosan halkult el a besz�lget�s, �s hamarosan mind befel� ballagtak, hogy aludni t�rjenek az eg�sz napos sz�rakoz�s ut�n.
Hermione �s Susan egy szob�ba ker�ltek, de m�r nem volt erej�k megbesz�lni a napi esem�nyeket. Susan szinte azonnal elaludt, m�g Hermione �bren meredt a s�t�t, lef�gg�ny�z�tt ablakra, �s �gy d�nt�tt, megfogadja Draco tan�cs�t: gondolkodni kezdett…