Nem �rtett�k, mi�rt tette a l�ny ezt a megjegyz�st, �gy azt�n csak k�rd�n �sszen�ztek.
- Kifejten�d ezt �gy, hogy mi is �rts�k? – k�rdezte Draco k�v�ncsian.
- Nem igaz�n lenne szabad, de mindegy – vont v�llat Hermione. – M�g annak idej�n, amikor a Trim�gus Tusa volt, megjelentek k�l�nf�le cikkek Rita toll�b�l. Gondolom, eml�kszel m�g, Draco – n�zett jelent�s�gteljesen a fi�ra, aki vigyorogva b�lintott, �s esz�be jutott, hogy � is adott inform�ci�t a riporternek. – Teh�t miut�n r�j�ttem, hogy hogyan sziv�rognak ki bizonyos inform�ci�k Rit�hoz, egy alkalmas pillanatban elkaptam, �s bez�rtam egy bef�ttes �vegbe.
Draco erre nevetni kezdett, de Piton tov�bbra sem �rtette teljesen a dolgot.
- Hermione, el�ruln�, milyen form�ban z�rta be Miss. Vitrolt egy bef�ttes �vegbe? – k�rdezte a professzor, mire Draco egy pillanatra felf�ggesztette a nevet�st, hogy jobban megn�zze mag�nak asztalt�rsait, majd m�g jobban kacagni kezdett – ez�ttal teljesen m�s okb�l.
- Nos, az �gy t�rt�nt – kezdte a magyar�zatot a l�ny, mik�zben megrov� pillant�st vetett a m�g mindig kacar�sz� Drac�ra –, hogy kider�lt, hogy Miss. Vitrol bejegyzetlen anim�gus, az �llatalakja pedig egy bog�r. �gy tudott olyan inform�ci�kat nyilv�noss�gra hozni, amelyeknek elhangz�sakor vagy megt�rt�ntekor saj�t alakj�ban jelen sem volt. Illetve n�mi bels� seg�ts�ggel – f�zte hozz� cs�p�sen, ism�t Drac�ra n�zve.
- Nah�t, mit meg nem tud az ember! – vonta fel a szem�ld�k�t Piton. – Draco, neked mi tetszik ennyire, hogy m�g most is ilyen b�rgy�n vigyorogsz?
- Oh, t�bb dolog is, Perselus – felelte a fi� f�lig �r� sz�jjal. – El�sz�r Hermione akci�ja nevettetett meg, majd az, hogy a keresztnev�n sz�l�tottad. Nem is tudtam, hogy m�r ilyen… bizalmas viszonyban vagytok… – majd ism�t kit�rt bel�le a nevet�s.
- �rtem – b�lintott a f�rfi. – Nos, az els�t nem kell komment�lni, a m�sodikat pedig nem k�v�nom komment�lni. Megjegyzem, jelen viselked�sed er�sen eml�keztet arra az id�szakodra, amikor m�g j�t�ksepr�vel a l�bad k�z�tt rohang�szt�l – sz�rta oda g�nyosan.
- J�l van, j�l van! – adta meg mag�t Draco, �s megpr�b�lt kicsivel t�bb komolys�got mag�ra er�ltetni. – Folytasd tov�bb, Hermione! - Miut�n elkaptam, egy ideig az �veg vend�gszeretet�t �lvezte – folytatta a l�ny –, majd Londonban szabadon engedtem, azzal a kik�t�ssel, hogy egy �vig nem �rhat egyetlen bet�t sem, k�l�nben jelentem a Miniszt�riumnak a kis titk�t. Azt�n �t�d�vben, a H�rver�ben megjelent cikk ut�n m�r nem is nagyon tal�lkoztunk, �s az�ta, mondhatni, tartja mag�t ahhoz, hogy nem �r r�lunk semmif�le badars�got. �gy t�nik, most nem tudott ellen�llni a k�s�rt�snek…
- Ki hitte volna, hogy Hermione k�pes valakit fogva tartani �s zsarolni ennyi ideig – n�zett r� elismer�en Draco. – Ez igaz�n mardek�ros viselked�s. Nem gondolod, Perselus?
- Mindenk�ppen – mosolyodott el a f�rfi, l�tva Hermione felh�borodott arc�t.
- �n nem vagyok mardek�ros! – csattant fel a l�ny. – �s nem is viselkedek �gy, mint egy mardek�ros!
- Oh, dehogynem, dr�g�m, dehogynem – b�logatott Draco kaj�n vigyorral, c�lozva ezzel t�bb dologra is.
- Mindenkiben van mardek�ros tulajdons�g, Hermione – mondta b�k�t�leg Piton. – Ugyan�gy van mindenkiben olyan tulajdons�g, ami m�s h�zakhoz tartozik. A k�l�nbs�g csak az, hogy kiben melyik a domin�ns.
- Rendben – adta meg mag�t Hermione. – Ink�bb reggelizz�nk – javasolta, �s elkezdte vajazni pir�t�s�t.

Nemcsak Rita Vitrol cikke kavarta fel a h�z lak�inak lelkivil�g�t. Nem sokkal a Pr�f�ta �rkez�se ut�n mindh�rman hivatalos �rtes�t�st kaptak a Miniszt�riumb�l, melynek �rtelm�ben m�snap meg kellett jelenni�k egy el�zetes egyeztet�s c�lj�b�l a hivatalban.
A d�lut�n folyam�n ism�t �l�nk�lt a bagolyforgalom a h�z k�r�l. Rita cikke megtette a hat�s�t, �s Hermione nem gy�zte bontogatni a leveleket. A nappaliban �ltek Drac�val – akinek j�kedve reggeli �ta t�retlen volt –, amikor meg�rkeztek az els� baglyok, amiket hamarosan sz�mos m�sik k�vetett, m�g lassan �gy n�zett ki a helyis�g, mint egy bagolyh�z.
A fi� eleinte csak csendben figyelte a n�m�n k�zd� Hermion�t �s egyre eszel�sebb sziszt�m�j�t, ahogy megpr�b�lja az �sszes mad�rt�l egyszerre �tvenni a k�ldem�nyeket, �s egyidej�leg bontani �s olvasni is �ket. Ahogy a l�ny felett �sszecsaptak a hull�mok, Draco azt vette �szre, hogy az �l�ben landol egy kupac bor�t�k.
- Tedd magad hasznoss�, k�rlek – morogta –, ne csak �n k�nl�djak…
Visszat�rt a saj�t kupac�hoz, ami m�g �gy is l�tv�nyosan nagyobb volt, mint amit �truh�zott a mardek�rosra. Draco egy s�hajjal kez�be vette az els� bor�t�kot, �s miut�n felbontotta, olvasni kezdte a levelet.
- Te, ez a n� t�k rendes! – lelkesedett a levelet meglobogtatva. – Azt �rja, hogy szerinte Rita badars�gokat �r azzal, hogy te vagy a felel�s.
- Na igen – n�zett fel a soron k�vetkez� lev�lb�l Hermione. – Ez a pasas viszont azt �rja, hogy biztosan �n hajszoltam Ront a t�bolyba.
- Na persze – horkantott a fi�, �s m�r a k�vetkez� bor�t�kot t�pte fel. – Ez is pozit�v! Azt mondja, Weasley meg�rdemeln� az Azkabant! H�t, val�sz�n�leg �gy is lesz.
- Hah! Ez itt azt �rja, hogy � bez�rn� az elmeoszt�lyra! – ismertette aktu�lis levele tartalm�t Hermione.
- Onnan megsz�khet, szerintem – n�zett fel Draco. – Rem�lem, nem mondj�k r�, hogy nem besz�m�that�, mert azzal csak meg�szn� a b�ntet�st.
- Igazad van – b�lintott a l�ny. – Mikor Lockhart m�g a Szent Mung�ban volt, � is csak �gy kis�t�lt a r�szlegr�l, �szre se vett�k. Mondjuk, � nem volt k�zvesz�lyes…annyira… A baglyok inv�zi�ja lassan al�bbhagyott, �s a ritkul� t�megben Hermione �szrevett egy j�l ismert �s sz�m�ra is kedves madarat.
- Hedvig! – sz�lt a bagolynak, amely azonnal kiny�jtott karj�ra telepedett. – Harry �zent valamit? – k�rdezte megsimogatva a h�feh�r tollazatot, mire Hedvig halkan huhogott, �s a l�ny kez�be ejtette az �sszetekert pergament, �s az asztalhoz r�ppent, hogy megk�stolja a kik�sz�tett bagolycsemeg�t.
Hermione kibontotta bar�tja level�t, �s �tfutotta az �zenetet, ami jellemz� m�don igen r�vid volt.

Holnap d�lel�tt 10-kor tal�lkozunk a Miniszt�riumban, �n is megkaptam az �rtes�t�st.

�lel, Harry

Hermione mosolyogva tette le a levelet, k�l�n a t�bbit�l, �s visszat�rt az el�tt tornyosul� halomhoz. Draco feln�zett, de nem sz�lt semmit, �s � is folytatta tov�bb az olvas�st.

Egy ideig mindketten belemer�ltek a levelek bontogat�s�ba �s olvasgat�s�ba, �s csak akkor sz�ltak a m�sikhoz, ha valami igaz�n �rdekes ker�lt a kez�kbe. Draco v�gig azon gondolkodott, hogy megk�rdezze-e a l�nyt�l, hogy mi t�rt�nt, ami�rt a professzor a keresztnev�n sz�l�totta, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy egy id�re nyugtot hagy Hermion�nak.
N�ha felbukkant mellett�k Piton is, de nem folyt bele az olvas�i komment�rok tanulm�nyoz�s�ba. D�lut�nra v�gzett a munk�j�val, �s mivel odakint el�g borult, szeles id� volt, letelepedett az egyik fotelbe kez�ben egy cs�sze te�val, �s olvasgatni kezdett. Nem sz�lt egyik�k sem, csak �ltek ott csendben, a kandall�ban szel�den lobog� t�z mellett, �s olyan meghitt volt az eg�sz jelenet, mintha egy hideg t�li est�n �ln�nek ott, nem a ny�r k�zep�n.
Mire Lizzy megter�tett a vacsor�hoz, Draco �s Hermione m�r v�geztek a levelekkel, �s megbesz�lt�k, hogy t�bben �llnak Hermione mellett, mint amennyien �t teszik felel�ss�.

�tvonultak az �tkez�be, �s hamarosan m�r a finom vacsor�val voltak elfoglalva. Lizzy igaz�n kitett mag��rt, �s nem sokkal k�s�bb m�r el�gedetten t�ntette el az �res t�ny�rokat a gazd�i el�l. Hermione elgondolkodott a man�n, mikor m�r a desszertn�l tartottak. Nem eml�kezett r�, hogy tagadta-e m�r meg valamilyen k�r�s�t vagy utas�t�s�t a man�l�ny, pedig tudta, hogy a h�ziman�k csak a gazd�juknak engedelmeskednek, senki m�st�l nem fogadnak el parancsot.
L�tta, hogy Lizzy tiszt�n tartja mag�t, nem �gy, mint n�h�ny eddig megismert fajt�rsa, de azt is l�tta, hogy nem rendes ruh�t visel, amib�l egy�rtelm� volt, hogy a man� nem szabad. Nem tapasztalta m�g azt sem, hogy Piton vagy Draco rosszul b�ntak volna vele, �s �gy l�tta, hogy az apr� l�ny j�l �rzi mag�t a h�zban.
Kicsit v�v�dott mag�ban, hogy sz�ba hozza-e gondolatait a t�m�ban, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy am�g nem tapasztal rossz b�n�sm�dot a man�val szemben, nem veri nagydobra, hogy szabadidej�ben az M.A.J.O.M. aktivist�jak�nt k�zd az elnyom�s ellen, amit szerinte a h�ziman�kon gyakorol a var�zsl�t�rsadalom.
Kedvelte Lizzyt, ahogy tett-vett a h�zban, csendben, �szrev�tlen�l, ahogy b�rmikor, ha Hermione sz�lt hozz�, kist�ny�rnyi szemeket meresztve figyelte minden szav�t, �s b�rmit is k�rt vagy k�rdezett t�le, a man�l�ny mindig k�szs�gesen seg�ts�g�re volt. �jra�ledtek benne az eml�kek, amikor m�g a klubhelyis�gben rejtette el apr� aj�nd�kait a man�knak, �s biztos volt benne, hogy a mai napig sz�mtalan h�ziman� �ldja a nev�t szabads�g��rt. Azt a t�nyt ugyanis, mely szerint egy id� ut�n csak Dobby volt hajland� a Griffend�l toronyba betenni apr� l�b�t, Harry �s Ron az id�k folyam�n valahogy elfelejtett�k k�z�lni a l�nnyal.

Visszat�rtek a nappaliba, de a professzor kimentette mag�t, �s visszavonult a szob�j�ba. Draco �s Hermione letelepedtek a kandall� el�, �s csendben figyelt�k a l�ngok t�nc�t, hallgatt�k az elered� es� cseppjeinek �temes koppan�sait �s a sz�l vad j�t�k�t a f�k lombj�val.
- Ma k�ldtem levelet Susannek – jegyezte meg Draco.
- T�nyleg? – n�zett r� a l�ny. – Mit �rt�l neki?
- Megh�vtam holnap est�re vacsor�zni – felelte a mardek�ros. – Sz�val holnap este nem leszek itthon.
- Teh�t k�ls� randit szervezt�l – mosolyodott el Hermione. – Hov� viszed?
- Nem is tudom – gondolkodott el Draco egy pillanatra. – Valami jobb �tteremre gondoltam.
- Menjetek a Napoleonba – javasolta a l�ny. – Az el�g eleg�ns �tterem.
- Nem rossz �tlet! – der�lt fel a fi� arca. – �n a Fortressre gondoltam, de a Napoleon t�nyleg jobb! K�szi az �tletet!
- M�skor is – legyintett Hermione.
- �s te mit tervezel holnap est�re? – k�rdezte mosolyogva Draco.
- Semmit – vont v�llat Hermione. – Mit k�ne terveznem?
- Nem tudom – v�laszolt a fi� m�g mindig mosolyogva. – Csak az�rt k�rdem, mert holnap kettesben lesztek Perselusszal.
- Na �s? – n�zett r� a l�ny. – Az nem jelent semmit.
- Elmes�led, hogyan lett�l Miss. Grangerb�l Hermione? – tette fel Draco az �t igaz�n �rdekl� k�rd�st.
Hermione halkan felnevetett, �s megcs�v�lta a fej�t.
- Nem is te lenn�l, Draco – mondta, de az�rt mes�lni kezdett. – Tegnap este kicsit elgondolkodtam, �s v�letlen�l a k�nyvt�rba mentem, nem a szob�mba. Ott volt a professzor, �s besz�lgetni kezdt�nk, de �n nagyon elgondolkodtam k�zbe, �s nem reag�ltam semmire. Azt�n amikor a keresztnevemen sz�l�tott, akkor t�rtem �szhez. Ut�na meg mondtam neki, hogy maradhatn�nk a Hermion�n�l. Ennyi.
- Akkor m�r te is Perselusnak sz�l�tod? – vigyorgott Draco a t�rt�neten. – �s min tudt�l annyira elgondolkodni, hogy nem hallottad, hogy sz�longat?
Hermione alig �szrevehet�en elpirult, de ez el�g volt a fi�nak, hogy m�g sz�lesebb mosolyra h�zza a sz�j�t.
- Hoh�, valami csintalans�gon j�rt az eszed, ugye? – incselkedett a l�nnyal. – Na, bevallhatod a j� �reg Drac�nak!
- Nem j�rt az eszem semmi csintalans�gon, elhiheted – r�zta a fej�t Hermione. – Csak ahogy figyeltem, elkezdtem gondolkodni azon, amit l�ttam.
- �s el�g j�k�p�nek tal�ltad? – vigyorgott Draco szemtelen�l. – Most mi�rt n�zel �gy? Mi m�s�rt n�zted volna annyira, hogy nem hallod meg, amit mond?
- Draco, te olyan… – h�borodott fel Hermione, de a fi� f�lbeszak�totta.
- J�l van, nyugi! – vonult vissza a mardek�ros elkomolyodva. – Nem szemtelenkedek tov�bb. Ink�bb megyek aludni. J� �jt!
- Jobban is teszed – mordult r� a l�ny, de a szeme el�rulta, hogy nem haragszik a fi�ra. – J� �jt!

Draco felballagott a szob�j�ba, �s Hermione p�r perc m�lva k�vette a p�ld�j�t. Az emeleti folyos�n haladva �szrevette, hogy Piton szob�j�nak ajtaj�t alig �szrevehet� f�ny keretezi. Teh�t nem alszik m�g, gondolta, �s bel�pett a saj�t lakr�sz�be.
Vegyes �rzelmekkel k�sz�l�d�tt a lefekv�shez, �s gondolatai f�leg a m�snapi miniszt�riumi l�togat�s k�r�l forogtak. Tal�lkoznia kell majd Ronnal is? Szerencs�re nem kell egyed�l mennie. Megnyugtatta a tudat, hogy Harry is ott lesz Draco �s Piton t�rsas�g�ban, �s persze nem hagyta figyelmen k�v�l a t�nyt, hogy j� n�h�ny auror is ott lesz. Nem eshet semmi baja, nyugtatta mag�t, Ron nem �rhet hozz�, nem tehet ellene semmit.
K�nyelmesen elhelyezkedett takar�ja alatt, majd egy p�lcaint�ssel eloltotta a vil�g�t�st, �s hamarosan m�r �lomba mer�lt.

***

Perselus Piton k�nyelmes �jszakai szerel�s�ben �ld�g�lt az egyik fotelban. Miut�n visszavonult, a f�rd�szob�ba ment, letusolt, �s az�ta csak �lt a fotelben, �s v�gre �tengedte mag�t rendez�sre v�r� gondolatainak. Az el�z� este t�rt�ntek �ta m�g nem siker�lt megfelel�en v�giggondolnia Hermione viselked�s�t �s szavait, azt�n pedig ott volt az �js�gcikk, a levelek, amik szint�n h�tt�rbe szor�tott�k a k�nyvt�ri �jszak�t.
Meglepetten, de ugyanakkor �r�mmel fogadta Hermione v�letlen �rkez�s�t a k�nyvt�rba. Annak ellen�re, hogy vend�ge nem tudott a r� jellemz� koncentr�ci�val figyelni r�, j�l �rezte mag�t vele, �s rendk�v�l �lvezte a szakmai vit�t is.
Valamilyen furcsa melegs�get �rzett, amikor figyelte Hermione �mul� tekintet�t, ahogy el�sz�r k�rben�zett a k�nyvt�rban, �s �szrevette azt is, hogy az els� �mulat ut�n a tud�sv�gy l�ngja lobbant fel a barna szemekben. Ugyanez a t�z lobogott a tekintet�ben h�t �ven kereszt�l, am�g a tan�tv�nya volt, �s most egy pillanatra Hermione visszav�ltozott azz� a di�kl�nny�, akit annak idej�n megismert.

Eleinte azt gondolta, hogy szakmai vit�juk alatt a l�ny figyelme az�rt kalandozott el, mert az j�rt a fej�ben, hogy melyik k�nyvet vegye a v�r�lista elej�re, de azt�n felt�nt neki, hogy Hermione teljesen m�sk�pp n�zi �t. Nem tudta volna megmondani, mikor tal�lkozott utolj�ra ilyen tekintettel, de meg volt r�la gy�z�dve, hogy a l�ny nem r� figyel, hanem �t figyeli. Err�l �rulkodott az is, hogy nem n�zett v�gig a szem�be.
L�tta Hermione kolibrik�nt cik�z� pillant�s�t, ami felr�ppent, majd hirtelen meg�llapodott a kezein, vagy a k�vetkez� r�vid sz�rnyal�s ut�n a szem�n, a sz�j�n, az orr�n vagy �ppen a v�llain. A l�ny tanulm�nyozta �t, �s Perselus biztos volt benne, hogy ez a tanulm�nyoz�s nem a professzornak sz�lt, aki �vekig tan�totta, de nem is az embernek, aki seg�tett neki, aki befogadta, hanem a f�rfinak.
Nem hi�ba v�gezte �vekig a k�mked�s �ldott-�ldatlan tev�kenys�g�t; szinte mindent megtanult kiolvasni egyetlen pillant�sb�l, ha pedig nem csak r�pke m�sodpercek �lltak rendelkez�s�re, m�g biztosabb alapokkal b�r� v�lem�nyt tudott form�lni a m�sik szem�lyr�l. Hermione pedig nem csak pillanatokra, vagy r�pke m�sodpercekre kalandozott el, hanem hossz�-hossz� percekig nem tudta megfogni a l�ny figyelm�t, b�rhogy is sz�longatta.
Ez a felfedez�s egy kicsit meglepte, hiszen nem gondolta volna, hogy Hermione egyszer �gy fog r� n�zni, azt meg pl�ne nem, hogy mindez akkor fog megt�rt�nni, amikor � maga is m�s szemmel n�zi a l�nyt. V�letlen lenne? Nem, nem val�sz�n� – gondolta –, v�letlenek nincsenek. Legfeljebb f�lre�rt�sek…
Nem is tudta, hogy most mit gondoljon, vagy mit lenne a helyes gondolnia. Egyik oldalon �llt a lehet�s�g, hogy mindez nem lehet komoly, csak pillanatnyi �rdekl�d�s, amivel nem kell sz�molnia, m�g a m�sik oldalon ott �llt egy m�sik lehet�s�g, ami azt mutatta, hogy �me az es�ly, itt a l�ny, �s tal�n csak a kez�t kellene kiny�jtania �rte. Nem tudta eld�nteni, melyik a j� v�laszt�s a kett� k�z�l. A j�zan esze az els�re voksolt, de azt�n hallott egy m�sik hangot is, ami tal�n a sz�ve fel�l �rkezhetett, �s azt bizonygatta, hogy a m�sodik lesz az igazi.

Sz�mtalanszor befurakodott agy�ba az az egy, sokat el�rul� mondat, amit kicsit zavartan, de m�gis �szinte mosollyal mondott neki Hermione, miel�tt kil�pett a k�nyvt�rb�l.
- Azt hiszem, maradhatna a Hermion�n�l…
Hermione… mennyivel jobban hangzott most m�r szerinte is ez a megsz�l�t�s, mint a Miss. Granger. Esz�be jutott, amikor Draco r�sz�lt, hogy a l�ny keresztnev�t haszn�lja, �s ezzel az eml�kkel egy�tt �rkezett a gyan�, hogy keresztfia �ppen azon munk�lkodik, hogy k�zelebb hozza �ket egym�shoz Hermion�val. Halkan felnevetet a felfedez�sre, ami egyel�re ink�bb csak er�s sejt�s volt, de mindenk�pp mosolyt csalt az arc�ra.
Teh�t emiatt tette Draco azokat a megjegyz�seket, amiken � j�kat nevetett, m�g Hermione csak bosszankodott. M�g hogy nincsenek titkaik… Draco mindig is rosszul hazudott, �s csak egy-k�t alkalommal tudta csak f�lrevezetni, de azok se voltak hossz� �let� projektek. A ma reggeli viselked�se pedig igaz�n jellemz� volt r�, ahogy nevetett a jeleneten, amikor � �lt Hermione aj�nlat�val �s a keresztnev�n sz�l�totta. Ezzel adta tudtukra, hogy �r�l a megtett l�p�snek, �s r�sz�r�l nincs semmi kifog�sa a dolgok alakul�sa ellen. M�r van egy�ltal�n a dolgoknak valamilyen alakul�sa…
Hiszen mi az, ami eddig t�rt�nt? Semmi eget renget�, csak egy t�nc, egy kerti besz�lget�s �s egy k�nyvt�ri este. M�g csak meg sem cs�kolta, s�t, m�g csak meg sem �lelte vagy fogta meg a kez�t, ha nem sz�m�tjuk a t�ncot, �s amikor az �jult l�nnyal a karj�ban szaladozott az �g� h�zban. Az pedig minden volt, csak �ppen romantikus �s meghitt nem…

Perselus egy s�hajjal felkelt a fotelb�l, �s a vil�g�t�st kikapcsolva lefek�dt. Neh�z nap v�r r�juk ism�t, hiszen �jra menni�k kell a Miniszt�riumba, ahol tal�n Weasleyvel is tal�lkozniuk kell, ami mindenk�ppen meg fogja viselni a l�nyt, neki pedig feltehet�en er�s t�maszt kell majd ny�jtani.
Miel�tt az �lom v�gleg mag�val h�zta volna, �jra hallotta azt a bizonyos mondatot.
- Azt hiszem, maradhatna a Hermion�n�l…

***

Hermion�nak deja vu �rz�se volt m�snap reggel, amint k�v�j�t k�sz�tette a m�g csendes h�zban, �s kez�ben a b�gr�vel kis�t�lt a kertbe, ahov� Cs�mp�s is k�vette. Rem�lte, hogy ezen a napon is legal�bb olyan sim�n fog menni minden, mint az els� miniszt�riumi l�togat�s napj�n.
Kicsit h�v�s volt a reggel, az el�z� esti es�t�l nedves �s friss volt a kert, �s olyan �rz�st keltett a l�nyban, mintha �jra �leter� t�lt�tt volna fel mindent k�r�l�tte. A leveleken �s a f�sz�lakon gubbaszt� milli�nyi v�zcsepp visszat�kr�zte a kel� Nap sugarait ezer ir�nyba sz�rva a f�nyt, amit�l az eg�sz kert szinte t�nd�k�lni l�tszott.
Szerencs�re most nem tartott semmilyen kellemetlen tal�lkoz�st�l, eltekintve att�l a lehet�s�gt�l, hogy esetleg tal�lkoznia kell Ronnal. Ha pedig elker�lhetetlen lenne a dolog, legal�bb �rtani nem fog tudni neki.
Maga m�g�tt hagyta a csillog� kertet, �s visszat�rt a h�zba, majd le�lt az �tkez�ben, hogy ott v�rja meg a h�z urait. A k�t f�rfi r�vid id� m�lva meg is jelenet olyan frissen �s �d�n, mintha a ny�ri es� benn�k is felt�lt�tt volna valamilyen �let-elemeket. Lassan, de m�gis k�nnyed l�ptekkel j�ttek lefel� a l�pcs�n, �s halkan besz�lgettek egym�ssal. Szemmel l�that�an �rdekes t�m�r�l lehetett sz�, mivel Draco sz�lesen mosolygott keresztapj�ra, m�g az id�sebb f�rfit csak szem�nek k�l�n�s csillog�sa �rulta el.
Hermione �tlet n�lk�l n�zte �ket, ahogy egyre k�zelebb �rtek, de azt furcs�nak tal�lta, hogy amikor �szrevett�k �t, hirtelen mintha a rajtakapotts�g �rnya suhant volna �t az arcukon. A l�ny ezt m�g gyan�snak is tal�lta volna, ha nem rendezt�k volna mindketten szinte r�gt�n a von�saikat, de egy r�pke pillanat m�lva m�r Draco �s Piton is kedves, b�tor�t� mosollyal k�sz�nt�tt�k �t.

- J� reggelt, Hermione! – sz�ltak szinte egyszerre.
- J� reggelt! – k�sz�nt � is mosolyogva.
- J�l l�tom, hogy most nem vagy olyan ideges? – k�rdezte Draco, mik�zben le�ltek az asztalhoz.
- Igen, most valahogy nyugodtabb vagyok – b�lintott Hermione. – Rem�lem, nem lesz semmilyen v�ratlan meglepet�s.
- Biztosan minden rendben lesz – sz�lt a professzor. – Ott lesznek az aurorok, �s nem hinn�m, hogy lenne b�rmi oka a f�lelemre, Hermione.
- Weasleynek nincs semmi es�lye, b�rmit is akarna tenni, ha megl�t – er�s�tette meg Draco is keresztapja szavait.
- Tudom – felelte t�tov�n a l�ny, mint aki nem tudja eld�nteni, hogy magabiztos legyen-e vagy bizonytalan, �s figyelm�t a reggelinek szentelte.

Hermione annyira elmer�lt a gondolatok �z�n�ben, hogy mire igaz�n �szbe kapott, m�r a Miniszt�rium fogad�csarnok�ban �lltak Harry t�rsas�g�ban, �s a k�zeled� Tonksot figyelt�k.
- J� reggelt mindenkinek! – �dv�z�lte �ket az auror, aki aznap halv�nyk�k bubifrizur�val hozta zavarba az arra hajlamos embereket. – Gyertek ut�nam, az irod�ban kell megbesz�ln�nk p�r dolgot.
Hermione hevesen b�lintott, �s azonnal k�zelebb l�pett hozz�. Arc�n enyhe k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt, ami az el�csarnokban tart�zkod� t�bb tucat var�zsl�nak �s boszork�nynak volt k�sz�nhet�. Igaz, hogy n�h�nyan �rdekl�dve n�zt�k �t, m�g m�sok teljesen figyelmen k�v�l hagyt�k jelenl�t�t, Hermione m�gis �gy �rezte, hogy mindenki egy k�t l�bon j�r� vizslat� szemp�r, �s mindenki �t n�zi. Harry megfogta a kez�t, �s b�tor�t�an megszor�totta, amit a l�ny ideges, de h�l�s mosollyal fogadott.
V�gre elindultak Tonks nyom�ban a liftek fel�, �s r�vid id� m�lva m�r az Aurorparancsnoks�gon tal�lt�k magukat. Nagy volt a ny�zsg�s, mindenki izgatottan rohang�lt egyik asztalt�l a m�sikig, �s mindenki elmer�lt aktu�lis feladat�nak megold�s�ban. Alig n�h�ny auror pillantott fel �rkez�s�kre, �s �k egy-egy biccent�ssel vagy mosollyal �dv�z�lt�k a kis csapatot.
Tonks beterelte �ket egy z�rt irod�ba, �s miut�n bez�rult m�g�tt�k az ajt�, hellyel k�n�lta vend�geit.
- Gondolom, olvast�tok a Reggeli Pr�f�ta kedves cikk�t – fogott bele Tonks a mondand�j�ba. – Val�ban elfogtuk Ront, �s ezzel megkezd�dik az �gy b�r�s�gi szakasza. Mivel a v�demel�s m�r megt�rt�nt, nincs m�s dolgunk, mint megv�rni, hogy a Wizengamot mikor t�rgyalja az �gyet. Amennyire tudom, nem kell sokat v�rni az id�pontra.
- M�gis mennyit kell v�rnunk? – k�rdezte Hermione.
- Szerintem napokon bel�l kit�zik a t�rgyal�s id�pontj�t – v�laszolta az auror. – Feltehet�en egyetlen alkalommal fogja a b�r�s�g t�rgyalni az �gyet, �s m�g akkor meglesz az �t�let is.
- Remek – s�hajtott fel a l�ny megk�nnyebb�lten.
- Viszont van egy rossz h�rem is – folytatta Tonks. – igaz ugyan, hogy leellen�rizt�k Ron szem�lyazonoss�g�t, de a szab�lyzat szerint neked is tal�lkoznod kell vele.
- Szembes�t�s? – k�rdezte Harry meglepetten.
- Valami olyasmi – b�lintott Tonks, �s bocs�natk�r�en n�zett Hermion�ra. – A l�nyege az eg�sznek, hogy Hermione el�tt is azonos�tjuk, �s igazoljuk, hogy val�ban a keresett szem�lyt fogtuk el. Tudom, hogy nem akarod l�tni, de sajnos meg kell tenned.
- De valaki ott lesz velem, ugye? – k�rdezte s�padtan a l�ny.
- Term�szetesen – v�laszolta r�gt�n Tonks. – Nem lehetsz vele egyed�l. �n mindenk�ppen elk�s�rlek, �s a t�bbiek is j�hetnek, ha akarnak, de a cell�hoz csak mi ketten mehet�nk, nekik v�rniuk kell a folyos� elej�n.

Elhagyt�k az irod�t, �s elindultak mindannyian a fogda ir�ny�ba. Tal�n hogy a hely dr�mais�g�t emelje, a fogda folyos�ja nem volt olyan kivil�g�tott, mint a Miniszt�rium t�bbi ter�lete. N�h�ny m�terenk�nt f�kly�k �gtek, �s k�r�l�tt�k a fal m�r levakarhatatlanul kormos volt. A var�zslat sok mindenre ny�jt megold�st, de valahogy senki nem �rezte fontosnak, hogy ezen a helyen megtiszt�tsa a falat a lerak�dott �g�sterm�kt�l.
Miut�n el�rtek a cell�kig, Hermione �s Tonks folytatt�k �tjukat, m�g a t�bbiek meg�lltak a folyos�ra ny�l� vasr�cs el�tt. A legt�bb z�rka �resen �s�tott, �s mindenhol balj�slat� csend honolt, amelyben csak cip�ik �temes koppan�sa visszhangzott f�ls�rt�en.
Az egyik el�gaz�sn�l balra fordultak, majd folyos� v�ge el�tt meg�lltak az egyik cella el�tt, melyben egyetlen f�klya adott egy kev�s, remeg� f�nyt a mennyezet k�zel�b�l, megny�jtva az �rnyakat. A z�rka h�ts� fal�n�l koszos matrac hevert, �s azon egy koszos ruh�kba �lt�z�tt alak �lt, h�t�t a falnak vetve. Az apr� helyis�g berendez�s�t a matracon k�v�l mind�ssze egy v�d�r alkotta, ami a szervezetb�l kik�v�nkoz� dolgok elnyel�s�t szolg�lta.
- Ronald Bilius Weasley – csend�lt Tonks hangja hivatalosan –, l�pjen a z�rka k�zep�re!
A sz�l�tott felt�p�szkodott a matracr�l, �s f�l�nyes lass�ss�ggal eleget tett a felsz�l�t�snak. G�nyos pillant�ssal n�zett az �rkez�kre, de amikor felismerte Hermion�t, megv�ltozott a tekintete. A l�ny ugyanazt az eszel�s f�nyt l�tta fellobbanni, amit akkor l�tott, amikor a fi� megt�madta az �jszaka k�zep�n.
- Szia, Hermione! – k�sz�nt a fogoly. – Remek�l n�zel ki! Tonks, j�l �ll ez a k�k sz�n!
Hermione v�laszolni akart, amikor Tonks a karj�ra tette a kez�t.
- Nem kell v�laszolnod neki, ha nem akarsz – mondta. – Nincs tiltva, hogy besz�lj vele, de nem is musz�j.
- �rtem. P�r sz�t v�ltok vele, de semmi t�bb – b�lintott a l�ny, �s visszafordult egykori kedvese fel�. – Szia, Ron!
- Tudod, dr�g�m – kezdett csevegni a fi� –, nem gondoltam volna, hogy k�pes vagy idejuttatni! Rem�lem, j�l sz�rakozol Pitonnal �s azzal a senkih�zi Malfoyjal… igaz�n sajn�lom, hogy kijutottak �k is a h�zadb�l…
- Weasley – sz�lt r� er�lyesen Tonks –, maradjon csendben, am�g az azonos�t�s megt�rt�nik!
- Milyen szigor� vagy ma, Tonks – g�nyol�dott a fi�, de a tov�bbiakban nem sz�lt egy sz�t sem, am�g az auror kisz�rta r� a megfelel� b�b�jokat.
K�k �s z�ld f�nyk�r vette k�r�l Ron test�t, �s mindk�t b�b�j spir�l alakban kezdett el haladni lefel�, majd miut�n el�rt�k a l�b�t, visszafordultak, �s a fej�hez �rve tov�bb lebbentek, hogy a feje f�l�tt vibr�lva egy nevet alkossanak: Ronald Bilius Weasley.
- El�gedettek vagytok? – k�rdezte a r�csos ajt�hoz l�pve, miut�n a f�nyl� n�v eloszlott a leveg�ben.
- Nem, Ron – r�zta a fej�t Hermione. – Nem vagyok el�gedett. Nem akartam, hogy ez legyen a v�ge.
- Nem, persze, hogy nem – felelte Ron d�h�s tekintettel. – Mindez nem t�rt�nt volna meg, ha bel�tod, hogy m�g mindig szeretsz. De nem, te el�rult�l.
- Ez nem igaz, te is tudod – v�laszolt a l�ny.
- Na �s melyik�k volt m�r meg? – k�rdezte �jra g�nyos hangot meg�tve a v�r�s haj� fi�. – Piton? Malfoy? Net�n m�r Harryvel is �sszefek�dt�l?
- Ne mer�szelj v�daskodni! – sziszegte Hermione fenyeget�en k�zelebb l�pve. A keze szinte elfeh�redett, ahogy a p�lc�t szor�totta, de Ron csak folytatta.
- L�ssuk csak… – t�prengett l�tv�nyosan. – Malfoy m�r biztos megd�nt�tt, �s abban is biztos vagyok, hogy Piton is elkapott egy fordul�ra. Te Hermione! Nem zavart a zs�ros haja?
- Te sz�nalmas… – forrongott Hermione m�g k�zelebb l�pve, �s a fi�ra emelve p�lc�j�t. Tonks is felemelte a p�lc�j�t, k�szenl�tben �llva, hogy k�zbel�phessen, ha sz�ks�ges.
Ekkor azonban v�ratlan dolog t�rt�nt. Ron Hermione fel� kapott, mag�hoz r�ntotta, �s ugyanezzel a mozdulattal a kez�b�l kit�pett p�lc�val Tonks fel� intett, mire az auror �jultan rogyott �ssze. Hermione sikoltani akart, de a fi� befogta a sz�j�t, m�g miel�tt hangja feler�s�d�tt volna.
- �gy ni! – vigyorgott eszel�sen �s a p�lc�t a r�csra szegezte. – Evapores!
Hermione �s Ron k�z�tt l�v� r�cs elt�nt, �s a fi� m�g szorosabban mag�hoz h�zta.
- Silencio! – n�m�totta el a l�nyt, �s elvette a kez�t a sz�j�r�l, majd a zs�km�nyolt p�lc�t a fal t�v�be dobta, nehogy Hermione v�letlen�l visszaszerezze. – Most pedig t�rgyaljuk �jra a mi kis kapcsolatunkat!
Hermione megpr�b�lt szabadulni, de az er�s karok szorosan tartott�k. �rezte, hogy megfesz�lt a bl�za, ahogy Ron a h�t�n megmarkolta, �s egyetlen r�nt�ssal megpr�b�lta let�pni. A v�kony anyag engedelmesen hasadt sz�t, �s a fi� keze m�r meztelen b�r�be markolt a hideg leveg�vel egy�tt. M�sik kez�vel a haj�t kapta el, h�trafesz�tve ezzel a fej�t, �s durv�n a l�ny szabadd� v�l� nyak�ba harapott.
Hermione �sszer�ndult a f�jdalomt�l, �s kezdte �gy �rezni, hogy most nem fog menek�lni. Tonks �jultan hever, �t eln�m�tott�k, Harry�k messze vannak, �s teljesen gyan�tlanok. Tov�bbra is megpr�b�lt ellen�llni, de kev�s es�lye volt, ezt � is tudta. Ron m�r a nadr�gj�t t�pte, �rezte b�nt� kezeit, ahogy a fenek�be markolnak. A fi� a falnak nyomta, l�bait sz�tfesz�tette, �s saj�t nadr�gj�nak csatj�val kezdett matatni f�l k�zzel. Amikor a nadr�g t�rdig cs�szott, Hermione bel�tta, hogy nincs menekv�s…

***

- Hallott�tok ezt? – kapta fel a fej�t Draco, �s idegesen n�zett a m�sik k�t f�rfira.
- Igen – b�lintott Piton p�lc�t r�ntva. – Megn�zem, mi t�rt�nt, ti maradjatok itt!
- De… – kezdte volna Harry, de a f�rfi leintette.
- Ha valami t�rt�nne, akkor jelzek, �s j�hettek – mondta, majd mag�ra szegezte a p�lc�j�t, �s a k�vetkez� percben m�r l�thatatlan volt a ki�br�nd�t� b�b�jt�l.
Harry �s Draco m�r csak l�pteinek hangj�b�l tudott k�vetkeztetni arra, hogy a professzor elindult a l�nyok ut�n. Harry tal�lomra el�reszegezte a p�lc�j�t, �s egy halv�nylila f�ny indult �tj�ra az �resnek t�n� folyos�n. Amikor a b�b�j el�rte Pitont, m�r a cip�inek �rulkod� kopog�sa sem hallatszott. Draco k�rd�n n�zett Harryre, mire az megr�ntotta a v�ll�t.
- J�l j�tt, amikor a kast�lyban b�kl�sztam �jszaka – v�laszolt a n�ma k�rd�sre, mire Draco b�lintott, �s tekintet�ket a kihalt folyos�ra szegezt�k, v�rva a jelet.

Piton rohant, ahogy csak b�rt, �s csak rem�lte, hogy megtal�lja a cell�t a labirintusszer� folyos�k valamelyik�n. Balra fordult, ahol a l�nyokat elt�nni l�tta, �s tov�bb futott a folyos� v�ge fel�. Ahogy k�zeledett, m�r l�tta, hogy a fal mellett egy alak hever, �s ahogy el�rte a z�rk�t, az el� t�rul� l�tv�nyt�l el�nt�tte valamilyen m�rhetetlen harag.
Hermione n�m�n szenvedett Weasley hozz�tapad� test�t�l a falnak pr�selve, �s a fi� nadr�gja �ppen akkor engedett a gravit�ci�nak. Bel�pett a z�rk�ba, melynek r�csos ajtaja nem volt sehol, elkapta Ron v�ll�t, �s durv�n elr�ntotta Hermion�t�l.
A l�ny �pphogy a f�ldre nem zuhant, �s csak azt l�tta, hogy valamilyen l�thatatlan er� a cella h�ts� fal�nak rep�ti t�mad�j�t. �k�lcsap�s s�lyos zaja hallatszott, �s a k�vetkez� percben m�r l�tta a v�kony v�rcs�kot elindulni Ron orr�b�l. A k�vetkez� �t�st�l a feje h�trabillent, hangosan koppant a falon, �s Ron tekintete elhom�lyosult. Azt�n k�telek tekeredtek az eszm�letlen fi� teste k�r�, �s tehetetlen�l d�lt el a matracon.
Hermione remegve cs�szott le a fal mellett �l� helyzetbe, �s v�rt, hogy mi fog t�rt�nni. �rezte, amint valaki leguggol mell�, �s a k�vetkez� percben egy nagyon d�h�s, �s nagyon agg�d� Piton professzorral tal�lta mag�t szembe.
- Hermione, j�l van? – k�rdezte inger�lt hangon a f�rfi.
A l�ny b�lintott, �s sz�lni akart, de Ron b�b�ja m�g mindig eln�m�totta. A professzor feloldotta a var�zslatot, �s kez�t ny�jtva �vatosan talpra �ll�totta a remeg� l�nyt.
- Olyan hirtelen t�rt�nt – kezdte Hermione zaklatottan, mik�zben fel�llt. – Tonks el�jult, s�rtegetett, �n nem… bed�ltem neki. Elkapott… olyan hirtelen… nem gondoltam – dadogott zavarosan. – Elvette a p�lc�m… �s megharapott…
- J�l van, most m�r nem b�nthatja – pr�b�lta Piton nyugtatni a l�nyt.
- A… a ruh�m… – n�zett v�gig mag�n Hermione.
Bl�z�nak maradv�nyai t�petten l�gtak rajta, �s nadr�gja is l�tott m�r szebb id�ket, de Perselus egyetlen int�ssel rendbe tette a l�ny �lt�zet�t.
- Tonks m�g mindig eszm�letlen – fordult az �jult auror fel�. Felvette p�lc�j�t a fal mell�l, ahov� Ron dobta, �s mindketten a k�k haj� n�h�z l�ptek, �s a f�rfi r�szegezte p�lc�j�t. – Stimula!
Tonks mag�hoz t�rt, �s amint talpra kecmergett, Piton r�z�d�totta az �ssze d�h�t, amit eddig er�nek erej�vel tartott mag�ban.
- M�gis hogyan t�rt�nhetett ez meg? – �v�lt�tte a fiatal n� arc�ba. – Milyen magyar�zatot tudsz adni?
- �n nem… – kezdte volna Tonks, de a f�rfi f�lbeszak�totta.
- Te nem! Mit nem? – k�rdezte Piton, �s hangja menyd�rg�sk�nt zengett v�gig a folyos�kon. – Nem vagy k�pes ell�tni a feladatodat? Vagy nem vagy k�pes szemmel tartani egy foglyot, aki egy z�rt cell�ban van? Nem tudsz egy egyszer� k�b�t� �tkot alkalmazni?
- Az �n hib�m volt – sz�l Hermione, de a f�rfi nem hallotta, csak ord�tott tov�bb.
- Mi�rt b�zt�k egy�ltal�n egy harmadoszt�ly�, k�t balkezes amat�rre ezt a feladatot? – kiab�lt tov�bb mag�b�l kikelve.
- Professzor! – ki�ltott r� Hermione. – Az �n hib�m volt! �n mentem t�l k�zel hozz�!
- Akkor sem szabadott volna megt�rt�nnie! – ellenkezett a f�rfi, valamivel alacsonyabb hanger�vel. – Ennek a mondvacsin�lt aurornak az lenne a feladata, hogy tegye a dolg�t. Ha k�zel is ment a r�cshoz, sz�lnia kellett volna! Figyelmeztetni!

- Mi t�rt�nt? – robbant az idilli csevelybe Harry �s Draco.
- Mi t�rt�nt? – csattant fel ism�t a professzor. – Az t�rt�nt, hogy Weasley elkapta Hermion�t, �s elk�b�totta ezt a szerencs�tlent, akinek valami balf�k aurorigazolv�nyt adott valamilyen teljesen �rthetetlen okb�l!
- Perselus – csattant Tonks ideges hangja –, bel�tom, hogy hib�ztam, de ez m�r m�giscsak sok! Szerencs�re ide�rt id�ben, �s nem t�rt�nt nagyobb baj. Nyugodjon meg, meg fogom kapni a magam�t, ami�rt hib�ztam. Term�szetesen, Ron sem fogja meg�szni.
- Ez a legkevesebb! – morrant a f�rfi lassan lenyugodva.
Draco �s Harry idegesen figyelt�k a p�rbesz�det, de �k is megnyugodtak valamelyest, l�tva, hogy Hermione �ps�gben van.
- Van m�g itt valami dolgunk? – k�rdezte Piton nem t�l kedvesen. – Mert ha nincs, akkor ak�r mehetn�nk is.
- Mehet�nk – felelte Tonks fesz�lt hangon.
Vissza�ll�totta a r�csot eredeti hely�re, elt�ntette Ronr�l a k�teleket, majd egy �jabb b�b�jjal elind�totta az eszm�l�s lass� �tj�n, �s intett a t�rsas�gnak, hogy induljanak el.

Sz� n�lk�l �rt�k el �jra az Aurorparancsnoks�got, ahol Hermione �s a h�rom f�rfi gyors b�cs�t vett Tonkst�l azzal a megegyez�ssel, hogy amint megvan a t�rgyal�s id�pontja, az auror �rtes�ti �ket. M�r amennyiben el nem veszik t�le az �gyet…
Siet�s l�ptekkel haladtak a fogad�csarnok fel�, majd a hoppan�l�si ter�let ir�ny�ba fordultak.
- Harry, te is vel�nk tartasz, gondolom – k�rdezte Piton a szem�veges fi�t, mire � fesz�lt tekintettel b�lintott. – Hermione, sz�ks�ge van vezet�re? – k�rdezte a m�g mindig s�padt l�nyt�l.
- Azt hiszem, menni fog egyed�l is – v�laszolt Hermione halkan, amit Piton egy biccent�ssel vett tudom�sul.
Pillanatokon bel�l halk pukkan�sok hangzottak fel a Miniszt�rium fogad�csarnok�ban, �s a n�gy alak m�r nem volt sehol.

Alighogy bel�ptek a h�zba, Draco �s Harry k�rd�sek �z�n�t z�d�totta Hermion�ra �s Pitonra, amiket a professzor egy k�zmozdulattal le�ll�tott.
- El�bb tal�n �lj�nk le – javasolta, �s a k�r�snek a h�rom fiatal eleget is tett, m�g � maga idegesen r�tta a k�r�ket a nappali vastag sz�nyeg�n.
- Perselus – sz�l�totta meg Draco –, elmondan�d v�gre, hogy mi t�rt�nt pontosan?
- Draco – pillantott r� a f�rfi s�t�ten izz� tekintettel –, ha adn�l egy percet, am�g k�pes vagyok norm�l hanger�vel besz�lni, igaz�n h�l�s lenn�k!
A fiatalok kicsit meglepettnek t�ntek, ami�rt a mindig hidegv�r� �s j�zan professzor id�t k�r, hogy higgadtan tudjon besz�lni. Ez az ideg�llapot m�g Draco el�tt is ismeretlen volt eddig, �gy jobbnak l�tta, ha engedelmesen csendben marad, am�g keresztapja el�ri a megfelel� nyugalmi szintet. Vagy legal�bbis megk�zel�ti azt valamennyire.
Piton p�r percig m�g dolgozott a sz�nyegbe v�jand� �sv�ny elk�sz�t�s�n, majd egy s�hajjal lerogyott az egyik fotelbe. Az arca m�r nyugodtabbnak l�tszott, de a mozdulat, amivel a haj�ba t�rt, nem �ppen a bels� harm�ni�r�l �rulkodott.

- Tal�n – mondta indulatt�l fesz�l� hangon –, Hermion�nak kellene elmondani az esem�nyeket, ha k�pes r� – n�zett a l�nyra k�rd�-agg�d� tekintettel.
- Miut�n elv�ltunk – kezdte a besz�mol�t Hermione –, megkerest�k a cell�j�t. Az elej�n minden rendben volt, m�g Tonks elv�gezte az azonos�t� b�b�jokat. Azt�n Ron g�nyol�dni kezdett �s s�rtegetett, amire nekem elborult az agyam. Most m�r sejtem, hogy �ppen ez volt a c�lja a dologgal, �s mi tagad�s, be is j�tt neki – fintorodott el keser�en a l�ny. – Engem elkapott, Tonksot elk�b�totta, azt�n eln�m�tott, elt�ntette k�z�l�nk a r�csot, �s �jra megpr�b�lta, ami nem siker�lt neki, amikor bet�rt hozz�m. Azt�n csak annyit l�ttam, hogy nekiv�g�dik a falnak, �s valaki t�bbsz�r is meg�ti, majd el�jul, �s megk�t�zik a k�telekkel. Azt�n a professzor l�that�v� v�lt, �s mag�hoz t�r�tett�k Tonksot is. A t�bbit tudj�tok.
- Ezt nem hiszem el – csattant fel Harry. – M�g ilyen helyzetben se tudja megh�zni mag�t…
- �n azt nem �rtem – vetette k�zbe Draco inger�lten –, hogy mi�rt nem �rizt�k szigor�bban. Weasley k�zvesz�lyes �r�lt! Mi�rt nem lehetett lel�ncolni, vagy mit tudom �n? Fricsnek biztosan lettek volna �tletei…
- M�g j�, hogy nem s�r�lt meg – morogta Piton, majd hirtelen felkapta a fej�t. – V�rjunk csak! Mintha azt mondta volna, hogy Weasley megharapta!
- Igen – ny�lt a nyak�hoz Hermione, majd megmutatta a sebet.
Piton sz� n�lk�l fel�llt, �s gyors l�ptekkel elt�nt a labor ir�ny�ban, Harry �s Draco pedig d�bbenten n�zt�k Hermione v�ral�fut�st�l lil�s nyak�t, �s a lila folt k�zep�n l�v� v�res fognyomokat.
- M�r a v�mp�rs�ghoz is kedvet kapott? – h�rd�lt fel Harry. – Esk�sz�m, n�ha �r�ln�k, ha megsz�kne. Sz�vesen �sszefutn�k vele egy s�t�t sik�torban…
- Majd sz�lj, hogy mikor indulsz cserk�szni – mondta Draco elt�k�lten, de szemei m�g mindig Hermion�t figyelt�k. – Veled tartok.

A professzor visszat�rt, kez�ben egy kis t�gelyt tartott, �s le�lt Hermione mell� a kanap�ra. A l�ny sz� n�lk�l fordult �gy, hogy a f�rfi hozz�f�rjen a sebhez, haj�t elh�zta az �tb�l, �s m�r �rezte is, ahogy a gondos kezek kitiszt�tj�k a sebet. Perselus k�l�n�s �vatoss�ggal vette kezel�sbe a harap�snyomot, nem akart m�g t�bb f�jdalmat okozni. Miut�n letiszt�totta a sebet, �s annak k�rny�k�t, el�vett egy m�sik t�gelyt, amib�l kellemesen h�v�s kr�m ker�lt el�, �s �vatosan bekente vele a seb sz�l�t, �s a v�ral�fut�sos ter�letet.
- K�sz�n�m – mosolyodott el Hermione, miut�n a f�rfi elv�gezte �pol�i teend�it.
- Nincs mit – felelte a professzor udvariasan. – Holnap est�re m�r nyoma sem lesz. Ebb�l a kr�mb�l m�g ma este kenjen a seb k�r�.
Hermione a zseb�be s�llyesztette a kr�met, Piton pedig vissza�lt a fotelbe.
- Rem�lem, hogy a t�rgyal�son komolyabb biztons�gi int�zked�seket fognak alkalmazni! – mondta Harry. – Nem �r�ln�k, hogy ha az a barom ott is pr�b�lkozna valamivel.
- Gondolod, van olyan �r�lt? – k�rdezte Draco.
- �n m�r semmin se lep�d�k meg ezek ut�n – v�laszolta Harry. – Azt hiszem, �n most megyek. Ha valami t�rt�nik, sz�ljatok!
- Persze – b�lintott Piton.
Harry odal�pett Hermion�hoz, �s lehajolt, hogy �t�lelje bar�tn�j�t, aki h�l�san karolta �t a fi�t.
- Nem sok�ra v�ge lesz – mondta neki Harry halkan, mire a l�ny csak b�lintott.
A fi� elengedte, elk�sz�nt Pitont�l �s Drac�t�l, majd a h�z el�l hazahoppan�lt.

Az �tkez�ben �ltek, �s Lizzy remekeit fogyasztott�k, amikor az egyik nyitott ablakon egy kis bagoly r�ppent be, �s Draco el�tt landolt. A fi� �rdekl�dve vette el a levelet a mad�rt�l, �s kibontotta a pergament. Szemei gyorsan v�gigfutottak a sz�vegen, �s tekintete el�sz�r felder�lt, de a k�vetkez� pillanatban m�r �jra bor�san n�zett maga el�.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Hermione.
- Susan – v�laszolta a fi�. – Azt �rja, ma este r��r, �s elj�n velem vacsor�zni. De ma hogy mehetn�k el, amikor te sem vagy t�l j�l?
- Ugyan, Draco – mondta Hermione mosolyogva. – Menj csak nyugodtan. Miattam igaz�n nem kell agg�dnod!
- Biztos vagy benne? – k�rdezte Draco, �s ism�t felt�nt az �r�m a tekintet�ben, hogy tal�lkozhat Susannel.
- Persze, rendben lesz minden – bizonygatta a l�ny.
- Ezen k�v�l – sz�lalt meg a professzor – �n nem megyek ma sehov�, �s ha b�rmi t�rt�nne, amit k�tlek, tal�n �n is tudok Hermion�nak seg�teni.
- H�t, ha biztosak vagytok benne – mondta a fi� egyre nagyobb mosollyal –, hogy nem gond, ha az est�t h�zon k�v�l t�lt�m, akkor meg�rom Susannek a v�laszt.
- Biztos – b�lintott Hermione. – Na, �rd m�r a v�laszt! A bagoly m�g mindig r�d v�r!
Draco felpattant az asztalt�l, �s a nappaliba szaladt, ahol gyors v�laszt k�r�m�lt a lev�l m�sik oldal�ra, majd sietve visszaadta a bagolynak a levelet, �s �tj�ra engedte. Mosolyogva fejezte be az eb�det, �s hamar a szob�j�ba vonult, hogy kell�k�pp fel tudjon k�sz�lni a tal�lkoz�ra.

***

Hermione a s�t�ted� nappaliban �ld�g�lt egyed�l. Kicsit �hesnek �rezte mag�t, hiszen a vacsor�t kihagyta, de tudta, hogy egyetlen falatot sem lenne k�pes mag�ba er�szakolni. Odakint viharfelh�k gy�lekeztek, �s �gy �rezte, hogy ezek a felh�k nemcsak a kinti �gboltot akarj�k bebor�tani, hanem az � lelk�t is. Draco m�r elindult az esti tal�lkoz�ra, mondv�n, m�g el�tte el kell int�znie p�r dolgot, a professzor pedig szint�n elt�nt valahol a h�zban.
A mag�nyos �ld�g�l�s alkalmat adott arra, hogy elgondolkodjon �let�nek alakul�s�n, �s hogy az �lete mi�rt is fordult ilyen r�g�s �tra. Ha m�r a Sors megverte ezzel a z�tonyra futott kapcsolattal, amibe majdnem belehalt, legal�bb most lehetne hozz� kegyesebb. Nem f�rt a fej�be, mi�rt kell neki mindezt �t�lnie, �s azt sem siker�lt felfognia, hogy mi�rt v�lt egy eszel�s �r�lt abb�l a kedves fi�b�l, akivel �ssze akarta k�tni az �let�t.
�gy �rezte, hogy m�r soha nem lehet nyugodt az �lete, �s biztos volt benne, hogy m�g egy olyan kalandot, mint amilyenben aznap volt r�sze, m�r nem b�rna ki. �sszecsaptak felette a hull�mok, �s neki nem volt m�r ereje, hogy a felsz�n fel� r�gja mag�t az �ltet� l�gv�tel�rt. Nem akart m�st, csak hogy nyugodtan, b�k�ben, senkit�l nem fenyegetve �lhesse az �let�t.

Az �rnyak lassan ny�lni kezdtek a falon, �s ez els� es�cseppek �rkez�s�vel Hermione szem�b�l is el�bukkant az els� k�nnycsepp. Nem akart s�rni, nem akart gyenge lenni, de vannak pillanatok �s vannak helyzetek, amikor az ember m�r nem b�r t�bb terhel�st, �s megroggyan az �let s�lya alatt, ha csak egy kis id�re is, �s ilyenkor valahogy ki kell engedni a felgy�lemlett fesz�lts�get. Ilyenkor vagy s�r az ember, vagy tombol, �s Hermione ink�bb a s�r�st v�lasztotta.
El�hal�szta zsebkend�j�t, de nem t�r�lte le k�nnyeit, csak szorongatta a kez�ben. S�s k�nnyei akad�ly n�lk�l g�rd�ltek le az arc�n, hogy azt�n az �ll�t el�rve al�hulljanak. Lelki�llapota teljesen lek�pezni l�tszott a kinti id�j�r�st, �s az �gen �tfut� vill�mok m�sai ott cik�ztak benne is. Csak meredt el�re, de nem l�tott maga el�tt semmi m�st, mint agy�nak kivet�tett keser� k�peit. L�bait felh�zta a mellkas�hoz �s szorosan �t�lelte t�rdeit, hogy min�l jobban �sszeh�zza mag�t.

Nem tudta, mi�ta �lt m�r ott egyed�l a f�jdalm�val, de m�r szinte teljesen bes�t�tedett, amikor �rezte, hogy egy meleg takar�t ter�tenek a v�ll�ra, �s p�r pillanattal k�s�bb valaki le�l mell�.
- Hermione, j�l van? – hallott egy kedves, m�ly hangot maga mell�l, �s lassan oldalra ford�totta a fej�t.
- Professzor… – sz�lt rekedten a t�bb �r�s n�mas�gt�l �s a s�r�st�l.
- Mi�rt s�r? – tette fel a k�rd�st a f�rfi.
- Minden�rt – j�tt a f�sult v�lasz, �s Hermione v�llai megremegtek, ahogy ism�t v�gigs�p�rt rajta az �nsajn�lat k�vetkez� hull�ma.
- Tudok seg�teni valamiben? – k�rdezte Perselus, b�r nem igaz�n tudta, mit is tehetne a l�ny�rt, aki j�l l�that�an a depresszi� mocsar�ba ragadt. – Nem akarja elmondani esetleg?
Hermione a f�rfi arc�ra emelte a tekintet�t, �s belen�zett a feket�n csillog� szemekbe, amikben tiszt�n l�tta az agg�d�st, �s a seg�teni akar�st. �rezte, hogy ott, valahol m�lyen a fekete szemekben, ott van az a nyugalom, amire v�gyik, �s a k�vetkez� pillanatban lassan besz�lni kezdett.
- Ez az eg�sz… – kezdte lassan – ez m�r sok egy kicsit. �n nem akarok m�st, csak hogy b�k�ben �lhessek. Nyugalomban… Amikor v�ge lett a h�bor�nak, azt hittem, hogy ha addig kib�rtam, akkor onnant�l kezdve nem lesz semmi, ami megt�rhetne, de most r� kellett j�nn�m, hogy semmi nem alakult �gy, ahogy rem�ltem. Mintha mindennek csak az lenne a c�lja, hogy az �n �letemet megnehez�tse, �s �n nem b�rom m�r a terhel�st.
- Hermione, maga er�s n� – mondta neki Perselus –, egyike a leger�sebbeknek, akikkel eddig tal�lkoztam �s volt szerencs�m ismerni �ket. Tudom, hogy ezt a nyom�st is ki fogja b�rni.
- De mi�rt kell az ilyen dolgoknak pont velem t�rt�nni�k? – k�rdezte a l�ny k�ts�gbeesett hangon. – Mi a b�n�m? Az, hogy ott hagytam Ront? Maradnom kellett volna, �s hozz�menni feles�g�l azok ut�n? Ha megtettem volna, akkor most nem k�ne mindezt �t�lnem…
- Hermione, ne besz�ljen butas�gokat! – szak�totta f�lbe a f�rfi. – �lete legrosszabb d�nt�se lett volna, ha hozz�megy feles�g�l. Gondolja, hogy akkor v�ltozott volna a helyzet valamit? Akkor nem lett volna bel�le ilyen ember?
- Nem tudom – felelte bizonytalanul szipogva Hermione. – Olyan kedves fi� volt, nem �rtott volna a l�gynek se. Na j�, tal�n mag�nak �s Drac�nak, de nem volt annyira agressz�v soha.
- Ezek a jellemvon�sok, amik oda juttatt�k, ahol most van, mindig is ott voltak benne – magyar�zta Perselus. – El�bb vagy ut�bb, de biztosan felsz�nre ker�ltek volna.

Hermione egy r�vid ideig em�sztgette a hallottakat, �s k�nytelen volt bel�tni, hogy a f�rfinak igaza van. Az egyetlen probl�ma csak az volt, hogy ez jelen pillanatban a legkev�sb� sem vigasztalta.
- Ma f�ltem t�le – k�z�lte maga el� meredve. – Biztos voltam benne, hogy nem �szom meg.
- M�r b�nom, hogy hagytam egyed�l bemenni oda Tonksszal – v�laszolt a f�rfi, �s ism�t hallani lehetett a hangj�n az indulatot, ahogy felid�zte a l�tottakat. – Akkor mindez nem t�rt�nt volna meg.
- Csoda, hogy egy�ltal�n maghallottak minket – hajtotta le a fej�t Hermione, �s a v�llai ism�t v�szes remeg�sbe kezdtek.
Piton nem nagyon tudta, mit csin�ljon, �gy �vatosan a l�ny h�t�ra tette a kez�t.
- Nyugodjon meg, Hermione – pr�b�lta sut�n vigasztalni a zokog� l�nyt. – P�r nap, �s v�ge. A t�rgyal�s…
- Meg fogja pr�b�lni – s�rt fel a l�ny elkeseredetten. – Ott is meg fogja pr�b�lni. Soha nem lesz t�le nyugtom, mindig meg fog tal�lni…
Hermione a mellette �l� f�rfi v�ll�nak d�lt, �s v�gre felt�rt bel�le minden f�jdalom �s f�lelem, minden k�ts�g �s bizonytalans�g. Perselus egy pillanatra meglep�d�tt, majd �tkarolt a meg�ll�thatatlanul zokog� boszork�nyt, �s t�tov�n megsimogatta a h�t�t. Hermione a f�rfi v�ll�ba temette az arc�t, az egyik kez�vel �tkarolta �t, �s csak s�rt, nem t�r�dve a helyzet k�nyelmetlens�g�vel. Hallotta, ahogy a f�rfi halkan besz�l hozz�, tal�n valami olyasmit, hogy s�rjon csak, az j�t fog tenni, de nem nagyon jutottak el tudat�ig a szavak.

Perselusban lassan old�dni kezdtek a g�rcs�k, amit Hermione hirtelen kit�r� �rzelmei okoztak, �s m�r csak csendben tartotta a l�nyt, �s v�rta, hogy megnyugodjon. Szeretett volna seg�teni rajta, �s ha neki most erre van sz�ks�ge, akkor � nem tagadhatja meg t�le a vigasztal� �lel�st. Adhatott volna neki ugyan nyugtat� f�zetet, de a b�jitalok sem mindig jelentik a megfelel� megold�st. Tov�bb simogatta a l�ny h�t�t, �s csak rem�lni tudta, hogy ezzel siker�l megadnia azt a nyugalmat, amire sz�ks�ge van.
Esz�be jutott, hogy nem igaz�n �gy k�pzelte a pillanatot, amikor mag�hoz szor�thatja a t�r�keny testet, de h�t, ahogy a mond�s tartja: ember tervez, Isten v�gez. Nem volt kifog�sa a helyzet ellen, csak a k�r�lm�nyek lehettek volna valamivel vid�mabbak, gondolta. J� volt �rezni a hozz� simul� test meleg�t, �rezni, hogy Hermion�nak sz�ks�ge van r�, �s � �r�lt, hogy ott lehet mellette.
Sok�ig �lt a l�nyt �t�lelve, simogatva-vigasztalva, �s egy id� ut�n �rezte, hogy a karjai k�zt l�v� testen al�bbhagy a remeg�s, �s a l�ny l�gz�se is kezd egyenletesebb� v�lni, �s csillapodik a s�r�s okozta zih�l�s. �t mag�t is meglepte, mennyire term�szetesnek �rzi ezt a fizikai k�zels�get, �s azt, hogy Hermione nem h�z�dott m�g el t�le.
- Jobban �rzi mag�t? – k�rdezte halkan a l�nyt�l.
Hermione nem v�laszolt azonnal, csak egy hatalmasat s�hajtott.
- Igen – felelte egy id� ut�n, azt�n felemelte a fej�t a f�rfi v�ll�r�l, hogy a szem�be n�zzen. – K�sz�n�m… �s sajn�lom, hogy mag�ra z�d�tottam mindent!
- Ne t�r�dj�n vele! – v�laszolta Perselus halv�ny mosollyal. – �r�l�k, hogy siker�lt megnyugodnia!
Hermione lassan kibontakozott a karjaib�l, � pedig elengedte a l�nyt, hogy megt�r�lhesse a szem�t. Megpr�b�lt fel�llni, de a s�r�s, a d�lel�tti sokk, �s az �tkez�s hi�nya annyira legyeng�tette, hogy megsz�d�lt, �s a k�zeli fotel t�ml�j�ba kapaszkodott.
- Hermione, mi a baj? – pattant fel Perselus a kanap�r�l.
- Semmi, csak megsz�d�ltem – v�laszolta a l�ny halkan. – Nem vacsor�ztam, tal�n ez a baj. Azt hiszem, le k�ne fek�dn�m, �s aludnom kellene egy kicsit.
- J�jj�n, visszak�s�rem a szob�j�ba – ny�jtotta kez�t a l�ny fel�, aki elfogadta a seg�ts�get, �s a f�rfira t�maszkodva elindultak az emeletre.

Draco halkan csukta be maga ut�n az ajt�t, mivel nem akarta felverni a h�z lak�it, akik m�r bizony�ra az igazak �lm�t aludt�k. �ppen a l�pcs� fel� indult, amikor l�tta, hogy keresztapja �s Hermione egy�tt, egym�sba karolva elt�nnek az emeleti l�pcs�fordul�ban.