Nem is tudta, hol kezdje az eg�szet, mert hirtelen milli�nyi k�p villant fel az agy�ban. Piton az iskol�ban, Piton a harcok k�zben, Piton az irod�j�ban, a b�lon, a kertben, a h�z�ban, Piton minden�tt. Hermione megr�zta a fej�t, amit�l tal�n azt rem�lte, hogy hely�kre billennek a k�pek, megfelel� sorrendet tartva, de ez nem t�rt�nt meg.
Er�nek erej�vel kezdte h�t rendszerezni eml�keit, gondolatait �s �rz�seit a f�rfit illet�en. Piton a tan�ra volt, tal�n az egyik legjobb, ez t�ny. Szerette az �r�it m�g akkor is, amikor kiv�telezett a mardek�rosokkal az � terh�kre. Tudta, hogy sokat tanulhat t�le, ha nem azzal foglalkozik, milyen embernek gondolj�k a t�bbiek, akik nem l�ttak t�l a t�bb �ves ellenszenven, ami a f�rfit �vezte.
Azt�n a h�bor� folyam�n kider�lt �s bizonyoss� v�lt tan�ra hovatartoz�sa, ami �jabb igazol�sk�nt szolg�lt a l�nynak, miszerint nem hi�ba tartotta sokra a professzort. Mindent megtett, hogy el�seg�tse Voldemort buk�s�t, nem egyszer a saj�t �let�t kock�ztatta az �gy �rdek�ben. V�dte, akit kellett, mentette, akit kellett, �s �polta, gy�gy�totta, akinek arra volt sz�ks�ge. Egyszer�en csak tette a dolg�t, minden felesleges sz� n�lk�l, �s Hermione az�ta is t�retlen tiszteletet �rzett a f�rfi ir�nt.

Nagyot ugrott eml�kei k�z�tt, �s a k�vetkez� k�pek m�r a ny�r eleji tal�lkoz�sukr�l sz�ltak. El kellett ismernie, hogy mi�ta �jra kapcsolatban �ll a f�rfival, nem tehet egyetlen negat�v megjegyz�st sem r�. Tal�n nem volt �ppen megnyer�, ahogyan Draco mag�n�let�be pr�b�lt belepiszk�lni, de Hermione bel�tta, hogy mindezt nem durva �s b�nt� m�don tette. L�that�an j� kapcsolata volt a keresztfi�val, ami ellens�lyozta valamennyire ezt az er�sen mardek�ros hozz��ll�st.
Ami pedig a hozz�, Hermion�hoz val� viszony�t jellemezte… H�t igen, itt elakadt egy pillanatra. Milyen viszony is van k�z�tt�k? A tan�r-di�k kapcsolat m�r nem igaz�n helyt�ll�. Bar�ti? Hermione meg merte kock�ztatni a kijelent�st, hogy bar�ti viszony van k�z�tt�k. Na de mi van a f�rfi-n� kapcsolattal? L�tezik ilyen k�zt�k egy�ltal�n? Neh�z k�rd�s, b�r sz�mos t�ny �llt a rendelkez�s�re, hogy kielemezze ezt a felvet�st.
Ott volt mindj�rt az a bizonyos magazin, �s benne a v�letlen�l elolvasott teszteredm�ny. Hermione m�r biztos volt benne, hogy a professzor is kit�lt�tte a k�rd��vet, amit Draco h�rei is igazoltak a g�rbe este ut�n. Elismerte, hogy bizonyos pontokon van egyez�s k�zte �s a Piton �ltal elk�pzelt ide�lis n� k�z�tt, m�gsem gondolt arra, hogy ez jelenthetne valami m�st is. Esetleg t�bbet…
Azt�n ott volt a b�l, �s Hermione elismerte, hogy val�ban kellemes �rz�s volt vele t�ncolni. Olyan… mag�t�l �rtet�d�, vagy nem is, tal�n olyan, mintha… megnyugodott volna, hogy a legmegfelel�bb emberrel van, akivel csak lehet. Mintha megtal�lta volna a hely�t.

Mosolygott a gondolaton, hiszen az ut�bbi id�ben nem igaz�n szentelt figyelmet ezeknek a dolgoknak, �s r�j�tt, milyen igaza volt Drac�nak azzal a javaslattal, hogy gondolkodjon. Ahogy haladt el�re gondolatai k�z�tt, egyre t�bb – addig figyelmen k�v�l hagyott – eml�ke, �rz�se kapott �j �rtelmet �s magyar�zatot.
Most felismerte az �rulkod� jeleket, amiket adott pillanatban nem vett �szre, vagy nem vett tudom�sul. A f�rfi agg�dott �rte, seg�tette �s f�ltette �t eg�szen a bet�r�s �ta, de mindezid�ig ezek nem tudatosultak Hermion�ban. �s tal�n m�sk�pp is n�zett r� olykor… a vacsor�k alatt, amikor a kertben te�ztak, vagy akkor �jjel, amikor a r�zs�t kapta. Piton b�kolt neki, m�r-m�r r� lehetett fogni, hogy udvarolt. Kedves volt, udvarias �s el�z�keny, �s ezek mind olyan jelz�k voltak, amikr�l Hermione nem hitte volna, hogy valaha is pont erre a f�rfira fogja mondani �ket.
Be kellett l�tni, hogy tal�n igaza volt mind Drac�nak, mind Susannek, amikor azt mondt�k, hogy a f�rfi tal�n �rdekl�dik ir�nta, mint n� ir�nt, hiszen minden jel ezt t�masztotta al�. Tal�n �k ennyire tiszt�n l�tt�k volna azt, ami neki nem t�nt fel? Nem mondhatta, hogy �sszebesz�ltek, hiszen nem voltak m�g olyan k�zeli viszonyban, hogy ezt felt�telezhetn�, �s mindketten egym�st�l f�ggetlen�l voltak ugyanazon a v�lem�nyen.

Tetszik Pitonnak… Hermione erre a felismer�sre ism�t elmosolyodott. K�l�n�s �rz�s volt, hogy pont � az a n�, aki kiv�ltotta a f�rfib�l ezeket az �rz�seket. Abb�l az emberb�l, akire nem is gondolt eddig �gy, mint f�rfira, �s akir�l soha nem hitte volna, hogy pont �t fogja n�k�nt �szrevenni. Igaz, hogy a Susannel val� �jjeli besz�lget�s ut�n elj�tszott a gondolattal, de nem gondolta igaz�b�l komolyan.
Ez az �rz�s egyr�szr�l b�szkes�get t�lt�tte le, hiszen nem sok n� mondhatta el mag�r�l, hogy felkeltette a mindig morg�, megk�zel�thetetlennek hitt professzor �rdekl�d�s�t, �s ez mindenk�pp egyfajta b�szkes�get okozott neki. M�sr�szr�l kih�v�st is jelentett, mivel hirtelen nem tudta, mik�nt is �lljon a helyzethez, hogyan reag�ljon, de azt tudta, hogy mostant�l kezdve m�r rajta is m�lik, hogy milyen ir�nyba fordul a k�zt�k l�v� viszony. V�g�l pedig – meglep� m�don – kellemes �rz�s is volt, b�r erre nem nagyon tal�lt magyar�zatot, hogy mi�rt �rzi megnyugtat�nak a tudatot, hogy t�bbet jelent a f�rfinak, mint m�s n�k.
De vajon neki tetszik-e Piton? Hiszen val�j�ban m�g soha nem gondolkodott el ezen… Beismerte, hogy sokat jelentett neki a professzor viselked�se, de eddig nem nagyon m�rte fel a f�rfi k�ls� adotts�gait n�i szemmel. Igaz, hogy � soha nem a k�ls�s�gek alapj�n �t�lkezett, de mivel a bels� tulajdons�gaival �gy-ahogy tiszt�ban volt, m�r csak ez maradt, mint elemz�sre v�r� t�nyez�, de ezt nem akarta csak az eml�keire b�zni.
M�r di�kk�nt is megtapasztalta, hogy neh�z term�szete van, �s nem nagyon szerette, ha vit�ba sz�llnak vele, b�r ez tal�n annak tudhat� be, hogy vitapartnerei nem mindig voltak vele egy szinten ahhoz, hogy �rdemben tudjanak ellene �rvelni. De vajon t�l tudna-e l�tni ezeken a jellemvon�sokon, �s tudna-e a t�bbivel mit kezdeni? El tudn�-e fogadni a f�rfit annak tudat�ban, hogy esetleges kapcsolatuk nem r�zsasz�n l�nyreg�ny lenne, hanem valami sokkal intenz�vebb? Abban ugyanis biztos volt, hogy a kapcsolatuk minden lenne, csak nem giccses, egym�sra-mosolyg�s szappanhab.
De milyen kapcsolatra is v�gyik � maga tulajdonk�ppen? R�zsasz�n l�nyreg�nyre vagy egy komoly, impulzusokkal teli, egym�st �p�t� kapcsolatra, ahol nem kell m�ss� v�lni, hanem mindketten meg�rizhetik �nmagukat a m�sik mellett, egym�s�rt? Term�szetesen az �rt�kesebbnek, �s az egyed�l elfogadhat� v�ltozatnak a m�sodik lehet�s�get tartotta, ami nem is lepte meg t�lzottan.

Mire Hermione rendezte gondolatait, m�r vil�gosodni kezdett, �s � azzal az elhat�roz�ssal fordult mosolyogva a m�sik oldal�ra, hogy holnapt�l jobban megn�zi mag�nak Pitont, a f�rfit.

***

A professzor m�r kezdett agg�dni, mire a k�t fiatal – nem sokkal eb�d el�tt – meg�rkezett. Draco vid�mnak t�nt, m�g Hermione f�radtnak, mint aki nem aludt eg�sz �jjel – ami igaz is volt. K�sz�n�s ut�n azonnal a szob�jukba mentek lepakolni �s �t�lt�zni, majd visszat�rtek az �tkez�be, ahol m�r v�rta �ket a ter�tett asztal.
- Hogy siker�lt a parti? – k�rdezte a professzor, mik�zben szedett a t�ny�rj�ra.
- Remek�l – felelte vid�man Draco. – Nem igaz, Hermione?
- De – b�logatott �lmosan a l�ny.
- Az�rt lehetn�l kicsit b�besz�d�bb is – vigyorgott r� a fi�. – Olyan vagy, mint akinek a vil�g �sszes terhe nyomja a v�ll�t.
- Az�rt annyi nem, de van b�ven, amin r�g�dhatok – villantotta r� figyelmeztet�en szem�t Hermione. – �s nem tudtam aludni sem…
- Olyan sok�ig tartott a mulatoz�s, hogy le sem fek�dtek? – �rdekl�d�tt Piton.
- Nem, dehogy – legyintett Draco. – Nem sokkal �jf�l ut�n m�r mindenki lefek�dt.
- Akkor mi t�rt�nt? – faggat�zott tov�bb a f�rfi. – Nem volt k�nyelmes a sz�ll�s? Esetleg a szobat�rsa nem hagyta aludni?
Hermione felkapta a fej�t a k�t�rtelm� megjegyz�sre, de azt�n megr�zta a fej�t.
- Egyik sem – felelte. – Susannel voltam egy szob�ban, �s � hamar elaludt. Nem tudom, egyszer�en csak nehezen �s k�s�n aludtam el. Majd d�lut�n pihenek.
- �s mivel t�lt�tted el az �brenl�t �rt�kes perceit? – k�rdezte Draco, egy�rtelm�en az esti besz�lget�s�kre c�lozva.
- Gondolkodtam – n�zett r� Hermione, �s t�k�letesen tiszt�ban volt vele, mire gondol a fi�.
- Az j� – vigyorodott el a m�sik. – �s mire jutott�l?
- Ne is rem�ld, hogy elmondom – morogta neki Hermione, �s ism�t a t�ny�rj�nak szentelte minden figyelm�t.
- Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy valamilyen titkos dologr�l folyik ez a vir�gnyelv� eszmecsere? – tette fel a k�lt�inek sz�nt k�rd�st Piton.
- Titok? – h�borodott fel l�tv�nyosan keresztfia. – Milyen titok?
- Draco – n�zett r� a f�rfi –, nem kell ez a m�sor. Nem vagyok se h�lye, se vak, sz�val nyugodj meg. Nem k�rtem, hogy mondjatok el b�rmit is.
- De nincs is mit mondanunk – vonta meg a v�ll�t Draco. – Hermione, van nek�nk titkunk?
- Nincs, �s rem�lem, nem is lesz – felelte m�rgesen a l�ny, majd felkelt az asztalt�l. – Eln�z�st, de szeretn�k lepihenni.
Piton b�lintott, �s elgondolkodva n�zett a l�ny ut�n, ahogy elhagyta az �tkez�t, �s a szob�ja fel� igyekezett. �rezte, hogy van valami, amir�l nem tud, de kiv�telesen m�g csak �tlete sem volt, mir�l besz�lt a k�t fiatal. Visszafordult az asztalhoz, hogy folytassa az eb�det, �s f�lretette a rejt�lyhez kapcsol�d� gondolatokat.
Draco is hamarosan mag�ra hagyta, �s � is visszavonult a szob�j�ba, nyilv�n pihen�si tervekkel.

Perselus a laborba indult, �s most sokkal jobban tudott koncentr�lni munk�j�ra, hiszen megnyugtatta a tudat, hogy a gyerekek ism�t itthon vannak. El�k�sz�tette a f�zethez sz�ks�ges alapanyagokat, �s hamarosan m�r k�sz�l� b�jital�t kavargatta, mik�zben m�g mindig a k�t fiatal burkolt besz�lget�s�n t�prengett.
Arra gondolt, hogy nem lehet t�l komoly a t�ma, ha Draco viccel�d�tt a dologgal, amivel szemmel l�that�an az volt a c�lja, hogy valamennyire felbosszantsa Hermion�t. Perselusnak esz�be jutott a l�ny d�h�s arca, amikor otthagyta az eb�det, �s ebb�l arra tudott k�vetkeztetni, hogy Draco akci�ja legal�bb egy kicsit sikeres volt. �szint�n rem�lte, hogy nem fog komolyabbra fordulni k�z�tt�k ez a gyerekes marakod�s, mert az esetleges visz�ly nem tenne j�t nekik most, hogy az elj�r�s elindult. Lesz el�g bajuk, nem fog hi�nyozni m�g egy h�zon bel�li n�zetelt�r�s is.

***

Hermione a ruh�it rendezgette �s pakolgatott, mik�zben egyre er�s�d�tt benne az �rz�s, hogy megfeledkezett valamir�l. Valamir�l, ami fontos. Meg�llt a szoba k�zep�n, kez�ben ruh�ival, �s k�rben�zett a helyis�gben. T�zetesen �tvizsg�lta az �sszes b�tort, v�gign�zett az asztalon, a polcokon, �s m�g a f�rd�szob�j�ba is bement, hogy esetleg ott van az a fontos dolog, amivel neki mindenk�pen foglalkoznia kellene.
B�rhogy is vizsg�lta a rendelkez�s�re bocs�tott helyis�geket, nem tudott r�j�nni, mit felejtett el. Neh�z s�hajjal tette be a szekr�nybe a kez�ben l�v� ruh�kat, amiket m�r legal�bb t�z perce hurcolt mag�val k�rbe a szob�ban, �s elk�nyvelte, hogy tal�n neki is kellene egy nefeleddg�mb. �gy d�nt�tt, jobban j�r, ha nem t�ri a fej�t a probl�ma megold�s�n, akkor tal�n hamarabb esz�be jut.
Miut�n v�gzett a rendrak�ssal, lefek�dt, h�tha tud legal�bb egy keveset pihenni, ha m�r az �jszak�j�t nem arra haszn�lta, amire kital�lt�k. Elhelyezkedett a k�nyelmes �gyon, �s egy v�kony takar�t h�zott mag�ra, majd p�r perc m�lva zavaros �lomba mer�lt.
�lm�ban az irod�ban volt, ahol n�gy-�t n� ord�tozott neki valamit, de � csak kapkodta a fej�t, �s nem tudott kiny�gni egyetlen sz�t sem. Az �lm�ban szerepl� h�lgyek mindegyike felt�n�en csinos volt, �s t�bb�k is pergameneket lobogtatott, �s szikr�z� szemmel kiab�ltak r�, de nem tudta, mit akarnak t�le val�j�ban, �s mi�rt lobogtatj�k azokat a pergameneket. �rtetlen�l meredt az el�tte �ll� amazon-csapatra, �s amikor az egyik�k p�lc�t r�ntott, � is riadtan a saj�tja ut�n kezdett tapogat�zni, de elk�sett. A p�lca megvillant a szemben �ll� fekete haj� h�lgyem�ny kez�ben, �s m�r nem volt ideje sem kit�rni a v�r�s f�nycs�va el�l, sem pedig h�r�tani nem tudta azt.

Hangosan felny�g�tt, �s megpr�b�lta kinyitni a szem�t, majd amikor a m�velet sikeresnek bizonyult, meglepetten l�tta, hogy nem az irod�ban van, hanem egy k�nyelmes szob�ban, ahol teljesen egyed�l van, �s az el�bbi t�rsas�g sincs sehol. Nem a f�ld�n fek�dt elter�lve, hanem egy kellemes �gyban, rajta k�nny� takar�.
Hermione fel�lt az �gyban, �s m�g mindig nehezen vette a leveg�t. R�j�tt, hogy �lmodott, minden csak �lom volt, de m�g mindig nem tudta teljesen �sszerakni a k�pet, hogy mit is akarhattak t�le azok a megvadult boszork�nyok. �jra lepergette mag�ban az �lom k�peit, majd kez�t a sz�ja el� kapta d�bbenet�ben, �s els�padt a felfedez�sre, amikor r�j�tt, hogy mit is jelent ez az �lom.
- Merlinre…
Azonnal megsz�letett az elhat�roz�s, mint egyed�li lehets�ges megold�s k�ts�geire: besz�lnie kell Drac�val!

***

Ek�zben Draco is a szob�j�ban volt, �s vid�man �lt le az asztal�hoz, hogy meg�rjon egy levelet Susannek a megbesz�lt tal�lkoz�val kapcsolatban. Elgondolkodott, hogy eb�d- vagy vacsoramegh�v�s legyen-e, azt�n �gy d�nt�tt, hogy megkock�ztatja a vacsor�s verzi�t. Abb�l m�g lehet tov�bbi programot is ind�tani, �gy, mint s�ta vagy egy ital valahol.
�rzett n�mi k�tked�st mag�ban, hogy okos dolog lenne-e t�le m�r most elk�ldeni a levelet, vagy jobb lenne, ha v�rna m�g egy-k�t napot. Nem akart t�lzottan tolakod�nak l�tszani, �gy ink�bb f�lretette a levelet legal�bb m�snapig. Biztos, ami biztos, gondolta.

Mosolyogva gondolt a h�tv�gi esem�nyekre, a nevet�sekre, ahogy sz�rakoztak, �s a k�t l�nnyal folytatott besz�lget�s�re. L�tta Hermion�n a bels� v�v�d�s jeleit, ez�rt is javasolta neki, hogy gondolja v�gig az �sszes Pitonnal kapcsolatos dolgot, akkor tal�n k�zelebb jut a megold�shoz.
Arra gondolt, hogy a l�ny biztosan olyan k�vetkeztet�sre jutott, ami k�zel�t ahhoz, amit � is �ll�tott, �s emiatt viselkedett elutas�t�an az eb�dn�l. Na meg persze az�rt is, mert a besz�lget�s t�rgya ott �lt t�l�k m�sf�l m�terre. �lvezte, ahogy Hermione megpr�b�lja lez�rni a besz�lget�st, �s valami m�sr�l, kev�sb� vesz�lyes t�m�r�l besz�lni, ami nem keveri gyan�s helyzetbe a professzor el�tt. Sejtette ugyan, hogy kapni fog m�g ez�rt Hermion�t�l, de b�zott benne, hogy a l�ny nem lesz nagyon m�rges a megjegyz�sei �s a k�rd�sei miatt.
Mag�ban somolyogva indult el a kertbe egy kicsit leveg�zni, mivel � rendesen kipihente mag�t az �jjel, �s �gy nem �rezte sz�ks�g�t a d�lut�n szuny�k�l�snak.

Mire visszat�rt a h�zba, m�r a vacsor�hoz k�sz�l�dtek, �s hamarosan megjelent keresztapja is, illetve p�r perces k�s�ssel maga Hermione is, �s felt�n�en zaklatottnak t�nt. Draco el nem tudta k�pzelni, mi t�rt�nhetett a d�lut�n folyam�n, ami �gy kibor�totta a l�nyt, de rem�lte, hogy vacsora ut�n lesz alkalma besz�lni vele.

A professzor nem tett semmif�le megjegyz�st sem az eb�dn�l lezajlott kis sz�csat�val, sem pedig Hermione jelenlegi ideg�llapot�val kapcsolatban, �s mag�ban szomor�an k�nyvelte el a t�nyt, hogy vend�ge nem �ppen nyugodt hangulatban van. Sejtette, hogy a mostani dolognak k�ze lehet az eb�dn�l t�rt�ntekhez, de nem akart k�rdez�sk�dni, �gy csak n�m�n fogyasztotta el vacsor�j�t, majd ahogy v�gzett, kimentette mag�t, �s azonnal visszavonult. �gy gondolta, �gy legal�bb megbesz�lhetik a kis titkukat nyugodtan.
Zavarta ugyan a t�ny, hogy a k�t fiatal ennyire titkol�zik el�tte, �s nem is igaz�n �rtette, mi lehet a titok t�rgya. Ha nem tudta volna, hogy Draco teljesen od�ig van Miss. Bones�rt, azt mondta volna, hogy van k�zt�k valami, csak nem merik neki bevallani, hogy k�zelebb ker�ltek egym�shoz. De mivel ez a lehet�s�g nem �llt fenn, igaz�n nem volt �tlete. Hacsak… hacsak nem pr�b�lt valaki k�zeledni a partin a l�nyhoz, ami �sszezavarta kiss�. Ez logikus magyar�zata lenne a reakci�knak: valaki megk�rny�kezte Hermion�t, Draco ezzel cukkolja, �s Hermione ez�rt m�rges �s ideges. Teljesen logikus, gondolta a professzor, de valahogy m�gsem �rezte helyesnek a gondolatmenetet.

Egy id� m�lva �gy �rezte, hogy elegend� id�t hagyott a k�t gyereknek, hogy tiszt�zz�k egym�ssal, amit akarnak, �s elhagyta a szob�j�t k�t tervvel viaskodva mag�ban: a kertbe menjen-e vagy a k�nyvt�rba?

***

Hermione alig akart hinni a szem�nek, hogy a professzor m�ris magukra hagyta �ket, kedvezve ezzel terveinek. Amint a f�rfi elt�nt a l�pcs�n, m�g v�rt egy kicsit, hogy biztosan hall�t�vols�gon k�v�l legyen, majd Drac�hoz fordult.
- Draco – sz�l�totta meg a fi�t fojtott hangon –, besz�ln�nk kell!
- Valami baj van? – k�rdezte a mardek�ros �rdekl�dve.
- K�nnyen lehet – b�lintott a l�ny. – Vacsora ut�n menj�nk ki a kertbe. A professzor a szob�j�ba ment, szerintem nem fog hallani minket.
- Rendben – b�lintott most Draco, �s igyekezett befejezni az ev�st min�l el�bb.

Negyed �ra m�lva m�r a kertben trappolt a rohan� Hermione ut�n.
- V�rj m�r! – sz�lt ut�n, de a l�nynak esze �g�ban sem volt meg�llni. – Hov� akarsz ennyire elb�jni?
- Nem tudom, valami nyugis helyre – sz�lt h�tra a v�lla felett Hermione.
- Akkor m�r itt is j� helyen vagyunk – kapott a karja ut�n Draco, meg�ll�sra k�nyszer�tve ezzel az �mokfut�nak l�tsz� l�nyt. – Na, �lj�nk le ide, �s mondd el, mir�l van sz�!
Hermione lez�ttyent a f�be a fi� mell�, h�t�t a f�nak vetette, �s fels�hajtott.
- Olyan ostoba vagyok! – fakadt ki. – Valamir�l teljesen megfeledkeztem, �s azt hiszem, te is.
- Mir�l? – j�tt ez �rtetlen k�rd�s.
- A hirdet�sr�l… arr�l, amiben a keresztap�dnak keres�nk t�rsat – adta a felvil�gos�t�st Hermione, �s �jb�l esz�be jutott az �lom.
- T�nyleg – ismerte el Draco, de a k�vetkez� pillanatban m�r mosolygott. – Mi�rt baj ez? M�r nem aktu�lis, hiszen itt vagy te.
- Jaj, Draco – ny�g�tt fel a l�ny elkeseredetten –, ne kezdd m�r megint!
- Mi�rt? Az eb�dn�l azt mondtad, gondolkodt�l… nem �rtem, mi a baj.
- Nem �rted? – k�rdezte h�borogva Hermione. – Nem, te t�nyleg nem �rted. Akkor elmagyar�zom: az egy dolog, hogy gondolkodtam, �s ezzel jutottam valamire, de az egy m�sik dolog, hogy Luna elk�ldte a v�laszleveleket, amik a hirdet�sre �rkeztek, �s…
- Nekem nem is sz�lt�l, hogy j�ttek v�laszlevelek – szak�totta f�lbe a fi�.
- Nem, mert akkor voltak itt az aurorok, �s m�snap ment�nk a Miniszt�riumba – ismerte el Hermione. – Ne haragudj, de akkor nem igaz�n a keresztap�d t�rsas�gi �lete volt az els� sz�m� probl�m�m.
- Persze, hogy nem – visszakozott Draco r�gt�n. – De mi van a v�laszlevelekkel?
- Igen, a v�laszlevelek – vette fel Hermione �jra az el�z� t�ma elejtett fonal�t. – Sz�val �rkezett n�h�ny v�laszlev�l, amelyben a jelentkez�k… hogy �gy mondjam, igen nagy �rdekl�d�st mutatnak a keresztap�d ir�nt.
- Francba – morogta Draco. – Meg�rjuk, hogy t�rgytalan, mert a hirdet� elkelt.
- Draco, ne l�gy ostoba! – sz�lt r� Hermione. – Term�szetesen tal�lkoznia kell a professzornak a jelentkez�kkel. K�t apr� probl�ma van csak. Hol �s hogyan? Ja, �s mikor?
- Mi�rt kellene tal�lkoznia ak�r egyel is? – k�rdezte Draco t�relmetlen�l. – Te vagy az, aki tetszik neki!
- Az nem jelent semmit! – hessentette volna el Hermione a t�m�t. – A l�nyeg az, hogy Pitonnak tal�lkoznia kell n�h�ny jelentkez�vel, mert ha tov�bbra is visszatartom, az etik�tlan, �s ink�bb bele se akarok gondolni, mi lenne a k�vetkezm�nye…

Draco csak figyelte Hermione ideges magyar�zatait, �s k�zben l�zasan j�rt az agya, ahogy megpr�b�lta meg�rteni a sorok k�z�tt rejl� inform�ci�kat. Hermione azt mondta, gondolkodott, �s �gy t�nik, � is r�j�tt, hogy tetszik a keresztapj�nak. Mindezek ellen�re azonban most m�gis azt akarja, hogy hozz�k �ssze a f�rfit a hirdet�sre v�laszol� n�kkel. Ennek �gy semmi �rtelme… Mi�rt akarja kiadni a kez�b�l a professzort? Egyetlen logikus magyar�zata van a dolognak: Hermione nem akar semmit Perselust�l, nem tetszik neki, �s nem akarja azt sem, hogy a f�rfi k�zeledjen hozz�.
- … abb�l �ri�si botr�ny lenne. – mondta m�g mindig a l�ny. – Draco, figyelsz te r�m egy�ltal�n?
- Mi? Bocs, csak elgondolkodtam – felelte lemond�an a fi�.
- �s jutott�l legal�bb valami hasznos eredm�nyre, am�g �n a sz�mat j�rtattam? – k�rdezte Hermione.
- Hogy hasznos-e, azt nem tudom, de azt hiszem, r�j�ttem valamire – n�zett r� Draco.
- Igen? �s mire j�tt�l r�? – k�rdezett tov�bb a l�ny, �s teljesen felvillanyozta a megold�s lehet�s�ge.
- Neked nem tetszik Perselus, �s nem is akarsz t�le semmit – mondta ki Draco k�vetkeztet�s�nek eredm�ny�t.
Hermione elakadt l�legzettel n�zett r�, �s l�tszott rajta, hogy nem �rti, hogy j�n ez most ide, �s egy�ltal�n, mib�l gondolja ezt a fi�.
- Nem igaz�n �rtelek – mondta ki gondolatait bizonytalanul.
- Akkor kifejtem – s�hajtott Draco. – Azt mondtad, gondolkodt�l, �s �n azt hittem, r�j�tt�l, hogy t�nyleg �rdekl�dik ir�ntad a keresztap�m. Most meg ki akarod adni azoknak a n�knek, amire csak egyetlen magyar�zat lehets�ges. Az, hogy neked nem tetszik, �s nem akarsz t�le semmit.

Hermione egy percig csak n�m�n meredt a fi�ra – akib�l egyre kevesebbet l�tott a lesz�ll� �jszaka miatt –, �s mag�ban v�v�dott, hogy erre most mit mondjon. Ha r�b�lint az �rvel�sre, akkor hazudik, de ha elmondja, mire jutott el�z� �jjel, akkor azzal beismeri, hogy a professzor megmozd�totta a fant�zi�j�t, �s � is �rdekl�dik ir�nta. Csapd�ban �rezte mag�t, hiszen mindenk�pp mondani kell valamit, ha lehet, az igazat, amit pedig nagyon nem akart.
- Nos… – kezdte �vatosan, megv�logatva szavait. – Ez �gy, ebben a form�ban nem teljesen felel meg a val�s�gnak.
- Nem? – k�rdezte Draco meglepetten, �s mosolyogni kezdett, mire Hermione elpirult. – Akkor beavatn�l, hogy mi is a helyzet most pontosan?
- El�sz�r is, igen, gondolkodtam – kezdte a l�ny –, ez igaz. M�sodszor pedig… nem z�rtam ki a lehet�s�get, hogy…
- … hogy viszonozd Perselus k�zeled�s�t? – vigyorgott Draco teljesen fellelkes�lve.
- … hogy m�s szemsz�gb�l is megn�zzem a helyzetet – helyesb�tett Hermione.
- H�, de megfogalmaztad! – n�zett r� elismer�en a fi�. – Nem lett volna egyszer�bb, ha azt mondod, hogy m�g nem vagy benne biztos, hogy � is tetszik-e neked, �s hogy m�g v�rni akarsz?
- Nem – v�laszolta t�m�ren a l�ny. – De t�rj�nk vissza az eredeti k�rd�sre. Hogyan hozzuk �ssze a tal�lk�t �gy, hogy ne fogjon gyan�t?
- Hermione! – fogta meg Draco a karj�t. – Mi a fen�nek akarod �sszehozni m�s n�vel, ha te is akarsz t�le valamit? Versengeni akarsz, �s arra vagy k�v�ncsi, t�nyleg te vagy-e a befut�, vagy mi?
- Nem err�l van sz�, Draco! – felelte t�relmetlen�l Hermione. – Etika! Meg kell adni a lehet�s�get, hogy � maga d�ntse el, hogy adott esetben t�nyleg �n vagyok-e a megfelel�, vagy m�s. Ezen k�v�l ott vannak a jelentkez�k, akiknek szint�n j�r a lehet�s�g, hogy tal�lkozzanak vele.
- Neked elment az eszed, �n mondom – cs�v�lta a fej�t a fi�. – Kit �rdekelnek ilyen apr�s�gok, mint az etika, ha egyszer � t�ged akar, te meg �t? Minek bevonni m�sokat is? Mi�rt kell ezt ennyire t�lbonyol�tani?
- Mert �gy helyes, te t�kfej! – ki�ltott r� a l�ny. – �s ha a jelentkez�k k�z�tt tal�l valakit, aki jobb, mint �n, �s jobban �sszeillenek, nem akad�lyozhatom meg, hogy a kapcsolat l�trej�jj�n.
- Te hallod, amiket mondasz? – k�rdezte Draco kiss� g�nyosan. – Gondolj m�r bele, hogy melyik csaj csin�ln� ezt?! Senki nem engedn� ki a kez�b�l azt a pasit, aki kell neki az�rt, hogy az h�tha m�gis valaki m�st akar.
- Lehet – felelte Hermione nyugalmat er�ltetve a hangj�ra. – De �n nem b�rmelyik csaj vagyok. �gy gondolom, hogy �gy a helyes, teh�t �gy is fogom csin�lni. Nem akarom t�nkretenni az �zleti h�rnevemet egy olyan l�p�ssel, ami minden tekintetben ellenkezik az elveimmel.
- �s ha nem lenne a hirdet�s, hanem csak valaki j�nne, �s megk�rny�kezn�, akkor is engedn�d, hogy Perselus v�lasszon? – k�rdezte a fi�.
- Ha valaki arra a pasira hajtana, akit �n akarok magamnak, term�szetesen nem hagyn�m sz� n�lk�l a dolgot – v�laszolta a l�ny nyugodtan, sz�nd�kosan �ltal�nos�tva a v�laszt. – De ha az illet� f�rfi menni akarna, nem tart�ztatn�m, mert az nem lenne j� neki sem, �s nekem sem. De mindegy. Sz�val, akkor seg�tesz vagy nem?
- Seg�tek, persze – s�hajtott Draco lemond�an. – Majd gondolkodom, hogy mit lehetne kital�lni a tal�lk�kra. J� lesz �gy?
- Igen, k�sz�n�m – b�lintott Hermione.
- Nem j�ssz be? – k�rdezte Draco, mik�zben felkelt a f�b�l.
- M�g maradok egy kicsit – felelte a l�ny. – De te menj csak nyugodtan.
- Ahogy gondolod – vont v�llat a fi�. – Akkor j� �jt!
- J� �jt! – k�sz�nt el Hermione is, �s figyelte a t�volod� fi�t, am�g el nem nyelte a s�t�ts�g.

Hermione nem sokkal k�s�bb Draco ut�n indult, de m�g nem akart lefek�dni, hiszen a d�lut�ni alv�ssal pihent annyit, hogy most ne legyen �lmos. V�giggondolta az im�nti besz�lget�st, �s r�j�tt, hogy milyen but�n viselkedett. Azzal, amiket mondott, szinte bevallotta, hogy akar valamit a professzort�l, holott ez m�g k�zel sem volt biztos. M�g nem volt lehet�s�ge, hogy terveinek megfelel�en szem�gyre vegye Pitont, a f�rfit, �gy m�g nem volt k�sz v�lasza a mag�nak feltett k�rd�sekre.
Az, hogy a f�rfi egyszer b�kolt neki, m�g nem jelenti egy�rtelm�en azt, hogy t�nyleg akar is t�le valamit. Tal�n ha lenn�nek m�g egy�b, de m�gis egy�rtelm� jelek, akkor esetleg � is tiszt�bban l�tn� a dolgokat. Mi ez a bizonytalans�g, Hermione? – k�rdezte egy hang a fej�ben, ami nagyon hasonl�tott egy sz�ke mardek�ros kaj�n vigyorokkal megt�zdelt hangj�ra. – Az el�bb m�r szinte bevallottad! – csacsogott tov�bb a hang. El�g! – csattant fel j�zanabbik �nje. – Nem vallottam be senkinek semmi! Van egy tervem, �s azt v�ghez viszem. Azt�n majd megl�tjuk, mi lesz…

Gondolataiba m�lyedve ballagott felfel� a l�pcs�n, �s annyira a bel�l kialakult vit�ra figyelt, hogy t�lment a szob�ja ajtaj�n, �s csak s�t�lt tov�bb a folyos�n. M�r elhagyott h�rom �jabb ajt�t, �s a negyedikn�l lenyomta a kilincset – szerinte a saj�t szob�j��t –, �s bel�pett a helyis�gbe.
- J� est�t, Miss. Granger – hallotta a helyis�g t�ls� v�g�b�l a meglepett hangot.
- Professzor! Maga mit ke… Merlinre, ez nem is az �n szob�m! – s�padt el a l�ny, ahogy k�rben�zett.
- Val�ban nem az, de bej�het nyugodtan – invit�lta a f�rfi. – Foglaljon helyet.
Hermione csak �llt az ajt�ban, �s t�gra ny�lt szemekkel n�zett k�rbe a helyis�gben. N�zte a falak mellett sorakoz� rengeteg polcot, rajtuk a k�nyveket, amelyek k�z�tt nyilv�n felbecs�lhetetlen �rt�k� ritkas�gok is voltak, �s t�tova l�ptekkel indult el a professzor fel�. Nem n�zett el�re, csak a polcokat fix�rozta, �s azt k�v�nta, b�r elolvashatn� az �sszes k�nyvet. Megker�lte a k�nyelmesnek l�tsz� kanap�t �s a mellette �ll� fotelokat, majd a hatalmas asztal fel� ir�ny�totta l�pteit, amelyen szint�n k�nyvek tucatjai hevertek.
- Valami baj van, Miss. Granger? – k�rdezte Perselus, �s kutat� tekintettel figyelte a k�zeled� l�nyt.
- Nem… semmi – felelte �szt�n�sen Hermione.
- Ha j�l �rtettem az el�bbi meglepetts�g�t, nem sz�m�tott arra, hogy ide fog benyitni – �llap�totta meg a f�rfi.
- Val�ban nem ide tartottam, de nem b�nom, hogy itt k�t�ttem ki – v�laszolt m�g mindig a polcokat vizslatva.
- Meg tudom �rteni – mosolyodott el Perselus, �s � is fel�llt a fotelb�l �s k�zelebb l�pett Hermion�hoz. – K�r egy te�t, Miss. Granger?
- K�sz�n�m, igen – v�laszolta a f�rfira pillantva Hermione, �s egy r�pke mosollyal is jutalmazta a gesztust. – Szabad k�rben�znem kicsit jobban?
- Term�szetesen – t�rta sz�t a karj�t a f�rfi, majd t�lt�tt egy cs�sze te�t a l�nynak is. – �rezze otthon mag�t!
Hermione elindult a legk�zelebbi polc fel�, �s alaposan megn�zte minden egyes k�nyv gerinc�t, hogy megtudja, melyik mit rejthet mag�ban.

Perselus vissza�lt a fotelba, �s Hermion�t figyelte. Az el�tte lej�tsz�d� k�psorok r�gi eml�keket id�ztek fel benne, amikor ez a barna haj� l�ny m�g az iskola padjait koptatta, �s nem maradt k�nyv a Roxfort k�nyvt�r�ban, ami legal�bb egyszer meg ne fordult volna a kezei k�z�tt. Gyan�totta, hogyha lenne r� el�g ideje, az � saj�t k�nyvt�ra is erre a sorsra jutna.
�r�lt, hogy a l�ny h�ttal �ll, �gy legal�bb kedv�re eln�zel�dhetett csinos alakj�n, szem�gyre v�ve tet�t�l-talpig. M�r �ldotta mag�t, hogy idej�tt, �s nem s�t�lni, mert �gy kihagyta volna ezt a remek lehet�s�get. �jfent elismerte mag�ban, hogy vend�ge rendk�v�l csinos, �s nem tudott semmibe belek�tni, amit l�tott. Form�s l�bak, kerek fen�k, g�mb�ly� cs�p�, karcs� der�k…
Gondolatai k�z�l Hermione hangja r�ntotta vissza.

- M�r meg akartam k�rdezni – mondta a l�ny –, hogy bej�hetek-e ide n�ha, ha olvasn�k valamit, csak m�g nem volt r� lehet�s�gem. Draco mutatta meg a k�nyvt�rat, �s az�ta szeretn�m megk�rdezni.
- Persze, hogy bej�het – felelte Perselus, �s igyekezett a l�ny szem�be n�zni. – A k�nyvt�ram a rendelkez�s�re �ll, mint minden egy�b a h�zban.
- Igaz�n nagylelk� velem, professzor – mosolyodott el Hermione, �s le�lt a f�rfival szembe az asztalhoz, majd kez�be vette a te�scs�sz�t.
- Nem tesz semmit – j�tt a k�nnyed v�lasz. – �r�mmel l�tom, hogy jobb hangulatban van, mint kor�bban.
- Igen, m�r sokkal jobb kedvem van – b�lintott a l�ny, �s rem�lte, hogy nem kell r�szleteznie a kor�bbi idegess�g�nek okait. – Tal�n amiatt, hogy idekeveredtem a szob�m helyett…
- Igen, ismer�s �rz�s – mosolyodott el Perselus. – A k�nyvek mindig jobb kedvre tudj�k der�teni az embert. Sejtettem, hogy el�bb-ut�bb r� fog tal�lni.
- Ennyire kiismerhet� lenn�k? – n�zett r� Hermione, mire a professzor halkan felnevetett.
- Azt nem tudom – mondta –, de azt igen, hogy di�k nem olvasott m�g annyit a p�lyafut�som alatt a Roxfortban, mint �n. �s azt hiszem, t�bb olyan k�tet is van az iskola k�nyvt�r�ban, ami nem csak egyszer fordult meg a kezei k�z�tt.
- Igen, igaza van – ismerte el Hermione. – De nem b�nom, hogy annyit olvastam. Mindenb�l tanultam valamit, ami hasznos volt a tanulm�nyaimhoz. M�r itt is l�ttam olyan k�nyvet, amit szeretn�k majd elolvasni.
- Csak nyugodtan – v�laszolta Perselus. – Megk�rdezhetem, milyen t�m�ba tartozik a v�lasztott k�tet?
- Az egyik, amit kin�ztem, az �tv�ltoztat�stanhoz k�thet� – felelte a l�ny –, m�g a m�sik… nos, a m�sik a b�jitalokkal kapcsolatos.
- Nah�t, csak nem? – lep�d�tt meg Perselus, majd fokoz�d� �rdekl�d�ssel k�rdezgette tov�bb Hermion�t. – Melyik k�tetr�l van sz� pontosan?
- Thomas Bakert�l a Megb�jolt b�jitalok harmadik k�tet�r�l – mondta ki Hermione kicsit pirulva a komoly m� c�m�t.
- A harmadik? – k�rdezte m�g jobban meglep�dve a f�rfi. – De h�t az m�r azoknak sz�l, akik nemcsak a Roxfortot, vagy m�s hasonl� iskol�t v�geztek el, hanem egy fels�fok�, speci�lis b�jitaltani k�pz�sen is t�l vannak!
- �gy van – b�lintott m�g mindig pirul� arccal Hermione, amir�l Perselusnak az jutott esz�be, hogy remek�l �ll ez a kis plusz sz�n a l�nynak. – Az aurork�pz�ben is tanultam b�jitaltant, �s term�szetesen, ott is t�bbet olvastam, mint amennyit kellett volna. Az els� k�t k�tetet m�g ott olvastam, �s k�sz�tettem is bel�l�k b�jitalokat, de a harmadikig m�r nem jutottam el, mert befejezt�k az iskol�t, �s az�ta valahogy kimaradt.
- Hihetetlen – �mult el a f�rfi. – Akkor elmondan� a v�lem�ny�t az id�z�t�b�b�jok haszn�lat�r�l a b�jitalokkal kapcsolatban?
Hermione egy pillanatra megh�kkent, azt hitte, a f�rfi csak viccel, de amikor l�tta az �szinte �rdekl�d�st a tekintet�ben, �s az �r�m�t, hogy valakivel vit�t folytathat a b�jitalokr�l, �sszeszedte mag�t, �s megpr�b�lt minden r�szletet felid�zni, ami az adott k�rd�sk�rh�z tartozott.

Hermione �s Perselus �jszak�ba ny�l�an vitatt�k meg a b�jitalok egyes ter�leteihez kapcsol�d� v�lem�ny�ket. Volt, amikor egyet �rtettek, �s volt, amikor m�s �ll�sponton voltak. Ha Hermione nem volt teljesen tiszt�ban valamivel, vagy t�ves k�vetkeztet�sekre jutott, Perselus mindig jav�totta, �s elmagyar�zta, mi�rt nem �gy van, ahogy a l�ny gondolja.
Mindketten �lvezt�k a besz�lget�st, �s nem vett�k �szre, mennyire el�rehaladt az id�, hiszen m�g j�val �jf�l ut�n is a k�nyvt�rban �ltek, �s sorra j�ttek az �jabb �s �jabb f�zetek, kutat�sieredm�nyek, felt�telez�sek �s �ll�t�sok, amiket meg akartak vitatni egym�ssal.
Perselust leny�g�zte a l�ny t�j�kozotts�ga, hiszen kev�s olyan ember volt a k�zvetlen k�rnyezet�ben, akikkel ezekr�l a k�rd�sekr�l tudott volna besz�lgetni. A l�ny hat�rozottan �llt ki a v�lem�nye mellett, nem l�tott rajta bizonytalans�got, vagy f�lelmet, ami�rt egy b�jitalmester szava ellen �rvel. A professzor remek�l �rezte mag�t, hiszen �rdemi �s tartalmas besz�lget�st folytatott egy olyan szem�llyel, akinek a t�rsas�ga is kellemes volt.

Hermion�nak mindek�zben alkalma ny�lt jobban szem�gyre venni vitapartner�t. Am�g a f�rfi magyar�zott, � figyelte az arc�t, a kez�t, a gesztusait �s mozdulatait. Perselus nem volt j�k�p� a sz� klasszikus �rtelm�ben, de a mark�ns, karakteres arc mindenk�ppen vonzotta a tekintet�t. �jfekete szeme most lelkesed�st�l csillogott, �s Hermione m�g soha nem tal�lkozott ezzel a szemp�rral kor�bban. L�tta m�r d�ht�l vagy �pp t�relmetlens�gt�l szikr�kat sz�rni, l�tta fesz�lten koncentr�lni, �s l�tta m�r egyszer a f�lt�st �s agg�d�st is megcsillanni benn�k, de ez a tekintet �j volt. �szrevette, hogy a f�rfi szem�t m�r k�r�l�leli n�h�ny finom szarkal�b, ami tetszett neki, b�r maga sem �rtette, mi fogja meg ezekben az apr� r�ncokban.
Pillant�sa tov�bb v�ndorolt a v�kony ajkakra, amik m�g mindig a magyar�zat szavait form�lt�k, de ezek egyre kev�sb� jutottak el tudat�ig, annyira elmer�lt az el�tte l�v� arc tanulm�nyoz�s�ban. Igyekezett arra koncentr�lni, amir�l �ppen besz�ltek, n�ha k�zbesz�rta saj�t gondolatait, amik dekoncentr�lts�g�b�l fakad�an t�bbnyire t�vesek voltak, �s amik tov�bbi magyar�zatra sarkallt�k a professzort.
Amint a f�rfi belekezdett az �jabb magyar�zatba, Hermione figyelme ism�t elkalandozott, �s az asztalon nyugv� kezeket tanulm�nyozta. Valami miatt mindig fontosnak tartotta megn�zni, kinek milyen keze van, milyenek az ujjai, �s ki hogyan gesztikul�l vel�k. Sz�mtalanszor figyelte m�r ezeket a kezeket, amint valamilyen f�zetet k�sz�tenek, vagy �pp sebeket l�tnak el, �s most nyugodtan pihentek az asztalon, de olykor felemelkedtek, hogy a f�rfi mozdulataival is nyomat�kot adjon szavainak.

- …illetve a sisakvir�g kivonat�val, amit… – Perselus f�lbehagyta magyar�zat�t, mert �szrevette, hogy a l�ny m�r percek �ta csak meredt tekintettel figyel, m�g csak nem is pislogott. – Miss. Granger…
Hermione szeme meg sem rebbent neve elhangz�s�ra, tov�bbra is csak a professzort figyelte. Perselus pr�b�lkozott m�g egyszer, hogy visszahozza a l�ny figyelm�t, de pr�b�lkoz�sai sikertelenek voltak.
- Hermione… – sz�lt v�g�l a l�ny keresztnev�t haszn�lva, mire v�gre megrebbent a tekintete, �s ism�t a jelenben volt.
- Igen, professzor? – k�rdezett vissza zavartan.
- Azt hiszem, t�l sok�ig tartottam fel ma este – mosolyodott el Perselus. – �gy l�tom, elf�radt, Miss. Granger.
- Tal�n igaza van – v�laszolta m�g nagyobb zavarban, miut�n r�j�tt, hogy teljesen elvesztette a fonalat, �s fogalma sem volt, mir�l besz�lt neki a f�rfi.
- Pihenjen le – javasolta a professzor. – Majd holnap befejezz�k a besz�lget�st. Vagyis ink�bb ma, mivel m�r elm�lt �jf�l – n�zett az �r�ra.
- Rendben – b�lintott a l�ny, �s fel�llt a sz�kr�l, hogy visszat�rjen a saj�t szob�j�ba. – J� �jszak�t, professzor!
- J� �jszak�t, Miss. Granger – k�sz�nt el Perselus is.
Hermione meg�llt egy pillanatra az ajt�n�l, �s visszafordult a f�rfi fel�, majd r�vid gondolkod�s ut�n felpillantott- Azt hiszem, maradhatna a Hermion�n�l – mondta mosolyogva, �s kil�pett a k�nyvt�rb�l, maga m�g�tt hagyva egykori tan�r�t.
- Ahogy �hajtja, Hermione – mosolygott Perselus, de szavait a l�ny m�r nem hallhatta.

Hamarosan m�r mindketten saj�t szob�jukban voltak, �s alv�shoz k�sz�l�dtek, sejtelmesen mosolyogva az im�nti jeleneten.
A Piton k�ria lak�i lassan �lomba szender�ltek, ki-ki az elm�lt �r�k esem�nyein t�prengve, vagy �ppen a j�v�r�l sz�v�getve lehetetlennek v�lt �lmokat �s terveket.

***

Kellemes reggel k�sz�nt�tte az �bred�ket, akik nem sejtett�k, milyen h�reket fognak kapni m�r r�gt�n a reggeli mell�. P�r perces elcs�sz�ssal �rkeztek az �tkez�be, �s l�ttak hozz� a nap els� �tkez�s�hez.
Halk sz�rnycsap�sokkal �rkezett a bagoly k�z�j�k, mag�val hozva a reggeli Pr�f�ta leg�jabb sz�m�t, benne pedig a legfrissebb h�reket. A mad�r azonnal sz�rnyra kelt, �s elhagyta az �tkez�t, amint Perselus elvette t�le az �js�got. Kinyitotta az �sszetekert Pr�f�t�t, �s homloka k�zep�ig felszalad� szem�ld�kkel kezdte olvasni a c�mlapon szerepl� h�rt.
Draco �s Hermione �sszen�ztek, �s amikor a f�rfi sz� n�lk�l el�j�k tolta a cikket, �sszehajolva kezdt�k olvasni.

ELFOGT�K RON WEASLEYT!
Rita Vitrol cikke

Az �jszaka folyam�n a M�gia�gyi Miniszt�rium Aurorparancsnoks�g�nak egyik csoportja egy rajta�t�s sor�n elfogta Ron Weasleyt, aki ellen az elm�lt h�ten elfogat�parancsot adtak ki. Az aurorok egy m�sik �gy kapcs�n szervezt�k akci�jukat egy rossz h�r� kocsma ellen, ahol a v�letlennek k�sz�nhet�en felismert�k a vend�gek k�z�tt a k�r�z�tt szem�lyt, �s azonnal letart�ztatt�k.
Miut�n elvett�k a p�lc�j�t, �s a miniszt�riumi fogd�ba sz�ll�tott�k, n�h�ny b�b�jjal kij�zan�tott�k az er�sen illumin�lt �llapotban l�v� f�rfit. A kihallgat�sa azonnal megkezd�d�tt, melynek sor�n kider�lt, hogy az ifj� Weasleynek val�ban k�ze van ahhoz a t�zesethez, amelyben szinte porig �gett Miss. Hermione Granger h�za. Azt is megtudtuk, hogy tiszt�ban volt azzal, hogy a h�z tulajdonosa az �p�letben volt, illetve azt is tudta, hogy akkor m�r ott tart�zkodott Perselus Piton professzor �s Draco Malfoy is. A kihallgat�s sor�n bevallotta, hogy megt�madta Miss. Grangert, �s fizikailag b�ntalmazta a v�dtelenn� v�lt l�nyt, aki csak az �rkez� seg�ts�gnek k�sz�nhette �let�t.
A vallom�s alapj�n az Aurorparancsnoks�g v�d al� helyezte, �s a Wizengamot el� terjesztette az �gyet, �s az al�bbi v�dpontokban kell majd felelnie tettei�rt:
1. zaklat�s
2. tettlegess�g
3. sz�nd�kos gy�jtogat�s
4. el�re megfontolt sz�nd�kkal elk�vetett, t�bbsz�r�s gyilkoss�gi k�s�rlet

Mindezek ismeret�ben t�bb k�rd�s is felmer�l, amelyekre m�g nem tudjuk a v�laszt:
Mi t�rt�nt a fiatal H�ssel, hogy ilyen tettekre sz�nt el mag�t?
Vesz�lyes b�n�z�vel �llunk szemben vagy egy �r�lttel, aki b�r tudat�ban van annak, amit tesz, m�gsem tudja felm�rni tetteinek s�ly�t?
Mennyiben befoly�solta viselked�s�t a Miss. Grangerrel val� szak�t�s, melynek a l�ny nagy nyilv�noss�g el�tt adott nyomat�kot?
Felel�ss� tehet�-e Miss. Granger a t�rt�ntek�rt �s Mr Weasley bomlott elme�llapot��rt, m�r ha a fiatalember val�ban meg�r�lt?

A v�laszokat val�sz�n�leg a b�r�s�gi elj�r�s folyam�n meg fogjuk kapni, �s a Pr�f�ta folyamatosan tud�s�tani fogja �n�ket az �gy alakul�s�r�l.

Hermione hirtelen nem tudta, mit gondoljon, vagy �rezzen, de az utols� k�rd�s egy�rtelm�en d�h�t v�ltott ki bel�le. Milyen alapon teszik �t felel�ss� Ron tettei�rt? M�g a v�g�n � lesz a b�n�s, a fi� pedig az �ldozat?
- Tal�n m�gis az �vegben kellett volna hagynom… – mondta, mire k�t meglepett szemp�r n�zett vissza r� �rtetlen�l.