T�rgy: id�z�s
�gysz�m: MMIV/1708
Illet�kes b�r�s�g: Wizengamot, M�giai T�rv�nysz�k
A t�rgyal�st vezet� b�r�: Amelia Bones

Tisztelt Hermione Jane Granger kisasszony!

A Brit M�gia�gyi Miniszt�rium Var�zsb�n�ld�z�si F�oszt�lya ez�ton �rtes�ti �nt, hogy a M�giai T�rv�nysz�k napirendre t�zte az �n feljelent�se alapj�n ind�tott elj�r�s t�rgyal�s�t.

Az �gy v�dlottja: Ronald Bilius Weasley
Sz�let�si id�: 1981. m�rcius 01.
Anyja neve: Molly Prewett
Lakc�me: Inverness-shire, Fort William, Saluki Drive 13. sz�m

Az �gy els� sz�m� s�rtettje: Hermione Jane Granger
Sz�let�si id�: 1980. szeptember 19 Anyja neve: Jane Johnson
Lakc�me: Inverness-shire, Fort William, Lenere k�z 4. sz�m

A t�rgyal�sra foly� h� 18. napj�n ker�l sor, melynek folyam�n a B�r�s�g tan�k�nt k�v�nja meghallgatni �nt.
A t�rgyal�s helysz�ne: M�gia�gyi Miniszt�rium, 8. szint, 12. sz�m� t�rgyal�terem
A t�rgyal�s kezdet�nek id�pontja: 10 �ra

Tisztelettel:
Mafalda Hopkirk
M�gia�gyi Miniszt�rium
Var�zsb�n�ld�z�si F�oszt�ly

Hermione h�romszor olvasta el a levelet, mire mindent felfogott bel�le. Idegesen nagyot nyelt, majd �l�be engedte a pergament, �s kib�mult az ablakon. Teh�t k�t nap m�lva t�rgyal�s, ahol el�t�lik Ront az � v�djai �s vallom�sa alapj�n. Hihetetlen, hogy k�t nap m�lva v�get �r ez az eg�sz r�m�lomszer� esem�nysorozat!
Ez a gondolat egyszerre hozott neki megk�nnyebb�l�st �s �jabb megold�sra v�r� probl�m�kat. V�gre nyugodtan �lhet, nem kell fenyeget�st�l tartania, ugyanakkor indokolatlann� v�lik tov�bbi itt-tart�zkod�sa, hiszen vesz�ly hi�ny�ban elk�lt�zhet a professzort�l, vagyis el kell kezdeni �j lak�s ut�n n�zni.
Kicsit szomor�an vette tudom�sul, hogy r�vid id�n bel�l el kell hagynia a h�zat, de nem �lhetett vissza tov�bb a f�rfi vend�gszeretet�vel. Hermione �gy d�nt�tt, hogy m�r aznap rendel hirdet�si �js�gokat, amelyben elad� ingatlanok k�z�l tud v�logatni. Jobb min�l el�bb t�lesni rajta, mert ha h�zza az id�t, csak nehezebb lesz. Meg�rt egy r�vid �zenetet, majd a bagolyh�zba sietett, hogy n�h�ny galleonnal �s a lev�llel elk�ldj�n egy baglyot az �js�gok�rt.

Visszat�rt a h�zba, �s lehuppant a nappaliban a kanap�ra. Furcsa, kellemetlen szor�t�st �rzett a gyomr�ban, mint amikor az ember v�r valamit, de nem tudja, hogy mi lesz az a valami, hogy hogyan fog r� hatni, mert z�rzavar uralkodik a gondolataiban, �s nem k�pes azok k�z�tt rendet tenni. Pr�b�lta valahogy helyre tenni, vagy legal�bb oszt�lyozni gondolatait �s �rz�seit, hogy azok j� vagy rossz �rtelemben v�ltj�k-e ki bel�le a szorong� �rz�st, de nem siker�lt.
Fej�ben ott kavargott az elm�lt p�r h�t �sszes k�pe, kellemesek �s kev�sb� kellemesek egyar�nt. Ron, Draco, Perselus, Luna, Harry – mindannyian bevillantak k�l�nf�le helyzetekben, de mire belekapaszkodott volna valamelyikbe, hogy azt�n elhelyezze a megfelel� fi�kba, m�r tova is t�nt, �s j�tt helyette m�sik. N�h�ny perces zavarodott csapong�s ut�n m�rgesen f�jt egyet, �s nyugalmat er�ltetve mag�ra �jra kezdte az elemz�st.
K�t nap m�lva lez�rhatja �let�nek ezt a szakasz�t, hogy elkezdjen egy �jabbat, amib�l m�r hi�nyzik egy Ron Weasley nev� szerepl�, �s ami rem�lhet�leg sokkal tartalmasabb, nyugodtabb �s kiegyens�lyozottabb szakasz lesz.
Nem lesz neh�z megszoknia egy nyugodtabb �letet, hiszen csak ennyit akart mindig is. Tal�n majd lesz egy olyan t�rsa is, aki m�lt�bb lesz a szerelm�re �s a megbecs�l�s�re, mint Ron volt. Ennek a szerepnek a bet�lt�s�re most igen j� es�llyel p�ly�zott vend�gl�t�ja, Perselus Piton professzor. A f�rfi el�z� esti akci�ja t�bbf�le reakci�t is kiv�ltott bel�le: meglepet�st, �r�m�t, �rtetlens�get, �s nem utols� sorban heves sz�vdobog�st, �s n�mi libab�rt.
Csak �llt n�m�n a kertben, miut�n a f�rfi mag�ra hagyta, �s eltartott p�r percig, mire annyira �sszeszedte mag�t, hogy legal�bb pislogjon n�h�nyat. Len�zett a kez�ben tartott vir�gra, �s hi�ba hasonl�tott egyik r�zsafej a m�sikra �gy, mint k�t toj�s, � m�gis azonnal r�j�tt, hogy ennek a fejnek a szirmait �rintette utolj�ra. � ezt l�tta a legszebbnek, �s a f�rfi neki adta a lugas legszebb vir�g�t, imm�r nem els� alkalommal.
Nem sokkal k�s�bb m�r mag�hoz t�rt annyira, hogy � is visszat�rjen a h�zba. A f�ldszinten nem l�tott senkit, �gy a szob�ja fel� indult. Gondolta, hogy Draco �s a keresztapja bizony�ra a laborban vannak, �s a k�sz�l� b�jitallal vannak elfoglalva. Nem akarta zavarni �ket, b�rmennyire is �rdekelte a kutat�s, m�sr�szr�l pedig nem b�rt volna megsz�lalni se, ha a professzor r�n�z.

A k�l�n�s est�nek h�la el�g nehezen j�tt �lom a szem�re, hiszen Perselus megnyilv�nul�sa el�g egy�rtelm�v� tette, hogy akar t�le valamit. Ezt a valamit nem volt neh�z kital�lni, pl�ne nem olyan �szbeli k�pess�gek birtok�ban, amilyenekkel Hermione rendelkezett. Mostanra m�r biztos volt benne, hogy Perselus gyeng�d �rzelmekkel viseltetik ir�nta.
Mosolyogva gondolt vissza a kertben t�rt�ntekre, tetszett neki ez a visszafogott udvarl�s, amivel a professzor k�zeledett hozz�. Semmi r�men�ss�g, semmi tolakod�s, csak finoman �s udvariasan fejezte ki sz�nd�kait, �s ez a fajta k�zeled�s rendk�v�l impon�l� �s vonz� volt. Hermione arra gondolt, hogy tal�n val�ban �gy udvarol egy igazi �riember: nem rohanva �s ajt�st�l rontva a h�zba, hanem illedelmesen, m�rt�ket tartva �s es�lyt adva a visszavonul�sra.
Es�lyt adva… Hermione kellemetlen�l gondolt ennek jelent�s�re, hiszen � �ppen arra k�sz�lt, hogy elvegye az es�lyt a f�rfit�l a szabad v�laszt�sra, hogy val�ban �, Hermione-e az a n�, akire v�gyik, vagy m�ssal esetleg boldogabb lenne. �gy gondolta, jelen esetben a struccpolitika igen k�nyelmes megold�s, �gy ink�bb nem vett tudom�st arr�l a kis t�sk�r�l, amivel lelkiismerete b�kd�ste valahol bent, �s visszat�rt a sokkal kellemesebb �lmodoz�shoz.

Azt tal�lgatta, hogy vajon mi lesz a professzor k�vetkez� l�p�se: csak valami �vatos, apr� gesztus, egy �lel�s, vagy esetleg meg is cs�kolja? Elj�tszott a gondolattal, hogy Perselus egy k�n�lkoz� alkalommal megcs�kolja, �s arra jutott, hogy nem lenne ellen�re a lehet�s�g.

M�r majdnem teljesen belemer�lt az �br�ndoz�s�ba, amikor meg�rkezett a bagoly a hirdet�si �js�ggal. �tvette a k�ldem�nyt, kifizette a madarat, �s p�r perc m�lva m�r teljesen belem�lyedt az elad� ingatlanok list�j�nak b�ng�sz�s�be.

***

Draco kora d�lel�tt m�r a laborban tett-vett, el�k�sz�tette az �j f�zet k�vetkez� f�zis�nak alapanyagait. Keresztapja m�g nem �rkezett meg, �gy egyed�l t�nykedett a t�gas helyis�gben. Mik�zben egy lista seg�ts�g�vel el�vette a gazdagon felszerelt t�rol�szekr�nyekb�l a sz�ks�ges dolgokat, azon gondolkodott, hogy mi�rt viselkedett a szok�sosn�l is furcs�bban Piton az este, miut�n visszat�rt a kertb�l.
A f�rfi nem mondott semmit, de Draco l�tta rajta a v�ltoz�st, �s tudta, hogy valami t�rt�nt. Tal�n k�ze lehet Hermion�hoz is…
M�r majdnem v�gzett az el�k�sz�letekkel, amikor ny�lt az ajt�, �s meg�rkezett a keresztapja.
- K�szen vagy, Draco? – k�rdezte a f�rfi.
- Azonnal! M�r csak a gy�mb�r �s a kamillakivonat hi�nyzik – mutatott az egym�s mellett sorakoz� hozz�val�kra a fi�.
- Rendben – b�lintott Piton. – Akkor �n el is kezdem ezt a szakaszt. A kamilla �s a gy�mb�r majd csak a b�b�jol�s ut�n kell bele.
Innent�l kezdve alig besz�ltek egym�ssal. Mindketten tudt�k, hogy mikor mi a teend�, �s hogy kinek mi a dolga, �gy nem volt sz�ks�g felesleges besz�dre. Rutinos, �sszeszokott p�rost alkotva dolgoztak, m�g el nem �rt�k az els� kritikus �llapotot, amikor az els� b�b�jt kellett v�grehajtani.
Piton ekkor el�vette var�zsp�lc�j�t, �s halkan mormolva a var�zsig�t lassan k�r�zni kezdett az �st felett, mik�zben Draco kis adagokban a f�zethez adagolta a por�tott s�rk�nyfogat, �s kavarta a b�jitalt.

P�r perc m�lva m�r t�l voltak a neh�z szakaszon, �s nem volt m�s dolguk, mint egyenletes h�m�rs�kletet biztos�tani ahhoz, hogy az alkot�elemek �s b�b�j hat�sai egyes�ljenek �s kifejts�k hat�sukat. A v�rakoz�s idej�t igyekeztek arra felhaszn�lni, hogy elpakolj�k azokat a dolgokat, amikre m�r nem volt sz�ks�g�k, �s egy kicsit rendet tegyenek az asztalon.
Draco ism�t tanulm�nyozni kezdte keresztapj�t, akin m�g mindig l�tszottak a tegnap esti k�l�n�s viselked�s nyomai.

- Mi az? – k�rdezte Piton a fi�ra pillantva.
- Semmi – vont v�llat Draco –, csak olyan furcsa vagy tegnap este �ta.
- Furcsa? – n�zett r� ism�t a f�rfi. – Hogy �rted azt, hogy furcsa vagyok?
- Nem is tudom – felelte a fi�, �s letette a r�zmozsarat maga el�. – J� �rtelemben mondom, hogy furcsa vagy. T�rt�nt valami?
- T�l k�v�ncsi vagy, Draco – v�laszolta keresztapja titokzatosan, �s visszafordult a t�rol�szekr�nyhez.
- Teh�t t�rt�nt – vonta le a k�vetkeztet�st keresztfia vid�man. – Hermione?
- Mondom, hogy t�l k�v�ncsi vagy – ism�telte mag�t meg sem fordulva Piton.
- Teh�t vele – vigyorgott Draco a f�rfi h�t�t n�zve.
Draco v�rta, hogy a professzor hozz�f�zz�n valamit, de az csak hallgatott, �s pakolgatott a szekr�nyben.

- Mondj m�r valamit! – sz�lt r� keresztapj�ra t�relmetlen�l.
- Mi�rt mondan�k b�rmit is? – k�rdezte visszafordulva. – �n sem k�rdeztelek arr�l, mi minden t�rt�nt veled �s Miss. Bonesszal.
- Nem r�lam van sz� – legyintett a fi�. – De m�r nem is kell mondanod semmit. Tudom, hogy t�rt�nt valami, csak a konkr�t dolgot nem tudom. Az�rt tippelhetek?
- T�lem nyugodtan tal�lgathatsz – mosolyodott el keresztapja.
- Megcs�koltad? – k�rdezte b�tran Draco. Arra gondolt, hogy tal�n azt is megtudhatja, hogy Hermione f�lelmei val�sak-e az �lommal kapcsolatban.

- Term�szetesen nem – kapta fel a fej�t Piton a k�rd�sre.
- Akkor � cs�kolt meg t�ged? – j�tt a k�vetkez� tipp.
- Szerinted ezt m�gis mi�rt tette volna? – k�v�ncsiskodott a f�rfi.
- Nem tudom… tal�n veled �lmodott a m�ltkor – tal�lgatott Draco, mik�zben m�gis a hely�re tette a r�zmozsarat.
- Velem? – vonta fel a szem�ld�k�t Piton. – K�tve hiszem, hogy Hermione velem �lmodott volna- Mi�rt? Teljesen lehets�ges, hogy veled �lmodott – fordult vissza a szekr�nyt�l a fi�. – �n nem vetn�m el az �tletet a helyedben… M�g az is lehet, hogy megcs�kolt �lm�ban.
- Minden lehets�ges, Draco – b�lintott a f�rfi. – Mindett�l f�ggetlen�l m�gsem hiszem, hogy igazad van.
- De az�rt nem b�nn�d, ha igaz lenne, ugye? – k�rdezte kaj�n vigyorral Draco.

A professzor nem v�laszolt, helyette kutat�an n�zett keresztfi�ra, azon gondolkodva, hogy nem lehet v�letlen, ami�rt a fi� erre a t�m�ra terelte a besz�lget�st. Nyilv�n tud valamit, amit � nem. Tal�n tudja, hogy kivel �lmodott Hermione, �s tal�n t�nyleg igaz, hogy vele �lmodott. Ebben az esetben viszont azt is tudhatja, mi t�rt�nt az �lomban. Nem volt neh�z r�j�nnie, hogy val�sz�n�leg cs�k is szerepelhetett az esem�nyek k�z�tt, m�sk�pp nem val�sz�n�, hogy Draco vette volna a b�tors�got ahhoz, hogy ilyen ny�ltan r�k�rdezzen.

- Tal�n t�nyleg nem b�nn�m… – felelte a f�rfi halv�nyan elmosolyodva.
Draco szeme elkerekedett a nem v�rt szavak hallat�n, �s egy pillanatra tal�n m�g leveg�t venni is elfelejtett.
- Ne haragudj, Perselus – kezdte bizonytalan hangon –, de j�l hallottam az el�bb? Mintha olyasmit hallottam volna, hogy nem b�nn�d. T�nyleg ezt mondtad, vagy csak �n akartam ezt hallani?
- Jaj, Draco, ne gyerekeskedj m�r! – sz�lt r� a professzor. – Mutass nekem olyan f�rfit, aki nem �r�lne annak, ha egy olyan csinos n�, mint Hermione vele �lmodna!
- Nehezen tal�ln�k, az biztos – nevette el mag�t Draco a gondolatra. – De att�l f�ggetlen�l, tudom, hogy nem csak �ltal�nosan mondtad. Mi�rt nem v�llalod fel?
- �r�ln�k, ha nem te osztogatn�l nekem tan�csokat p�rkapcsolati k�rd�sekben! – morrant a f�rfi, �s im�nti kellemes hangulata m�r m�lni l�tszott. – A te tapasztalataiddal…
- Ez �v�n aluli volt – h�zta fel az orr�t a fi�, de azt�n m�gis megenyh�lt. – Eln�zem neked, mert tudom, hogy milyen bolond az ember, ha szerelmes…

- Hogy mi? – h�kkent meg Piton.
- Mondom, tudom, hogy milyen bolond az ember, amikor…
- Nem a hall�sommal van baj – v�gott k�zbe a f�rfi. – Honnan vetted ezt a…
- Jaj, m�r! – legyintett a fi�, �s most � szak�totta f�lbe a m�sik mondand�j�t. – Ez annyira nyilv�nval�! Mint ahogy az is, hogy mindj�rt t�nkremegy a munk�nk…

A professzor az �st fel� kapta a tekintet�t, �s l�tta, hogy a b�jital �ppen kifel� igyekszik a kond�rb�l. Siet�sen el�kapta a p�lc�j�t, �s igyekezett menteni a menthet�t abban a rem�nyben, hogy nem v�lik semmiv� a hossz� napok �s �jszak�k keserves munk�ja. Draco is ott s�rg�tt-forgott a f�rfi mellett, �s m�r sz�rta is a f�zetbe a gy�mb�rt, majd a kamill�t. A b�jital ennek hat�s�ra visszah�z�dott, �s az alacsonyra �ll�tott h�foknak h�la m�r szer�nyen bugyogott tov�bb.
F�l�r�val k�s�bb eloltott�k a l�ngokat, �s mag�ra hagyt�k a f�zetet, hogy kih�lj�n, �s �lljon h�rom napig. A tov�bbi munka csak ez �rlel�d�s ut�n esed�kes, �gy egy darabig nem lesz vele dolguk.

***

A kanap� k�pe lassan hasonlatoss� v�lt egy elfoglalt hivatalnok �r�asztal�hoz. Mindenfel� pergamenek �s sz�tszedett �js�gok lapjai hevertek, �s mindennek k�zep�ben ott �lt Hermione. K�nyelmesen keresg�lt a hirdet�sek k�z�tt, jegyzetelt, �sszehasonl�tott, kalkul�lt, ki se l�tszott a munk�b�l. Cs�mp�s mellette hever�szett, olykor elszund�tott, hogy azt�n �jult er�vel vesse bele mag�t a nemes feladatba, melynek c�lja gazd�ja sz�rakoztat�sa volt a pergamenek �sszekever�s�vel, megr�gcs�l�s�val vagy egyszer�en apr� darabokra t�p�s�vel. Ezzel el�rte, hogy a l�ny olykor vele is foglalkozzon, �s minden egyes dorg�l�ssal egybek�t�tt simogat�s ut�n kegyesen hagyta �t tov�bb keresg�lni egy r�vid ideig.

Perselus �ppen a nappaliba tartott, hogy egy tea mellett elolvassa a B�b�jos B�jitalok c�m� szaklap leg�jabb sz�m�t. A helyis�ghez �rve megl�tta Hermion�t, amint az eg�sz kanap�t elfoglalja az �js�gokkal, j� n�h�ny pergamennel �s a macsk�j�val.
Meg�llt az ajt�ban, �s nekid�lt a keretnek, �gy figyelte a neki f�lig h�ttal �l� l�nyt. Kiengedett haja id�r�l id�re az arc�ba hullott, amit � egy t�relmetlen mozdulattal mindig a f�le m�g� t�rt, mik�zben sebesen k�rm�lt egy pergamenre. Milyen sz�p…

Perselus elgondolkodott Draco szavain. Tal�n igaza lenne, �s t�nyleg beleszeretett a l�nyba? Ezen a lehet�s�gen �gy konkr�tan m�g soha nem gondolkodott el, pedig lehetett benne valami. Milyen furcsa – gondolta –, van m�r legal�bb h�sz �ve, hogy utolj�ra szerelmes volt. Mi�ta bet�rsult a hal�lfal�k elitcsapat�ba, nem nagyon volt sem ideje, sem lehet�s�ge ismerked�sre �s a n�kre, egy id� ut�n pedig m�r nem is nagyon gondolt ilyesmire. Mi �rtelme lett volna kock�ra tenni egy feles�g, �s esetleg egy-k�t gyerek �let�t? Semmi. Ostobas�g �s felel�tlens�g lett volna.
Igaz, ami igaz, a h�bor� befejez�se ut�n �jra napirendre t�zhette volna a k�rd�st, de tekintve mozgalmas m�ltj�t, nem gondolta, hogy van olyan n� a vil�gon, aki �t akarn� t�rsnak. M�sodsorban ott volt az is, hogy nem �rezte mag�t alkalmasnak egy kapcsolatra. T�l sokat l�tott az �vek alatt, �s t�l sok borzalmat tapasztalt.

Mindezek dac�ra itt ez a l�ny, aki a tan�tv�nya volt, aki tulajdonk�ppen a szeme el�tt n�tt fel �s v�lt kisl�nyb�l feln�tt n�v�, �s aki most megdobogtatta a sz�v�t, amir�l azt hitte, hogy m�r nem is lehets�ges. Val�j�ban � az els� n� az elm�lt h�sz �v alatt, aki nem �gy n�zett r�, mint tan�rra, mint hal�lfal�ra, vagy mint egy nemk�v�natos szem�lyre, �s � az els�, akire maga is m�sk�nt tud n�zni.
Vajon lenne �rtelme egy kapcsolatnak kettej�k k�z�tt? Lenne j�v�je? Mi�rt is ne lehetne?! Elv�gre m�g nem �reg � sem, �s ha az �giek is �gy akarj�k, v�r m�g r� legal�bb sz�z �v. Sokat jelent neki a l�ny, kedveli �t, �s az eddigiek alapj�n �gy t�nt, hogy Hermione is hasonl�k�ppen �rez. �s akkor mi lenne, ha a per ut�n ott maradna n�la? T�k�letesen meg�rtett�k egym�st, hiszen sokat besz�lgettek, �s ismerte annyira, hogy tudja, szinte minden ter�leten megtal�ln�k a k�z�s hangot. Annyira belefeledkezett gondolataiba, hogy a mereng�s�b�l Hermione meglepett, halk hangja riasztotta fel

- Professzor, mi�rt �lldog�l ott? – k�rdezte mosolyogva.
- Csak elgondolkodtam – felelte a f�rfi, �s k�zelebb l�pett, majd le�lt az egyik fotelba. – Mi ut�n kutat ezekben az �js�gokban?
- Elad� vagy kiad� lak�sokat �s h�zakat n�zek – mondta Hermione.
- De h�t minek? – cs�szott ki a sz�j�n a k�rd�s akaratlanul is.
A l�ny meglepetten n�zett a f�rfira, nem eg�szen �rtette a csod�lkoz� k�rd�st.
- Mivel ma reggel megkaptam az id�z�st a t�rgyal�sra – magyar�zta –, ami k�t nap m�lva lesz, �gy azt gondoltam, ideje keresnem valamit a le�gett helyett. Elv�gre m�r �gy is t�lzottan vissza�ltem a vend�gszeretet�vel.
- Mi is kaptunk id�z�st Drac�val – b�lintott Perselus. – Csak nem gondoltam arra, hogy ennek m�s k�vetkezm�nyei is lesznek.
- Azt m�gsem gondolhatta, hogy tov�bbra is a nyak�n maradok! – mondta a l�ny meglepetten.
- Nincs a terhemre a jelenl�te, Hermione, ha erre gondolt – t�rt ki a f�rfi a k�rd�s el�l. – Egy�bk�nt tal�lt m�r valamit?
- Igen, van n�h�ny hirdet�s, ami �rdekesen hangzik – felelte Hermione, mik�zben belet�rt a pergamenkupacba.
A zizeg�sre Cs�mp�s is fel�ledt, �s �rdekl�dve n�zett k�r�l. Nem nagyon foglalkozott gazd�j�val, helyette a h�z ur�t sz�rta ki mag�nak. Ny�jt�zkodva talpra �llt, �s n�mi t�vols�gfelm�r�s ut�n m�r el is rugaszkodott a kanap�r�l, hogy a k�vetkez� pillanatban m�r a professzor �l�ben landoljon.
- Cs�mp�s! – ki�ltott r� Hermione. – Gyere le onnan, de r�gt�n! Hogy k�pzeled?
- Hagyja csak – felelte Perselus, mik�zben v�gigsim�tott a macska h�t�n.
Cs�mp�s h�l�san n�zett a f�rfira, majd cs�fol�d� pillant�st k�ld�tt gazd�ja fel�, mintha csak azt akarn� mondani, hogy csak az�rt se fogad neki sz�t.
- Biztos, hogy nem zavarja? – k�rdezte Hermione. – Nem is tudtam, hogy kedveli a macsk�kat.
- �ltal�ban nem kedvelem a macsk�kat – v�laszolt a f�rfi. – Olykor az�rt akad egy-kett�, amelyikkel el�g b�k�s a viszonyom.
- Ez a h�r �j nekem – mosolyodott el Hermione, �s elrakt�rozta az inform�ci�t a pozit�v tulajdons�gok k�z�.
Egy percig m�g figyelte, ahogy macsk�ja elvackol�dik �j hely�n, majd visszatemetkezett a hirdet�sek k�z�, Perselus pedig olvasni kezdte a szaklapot.

***

M�snap d�lut�n Hermione idegesen j�rt fel s al� a h�zban, kitrappolt a kertbe, majd p�r l�p�s ut�n visszament a h�zba. Draco �s Piton sz� n�lk�l hagyt�k a l�ny kereng�s�t, de miut�n Draco elment otthonr�l, a professzor megkock�ztatta, hogy r�k�rdez a szokatlan viselked�s ok�ra.
- Hermione… valami baj van? – k�rdezte a l�nyt�l, aki a k�rd�s hallat�n megtorpant a nappali k�zep�n.
- Baj? Nem, semmi – r�zta a fej�t, �s folytatta �tj�t a konyha fel�.
Perselus felvonta a szem�ld�k�t, de nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, �m mag�nya nem tartott sok�ig – mint ahogy sejtette is –, hiszen Hermione egy perc m�lva ism�t felbukkant.
- Hermione – sz�lt ism�t a l�nyhoz, de � nem figyelt r�, �s a kert fel� tartott. – Miss. Granger! – sz�lt Piton ism�t, kicsit hangosabban, mint az el�bb.
- Mi van? – ugrott egyet ijedten, majd beazonos�totta a professzort. – Eln�z�st! �n csak…
- Igen, l�tom – b�lintott a f�rfi �s felkelt a fotelb�l, majd k�zelebb l�pett a l�nyhoz. – Hermione, l�tom, hogy valami gond van. Mi�rt nem mondja el? Tal�n seg�thetn�k.
- De nekem nincs…
- Igen, ezt m�r az im�nt is mondta – szak�totta f�lbe megint a l�ny szavait. – Viszont m�r akkor sem volt t�l meggy�z�. Mi a baj? A holnapi t�rgyal�s?
Hermione egy pillanatra elgondolkodott, hogy bevallja-e, mi miatt viselkedik �gy, mint egy megkerg�lt �llat, de azt�n vett egy nagy leveg�t, �s a f�rfi szem�be n�zett.
- Mehetn�kem van – mondta halkan.
- De h�t azt mondta, hogy a t�rgyal�s ut�n elk�lt�zik – n�zett r� �rtetlen�l a f�rfi. – Holnap lemegy a t�rgyal�s, �s legk�s�bb k�t-h�rom nap m�lva m�r biztosan tal�l egy megfelel� lak�st.
- F�lre�rt – r�zta a fej�t Hermione. – Csak szeretn�k kicsit kimozdulni. Neville partija �ta nem voltam sehol, nem tal�lkoztam senkivel… Tudom, hogy az �n �rdekem, de… Ront �rzik, �s nem hinn�m, hogy baj lenne bel�le, ha egy kicsit elmenn�k… itthonr�l – mondta lehajtva a fej�t, �s az utols� sz�t m�r csak suttogta, hiszen ez olyan bizalmas sz� volt, mintha � is idetartozna.
- �rtem – felelte Piton. – Sajn�lom, ez az �n hib�m. Gondolnom kellett volna arra, hogy ez a bez�rts�g hossz�t�von k�ros lehet. Hov� menj�nk? – k�rdezte.
- Hov� menj�nk? – k�rdezett vissza csod�lkozva Hermione.
- Igen, menj�nk – b�lintott a f�rfi. – Szeretn�m teljes�teni a k�v�ns�g�t, de meg kell �rteni, hogy egyed�l nem engedhetem el. Teh�t a k�rd�s m�g mindig az, hogy hov� menj�nk?
- �n… nem is tudom – habogott Hermione meglepetten.
- �tterem, sz�nh�z vagy valami m�s? – k�rdezgette mosolyogva a professzor.
- Egy k�v�z� vagy a park is j� lesz – v�laszolta a l�ny is mosolyogva.
- Mennyi id�re van sz�ks�ge, hogy elk�sz�lj�n?
- F�l �ra m�lva k�sz vagyok – nevetett fel Hermione, �s m�r indult is az emeletre.

Felsietett a szob�j�ba, �s r�gt�n a zuhany al� �llt. Gyorsan letusolt, majd t�r�lk�z�s ut�n a szekr�ny el� �llt, �s v�logatni kezdett a rendelkez�sre �ll� ruh�k k�z�tt. Mivel eg�sz nap kellemesen meleg volt, egy ujjatlan, kr�msz�n� ruh�t v�lasztott, majd belel�pett egy k�nyelmes szand�lba. Megf�s�lk�d�tt, �s egy utols� pillant�st vetve a t�k�rre, kil�pett a szob�b�l.

Perselus ek�zben szint�n �tba ejtette a szob�j�t �s a f�rd�szob�j�t, majd teljesen felfriss�lve megkereste Lizzyt, aki a konyh�ban t�nykedett szok�s�hoz h�ven, �s k�z�lte vele, hogy elmennek otthonr�l. Meghagyta neki, hogy amint Draco haza�r, mondja meg neki is, hogy a fi� ne nyugtalankodjon, ha nem tal�lja �ket a h�zban.
Mire vissza�rt a nappaliba, Hermione m�r v�rta.
- Nah�t! – sz�lt csod�lkozva. – T�nyleg nagyon ki akarhat szabadulni innen, ha t�z perccel el�bb �tra k�szen �ll. �s milyen csinos!
- K�sz�n�m – mosolyodott el Hermione, �s � is v�gigm�rte a sz�rke nadr�got, �s felhajtott ujj�, z�ld inget visel� f�rfit.
- Indulhatunk, kisasszony? – k�rdezte Perselus.
- Igen, uram! – b�lintott a l�ny.


Hermione felszabadult mosollyal figyelte a k�v�h�z terasz�r�l, ahogy az emberek j�ttek-mentek a parkban. A professzor �sszevonta az �haj�t, �s egy olyan k�v�h�zba vitte, ami a parkban volt. Belekortyolt a habos cappuccin�ba, �s �lvezte a k�s� d�lut�ni naps�t�st.
Perselus kedvtelve figyelte Hermione �led�s�t, ami a megv�ltozott k�rnyezetnek volt k�sz�nhet�. A l�ny szinte kivirult, mosolygott, az arca kipirult, a szeme csillogott, mintha teljesen kicser�lt�k volna.
- J�l �rzi mag�t? – k�rdezte t�le mosolyogva.
- Igen, remek�l – felelte Hermione. – M�r nagyon hi�nyzott valami v�ltoz�s. K�sz�n�m, hogy elj�tt velem!
- Ugyan – legyintett –, nekem sem �rtott m�r valami hasonl�.
- Van kedve s�t�lni? – k�rdezte a l�ny.
- Persze – b�lintott Perselus. – Merre szeretne menni?
- A t�hoz – felelte a l�ny.

Perselus rendezte a sz�ml�t, majd elindultak a t� fel�, melynek partj�n hetekkel kor�bban a f�rfi elpanaszolta a magazinban tal�lt teszt keltette k�ts�geit. K�nyelmesen s�t�ltak, nem siettek, mint ahogyan a park t�bbi l�togat�ja sem. Andalg� p�rok, labd�t kerget� kuty�k �s kacag�-totyog� gyerekek mellett haladtak el.
Semmis�gekr�l besz�lgettek, mindketten ker�lt�k a m�snapi t�rgyal�s t�m�j�t. K�r lett volna elrontani ezt a kellemes d�lut�nt ilyen kellemetlen t�m�val. Lassan el�rtek a t�partra, �s Hermione gondolkod�s n�lk�l levette szand�lj�t, le�lt a v�z mell�, �s bok�ig belem�rtotta a l�b�t.
- Isteni – mondta mosolyogva, �s lehunyta a szem�t. – Nem �l le?
- Rem�lem, az�rt azt nem k�ri, hogy �n is a v�zben �ztassam magam! – felelte a f�rfi, �s le�lt a l�ny mell�. A h�ta m�g�tt megt�maszkodott, �s keresztbe tette kiny�jtott l�bait.
- Nem, azt nem k�rem – nevetett fel Hermione a professzorra n�zve. – B�r att�l sem lenne semmi baja…
- Persze, csak nem tenne j�t a renom�mnak – h�zta el a sz�j�t Perselus. – Mit gondol, mit sz�ln�nak a di�kjaim �s a koll�g�im, ha ezt l�tn�k?
- Szerintem sz�hoz se jutn�nak – nevetett tov�bb Hermione.
- Milyen j�l mulat a m�s k�r�ra, kisasszony – jegyezte meg mosolyogva a f�rfi.
- K�ts�gtelen, hogy nagyon j�l �rzem most magam – kuncogott a l�ny.
- Ennek �r�l�k – felelte Perselus. – Azt hiszem, val�ban sz�ks�ge volt m�r erre a kis kir�ndul�sra.
- Igen… ha v�get �r ez az eg�sz, elmegyek vil�gg�… – fintorgott Hermione –… legal�bb k�t h�tre.
- Oh, annyi id� alatt messzire juthat – nevetett fel a professzor. – Nem fogj�k hi�nyolni az irod�ban? Miss. Lovegood ilyen j�l b�rja a p�rra v�gy�k rohamait?

Hermione meglep�d�tt a k�rd�s hallat�n, de az�rt igyekezett v�laszolni.
- H�t… �hm… Luna nagyon j�l k�zben tartja a dolgokat – dadogta zavartan �s kiss� elpirulva, de azt�n ink�bb a v�z fel� ford�totta a tekintet�t.
- Mi ez a zavar? – k�rdezte k�v�ncsian Perselus. – Csak nincs valami gond az irod�val?
- Nincs, csak… csak van egy �gy – nyelt nagyot Hermione, �s megpr�b�lt �rtatlanul a f�rfira n�zni –, ami sajnos az�ta �ll, mi�ta �nn�l lakom, �s a jelentkez�k sajnos nagyon… t�relmetlenek, hogy �gy mondjam, �s �n azt is Lun�ra hagytam…
- �rtem – b�lintott a professzor. – M�r nem kell nekik sok�ig v�rni… hamarosan r�vethetik magukat a kiszemelt pr�d�ra.
- Hogy �rti ezt? – kapta fel a fej�t riadtan Hermione.
- A t�rgyal�s ut�n visszat�r dolgozni – magyar�zta Perselus –, �s akkor megszervezi a… amit ilyenkor szok�s, �s akkor a jelentkez�k is lenyugodhatnak v�gre.
- Igen, rem�lem, siker�l majd hamar elsim�tani az �gyet – b�lintott Hermione, �s igyekezett �sszeszedni mag�t.
El�g vesz�lyes vizek fel� haladt a besz�lget�s, �s Hermione nagyon szeretett volna m�sfel� evezni. K�nosan �rezte mag�t, holott a f�rfinak fogalma sem volt, mi�rt j�tt zavarba. Ha szerencs�je van, akkor azt fogja hinni, hogy az�rt pirult el, mert minden munka Lun�ra maradt.

- Hogy haladnak a b�jitallal? – k�rdezte t�m�t v�ltva.
- J�l haladunk – v�laszolta fel�l�nk�lve Perselus. – Most �r�si szakaszban vagyunk, �s m�g k�t napot v�rnunk kell, mire �jra dolgozni tudunk vele.
- Ez remek – lelkesedett a l�ny is.
- Sokat seg�tettek az �tletei, Hermione – mosolygott r� a f�rfi
- J� �rz�s lehet valami �jat, eddig ismeretlent megalkotni – merengett el Hermione.
Eln�zett a t� t�loldal�n l�v� ny�lt ter�let fel�, ahol �ppen lenyugodni k�sz�lt a Nap. Direkt �lt a t�part ezen r�sz�re, mert szerette volna ism�t l�tni, ahogy a lenyugv� �gitest sziv�rv�nyosra festi az eget, �s ezt a kertb�l, hatalmas f�k takar�s�ban nem l�thatta k�zvetlen�l. Felpillantott a mellette �l� f�rfi arc�l�re, aki nem v�laszolt im�nti szavaira, csak a vizet figyelte, �s k�nnyed�n nekid�lt a v�ll�nak.
�rezte, hogy a f�rfi meglep�dve megmoccan, de azt�n nem sz�lt semmit, �s nem is h�z�dott el. H�trahajtotta a fej�t a v�ll�ra, �s �gy n�zte a term�szet el�ad�s�t, ami tal�n �ppen az � kedv��rt lett sz�npomp�sabb, mint amilyennek az eml�keiben �lt. Kisim�totta arc�b�l a sz�lf�tta tincseket, hallgatta, ahogy a v�z ritmusosan a partra csobban �jra mag �jra, ahogy a sz�l a lombok k�z�tt motoz, �s a vid�m, szertelen mad�rdalt.

A Nap, a maga m�lt�s�g�val lassan �tbukott a horizonton, mag�ra hagyva a t�parton �ld�g�l� p�rost, �s �tengedte a Holdnak az �gi tr�nt, �s Hermione kiss� megborzongott, ahogy az utols� napsugarak is elt�ntek.
- Menj�nk? – k�rdezte Perselus halkan. – Nem f�zik, Hermione?
- M�g maradhatn�nk egy kicsit? – k�rdezte a l�ny is halkan, mire a f�rfi csak b�lintott, �s �tkarolta a f�lig a v�ll�hoz, f�lig a mellkas�hoz t�maszkod� Hermion�t.

Hermione kih�zta l�bait a v�zb�l, �s hagyta �ket megsz�radni, mik�zben �lvezte a f�rfi test�b�l �rad� meleget. M�r nem b�nta, hogy nem hozott kardig�nt, hiszen olyan meghitt �s b�k�s perceket �lt �t, amilyenekhez m�r r�g volt szerencs�je. M�r el�re sajn�lta a percet, ami v�get vet ennek a pillanatnyi b�k�nek, de tudta, hogy nem menek�lhet el�le.

A professzornak is hasonl� gondolatok j�rtak a fej�ben, mivel � is rendk�v�l kedv�re val�nak tal�lta a helyzetet. Meglep�d�tt ugyan, amikor a l�ny odaf�szkelte mag�t, de egy�ltal�n nem b�nta. �rezte a k�nny� gy�ngyvir�gillatot, ami annyira jellemz� volt Hermion�ra, �s ami mindig is megbolond�totta kiss� az �rz�keit.
Tudta, hogy el�g h�v�s van m�r ahhoz a lenge ruh�hoz, amit a l�ny viselt, �s hi�ba tagadta, hogy f�zik, � �rezte, ahogy megborzong. A legnagyobb term�szetess�ggel karolta �t a v�ll�t, de az�rt felk�sz�lt arra is, ha esetleg Hermione visszautas�tja a gesztust. Az, hogy nem tette, �r�m�t okozott Perselusnak, �s mosolyogva f�rk�szte a t�jat.

Amikor �jra �rezte, hogy a l�ny megremeg – b�rmilyen nehez�re is esett –, �gy d�nt�tt, ideje menni�k.
- Most m�r induljunk! – mozdult meg Hermion�ra n�zve.
- Musz�j? – k�rdezte a l�ny elt�volodva az �lel�sb�l, �s lassan felvette a szand�lj�t.
- Igen, sajnos, musz�j – felelte Perselus, �s felkelt a f�b�l. – Lassan idefagy a partra, �s holnap neh�z napunk lesz. J�jj�n, Hermione! – ny�jtotta kez�t a l�nynak.
Hermione elfogadta a felk�n�lt kezet, �s a professzor seg�ts�g�vel � is talpra �llt. Tudta, hogy igaza van a f�rfinak, de olyan j�l �rezte mag�t, hogy nem nagyon akar�zott neki elindulni, �s egy r�vid id�re m�g a m�snapi t�rgyal�sr�l is megfeledkezett.

Elindultak, �s mindkett�j�k �r�m�re �s meglepet�s�re egyik�k sem h�zta ki a kez�t a m�sik�b�l, �gy k�zenfogva indultak kifel� a parkb�l. Hermione gyomra bukfencet vetett a felfedez�s �r�m�t�l, de csak befel� mert �r�lni ennek a fejlem�nynek, kifel� csak egy mosolyt k�ld�tt az arc�t f�rk�sz� f�rfi fel�.
Perselus megnyugodva vette tudom�sul, hogy Hermion�nak nincs ellen�re a kialakult kontaktus, de � is csak egy k�sza mosolyt engedett l�tni nyilv�nosan, bel�l viszont � is sokkal er�sebb �rzelmeket produk�lt. Egy �jabb l�p�ssel fogyott k�zt�k a t�vols�g a mai napnak k�sz�nhet�en.
Sz�ve szerint eg�szen haz�ig gyalogolt volna, csak hogy ny�jtsa ezt a tin�dzseres andalg�st, de azt�n lehordta mag�t, ami�rt ilyen idi�ta gondolatai t�madnak komoly f�rfi l�t�re, �s mivel Hermione ism�t megborzongott, hat�rozottan egy hatalmas szomor�f�z fel� vezette a l�nyt.

- Hov� megy�nk? – k�rdezte a l�ny k�v�ncsian, amikor Perselus f�lreh�zta el�le az �gakat, hogy bel�phessenek a f�ldet s�pr� lombf�gg�ny m�g�.
- Haza – felelte a f�rfi. – Innen hoppan�lhatunk, nem vesznek �szre a muglik. Egyed�l j�n, vagy…
Mire befejezte volna a mondatot, Hermione m�r k�zelebb is l�pett hozz�, �s a szem�be n�zett.
- Mehet�nk egy�tt is – felelte halkan. – K�sz�n�m ezt a sz�p napot, nagyon j�l �reztem magam!
- Nagyon �r�l�k, hogy a kedv�ben j�rhattam – mosolyodott el a f�rfi, �s mag�hoz h�zta a l�nyt. – �s �n is j�l �reztem magam.
Hermione belesimult az �lel�sbe, �s � is �tkarolta a f�rfit.
- Mehet�nk? – k�rdezte Perselus.
- Igen – v�laszolt a l�ny a z�ld inghez sim�tva arc�t.
Alig mondta ki a v�laszt, m�r indultak is, de m�g miel�tt kit�lt�tte volna az utaz�s kellemetlen �rz�se, �rezte a f�rfi ajkait a homlok�n egy fut� pillanatra. Olyan pihek�nny� �rint�s volt, hogy nem is volt biztos teljesen abban, hogy val�ban megt�rt�nt.

***

Draco �ppen a kerten v�gott �t, miut�n begy�jt�tt n�h�ny gy�gyn�v�nyt, amit majd a f�zethez kell kisz�r�tani, amikor t�le alig f�l m�terre megjelent k�t ember a semmib�l.
- �! – ki�ltott fel eldobva a n�v�nyeket, ahogy h�tr�bb ugrott. – A francba! Nem tudtok vigy�zni? A sz�vbajt hozz�tok r�m…
Hermione szint�n ugrott egyet meglepet�s�ben, csakhogy � h�trafel�, elt�volodva a professzort�l.
- Eln�z�st – mondta a fi�nak elpirulva. Azonnal tudta, hogy nincs az az Isten, hogy � ezt kimagyar�zza a mardek�ros el�tt.
- Semmi baj, csak nem sz�m�tottam r�tok – felelte Draco, �s lassan kezdte felfogni az el�tte lezajl� jelenet l�nyeg�t. – Egy�tt j�ttetek? – k�rdezte mindkett�j�kt�l megremeg� sz�jsz�llel, ahogy kit�rni v�gy� nevet�s�t pr�b�lta visszatartani.

A k�rd�s hallat�n Hermione m�g jobban zavarba j�tt, �s nem v�laszolt a feleslegesen feltett k�rd�sre. Draco a keresztapj�ra n�zett – ha m�r bar�tn�je megtagadta a v�laszt, legal�bb � er�s�tse meg a nyilv�nval�t.
- Igen – felelte a f�rfi a teljes lelki nyugalommal.
- Hogy-hogy? – fesz�tette tov�bb a h�rt a fi�, b�r �rezte, hogy ez a k�rd�s m�r kiss� tolakod�.
- �gy alakult – v�laszolta Perselus ugyanolyan nyugodtan. – Tal�n bemehetn�nk a h�zba, nem gondolj�tok?
Hermione menek�l�sszer�en t�nt el az ajt� m�g�tt, m�g Draco kiss� sz�lesebb mosollyal n�zett keresztapj�ra.
- Val�ra v�lt az �lom? – k�rdezte szemtelen�l, mire a f�rfi csak sejtelmesen felvonta a szem�ld�k�t, �s Hermione ut�n indult. – Na, mondj m�r valamit! Sz�tvet a k�v�ncsis�g!
- Akkor pr�b�ld egyben tartani magad! – sz�lt vissza a v�lla f�l�tt gonosz vigyorral Perselus.
Draco csal�dottan k�vette a f�rfit, miut�n �sszeszedte a sz�tdob�lt n�v�nyeket. Nem baj, ha Perselus nem mond semmit, m�g mindig ott van Hermione. Majd � elmes�li, mi t�rt�nt.

***

N�gyf�s t�rsas�g l�pkedett hat�rozottan a liftek fel� a M�gia�gyi Miniszt�rium el�csarnok�ban, mik�zben a k�r�l�tt�k l�v� t�meg egy emberk�nt, egyetlen �that� szemp�rk�nt figyelte �ket. Miut�n a biztons�gi-�rvar�zsl�n�l leadt�k var�zsp�lc�ikat, �s az leellen�rizte, hogy semmilyen tiltott dolgot nem akarnak magukkal vinni a t�rgyal�sra, igyekeztek min�l el�bb eljutni a t�rgyal�hoz.
Hermione sietve t�nt el a liftr�cs m�g�tt, majd ut�na sorban a t�bbiek is bel�ptek a f�lk�be. Perselus a l�ny mell� h�z�dott, m�g Draco �s Harry el�tt�k �lltak.
Amikor elindult vel�k a felvon�, Hermione halk, megk�nnyebb�lt s�hajt hallatott, mire a mellette �ll� f�rfi megfogta a kez�t, �s b�tor�t�an megszor�totta. Nem n�ztek egym�sra, nem volt r� sz�ks�g, ez az apr� �rint�s el�g volt ahhoz, hogy Hermione egy kis er�t mer�tsen Perselusb�l az elk�vetkez� �r�kra. N�m�n �lldog�ltak a liftben, m�g meg nem �rkezett a k�v�nt szintre, majd amikor ny�lt a r�cs, Perselus elengedte az apr� kezet, �s kil�ptek a fi�k ut�n a folyos�ra.

Elindultak a t�rgyal�terem fel�, �s l�thatt�k, hogy val�sz�n�leg el�g n�pes n�z�k�z�ns�g el�tt fog lezajlani a kellemetlen esem�ny. A folyos�n �lldog�l� �s besz�lget� var�zsl�k �s boszork�nyok n�melyike r�juk pillantott �s k�sz�n�sk�pp biccentett, m�g m�sok zavartalanul folytatt�k a t�rsalg�st.
Hermione emelt f�vel l�pkedett a h�rom f�rfi gy�r�j�ben, �s igyekezett meg�rizni a liftben szerzett nyugalomb�l legal�bb egy keveset. Legnagyobb �r�m�re senki nem sz�l�totta meg �tk�zben, �gy zavartalanul �rtek el a 12. sz�m� ajt� el�. Az ott posztol� fiatal var�zsl� udvariasan kinyitotta el�tt�k az ajt�t, �s �k bel�ptek a t�rgyal�s helysz�n��l szolg�l� terembe.

Hermione n�h�ny l�p�s ut�n meg�llt, �s k�rbepillantott. Az ablaktalan helyis�g m�r f�lig megtelt a k�v�ncsi n�z�kkel, akik a falak ment�n l�pcs�zetesen elhelyezett padsorokban foglaltak helyet. K�rben, a d�sztelen falakon f�kly�k tucatjait helyezt�k el, amik a vil�g�t�st voltak hivatottak biztos�tani. Az egyszer� berendez�s, a gy�r f�ny m�r-m�r ijeszt�v� tette az eg�szet, de Hermione vett egy nagy leveg�t, �s elindult a sz�mukra kijel�lt padsor fel�.
Vizsg�l� tekintetekt�l k�vetve foglalt�k el helyeiket, �s Hermione v�gign�zett t�rsain. A jobb oldal�n �l� Perselus maga volt a nyugalom f�ldi megtestes�l�se, m�g a bal oldal�n �l� Draco igyekezett k�z�mb�s arccal visszan�zni az �rdekl�d� emberekre. Harry sem mutatott t�l sok �rzelmet, de Hermione tudta, hogy a fi� a r�gi mereng�ben tett l�togat�sra gondol, amikor k�v�ncsian belen�zett Dumbledore eml�keibe, �s tudta, hogy bel�l nagyon szomor�, ami�rt egykori bar�tja r�v�n k�nyszer�l �jra ebbe a terembe. Harry arc�n m�gis �tfutott egy keser� fintor, ahogy a helyis�get szeml�lte…
Tekintet�t �jra a terem fel� ford�totta, �s szem�gyre vette azokat a r�szeket, amiket eddig nem figyelt meg alaposabban. A terem k�zep�n egy sz�k �rv�lkodott, �s meglepve tapasztalta, hogy ezen is l�ncokat helyeztek el, pont �gy, ahogy Harry mes�lte hajdani eml�keit, �s a l�ny meg�rtette az el�bbi fintor ok�t. A sz�kt�l kicsit t�volabb egy egyszer� asztal �s egy egyszer� sz�k kapott helyet, nyilv�n Ron �gyv�dje foglalja majd el a t�rgyal�s idej�re.
A bej�rattal szembeni oldalon gy�ny�r�en faragott emelv�nyt l�tott, ahol majd a b�r�s�g tagjai foglalnak helyet. A b�r�i pulpitus k�zepe m�g jobban meg volt emelve, nyilv�n az lesz Amelia Bones helye, �s annak a szakasznak a burkolat�t egy cir�d�s, ez�st W d�sz�tette, �s Hermione ism�t megbizonyosodott, hogy ennyi az �sszes d�sz�t�elem a teremben. Az emelv�ny jobb oldal�n egy kis faasztal kapott helyet, ahol az �rnok m�r maga el� k�sz�tett pergamenekkel �s egy �n�r� penn�val felszerelkezve v�rta a kezd�s pillanat�t, mellette a teremszolga �llt.

J� n�h�ny ismer�s arcot v�lt felfedezni az egyre nagyobb t�megben. Vele szemben foglalt helyet a Weasley csal�d k�pviselet�ben Arthur, Bill �s az ikrek. Arcuk komor �s szomor� volt, de amikor kisz�rt�k Hermion�t, halv�ny mosollyal biccentettek neki. Tov�bb hordozta pillant�s�t a k�z�ns�gen, �s n�h�ny sorral arr�bb �szrevette Lun�t, aki Neville �s Susan t�rsas�g�ban v�rta az esem�nyeket. Meglepet�s�re megl�tta McGalagony professzort �s Hagridot is, akiknek jelenl�te v�g�l is �rthet� volt, hiszen a Dumbledore hal�la �ta igazgat�i posztot bet�lt� McGalagony a h�zvetet�j�k volt, Hagrid pedig a bar�tjuk els�s koruk �ta.
M�g egy embert tal�lt, aki a lehet� legk�zelebb �lt a b�r�i emelv�nyhez, a v�dlottra v�r� sz�khez, �s a tan�knak el�k�sz�tett asztalhoz: Rita Vitrolt. Az �js�g�r� ism�t r�gi f�ny�ben ragyogott, eleg�ns, m�regz�ld koszt�mben, dr�gak�vekkel kirakott szem�vegben, kez�ben az elmaradhatatlan purlicerpenn�val v�rta a kezd�st. Amikor �szrevette az �t figyel� Hermion�t, cinkosan kacsintott, mire a l�ny egy halv�ny mosollyal v�laszolt.

Hermione tekintete visszat�rt a b�r�i emelv�ny fel�, �s �szrevett egy kis ajt�t a terem h�ts� r�sz�ben, amely mellett egy miniszt�riumi jelv�nyt visel� var�zsl� �llt. Nyilv�n azon az ajt�n kereszt�l fog meg�rkezni a b�r�i test�let, gondolta a l�ny. Visszapillantott a terem k�zep�n �ll� mag�nyos sz�kre, amely m�g mindig �resen v�rta vend�g�t.

Lassan megtelt a terem, �s 10 �ra el�tt p�r perccel az ajt�kat bez�rt�k, �s innent�l kezdve m�r nem j�hetett be senki. Mindenfel� a teremben aurorok helyezkedtek el, fel�gyelve a rendet. Senkin�l nem lehetett var�zsp�lca, csak az aurorokn�l, �s a b�r�s�ghoz tartoz� teremszolg�n�l, �s mindenkit alaposan �tvizsg�ltak, miel�tt egy�ltal�n leengedt�k az adott szintre.
Miut�n mindenki megtal�lta a hely�t, az �rnok mellett �ll� teremszolga a pulpitus el� l�pett, p�lc�j�t a saj�t tork�hoz szegezte, �s hangja bet�lt�tte a termet.
- A b�r�s�g bevonul – sz�lt feler�s�tett hangon, mire mindenki elcsendesedett, ahogy el�rkezett a kezd�s pillanata, a teremszolga pedig kih�z�dott a pulpitus sz�l�hez.

A terem h�ts� r�sz�ben �ll� var�zsl� kinyitotta az ajt�t, �s bevonult a teljes b�r�i test�let szilvak�k tal�rba burkol�zva, amin cikorny�s, ez�st W d�szelgett. Amikor mindenki elfoglalta a hely�t, a teremszolga ism�t el�re l�pett.
- A test�let eln�ke Amelia Bones b�r�n� – jelentette be, majd ism�t f�lreh�z�dott.
Amelia Bones el�red�lt az emelv�nyen, �s kem�ny tekintettel n�zett a kij�ratn�l �ll� hivatalnokra.

- Vezess�k be a v�dlottat! – sz�lt, �s szigor� hangja v�gigzengett a n�ma termen.